Fezejet
1 I | Aludjál, kis Dezső!~Amint azután egy közbülső ajtót távoztában
2 I | ezzel a nevető arccal! Én azután még jobban megijedtem, elkezdtem
3 I | tartóztatta erővel vissza. Azután fogai közül mormogá:~– Ő
4 I | helyeslően, hol tagadóan; azután odajött hozzám, fejemet
5 I | kezét. Az olyan jólesett!~Azután fájó kérdéssel tekinték
6 I | reszketek olyan nagyon.~Azután csak rám adta köpenyemet,
7 I | nincs e fiúk apjának feje. Azután a hosszú jegenyefasorok
8 I | egész világnak megtudni. Azután nagy hirtelen, a szokottnál
9 I | néztük végig az egészet. Azután bátyám ismét sugdosni kezdett
10 I | hozott magával.~Ez a gondolat azután megint újból kínzott:~„Apám
11 I | közé. Az sem volt éhes.~Ott azután elnéztük, mint megy le a
12 I | kell félni, nem lesz semmi.~Azután csendesen ballagtunk a szénásszekér
13 I | maga is utánam mászott; azután még egypár idegen kerten
14 I | bennünket, mikor megérkeztünk.~Azután megint rövid suttogás támadt
15 I | leemelte azt a szekérről, s azután vállra véve vitte a kert
16 I | értenek a kísértetek alatt. Ma azután nyitva láttam ezt az ajtót,
17 I | haragjával, örök kárhozattal; – azután bocsánatot kért tőle, engesztelő
18 I | csapásaiban megnyugodni… És azután felsikoltott, szétszórta
19 I | süvegelték meg feloldalról. S azután volt egy ember, aki meg
20 I | igen korán csalódott, s azután egészen világgyűlölővé lett.~
21 I | senki se háborítsa itt. Mi azután vártuk vissza, s hogy egyik
22 I | keblére őrült tekintete elől.~Azután felsikoltott, odarohant
23 II | kaphatók lennének.~Azokat azután egymásért kicserélik.~Kedves,
24 II | ismerős emberekre vezetve, azután azokra, akiknél még lélek
25 II | Vannak-e neki testvérei, akik azután az én testvéreim lesznek?
26 II | tette a kezét:~– Iste puer?~Azután megveregette arcámat.~–
27 II | Nescit pensum, nunquam scit.~Azután kifogyott a diák szóból,
28 II | csigalépcsőn fellépegetni; azután meg annyi ajtó, kisebb,
29 II | csakúgy szédelegtem bele; azután belecsimpajkózott a karomba,
30 II | kettős adagot szedett, s csak azután, hogy kivett valamit, kérdezte,
31 II | pereces tálat nézte körül, azután sorba járta a terítéken
32 II | terítéken levő tányérokat, azután megint visszatért tekintetével
33 II | tekintetével a pereces tálra; azután felnézett a plafondra, mintha
34 II | fejéből számítana valamit; azután nagyon csóválta a fejét.~
35 II | nem gátolta azt meg, csak azután nevetett ki érte.~Ez a leány
36 II | beszélt, úgy biztatott, azután dalolni kezdett, hogy tán
37 II | hogy csendesen legyek. Azután nagyot nevetett.~Mikor olyan
38 II | nagyon nevetségesnek találta.~Azután kinyitotta az ajtót, s rám
39 II | esdve mosolygott, hanem azután, mikor engem meglátott,
40 II | darabig rúgott, harapott; azután elkezdett kacagni, s bámulatomra
41 II | látszott magát mulatni.~Azután összekerestük mind a hárman
42 II | legendájában olvastam nem régen. Azután mindig mellettem repkedett;
43 II | végtelen jót nevetett. S azután rám hunyorított.~S azzal
44 II | ilyen Herr Dintenklex!~Itt azután nem állhatta meg Márton,
45 II | kért – nem tudom, miért.~Azután egy sereg apró gyermeket
46 II | is tekintett az ajtón, s azután annál hirtelenebben visszakapta
47 II | táncmester maradt el; – azután megint birkóztunk.~A francia
48 III | türkázos gyűrű volt az ujján!~Azután jött elénk a nagyságos néni.~
49 III | zongorajátékát kísérni, s ha mi azután így állhatatosan nyolc-kilenc
