Fezejet

  1 I    |            menjek haza. Mikor ráért, nekem játékszereket faragott,
  2 I    |       egyébre sem volna gondja, mint nekem örömet szerezni. Ha csínyt
  3 I    |             nevetett.~Olyan jólesett nekem, hogy egyszer valahára apámat
  4 I    |         Mennyi tarka madártojást hoz nekem majd haza!~– Óh, én is elmegyek
  5 I    |            egészen fel volt öltözve.~Nekem a falura menetel jutott
  6 I    |               szemrehányó szemeivel. Nekem aztán nem kellett több;
  7 I    |              maradjunk tovább!~És az nekem oly nagyon fájt!~Bátyám
  8 I    |            halva fekszik? Miért kell nekem addig a szobában maradnom?
  9 I    |         volna.~Egyszer, nagy sokára (nekem úgy tetszett, hogy hosszú
 10 I    |              Zsuzsi néni, mondja meg nekem igazán, miért nem szabad
 11 I    |             igazán, miért nem szabad nekem az atyám arcát megcsókolnom!~
 12 I    |           még várakozott az ajtóban.~Nekem úgy tetszett az, mintha
 13 I    |              Milyen rosszul esett az nekem; ő azt hiszi, hogy én éhes
 14 I    |         jobban. Olyan rejtélyes volt nekem ez az éjszakai munka.~Egyszer
 15 I    |          végítélet éjszakája ez.~Mit nekem a Jelenések könyvének minden
 16 I    |         minden tűzokádó szörnye; mit nekem a meghasadó föld kiokádott
 17 I    |          midőn rágondolok, mert édes nekem minden gondolat, mely őhozzá
 18 I    |              Óh, én úgy féltem, hogy nekem is meg kell itt tébolyodnom.
 19 II   |           hajnal előtt kell indulni.~Nekem ez volt első eltávozásom
 20 II   |              én anyám gyermekének, s nekem adja át a saját szülőit!~
 21 II   |            képest ez nagy város volt nekem; az utcákon kirakatokat
 22 II   |   csókolgatta, később az ölébe dűlt, nekem hátat fordítva, egyszer-egyszer
 23 II   |            korán reggel keltünk, ami nekem annyival koraibbnak tetszett,
 24 II   |            ha a Szent Mihály-tornyot nekem adnák sem: – Ratsherr, aki
 25 II   |            csonka orrú csizmát hord; nekem senki hegyes orrú csizmában
 26 II   |            hegyes orrait levagdalja.~Nekem az a jó szokásom volt (régen:
 27 II   |          sors jogot adott arra, hogy nekem parancsoljon, az rám nézve
 28 II   |           aggódva súgám Lorándnak: – Nekem úgy tetszik, hogy a te csizmádnak
 29 III  |         nyújtá, mit az megszorított, nekem pedig megengedte, hogy kezet
 30 III  |           ami igen furcsa eset volt.~Nekem is töltött a komornyik az
 31 III  |   nedvesíteni a maga poharából, hogy nekem valami rendkívül vakmerő
 32 III  |            Fromm mester készítménye.~Nekem minden vérem arcom felé
 33 III  |       nevetett jókedvűen urambátyám (nekem a velőmön hasogatott keresztül
 34 III  |              ajándékozd oda neki!~Ez nekem is tetszett! Arról meg fogják
 35 III  |            hogy az inas ajándékozott nekem valamit.~Vajon nagybátyám
 36 III  |           ezért kitiltani a házából?~Nekem még azután is a quadrille
 37 III  |          ment, maga is szomorú volt. Nekem úgy tetszett, mintha ilyenkor,
 38 IV   |         küldött ki bennünket…~– Hogy nekem prédikációt tartsanak? Nem,
 39 IV   |            magának embert, ha tud.~– Nekem mandátumom van önt megesküdtetni.~–
 40 IV   |             hiszi uramöcsém, hogy ez nekem alkalmatlanság volt. Sőt
 41 IV   |            lesz tágabb a világ –, de nekem semmiféle nemzetségem sem
 42 V    |         veszem. Ez a rend a világon. Nekem nincs, neked van; nekem
 43 V    |              Nekem nincs, neked van; nekem kell, neked nem. Egyikünknek
 44 V    |             Ez a jelszó. „Neked van, nekem nincs, nekem kell, neked
 45 V    |              Neked van, nekem nincs, nekem kell, neked nem; – ha adod,
