Fezejet
1 I | hanem neki gondja volt rá, hogy senki se rettegjen
2 I | szoktam örülni – válaszolt rá apám.~Falura megyünk! Ez
3 I | is úgy szeretett ottan. Rá nézve is kettős ünnep volt
4 I | a férfikor tanított meg rá.~Olyankor, mikor sírnom
5 I | láttam összetéve, mikben rá nem ismertem volna azokra
6 I | cinikus egykedvűséggel felelt rá: – Bolond maga, kicsi Dezső.
7 I | szél fúj, s ő azt mondta rá, hogy ez nekünk jó.~Hogy
8 I | jég.~– Ostobaság! – felelt rá bátyám.~– Meglehet – sóhajta
9 I | beért. Három béres várt rá az udvaron, azok mindjárt
10 I | felnyomott kalpaggal mehessen rá szemközt, s szúró tekintettel
11 I | többet, és a másik azt mondta rá: „Úgy kellett neki!”~Óh,
12 I | meg kezét, nem kiálthattam rá: „Ne tedd azt! Maradj élve!”~
13 I | Olaszországba, míg végre rá hagyta magát venni; szépen
14 I | világba, s emlékezzetek rá, hogy mit mondott ez a fekete
15 II | óta is oly jól emlékezem rá.~Mikor nem láttak, mikor
16 II | tudatja, és gondolni fog rá, hogy a rossz hír itthon
17 II | grószmama eleget is pöröltek rá, hogy meri az ő drága kugelhupfjukat „
18 II | grószmama eleget is pörölt rá. Én nem értettem, hogy mit
19 II | hát én minek nézegettem rá, ha olyan igen haragudtam
20 II | ha olyan igen haragudtam rá?~Igazán mondom, egyedül
21 II | könnyen ment; úgy néztem le rá, mint nagyúr üveges hintóból
22 II | hozzá.~Henrik felnézett rá, s aki nem értettem is szavát,
23 II | Dummer Kerl!~Jól emlékezem rá, ez volt a megtisztelő cím,
24 II | állhatta meg Márton, hogy rá ne gyújtson egy melódiátlan
25 II | nem lesz készen.~Henrik rá sem hallgatott, mintha nem
26 II | pékinas?” Az öreg felcsapott rá, s azóta mindig itt vagyok,
27 II | hegyesebbre csináltatom! – felelt rá Loránd; mely válasszal én
28 II | fogadott, s jól emlékezem rá, hogy az orcámat is megveregette.~
29 II | sem természetesebb! – volt rá az engedékeny férfiú válasza. –
30 II | híre van, hogy tanítottak rá.~Mikor privátára mentem –
31 III | baziliszk-szemeket vetettem rá, amilyeneket csak tudtam.
32 III | szereti, ha felügyelnek rá.~Innen felvezetett bennünket
33 III | rendületlen elhatározással felelék rá:~– Nem!~– Tán nem akarsz
34 III | azt, akiknek szükségük van rá; akik fejüket meghűtenék
35 IV | végrehajtókat. Gyújtsanak rá.~Az alszolgabíró, Daruszegi
36 IV | szóljon közbe! – rivallt rá a szolgabíró. – Adta volna
37 IV | Még egyéb jó viccekre is rá fogunk térni, csak tessék
38 IV | lenni. Ez francia bankó. Rá van írva: 10 frt., fizeti
39 IV | szolgabíró, és nem tudott rá magának megfelelni.)~– Képzelje
40 IV | uramöcsém?~– Nem emlékezem rá.~– No, az nagyon szép. Azt
41 IV | Pompás könyvtár! – monda rá esküdt úr, míg a szolgabíró
42 IV | de mégis visszaemlékszik rá, s az emlék végigsajga dalon:
43 V | mocsár dombosain kaszáltak; rá azután lágy tél következett,
44 V | benne.~Cimborái vállalkoztak rá egyszer-másszor, hogy vadászva
