Fezejet
1 I | és volt akkor hatvanéves. Szép sűrű, fehér haja volt, tiszta
2 I | angyalok azokat, akiknek ilyen szép fehérre mossák a hajukat,
3 I | Szükséget nem szenvedtünk; szép házunk volt, kényelmünk
4 I | megfelelhetetlen tárgyakról: olyankor szép méla szemei oly kimondhatatlan
5 I | falura.~Volt egy kedves szép falusi jószágunk, nem messze
6 I | illatos levegőt szívni; a szép, okos, hasznot hajtó háziállatokat
7 I | erdőt, a nádast, milyen szép zöld nyakú vadkacsákat fog
8 I | neje van itthon, milyen két szép fia! Hogy tudja azokat elfeledni?
9 I | tizenhat éves volt, igen szép, igen jó. – Nézzétek, ott
10 I | letette csészéjét, megtörülte szép hosszú bajuszát, odafordult
11 I | a hely itt. Ő ültette a szép borókafákat az ajtó előtt,
12 I | Nézzétek, milyen derék szép fiam van! Vitéz, délceg
13 II | hívtál! Isten áldjon meg, szép rajzolóasztalom! Fog-e téged
14 II | egymásra ismerni többé. Szép hollómadaram, akit már megtanítottam
15 II | lakására. A Fürstenallée-n volt szép emeletes háza; elöl nyitott
16 II | magnus asinus.~Ez bizony szép elismerés egy apától.~–
17 II | szárnyai voltak, olyan szép tarka szárnyai, aminőkről
18 II | a kalácstésztát, s ismét szép tekerccsé fonni, mint akárki
19 II | addig-addig édesgettek ezek a szép piroshátú zsemlyék itt a
20 II | lezsurolni semmi kőporral. Hej, szép dolog péklegénynek lenni!~
21 II | Ilyenforma a nóta:~Óh be szép, jaj be szép! ~Ez a szép
22 II | nóta:~Óh be szép, jaj be szép! ~Ez a szép dagasztószék.~
23 II | szép, jaj be szép! ~Ez a szép dagasztószék.~Egyenes, görbe,
24 II | Egyenes, görbe, kerékre.~Óh be szép, jaj be szép ~Ez a szép
25 II | kerékre.~Óh be szép, jaj be szép ~Ez a szép dagasztószék.~
26 II | szép, jaj be szép ~Ez a szép dagasztószék.~Ezt a nótát
27 II | egyszer újrakezdték az „Ó be szép” kardalt, odahagytam a műhelyt,
28 III | fizettek nála, ami azon időkben szép összeg volt.~Én voltam arra
29 III | fel a nyakkendőmet. Igazán szép csokrot tudott kötni, amint
30 III | tükörben. Úgy találtam, hogy szép fiú volnék, mikor az ezüstgombos
31 III | A mi díszszobánk nagyon szép volt előttem valaha, nagyvirágú
32 III | gyapotszövet bútoraival, szép sárga cseresnyefa szekrényeivel
33 III | selyemből! Nálunk is voltak szép rézmetszetek üveg alatt;
34 III | udvari tanácsosban. Haja is szép fekete volt, s üstökén szabályos
35 III | csigába volt kanyarítva.~Szép, őszintén csengő, sztentori
36 III | éves: bizonyosan tudom. Szép hosszúdad arca ifjú zománcával
37 III | mennyit álmodtam én erről a szép szájról, mennyit láttam
38 III | mielőtt megszólalhatott volna, szép nagynéném kivette szájából
39 III | Loránd arca égett. Szemeit szép nagynéném arcán feledé.~
40 III | sietett, egy hódoló kézcsókkal szép nagynéném hófehér kezére,
41 III | rokonunk iránt, aki ilyen szép szállásban lakik, s akinek
42 III | ember kevesebb van a földön; szép embernek is – tán Loránd
43 III | mondta volna, hogy ez az én szép ideál angyalom valaha… de
44 III | legszélső bámulatra indított. Szép nagynéném erősen állítá,
45 IV | Sárvölgyi úr nemrég egy szép nagy szent Nepomukot festetett
46 IV | enni kellett; először, mert szép asszony kínálta, másodszor,
47 IV | tagadhatta meg őnagysága szép szemeitől, hogy részt vegyen
48 IV | következtek a friss sültek, s a szép ifjú hölgy oly szívesen
