Fezejet
1 I | hasznot hajtó háziállatokat maga köré gyűjteni? Lehet-e olyan
2 I | egykedvűséggel felelt rá: – Bolond maga, kicsi Dezső. Azért, mert –
3 I | sövényen keresztülemelt, maga is utánam mászott; azután
4 I | Ne sírj oly hangosan! – Ő maga is elfojtá zokogását. –
5 I | hogy maradjunk még itten.~Ő maga leült a kőlépcsőzet legalsó
6 I | legalsó fokára, a lámpát maga elé tette, mi ketten előtte
7 I | megfogta kezeinket, s odavont maga mellé a kőlépcsőre.~– Ti
8 I | hogy egyik a másikat vonja maga után.~Mert rettenetes hagyomány
9 I | öngyilkos volt, testvéred maga kereste fel a halált; a
10 I | felmagasztalt mosolyával bámult maga elé. Óh, én úgy féltem,
11 I | ide a sírboltba, becsukta maga után a vasajtót, meghagyva,
12 II | láthatnál? Lám, az öreg Zsuzsi maga is azt mondja: „Nem látom
13 II | tartva fogaik közt.~Fromm úr maga kinn várt bennünket a boltajtóban,
14 II | boltajtóban, s a kocsiajtót maga sietett kinyitni. Alacsony,
15 II | Nagyanyámat és Lorándot maga elé bocsátá Fromm úr, egy
16 II | felkelt, s kényszerített maga mellé leülnöm, hogy alig
17 II | szabad-e.~Aztán pedig nemhogy maga megette volna, hanem még
18 II | is Henriknek hívták, de ő maga is kiejté e nevet; az tehát
19 II | áldástalan könyvet, s levágva azt maga elé az asztalra, nekiacsarkodott
20 II | többet tudok diákul, mint maga.~Ezen végtelen jót nevetett.
21 II | gyanakodva fordult hozzám:~– Maga talán csak nem akar Ratsherr
22 II | meg; hogy a direktor úr maga is zajos ifjúság után jutott
23 II | az, sőt az írás szerint maga Szent Dávid is táncolt.
24 III | mint mikor alsó ruhában lát maga előtt. – De így jár, aki
25 III | legnagyobb baj, hogy az ember ezt maga is érzi. Innen az a minden
26 III | pirosabbra nedvesíteni a maga poharából, hogy nekem valami
27 III | felírok mindent, mert ő maga igen rossz levélíró.~Megígértem.~
28 III | helyemet elfoglalni ment, maga is szomorú volt. Nekem úgy
29 IV | ő másért ateista, mint a maga mulatságáért. Azért az átkozott
30 IV | rézlapra, kinek alakja előtt ő maga van lefestve, térden állva.~–
31 IV | kolostor, melyet az aerarium maga kórházzá alakított át.~–
32 IV | koccintásra szólította fel, s ő maga ment példával legelöl. Őnagysága
33 IV | szennyes kötényt kössön fel maga elé.~– Jó napot, Boris asszony! –
34 IV | oly szeplőtlen fehér, mint maga a dicső eszme, a hajadon
35 IV | Jézuska, mit az alvó gyermek maga mellé fektet vánkosára,
36 IV | készülni. Nemsokára benyitott maga.~Magas, száraz ember volt,
37 IV | aztán azt álmodta, hogy maga előtt látja ismét azt a
38 IV | csillár, annak a helyén lóg maga a házigazda.~Átkozott bolond
39 IV | monda sóhajtozva a háziúr. Ő maga sem evett, mert vezeklést
40 IV | ember ilyen áhítatos, mint maga, hogy megtartja a pénteket?
41 IV | Sárvölgyi úr.~– Üssön a kő a maga bűnhődéséhez; most engemet
42 IV | ha odaát ezt megtudják. Maga napról napra nagyobb bolond
43 IV | mellém.~Boris asszony bevágta maga után az ajtót, s odakinn
44 IV | szótlanul, Sárvölgyi úr maga vevé elő a kávéfőzőt, ezt
45 IV | hanem a széken látta őt maga előtt ülni:~– Tessék ez
46 IV | minden regényírója rajong a maga nemzeti eledelei mellett;
47 IV | meg, ha társai bűneért ő maga agyon nem eszi magát a túrós
48 V | holdújságnál eltávoztakor hagyott maga után. A paripa éles szeme
49 V | bőrszeredásából marokkal, s szétteríti maga körül a füvön.~Fényes ezüst-,
50 V | eldugja a kazal mélyébe; maga sem tudja, mennyi lehet
