Fezejet

5001 XXIV  |                  vége az, hogy mielőtt azt a hosszú ülést meg kell kezdenem,
5002 XXIV  |               velem megtörténni, szeretném a nyakunkról lerázni ezt a
5003 XXIV  |                   a nyakunkról lerázni ezt a gyanús hadat.~– Hogyan?~–
5004 XXIV  |                  hogy azzal el vannak űzve a környékünkből?~– Bizonyosan
5005 XXIV  |                       Bizonyosan tudom. Ez a faj gyáva. Ha valahol megizenik
5006 XXIV  |                  Ha valahol megizenik neki a háborút, onnan eltakarodik,
5007 XXIV  |                 csapatostól elkergetheted. A kazlat fel kell égetnünk.~–
5008 XXIV  |                   tehettük volna, de nehéz a hozzáférhetés a régi tőzegbányák
5009 XXIV  |                   de nehéz a hozzáférhetés a régi tőzegbányák miatt.~–
5010 XXIV  |                  puskalövésnyire nem lehet a kazalt megközelíteni.~–
5011 XXIV  |                  Azok, akik ott tanyáznak, a közeledőt biztos rejtekből
5012 XXIV  |                  annál. Mi ketten felülünk a csónakra, végigevezünk a
5013 XXIV  |                   a csónakra, végigevezünk a csatornán, s mikor a kazal
5014 XXIV  |          végigevezünk a csatornán, s mikor a kazal ellenébe értünk, messzehordó
5015 XXIV  |             röppentyűkkel felgyújtjuk azt. A kazal az enyim; tovább nem
5016 XXIV  |                   beleáll. Izenjék hát meg a háborút a zsiványoknak,
5017 XXIV  |                  Izenjék hát meg a háborút a zsiványoknak, nem bánja.
5018 XXIV  |             holdvilágnál le is csónakáztak a mocsár belsejébe; Loránd
5019 XXIV  |             belsejébe; Loránd maga intézte a löveget, s oly szerencsés
5020 XXIV  |                  oly szerencsés volt, hogy a legelső röppentyűje a kazal
5021 XXIV  |                 hogy a legelső röppentyűje a kazal oldalába fúródott,
5022 XXIV  |                   fel az ócska szénahalmaz a mocsár közepette. A két
5023 XXIV  |            szénahalmaz a mocsár közepette. A két ostromló rég haza is
5024 XXIV  |                  haza is érkezett már, míg a lángoló gúla a tájt messze
5025 XXIV  |                    már, míg a lángoló gúla a tájt messze bevilágítá;
5026 XXIV  |                  egyszer aztán szétcsapott a láng, millió szikrát lövellve
5027 XXIV  |               kazal zsarátnakát szétszórta a vizeken a forgószél. Bizonyosan
5028 XXIV  |           zsarátnakát szétszórta a vizeken a forgószél. Bizonyosan az
5029 XXIV  |          hallatszott az égés alatt, csupán a felriasztott farkasok üvöltése
5030 XXV   |                                  XXV. Amíg a zene szól~Lankadombon is
5031 XXV   |                Lankadombon is megváltozott a világ rende. Amaz elhírült
5032 XXV   |                mulatság van: hajnalig szól a zene.~Akarják mutatni, hogy
5033 XXV   |                 Sárvölgyi kezd hírre kapni a cigányvilágban. A zene vándorai
5034 XXV   |                    kapni a cigányvilágban. A zene vándorai kezdik a házát
5035 XXV   |                     A zene vándorai kezdik a házát azon boldog azilumok
5036 XXV   |            azilumok közé számítani, amiket a szomszéd város bandái is
5037 XXV   |                 fölkeresnek, s egyik banda a másik kezébe adja a kilincset.~
5038 XXV   |                  banda a másik kezébe adja a kilincset.~A fiatalasszony
5039 XXV   |                   kezébe adja a kilincset.~A fiatalasszony szeret mulatni,
5040 XXV   |            fiatalasszony szeret mulatni, s a férj örül, ha kedvét keresheti: –
5041 XXV   |                válogatós benne, hogy kinek a borát issza, csak jó bor
5042 XXV   |                  óra után rendesen eltűnik a társaságból, s megy az áhítatnak
5043 XXV   |               felebarátilag megszabadítani a kétségbeeséstől.~Jó tett
5044 XXV   |                    vakfolyosó választja el a többi lakrészektől, mely
5045 XXV   |                 levén kirakva, ide szokták a zenészeket elhelyezni, azon
