Fezejet

  1 I     |        városban legyen nálánál erősebb ember. Iskolatársai rettegtek
  2 I     |          végigmentünk az utcán, minden ember köszönt, amire én akkor
  3 I     |                 csendes, kevés beszédű ember. Halavány arca volt, hosszú
  4 I     |               senki.~Nem is volt az az ember, akinek ha a bor vagy a
  5 I     |                elalvás nehéz, mikor az ember még gyermek, és azt ígérik,
  6 I     |                gyűjteni? Lehet-e olyan ember a világon, aki ezt ne szeresse?
  7 I     |           pórcseléd. – Hanem a szegény ember már azt hiszi.~Loránd megtaszította
  8 I     |            felől mintegy hat vasvillás ember jött szemközt.~Bátyám azt
  9 I     |               az a köd.~– Isten balja, ember átka volt ez rajtunk! –
 10 I     |         feloldalról. S azután volt egy ember, aki meg sem süvegelte,
 11 I     |             egyéb nesz, mint három élő ember szívdobogása.~Nagyanyám
 12 I     |          legkorábban megházasodott. Jó ember volt, de könnyelmű és szenvedélyes.
 13 I     |                tudom, hogy ő tökéletes ember volt, s amit tett, még az
 14 I     |        borzasztó hálóteremben csak egy ember számára van még üres nyoszolya,
 15 II    |           hétig az egész háznál minden ember ránk varrott, mosott, vasalt
 16 II    |               hazulról, hogy mikor két ember előttem németül beszél,
 17 II    |             felől bizonyossá legyen az ember. Az ajtón keresztültört
 18 II    |            Ennek sok hasznát veheti az ember, mikor később valami nagy
 19 II    |              Azt tartják, hogy amit az ember olyan helyen álmodik, ahol
 20 II    |                 melyről azt képzeli az ember, hogy ha sokáig belélegzené,
 21 II    |          helybehagyását.~– Pedig ha az ember nem restelli a fáradságot
 22 II    |            amint akarja. Bizony, ha az ember a lelkét akarná terhelni,
 23 II    |                 csontos képű, bajuszos ember volt, nyílt, magas homlokkal,
 24 II    |         senkinek a lábán, tisztességes ember csonka orrú csizmát hord;
 25 II    |      gyermekkoromban), hogy amit olyan ember mondott, akinek a sors jogot
 26 II    |               egy derék, egyenes lelkű ember.~Én nem értettem, hogy hova
 27 III   |              birtokunk van hozzá, s az ember mindjárt egészen más embernek
 28 III   |                legnagyobb baj, hogy az ember ezt maga is érzi. Innen
 29 III   |               a pékmester is csakolyan ember, mint az udvari tanácsos.~
 30 III   |              megcsókolva monda:~– Mint ember valóban csakolyan ember; –
 31 III   |                ember valóban csakolyan ember; – sőt mint pék még jobb
 32 III   |             nagybátyámnál nevezetesebb ember kevesebb van a földön; szép
 33 IV    |           János úrnak, aki igen kegyes ember.~– Ellenkezőleg tudom: mindig
 34 IV    |               hogy egy csoport jókedvű ember pőrére vetkőzik, mikor melege
 35 IV    |             sok kereséssel mint műértő ember, kifogdosott a kazalból
 36 IV    |              nem tesz semmit; mikor az ember Sárvölgyinél akar ebédelni,
 37 IV    |             még azon esetben is, ha az ember fegyveres erővel rendelkezik.
 38 IV    |       istentelenségeket követ el ez az ember, mert ha tudnák, régen háromszor
 39 IV    |          szolgabíróhoz –, hogyha ez az ember valaha a pokolra, jut, ennek
 40 IV    |              villásreggelit, melyet az ember egy istentelen házánál vesz
 41 IV    |              szót is tett emiatt.~– Az ember pedig azt hinné, hogy e
 42 IV    |               kisül, aztán annyi rossz ember jár ám itten, koldus, csavargó,
 43 IV    |          benyitott maga.~Magas, száraz ember volt, termetére keskeny,
 44 IV    |       tárgyakat.~Ezt nem érti külföldi ember: ez specifikum.~Valamelyik
 45 IV    |                miután azt úgyis minden ember tudja: – „mert az egész
 46 IV    |         őseredeti vágásból való magyar ember volt. Amint a ráklevesen