51 VII | szónoklatokat hol nyomtatják. Maga az iskolai fiatalság a százkezű
52 VII | mondék felé fordulva – nem ön maga tanított-e meg engem Mucius
53 VII | Scaevola hőstörténetére, nem ön maga tanítá-e szavalnom a „Romanus
54 VIII | indulatosan a hölgy.~– Alkalmasint maga az album tulajdonosa.~–
55 VIII | legkegyetlenebb vonás. Igaz, hogy ön maga vezetett be házunkhoz ifjakat
56 VIII | emelkednem szükséges; ezt ön maga is helyesli; az ember tartozik
57 VIII | és szeretne még ezután is maga körül látni, minél elébb
58 VIII | látogassa meg rögtön; ő maga gátolva van a kimenetelben,
59 VIII | dolgában.~Amint Dezső becsukta maga után Loránd ajtaját, Loránd
60 VIII | akit végzete ér.~Loránd maga elé mereszté szemeit, mintha
61 VIII | ilyenkor más emberek, mikor ő maga ily ünnepélyes hangulatban
62 IX | természet így meghal, az ember maga is szeretne utánahalni.~
63 X | ezen én nem segíthetek. Hát maga mit tehet?~– Bálnokházy
64 X | megyek. Nem azért, mintha maga éjszaka félne magában járni,
65 X | majd az öregúrnak, hogy maga jó helyen járt.~Az öreg
66 X | elmondani; hát hallotta maga, hogy az öreg Márton valaha
67 X | No de utoljára is! Hát maga vármegye ura akar lenni,
68 X | kötök ki csak az úrfitól. Maga ne szóljon egy szót se,
69 X | utolsó cseppig a titkát. Majd maga csak vigyázzon rám, valaha
70 X | Minek nem tart a város maga lovakat?~– Hallod-e, Mócli –
71 X | hintóba, Mártont felvette maga mellé a bakra, s hajtott
72 X | bűbáj volt, amivel ez a nő maga után tudott vonni, de azt
73 X | egymástól, Loránd úrfi. Aztán maga ne menjen arrafelé, amerre
74 X | Loránd is hadd siessen a maga útjára!~Óh, hiszen tíz év
75 X | hajló hangnyomattal – tudja maga, hogy – hahaha! tudja maga
76 X | maga, hogy – hahaha! tudja maga azt, hogy miért mondtam
77 XI | nagyanyám keze után, ki maga is oly fehér lett e pillanatban,
78 XII | felhőtlen piros eget hagyva maga után; a láthatáron két-három
79 XII | vendégszobába nyugodtan bemenni, maga pedig fogta a lovát, s odavezette
80 XII | s két gyertyát tétetett maga elé: mind a kettőt meg is
81 XII | felvont fegyverrel, mintha maga volna a halál, fekete szakállal,
82 XII | azt erőszakosan levonta maga elé, a pisztollyal folyvást
83 XII | továbbesés meggátlására maga elé kapni.~Ekkor a zsivány
84 XII | jókedvű, deli képet látott maga előtt, ki tréfás hangon
85 XII | hangon kérdi tőle:~– Hát maga diák? Miféle diák? Honnan
86 XII | ember az ilyenfélékhez. Maga prédikálni is szokott? Ne
87 XII | ember itt hagyott, úgyis maga vette el tőle; tartsa meg
88 XII | bizonyságom nincsen.~– Hát maga ispán akarna lenni Topándynál?
89 XII | semmit szemére.~– Tehát maga valami vétket tett, azért
90 XII | kérdé tőle súgva:~– Tud maga imádkozni?~Loránd megütközve
91 XII | könyvből imádkozni? Meg tudna maga valakit tanítani könyvből
92 XIII | lomjait hordják utána, ő maga minden további szóvesztegetés
93 XIII | Mikor Topándy belépett, maga után eresztve Lorándot,
94 XIII | tarhonyailletményt kimérni a számára.~– Maga nem oda ül! – riadt rá a
95 XIII | csinálva Loránd előtt.~– Maga ott fog mindig ülni – szólt
96 XIII | észrevételt akart tenni; de maga sem tudta, mit.~Topándy
97 XIII | a másik kezét.~– No hát maga is! No? Hát micsoda?~Loránd
98 XIII | pugillárisostul el nem vette tőlem; a maga levele is odaveszett volna.~–
99 XIII | én, hogy látott volna-e maga engemet még valaha, vagy
100 XIII | tisztességtételt.~– Hallja maga, édes lelkem; nekem többet
