Fezejet
1 I | választanám; hanem ha úgy mind együtt maradhatunk szépen
2 I | visszatért kötéséhez.~Erre én mind csak most emlékszem vissza,
3 I | elbúcsúzott tőlünk, megcsókolt mind a kettőnket, s mi elmentünk
4 I | ablakot becsapott, az üvegek mind összetörtek, az szólt olyan
5 I | rám akartál ijeszteni. Mi mind megyünk ki falura mulatni:
6 I | föld kiokádott halottai mind azon rémülethez, amit ez
7 I | tulajdon testvére. És ők mind a ketten becsületes, jó
8 I | elvérzett, meghalt.~És ők mind a ketten jó keresztyének
9 I | foglalták el már helyeiket. Mind a heten odadobták a gondviselés
10 I | Az ő születésétől kezdve mind ez ideig háborgó, felfordult
11 II | gyanút levegye rólunk, mintha mind a ketten siketnémák volnánk; –
12 II | csúnya volt, mint az ördög.~Mind a hárman kötéssel voltak
13 II | aztán letették a kötést mind a hárman; Fánny úgy letette,
14 II | papa, mama és grószmama mind kérdő tekintettel fordulnak
15 II | mulatni.~Azután összekerestük mind a hárman Henriknek a széttört
16 II | csalja, eltalálja, hogy mind egyforma legyen.~– Lássa,
17 II | én már a diákokat; otthon mind olyan szent képet csinál,
18 II | tézisre, hogy a fiatalember mind gonosz, s ami jó látszik
19 II | táncolni tudjon; ne árulja el mind árt megjelenésével, hogy
20 II | kívánalmaira. Az én gyermekeim mind tanulnak táncolni, s minthogy
21 III | amiket asztal felett elmond, mind egytül egyig megtörtént
22 III | hajból készült sipka.~Ez mind igaz, mind komoly valóság;
23 III | készült sipka.~Ez mind igaz, mind komoly valóság; de már engemet
24 III | fehérneműmet átszámlálta, amit mind magamnak kell ezentúl rendben
25 IV | amiből sohasem fogy ki a bor. Mind a tekintetes vármegye adja.~–
26 IV | azt, ami a bibliában van, mind?~– Igaz keresztyén vagyok.~–
27 IV | záport, ő a hibás.~– Ezek mind igen nyomatékos ellenvetések,
28 IV | képekkel.~– Kérem, kérem. Azok mind a classica litteraturából
29 IV | du Catalogne” et cetera. Mind igen kegyes tárgyak.~– Tudom.
30 IV | vagy a „Rózsabimbó”-t?~– Mind a kettőt! – szólt a háziúr –
31 IV | a drága kelméjű tárgyak mind nem hasonlítottak alakjaikra
32 IV | egész puszta tyúktelepeit mind fel akarná lármázni, hogy
33 IV | énekelt el a vendéguraknak, mind a kettőt azok közé sorozzák,
34 IV | várakozik rájuk.~Erre azután mind a négyen nevettek.~– Én
35 IV | egyszerre átkarolta a nyakát mind a két kezével, s olyan egészséges
36 IV | elhinni, hogy az a fej arra mind használható, amire más emberé.
37 IV | körös-körül a szentképek mind ott függnek a falakon, de
38 IV | ott függnek a falakon, de mind félrefordították arcaikat,
39 V | Azzal hátratorpant a mén, mind a négy lábát előrefeszítve,
40 V | második rohamnál úgy rúgta fel mind a két hátulsó lábával, hogy
41 V | vénet, azután a kölykeket mind.~Azzal büszkén fölnyerített,
42 VI | rájönnek a kegyes csalásra, s mind a kettőnkre megharagusznak
43 VIII | vallott ellene semmit.~– Ez mind igaz; de nekem mégis úgy
44 VIII | elkezdett kesztyűt húzni. Mind a két kezére kesztyűt húzott,
45 VIII | Bejöhetsz.~– Itt a kalapban mind a két név – szólt Gyáli,
46 VIII | fel, olvasd fel, s azután mind a két nevet vesd a kandallóba.
47 X | mészároslegények? Akkor megyünk mind a hatan dorongokkal a segítségére.~–
48 X | van is a feje gondolattal, mind kiveri belőle.~Pedig olyan
49 X | és a feleségem ékszerei mind, s ami pár ezer forintom
50 X | forintom volt a háznál, azok is mind Loránd bátyáddal együtt
51 X | honnan számíthatja ezt ki mind ilyen pontosan?~Márton legény
52 X | Mártonnak mi köze hozzá? Tehát mind a hárman hallgatunk, mint
53 X | tőled! Ha ezt nem tennéd, mind rám, mind családunkra nagy-nagy
54 X | ezt nem tennéd, mind rám, mind családunkra nagy-nagy gyászt
55 X | könnyebben lélegzettünk mind a ketten; jó oltalom a csillagos
56 XI | Amennyi még otthon maradt, mind. Anyám és nagyanyám és Frommék
57 XI | Nagyon csendesek voltak mind, akik érkeztek, alig váltottak