5046 XXV   |               tudvalevő ok miatt, minthogy a barna művészek nagyon szenvedélyes
5047 XXV   |               nagyon szenvedélyes kedvelői a bagórágásnak.~E hiányos
5048 XXV   |               beosztásból aztán nemcsak az a baj származik, hogy a háziúr
5049 XXV   |                   az a baj származik, hogy a háziúr egész éjjel hallgathatja
5050 XXV   |          hallgathatja ágyában fekve azokat a szebbnél szebb valcereket
5051 XXV   |           valcereket és mazurkákat, amiken a felesége táncol, hanem még
5052 XXV   |                   is, hogy kénytelen levén a táncteremből hálószobájáig
5053 XXV   |                 táncteremből hálószobájáig a cigányokon átlépkedni, azok
5054 XXV   |               kellemetlen.~Eleget csitítja a barna fiúkat: ne hálálkodjatok,
5055 XXV   |                egyszer nem engedik magukat a gratulálásból kiveretni.~
5056 XXV   |                  félszemű cimbalmos, kinek a fél szeme be van kötve (
5057 XXV   |                     éppen csak ma érkezett a bandához), ez nem engedi
5058 XXV   |                   magát lerázatni; elfogja a háziúr kezét, összevissza
5059 XXV   |         aranygyűrűs kisujját! Csókolom azt a parancsolatot osztogató
5060 XXV   |              osztogató ujját! Csókolom azt a borravalót osztogató tenyerét!
5061 XXV   |                  szándékozik; sokasítsa el a famíliáját, mint a seregélyeket
5062 XXV   |            sokasítsa el a famíliáját, mint a seregélyeket a mezőn; bokáig
5063 XXV   |            famíliáját, mint a seregélyeket a mezőn; bokáig járjon az
5064 XXV   |                    egy pohár bort érte.~De a cigány nem engedte magától
5065 XXV   |              engedte magától így elvonatni a szót, még a hálószobájába
5066 XXV   |                  így elvonatni a szót, még a hálószobájába is utána tolakodott
5067 XXV   |          hálószobájába is utána tolakodott a nagyságos úrnak, rányitva
5068 XXV   |                    árnyékvilágból…~– Eredj a pokolba, ne hálálkodj tovább!~
5069 XXV   |                    ne hálálkodj tovább!~De a cimbalmos csak nyomta befelé
5070 XXV   |                    s bot után nézett, hogy a tolakodó hízelgőt kiverje
5071 XXV   |                  tolakodó hízelgőt kiverje a szobájából. Abban a percben
5072 XXV   |                kiverje a szobájából. Abban a percben az, mint a párduc,
5073 XXV   |                   Abban a percben az, mint a párduc, egy szökéssel odaugrott,
5074 XXV   |              másikkal hegyes kést szegzett a mellének.~– Jaj! – hörgé
5075 XXV   |                   mellének.~– Jaj! – hörgé a megtámadott – ki vagy? Mi
5076 XXV   |                   vagyok? – morgott vissza a fenevad, mint mikor előképe
5077 XXV   |                fenevad, mint mikor előképe a vadonban a martalék nyakát
5078 XXV   |                   mikor előképe a vadonban a martalék nyakát átfogva
5079 XXV   |               tartja fogaival. – Én vagyok a Kandúr, a megveszekedett
5080 XXV   |            fogaival. – Én vagyok a Kandúr, a megveszekedett Kandúr! Láttál-e
5081 XXV   |                 már?~– Mi kell?~– Mi kell? A te csontod, a te bőröd kell
5082 XXV   |                     Mi kell? A te csontod, a te bőröd kell nekem. A te
5083 XXV   |                     a te bőröd kell nekem. A te fekete véred kell nekem.
5084 XXV   |                   S azzal lerántá szeméről a köteléket: nem volt a másik
5085 XXV   |             szeméről a köteléket: nem volt a másik szemének sem semmi
5086 XXV   |            Kiáltani hiába lett volna. Künn a leglármásabb zenét húzták;
5087 XXV   |                   senki sem hallotta volna a segélyordítást. Más oka
5088 XXV   |            segélyordítást. Más oka is volt a megtámadottnak csendesen
5089 XXV   |                      Mit vétettél? – szólt a támadó, s úgy csikorgatta
5090 XXV   |                  támadó, s úgy csikorgatta a fogait, hogy Sárvölgyit
5091 XXV   |                    fogait, hogy Sárvölgyit a reszketés állta el bele.
