Fezejet

4501 XXI   |                    felszedegette a földről a széttépett, eltaposott papírrongyokat,
4502 XXI   |                Loránd szétfújta asztaláról a papírrongyokat: elrepültek
4503 XXI   |                    ajtót nyitott, s ő lett a harmadik nevető alak mellettük.~
4504 XXII  |                                      XXII. A tudtán kívül rém~Min nevettek
4505 XXII  |                    tevé hozzá Dezső.~Cipra a folyosó túlsó végéről beleszólt
4506 XXII  |                    túlsó végéről beleszólt a társalgásba.~– Itt volt
4507 XXII  |              társalgásba.~– Itt volt nálam a vén gazdasszony Sárvölgyitől.
4508 XXII  |                 kölcsön meg jeget, mert ma a Gyáli úr vissza fog érkezni
4509 XXII  |                 tessék rajta nevetni. Vedd a kalapodat, Dezső, elég szépen
4510 XXII  |                  nehogy szándékot lássanak a kikerülésben. Te beszéltél
4511 XXII  |                   Dezső eleinte húzódozott a látogatástól, hanem az utóbbi
4512 XXII  |                  teszem.~– Siess hát, hozd a kalapodat, és menjünk!~Dezső
4513 XXII  |                   elszánt léptekkel indult a kalapjáért.~Cipra utána
4514 XXII  |                  tudta, hogy mi lesz ebben a nevetnivaló. Ez a menyasszony
4515 XXII  |                    ebben a nevetnivaló. Ez a menyasszony előtt fogja
4516 XXII  |                    menyasszony előtt fogja a vőlegényt meggyalázni. Hogy
4517 XXII  |                  maga sem tudta; de annyit a férfiak beszédéből már kivehetett,
4518 XXII  |            égrekiáltó gyalázatért ez éjjel a társaságból kivetették.
4519 XXII  |                    az embert.~Loránd pedig a bosszúállás kéjétől szikrázó
4520 XXII  |                  Loránd kezét.~– Ha hinném a kerubimokat, azt mondanám:
4521 XXII  |               angyal szállt beléd, aki ezt a gondolatot sugallta neked.
4522 XXII  |                  hangjának zengő mélysége, a szemeiben fel-felvillanó
4523 XXII  |                    fel-felvillanó tűz s az a megölő szemöldökráncolás.
4524 XXII  |           szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed Sárvölgyi
4525 XXII  |                   emberről, ki jó barátját a legördögibb módon akarta
4526 XXII  |                    nézve, akit meglátogat, a legfélemletesebb túlvilági
4527 XXII  |            legfélemletesebb túlvilági rém. A megölt apa, ki fiában feltámadt!
4528 XXII  |                    fiában feltámadt! Ezért a bekövetkező óráért egyet
4529 XXII  |                 tagadott fogalmak közül: – a pokol létezését…~Dezső visszatért.~–
4530 XXII  |                 Cipra húgom – szólt Loránd a mindig közelében tévelygő
4531 XXII  |            leszünk-e? Megakadhat-e rajtunk a szépek szeme?~– Menjenek –
4532 XXII  |          Helybenhagyta bátyja választását: a leány szép, természetes,
4533 XXII  |                   két szeme.~– Ejh, nem is a szép szemektől féltem én
4534 XXII  |                  nem lesz.~Ezen aztán mind a hárman nevettek, utoljára
4535 XXII  |              kezéből kikerül.~Topándy mind a két fiút megcsókolá. Sajnálta,
4536 XXII  |               maradjanak ott sokáig.~Cipra a kapuig kikísérte őket. Loránd
4537 XXII  |                 szép gyöngéden megcsókolta a leány kezét. A leány nem
4538 XXII  |                 megcsókolta a leány kezét. A leány nem tudta, hogy szégyenelje-e
4539 XXII  |                    volt már szüksége ebben a pontban. Azt hitte, hogy
4540 XXII  |                   pontban. Azt hitte, hogy a legjobban van értesülve.~      ~
4541 XXII  |                    tért vissza, dohogva:~– A leves mind elfő már, négyszer
4542 XXII  |            négyszer is fel van töltve már. A lepény szilánkká száradt.
4543 XXII  |                  lepény szilánkká száradt. A kappan olyan már, mint a
4544 XXII  |                   A kappan olyan már, mint a csontváz. A felfújt kása
4545 XXII  |                olyan már, mint a csontváz. A felfújt kása mind összeesett.
4546 XXII  |                összeesett. Szerencse, hogy a fánkot még tegnap kisütöttem,
4547 XXII  |                   hol az ördögbe is jár az a pipogya városi gavallér?
4548 XXII  |                 városi gavallér? Verje meg a csoda a nagyvárosi bélét,
4549 XXII  |                gavallér? Verje meg a csoda a nagyvárosi bélét, ha még
4550 XXII  |                  serpenyőjéből.~– Hátha az a cigányleány megint? Ármányadta
4551 XXII  |                    leszálltak az urak, ezt a vendéget is megreggelizteti
4552 XXII  |                képtelenség volna, minthogy a városi úrfi az itteni kisasszonynak
4553 XXII  |                  kisasszonynak mátkája; de a cigányleánynak is átkozott
4554 XXII  |                   mind úgy összezsugorodik a forró zsírban, mint a furkó;
4555 XXII  |      összezsugorodik a forró zsírban, mint a furkó; pedig ugyanabból
4556 XXII  |                    furkó; pedig ugyanabból a lisztből való, ugyanazzal
4557 XXII  |               ugyanazzal az élesztővel. Ez a fertelmes cigányleány sok
4558 XXII  |                mutatta légyen magát valaki a háziak közül Borcsa asszony
4559 XXII  |            láttávolában, mert kikapta tőle a magáét. Mikor Sárvölgyi
4560 XXII  |              Sárvölgyi került eléje:~– No, a nagyságos úr megint hozott
4561 XXII  |                 nagyságos úr megint hozott a nyakamra olyan vendéget,
4562 XXII  |               hiszi, hogy este harangozzák a delet. Kár volt tegnapra