50 III | kitiltani a házából?~Nekem még azután is a quadrille hangzott
51 III | mennem, mert sok a lecke. Azután szobámba mentem, s elkezdtem
52 III | levélíró.~Megígértem.~És azután megcsókoltuk egymást, búcsút
53 III | röviden szólt hozzám valamit, azután felszökött nagyanyám után
54 IV | s annak tetejébe fesse azután vízfestékkel a másik mondatot,
55 IV | elszörnyedve hökkentek vissza, azután elkezdtek kacagni.~Az a
56 IV | bankó, veresfoltos bankó; – azután: elviselt kártyák, tarokk,
57 IV | mértéktelen hahotában tört ki. Azután, mint aki a bántalmat, melyet
58 IV | sorban télire eltett ugorkák, azután fel egész a plafondig minden
59 IV | leginkább keseregni.~Még azután egy harmadik országgyűlési
60 IV | mulatság” várakozik rájuk.~Erre azután mind a négyen nevettek.~–
61 IV | bevett szokás szerint.~Azután következett valami salátaféle –
62 V | dombosain kaszáltak; rá azután lágy tél következett, nem
63 V | agyontaposta, elébb a vénet, azután a kölykeket mind.~Azzal
64 V | körülnyargalta a kazlat, s azután szép csendesen megint visszaúszott
65 V | fűben, ihogva, röhögve, azután felugrott, megrázta a bőrét,
66 V | másikért; légy az te.~Még azután ráért, hogy a nőstényfarkasról
67 V | kazal végéig, s ott elásta; azután kicsiholt, tüzet rakott
68 V | vajon melyik mennyit érhet.~Azután összesöpri megint marokkal
69 V | hozzáméri két tele marokkal. Azután megemeli az üstöt: mennyivel
70 V | tudja, mennyi lehet az.~És azután újra nekiáll a hetednapos
71 V | harmadnap falatozzék?~S azután végignyújtózik a gyepen,
72 VI | Fräulein Matild, a nevelőnő; azután meg Loránd és Gyáli Pepi.~
73 VI | előre-hátra a bóbitáját, s azután a gyertyával utánam jött,
74 VI | kútnál megmostam a fejemet; azután fogtam könyveimet, írásomat,
75 VI | csak nem is fájt.~– De hát azután, ha megtanultad az egész
76 VII | maguk leírták azt négyszer, azután mindegyik külön gondoskodott
77 VII | penitenciás énekszóval. Hogy lett azután abból teljes életére csavargó,
78 VII | indítóját nem ismerik. Hanem azután, hogy engemet utoljára hagytak,
79 VII | én vagyok, s mögöttem áll azután Loránd.~Hanem a lánc itt
80 VII | rokonszenvű nyilatkozatért, azután mérgesen rám rivallt:~–
81 VII | az igazgató. A pedellus azután elvezetett.~Két óra múlva
82 VIII | nem őrzött tőlük; – hanem azután egy kis idő múlva, mikor
83 VIII | kalapját a karszékről, s azután kedvetlenül belevetve magát.~–
84 VIII | útitáskába dobálta bele.~Azután leült íróasztalához, s finom
85 VIII | várná az érkezőt. Egyszer azután mégis kigondolt valamit:
86 VIII | szép fehér báli kesztyűt. Azután megpróbálta benne összeszorítani
87 VIII | saját nevét jegyezte fel.~Azután összesodrották a papírokat,
88 VIII | bontsd fel, olvasd fel, s azután mind a két nevet vesd a
89 IX | májusi napra következő éjjel azután egyszerre megfordult az
90 X | levelet hozott hozzám, s azután sietve eltávozott, mielőtt
91 X | nevetek-e.~Volt eszemben!~Azután szép húgom ajkpittyesztve
92 X | két kezét, úgy kacagott, azután a másik oldalra fordult,
93 X | nevettetni: áhhahhahá! s azután azt mondta, hogy ez nagyon
94 X | akárhová lett a világban.~– És azután, ha megtalálta?~– Azután –
95 X | azután, ha megtalálta?~– Azután – ha az a nő fogja az egyik
96 X | kilincsét le kellett nyomni, azután az egészet fölemelni, a
97 X | akarna nőni az arcán; hanem azután csak magához tért megint
98 X | fogpiszkálás. Először a nyelvével, azután a körmeivel segített magán,