5092 XXV   |                   Legyen eszed! Bocsásd el a torkomat! Látod, hogy úgyis
5093 XXV   |                 volna tegnapelőtt este azt a szép illuminációt. Mikor
5094 XXV   |                   szép illuminációt. Mikor a berekben leégett a kazal,
5095 XXV   |                   Mikor a berekben leégett a kazal, s aztán a puskapor
5096 XXV   |                   leégett a kazal, s aztán a puskapor szétrúgta a tüzet,
5097 XXV   |                 aztán a puskapor szétrúgta a tüzet, hogy nem maradt ott
5098 XXV   |                  hogy nem maradt ott egyéb a bolond Kandúr számára, mint
5099 XXV   |               magasra emelve villogó kését a fenevad.~– Nono, Kandúr!
5100 XXV   |              pénzem van, más, mint te, aki a fűzfásban mindig beváltogattad
5101 XXV   |                 mindig beváltogattad tőlem a bankót aranyra, ezüstre;
5102 XXV   |                  nevezik, amíg letéphették a virágát, s akkor eldobják
5103 XXV   |                   köcsög arannyal. Kell az a cigánykisasszonynak menyasszonyi
5104 XXV   |                 cigány! Cigány!” – Add elő a pénzemet!~– Kandúr!~– Ne
5105 XXV   |                   Ne tátogj! Ne is fáraszd a szádat! Egy fazék ezüstöm,
5106 XXV   |                    elő!~– Jól van, Kandúr, a pénzed meg fogod kapni.
5107 XXV   |               mármost hagyj szóhoz jutnom! A pénzedet nem én vittem el;
5108 XXV   |                 pénzedet nem én vittem el; a kazalt nem én gyújtottam
5109 XXV   |                  ki?~– Hanem azok odaát.~– A Topándy meg az úrfi?~– Bizonyosan.
5110 XXV   |                 este láttam őket csónakkal a csatornán a mocsárnak indulni,
5111 XXV   |                 őket csónakkal a csatornán a mocsárnak indulni, s mikor
5112 XXV   |                    visszatértek, már akkor a kazal lánggal égett. Puska
5113 XXV   |             lánggal égett. Puska volt mind a kettőnél; de én egy lövést
5114 XXV   |               tehát nem vadászni jártak.~– A devla verje meg pokolvarral
5115 XXV   |                 verje meg pokolvarral mind a kettőt!~– Az úgy van, Kandúr;
5116 XXV   |              kettőt!~– Az úgy van, Kandúr; a leányod utána bolondult
5117 XXV   |               gyűjt; az úrfi aztán elvette a leányt is meg a pénzt is;
5118 XXV   |                    elvette a leányt is meg a pénzt is; majd az üres fazekat
5119 XXV   |          találkoztunk. De most inni akarok a véréből. S láttad a vén
5120 XXV   |                 akarok a véréből. S láttad a vén szelindeket is, hogy
5121 XXV   |              szelindeket is, hogy ott volt a rablásnál?~– Topándyt? Fusson
5122 XXV   |           rablásnál?~– Topándyt? Fusson ki a két szemem, ha nem láttam!
5123 XXV   |                 kutyát sem; itt eveztek el a kertek alatt. Sokáig néztem
5124 XXV   |               mondok!~– Akkor megölöm mind a kettőt!~– De vigyázz magadra!
5125 XXV   |                   tudjátok még, hogy ki az a Kandúr!~– Óh, én jól ismerlek,
5126 XXV   |              Sárvölgyi, nyájasan cirógatva a rabló barna pofáját. – Hiszen
5127 XXV   |             ismerősök vagyunk. Nem te vagy a felelős azokért, amiket
5128 XXV   |                   tettél, bizonyára, hanem a társadalom. Az emberiség
5129 XXV   |                  emberiség volt ellenedben a támadó, te csak védted magadat,
5130 XXV   |                       riadt közbe mérgesen a rabló. – Nem bánom én, akármi
5131 XXV   |                   vagyok. Nekem tetszik ez a név.~– De te nem aljas célból
5132 XXV   |                hanem azért, hogy leányodat a bűn örvényéből kiszabadítsd.
5133 XXV   |                   örvényéből kiszabadítsd. A cél magasztos volt, Kandúr.
5134 XXV   |                 engem; majd mentsd magadat a pokolban, az ördögök nagyapja
5135 XXV   |                előtt; annak hazudd majd ki a két szemét. Én zsivány voltam,
5136 XXV   |                  akarok.~– Imádkozni fogok a lelkedért.~– Bomolj meg!
