Fezejet
1 I | el, hogy a mi családunk igen boldog volt. Szükséget nem
2 I | nagyon sokat adtam.~Apám igen komoly férfi volt; csendes,
3 I | kedve támadt.~Mindnyájunkhoz igen gyöngéd, nyájas volt; Loránddal
4 I | leány tizenhat éves volt, igen szép, igen jó. – Nézzétek,
5 I | tizenhat éves volt, igen szép, igen jó. – Nézzétek, ott van
6 I | mindvégig nőtelen volt; igen korán csalódott, s azután
7 I | kísértő rémek soraiba! – Igen, én örültem, midőn azt tudtam,
8 II | soha a fölébredés olyan igen terhemre nem esett, mint
9 II | ezután, mint megszoktam, s igen szívesen is teszem.~A szobában
10 II | hogy rögtön hozták a kávét, igen finom szarvacsokkal, amiket
11 II | nézegettem rá, ha olyan igen haragudtam rá?~Igazán mondom,
12 II | Iskolai bizonyítványainkkal igen meg volt elégedve, s azt
13 II | ajánlatos hangon válaszolt:~– Óh igen, egyik zongoráz, másik hegedül.~
14 II | bejelentésünket.~Schmuck úr igen jó családapa, és sokat elnéz
15 II | gyermekjátékokkal; bennünket is igen nyájasan fogadott, s jól
16 II | biztosítá nagyanyámat, hogy igen nagy embert fog belőlem
17 II | asszociáció elve szerint minden igen olcsóba kerül. Valódi szellemi
18 III | figyelmet magamra vonni; ami igen furcsa eset volt.~Nekem
19 III | kétszersülttel mártogatva: ez igen híres kétszersült, Fromm
20 III | is rám nézett. Tekintete igen élénken maradt emlékemben.
21 III | leány kilencéves korában. Én igen ritkán hallottam zongorát;
22 III | az igaz, hogy Pozsonyban igen jó mákos süteményeket készítnek,
23 III | felírok mindent, mert ő maga igen rossz levélíró.~Megígértem.~
24 IV | parancsolja, káromkodom; igen szépen tudok; félóráig elkáromkodom
25 IV | Nepomuk János úrnak, aki igen kegyes ember.~– Ellenkezőleg
26 IV | ő a hibás.~– Ezek mind igen nyomatékos ellenvetések,
27 IV | Catalogne” et cetera. Mind igen kegyes tárgyak.~– Tudom.
28 IV | fel kacagva Topándy, ki igen nagy örömét találta abban,
29 IV | tudni, egy kis torra.~– Igen – bakatorra! – vágott közbe
30 IV | Sárvölgyinél akar ebédelni, igen jól teszi, ha elébb nálam
31 IV | vették volna.~Szolgabíró úr igen csodálatosnak találta a
32 IV | másodszor, mert valóban igen jó volt minden, amivel kínálta,
33 IV | És azok a borok valóban igen erősek voltak. Szolgabíró
34 IV | elfogulatlanul válaszolt:~– Óh, annak igen szép nótája van; ismerem.
35 IV | őnagyságának a szobája.~Igen díszes, elegáns szoba volt,
36 IV | és kellemetlenül görbe.~Igen nyájasan szorított kezet
37 IV | Óhajtanám, hogy megtérne. Igen jeles, kitűnő férfiú volna.
38 IV | volna. Elismerem, hogy én igen nagyon hibáztam, midőn e
39 IV | már átestek az ebéden, s igen őszintén kérte Boriskát,
40 VI | tennem, s az mindenesetre igen célszerű beosztása az időnek
41 VI | mindennap volt társaság. Igen változékony arcú társaság,
42 VI | ágens fia volt, kinek atyja igen jó barátja volt Bálnokházynak;
43 VI | később tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép fiú volt „en miniature”,