 46 VI   |             előtte, sem utána senki. Nekem ez volt a kedvenc táncom.
 47 VI   |         táncosnét cserél, s mi közöm nekem ezekhez a többi kisasszonyokhoz.~
 48 VI   |          érte. Óh be végtelenül fájt nekem ez a gondolat!~Nagy szédelegve
 49 VI   |         konziliáriuséknál voltál. Az nekem unum et idem. Nekem itthon
 50 VI   |               Az nekem unum et idem. Nekem itthon tartozol lenni és
 51 VI   |            hogy a karneválnak finis! Nekem táncolni többet ne járj;
 52 VI   |        németül, a levél túlsó lapján nekem magyarul. Már olyan előmenetelt
 53 VI   |   kigúnyolják! Megbocsátasz-e valaha nekem?~Hogy kisírhattam magamat,
 54 VI   |             feküdtem a földön.~– Add nekem ezt a levelet – rebegém,
 55 VII  |              el akart érzékenyíteni. Nekem ma erősnek kell lennem.~
 56 VII  |          miket vallottak ők odabenn.~Nekem elég időm volt a kijövők
 57 VII  |      nagyanyám, csak az az egy, hogy nekem Lorándot kell testemmel,
 58 VII  |        négylovas szekérrel hajtat is nekem, nem térek ki neki. Ki előtt
 59 VII  |     megbízóját, mert sokkal könnyebb nekem bűnhődnöm, ki nem tudtam
 60 VII  |    öntudatban, hogy ezúttal bátyámat nekem sikerült megmentenem.~
 61 VIII |             Én elmondtam önnek, amit nekem Loránd bizalmasan tudtul
 62 VIII |           semmit.~– Ez mind igaz; de nekem mégis úgy tetszik, hogy
 63 VIII |         egymással. Ön nem ezt ígérte nekem.~– Kedvesem, a nagy urak
 64 VIII |      megsérteni.~– Nem is szándékom. Nekem minden törekvésem az volt
 65 VIII |             dolga karriert csinálni. Nekem emelkednem szükséges; ezt
 66 VIII |              Loránd rokonunk.~– Csak nekem az. Önnek nem.~– Az mégis
 67 VIII |         tudod, hogy mint kihívottnak nekem van jogom a fegyver és vívás
 68 VIII |           Hiszen csak most jöttem.~– Nekem sok dolgom van, amit még
 69 VIII |              öccsét és megcsókolá.~– Nekem valami látogatást kell tennem,
 70 IX   |             hogy elfognak?~– Higgyen nekem!~– Akkor éppen nem mozdulok
 71 X    |           hozzá semmi hajlandóságom. Nekem igen csélcsap volt egy nevelőnőben.~
 72 X    |           volt a szemrehányásában; s nekem csak ugyan a legelső szalmaszál
 73 X    |           ilyen történetet mesélt el nekem a madame-ról.~– Már egyszer!~–
 74 X    |           menni fecskendőért. Mindig nekem kell menni fecskendőért,
 75 X    |              Márton –, ne beszélj te nekem most a város tűzifecskendőiről,
 76 X    |             Micsoda úrfiról beszélsz nekem meg micsoda asszonyságról?~
 77 X    |            ember feleségét, mi közöm nekem hozzá? Nem vagyok én szindikus,
 78 X    |             tőlem fejét.~– Azt írtad nekem, hogy vigasztaljam meg anyáinkat; –
 79 X    |              hogy miket mondasz most nekem? – szólt olyan fájdalmas
 80 X    |            más életre ébredjen.~Hisz nekem is volt ábrándom zongorázó
 81 X    |      szenvedély: ez a becsvágy; s ez nekem is annyi volt már, mint
 82 X    |       zokogott.~Óh, milyen jól esett nekem, hogy így megríkathattam.~
 83 X    |              Ez jó ötlet volt tőled; nekem most igen jó helyem lesz
 84 X    |           név tisztaságára fogadod-e nekem, hogy anyám és nagyanyám
 85 X    |            nevetni. Amilyen jólesett nekem az, hogy ő most nevet, azt
 86 X    |             olyan szolgálatért, amit nekem tettél más pénzével fizettek
 87 X    |     hőrögetett alá gorombán Mócli. – Nekem fizetni? Hanák fuvaros vagyok-e
 88 X    |            fuvaros vagyok-e én, hogy nekem fizessen valaki, mikor jurátust
 89 XI   |             megálltunk, úgy tetszett nekem, mintha anyám egész ifjúi