5137 XXV   |               inkább egy marék pénzt, hogy a cimborákat összeszedhessem!
5138 XXV   |                    Jól van, Kandúr. Tartsd a süvegedet!~Sárvölgyi egy
5139 XXV   |                    felemelé nehéz ajtaját, a gyertyát maga mellé helyezve
5140 XXV   |               gyertyát maga mellé helyezve a székre.~A rabló szemei kápráztak.
5141 XXV   |                   mellé helyezve a székre.~A rabló szemei kápráztak.
5142 XXV   |                    adjak? Az ezüstből vagy a bankóból?~– Az ezüstből –
5143 XXV   |                      Az ezüstből – suttogá a rabló.~– Tartsd hát a süvegedet!~
5144 XXV   |              suttogá a rabló.~– Tartsd hát a süvegedet!~Kandúr két kézre
5145 XXV   |                    midőn visszahúzta abból a kezét, egy kétcsövű pisztolyt
5146 XXV   |                 kétcsövű pisztolyt tartott a rabló orra elé, felvont
5147 XXV   |               elrendezve hasonló esetekre; a pisztoly a lázsiások alá
5148 XXV   |               hasonló esetekre; a pisztoly a lázsiások alá eltakarva
5149 XXV   |            lázsiások alá eltakarva szépen.~A rabló nagyot hördülve tántorodott
5150 XXV   |                     Azt is elfeledte, hogy a kést kikapja szájából. Úgy
5151 XXV   |              hátrahajolva Sárvölgyi előtt, a késsel fogai között, szemeit
5152 XXV   |                neked igazat mondok! Tartsd a süvegedet, és fogd a pénzt!~
5153 XXV   |                Tartsd a süvegedet, és fogd a pénzt!~Azzal letette a pisztolyt
5154 XXV   |                fogd a pénzt!~Azzal letette a pisztolyt maga mellé, s
5155 XXV   |                 csomó tallért.~– Verje meg a csoda a tréfáló szemeidet –
5156 XXV   |               tallért.~– Verje meg a csoda a tréfáló szemeidet – nyikorgott
5157 XXV   |             tréfáló szemeidet – nyikorgott a rabló a szájába fogott késen
5158 XXV   |             szemeidet – nyikorgott a rabló a szájába fogott késen keresztül. –
5159 XXV   |           reszketett, úgy meg volt riadva. A felvont fegyver más kezében
5160 XXV   |                  Csak vakmerő tudott lenni a rabló, de nem bátor.~– Tartsd
5161 XXV   |                    nem bátor.~– Tartsd hát a süvegedet!~Sárvölgyi a marék
5162 XXV   |                 hát a süvegedet!~Sárvölgyi a marék ezüstpénzt odatette
5163 XXV   |                  marék ezüstpénzt odatette a rabló süvegébe.~– Most már
5164 XXV   |                   Elhiszed-e?~– Verjen meg a! Hogy megijesztettél!~–
5165 XXV   |                    szedd össze az eszedet!~A rabló elrakta zsebeibe a
5166 XXV   |                   A rabló elrakta zsebeibe a pénzt, s felhúzott szemöldökkel
5167 XXV   |             felhúzott szemöldökkel figyelt a beszédre.~– Azt láthatod,
5168 XXV   |                   rajtad két golyót, egyet a szívedbe, másikat a koponyádba;
5169 XXV   |                  egyet a szívedbe, másikat a koponyádba; még száz aranyat
5170 XXV   |                  ami fejedre ki van tűzve.~A rabló szemérmesen mosolygott,
5171 XXV   |                fejét száz aranyra becsülte a vármegye.~– Bizonyos lehetsz
5172 XXV   |                 hanem azok odaát vitték el a pénzedet.~– A zsiványok!~–
5173 XXV   |                    vitték el a pénzedet.~– A zsiványok!~– Igazad van.
5174 XXV   |                  rosszabbak. Istentagadók. A föld megtisztul, ha ők ki
5175 XXV   |                  bólintott rá Kandúr.~– Ez a hetyke fickó, aki leányodat
5176 XXV   |                  kellett volna neki, egyik a jobb kezére, másik a bal
5177 XXV   |                 egyik a jobb kezére, másik a bal kezére. Hogy aztán az
5178 XXV   |                  üldözött ártatlan leányka a csábító elől házamhoz menekült,
5179 XXV   |               lelket kiszabadítottam abból a bűnbarlangból, orozva akartak
5180 XXV   |             Szerencsére elébb ittak belőle a lovak, s mind megbetegedtek
5181 XXV   |                    fölbontanék, elsülnének a kezemben, és szétszaggatnának.
