Fezejet
1 I | meg találja lőni magát.~– Mit lőttél, Loránd? – kérdezém
2 I | visszatérő bátyámnak megmondani, mit hallottam az öreg Zsuzsitól.~
3 I | Felülhetne a szekérre.~– Mit gondol, János – szólt bátyám –,
4 I | óhajtottam megtudni, hogy mit tesznek azok a betűk.~Amint
5 I | még kevésbé értettem, hogy mit tesz az, mint eddig.~Hanem
6 I | Tudjuk, hogy a gyermekek mit értenek a kísértetek alatt.
7 I | végítélet éjszakája ez.~Mit nekem a Jelenések könyvének
8 I | minden tűzokádó szörnye; mit nekem a meghasadó föld kiokádott
9 I | évszámot kereste szemeivel, mit olvashatlanná tett a keresztülizzadt
10 I | el, valami csekélységet; mit tud véteni egy tizenegy
11 I | örömöm!” Most itt van! Mit nyertem vele, ő is eljött
12 I | s emlékezzetek rá, hogy mit mondott ez a fekete üreg
13 I | Most már tudjátok, hogy mit jelent ez a szomorú ház,
14 II | rá. Én nem értettem, hogy mit beszélt; de erősen gyanítom,
15 II | a szemem közé nevetett.~Mit fog ez gondolni? Tán azt
16 II | Henriknek a széttört süteményt, mit a jó fiú elégült arccal
17 II | lefeküdtünk, arra voltam kíváncsi, mit fogok álmodni ebben az idegen
18 II | véleményét kifejezni, hogy mit tart ő a mester diákoskodása
19 II | Arcáról nem vehettem ki, mit mondott, a „Kerl”-ből ítélve
20 III | bosszantott, hogy a kis pisze mit enyeleg ott körülöttem.
21 III | volna érte az orrát betörni! Mit kompromittál itt a bátyám
22 III | bátyámnak kezét nyújtá, mit az megszorított, nekem pedig
23 III | hajlott, simult, s a kéz, mit csókra nyújtott elém, átlátszó
24 III | Nem bírtam kitalálni, hogy mit tegyek most azzal a tallérral.~
25 IV | esküdteddel az ispánomnak, hogy mit izen a vármegye! Ha valami
26 IV | János és a kis Jézuska, mit az alvó gyermek maga mellé
27 V | ösvényt a megtérő előtt, mit holdújságnál eltávoztakor
28 V | megcsókolva lova fejét, mit az szinte viszonozni látszott.~
29 VI | pergit. Scio, scio, hogy mit akarsz mondani. A konziliáriuséknál
30 VI | előmenetelt tett.~Vajon mit írhatott?~Azt írta, hogy
31 VI | másik szálat. Hanem tudod mit, ha csakugyan fenn akarsz
32 VII | s adott két húszast.~– Mit akarsz?~– Csak vedd el –
33 VII | nem tudhatta volna meg, mit írok, mert magyarul volt.
34 VII | Csodálatos azt hallgatni, hogy mit beszél a haza!~Eddig fogalmam
35 VIII | kedves. Neki ugrani kell.~– Mit beszél ön?~– Amit nem volna
36 VIII | hátratette a kezeit.~– Nos, hát mit akarsz mármost velem? –
37 VIII | hideg elhízottsággal.~– Mit gondolsz, hogy mit akarok?~–
38 VIII | elhízottsággal.~– Mit gondolsz, hogy mit akarok?~– Össze akarsz szidni?
39 VIII | mert haragudott érte, hogy mit léháskodnak ilyenkor más
40 VIII | már értette Loránd, hogy mit akar a másik.~– Dezső lesz
41 IX | nem mozdulok helyemből.~– Mit mond ön? Miért? Miért nem?~–
42 IX | démonnak adta volna át kezét.~– Mit keressek én külföldön? Senkim,