4563 XXII  |                   ebédelni. Legalább, amit a délben ebédelők meghagytak,
4564 XXII  |              csinálnak belőle új kófernyát a később jövő úri vendégeknek.
4565 XXII  |                   ki sem méltatá tekinteni a konyhából, többszörös férfiléptek
4566 XXII  |           többszörös férfiléptek hangzanak a folyosón; s midőn e hangra
4567 XXII  |           megmutatja ő most mindjárt annak a bécsi úrnak, mint szokás
4568 XXII  |                   bécsi úrnak, mint szokás a vendégszeretetet élőszóval
4569 XXII  |              Alföldön, nagy bámulatára nem a bécsi gavallért, hanem a
4570 XXII  |                   a bécsi gavallért, hanem a szomszéd úrfit látja maga
4571 XXII  |         uraságokkal szólni? – kérdi Loránd a feltüzelt amazontól.~– Igenis.
4572 XXII  |                     Igenis. Odabenn vannak a nagy szobában. Hát azt a
4573 XXII  |                   a nagy szobában. Hát azt a bécsi urat nem hozták el?~–
4574 XXII  |                 Borcsa asszonyt ott hagyva a kétség maró kígyóinak martalékul.~„
4575 XXII  |             maradni? Vajon nem üt már bele a mennydörgő mennykő ebbe
4576 XXII  |                uraságok mind együtt voltak a nagy teremben.~Ők is azt
4577 XXII  |              izente, hogy amint menekülhet a szolnoki tivornyából, azonnal
4578 XXII  |                 volt négy-négy huncutkával a két halántékától a homlokán
4579 XXII  |             huncutkával a két halántékától a homlokán körül; még Sárvölgyi
4580 XXII  |                    frakkját, akkori időben a tisztelgési gála kizárólagos
4581 XXII  |           készülhettek itt ma!~Mikor aztán a három udvariasan elősiető
4582 XXII  |                  előtt megnyílt az ajtó, s a két testvér belépett rajta,
4583 XXII  |                   egy ijedelemmé vált mind a három mosolygó tekintet.~„
4584 XXII  |                    te föltámadtál-e?” – Ez a kérdés volt Sárvölgyi merev
4585 XXII  |                    helyet foglalni. Örülök a szerencsének – szólt Sárvölgyi
4586 XXII  |                szorongatott hangon, mintha a torkát fojtogatná valami
4587 XXII  |                   Ugye nagy fiú lett ebből a Dezsőből, nagysád? – szólt
4588 XXII  |                  bizonyos emberekre.~Énnél a szónál hárman is vetettek
4589 XXII  |                   Milyen indiszkrétek ezek a falusi emberek!~Különösen
4590 XXII  |                 jókedvre volt hangolva. Az a látvány, hogy tegnapelőtti
4591 XXII  |              piperével készült megülni azt a napot, melyen szegény nyomorult,
4592 XXII  |               folytatta.~– Tessék elhinni! A bohó fickó még rám is féltékeny
4593 XXII  |                 micsoda bolondság ütközött a bátyjához, hogy ez most
4594 XXII  |               akarja hozni. Talán jó volna a tárgyhoz látni és félbeszakítani
4595 XXII  |                látni és félbeszakítani ezt a beszédet.~Bálnokházyné arcán
4596 XXII  |                    Tehát csakugyan győzött a próza a becsületérzés poézise
4597 XXII  |                  csakugyan győzött a próza a becsületérzés poézise felett?
4598 XXII  |            flegmával bírjon hozzá? Szégyen a futás, de hasznos; hanem
4599 XXII  |                csak meg vagy te ölve.”~Ezt a gúnyt majd mindjárt elűzzük
4600 XXII  |                majd mindjárt elűzzük erről a szép arcról.~– Tisztelt
4601 XXII  |                  ép, egészséges, csupán az a változása történt, hogy
4602 XXII  |                hozzá, messze kell kezdenem a történetet, mely e sajátszerű
4603 XXII  |                 hogy ki adta át eredetileg a leírandó első példányt a
4604 XXII  |                   a leírandó első példányt a többieknek, míg egyike az
4605 XXII  |                   Óh be ártatlan gyerek ez a Dezső! Egyébiránt nem is
4606 XXII  |            Bálnokházyné. – Ilyen eseteknél a látszat és a szenvedély
4607 XXII  |               Ilyen eseteknél a látszat és a szenvedély szemüvege gyakran
4608 XXII  |              Bálnokházyné ajkába harapott. A méltatlan magasztalás is
4609 XXII  |                   méltatlan magasztalás is a szívig hat. Ő volt az a
4610 XXII  |                    a szívig hat. Ő volt az a nagylelkű nemtő, kinek Dezső
4611 XXII  |                  kinek Dezső nevezte, s az a könnyelmű asszony, kinek
4612 XXII  |                  kinek maga nevezte magát. A prókátor jól érti a visszavágást.~
4613 XXII  |                 magát. A prókátor jól érti a visszavágást.~Melanie szerencsére
4614 XXII  |                    ugyanakkor Loránd azzal a természeti csodával mulattatá,
4615 XXII  |                 különös az, hogy mikor még a kisasszony Topándynál volt,
4616 XXII  |                kisasszony Topándynál volt, a jácintok olyan szép tündércsengettyűs
4617 XXII  |                   azok helyén. Hogy tudnak a virágok ilyen hirtelen elváltozni?~–
4618 XXII  |              kisdiákok voltak, akkor egyik a másikra árulkodott. S mi
4619 XXII  |                     Arról enyelegtek, hogy a búcsútáncvigalmon ki legyen
4620 XXII  |                búcsútáncvigalmon ki legyen a táncosa annak az igen tiszteletreméltó
4621 XXII  |              gyakran látható volt, s kinek a jó szíve és annak megfelelő
4622 XXII  |                   igen szeretett táncolni. A két ifjú diák azon vitázott
4623 XXII  |              vitázott előttem, hogy ki fog a tante-tal táncolni.~– Persze
4624 XXII  |           Természetesen. Egyik sem akarván a másiknak előnyt engedni,
4625 XXII  |                 végre azt határozták, hogy a sorsra bízzák az eldöntést;