 47 IV    |          mondtam? Azt gondolja, minden ember ilyen áhítatos, mint maga,
 48 IV    |          mintha az a plafondról lelógó ember odafordulna hozzá, s azt
 49 V     |           vágódott, mint mikor haragos ember homlokát leráncolja, ínyét
 50 V     |              tekintettel, mint aminőre ember képes. Mintha mondta volna: „
 51 VI    |           másnak meg másnak nyújtja az ember kezét, táncosnét cserél,
 52 VI    |               irigylettem én e kicsiny ember ügyes társalgását, merész
 53 VI    |          melytől egész emberré lesz az ember; tudják azt igen sokan,
 54 VII   |        világosság támadt: ez a szigorú ember az, aki minket ki akar segíteni
 55 VIII  |                ön maga is helyesli; az ember tartozik felhasználni minden
 56 VIII  |           Minden közönséges becsületes ember ezt tette volna. Árulónak
 57 IX    |                emebben újra látom élni ember legszebb művét, – a hazát.
 58 IX    |           elpusztított mindent, amiben ember örömét lelte; az utolsó
 59 IX    |               természet így meghal, az ember maga is szeretne utánahalni.~
 60 X     |           szeret, aztán nagy befolyású ember, mindent kivihet, ha akar;
 61 X     |             vicekspan, az ha hivatalos ember, legfeljebb bakter.~– Óh,
 62 X     |            útlevél nélkül nem mehet az ember, ha mégúgy kergeti is a
 63 X     |             hogy szökteti valaki a más ember feleségét, mi közöm nekem
 64 X     |       keresztül.~– Arra még nagyon sok ember jár. Valaki felismerhetne.~–
 65 X     |              mindig legyen! Gyalogjáró ember mindig rézpénzzel fizessen,
 66 X     |               mint valami igazi részeg ember, aki okvetetlen azzal akarja
 67 X     |              volna szökni?~– Hát ha az ember szökésben van – mindegy:
 68 XI    |               szülőimet; mintha minden ember attól tartott volna, hogy
 69 XI    |           Akadt két becsületes szegény ember, aki segítségemre jött,
 70 XI    |      tulajdonképpen a legbecsületesebb ember, ha most a szavamat megszegném.~
 71 XI    |               senki, hogy milyen rossz ember vagyok én, mint saját magam.~
 72 XII   |             urat szolgálom. Igen derék ember, az úgyis nagyon szereti
 73 XII   |                hogy talán nem is olyan ember ez, mint aminek tartá. Azzal
 74 XII   |              védelmében, az mint derék ember halt meg. Lássuk meg ezt
 75 XII   |             tanácslom; az igen goromba ember az ilyenfélékhez. Maga prédikálni
 76 XII   |                Ezt a pénzt, amit az az ember itt hagyott, úgyis maga
 77 XII   |              hogy az milyen istentelen ember?~– Hisz éppen azért keresem
 78 XII   |          kérdezősködik, hogy tud-e más ember könyvből imádkozni, és amellett
 79 XIII  |            irányában, mint egy szegény ember fia, ki az apja házánál
 80 XIII  |            egyedül maradt, egészen más ember volt; amilyennek csak maga
 81 XIII  |     tiszteletbeli aljegyzőségen, ha az ember nemesember; a városi írnokságon,
 82 XIII  |               városi írnokságon, ha az ember csak honorácior; tertia
 83 XIII  |        leteltén. Még az messze idő. Az ember szép csendesen is meghalhat
 84 XIII  |               titkot őrzi. És talán az ember lelkén is megvastagszik
 85 XIII  |                ne mondja rá, hogy okos ember volt; s ha ellenkezőt mondhatna
 86 XIII  |           talán megalkuszik akkorra az ember. Otthon maradt családja
 87 XIII  |           egész kedélye, amelyen a más ember bajának is volt helye.~Lehetetlen
 88 XIII  |              története: az egy nap; az ember története: az egy élet;
 89 XIII  |              el, öcsém, hogy egymillió ember közül egy híján mind csak
 90 XIII  |      történetnek. Engem nem bántott ez ember soha; engem nem bántott
 91 XIII  |           akadémia nagy erdő, nincs az ember úgy összeszorítva benne,
 92 XIII  |                  Igen”.~– Ki volt azon ember? – kérdé Loránd szorongva.~–