58 XI | ültettük fel legelébb, s mikor mind benn ültünk, Fromm papa
59 XI | odasietett hozzá, s megfogva mind a két kezét, e szóval köszönte
60 XI | sok kérdés volt, amire én mind igen jól tudtam volna felelni.~–
61 XI | fölfedezések kegyetekre nézve mind újak. Én azt hittem, hogy
62 XI | szemekkel a büszke, haragos úr. Mind a hármat elhagyta minden
63 XI | arra, hogy amit mondok, mind igaz, és úgy történt; az
64 XI | leírhatlan jelenet alatt a háziak mind összefutottak anyám ápolására,
65 XII | helység tornya látszik, mind sokkal távolabb, mint hogy
66 XII | haja szalagokba volt fonva. Mind a két keze tele volt pincetokkal,
67 XII | gyertyát tétetett maga elé: mind a kettőt meg is koppantotta,
68 XII | világosság van a házban, az mind őelőtte égjen.~Hátul, a
69 XII | asztalhoz, s kalapjával mind a két égő gyertyát leüti,
70 XII | ragyogása, a szemek fénye, mind zöldre válik; mintha sírból
71 XII | tetszett Lorándnak, mintha mind a ketten elnevetnék magukat:
72 XII | forint volt.~– Hiszen ha az mind benne volna, ami benne volt
73 XII | amit találsz benne, az mind a tied lehet.~– De majd
74 XIII | csinálni nyolc szérűre, mind a nyolcat kinyomtatni, bemérni,
75 XIII | másik kezét.~Mire aztán mind a két kezét összecsapta
76 XIII | házánál tanulja a szolgálatot.~Mind a ketten sok rendkívüliséget
77 XIII | keserűségek értek, annak az alapja mind az volt, amit tanultam.
78 XIII | akik egyszer valamikor mind meglelik apai örökségüket,
79 XIII | egymillió ember közül egy híján mind csak egy gazdag hitelezőnek
80 XIII | hogy szép, okos fiú volt mind a kettő. Ez sem derítette
81 XIII | tehozzád, te ismerős vagy mind a kettővel; barátja voltál
82 XIV | rokonait és ismerőseit már mind sorra próbálgatta, de azoknak
83 XIV | próbálgatta, de azoknak mind alapos kifogásaik vannak
84 XIV | kell szeleltetni, a hajam mind tele lesz porral. Inkább,
85 XIV | levágott hajfürtöket a földről, mind, mind, egy szál se maradjon
86 XIV | hajfürtöket a földről, mind, mind, egy szál se maradjon belőle
87 XV | ügyességével remekeljen, mind a két leánynak egyszerre
88 XV | zárait, hogy egy nyomásra mind kinyílik.~– Jól van, hát
89 XV | azután eltaszítá őt magától mind a két kezével, s kiment
90 XVI | ateizmus, mizantrópia, mind eltűnt életköréből, mint
91 XVI | adott.~Szép szofizmák ezek mind! Loránd bennük kereste menedékét.~
92 XVIII | Nem!! – volt rá egyszerre mind a két oldalról a felelet.~–
93 XVIII | nem marad oda örökké?~Erre mind a két férfi nagyot nevetett.
94 XVIII | víg cimbora a környékből mind hivatalos rá. Oda neked
95 XVIII | félretett öröm vár nálunk; azt mind egyszerre ki hagyjuk törni.
96 XVIII | mellett.~A szegény cigányleány mind nem értette e banális tréfákat,
97 XVIII | más leány szeme előtt! Hát mind így beszélnek a férfiak
98 XVIII | egyéb ily adatokat, amik mind fölöttébb terhelő körülmények
99 XX | Lorándot ölelni szabad? Mind eljöttek velem.~Egy nappal
100 XX | egész epikuri szövetséget mind idecsődíti; ami összejövetelünknek
101 XX | napi járóföld; tehát – hogy mind a két kötelezettségemnek
102 XX | általános kifakadásai. Az agyak mind jobban áthevülnek, mindenki
103 XX | gazda, a menyecskék lovagja, mind saját élményeiről kezd beszélni,
104 XX | üldözőt, s kezemben tartom mind a kettőt olyan acélszorítással,
105 XX | a bánatpénzt.~– Itt van!~Mind a ketten tárcáikba nyúltak,
106 XX | pisztolyaimat!~A hajdú odatette mind a kettőt eléje.~– De meg
107 XX | meg elébb ezt a tréfát?~Mind a ketten zavarodva néztek
108 XX | darabja, ugyanazzal a névvel mind a két darabján, a levél
109 XXI | tíz év alatt történt, az mind csak egy nehéz álom lett
110 XXI | visszafordult.~– A kártya mind megmondta ezt nekem az éjjel.
111 XXII | itt nem lesz.~Ezen aztán mind a hárman nevettek, utoljára
112 XXII | kezéből kikerül.~Topándy mind a két fiút megcsókolá. Sajnálta,
113 XXII | vissza, dohogva:~– A leves mind elfő már, négyszer is fel
