Fezejet
1 I | gondolkoztam rajta, milyen nagyon szerethetik az angyalok
2 I | nyűgös lesz, ha látja, hogy nagyon szeretik, én is az voltam;
3 I | köszönt, amire én akkor nagyon sokat adtam.~Apám igen komoly
4 I | megsütjük!~Óh, milyen jó lesz!~Nagyon sokáig nem tudtunk egymástól
5 I | reszket úgy a kezed?~– Igaz. Nagyon hideg van. Aludjál, kis
6 I | min kacaghat anyám olyan nagyon ily késő éjszaka? Hogy az
7 I | fecsegésemre nem szólt semmit. Nagyon komoly volt, és mindig olyan
8 I | tovább!~És az nekem oly nagyon fájt!~Bátyám azt mondta,
9 I | hogy mért reszketek olyan nagyon.~Azután csak rám adta köpenyemet,
10 I | fövegét, úgy ment; azt mondta, nagyon melege van.~Az öreg béres
11 I | is azért fúj most ilyen nagyon!~Miért? De hát miért?~Amint
12 I | szorítá. A telet gyűlölte nagyon. Mikor az első hó leesett,
13 I | túlságos szeretettel növelte, nagyon is szerette őt, azzal rontotta
14 I | azzal rontotta el; a gyermek nagyon kényes lett, érzékeny szívű;
15 II | emlékezem már; úgy hiszem, nagyon sokat aludtam a kocsin.
16 II | én félek őtőle?” Mert én nagyon féltem tőle!~Hogyne! Egy
17 II | el a fejét, mintha én azt nagyon bántam volna.~Pisze ördög!~
18 II | számítana valamit; azután nagyon csóválta a fejét.~Ki ne
19 II | kerül.~Hanem hát Fánny ezt nagyon nevetségesnek találta.~Azután
20 II | fejét az átkozott könyvből.~Nagyon hasonlított az anyjához
21 II | a jeleneten.~Én azonban nagyon sajnáltam a bajtárst. Nálam
22 II | kacagott, sikoltozva tapsolt; nagyon jól látszott magát mulatni.~
23 II | a Herr Dintenklex valami nagyon tréfás alak lehet a péklegények
24 II | kérdésre; amire az öreg nagyon rázta a fejét, és nevetett;
25 II | társalkodik. Egyébiránt nagyon olcsón is juthatni hozzá
26 II | elengedte volna; kérdezte is nagyon, hogy nem jár-e az valami
27 II | dicsekedett vele soha.~Mikor e nagyon kedves és előzékeny férfiú
28 III | bátyám fog lakni.~Valami nagyon messziről rokonunk, egyébiránt
29 III | Fromm pékmester igazán nagyon sajnálta, hogy nem ebédelünk „
30 III | keresztülmentem. A mi díszszobánk nagyon szép volt előttem valaha,
31 III | ellenkezőleg – inkább nagyon is teljes tudatával bírt
32 III | volnék még!~Hanem akkor nagyon terhemre volt az. Mennyi
33 III | az udvari tanácsos, aki nagyon szeretett volna azon egy
34 III | valóság; de már engemet mégis nagyon megkeserített az a valaki,
35 III | a másik; takarója valami nagyon kopasz vagyoni állásnak!~
36 III | erőlteti magát, hogy ne sírjon.~Nagyon röviden szólt hozzám valamit,
37 IV | imádkozik, ami arra mutat, hogy nagyon sok bűnének kell lenni.~–
38 IV | hozzá ne férhessenek.~– Az nagyon okosan volt téve.~– Egy
39 IV | kolostorig.~– A hatóság nagyon el lehet ellenem keserülve,
40 IV | olvassák, melódiáik pedig éppen nagyon kegyesek.~– Hisz éppen az
41 IV | őkelméhez egzekúcióra jöttek. Nagyon jól tették: úgy kell neki.
42 IV | dalolni akar, azt azért nagyon örömest el lehet hallgatni.~–
43 IV | Nem emlékezem rá.~– No, az nagyon szép. Azt meghallgassa!
44 IV | egyéb. Különös neveltetés, nagyon különös.~Az ágy mellett