 93 XIII  |       egyszerre hallgatag, komoly, fás ember lett, akivel nem lehetett
 94 XIII  |                kiverjen a fejéből. Más ember bravúrnak számítja azt,
 95 XIII  |          szenved. – Érdemes-e erre egy ember, akinek elkoppantottuk az
 96 XIII  |             neme a párbajnak, hogy két ember sorsot húzzon, s amelyiknek
 97 XIII  |             Schulfuchsból tisztességes ember válik, míg a büszke, délceg
 98 XIII  |            dolga van; hanem egy büszke ember mégis inkább engedi testén,
 99 XIII  |                mint tudom, igen kegyes ember, könnyű lesz rábeszélned –
100 XIII  |                alája vetem magamat.~Az ember kegyes alázattal fogadott:
101 XIII  |            jámbor arccal –, hogy az az ember, ki e levelet írta – őrült?~
102 XIII  |              magát. Tovább hatoltam ez ember szívébe.~Uram, szomszédom,
103 XIII  |          szomszédom, felebarátom! Légy ember! Légy keresztyén, amivel
104 XIII  |            akkor. De tedd azt most! Ez ember élete nyarán keresztül borult
105 XIII  |      rágalomnak, amivel egy becsületes ember angyaltiszta nejének jó
106 XIII  |            ámítással, hogy sok szomorú ember van a világon, akinek a
107 XIV   |                 Mit is tegyen egy ifjú ember egyebet, aki előtt az életnek
108 XIV   |                annyi okos és nevezetes ember annyi ostobaságot sajátkezűleg
109 XIV   |           mosás van a háznál, s minden ember tartozik beszámolni az utolsó
110 XIV   |            fogja tenni a lábát, minden ember azt fogja csinálni, amit
111 XIV   |                 Örökké nem maradhat az ember rokonainak a terhe; akár
112 XIV   |             terhe; akár valami szegény ember vesz el valaha, akár valami
113 XIV   |          halottak országába jutott; az ember megszereti azt. És ez ügyes,
114 XIV   |          koromban neki szántak.~– Szép ember? – kérdé mohón Cipra. Ez
115 XIV   |       válasszal. Legalábbis olyan szép ember Melanie szemeiben, mint
116 XIV   |              Egy régi kedves, aki szép ember, kitűnő, nevezetes férfi,
117 XIV   |              fogja venni. És igen szép ember ám: nem olyan, mint maga.
118 XV    |               meg kell halni. És ez az ember kacagni fog, midőn őt, a
119 XV    |                 hogy ha egy becsületes ember ellenségének kezébe adta
120 XV    |         arcképét, a nyomorult védtelen ember az Isten arcát, ki védi
121 XVI   |             elpusztultnak hiszi minden ember; senkinek gondja nincs rá
122 XVI   |                 amely valakit Isten és ember és természet törvényei megszegésére
123 XVI   |  becsületérzést; és végre, ha volna is ember, aki e szószegésre azt mondaná:
124 XVI   |        boldogság, amiről csak az a két ember tud, aki azt egymásnak cserében
125 XVI   |              szükség, hogy az egyetlen ember, kinek hollétéről tudnia
126 XVII  |      alakoskodásnak vége van; a boldog ember, ki Tátray Bálint személyében
127 XVII  |               csinált! Rendkívül híres ember. Iszonyú sokra vitte. Egész
128 XVII  |             maga oly kegyes, istenfélő ember volt mindig; és most is
129 XVIII |          kifejezés ez a szó: „örökké!” ember szájában! Van az időnek
130 XVIII |           kegyetlenek egy halálra kész ember tréfái.~Ez enyelgések közül
131 XVIII |           örökösen szépeket mondjon az ember. Az ember nem azért jön
132 XVIII |          szépeket mondjon az ember. Az ember nem azért jön falura. –
133 XVIII |               más leányért sem.~– Okos ember lettél, velem együtt: ezt
134 XVIII |     menyasszonyának. Óh, milyen kedves ember ez a Gyáli Pepi! Igazán
135 XVIII |               milyen derék, szabadelvű ember; felhordott róla százféle
136 XIX   |                   És hogy még derekabb ember légy, tehát még két esztendeig
137 XX    |               iszom bort, s becsületes ember megtartja azt, amit fogadott,
138 XX    |                a kezemet. – Becsületes ember megtartja a fogadását, akármilyen
139 XX    |                bort, mert a becsületes ember megtartja a fogadását. Jól