45 V | elkeseredett dühvel ugrott le rá a kazal tetejéről, s végső
46 V | itt már kész lakoma vár rá holnap? Vagy tán ahhoz van
47 VI | dohányzásom.~– Legalább igyál rá egy pohár vizet – monda
48 VI | Nem volt kedvem haragudni rá. Sokkal nyomorultabbnak
49 VII | mer.~Most vállat vontam rá, ha eszembe jutott.~Máskor
50 VII | s énutánam nem találnak rá Lorándra.~Erre az egyre
51 VII | ez?~– Az enyim – feleltem rá nyugodtan.~– No, azt szeretem,
52 VII | igazgató szigorúan nézett rá, tekintetével leszidva a
53 VIII | kéziratok ugyanazonságát rá nem bizonyíthatja. Öccse,
54 VIII | természetesen azt felelte rá, hogy bizony annál egy-egy
55 VIII | Egyikünknek vállalkozni kell rá, hogy kimozdítsa helyéből
56 VIII | vagy én. Nem bánom húzzunk rá sorsot, hogy melyikünk táncoljon
57 VIII | magánál.~Nagyon jó oka volt rá, hogy ezt tegye; s még jobb
58 IX | kikről e szomorú hagyomány rá maradt, míg elhatározták
59 X | szökevények most ott várnak rá, míg a fiáker megint visszatér.~
60 X | Gondoltam, hogy szükséged lesz rá az úton.~– Hol jutottál
61 X | bakra.~– Megállj! – kiálta rá Loránd, s elővette erszényét. –
62 X | A hideg is kényszerített rá, hogy siessünk. Jó félórát
63 X | Nem én.~– Hát nem ismert rá a kocsisra? Az volt a Mócli.~–
64 XI | kerestük.~Kíváncsi voltam rá, vajon milyen arccal fogad
65 XI | nem fogok neki felelhetni rá.~– Szót fogadtál. Vigyáztál
66 XI | Én szavamat adtam neki rá, s szavamat meg kell tartanom.~
67 XI | De hát mi oka lehetett rá, hogy tőled ilyen ígéretet
68 XI | Az természetes – feleltem rá ingerült dölyffel. – Mert
69 XII | diák!~Loránd feltekintett rá, s hasonló kötekedő hangon
70 XII | De mennyi pénz? – riadt rá a rabló.~– Négyszáz forint.~–
71 XII | Te diák! – acsarkodék rá, farkasok módjára felhúzott
72 XII | mert meghalsz! – rivallt rá ismét a rabló. Loránd pedig
73 XII | Loránd bámulva tekinte rá.~A szép asszonynak minden
74 XII | éjszakán át; a farkasok fognak rá felelgetni, kiket a ménló
75 XII | Loránd megütközve tekinte rá.~– Úgy, könyvből imádkozni?
76 XIII | majd a juhász megtanít rá, hogyan kell sütni, főzni.~
77 XIII | Maga nem oda ül! – riadt rá a szép hölgy.~Topándy felugrott
78 XIII | ez?~– Mese? – kiáltottak rá egyszerre két oldalról,
79 XIII | volt. Azért is nem lőhetett rá az elvett pisztollyal szabadítónk,
80 XIII | Cartesius elmerülő ördögöcskéin, rá mert ülni a villanyos szigetre,
81 XIII | égre.~Topándy vállat vont rá.~– Eredj, bohó, nem leánynak
82 XIII | lesz, aki azt ne mondja rá, hogy okos ember volt; s
83 XIII | szegény?~– Az ábécét? Mert ez rá nézve egészen fölösleges
84 XIII | ismered, taníts meg engemet is rá.~Loránd vállat vont. Azután
85 XIII | megöltél valakit?”, azt felelte rá határozottan: „Igen”.~–
86 XIII | Majd megtudod! – förmedt rá Topándy, s folytatá a történetet:~–
87 XIII | Bajtárs Uram! Emlékezhetel rá, hogy Heidelbergből elutazástok