45 IV | könnyeikkel; hanem akkor nagyon sokat keseregtek a „Bécs
46 IV | kötött, hogy mai világban nagyon kevesen tudnák már megmondani,
47 IV | inkább tréfa, valamit, ami nagyon komoly, ami elmúlt, nem
48 IV | a négyen nevettek.~– Én nagyon sajnálom, hogy ilyen alkalommal
49 IV | bár engem szüntelen üldöz, nagyon tisztelem, szeretem. Óhajtanám,
50 IV | Elismerem, hogy én igen nagyon hibáztam, midőn e férfiút
51 IV | arcodat bal felől is.~– Akkor nagyon kevés kriminális processzus
52 VI | célszerű beosztása az időnek és nagyon jó előcsarnoka a művészetnek,
53 VI | hittem, Melanie húgom szintén nagyon örül annak, aminek én örülök.~
54 VI | Fromm papa az ajtóban várt.~Nagyon haragos volt. Elállta az
55 VI | Bánom is én, akármi.~Nagyon rossz kedvem volt, fejem
56 VI | készültem mindennel.~Ez az éj, nagyon jól tudom, egyik fordulópontja
57 VII | láttam a vádlottak között, az nagyon megvigasztalt. A titkos
58 VII | olyan hangot hallatott, mely nagyon hasonlít az elfojtott nevetéshez.
59 VII | bennünket. Egypár primánust, aki nagyon vastag hazugságokkal mulattatta
60 VIII | részem; de hisz azt kegyed nagyon jól tudja, kedves. Az embernek
61 VIII | azért, hogy valakit, akit nagyon szeretett és szeretne még
62 VIII | találkoztak össze.~Loránd nagyon kedvetlenül fogadta öccsét.
63 VIII | megtudhatni, mint mikor már nagyon biztos helyre lesz eltéve,
64 VIII | névaláírást megtartá magánál.~Nagyon jó oka volt rá, hogy ezt
65 X | Ahá! – monda Márton, s nagyon sokszor köszöngetett, az
66 X | Márton – rebegém én –, nagyon rosszul vagyok. – Hát mi
67 X | azután azt mondta, hogy ez nagyon jó tréfa volt tőle; amin
68 X | kiegyenesedett Márton, s nagyon komolyan emelte föl a fejét.~–
69 X | meg közéjük akar állni! Nagyon jól van. Hát fölkeressük
70 X | vámnál!~Mócli egy percre nagyon megrettent. A szájába dugott
71 X | tűzifecskendőiről, a torkodat se nagyon fecskendezd, mert nem ott
72 X | mutatni, egyébiránt a szemei nagyon elárulták.~– Micsoda úrfiról
73 X | kerestetik mindenfelé.~Móclira nagyon ráérkezett eközben a fogpiszkálás.
74 X | mégy, oda én is megyek.~E nagyon együgyűnek látszó válasz
75 X | ment el. Az meglehet. Az nagyon meglehet.~Azzal leült az
76 X | nincsen; ne is legyen soha.~Nagyon szereti ezt az asszonyt!~
77 X | elérhetsz vele, hogy ha nagyon kínzasz, itt előtted lövöm
78 X | Aztán együtt kacagtunk, nagyon jóízűen. Még most is, hogy
79 X | ligeten keresztül.~– Arra még nagyon sok ember jár. Valaki felismerhetne.~–
80 X | Patrolok járnak az utcán. Ha nagyon fogok dalolni, majd rajtam
81 X | nem mondok semmit. Hanem nagyon jól van. Így van jól, ahogy
82 X | siettünk előre. Itt már nagyon sötétek az utcák.~A város
83 XI | kellett leemelni a kocsiról; nagyon össze volt törődve. Tíz
84 XI | utcán talál összeroskadni.~Nagyon csendesek voltak mind, akik
85 XI | ez kedvenc színe, apám is nagyon szerette azt.~Ő állt anyám
86 XI | háziakhoz fordulva:~– Bocsánat! Nagyon el voltam fogulva.~Csakhogy
87 XI | hallgatás kínoz engemet nagyon. Azután Fánnyhoz fordult,