 90 XI   |              asszonyhúgom, e kérdést nekem kellene legjobban erőtetnem;
 91 XI   |            legjobban erőtetnem; mert nekem feladatom kegyed fiát üldöznöm.
 92 XI   |      Bálnokházy. – Ő nőmmel szökött. Nekem bizonyos tudósításaim vannak
 93 XI   |             megszegném.~Beszélhettek nekem!~Hiszen úgy kérni csak nem
 94 XI   |          mint saját magam.~Hagyjanak nekem békét! Nem mondhatom meg.~
 95 XI   |              vakmerőségen.~– Igenis, nekem. Minthogy adott szavad csak
 96 XI   |           nyilatkoznod. Megmondhatod nekem; én megmondom őnekik. Te
 97 XI   |             az ő szofizmája tetszett nekem. Megálljunk! Ezen az alapon
 98 XI   |    nagyanyámnak, hogy mit ajánlottál nekem, s hogy én arra azt mondtam: „
 99 XI   |             hozzá intézni, azt elébb nekem adják, hogy én küldjem el
100 XI   |           Nagyanyám inte Fánnynak és nekem, hogy hagyjuk őt most magára.~
101 XII  |      visszajövök, ott aztán mondd el nekem a prédikációdat; én még
102 XII  |         mennyi marad hát!~– Nem kell nekem a számadás, nekem a pénz
103 XII  |           Nem kell nekem a számadás, nekem a pénz kell, sok pénz! Hol
104 XIII | tehénistállóban, akár a bivalyosban. Nekem mindegy: szabad választásra
105 XIII |            Hallja maga, édes lelkem; nekem többet ne csókoljon kezet,
106 XIII |            egészen fölösleges dolog. Nekem bolond kedvem jött egyszer
107 XIII |      tekintve. – Te most megmutattad nekem, hogy amilyen végtelen a
108 XIII |            azt viszont te engedd meg nekem, hogy ránk, gondolkozó,
109 XIII |     imádságért osztaná valaki a jót, nekem nem volna betevő falatom.
110 XIII |              a közönyös világ előtt. Nekem kedvem volna ez embert védelmezni
111 XIII |           egyszer mondom neked, hogy nekem semmi panaszom, sem az emberekre,
112 XIII |          Topándyval szemközt.~– Volt nekem fiatal koromban egy igen
113 XIII |          lepecsételt csomagot hagyta nekem végrendeletileg.~Stoppelfeld?
114 XIII |             az Operencián túlról még nekem testálhat valamit; végre
115 XIII |             ismered, ő megmondta azt nekem, tehát nem írom ide. Azt
116 XIII |             az egész történet: mese. Nekem nem volt soha semmi összezördülésem
117 XIII |            van egyenlítve”, s add át nekem e rettentő kötlevelet! Holtomig
118 XIV  |           nevetve Loránd.~– De igen. Nekem Melanie mondta: – a nevét
119 XVI  |          elég nagy ok a szomorúságra nekem, hogy ezt sohasem kérdezte
120 XVI  |              tőlem, mi az: Lássa ön, nekem van anyám, és még sincs
121 XVI  |               Cipra húgom, hát mondj nekem szerencsét!~Cipra úgy örült
122 XVI  |             értek?~– Jöjj, játszd el nekem az én kedves nótámat a cimbalmon!
123 XVI  |              Meglásd, hogy úgy lesz, nekem mindig koporsó áll a kártyában;
124 XVII |            itt csak egyre mondogatja nekem a sok „igen”-t; beszéljen
125 XVIII|          nagy lelki örömemre szolgál nekem arra a hippocratesi halálarcra
126 XVIII|                Úgy is jó. Nem bánom. Nekem már egyszer te vagy a fiam,
127 XVIII|         körébe bevonja.~– Hogy illik nekem ez a jácint a hajamban?~–
128 XVIII|         időnek mértéke?~– Mit hoz ön nekem, ha visszajön? – kérdé gyermetegen
129 XVIII|       csakugyan „ő” hozta nyomába!~– Nekem itt Bálnokházyné ügyében
130 XVIII|        nagyon elkomolyodva.~– Hiszen nekem tartozó kötelességem ezt
131 XVIII|         hadvezér lett volna belőlem. Nekem ma délután sürgős utam van
132 XVIII|             újjászületési” ünnepeden nekem tósztoznom kell, Loránd
133 XVIII|              hát okvetlen meg kell-e nekem tudnom, hogy mi van e levélben
134 XIX  |          vigalomba? S mulatság volna nekem az? Maradjunk itthon! –