5182 XXV   |                  és szétszaggatnának. Ezek a gonosz emberek meg akarnak
5183 XXV   |                 ölni.~– Értem. Értem.~– Az a suhanc azt hiszi, hogy akkor
5184 XXV   |                    s aztán egy nap ez lesz a szeretője, másik nap Cipra,
5185 XXV   |                szeretője, másik nap Cipra, a te leányod.~– Csak forrald
5186 XXV   |             leányod.~– Csak forrald bennem a mérget még jobban, forrald!~–
5187 XXV   |                 amit akarnak. Mikor láttad a leányodat legutolszor?~–
5188 XXV   |                 vele tenni?~Kandúr mutatta a kezébe fogott késsel, hogy
5189 XXV   |               Éjjel pedig jól be van zárva a kastély, s ha észreveszik
5190 XXV   |                  kastély, s ha észreveszik a betörést, ők is vakmerő
5191 XXV   |                énrám! Ne félj semmit! Amit a Kandúr megfog, az meg van
5192 XXV   |                  így fogom összeropogtatni a nyakát mind a kettőnek.~–
5193 XXV   |              összeropogtatni a nyakát mind a kettőnek.~– Te ügyes fickó
5194 XXV   |                 így bemehetnél azokhoz is; a cimborák hegedűsöknek, klarinétosoknak
5195 XXV   |              Kétszer egy tréfát nem csinál a Kandúr. Megtalálom én, akit
5196 XXV   |                   valakinek szegeket verni a körme alá, szíjjal megszorítani
5197 XXV   |                  alá, szíjjal megszorítani a fejét, hogy még az apja
5198 XXV   |             kétannyit adok neked. Amennyit a tarisznyádba beletömhetsz.
5199 XXV   |                 valami levéllel szúrják ki a szemedet, amit te elolvasni
5200 XXV   |                     micsoda címerek vannak a pecséteken! Az egyiken van
5201 XXV   |                hableány, ki félholdat tart a kezében, ez az Áronffy-címer;
5202 XXV   |              kezében, ez az Áronffy-címer; a másikon van egy gólya, három
5203 XXV   |                 gólya, három búzakalásszal a lábában, ez a főbíró címere;
5204 XXV   |                búzakalásszal a lábában, ez a főbíró címere; a harmadik
5205 XXV   |               lábában, ez a főbíró címere; a harmadik címere egy félkerék,
5206 XXV   |                  egy egyszarvú jön elő, ez a Nyárády-címer, a negyedik
5207 XXV   |                   elő, ez a Nyárády-címer, a negyedik egy korona, kardos
5208 XXV   |                  áll egy koronás kígyóból.~A rabló utána számlálta, ujjaira
5209 XXV   |            felejtem el. – S minek neked ez a levél?~– Azt is megmagyarázom
5210 XXV   |               neked, hogy fenékig beleláss a gondolataimba, s onnan ítélhesd
5211 XXV   |                 látni, amit rád bíztam. Ez a levél Topándy újabb végrendelete.
5212 XXV   |                    újabb végrendelete. Míg a feleségem nála lakott, Topándy,
5213 XXV   |                  hagyta, s e végrendeletét a káptalanhoz be is adá őrizés
5214 XXV   |                     s ezt azokkal, akiknek a címerét elmondtam, aláíratta,
5215 XXV   |           lepecsételteté, de nem küldte el a káptalanba, mint az elébbit,
5216 XXV   |                   otthon tartja, hogy majd a tréfa annál nagyobb legyen,
5217 XXV   |                mely amazt semmivé teszi, s a feleségemet mindenből kizárja.~–
5218 XXV   |                 mit érne az én kezemben az a kis papiros?~– Hogyne tudnám!
5219 XXV   |                     Az mind terád maradna; a régi testamentom neked adná
5220 XXV   |                  ha énhozzám eljössz azzal a levéllel…~A rabló bizalmasan
5221 XXV   |                  eljössz azzal a levéllel…~A rabló bizalmasan hajolt
5222 XXV   |                    fülébe súgá:~– És azzal a hírrel, hogy a szomszéd
5223 XXV   |                    És azzal a hírrel, hogy a szomszéd véletlenül meghalt,
5224 XXV   |                   Nagyon jól van. Bízd rám a többit! Két napnál többre
5225 XXV   |               napnál többre nincs szüksége a Kandúrnak az ilyen munkához.
5226 XXV   |              bosszút! – harmadszor: viszem a Ciprát! – negyedszer: jóllakom