114 XXII | csontváz. A felfújt kása mind összeesett. Szerencse, hogy
115 XXII | mond, hát attól az ő fánkja mind szép szalagot kap körül,
116 XXII | babonamondására meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik a forró
117 XXII | vendégségbe?”~Az uraságok mind együtt voltak a nagy teremben.~
118 XXII | rajta, egy ijedelemmé vált mind a három mosolygó tekintet.~„
119 XXII | Következéseik azonban mind e mai napig kihatottak,
120 XXII | házmotozástól tartva, éppen akkor mind elégeté. E darabka lilaszín
121 XXII | Együtt egyikünk sem viselheti mind a kettőt. Ő boldognak lenni
122 XXIII | kis emeletes házban még mind a régi arcok várták őket,
123 XXIII | őket, csakhogy tíz évvel mind megvénülve. A hintó ajtaját
124 XXIII | belőle?~– Nem ám, öreg. S azt mind ennek a jó botnak köszönhetem –
125 XXIII | Loránd odalép hozzájuk, s mind a kettőnek vállára téve
126 XXIII | bánd, Henrik! Így legalább mind a két családban van egy-egy
127 XXIII | legyenek.~Hanem ez indítvány mind Dezső anyja, mind Fánny
128 XXIII | indítvány mind Dezső anyja, mind Fánny részéről legélénkebb
129 XXIV | énnekem elmesélte, s ami mind hozzátartozik az illusztrációhoz.~–
130 XXIV | ismerős volt a környékből, mind összecsődítette; még én
131 XXIV | Én elhiszem, hogy ez mind tréfa volt; – hanem így
132 XXIV | Azt mondtam: „No, ha ti mind tréfáltok, hát hadd tréfáljak
133 XXIV | fráterek, amint kijózanodtak, mind szétiramodtak a háztól,
134 XXV | felötlő zajt okoz, ami aztán mind rá, mind nejére, mind vendégeire
135 XXV | okoz, ami aztán mind rá, mind nejére, mind vendégeire
136 XXV | aztán mind rá, mind nejére, mind vendégeire nézve nagyon
137 XXV | lánggal égett. Puska volt mind a kettőnél; de én egy lövést
138 XXV | devla verje meg pokolvarral mind a kettőt!~– Az úgy van,
139 XXV | mondok!~– Akkor megölöm mind a kettőt!~– De vigyázz magadra!
140 XXV | ittak belőle a lovak, s mind megbetegedtek tőle. Másszor
141 XXV | összeropogtatni a nyakát mind a kettőnek.~– Te ügyes fickó
142 XXV | uradalmat, egész uraságot! Az mind terád maradna; a régi testamentom
143 XXVI | megöntött ólom a mosdó cica, mind a szerelem felől beszél:
144 XXVI | szóló a gondolat! Ha a nyelv mind el tudná azt beszélni, amit
145 XXVI | eredetiség érdeme sem a tied. Ez mind nem ok arra, hogy nőül vedd
146 XXVI | is tudom.~– Ő azt nekem mind megbocsátotta.~– Jobban
147 XXVII | kulcsok a zárakban vannak-e mind, azután bekopogtatott Cipra
148 XXVII | így elpusztítva meglátja.~Mind a tizenketten megérkeznek
149 XXVII | magunkkal más országba, mind ellopták, s aztán felgyújtották
150 XXVII | visszaadjuk nekik a látogatást. Mind itt vagytok-e?~– Itt vagyunk –
151 XXVII | mormogák a cinkosok. – Mind itt vagyunk.~– Szálljatok
152 XXVII | őrzésükre. Ki akar itt maradni?~Mind hallgattak.~– A lovakat
153 XXVIII| eloltani, mert a rablók mind ide irányozzák lövéseiket,
154 XXVIII| senkit, hagyod őket dobolni mind a négy ajtón. Majd én beleszólok
155 XXVIII| elég ideje marad puskájába mind a két töltényt leverni,
156 XXVIII| az oltott mészben lemegy mind a kettőnknek a bőre a testéről;
157 XXVIII| enyimet; milyen szépek leszünk mind a ketten!~A rabló kacagott.~
158 XXVIII| Akkor aztán Kandúr hirtelen mind a két karjával Loránd jobb
159 XXVIII| azt a pokolbeli ordítást mind távolabb haladni az utcán.~
160 XXIX | itten ma malacot! Mintha nem mind felvendégeskedték volna
161 XXX | mellett.~Cselédnek, szolgának mind más tennivalója volt most:
162 XXX | vizsgálat igénybe vette őket mind.~Topándy volt egyedül a
163 XXX | az az Isten, aki az éjjel mind a kettőnket megszabadított,
164 XXX | milyen nagy mondások azok mind! Először elmondta utána;
165 XXX | ámen”? Óh, milyen szép ez mind! – Harmadszor aztán ő maga
166 XXX | nyílik. Ezeket is megnéztük. Mind a kettőnél belül volt a
167 XXXI | fej uram őexcellenciája, mind kiesnek hivatalaikból.~Az
168 XXXI | magyarázatot tudtak venni, és az mind Cipra javára ütött ki.~A
|