43 X | nem segíthetek. Hát maga mit tehet?~– Bálnokházy urambátyámhoz
44 X | végiggondolni valóm volt. Mit mondjak majd urambátyámnak,
45 X | menekülést találjak.~– Nos, hát mit mondott a vén kolléga? Tudja,
46 X | papa diákul. Hát mármost mit gondol, úrfi?~– Azt gondolom,
47 X | tudom.~– No, hadd látom: mit tanult az iskolában? Mit
48 X | mit tanult az iskolában? Mit tud csinálni, ha hirtelen
49 X | igazán nem tudtam, hogy mit fogok kezdeni.~– No hát –
50 X | vittem volna is valakit, mit tartozom én tudni, hogy
51 X | aki el nem árul.~– De hát mit akarsz? Miért jöttél utánam?~–
52 X | kérni, hogyan szerettelek. S mit mondjak nekik, ha azt kérdik,
53 X | Magához szorított.~– De hát mit segíthetsz te most rajtam?~–
54 X | zsebeibe dugva. – Ugyan mit védelmezhetnél te énrajtam?~–
55 X | Egyenesen azért.~– És most mit akarsz?~– Azt akarom, hogy
56 X | énrám.~– Nem. Csak beszélj! Mit tudsz még?~– Ha kívánod,
57 X | Tedd, amit akarsz!~– S mit mondjak édesanyánknak, ha
58 X | anyáinkat; – mondd hát, mit írjak nekik, ha kérdezősködnek
59 X | el mindent, amit tudok.~– Mit tudsz te? Te még boldog
60 X | gúnymosolynak kérdé tőlem:~– Mit fog elbeszélni a világnak?~–
61 X | fordult hirtelen felém:~– Mit mondott?~– Azt, hogy hűtlen
62 X | Most már mondd, hogy mit akarsz velem tovább!~Én
63 X | s följelentem magamat.~– Mit kívánsz?~– Azt, hogy anyánknak
64 X | kedveseimnek is otthon, mit tudsz felőlem, s tégedet
65 X | nincsen… az országúton. Tudják mit? Maguk ketten menjenek előre,
66 X | visszatérni.~Most ő is megijedt. Mit tegyen velem? Éjféli időben
67 XI | szólt nagyanyám. – Tudod, mit fogadtál, hogy erős fogsz
68 XI | váltottunk egy szót sem; mit mondhattak volna ők ketten
69 XI | volt arra többé képes.~– Mit mond ön? Loránd nőcsábító?~–
70 XI | az örömnek: – „Beszélj! Mit tudsz? Beszélj!”~– Hát beszélek.
71 XI | volt egyedüli útiköltsége, mit tőlem elfogadott, s Márton
72 XI | felelnem, hogy „nem tudom”. De mit értem volna el vele? Így
73 XI | volna el neki, hogy Loránd mit ír a távolból, hogy üdvözli,
74 XI | mondd meg nagyanyámnak, hogy mit ajánlottál nekem, s hogy
75 XI | Én.~– Nem tudtad, hogy mit cselekszel! Isten akarta
76 XII | papolni, cigány.~– Aztán mit kapsz a légációból, diák?~–
77 XII | ezüstforintot, cigány.~– Hát tudod mit, diák; mondok valamit. Ne
78 XII | Nincs.~– Velem sincs. Hát mit félünk a zsiványtól?~– Talán
79 XII | tégedet is a bőrödig!~– Mit? – kiálta fel e szóra dühösen
80 XII | kezdett beszélni.~– Hát mit adsz még?~– Mit adnék? –
81 XII | beszélni.~– Hát mit adsz még?~– Mit adnék? – szólt a nő, durcásan
82 XII | mai napig jöttem.~– Tudja mit, lelkem? Amit ott kapna,
83 XII | elfogadni az ajándékot, mit olyan jól megérdemelt.~Loránd
84 XII | világ szemét? Vallja meg, mit vétett! Gyilkolt? Vallja
85 XIII | kacsintott Lorándra, hogy mit mond erre.~Loránd pedig