5227 XXV   |                      megint kapok pénzt! – A munka meglesz.~A két alkuvó
5228 XXV   |                  pénzt! – A munka meglesz.~A két alkuvó kezet szorított.
5229 XXV   |                    alkuvó kezet szorított. A rabló eltávozott az ajtón,
5230 XXV   |                   ki ügyeit jól rendezé, s a folyosón húzták a cigányok
5231 XXV   |               rendezé, s a folyosón húzták a cigányok a legújabb keringőt,
5232 XXV   |                 folyosón húzták a cigányok a legújabb keringőt, melyen
5233 XXV   |                    hevült arccal lejtettek a vígan mulató társaság között.~
5234 XXVI  |                                      XXVI. A szerelem babonája~Óh, mennyi
5235 XXVI  |            felfedezésre váró titok van még a nap alatt! Könyveket írtak
5236 XXVI  |                 alatt! Könyveket írtak már a rég elmúlt népek hitregéiről;
5237 XXVI  |                  elmúlt népek hitregéiről; a két földsark és a napfordítók
5238 XXVI  |             hitregéiről; a két földsark és a napfordítók népfajainak
5239 XXVI  |          népfajainak babonáit összegyűjték a tudósok, és egyről még nem
5240 XXVI  |                   még nem beszéltek: arról a végtelen mítoszról, ami
5241 XXVI  |                    végtelen mítoszról, ami a női szívben, a szerelem
5242 XXVI  |              mítoszról, ami a női szívben, a szerelem forró légkörében
5243 XXVI  |            újraszülemlik.~Óh, édes babonái a szerelemnek!~„Ha poharadból
5244 XXVI  |               kiüríted azt, megiszod benne a szerelmemet, s úgy fogsz
5245 XXVI  |             gyűrűmet, amit adtál, rákötöm, a pohárba bocsátott gyűrű
5246 XXVI  |          szegélyébe bevarrhatom, fájni fog a szíved értem, mikor azt
5247 XXVI  |                felveszed: – kedvesem.”~„Ha a tűvel megszúrom ujjamat,
5248 XXVI  |                egyszerre: – kedvesem.”~„Ha a katinkabogár kezem fejéről
5249 XXVI  |                  te most: – kedvesem.”~„Ha a meggyújtott csepű tenyeremről
5250 XXVI  |              meggyújtott csepű tenyeremről a magasra száll, enyim fogsz
5251 XXVI  |                    akkor: – kedvesem.”~„Ha a gyertya felém fut le, mást
5252 XXVI  |               tárgyban, minden gondolatban a szerelem mitológiája él;
5253 XXVI  |                    ókor istenségei, mikkel a költők füvet, fát, patakot,
5254 XXVI  |                  és egeket benépesítettek.~A virág szirma arról beszél:
5255 XXVI  |                    szeret-e, nem szeret-e, a csergő madár a háztetőn,
5256 XXVI  |                   szeret-e, a csergő madár a háztetőn, a nehéz böjttel
5257 XXVI  |                   csergő madár a háztetőn, a nehéz böjttel kiérdemelt
5258 XXVI  |              böjttel kiérdemelt álomlátás, a megöntött ólom a mosdó cica,
5259 XXVI  |                álomlátás, a megöntött ólom a mosdó cica, mind a szerelem
5260 XXVI  |                    ólom a mosdó cica, mind a szerelem felől beszél: s
5261 XXVI  |           érdemeljük mi meg, hogy miattunk a szerelem politeizmusával
5262 XXVI  |               politeizmusával benépesítsék a prózai világot! Szegény
5263 XXVI  |               Nagyobb rabság volt az, mint a szolga kreol lyányé, kinek
5264 XXVI  |             aggodalom, az öröm eksztázisa, a lemondás keserve, a szenvedély
5265 XXVI  |            eksztázisa, a lemondás keserve, a szenvedély lángoló őrjöngése
5266 XXVI  |            szenvedély lángoló őrjöngése és a hideg kétségbeesés, egymással
5267 XXVI  |               szerencsét. Kinek ne kellene a szerencse ilyen olcsó áron?~
5268 XXVI  |              szerencse ilyen olcsó áron?~S a cigányasszony hamis szeme
5269 XXVI  |              fekete szemeiről ráismerne, s a cselédek előtt elárulná
5270 XXVI  |               előlük, hogyha jöttek.~Azért a cigányasszony mégis észrevette
5271 XXVI  |             cigányasszony mégis észrevette a szép kisasszonyt, s meg
5272 XXVI  |                    nagyságolta.~– Csókolom a pici lábacskáját a nagyságos