135 XIX  |               Én várok, s e várásban nekem elég örömem van.~Óh, mint
136 XX   |      szarkazmusai által megrontatni.~Nekem így is jó volt.~Napok óta
137 XX   |              eddigelé száműzve volt.~Nekem csak az tűnt fel különösen,
138 XX   |       különösen, hogy minek írta hát nekem Loránd azt, hogy nem akarja
139 XX   |            már férfi vagyok, azért ő nekem mégis bátyám.~Jó, jó.~Hanem
140 XX   |       anyámmal együtt jössz. És ezek nekem tíz évig hű bajtársaim voltak,
141 XX   |          iparkodott helyet foglalni.~Nekem oda kellett az asztalfőre
142 XX   |     trágárságokig mennek, s olyankor nekem rosszul esik Loránd kacagását
143 XX   |   megcsinálni?~Topándy közbeszólt:~– Nekem nincs, de neked se legyen!~–
144 XX   |         nincs, de neked se legyen!~– Nekem van.~Ezt a szót pedig nem
145 XX   |              ezt a két síró asszonyt nekem!~Azzal arcra veté magát
146 XXI  |               mert a másik fele kell nekem.~– Ezt tudom, anélkül, hogy
147 XXI  |             szobát; ma itt maradunk. Nekem pedig küldj a szobámba mosdóvizet,
148 XXI  |       hűtlenül elhagyá, nem ajánlhat nekem boldogságot, s nem követelhet
149 XXI  |            kártya mind megmondta ezt nekem az éjjel. Éjfélig mindig
150 XXIII|              mond:~– Bocsássatok meg nekem, hogy ily sokáig utatokban
151 XXIII|                Új örömet fogsz hozni nekem?~– Igen. Új örömet neked,
152 XXIV |          Hiszen csak neki legyen jó, nekem jó. De ezen fordul meg az
153 XXIV |            dámák ülvén hátul; mintha nekem remélne azzal legnagyobb
154 XXIV |           meg vagytok vele elégedve, nekem semmi közöm hozzá. Úgy látszik,
155 XXIV |         többet ilyen skandalum után. Nekem van egy jó gondolatom: mi
156 XXIV |           mit ér a káromkodás? Ekkor nekem egy bolond ötletem támadt.
157 XXIV |    vincellérbogár szárnysmaragdjáig, nekem ígérték volna is, s viszont
158 XXIV |           volna, ha már kigondoltam. Nekem pokolbeli bosszúállás kellett:
159 XXIV |           azzal, akit úgy gyűlölünk. Nekem az eszemet forgatta az ki
160 XXIV |        foglalt el abban. Érzem, hogy nekem magamnak még jobban fáj
161 XXIV |         annyit adtam nekik, amennyit nekem tetszett, s békével odább
162 XXIV |           tanúja voltál ily esetnek. Nekem az a gyanúm van, hogy az
163 XXV  |             csontod, a te bőröd kell nekem. A te fekete véred kell
164 XXV  |               A te fekete véred kell nekem. Te haramia! Te rabló!~S
165 XXV  |             tudhatta volna azt, hogy nekem pénzem van, más, mint te,
166 XXV  |            Ne bölcselkedjél itt most nekem! – riadt közbe mérgesen
167 XXV  |           vagyok is. Zsivány vagyok. Nekem tetszik ez a név.~– De te
168 XXVI |         sajnáljon az isten áldásából nekem is juttatni valamit!~Cipra
169 XXVI |       hálálkodott a cigányasszony. – Nekem is van otthon egy ilyen
170 XXVI |       kívánom én tőled, hogy hozd le nekem az égből a holdat; csak
171 XXVI |             Azt én is tudom.~– Ő azt nekem mind megbocsátotta.~– Jobban
172 XXVII|              Eredj innen, dalimadár, nekem nem kellesz!~Azzal takaróját
173 XXIX |      tekintetes úr adja oda? Hát nem nekem ajándékozta egyszer kicsiny
174 XXIX |               kétakkorát!~– Nem kell nekem se nagyobb, se másik; nem
175 XXIX |             én se kupec, se csiszár! Nekem a magam kocája kell; az
176 XXIX |            mersz te, cseléd létedre, nekem ilyet mondani?~– Mátul fogva
177 XXIX |            sem ért hozzá, mint maga. Nekem a szomszéd faluban lakik
178 XXIX |              Sárvölgyi. – Mit mertél nekem mondani?~Borcsa asszony
179 XXX  |            köszönöm.~– Te nem akarsz nekem hinni – szólt Loránd –,