49 IV | pedig azt hinné, hogy e szép kezek egyébbel sem foglalkoznak,
50 IV | válaszolt:~– Óh, annak igen szép nótája van; ismerem. Ha
51 IV | emlékezem rá.~– No, az nagyon szép. Azt meghallgassa! A hugám
52 IV | kedves madaram – szólt a szép hölgy a benne lakó állatra
53 IV | volt a kedély.~Az egyiknek szép bús dallama van: „Bécs várostól
54 IV | a dal, mintha azt a sok szép flosculust ő érzené legjobban,
55 IV | őszinteséggel kérdezé:~– Ugye, hogy szép dal volt ez?~– Valóban.
56 IV | hozzá nem nyúlok.~No, az szép lesz! – hüledezék az esküdt. –
57 V | körülnyargalta a kazlat, s azután szép csendesen megint visszaúszott
58 VI | mindig kitelt a háztól. A szép udvari tanácsosné és Fräulein
59 VI | tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép fiú volt „en miniature”,
60 VI | soha életemben ennél a szép szájnál mosdatlanabb rágalmazóval
61 VI | Loránd legalábbis arra a szép szájára fog ütni.~Ahelyett
62 VII | másold le holnap reggelig szép tisztán, az eredetit ne
63 VII | Nem felelhetek.~– No, ez szép szó! Nem ismered tán azt
64 VIII | kezdetnek a vége~Őnagysága, a szép Bálnokházyné, éppen papagájával
65 VIII | fölemelje.~Bálnokházyné szép ajkait vérig harapdálta.~–
66 VIII | ilyen tréfás ötleten. Egész szép fehér fogsora meglátszott
67 VIII | vármegyén. Egyébként: Loránd szép fiú; amit a férfiak üldözése
68 VIII | mosolyogva távozott. Az mégis szép konstelláció a sorstól,
69 VIII | kezére kesztyűt húzott, szép fehér báli kesztyűt. Azután
70 IX | tizenhét éves agg~Óh, milyen szép ifjúnak lenni! Óh, milyen
71 IX | ifjúnak lenni! Óh, milyen szép a tavasz! Tietek az élet,
72 IX | glóriával vesz körül a föld szép sugára, a szerelem; tirátok
73 IX | még gyermek voltam.~Egy szép májusi napra következő éjjel
74 IX | azoknál sokkal rosszabb: – egy szép asszony.~Hermine volt az,
75 IX | reszketnek kezei, letépte szép báli kesztyűit, s két kezébe
76 X | nevetek-e.~Volt eszemben!~Azután szép húgom ajkpittyesztve vonta
77 X | bátyját akárhová viszi is egy szép asszony! Ez meg közéjük
78 X | szemébe nyomva, ahogy a szép májusi éjszakán ráfagyott
79 X | vittem? A bálba vittem.~– Szép kis bálba. Hiszen tudod,
80 XII | el annyira arcát, hogy e szép, nemes vonásokban a pozsonyi
81 XII | mint az étvágyára; olyan szép fehér fogsorai vannak. A
82 XII | ahova betérsz.~– Még egy szép gyűrű is ragyog az ujjadon.~–
83 XII | Loránd bámulva tekinte rá.~A szép asszonynak minden izma vonaglott
84 XII | vonaglott a görcsös iszonyattól; szép szemei kerekre felnyíltan
85 XIII | villásreggelit, szilvapálinkát a szép sávolyos abrosszal terített
86 XIII | nem oda ül! – riadt rá a szép hölgy.~Topándy felugrott
87 XIII | megölhetett volna.~– Ez szép kaland! – dörmögé Topándy. –
88 XIII | kíváncsisággal kandikálva az írásba a szép asszony.~Loránd is odatekintett,
89 XIII | Húgom?” – no, látja, ez szép magától, hogy ezt is hozzáteszi.~
90 XIII | Lorándon, hogy az nem fut a szép arc után, méghozzá egy olyan
91 XIII | tetszik, arra nézve igen szép pálya a mezei gazdaság;
92 XIII | szolgál temetővel a föld: igen szép, regényes, virágos búzakalászos
93 XIII | az messze idő. Az ember szép csendesen is meghalhat odáig;
94 XIII | a mulatságnak, hogy egy szép napon mi ketten megkaptuk
95 XIII | mátkáját, ki igen kedves, szép, szelíd leányka volt. Szerették