88 XI | még üldözni? Bálnokházy nagyon vonogatta a vállát, keserű
89 XI | bár tréfa volna! Ez való; nagyon nehéz való. Én Lorándnak
90 XII | Igen derék ember, az úgyis nagyon szereti az olyan embereket,
91 XII | visszarántotta a fejét, ami nagyon tréfás illusztrációja volt
92 XIII | mindent tudni!~Egyszer, mikor nagyon jól megmagyarázta neki Loránd
93 XIII | dögvész nekiindul, mikor már nagyon el van népesülve ez a faj
94 XIII | sok csapás ért a földön. Nagyon sok: és olyan, amit válogatva
95 XIII | vigyáznának magukra.~– Ön nagyon gyűlöli azt az embert.~–
96 XIII | becsukattuk magunkat. Itt már nagyon keveset találkoztunk Sárvölgyivel;
97 XIII | abeundit.~Engemet bizony nem nagyon keserített az: annyi transzcendentális
98 XIII | s az öreg asszonyság ezt nagyon köszönte, de kért, hogy
99 XIV | rokonomat, akivel olyan nagyon szerettük, egymást, hogy
100 XIV | babráljanak.~– Ne féljen, na! Ma nagyon szép fog lenni – szólt Cipra
101 XIV | majd tőled tanulok. Óh, te nagyon sokat meg fogsz engem szidni,
102 XIV | Melanie ujjára a gyűrűt. Nagyon meg volt elégedve ezzel
103 XIV | optikát, hanem ezt, ezt nagyon jól értette.~Nem is látszott
104 XIV | Melanie a házhoz került. Nagyon szorgosnak találta jelenlétét
105 XV | alatt, hogy a falszőnyegek nagyon rongyosak már, azokat letépette,
106 XVI | ki kell főzni jól.~Loránd nagyon mélázó lett néhány nap óta.~
107 XVI | mondá neki enyelegve:~– Maga nagyon eltöprenkedik valamin. Maga
108 XVI | szerencsétlenségtől! Valaki bántani akarja nagyon. De valaki védelmezni fogja.~
109 XVI | fogja.~Loránd nem akarta nagyon megkeseríteni a szegény
110 XVII | kedves Loránd?~Óh! Loránd is nagyon jól ráismert! Ez a nő –
111 XVIII | ez a jácint a hajamban?~– Nagyon szép vagy vele, Cipra.~A
112 XVIII | szerelmes még beléd.~– Az nagyon természetes – szólt Loránd
113 XVIII | mindig elszökik.~Ciprának nagyon meglepő volt e beszéd. Sokan
114 XVIII | szólt szemeit lesütve, s nagyon elkomolyodva.~– Hiszen nekem
115 XVIII | fogunk kötődni. Hajdanonta is nagyon mulatságos fiú volt ő azzal
116 XVIII | szögletei összeérnek.~Óh be nagyon el kellett telve lenni önhittséggel
117 XVIII | itteni uradalmakat, akkor nagyon kényelmetlenül kezdé magát
118 XVIII | eltartott az ebéd végéig.~Cipra nagyon ki akart ma tenni magáért.
119 XVIII | Mégis?”~Aztán már olyan nagyon hozzá van esküdve ahhoz
120 XX | most minden gondolatomat.~Nagyon hasztalan fáradság lett
121 XX | összejövetelünknek majd nagyon is ditirambi hangulatot
122 XX | hogy atyám ifjúkori arcához nagyon hasonlítok.~Topándy azzal
123 XX | Ejh, mit tudod te? Én nagyon garázda vagyok, mikor bekaptam.
124 XX | velem, amit akarsz.~– Én nagyon rossznak találtam ezt a
125 XX | volna fizetni a borért, ami nagyon szép pénz. A konfráterek
126 XXI | Dezsőnek éppen nem volt oka nagyon megijedni.~– Csak ide vele!~
127 XXI | már eddig vigyáztál.~– Azt nagyon okosan teszed. S szabad
128 XXI | úr?~– Az az öcsém, Dezső, nagyon jó fiú. Csókold meg szépen,
129 XXI | küldj a szobámba mosdóvizet, nagyon porosak lettünk az úton,