5273 XXVI  |                Csókolom a pici lábacskáját a nagyságos kisasszonynak.~–
5274 XXVI  |                cseléd vagyok, sütök, főzök a konyhában, felgyűrt ingujjam,
5275 XXVI  |                 nem hordja olyan egyenesen a fejét, nem tudja úgy mutatni
5276 XXVI  |               fejét, nem tudja úgy mutatni a haragját. Ha a nagyságos
5277 XXVI  |                 úgy mutatni a haragját. Ha a nagyságos kisasszony rám
5278 XXVI  |                  rám tekint, úgy ideszorít a sarokba a két szemöldökével,
5279 XXVI  |                    úgy ideszorít a sarokba a két szemöldökével, mintha
5280 XXVI  |                    asszony vagyok, ostoba.~A cigánynő ravaszul hunyorgott.~–
5281 XXVI  |                    én szemem. Kiismerem én a vadgalambot a szelíd közül.
5282 XXVI  |                 Kiismerem én a vadgalambot a szelíd közül. Dehogy asszony
5283 XXVI  |                    milyen az egyik, milyen a másik. A leány szeme bújik,
5284 XXVI  |                  az egyik, milyen a másik. A leány szeme bújik, bújik
5285 XXVI  |                   leány szeme bújik, bújik a szempillák alá, mintha mindig
5286 XXVI  |              mintha keresne valakit. Mikor a leány azt mondja tréfából:
5287 XXVI  |                   hogy valóban ég az arca. A nyílt tűzhelyhez sietett,
5288 XXVI  |                   sietett, ellódítva onnan a szolgáló cselédet, hogy
5289 XXVI  |                    szolgáló cselédet, hogy a lángoló tűzre foghassa arca
5290 XXVI  |                tűzre foghassa arca égését.~A cigánynőt még tolakodóbbá
5291 XXVI  |                  az, hogy zavarba hozhatta a leányt. Odafurakodott hozzá.~–
5292 XXVI  |                 sokat búsul, sokat sóhajt. A nagyságos kisasszonynak
5293 XXVI  |                 együtt van az öröme is meg a bánata is.~– No de mármost
5294 XXVI  |                haragosan. Nem olyan könnyű a cigányasszonyt lerázni,
5295 XXVI  |                     Ami oly szelíddé teszi a vőlegényt, mint a kezes
5296 XXVI  |                    teszi a vőlegényt, mint a kezes bárányt, aki mindenütt
5297 XXVI  |               kezes bárányt, aki mindenütt a gazdasszonya után szalad.~–
5298 XXVI  |                után szalad.~– Nem kellenek a szereid.~– Hiszen nem beadni
5299 XXVI  |                  innen! – parancsolá Cipra a szolgálóknak.~– Dehogy löktök
5300 XXVI  |                    mit kell csinálni, hogy a legény úgy meg legyen babonázva,
5301 XXVI  |                   te, Kati? Héj, láttam ám a Jóskádat, mikor a bíró leányával
5302 XXVI  |                láttam ám a Jóskádat, mikor a bíró leányával beszélt a
5303 XXVI  |                   a bíró leányával beszélt a kerítésen: annak se ártana
5304 XXVI  |                    se ártana ám az igézés.~A sok vihogó leánycseléd,
5305 XXVI  |                   Ciprát megmentette volna a cigányasszonytól, még segített
5306 XXVI  |           kíváncsian lesték, mit mond majd a cigányasszony.~– Pedig ártatlan
5307 XXVI  |                   aztán nem kerül semmibe.~A cigányasszony még közelebb
5308 XXVI  |                       Mikor éjjel éjfélkor a dalimadár megszólal az ablak
5309 XXVI  |                vízzel; mire megéled az ág, a szerető visszatér hozzád,
5310 XXVI  |                 sohasem hagyhat el többet.~A cselédleányok nagyot nevettek
5311 XXVI  |              cselédleányok nagyot nevettek a cigányasszony babonájának.~
5312 XXVI  |                  az egyik embert váltóban, a másikat pengőben kellett
5313 XXVI  |                 Cipra belemarkolt, s aztán a tenyerébe fogva elkezdett
5314 XXVI  |             érmekben, hogy meglelje köztük a rézpénzek legkisebbikét,
5315 XXVI  |                   rézpénzek legkisebbikét, a váltó krajcárt, koldusnak
5316 XXVI  |                   kisasszony – hálálkodott a cigányasszony. – Nekem is
5317 XXVI  |                  nincs annyi pénzünk, hogy a papnak meg tudjunk fizetni.~
5318 XXVI  |                  már az ezüstpénzek között a legnagyobbikat, s azt adta