88 XIII | hogy bizony nem emlékezem rá.~Siettem egyenesen látogatásom
89 XIII | és visszaadta.~Nem jöttél rá – szólt hozzám jámbor arccal –,
90 XIII | gyötörd vele tovább: írd rá, hogy „ki van egyenlítve”,
91 XIII | embert agyon. Tehát gondoljon rá, hogy a jámbor, szelíd és
92 XIII | hazajött, megházasodott, rögtön rá elment a fölkelő sereggel,
93 XIV | kevesen ismertek volna már rá. Igazi nevétől maga is elszokott
94 XIV | fog mosolyogni, úgy fog rá visszamosolyogni minden.
95 XIV | hogy ő maga is elnevette rá magát, mikor a tükör felé
96 XIV | holnapért nem aggódik? Lesz rá gond, hogy jókedve szárnyait
97 XIV | Cipra keserű gúnnyal monda rá:~– Ugye, bolond egy név?~–
98 XIV | eredetijére gondol. Idegen volt rá nézve Lorándnak arca, járása,
99 XIV | értette.~Nem is látszott rá figyelni, mintha nem is
100 XV | Topándy bámulva tekinte rá, s gúnyolódva húzta fejét
101 XVI | ember; senkinek gondja nincs rá többé: vagyonát is elfoglalta
102 XVI | tartotta? Ki ismerhetne rá ezentúl, e helyzetben, ez
103 XVI | évek múlva alig ismerünk rá az elhanyagolt külsejű,
104 XVI | csak úgy némán felelt meg rá. Három ujja hegyét keblére
105 XVII | rokonunk. S te sem ismertél rá, Melanie, ez ideig?~Melanie
106 XVIII | tréfával.~– Nem!! – volt rá egyszerre mind a két oldalról
107 XVIII | mint kimért engedélye volt rá?~Loránd felsietett a kastélyba.~
108 XVIII | végig; ha öccse jött meg, az rá nézve az utolsó órákat kétszeresen
109 XVIII | Ez emlékeztetni akar rá, ha megfeledkeztem volna
110 XVIII | Remélem, hogy csak nem vagy rá féltékeny?~– Óh! a patvart!
111 XVIII | kisasszony mint bírta magát rá, hogy ezt a háztájat amazzal
112 XVIII | környékből mind hivatalos rá. Oda neked is velünk kell
113 XVIII | az beszél.~S még nem volt rá eset annyi víg cimbora megfordultán,
114 XVIII | keresztülhaladt, szemközt jött rá Cipra szobájából Gyáli.
115 XVIII | tükör?~– Ugyebár? – mondta rá Loránd. Azt se tudta, mire
116 XVIII | hallotta, de nem eszmélt rá.~Csak az a levél! Melanie
117 XIX | el.~Mennyire irigykedtem rá az első napokon, hogy e
118 XIX | itthon! – Majd lesz még rá idő.~És midőn így áldozott,
119 XIX | enyéim; nem is gondoltunk rá, hogy az másképp lehessen.
120 XIX | hívtatok; de ha fogadást tettél rá, tartsd meg; s ha e fogadással
121 XX | a lovakat. Alig ismertem rá. Nagy körszakálla, rövidre
122 XX | téged?~– Jól van. Kezdd rá! – Bolond beszéd. – Itt
123 XX | legjobb ivók. Felhozott rá hírhedett példákat.~– Halljátok
124 XX | soha, tudod azt! – ordíték rá, nem ismerve önmagamra többé,
125 XXI | tőled várnám, hogy megtaníts rá; de mi köze a te ó-testamentomodnak
126 XXI | jobban sietek. Félóra kell rá, hogy anyáinkat értesítsük;
127 XXI | Fánnyra bízta, hogy készítse rá elő; hiszen meglehet, hogy
128 XXII | Szolnokból.~– Vivát! – monda rá Topándy.~– S minthogy azt