4626 XXII  |          szobájában található volt, miután a többit, házmotozástól tartva,
4627 XXII  |                   hogy mulatott aztán ezen a táncestélyen? Melanie még
4628 XXII  |                      Nem szándékozom erről a napról többet beszélni,
4629 XXII  |               ellen sietek kimondani, hogy a kihúzott névjegy nem a tante-val
4630 XXII  |                hogy a kihúzott névjegy nem a tante-val való táncra szólt,
4631 XXII  |                   való táncra szólt, hanem a Loránd és Gyáli közötti
4632 XXII  |                észre, hogy Sárvölgyi arcán a rezes foltok hogy kigyulladtak
4633 XXII  |                   tegnapelőtt éjjel, ahogy a szép holdvilág rásütött
4634 XXII  |                    szép holdvilág rásütött a zongorára, mely azon módon
4635 XXII  |                 módon nyitva maradt, ahogy a kisasszony hagyá, egyszerre
4636 XXII  |               hangok kezdenek el ömledezni a zongorából. Hanem biz az
4637 XXII  |                   az nem volt szellem, aki a billentyűkön játszott, hanem
4638 XXII  |               billentyűkön játszott, hanem a Cipra fehér házi menyétje,
4639 XXII  |       Bálnokházynénak válaszolva –, egyike a vívás feltételeit elfogadott
4640 XXII  |                 társaságból kizárja. Gyáli a saját neve helyett is Lorándét
4641 XXII  |                   írta utánzott kézírással a cédulára.~Bálnokházyné hitetlenül
4642 XXII  |                  Úgy, hogy én nem vetettem a tűzbe azt a két sorsjegyet,
4643 XXII  |                   nem vetettem a tűzbe azt a két sorsjegyet, mint Gyáli
4644 XXII  |                 Gyáli hivé, hanem helyette a lehozott táncrendet; a két
4645 XXII  |            helyette a lehozott táncrendet; a két cédulát pedig eltettem,
4646 XXII  |             védheti magát, s akit eszerint a legelső, legközelebbi embernek
4647 XXII  |                  kötelessége védeni, bárha a kímélet félretevésének árán
4648 XXII  |            sorsjegyekkel, amikből ön éppen a hamisítottat húzta ki?~Bálnokházyné
4649 XXII  |                    ki?~Bálnokházyné nagyon a végletig ment, midőn egy
4650 XXII  |              igazmondási hitelességét veté a kétség latjára; hanem nagyon
4651 XXII  |               összeillő darabja ugyanannak a levélkének, amiben Loránd
4652 XXII  |                 tudósítá Gyáli árulásáról; a cédulák túlsó oldalán most
4653 XXII  |                Bálnokházyné keble lihegett a dühtől. Ez a huszonhárom
4654 XXII  |                keble lihegett a dühtől. Ez a huszonhárom éves ifjú olyan
4655 XXII  |                   tárcáját, s bontogatá ki a végzetes jegyzékeket.~–
4656 XXII  |                   Bálnokházyné, kinek képe a nyolc kacskaringós huncutkával
4657 XXII  |                   kacskaringós huncutkával a homloka körül olyan volt
4658 XXII  |                   felőle – s azzal fölkelt a pamlagról, s az ablakba
4659 XXII  |                  van oszlatva, hanem annak a vágyának mégsem állhatott
4660 XXII  |                előtt ki ne öntse, s ha már a nagyságos asszony neheztel,
4661 XXII  |                nagyságos asszony neheztel, a kisasszony haszontalanságokról
4662 XXII  |                Dezső arcán függ tekintete. A félelemmel, iszonyattal
4663 XXII  |             legkedvesebb barátját tíz évig a halál gondolatával kelni
4664 XXII  |                  szentek; mondja ön, van-e a pokolnak elég kínja, mely
4665 XXII  |               talán, mi rettentő végzet ez a mi családunkban: Így halt
4666 XXII  |                  Éjjel, lopva vittük ki őt a temetőbe. Ima nélkül, áldás
4667 XXII  |                     áldás nélkül tettük le a kriptába, ahol ő már a hetedik
4668 XXII  |                  le a kriptába, ahol ő már a hetedik volt; s azon éjjel
4669 XXII  |                őrjöngve átkozá meg azt, ki a nyolcadik helyet elfoglalja
4670 XXII  |                nyolcadik helyet elfoglalja a véráldozatok sorában.~Sárvölgyi
4671 XXII  |                   halotté. Dezső azt hivé, a nagy részvét hatotta meg
4672 XXII  |                   nagy részvét hatotta meg a kegyes férfiút, s annál
4673 XXII  |           hidegvérrel vezette oda barátját a nyolcadik koporsóhoz, a
4674 XXII  |                    a nyolcadik koporsóhoz, a megátkozott koporsóhoz: „
4675 XXII  |                 tovább!”~– Vele jött egész a halál kapujáig; ő volt,
4676 XXII  |                  kapujáig; ő volt, aki azt a sötét ajtót kinyitá előtte;
4677 XXII  |                kötekedve: meg van-e töltve a pisztoly, midőn Loránd kezébe
4678 XXII  |                    Loránd kezébe fogta azt a vigadók közepett; ő hívta
4679 XXII  |                   fel fogadásra, fogadásra a hitszegő!, hogy ki meri-e
4680 XXII  |                     hogy ki meri-e üríteni a töltött fegyverből a baráti
4681 XXII  |               üríteni a töltött fegyverből a baráti áldomást!~Sárvölgyi
4682 XXII  |            átkozott hamisítása tanújeleit. A rossz lelkiismeret azt tanácsolá
4683 XXII  |                       Nem. Csak kivetettem a becsületes emberek közül.~
4684 XXII  |               nézni, míg testvére beszélt.~A néma düh, mely Bálnokházyné
4685 XXII  |                 Bálnokházyné arcát hevíté, a vonagló rémület a halálos
4686 XXII  |                  hevíté, a vonagló rémület a halálos ellenség vonásain
4687 XXII  |                   ifjú lyánkát nem annyira a mese tárgya ragadá meg,