86 XIII | tenni; de maga sem tudta, mit.~Topándy azonban homéri
87 XIII | ragaszkodik hozzá együgyűségében; mit azelőtt nem tudott, szégyenleni
88 XIII | Talán a Gregory-féle távcső, mit most küldtek Bécsből, jobban
89 XIII | Jó lesz, készítsd el!~– Mit tegyünk alá? Egy rhinchitest?~–
90 XIII | azt hitte, a színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban
91 XIII | azt a rettentő hatalmat, mit a vaksors kezedbe adott,
92 XIII | neki, hogy gondolja meg, mit cselekszik. Áronffy egykor
93 XIII | múltat és jövőt.~– Nem tudom, mit tettem volna, ha akkor a
94 XIII | használja fel a pokoli hatalmat, mit a vaksors s egy magas lélek
95 XIII | jámbor férfit! Mondd el, mit tanultál!~De a bölcs ifjú
96 XIII | ifjú nem mondta el, hogy mit tanult! Aléltan, eszméletlenül
97 XIV | és mulat.~Iszik és mulat!~Mit is tegyen egy ifjú ember
98 XIV | három „az” közül az egyik mit jelent.~– Óh, az egy igen
99 XV | támasztva a rézfokos.~– Mit csinál ön itt? – kérdé Cipra
100 XVI | volt vele kapcsolatban.~– Mit tesz ez, Melanie?~– Ha ezt
101 XVI | mint a zerge.~– De hát mit csináljak, mikor egyébhez
102 XVII | helyén most e forró káosz! Mit tegyen most, midőn élni,
103 XVII | titkából: ez a fejtörő feladat. Mit mond a büszkeség; mit mond
104 XVII | feladat. Mit mond a büszkeség; mit mond az apa emléke, ki hasonló
105 XVII | martalékul dobott becsületének; mit mond a két anya siralma;
106 XVII | nézett, mintha mondaná: „Mit tetszik még tudni a mulattatásunkra?”~–
107 XVII | helyét az ifjú másik oldalán, mit azonban a leány nem tett,
108 XVIII | csatlakozott hozzájuk.~– Tudod mit, Loránd? – szólt derülten
109 XVIII | Van az időnek mértéke?~– Mit hoz ön nekem, ha visszajön? –
110 XVIII | asszony. A többek közt, mit szólsz Bálnokházynéhoz?
111 XVIII | apostolok minden csodáit; de mit tehetek róla, ha kegyed
112 XX | Gyálit ismertem fel. Hát ez mit keres itt köztünk?~Utána
113 XX | lenni soha, Loránd.~– Ejh, mit tudod te? Én nagyon garázda
114 XX | tőled, öreg.~– Hát, tudod mit? Tedd a találkozást elébbre,
115 XX | fogadását. Jól teszed, Dezső! Ki mit kimondott, legyen ura a
116 XX | akkor sem tudja már, hogy mit iszik: bort-e vagy tímárcsávát.~
117 XXI | XXI. Az a levél~Mit beszéltek, mit éltek át
118 XXI | Az a levél~Mit beszéltek, mit éltek át azon éjszakán az
119 XXI | veletek menni haza.~– Hát mit csinálsz? – kérdé Dezső,
120 XXI | Egyik sem tudott a másiknak mit mondani. Csak gondolkoztak
121 XXII | volt-e ez vagy tréfa? Vajon mit akarnak ezek itten? Vajon
122 XXII | érdekli az, hogy Gyáliról mit beszélnek. Közönyös iránta;
123 XXII | gyönyörrel szívét.~Hát Melanie? Mit érzett ő ez elbeszélés alatt,
124 XXII | Sárvölgyihez intézte szavait. – Mit érdemelt tőlem ez az ember,
125 XXIV | érte, de már az mindegy.~– Mit tett, bátyám, megint?~–