96 XIII | egy másik. Mondják, hogy szép, okos fiú volt mind a kettő.
97 XIII | világon, akinek a felesége szép.~Hanem egyszer mégis, véletlenül
98 XIV | tükrével, hogy elég szép-e. Szép, szép, no; hányszor mondjam
99 XIV | hogy elég szép-e. Szép, szép, no; hányszor mondjam már?
100 XIV | kétfelé omlók. Ezekbe a szép hajfürtökbe bolondult úgy
101 XIV | Bálnokházyné valaha; ezeket a szép hajfürtöket szokta Cipra
102 XIV | Ne féljen, na! Ma nagyon szép fog lenni – szólt Cipra
103 XIV | volna azzal az ollóval. Ez a szép selyem hajcsomag a földön!~
104 XIV | hogy azt megtegye. Ezt a szép főt, melyen lopva annyiszor
105 XIV | No, így jöjjön csak! Ezt szép lesz megalázni. Könnyű munka.
106 XIV | olyan egyszerű volt, mint ő. Szép halavány, megnyúlt arca,
107 XIV | benne acélmetszetek. Egy szép hölgy mellképe, hét csillaggal
108 XIV | térdeplő ifjú férfi képe, kinek szép, lehajtott fejére az égi
109 XIV | modort vett fel, s a hajdani szép diszkant hang alámélyedt
110 XIV | koromban neki szántak.~– Szép ember? – kérdé mohón Cipra.
111 XIV | válasszal. Legalábbis olyan szép ember Melanie szemeiben,
112 XIV | felfedezéssel. Egy régi kedves, aki szép ember, kitűnő, nevezetes
113 XIV | férfiszemnek tetszik a „szép”? Örök kiváltság. A szép
114 XIV | szép”? Örök kiváltság. A szép arcot szembenézni, még utána
115 XIV | Loránd szemei elemészték a szép hajadon alakját. Minden
116 XIV | el fogja venni. És igen szép ember ám: nem olyan, mint
117 XV | Azért akármilyen okos és szép és bűbájos az a másik, azért
118 XV | súgták untalan fülébe: „Szép vagy, szép vagy, szép királyné;
119 XV | untalan fülébe: „Szép vagy, szép vagy, szép királyné; de
120 XV | Szép vagy, szép vagy, szép királyné; de Hófehérke még
121 XV | sugárzott egész alakjáról! Szép volt, mint egy imádkozó
122 XVI | asszonyt eltarthasson.~A szép platánfák árnya alatt sokszor
123 XVI | neve. Távoli rokonunk. Igen szép ifjúnak tartották.~– És
124 XVI | ajkaihoz a nála felejtett szép kezet, s forró csókjaival
125 XVI | amit gyilkosának adott.~Szép szofizmák ezek mind! Loránd
126 XVI | kereste menedékét.~És aztán e szép szemekben. Lehet-e meghalni
127 XVI | könyökét s tenyerébe fektetve szép nap-aranyozta arcát, nagy
128 XVII | most is megvoltak a hajdani szép nemes vonások; csakhogy
129 XVII | zárjelenetében.~– Milyen szép lett! Milyen angyal! Az
130 XVII | barátnéd, Melanie, az a kedves szép teremtés? Végy tőle rövid
131 XVII | tekintetet vetett utána azokkal a szép, kifejezésteljes, mindent
132 XVII | mondó szemeivel. – Azok a szép, mindent mondó szemek teljes
133 XVIII | madárral együtt játszott a szép tavaszban ő is.~Loránd engedte
134 XVIII | jácint a hajamban?~– Nagyon szép vagy vele, Cipra.~A cigányleány
135 XVIII | akkor aztán isten veled, szép illatos mező, isten veled,
136 XVIII | visszhang, isten veled, szép, szerelmes cigányleány!~
137 XVIII | Apropó! Neked valami szép cigányleányod van itt, azt
138 XVIII | Hohenelm-Weitbreitsteinban; mert az igen szép vidék.~Gyáli kezdte észrevenni,
139 XVIII | Csalatkozzanak hát!”~Loránd fogta a szép levélkét, és elzárta azt
140 XIX | lemondás kell ahhoz, hogy egy szép, életvidám gyermek ifjúsága
141 XX | pedig mosolygott. Azokkal a szép, leányos, gömbölyű ajkaival
142 XX | fizetni a borért, ami nagyon szép pénz. A konfráterek tehát,
143 XXI | megszólalt, magasztalva a szép májusi mezőt, abból is kitalálhatá,