4688 XXII  |                    tárgya ragadá meg, mint a mesemondó. Dezső ez indulat
4689 XXII  |                     talán gondolt olyasmit a szép leány, hogy bizony
4690 XXII  |                   emlékébe egy-egy töredék a pozsonyi szép napokból,
4691 XXII  |             sóhajtoztak egymás mellett. Az a fiú akkor nagyon szerelmes
4692 XXII  |                szerelmes volt szép húgába. A bátyjánál szebb és kedélyesebb
4693 XXII  |                 bizonyos, hogy mikor Dezső a nagyságos asszony kérdésére
4694 XXII  |                  észrevette ezt, s sietett a mosolyt elrontani.~– Bizony
4695 XXII  |                    pajtás, ha szerencsédre a te jó őrzőangyalod, a kedves
4696 XXII  |         szerencsédre a te jó őrzőangyalod, a kedves Fánny, közbe nem
4697 XXII  |             kezedet, s azt nem mondja: „Ez a kéz az enyim, ezt be ne
4698 XXII  |               Melanie arcáról aztán eltűnt a mosoly.~– És most legyen
4699 XXII  |                   kiűzni mindenünnen, ahol a napfényen meg mer jelenni,
4700 XXII  |                 mondta el kifakadásait. Ez a kisasszony Gyáli úrnak jegyese, –
4701 XXII  |                 kiszabadítani, tán még azt a szerencsét is remélhetjük,
4702 XXII  |                   maradnak önök velünk ezt a kárba ment kézfogói lakomát
4703 XXII  |            barátságosan elkölteni?~Már ezt a cinizmust a vándorélet köszörülte
4704 XXII  |             elkölteni?~Már ezt a cinizmust a vándorélet köszörülte Bálnokházyné
4705 XXII  |                    arra, hogy mehetnek már a látogatók.~– Igen le vagyunk
4706 XXII  |               látogatók.~– Igen le vagyunk a szíves meghívás által kötelezve –
4707 XXII  |                    Üdvözöljék nevünkben is a kedves Ciprát és a kedves
4708 XXII  |            nevünkben is a kedves Ciprát és a kedves Fánnyt. Mi e derék
4709 XXII  |             rátalál ezáltal magyarázatára: a félhold alakú jegy az egyiknél
4710 XXII  |                  fog jelenteni egy patkót, a másiknál egy kiflit. Agyő,
4711 XXII  |              gratulált az Áronffy-címernek a „patkó”-hoz és a „kifli”-
4712 XXII  |          Áronffy-címernek a „patkó”-hoz és a „kifli”-hez; a cigányleányhoz
4713 XXII  |               patkó”-hoz és a „kifli”-hez; a cigányleányhoz és a pékleányhoz.~
4714 XXII  |                   hez; a cigányleányhoz és a pékleányhoz.~Hanem Loránd
4715 XXII  |              kitörhetett! És nincs-e igaza a nőnek, aki azt kívánta az
4716 XXII  |                 rohanjon vele az örvénybe, a gyalázatba, a halálba, a
4717 XXII  |                    örvénybe, a gyalázatba, a halálba, a kárhozatba, ha
4718 XXII  |                   a gyalázatba, a halálba, a kárhozatba, ha tud igazán
4719 XXII  |               annak most kigúnyolni őt, ki a szenvedély regényes bűnei
4720 XXII  |             párbajával eldicsekszik.~Hanem a hatást, melyet meséje előidézett,
4721 XXII  |                    Dezső.~– Hova gondolsz? A homlokom törülgetem. Csak
4722 XXII  |                  félrehívta Lorándot.~– Ez a fiú nem tud arról semmit,
4723 XXII  |                    órában apja gyilkosának a szívében forgatta meg a
4724 XXII  |                    a szívében forgatta meg a kést?~– Nincs. Ne is tudja
4725 XXII  |                egyikünk sem viselheti mind a kettőt. Ő boldognak lenni
4726 XXII  |                  engem pihenni nem hágy: – a bosszúra elég vagyok én
4727 XXII  |               hozzá tetőtől talpig keserű. A titkot csak mi tudjuk és
4728 XXII  |                tudjuk és nagyanyánk s maga a farizeus. Mi majd bevégezzük
4729 XXII  |               farizeus. Mi majd bevégezzük a számadást a boldog emberek
4730 XXII  |                majd bevégezzük a számadást a boldog emberek nélkül.~
4731 XXIII |               napja~– Most siessünk vissza a tiedhez – szólt Loránd másnap
4732 XXIII |                  könnyen véghezmehetett; ő a leány fogadott apja, Lorándnak
4733 XXIII |                  mindent felfedeznie, amit a várt katasztrófa napja előtt
4734 XXIII |                    is sejtheté Dezső, hogy a „végeztünk” szó arra a látogatásra
4735 XXIII |                hogy a „végeztünk” szó arra a látogatásra vonatkozik,
4736 XXIII |               oltárfénnyel töltötte be?~Ez a fény bizony kialudt.~És
4737 XXIII |                  jár-kel, beleavatja magát a világ ügyeibe, mulat és
4738 XXIII |                  visszatérünk.~– Honnan?~– A te menyegződről.~– Hisz
4739 XXIII |                     Hisz azt mondtad, hogy a tiednek meg kell előznie
4740 XXIII |                  pattogott rá Loránd. – Én a terminust nem az egzekúcióra
4741 XXIII |               egzekúcióra tűztem ki, hanem a levátára. Az én incattusom
4742 XXIII |                  elébb van megidézve, mint a tied; ez volt a kívánságom,
4743 XXIII |            megidézve, mint a tied; ez volt a kívánságom, mármost a te
4744 XXIII |                 volt a kívánságom, mármost a te dolgod, hogy hamarább
4745 XXIII |                    hamarább keresztül vidd a magad ügyét a sokféle fórumon,
4746 XXIII |               keresztül vidd a magad ügyét a sokféle fórumon, mint én
4747 XXIII |               fórumon, mint én az enyimet. A te szívügyed liquidum debitum,
4748 XXIII |                 brachialiter egzekválhatod a jelzálogosodat.~– Ez szépen
4749 XXIII |                    meg van magyarázva. Hát a te házasságod hosszabb előkészületeket
4750 XXIII |                      még pogány. Már pedig a házassághoz legelső dolog,