44 VI | Melanie-val ő tegye meg. Ezt ő igen jó tréfának tartotta, s
45 VI | lesz az ember; tudják azt igen sokan, hogy a pipaszár az,
46 VIII | úr belépett szobájába. Ez igen kedves állatja volt az asszonyságnak:
47 VIII | szinte öntől hallottam.~– Igen, tőlem. Én elmondtam önnek,
48 VIII | pedig fölkelt mellőle, és igen bosszúsnak látszott.~– Ön
49 VIII | gondoskodni fogok róla.~– Igen lekötelez vele. De kérem,
50 VIII | akarsz-e lenni vizavím?~– Igen szívesen. Ezt kérdezned
51 VIII | meghatároznom.~– Tedd!~– S azt is igen természetesnek fogod találni,
52 VIII | számunkra sorsot húz.~– Igen. Lépj ki, öcsém, egy percre
53 IX | az akkori volt.~A tavasz igen korán kinyílt; már február
54 IX | Ezen ifjúság általában igen komoly hazafiság érzelmeitől
55 IX | ki a külföldre.~Loránd igen fagyosan kérdezé:~– Minek?~–
56 X | urambátyám, rokonunk, bennünket igen szeret, aztán nagy befolyású
57 X | mint máskor.~Melanie húgom igen el volt merülve a hangjegyek
58 X | semmi hajlandóságom. Nekem igen csélcsap volt egy nevelőnőben.~
59 X | jöttem. Ki kelle törnöm.~– Igen! Mert vándorszínész nevet
60 X | nem fog téged üldözni. Ő igen elnéző neje iránt hasonló
61 X | ötlet volt tőled; nekem most igen jó helyem lesz egy ateista
62 XI | jelenésre vártak volna. Ők is igen csendesen, ünnepélyesen
63 XI | megírta annak okait is.~– Igen – szólt anyám –, tudok mindent.
64 XI | láthatják, hogy egész eddig igen csendesen viseltem magamat;
65 XI | kérdés volt, amire én mind igen jól tudtam volna felelni.~–
66 XI | szólt közbe Bálnokházy.~– Igen. Ő vitt el oda, ahol Loránd
67 XI | Először kijött Fromm mama igen szépen kérlelni, hogy mondjam
68 XI | majd megint Fromm papa, ki igen bölcs okoskodásokkal iparkodott
69 XII | Topándy urat szolgálom. Igen derék ember, az úgyis nagyon
70 XII | szépet”.~Igaza is volt: arcát igen szépnek lehetett nevezni;
71 XII | No, azt nem tanácslom; az igen goromba ember az ilyenfélékhez.
72 XIII | szedett fel; a nagyságos úr igen jó hozzám, s én meghalnék
73 XIII | duzzogni tetszik, arra nézve igen szép pálya a mezei gazdaság;
74 XIII | szolgál temetővel a föld: igen szép, regényes, virágos
75 XIII | csillagokat a tejútban?~– Igen: az egész tejutat millió
76 XIII | szólt meglepetve. – Ez igen jó cső. A csillagköd ritkul,
77 XIII | nekem fiatal koromban egy igen kedves barátom, rokonom,
78 XIII | első nap reggelén, midőn igen izgatottan jött hozzám,
79 XIII | felelte rá határozottan: „Igen”.~– Ki volt azon ember? –
80 XIII | társasága, hogy biz én nem is igen örömest kerestem aztán fel.~
81 XIII | jegyzette el mátkáját, ki igen kedves, szép, szelíd leányka
82 XIII | hosszabb határidőt szabjanak, igen helyesen számítva, hogy
83 XIII | szavát bírja, mint tudom, igen kegyes ember, könnyű lesz
84 XIII | embert öltél, azt felelte: igen. Értette: saját magát. Tovább
85 XIV | gyerek jön a házhoz. Egy igen kedves rokonomat, akivel