126 XXIV | segítettek káromkodni. De hát mit ér a káromkodás? Ekkor nekem
127 XXIV | magadról jót! Nem tudod te, mit éreztél volna akkor te is,
128 XXIV | kérdi, ki volt apja, anyja, mit hozott magával, őérte magáért
129 XXIV | Sárvölgyi címere volt?~– Mit gondol, bátyám?~– Azt gondolom,
130 XXV | De hát mi bajod velem? Mit vétettem én neked? Miért
131 XXV | Miért támadsz meg engem?~– Mit vétettél? – szólt a támadó,
132 XXV | emberi fogcsikorgatás. – Mit vétettél? Még azt kérdezed?
133 XXV | nagy bankóért egy aranyat. Mit tudom én, melyik mennyit
134 XXV | Akkor azt megölöm!~– Mit mondtál, Kandúr?~– Megölöm,
135 XXV | Azok fogas vadállatok.~– Mit? Ha én akarom, egész csapatom
136 XXV | fogott késen keresztül. – Mit ijesztgeted az embert? Csapjon
137 XXV | Megrontom én az ő fejét!~– Mit akarsz vele tenni?~Kandúr
138 XXV | kezébe fogott késsel, hogy mit akar. Szívébe döfni, és
139 XXV | kell megkapnod ottan.~– Mit?~– Egy levelet, amelyik
140 XXV | volna, hát akkor, tudod-e, mit érne az én kezemben az a
141 XXVI | nagyságos kisasszonynak.~– Mit nagyságolsz engem? Nem látod,
142 XXVI | akarná azt megtudni, hogy mit kell csinálni, hogy a legény
143 XXVI | útját, s kíváncsian lesték, mit mond majd a cigányasszony.~–
144 XXVI | máskor, hogy megkérdezze, mit főzesz, s ő arra egy más
145 XXVI | Mondja meg már egyszer, hogy ,mit’ szeret?”~De még csak annyit
146 XXVI | kerested, azt megtalálod. Mit fogsz tenni legelébb is?~–
147 XXVI | Lehetnének más célzatai veled. Mit tennél akkor?~– Akkor? –
148 XXVII | maskarához!~Értették már, hogy mit tesz ez.~Ki-ki leveté ködmenét,
149 XXVII | mondják: ez meg amaz asszony mit adott be a férjének, hogy
150 XXVIII| rémület első pillanata.~– Mit akarsz? – hebegé alig hallható,
151 XXVIII| elfulladt hangon a leány.~– Mit akarok? – suttogá vissza
152 XXVIII| az akasztófáravalók!~– S mit csináljak a padláson? –
153 XXVIII| kapcsos ólomgömböt csombókolt, mit a padláson heverő régi óráról
154 XXVIII| Loránd nem értette, hogy mit akar ellenfele.~Mindig odább,
155 XXIX | szólt szúrósan Sárvölgyi.~– Mit, a tekintetes úr adja oda?
156 XXIX | úrnak – koporsószegre!~– Mit? Te átkozott boszorkány! –
157 XXIX | rivallt rá Sárvölgyi. – Mit mertél nekem mondani?~Borcsa
158 XXIX | akadt a rejtett ezüstpénz, mit Sárvölgyitől kapott.~– Vessz
159 XXX | szakaszonkint, megkérdezé: mit jelent e mondás, mit a másik?
160 XXX | megkérdezé: mit jelent e mondás, mit a másik? Miért mondjuk azt,
161 XXX | suttogni.~Cipra nem hallhatá, mit beszélnek; de egy tekintet,
162 XXX | nyitottad ki a ház ajtaját? Mit kerestél künn a kertben?”~
163 XXX | kerestél künn a kertben?”~Mit fog ő felelhetni ez iszonyú
164 XXX | eléje ment.~Cipra jól hallá, mit mondott neki halkan.~– Az
165 XXX | is így hiszi azt!~– Nincs mit kérdeznem tovább a kisasszonytól –
166 XXXII | meghalok.~– Az istenért! Mit tettél?~– Ne ijedj meg!
|