144 XXI | tavaszt érez belül.~Milyen szép ismét élni, boldognak, vidámnak
145 XXII | ott ne vesszenek! Az ilyen szép legényeket hamar elkapják
146 XXII | bátyja választását: a leány szép, természetes, jókedélyű,
147 XXII | maraszt ott bennünket senki szép két szeme.~– Ejh, nem is
148 XXII | két szeme.~– Ejh, nem is a szép szemektől féltem én magukat –
149 XXII | kezet szorított vele, s szép gyöngéden megcsókolta a
150 XXII | hát attól az ő fánkja mind szép szalagot kap körül, másik
151 XXII | várat magára. Ha én ilyen szép kisasszony vőlegénye volnék,
152 XXII | szemeit levenni.~– Nagy és szép fiú – bizonyítá Bálnokházyné. –
153 XXII | mindjárt elűzzük erről a szép arcról.~– Tisztelt nagysádtok! –
154 XXII | szépeket mondani; magasztalta szép hajfürtjeit, eleven arcszínét
155 XXII | mondta neki, hogy milyen szép. Érthetett belőle. Akinek
156 XXII | Topándynál volt, a jácintok olyan szép tündércsengettyűs virágfüzérek
157 XXII | tegnapelőtt éjjel, ahogy a szép holdvilág rásütött a zongorára,
158 XXII | volt e percben, mint egy szép Medúza-fő, melynek kígyói
159 XXII | hevítette arccal még egyszer oly szép fiú volt, mint különben.
160 XXII | talán gondolt olyasmit a szép leány, hogy bizony talán
161 XXII | egy-egy töredék a pozsonyi szép napokból, mikor Dezsővel
162 XXII | akkor nagyon szerelmes volt szép húgába. A bátyjánál szebb
163 XXIII | legény vándorbotját, melynek szép ezüstfogantyút csináltatott
164 XXIII | alig lelik helyét.~– Milyen szép férfi lett! – magasztalja
165 XXIII | belőle csinálni. Milyen szép titulus! Egy archivarius!
166 XXIV | Sárvölgyinek. Aztán volt egy szép harmadfűre menő telivér
167 XXIV | bogácson együtt legelni, óh szép szamárvemhe!” vagy azt: „
168 XXV | volna tegnapelőtt este azt a szép illuminációt. Mikor a berekben
169 XXVI | cigányasszony mégis észrevette a szép kisasszonyt, s meg is nagyságolta.~–
170 XXVI | Mást is látok én még, szép kisasszony. Amely leány
171 XXVI | Drágalátos, nagyságos, szép kisasszony, ne sajnáljon
172 XXVI | eladó leányom nem ilyen szép, mint maga; de éppen ilyen
173 XXVI | Fizesse vissza az Isten szép vőlegénnyel, holtig tartó
174 XXVII | szegény cigányleányról.~*~A szép csillagos éjszaka félhomályában
175 XXVII | egy percig tart ez!~A fű szép lágy, szép harmatos a bokrokig;
176 XXVII | tart ez!~A fű szép lágy, szép harmatos a bokrokig; nem
177 XXVIII| ebből a te gyönyörűséges szép pofádból?~A fenevad fogvicsorgatva
178 XXIX | gondolja kee, hogy a kee szép csurgóra álló bajuszát bámulni
179 XXX | rebegte azt utána.~Óh, milyen szép az! Óh, milyen nagy mondások
180 XXX | az az „ámen”? Óh, milyen szép ez mind! – Harmadszor aztán
181 XXX | mondja már, tied ez az egész szép világ, mikor nem kell már
182 XXX | nem kell már más az egész szép világból, mint egy kapa
183 XXX | Gyógyulj meg csak! Majd veszünk szép ruhát, aranyos játékokat,
184 XXXI | adom meg neked az egész szép világból azt az egy kapa
185 XXXI | én halálom nem lesz olyan szép, mint az övé: én nem lehelem
186 XXXI | kedveset tudott regélni a szép cigányleányról; Loránd levelei
187 XXXI | vártak a folyosó alatt. Szép, meleg, holdvilágos éj volt.~
188 XXXII | kaptak soha.~Pedig mennyi szép golyó elrepült feje fölött.~
189 XXXII | Egy elveszett élet!~Egy szép nyári délután kisfiam azzal
|