86 XIV | egy lamentábilis levelet; igen szépen, fáinul van írva,
87 XIV | másikkal. Őbelőle lehetne igen jó, szelíd, áldott teremtés,
88 XIV | nem régi mesterség, de igen könnyű. Jer, mindjárt megmutatom.~
89 XIV | erőteljes baritonná.~Nem is igen találkoztak egyébkor, mint
90 XIV | mit jelent.~– Óh, az egy igen kitűnő ifjú. Több külföldi
91 XIV | kisasszonynak a vőlegénye igen nagy úr! Külső országi fejedelmek
92 XIV | azonnal el fogja venni. És igen szép ember ám: nem olyan,
93 XIV | szólt nevetve Loránd.~– De igen. Nekem Melanie mondta: –
94 XV | együtt maradunk az éjjel?~– Igen, jó lesz – felelt Cipra. –
95 XVI | a neve. Távoli rokonunk. Igen szép ifjúnak tartották.~–
96 XVI | eltöprenkedik valamin. Maga igen halavány. Jőjön, majd én
97 XVI | szerencsét.~– Szerencsét?~– No igen: majd én magának kártyát
98 XVII | mosolyával ragadta meg kezét.~– Igen, igen! Én ráismertem önre
99 XVII | ragadta meg kezét.~– Igen, igen! Én ráismertem önre annyi
100 XVII | leányomat is hazaviszem.~– Igen?~– Igen ám. Tudja: szegényke
101 XVII | is hazaviszem.~– Igen?~– Igen ám. Tudja: szegényke elég
102 XVII | kell laknunk Bécsben.~– Igen?~– Minthogy Melanie-mnek
103 XVII | jövendőbelije is ott lakik.~– Igen?~– Ön tán ismerni is foga,
104 XVII | barátok voltak, Gyáli Pepit?~– Igen.~– Óh, az nagy karriert
105 XVII | csoda az a fiatalember.~– Igen?~– Hanem ön itt csak egyre
106 XVII | mondogatja nekem a sok „igen”-t; beszéljen már, hát ön
107 XVII | barátok és rokonok között? Igen: ő Áronffy Loránd, kedves
108 XVII | zálogos pört nyertünk meg.~– Igen?~Bálnokházyné nem magyarázta
109 XVII | szokásba, hogy mindenre „igen”-t mondjon, mint az imént
110 XVII | Loránd. (Azt pedig mindketten igen jól tudták, hogy a magyar
111 XVII | tűri kérdésre feleletül az „igen”-t; így például, ha e kérdés
112 XVII | folytatásra nem buzdító „igen”-t mondhatni.)~– Evégett
113 XVII | napig itt kell mulatnom.~– Igen?~– Remélem, kedves urambátyám,
114 XVII | alkalmatlankodjam, ha Sárvölgyi elébb igen szívélyesen fel nem ajánlotta
115 XVII | volna vendégszeretetét.~– Igen? – (Topándy tudott néha
116 XVII | Topándy tudott néha igen kacskaringós igeneket mondani.)~–
117 XVII | elhagyjon végképpen.~Itt igen kegyes matrónai arcot csinált
118 XVII | megértsék, miről van szó.~– Igen természetesnek találom kegyed
119 XVII | harmóniában él Sárvölgyivel?~– Igen.~– Még mindig olyan szentségtörő,
120 XVII | szentségtörő, istentagadó?~– Igen.~– És ön ki tudta őt ennyi
121 XVII | őt ennyi ideig állani?~– Igen.~– Pedig ön maga oly kegyes,
122 XVII | mindig; és most is az?~– Igen.~– Tehát Topándy és Sárvölgyi
123 XVII | viszálkodásban élnek egymással?~– Igen.~– Hanem azért ön csak meg
124 XVII | hallok öntől. Az a sok „igen” már idegessé kezdett tenni.
125 XVII | ellenségek közé tartozik?~– Igen.~Ezalatt elég sietve elértek
126 XVIII | nem állhatott ki szegény. Igen természetes, hogy a hold,