99 XI | hallgatás kínoz engemet nagyon. Azután Fánnyhoz fordult, az megölelte,
100 XI | vele magam tudattam.~Most azután anyám és nagyanyám is reám
101 XI | egyetlen” fiának nevezett; ezen azután sírva fakadt, és én elég
102 XI | én kimentem az ajtón, és azután odatámaszkodtam a másik
103 XI | anyámat rögtön meggyógyítja; azután jött Fromm nagymama, iszonyú
104 XI | becsukta utánam az ajtót, s azután kézen fogva odavezetett
105 XI | látszott rajta nyugodni.~Azután nagyanyám hajolt oda édesanyámhoz,
106 XI | legyen meg, amit elvégeztél!~Azután odajött hozzám, és megölelt.~–
107 XII | sonkát falatozni, úgy mennek azután tovább. A nagyságos asszony
108 XII | mazsolát, cukrot hány bele, s azután meggyújtja. Ezt a forró
109 XII | talán csak káprázat volt.~Azután erős, hatalmaskodó hangon
110 XII | pisztoly van golyóra töltve; s azután ez a nő: ez az érthetetlen
111 XII | nevetve mondá e szavakat; azután egyszerre sötét mélázásba
112 XIII | eloltotta a gyertyát, s azután meg nagyhamar elfutott.~
113 XIII | mintha helyeselné azt. Azután, mintha nagyságos ura helybenhagyását
114 XIII | rá.~Loránd vállat vont. Azután elkezdett a kéz alatt levő
115 XIII | eltalálja a helyes gyúpontot. Azután elragadtatva szólt:~– Nézze
116 XIII | az ázalékférgekhez. Hanem azután eddig van. S tán ez a féreg,
117 XIII | vetett derengő világot. Azután leült egy karos szalmaszékre
118 XIII | nevét hallá kimondatni. Azután egyszerre elkezdett a szíve
119 XIII | kell következned.” – És azután másnap este, midőn ismét
120 XIII | tisztasága kezébe adott; s azután vállat von, kezét dörzsöli,
121 XIV | Loránd arcán feledé, és azután addig feledé ott, míg a
122 XIV | s ismét helyére tette; azután utánament Ciprának, s egy
123 XIV | vármegyerab fejét!~Hanem azután elégtétele volt abban a
124 XIV | hogy a szemébe ne kacagjon; azután meg elfordult tőle, kihajolt
125 XIV | rózsaszín pír futotta be, azután ismét nyugodtan felelt ez
126 XIV | műtételt Ciprának magyarázni, azután kezébe adta, hogy próbálja
127 XV | úgy, hogy ne haljon meg, azután is éljen. Csak annak haljon
128 XV | veté le magát ágyára, s azután könyökére emelkedve hallgatózott.~
129 XV | szereti, hát szeresse!”~Azután leszállt ágyáról, s lélegzetét
130 XV | ugyan megijesztettelek.~És azután dévajon henteregve a földön,
131 XV | eléneklé Melanie-nak, s azután hirtelen maga körül göngyölte
132 XV | komolyan veszi a dolgot. Azután odaállt eléje, hátratette
133 XV | istentelen szája után; – hanem azután, mikor a mondat határozottan
134 XV | csókjaival nedvesítve azt; – azután eltaszítá őt magától mind
135 XVI | halmozá el először a kezet, azután annak átadóját. A virágos
136 XVI | megkeverte a kártyákat, azután tenyerére téve, Loránd elé
137 XVI | kirakta maga elé a kártyákat.~Azután térdére nyugtatva könyökét
138 XVI | hegyét keblére nyomta, s azután csendesen ingatva kezét,
139 XVII | után annyit sóhajtott… – azután Topándyhoz fordult: – Bálnokházyné
140 XVII | vannak kézügy alatt.~Itt azután vidám, csevegő lett az asszonyság.
141 XVII | egyetlen kincsét megőrizte. Azután szétnézett, hogy kinek köszönhetne
142 XVII | választottait a gondviselés; és azután Melanie-t is odavonta, hogy
143 XVIII | találkozni fognak, s onnan azután együtt meglátogathatják
144 XVIII | hogyan fog illeni legjobban.~Azután karja alá fűzte kezét, forró
145 XIX | szegény szenvedő anyát.~És azután minden évben még egy évet,