4751 XXIII |                  ami nálunk megkívántatik: a keresztlevél. Azt tudod
4752 XXIII |                tudod jól, hogy Topándy ezt a szegény leányt mindeddig
4753 XXIII |                   szegény leányt mindeddig a vadon gyermekének nevelte.
4754 XXIII |                 Most már meg kell ismernie a vallás fogalmait meg egy
4755 XXIII |                Talán gondolt arra, hogy ez a szegény leány őt egész lelkével
4756 XXIII |                 levél fölött kétségbeesni; a hű szerető leányra nézve
4757 XXIII |                volna, ha szívének bálványa a következő pillanatban csupa
4758 XXIII |                  Hadd térjen minden kedély a régi árapályba vissza.~Aközben
4759 XXIII |               házassága. Ő elveszi Fánnyt. A fiatal pár mézeshetei alatt
4760 XXIII |                  Lankadombot meglátogatja; a szerelem példája jó tanító; –
4761 XXIII |               példája jó tanító; – aztán – a temető is kizöldül tavasszal.~
4762 XXIII |              temető is kizöldül tavasszal.~A két ifjú pontosan visszatért
4763 XXIII |                  ember, ahol jól mulatnak; a dicsvágy palotákban is részelteti
4764 XXIII |                fogja el szívét, mikor abba a csendes hajlékba belép,
4765 XXIII |                    keresztülélte, addig az a szerető szív annál a percnél
4766 XXIII |                    az a szerető szív annál a percnél maradt el, s a közbeesett
4767 XXIII |               annál a percnél maradt el, s a közbeesett idő annak az
4768 XXIII |                  volt csak.~Ott vannak még a gyermekkori játékok sorba
4769 XXIII |                 játszani velük; ott vannak a megviselt gyermekkori könyvek,
4770 XXIII |                    kezét, úgy illett, hogy a menyasszonyt a szülői háztól
4771 XXIII |                illett, hogy a menyasszonyt a szülői háztól vigyék el.~
4772 XXIII |                    az egész Áronffy család a menyasszonyhozásra, csak
4773 XXIII |                    örömanya maradt otthon.~A Fürstenallée-i kis emeletes
4774 XXIII |                   emeletes házban még mind a régi arcok várták őket,
4775 XXIII |                 tíz évvel mind megvénülve. A hintó ajtaját még mindig
4776 XXIII |               bóbitája is fehér volt, mint a kakadué. Fromm papa is ott
4777 XXIII |                  karját és lábát megütötte a guta; csak úgy támaszkodott
4778 XXIII |                    nagy fáradságába került a nőni sehogy nem akaró néhány
4779 XXIII |                    akaró néhány szál szőrt a felső ajkán kegyetlen kenőcsökkel
4780 XXIII |                    benne ismerni Henrikre; a jó fiú olyan örömest mosolygott
4781 XXIII |                  kifent bajusz nem engedte a száját nagyon széjjelvetemedni.~–
4782 XXIII |                öreg mamának; Henrik ugrott a nyakába Dezsőnek; Márton
4783 XXIII |                     öreg. S azt mind ennek a jó botnak köszönhetem –
4784 XXIII |   szemhunyorgatással –, hogy az úrfi ezzel a bottal két zsivánnyal küzdött
4785 XXIII |               elszaladt. Most hát kijártam a vándorévet, s visszaadom
4786 XXIII |                   vándorévet, s visszaadom a botot köszönettel.~De nem
4787 XXIII |                  olyan nagyon örült. Vitte a boltba a visszakerült botját,
4788 XXIII |               nagyon örült. Vitte a boltba a visszakerült botját, mint
4789 XXIII |                valami trófeumot, s mesélte a legényeknek, hogy Loránd
4790 XXIII |                     hogy Loránd úrfi ezzel a pusztán három zsiványt vert
4791 XXIII |                pusztán három zsiványt vert a földre. Nem adta volna azt
4792 XXIII |               dicsőségül számítja be, hogy a századik pár harisnyát éppen
4793 XXIII |                 akit legutoljára hagytunk, a mindig szebb, a mindig kedvesebb
4794 XXIII |                  hagytunk, a mindig szebb, a mindig kedvesebb Fánny!
4795 XXIII |                nagyanyjával!~– Tehát mégis a mi leányunk fogsz lenni!~
4796 XXIII |                   mikor első este eldugtad a perecet Henrik számára? –
4797 XXIII |             perecet Henrik számára? – mond a nagymama. – Ej de elpirultál
4798 XXIII |                    odalép hozzájuk, s mind a kettőnek vállára téve kezét,
4799 XXIII |                 aztán, mintha sokallná ezt a boldogságot magától, nekiförmed
4800 XXIII |                akart más lenni, az ostoba, a perversus homo. Most aztán
4801 XXIII |                volna szégyenében egyenesen a föld alá süllyedni, mely
4802 XXIII |                mely óhajtása ugyan nemcsak a földszint lakók, de a pinceboltban
4803 XXIII |              nemcsak a földszint lakók, de a pinceboltban dolgozó péklegények
4804 XXIII |                  Henrik! Így legalább mind a két családban van egy-egy
4805 XXIII |             kenyeret produkálni: én vagyok a paraszt, te a pék; én cséplem
4806 XXIII |                    én vagyok a paraszt, te a pék; én cséplem a búzát,
4807 XXIII |              paraszt, te a pék; én cséplem a búzát, te megsütöd kenyérnek;
4808 XXIII |                     te megsütöd kenyérnek; a magas uraságok hadd lakjanak
4809 XXIII |                   büszkeséggel.~Erre aztán a magas uraságok közös jókedve
4810 XXIII |                    közös jókedve helyreüté a társalgást. Fromm papa is
4811 XXIII |             annyiban megvan az öröme, hogy a másik gyermeke mégiscsak
4812 XXIII |        professzorával találkozzék: ez volt a menyasszony részéről a násznagy.
4813 XXIII |                volt a menyasszony részéről a násznagy. Most is olyan