130 XXII | rém~Min nevettek hát olyan nagyon?~– Hallod-e, mi tanácsot
131 XXII | fel kell melegítni: úgy nagyon jó lesz. De hol az ördögbe
132 XXII | hozzák, akire várnak. S nagyon türelmetlenül várták már.
133 XXII | gála kizárólagos jelmezét. Nagyon nagy ünnepélyre készülhettek
134 XXII | Majd megölt. – Pedig mi nagyon hívek vagyunk az emlékeinkhez.
135 XXII | észre, hogy Melanie-t nem nagyon érdekli az, hogy Gyáliról
136 XXII | mai napig kihatottak, s én nagyon kérem nagysádtokat, hogy
137 XXII | hamisítottat húzta ki?~Bálnokházyné nagyon a végletig ment, midőn egy
138 XXII | a kétség latjára; hanem nagyon megjárta vele. Prókátorral
139 XXII | oldalán most is ott van e nagyon tisztelt hölgy kézírása;
140 XXII | mellett. Az a fiú akkor nagyon szerelmes volt szép húgába.
141 XXII | Mi e derék lyánkákat igen nagyon szeretjük, s önöknek csak
142 XXIII | lehet Cipránál?~– Amit te nagyon jól tudsz. Az, hogy Cipra –
143 XXIII | bajusz nem engedte a száját nagyon széjjelvetemedni.~– Hozta
144 XXIII | aminek Márton legény olyan nagyon örült. Vitte a boltba a
145 XXIV | megérkezett Lankadombra.~Topándy nagyon várta már. Ciprát nem is
146 XXIV | Persze, hogy tréfa: csakhogy nagyon bolond. Ki is venné az ilyesmit
147 XXIV | iszapba, ne válogassunk nagyon a kézben, mely bennünket
148 XXIV | mint a híre. Tetteiket nagyon el tudják titkolni, igen
149 XXV | minthogy a barna művészek nagyon szenvedélyes kedvelői a
150 XXV | csendes visszavonulásával nagyon is felötlő zajt okoz, ami
151 XXV | nejére, mind vendégeire nézve nagyon kellemetlen.~Eleget csitítja
152 XXV | Kandúr; tudod, hogy én nagyon szeretlek. Én nem vetettelek
153 XXV | fog üldözni.~– Jól van. Nagyon jól van. Bízd rám a többit!
154 XXVI | ismét el fogom hozni.~– Nagyon köszönöm, hogy leveszed
155 XXVII | egy ripacsos képű fickó nagyon önelégült vigyorgással.~–
156 XXVII | ajtót, vagy azok a rablók nagyon jól védelmeznék magukat,
157 XXVIII| egészen ellepte a vér.~– Nagyon meg vagy sebesítve?~– Nem
158 XXVIII| meg vagy sebesítve?~– Nem nagyon – szólt a leány –, nézze,
159 XXVIII| ide; ne oly magasra! Fáj-e nagyon?~A leány nyakában egy hajból
160 XXVIII| többen is vannak!~Az ajtó nagyon recsegett már: a ragasztó
161 XXVIII| rögtön lebukott térdre, s azt nagyon jól tevé, mert a következő
162 XXVIII| többen is kaptak sebet; egy nagyon eltántorodott, a másik kettő
163 XXIX | Elmenj már; ne nézz rá olyan nagyon, mert még rácsudálsz, s
164 XXIX | rántá azt a kosárból.~De nagyon megjárta vele, mert a malac
165 XXIX | kezei ne reszketnének olyan nagyon!~Lehetetlen, hogy pisztollyal
166 XXXI | fog írni anyjának, az majd nagyon büszke hangon lesz tartva.
167 XXXI | mondja: „én szeretem”.~Bizony nagyon jól történt, hogy azt a
168 XXXI | testvér megérkeztére; hanem az nagyon rút éjszaka volt, és az
169 XXXI | rút éjszaka volt, és az nagyon szomorú várakozás volt.
170 XXXI | elrejtve a koporsó. – Ez a nép nagyon babonás: azt hiszi, a jég
171 XXXII | egy más csillagba – semmi! Nagyon jól ismerték már, nem bántották.~
|