129 XXII | által kötelezve – bókolt rá vissza Loránd, hasonló édes
130 XXIII | fiskáliskodol! – pattogott rá Loránd. – Én a terminust
131 XXIII | bajuszformába sodorintani. Rá lehetett benne ismerni Henrikre;
132 XXIII | rád akkor!~– Emlékezel-e rá, mikor első este eldugtad
133 XXIII | elpirultál akkor!~– Emlékezel-e rá – szól közbe Fromm papa,
134 XXIV | Hát én meg azt mondtam rá, hogy: ha ti meg vagytok
135 XXIV | csézájára; ott ugyan adtak rá egy porköpönyeget, hogy
136 XXIV | Melanie igenis két napra rá férjhez ment, és megesküdött –
137 XXIV | fogok tartani itt. Emlékezel rá, hogy volt kinn a tanyán
138 XXIV | eddig elmondtam. Emlékezel rá, hogy azon a pisztolyon,
139 XXIV | keresni.~Loránd azt mondta rá, hogy jó lesz; amit Topándy
140 XXV | zajt okoz, ami aztán mind rá, mind nejére, mind vendégeire
141 XXV | most mindjárt! – rivallt rá bosszúsan Sárvölgyi, s bot
142 XXV | Igaz, igaz – bólintott rá Kandúr.~– Ez a hetyke fickó,
143 XXVI | mármost takarodjál! – kiálta rá Cipra haragosan. Nem olyan
144 XXVI | csupán ez az egy ok lehet rá, hogy elvedd. S hány napja
145 XXVI | leányt, vagy őt, azt felelném rá, és fájna bele a lelkem: „
146 XXVII | azok – erre is most ért rá az éneklés.~ ~Cipra
147 XXVII | mindig ébren van?”~Ki bízta rá, hogy költögesse fel az
148 XXVIII| lekésellek! – dörmögött rá a rabló, kirántott kését
149 XXVIII| Most két lövés hangzott, s rá egy zuhanás és egy káromlattal
150 XXVIII| reteszt, s azután felvesse rá a nehéz keresztvasat.~Már
151 XXVIII| összetette kezeit, úgy nézett rá.~– Menjen ön – rebegé. –
152 XXVIII| ordítani.~– Ne ordíts! – riadt rá az ötödik rabló – elrémíted
153 XXIX | meg vele?~– Ne hallgass rá, Marcsa – szólt csendesen
154 XXIX | hogy ne ordítson! – kiálta rá Sárvölgyi úr.~– Micsoda
155 XXIX | átkozott boszorkány! – rivallt rá Sárvölgyi. – Mit mertél
156 XXIX | árnyéka. Elmenj már; ne nézz rá olyan nagyon, mert még rácsudálsz,
157 XXIX | Azután két lövés hangzik, s rá egy káromló ordítás.~Mindez
158 XXIX | egy-egy pillanatra az éjt, s rá két hatalmas dördület, aminőket
159 XXIX | puskaropogásból, mely rögtön rá következik.~Mi ez? Künn
160 XXIX | mondott, az halálijedség volt rá nézve.~A legközvetlenebb
161 XXX | kocsizörgés az udvaron s rá az ismerős léptek közeledése
162 XXX | jelent.~Cipra mosolygott rá.~Minden jót jelent már,
163 XXX | a törvény szabott volna rá, oly nehéz és teljesen összefüggő
164 XXX | leány hálateljesen tekinte rá. Óh, mennyi boldogság ragyogott
165 XXXI | most már nincs szükségem rá. Odaadom Ciprának kölcsön.
166 XXXI | máshová rendel.~Most kezdtek rá bámulva nézni.~Arca sokkal
167 XXXI | engedett a fájdalom, elnevette rá magát.~– Hogy protestál
168 XXXII | különben is gyönyör lett volna rá nézve; – hát még e kedélyállapot
169 XXXII | mint matematikai könyveket. Rá nem tudtam venni soha, hogy
170 XXXII | lefolyt nap egy vereség volt rá nézve.~Vadászni sohasem
|