4814 XXIII |                őszintén szerette Dezsőt és a két családot, mint hajdan.
4815 XXIII |                 két családot, mint hajdan. A divat is utolérte ízlését,
4816 XXIII |              lehetett vele elégedve, s bár a serdülő fiatalság kezében
4817 XXIII |               kezében még akkor is eltörte a hegedű nyakát, de mindamellett
4818 XXIII |                 Dezső részéről Loránd volt a násznagy.~E hivatalos állásánál
4819 XXIII |               állásánál fogva neki kellett a vőlegény balján állani,
4820 XXIII |                ajándékba, mely az övét még a halálban sem fogja elereszteni.
4821 XXIII |                    Ő dicsérte meg legelébb a menyasszonyt, amiért olyan
4822 XXIII |                   hangosan elmondta azokat a szavakat a pap után, amiken
4823 XXIII |                 elmondta azokat a szavakat a pap után, amiken a leányok
4824 XXIII |                szavakat a pap után, amiken a leányok hangja úgy meg szokott
4825 XXIII |                    Ő emelt legelső poharat a boldog pár egészségéért;
4826 XXIII |                nyitotta meg az első táncot a menyasszonnyal; és aztán
4827 XXIII |                    be, kedves ángyom, ebbe a házba, ahonnan a te szelíd
4828 XXIII |              ángyom, ebbe a házba, ahonnan a te szelíd képed űzte el
4829 XXIII |                 örök gyászt, öleld meg ezt a rád váró jó anyát, ki fekete
4830 XXIII |                 cserélte fel először azzal a kék színnel, amiben boldognak
4831 XXIII |                 vőlegénye házához, mint te a mienkhez. Isten áldjon meg
4832 XXIII |                    titokban éppen őérte ez a gyöngéden szorító kéz.~Az
4833 XXIII |          sikerülnek, és rejtve maradnak.~– A gyermekek hadd éljék boldog
4834 XXIII |                  Azt ugyan helyeslék, hogy a nyarat falusi magányukban
4835 XXIII |      ellenállhatlan meny részéről, hogy az a másik kettő: a nagyanya
4836 XXIII |                     hogy az a másik kettő: a nagyanya és Loránd végre
4837 XXIII |              ketten távozzunk innen – súgá a nagyanya Lorándnak.~Ő már
4838 XXIII |                 hogy Loránd arca sem illik a csendélet alakjai közé.~
4839 XXIII |                   csak mások számára való; a nagyanya szemeit nem lehet
4840 XXIII |                 hogy hová, együtt lementek a kertbe, a kert mellett folyó
4841 XXIII |                  együtt lementek a kertbe, a kert mellett folyó patakhoz,
4842 XXIII |                    mellett folyó patakhoz, a patak partján épült szomorú
4843 XXIII |              partján épült szomorú házhoz.~A kripta ajtaját tíz év alatt
4844 XXIII |                   év alatt ismét befutotta a folyondár; a jelmondatot
4845 XXIII |               ismét befutotta a folyondár; a jelmondatot nem lehetett
4846 XXIII |                   nem lehetett már olvasni a zöld levéltől. A két borókafa
4847 XXIII |                   olvasni a zöld levéltől. A két borókafa összehajolt
4848 XXIII |                   két borókafa összehajolt a kupola fölött örökzöld gallyaival.~
4849 XXIII |                mély csend van; de odabenn, a bezárt, berozsdásodott,
4850 XXIII |                 Egy óra múlva visszatértek a házba.~Ott lármás öröm csevegő
4851 XXIII |                   mi van e kézszorításban.~A gyilkos még él. – A számadás
4852 XXIII |        kézszorításban.~A gyilkos még él. – A számadás még nincs befejezve!
4853 XXIII |              befejezve! Loránd megcsókolta a boldog rokonokat; kezet
4854 XXIII |                   Az öregasszony vele ment a kocsiig; ott megcsókolá
4855 XXIII |                homlokát.~– Eredj!~És ebben a csókban nehéz, kötelességrovó
4856 XXIV  |                                      XXIV. A bolond tréfa~Hagyjuk a boldogokat
4857 XXIV  |                     A bolond tréfa~Hagyjuk a boldogokat örülni!~Kövessük
4858 XXIV  |            boldogokat örülni!~Kövessük azt a másik ifjút, kiben mindaz
4859 XXIV  |                  egy viszontszerető szívet a boldogság eksztázisába meríteni
4860 XXIV  |                  egy viszontgyűlölő lelket a kárhozatra üldözni.~Este
4861 XXIV  |                  jutni. Vitte magával abba a laboratóriumba, ahol együtt
4862 XXIV  |                most vagyok már benne abban a hínárban, amibe belekívánkoztam.
4863 XXIV  |         belekívánkoztam. Mindig óhajtottam a vármegye tömlöcével megismerkedni
4864 XXIV  |        testvérektől ne ijedjen meg! Merjen a szemük közé nézni mint illik
4865 XXIV  |      zsebpisztollyal. Olyat hordjon mindig a zsebében, s aki óriás termetével
4866 XXIV  |                  is jelent nemsokára ismét a faluban, s nagy osztentációval
4867 XXIV  |                ablakom előtt, maga hajtván a lovakat, s a dámák ülvén
4868 XXIV  |                  maga hajtván a lovakat, s a dámák ülvén hátul; mintha
4869 XXIV  |                 látszik, hogy mai világban a dámáknak az a férfi tetszik,
4870 XXIV  |                 mai világban a dámáknak az a férfi tetszik, akit leköpnek,
4871 XXIV  |               tudják, miért. Én nem rontom a gusztusukat.~Föltettem magamban,
4872 XXIV  |                    bölcsészettel szemlélem a világ bolondságát, s legfeljebb
4873 XXIV  |                  tettem örökösömül, s mely a megye levéltárában és a
4874 XXIV  |                    a megye levéltárában és a káptalanban van letéve,
4875 XXIV  |                 tartok magamnál, s melyben a hugámról egy szó említés