146 XX | száraz tósztokat nem kedveli.~Azután ismét visszakerült hozzám,
147 XX | meg anyámnak, hol vagy. Azután te magad írtad, hogy a mai
148 XX | a találkozást elébbre, s azután a mulatságot.~Loránd kicsinyben
149 XX | hogy kiheverjem magamat, s azután tisztult fővel léphessek
150 XX | odacsődült mindenki körénk, s azután lett olyan lárma, hogy én
151 XX | megtelik üres palackokkal.~Azután a paroxizmus egyre fokozatosan
152 XX | vagy tímárcsávát.~Hanem azután később nem megy ily fokozatban
153 XX | a bortól.~Ekkor kezdődik azután csak az igazi hősök szerepe.
154 XX | megtölték színültig borral, azután felhúzták a pisztoly sárkányát,
155 XXI | bocsánatot nyert mindenért. És azután úgy örült e bocsánatnak,
156 XXI | pókokat szoktak eltaposni.~S azután két kezébe rejti arcát,
157 XXI | vetnek, abból imádkoznak.~Azután Cipra kezét kezében tartva,
158 XXII | azt, vagy örüljön neki.~Azután háromszor is visszafordult
159 XXII | hallgassák végig e történetet, s azután mondjanak ítéletet fölötte.
160 XXII | árulkodott. S mi történt azután?~– Én valóban csak ma éjjel
161 XXII | szóra: „amerikai párbaj”, s azután hogy halaványodott el megint
162 XXII | egyedül elbukni?~Asztal fölött azután elregélte Dezső Topándy
163 XXIII | délre Szolnokra.~És onnan azután haza.~Óh, az az édes otthon!
164 XXIV | pohárkával megivott belőle. Azután Lorándnak is töltött.~–
165 XXV | ahelyett, amit elraboltak. És azután mehetsz leányostul Tatárországba,
166 XXV | Kandúrnak az ilyen munkához. Azután elkezdte az ujjaira szedni,
167 XXVI | új táplálékot nyerve! És azután alkonytól hajnalig újra
168 XXVI | találtam, fogadja leányának; s azután elviszem hozzá Ciprát, legyen
169 XXVII | zárakban vannak-e mind, azután bekopogtatott Cipra ajtaján,
170 XXVII | fordította, úgy vette föl ismét. Azután felmarkolva a szétszórt
171 XXVII | térdig állsz az abrakban, s azután urat hordasz a hátadon.
172 XXVII | vezet; ezen a csatornán azután egész a lankadombi parkig
173 XXVIII| tölgyajtót, elétolja a reteszt, s azután felvesse rá a nehéz keresztvasat.~
174 XXVIII| kirohanni a szabadba. Ott azután részükön az előny. Azért
175 XXVIII| padlás csapóajtaján a tetőre: azután körülsétálsz négykézláb
176 XXVIII| ráhurkolá egy szarufára. Azután nyakába akasztá fegyverét
177 XXVIII| Az udvar túlsó felén még azután két fegyveres alakot látott
178 XXVIII| másik kettő futásnak eredt, azután, hogy társuk nem bírt velük
179 XXIX | ajtaját külön bezárolta.~Azután sorba rakta asztalára fegyvereit;
180 XXIX | leány keblébe kést döfnek.~Azután két lövés hangzik, s rá
181 XXIX | azt a kiváló dördülést, s azután egészen csendes lesz minden.~
182 XXIX | hallhatják, amit kiáltoz.~Azután elkezdett a kárhozott lélek
183 XXIX | átkozott pénzed: szedd fel!~Azután odább tántorgott a kerítésbe
184 XXX | Először elmondta utána; azután újra elmondatta szakaszonkint,
185 XXX | napfényt láthassa Cipra.~Azután visszatért a beteg leányhoz,
186 XXX | iszonyú kétségek ezek!~És azután ismét eszébe jutott, hogy
187 XXX | nézett először Topándyra, azután Lorándra.~Topándy elérté
188 XXX | villáma vonult át az örömnek, azután ismét elborult az.~– Hiszen
189 XXXI | keresett, akitől elküldje.~Azután megint mást gondolt.~Fölkereste
190 XXXI | vállamat eléri, s onnan azután a szívig rövid az út.~Az
191 XXXI | gondolatban, hogy nem egyedül lesz azután boldog nő a háznál.~Óh,
192 XXXI | Ciprát gyilkos kezéből, hogy azután egykor boldog legyen vele.~…
|