101 XIII | tennék, felpofoznám őket. De maga ne nevessen, a hátam mögött.
102 XIII | Lorándhoz.~– Azért csak híjon maga engemet Ciprának!~– Jól
103 XIII | ember volt; amilyennek csak maga előtt szeretett látszani.~
104 XIII | Ilyenkor csak Lorándot szívelte maga körül. Benne föltalálta
105 XIII | gyűrűből.~– Hát a tömeg maga?~– Az köd marad. Atomjait
106 XIII | górcső tárgyaira, s elébb maga nézett bele, hogy eltalálja
107 XIII | nemzeti önérzetnek neveznek; maga a világbölcsészet egészen
108 XIII | üldözésétől tart miatta, de saját maga nem üldözi érte magát. Majd
109 XIII | aki híres legény volt a maga idejében minden Keilereinál
110 XIII | holnap e megvetés jogát saját maga ellen engedje át. Meghal,
111 XIII | felelt Sárvölgyi –, ő maga is azt írja, hogy idegbaja
112 XIV | volna már rá. Igazi nevétől maga is elszokott régen.~Topándy
113 XIV | saját előadásának.~Csak maga nevetett, a többiek nem
114 XIV | szólt hozzá nevetve – maga éppen tanácsot tart a tükrével,
115 XIV | esetlennek látszott, hogy ő maga is elnevette rá magát, mikor
116 XIV | valaki, le tudott szállni maga a hintóból, s feltalált
117 XIV | a hintóból, s feltalált maga a verandára: az eléje jövő
118 XIV | tekintete rokonszenvet sugárzott maga körül.~– Fogadott leányom,
119 XIV | asszonyi zsémbelés, amiről maga Topándy azt mondta, hogy
120 XIV | ember ám: nem olyan, mint maga. Fáin, csinos gavallér.~–
121 XV | őérte maradoz otthon.~Ő maga is kénytelen volt elismerni
122 XV | volt ma.~– Bálint barátom, maga álmos! Pedig jó lesz, ha
123 XV | Amint Melanie becsukta maga mögött az ajtót, Cipra elfújta
124 XV | Melanie-nak, s azután hirtelen maga körül göngyölte az ágy elé
125 XV | azzal elfutott, s becsapta maga után az ajtót.~Topándy sóbálvánnyá
126 XVI | régi pusztai emlékeket – maga magának.~Lorándnak nem volt
127 XVI | apró vallomásait. Hanem ő maga azért oly zárkózott. És
128 XVI | mondá neki enyelegve:~– Maga nagyon eltöprenkedik valamin.
129 XVI | nagyon eltöprenkedik valamin. Maga igen halavány. Jőjön, majd
130 XVI | a bársony tábori székre.~Maga pedig letelepedett a tigrisbőrre,
131 XVI | az nem jó. Jobb kézzel maga felé. Loránd megtette kedvéért
132 XVI | a tréfát.~Cipra kirakta maga elé a kártyákat.~Azután
133 XVII | kézszorítással ott tartá maga mellett.~Bálnokházyné nem
134 XVII | Topándy előtt, aki most maga esett bele abba a rossz
135 XVII | Nyújtsa karát, Loránd!~Ő maga jobb felül Lorándba kapaszkodott,
136 XVII | állani?~– Igen.~– Pedig ön maga oly kegyes, istenfélő ember
137 XVIII | kísértet a másikat vonj a maga után kezénél fogva, míg
138 XVIII | példából, hogy „gyűrűt”, ő maga azt értette, hogy „golyót”
139 XVIII | s ott maradt a hídon, s maga sem tudta, miért, úgy el
140 XVIII | szokott-e vele tréfálni maga Topándy és a többi víg cimborák?~
141 XVIII | vendég úr szobájába fel.~Ő maga sietett saját szobájába.~
142 XVIII | lehet benne?~Loránd letette maga elé a levelet, s öklével
143 XVIII | felkapott a kocsiülésbe, s maga vette kezébe a gyeplűt.~–
144 XX | összejövetel.~Hisz Topándy maga érzi azt legjobban, hogy
145 XX | a könnyű útikocsival. Ő maga hajtotta a lovakat. Alig
146 XX | idéz, negyedik humorizál, s maga elneveti a javát, s valamennyi
147 XX | pálcalovára, s ugratja azt maga alatt; a nemzetgazdász,
148 XX | leghíresebb ivó.~Ő mindjárt a maga részéről előre kimondta,
149 XXI | Dezső nem mert ez örömhírrel maga menni anyjához, Fánnyra