127 XVIII | agóniájában gyönyörködjék?~– Igen, Pépó – biztatta őt Loránd –,
128 XVIII | helyhatározására azt felelje, hogy „igen”.~– Méltóságod bizonyosan
129 XVIII | még többre is viheti.~– Óh igen. Mihelyt őkegyelmessége
130 XVIII | Hohenelm-Weitbreitsteinban; mert az igen szép vidék.~Gyáli kezdte
131 XVIII | valóságos nősténypárduc! És igen jól dresszíroztad, azt mondhatom! –
132 XIX | Nem gondolod-e, hogy Jákob igen jeles fiú volt, mert hét
133 XX | mulathattok, ameddig tetszik.~– Igen? Ameddig tetszik! S aztán
134 XX | eszközöl – ha nem kap; s igen komoly arccal igen komoly
135 XX | kap; s igen komoly arccal igen komoly frázisokat mond;
136 XXI | ott felejtettél valamit?~– Igen. Az eszemet. – No, ne nézz
137 XXII | húgom – szólt Loránd. – Igen, igen: ne tessék rajta nevetni.
138 XXII | szólt Loránd. – Igen, igen: ne tessék rajta nevetni.
139 XXII | kedvéért – szólt Loránd igen komolyan –, aki különben
140 XXII | komolyan –, aki különben igen kegyes, jámbor férfiú, hanem
141 XXII | beszéltél már velük?~– Óh igen. Mi jó hangulatban vagyunk
142 XXII | s Bálnokházyné maga is igen hatásos tünemény volt négy-négy
143 XXII | emberek!~Különösen Dezsőnek igen megnehezült az ilyen bevezetés
144 XXII | legyen a táncosa annak az igen tiszteletreméltó hölgynek,
145 XXII | halmozott termete mellé azon igen méltánylandó hajlama is
146 XXII | méltánylandó hajlama is vala, hogy igen szeretett táncolni. A két
147 XXII | Megbocsát ön. De itt egy igen súlyos vád van emelve egy
148 XXII | mondhatok ellene, mégis igen rossz időben és helyen mondta
149 XXII | mehetnek már a látogatók.~– Igen le vagyunk a szíves meghívás
150 XXII | Fánnyt. Mi e derék lyánkákat igen nagyon szeretjük, s önöknek
151 XXIII | árapályba vissza.~Aközben igen jó iskola lesz Dezső házassága.
152 XXIII | örömet fogsz hozni nekem?~– Igen. Új örömet neked, anyám. –
153 XXIV | s föltette magában, hogy igen közönyös arcot fog mutatni,
154 XXIV | rajta, s ha nem csalódom, igen sok színpadi ékszer.~Loránd
155 XXIV | Aztán elvégre Sárvölgyi igen kedves ember.” – Aztán bizonyosan
156 XXIV | a mocsárok itt körültünk igen alkalmas menedéket adnak
157 XXIV | nagyon el tudják titkolni, igen ravaszok és vigyázók. Nem
158 XXIV | egyedül utazott valahová, őt igen sokszor kirabolták. Te magad
159 XXIV | eszmére?~– Onnan, hogy olyan igen kegyes ember. Azonban ne
160 XXV | felügyelete alatt, és így igen jó kézben.~Egyébként is
161 XXVI | megfogózott.~– Pedig én igen jó szert tudok ám, ami ezen
162 XXVI | is azért jöttem, hogy egy igen komoly tárgyról akarok bátyámmal
163 XXVIII| meg saját házaiban, nem is igen lehetett rossz néven venni,
164 XXVIII| ki Loránd rejthelye felé. Igen természetes volt arra a
165 XXIX | másik hussogatva; amiből igen csinos lárma kerekedett.~
166 XXX | kérdé Topándy bámulva.~– Igen. Bevégezve, felderítve,
167 XXXI | a tömlöcbe, uramöcsém?~– Igen szívesen, urambátyám.~–
|