4876 XXIV  |                    szó említés sincs téve.~A lakodalom nagy ünnepélyességgel
4877 XXIV  |                     Sárvölgyi nem sajnálta a költséget ezúttal. Azt hitte,
4878 XXIV  |                  csak kapható ismerős volt a környékből, mind összecsődítette;
4879 XXIV  |                    kőnyomatú meghívójegyet a menyegzőre. Tessék.~Topándy
4880 XXIV  |              Topándy előkereste tárcájából a velin nyomtatványt, s odanyújtá
4881 XXIV  |        felöltöztetni. Ő is harangoztatott, a pap is harangoztatott; minden
4882 XXIV  |                 kerítésen, kútágason leste a sok siheder, hogy mi lesz
4883 XXIV  |                    mindjárt. Én is kiültem a tornácra, és onnan néztem.~
4884 XXIV  |                    néztem.~Megindult aztán a hintók hosszú sora. Elöl
4885 XXIV  |                   hintók hosszú sora. Elöl a vőlegény Sárvölgyivel, a
4886 XXIV  |                   a vőlegény Sárvölgyivel, a násznaggyal pompás bársonymentében,
4887 XXIV  |                 kócsagos kalpaggal; utánuk a menyasszony a nyoszolyólyánnyal;
4888 XXIV  |            kalpaggal; utánuk a menyasszony a nyoszolyólyánnyal; fehér
4889 XXIV  |               története való, és nem mese, a külsőségeket apróra leírja,
4890 XXIV  |            mennyire szemtanú volt. – No de a lovak sallangjának leírását
4891 XXIV  |               mégis elengedem.~Tehát amint a hosszú konvoj végigrobog
4892 XXIV  |               lóval, elöl egy megyei hajdú a kocsis mellett, hátul két
4893 XXIV  |                   meg egy köpcös.~Amint ez a fogat a nászmenettel találkozik,
4894 XXIV  |                   köpcös.~Amint ez a fogat a nászmenettel találkozik,
4895 XXIV  |                   nászmenettel találkozik, a sovány úr megállíttatja
4896 XXIV  |                    sovány úr megállíttatja a kocsiját, s rákiált Sárvölgyi
4897 XXIV  |                  is hozza nyugvó helyzetbe a járművét.~Ezzel a sovány
4898 XXIV  |                helyzetbe a járművét.~Ezzel a sovány úr leugrik a csézából,
4899 XXIV  |                  Ezzel a sovány úr leugrik a csézából, a kövér úr utána,
4900 XXIV  |              sovány úr leugrik a csézából, a kövér úr utána, a hajdú
4901 XXIV  |                csézából, a kövér úr utána, a hajdú is utánuk, s odamennek
4902 XXIV  |               hajdú is utánuk, s odamennek a vőlegényhez.~– Ön Gyáli
4903 XXIV  |                    minden titulálás nélkül a sovány úr.~– Én vagyok –
4904 XXIV  |               bosszús negéddel nézve végig a porlepte férfin, s meg nem
4905 XXIV  |               mikor hattyúprémes mente van a nyakában.~A sovány úr pedig
4906 XXIV  |         hattyúprémes mente van a nyakában.~A sovány úr pedig megfogta
4907 XXIV  |                   sovány úr pedig megfogta a hintó ajtaját, s ily szókat
4908 XXIV  |              ajtaját, s ily szókat mondott a vőlegénynek:~– Ugyan, uram,
4909 XXIV  |                    uram, van önnek lelke?!~A mi kedves barátunk meg nem
4910 XXIV  |                hogy micsoda újmódi neme ez a jónapkívánásnak, valakitől
4911 XXIV  |              kérdezni, hogy „van-e lelke?”~A sovány úr pedig mindenáron
4912 XXIV  |                    oltár elé vezetni abban a helyzetben, ami az öné?~–
4913 XXIV  |                  önt fel- és letartóztatni a bécsi cs. k. fenyítő törvényszék
4914 XXIV  |             hölggyel összekelhet, majd tán a primae nonus becses személyét
4915 XXIV  |                    öntől, volt önnek lelke a börtönajtóban magával akarni
4916 XXIV  |               Melanie! – suttogá Loránd.~– A szegény Melanie persze elájult,
4917 XXIV  |                    Melanie persze elájult, a szegény udvari tanácsosné
4918 XXIV  |                   magánkívül volt dühében, a szegény Sárvölgyi sírt mint
4919 XXIV  |           Sárvölgyi sírt mint egy gyermek, a szegény vendégek szaladtak
4920 XXIV  |                  vendégek szaladtak vissza a házhoz, s a szegény vőlegénynek
4921 XXIV  |               szaladtak vissza a házhoz, s a szegény vőlegénynek le kellett
4922 XXIV  |             vőlegénynek le kellett szállni a felkendőzött lakodalmas
4923 XXIV  |          lakodalmas hintóból, s ugyanabban a hattyúprémes kosztümben
4924 XXIV  |                   kosztümben átszállásolni a szolgabíró sáros csézájára;
4925 XXIV  |            eltakarhassa magát, hanem azért a kócsagtollas kalpag csak
4926 XXIV  |                   kócsagtollas kalpag csak a fején maradt közbámulatra.~
4927 XXIV  |             megsajnáltam szegényeket! Fájt a szívem értük. Hanem azért
4928 XXIV  |                 látszik, hogy túléltem ezt a fájdalmat is. Csak már az
4929 XXIV  |                    regényes verzióját adni a katasztrófának. De milyen
4930 XXIV  |             stellionatusért, filoutériáért a templomajtóban, a bársonyjelmezben! –
4931 XXIV  |            filoutériáért a templomajtóban, a bársonyjelmezben! – Azóta
4932 XXIV  |                  roppant sok tréfa sült ki a mi kedves barátunkra, amit
4933 XXIV  |                    kedves barátunkra, amit a Hohenstein, Weitenau stb.
4934 XXIV  |                üzleteket kötögetett. Énnek a tragédiája bizony be van
4935 XXIV  |               férjhez?~Topándy megcsóválta a fejét.~– Türelmetlen publikum
4936 XXIV  |                    ürömesszenciát leküldök a torkomon, mert arra, amit
4937 XXIV  |                rágondolok is, felkeveredik a gyomrom.~Csakugyan nem tréfált:
4938 XXIV  |                     Csakugyan nem tréfált: a sok kemikália közül előkereste