140 XX    | konverzácionális tempóknak, hogy egyik ember várja ki, míg a másik elvégezte,
141 XX    |                közt anekdotázni.~Egyik ember nem vág már a másik szavába,
142 XX    |           hanem Gyáli.~Ránéztem. Ez az ember józanon maradt. Csak kóstolgatta
143 XXI   |              ön, mint hiszem, lovagias ember, úgy ön is tartozásának
144 XXII  |              nem főznek otthon. Minden ember vendégfogadóból él. Ott
145 XXII  |               poézise felett? Megél az ember halála napján túl is, csak
146 XXII  |              amitől retteg.~– És ez az ember engedte legkedvesebb barátját
147 XXII  |                meg magának Dezső. – Ez ember az utolsó napig tartogatta
148 XXII  |       hevültebben folytatá.~– És ez az ember tudta azt jól: ismerte családunk
149 XXII  |               Mit érdemelt tőlem ez az ember, ki ily ravasz csalással,
150 XXIII |              Sok víg házat összejár az ember, ahol jól mulatnak; a dicsvágy
151 XXIII |                játékok sorba rakva; az ember úgy szeretne újra leülni
152 XXIII |                gyermekkori könyvek, az ember úgy szeretné azokat újra
153 XXIII |            Fromm nagymama.~– Milyen jó ember! – dicséri őt Fromm mama.~–
154 XXIII |              Fromm mama.~– Milyen okos ember! Milyen nagytudományú ember! –
155 XXIII |            ember! Milyen nagytudományú ember! – dicsekszik Fromm papa.~–
156 XXIII |         családban van egy-egy mihaszna ember, aki nem tud egyebet, mint
157 XXIII |                amennyiben akkor minden ember olyan csonka orrú csizmákat
158 XXIV  |            teszek semmi bolondot. Okos ember fogok lenni. Kontemplatív
159 XXIV  |          regényíróktól tanultam: ha az ember meg akar valakit arról győzni,
160 XXIV  |                ne történt volna! Énnyi ember szeme láttára! Csak már
161 XXIV  |         uradalomról, amelyben csak egy ember hisz még: ez a becsületes
162 XXIV  |          elvégre Sárvölgyi igen kedves ember.” – Aztán bizonyosan Melanie
163 XXIV  |               világon csak egyetlenegy ember van, akit érdemesnek tartson
164 XXIV  |                 hogy olyan igen kegyes ember. Azonban ne kutassuk most
165 XXV   |            Most látom már, milyen okos ember vagy te!~– Ha tehát mármost
166 XXV   |                tudom már, milyen bölcs ember vagy te. Óh, milyen okos
167 XXV   |               vagy te. Óh, milyen okos ember vagy te, hallod-e!~– Tehát
168 XXVI  |                 mint a hideg fördő: az ember ha apródonkint megy bele,
169 XXVII |                mehetnek el sehová. Egy ember itt maradhat az őrzésükre.
170 XXVII |                 A fekete szakállú erős ember, azzal hirtelen kell bánni;
171 XXVII |                 csak akkorák, hogy két ember elfér egyben, s ahol elfogy
172 XXVII |               s ahol elfogy a víz, két ember ismét odább viheti a vállán.~
173 XXVIII|               idáig jut, már akkor nem ember többé. – Hanem más baj lehet.
174 XXVIII|                futóval jobban talál az ember, mikor sötétben lövöldöz,
175 XXVIII|           ellen, akit úgy hínak, hogy „ember”.~Kettőt már leterített.
176 XXIX  |             annál jobb; ha hivatalbeli ember kend, hát legalább kendnek
177 XXIX  |                 nem állat az. Így csak ember tud üvölteni, kit a kín
178 XXIX  |          rohanva.~Valóban rémalak.~Egy ember, aki tetőtül talpig fehér.~
179 XXIX  |            magammal ránthatom. Segíts! ember! segíts!~Sárvölgyi minden
180 XXXI  |                ifjú nyakát.~– Te bölcs ember, látod, mégis neked volt
181 XXXI  |           mikor felkacag, olyankor más ember fogcsikorgatva ordítana
182 XXXI  |            csendes, szellő sem fuvall: ember, állat alszik körül; csak
183 XXXII |          megnyílt hát a vásár, ahol az ember száz percenttel adhat túl
184 XXXII |      foglalkozott semmivel, amivel más ember foglalkozik. Nem kártyázott,
185 XXXII |       monarchistáktól, a méhektől.~Sok ember van, kivált mai nap, hazánkban,