150 XXI | szolgáljon Lorándnak; ő maga hozta el neki a mosdóvizet.~
151 XXII | meggyalázni. Hogy mivel, azt ő maga sem tudta; de annyit a férfiak
152 XXII | hanem a szomszéd úrfit látja maga előtt egy másik idegen úrfival.~–
153 XXII | látszottak, s Bálnokházyné maga is igen hatásos tünemény
154 XXII | könnyelmű asszony, kinek maga nevezte magát. A prókátor
155 XXII | előtt. Mintha Áronffy Lőrinc maga jött volna ide elmondani
156 XXII | mi tudjuk és nagyanyánk s maga a farizeus. Mi majd bevégezzük
157 XXIII | mulat és nevet: – csak ő maga tudja, hogy mikor halt meg,
158 XXIII | palotákban is részelteti néha; maga is rak magának fészket,
159 XXIII | s beleegyeztek, hogy ő maga tehát maradjon Dezsőékkel.~–
160 XXIV | rodomontádjaikra. Azzal levelet írt maga Gyálinak, hogy rögtön térjen
161 XXIV | s fel az ablakom előtt, maga hajtván a lovakat, s a dámák
162 XXIV | telivér csikóm, amit Melanie maga választott ki hajdan, hogy
163 XXIV | mocsár belsejébe; Loránd maga intézte a löveget, s oly
164 XXV | issza, csak jó bor legyen.~Maga Sárvölgyi egyébiránt nem
165 XXV | nehéz ajtaját, a gyertyát maga mellé helyezve a székre.~
166 XXV | két kezét védelmül tartva maga elé.~– Látod – szólt Sárvölgyi
167 XXV | Azzal letette a pisztolyt maga mellé, s kimarkolt egy csomó
168 XXVI | szelíd közül. Dehogy asszony maga, nagyságos kisasszony: csak
169 XXVI | kisasszony: csak kisasszony maga még. Sok leány szemébe,
170 XXVI | mosolyogna. Leány bizony maga még, nagyságos kisasszony.~
171 XXVI | leányom nem ilyen szép, mint maga; de éppen ilyen magas. Annak
172 XXVII | ajtót a kastélyban; Loránd maga szokta megnézni estenkint,
173 XXVII | Tudja-e mindegyitek a maga dolgát? Jöjjetek sorba!
174 XXVII | önkénytelenül összeborzadt.~Maga sem tudta, miért, de egész
175 XXVII | szabadba, s nyitva hagyja maga után az ajtót. Úgy reszket,
176 XXVII | úgy fél, úgy tekintget maga körül!~Mint aki lopni indul,
177 XXVIII| rebegé a leány. – Gondoljon a maga védelmére! Azok meg akarják
178 XXVIII| bejönni – szólt Topándy; s maga elvevé az asztalról a lámpát,
179 XXVIII| sűrűjében.~Csak a vén oroszlán maga volt még hátra. A vén Kandúr.
180 XXVIII| fegyverét, puszta kézzel, amint maga előtt látta állani Lorándot,
181 XXVIII| tartva, hogy a lódításban maga bukik el.~– Gyere! Gyere!
182 XXVIII| erőfeszítésébe került, hogy maga is hanyatt bukott bele. –
183 XXIX | annyit sem ért hozzá, mint maga. Nekem a szomszéd faluban
184 XXIX | felesége haragjába, s még maga ment el a szolgabíró hajdúit
185 XXIX | semmit, csak hagyta elmenni maga előtt, csak úgy kísérte
186 XXIX | Ezt már Borcsa asszony maga sem érté.~Hogy ő vaktában
187 XXIX | a corpus delicti láttára maga is abban a véleményben volt,
188 XXIX | lóháton Lankadomb felé; ő maga előfogatot rendelt magának,
189 XXIX | minden elcsendesült a háznál, maga körüljárta az udvart, bezárta
190 XXX | befogatott, és áthajtott maga a szomszéd faluba az orvosért –
191 XXX | mind! – Harmadszor aztán ő maga mondta el az imát Topándy
192 XXX | szert hozott számára, azt maga adta be a szenvedőnek.~Cipra
193 XXX | arcán azt látta, hogy ő maga is így hiszi azt!~– Nincs
194 XXX | alatt tanúsítá, hogy saját maga végezte ki magát…~Topándy
195 XXX | címerek koronáira büszke, ki maga akarja alkotni a sorsot,
196 XXXI | egy kapa földet.~Topándy maga látott a szomorú intézkedések
197 XXXI | tartva, hogy amit Loránd maga fog írni anyjának, az majd
|