4939 XXIV  |             kemikália közül előkereste azt a palackot, melyben az ürömlél
4940 XXIV  |                 Tehát, kedves öcsém, attól a gondolattól válj meg, hogy
4941 XXIV  |               Bálnokházynénak: „Asszonyom, a botrány megvan. A kisasszony
4942 XXIV  |               Asszonyom, a botrány megvan. A kisasszony se nem leány,
4943 XXIV  |                 nem leány, se nem asszony. A kárral még a gúny is együtt
4944 XXIV  |                  nem asszony. A kárral még a gúny is együtt jár. Kegyetek
4945 XXIV  |                    is együtt jár. Kegyetek a világ előtt meg nem fognak
4946 XXIV  |                   egyezség; – együtt marad a jószág is, a vételár is.” –
4947 XXIV  |                  együtt marad a jószág is, a vételár is.” – Bálnokházyné
4948 XXIV  |             iszapba, ne válogassunk nagyon a kézben, mely bennünket onnan
4949 XXIV  |                  mi is megcsaltuk őt ezzel a mesével a megnyert uradalomról,
4950 XXIV  |              megcsaltuk őt ezzel a mesével a megnyert uradalomról, amelyben
4951 XXIV  |                csak egy ember hisz még: ez a becsületes Sárvölgyi. Ha
4952 XXIV  |                  az oltár előtt azt mondta a papnak, hogy az egész világon
4953 XXIV  |                  ki Topándy haraggal. – Az a leány, akit úgy szerettem,
4954 XXIV  |                    nincs undorítóbb tárgya a kerek világnak, mint egy
4955 XXIV  |                   Most következik aztán az a bolond, amit én elkövettem.
4956 XXIV  |                 hát hadd tréfáljak én is!” A házam éppen tele volt víg
4957 XXIV  |                  káromkodni. De hát mit ér a káromkodás? Ekkor nekem
4958 XXIV  |               Emlékezel rá, hogy volt kinn a tanyán egy vén, csonkafülű
4959 XXIV  |                  csonkafülű szamaram, amin a juhász szokta az esett birkák
4960 XXIV  |                hogy az az ő nevét viselje. A szamarat és a csikót felöltöztettem
4961 XXIV  |               nevét viselje. A szamarat és a csikót felöltöztettem vőlegénynek
4962 XXIV  |            elismerem – folytatá Topándy. – A vallási szertartásokat kigúnyolni!
4963 XXIV  |                    legalább két esztendeig a vármegyén; nem is védelmezem
4964 XXIV  |                    hogy mi lesz majd annak a jutalma, de ha mindazt,
4965 XXIV  |              Vadászkutya csillagörvétől le a vincellérbogár szárnysmaragdjáig,
4966 XXIV  |                mindennel, ami onnan lefelé a föld közepéig pokolnak képzelhető,
4967 XXIV  |              lehetett abból is venni, hogy a kortyondi fráterek, amint
4968 XXIV  |           kijózanodtak, mind szétiramodtak a háztól, s azóta egypártól
4969 XXIV  |            ürességet , érzek lelkemben. Ez a leány nagy helyet foglalt
4970 XXIV  |               triviális tréfát követtem el a nevén, az emlékén. Hanem
4971 XXIV  |                    csinálhatjuk. Elkezdtük a gyűlöletet, s magunk sem
4972 XXIV  |                    e tekintetben megvannak a magam szillogizmusai. A
4973 XXIV  |                    a magam szillogizmusai. A fiatalembernek vagy van
4974 XXIV  |                    vagy távol tartja magát a leánytól, vagy ha megszerette,
4975 XXIV  |                   őérte magáért megbecsüli a ritka értéket: a hű asszonyt.
4976 XXIV  |                megbecsüli a ritka értéket: a hű asszonyt. Ha nincs szíve,
4977 XXIV  |                  asszonyt. Ha nincs szíve, a leány lássa: legyen neki
4978 XXIV  |              történik, ami mindennapi eset a nap alatt. Ugyan ki búsult
4979 XXIV  |            következetes. Szeretőddé tedd-e a leányt vagy hiteseddé, az
4980 XXIV  |            akarjátok magatokat osztályozni a természetrajznak. Azt mondja-e
4981 XXIV  |                    ménszamár, veled akarok a bogácson együtt legelni,
4982 XXIV  |                   mint másutt; csakhogy mi a más bajáról nem tudunk.~–
4983 XXIV  |                  tudunk.~– Nem úgy van; ez a mi környékünk valóságos
4984 XXIV  |                  figyelemmel kísérem. Ezek a mocsárok itt körültünk igen
4985 XXIV  |              menedéket adnak azoknak, akik a világot kerülni szeretik.~–
4986 XXIV  |         szegénylegények, akik belátogatnak a tanyákra egy ital bort,
4987 XXIV  |                     ha beszélni akarna. Az a sátoros had, amelytől őt
4988 XXIV  |             körülöttünk, s gonoszabb, mint a híre. Tetteiket nagyon el
4989 XXIV  |              társaságra, el tudnak telelni a nádasban: éppen ezért sokkal
4990 XXIV  |               nehezebben megejthetők, mint a mi gavallér betyárjaink,
4991 XXIV  |                 gavallér betyárjaink, akik a rablott jószággal a csárdába
4992 XXIV  |                   akik a rablott jószággal a csárdába sietnek mulatni.
4993 XXIV  |               voltál ily esetnek. Nekem az a gyanúm van, hogy az a rablóvajda,
4994 XXIV  |                   az a gyanúm van, hogy az a rablóvajda, aki Ciprával
4995 XXIV  |               rablóvajda, aki Ciprával ott a csárdában küzdött, Ciprának
4996 XXIV  |                       Cipra mindig bedugta a szájukat egypár száz forinttal,
4997 XXIV  |                    Emlékezel rá, hogy azon a pisztolyon, amit akkor attól
4998 XXIV  |               pisztolyon, amit akkor attól a rablótól elvettél, Sárvölgyi
4999 XXIV  |                      Azt gondolom, hogy ez a Sárvölgyi az egész zsiványbandának
5000 XXIV  |                 ezt! Egész elmélkedésemnek a vége az, hogy mielőtt azt