5319 XXVI  |                 legnagyobbikat, s azt adta a cigányasszonynak.~A cigányasszony
5320 XXVI  |                   adta a cigányasszonynak.~A cigányasszony úgy eláldotta
5321 XXVI  |                  holtig tartó szerelemmel!~A cigányasszony aztán továbbsertepertélt
5322 XXVI  |                   aztán továbbsertepertélt a háztól.~Cipra pedig elgondolkozva
5323 XXVI  |                  magában szöveg nélkül azt a nótát: „Cigányasszony volt
5324 XXVI  |                magában.~Olyan ékesen szóló a gondolat! Ha a nyelv mind
5325 XXVI  |                ékesen szóló a gondolat! Ha a nyelv mind el tudná azt
5326 XXVI  |                   tudná azt beszélni, amit a néma lélek saját magának
5327 XXVI  |                amilyen vagy?”~„Vagy volnál a másé, vagy volnál az enyim,
5328 XXVI  |               kérdezed meg tőlem, én fogok a szemedbe nézni, s megkérdezem
5329 XXVI  |                hogy hozd le nekem az égből a holdat; csak azt, hogy szakítsd
5330 XXVI  |                  hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„Ha leszakítottad,
5331 XXVI  |        összetépheted, elszórhatod leveleit a földre, nem kell azt a kalapod
5332 XXVI  |            leveleit a földre, nem kell azt a kalapod mellett viselned,
5333 XXVI  |                  Eltépheted, eltaposhatod. A cigányleány adta.”~„Ha szeretsz,
5334 XXVI  |                   ilyen nóta van már, amit a szegény leányok olyan keseregve
5335 XXVI  |                   szólni nem merek is, ezt a nótát eléneklem, amikor
5336 XXVI  |                   igézést; pedig én volnék a boszorkány fajzata.”~„Nem
5337 XXVI  |           töprengéssel, szeme, szája, keze a házi munkával volt eltelve;
5338 XXVI  |                   volt eltelve; nem ült le a csillagot nézni, a hangszert
5339 XXVI  |                  ült le a csillagot nézni, a hangszert búslakodtatni,
5340 XXVI  |                  sem vette, hogy Loránd jő a háta mögött, mikor ő a folyosón
5341 XXVI  |                  jő a háta mögött, mikor ő a folyosón künn a tojáshabot
5342 XXVI  |                    mikor ő a folyosón künn a tojáshabot veri, s az üdvözli
5343 XXVI  |                    szólt Lorándnak nyújtva a levelet –, itt van az operának
5344 XXVI  |             levelet –, itt van az operának a nyitánya.~Loránd átvette
5345 XXVI  |                   nyitánya.~Loránd átvette a levelet, mely így kezdődött: „
5346 XXVI  |                      Ez idézés?~– Láthatod a jónapkívánásról. Egyúttal
5347 XXVI  |                     Egyúttal tudatja velem a főbíró, hogy holnap reggel
5348 XXVI  |                hogy holnap reggel itt lesz a törvényes vizsgálatot a
5349 XXVI  |                    a törvényes vizsgálatot a helyszínén megtenni; hát
5350 XXVI  |                   holnapra rendeld be neki a cselédeket, meg a vén csacsit
5351 XXVI  |                  be neki a cselédeket, meg a vén csacsit is. Azt is hadd
5352 XXVI  |                folyvást tréfának veszi ezt a dolgot.~– Mégpedig furcsa
5353 XXVI  |           kondásomat, aki másfél évig volt a tekintetes vármegye lánckoptatója,
5354 XXVI  |               mindig kerülgetné egyik lába a másikat a lánccal. Ezután
5355 XXVI  |            kerülgetné egyik lába a másikat a lánccal. Ezután majd ketten
5356 XXVI  |                       Jobb lesz bizony, ha a porkolábnak küldök egy süldőmalacot.
5357 XXVI  |                  rugódozni. Ez olyan, mint a hideg fördő: az ember ha
5358 XXVI  |                  ha apródonkint megy bele, a foga vacog; ha egyszerre
5359 XXVI  |                    felyül vagyok emelkedve a világi előítéleteken.~–
5360 XXVI  |                     hogy nőül vedd Ciprát. A szomszéd gróf a kályhafűtőjét
5361 XXVI  |                    Ciprát. A szomszéd gróf a kályhafűtőjét vette nőül,
5362 XXVI  |                   az eredetiség érdeme sem a tied. Ez mind nem ok arra,
5363 XXVI  |                 Topándy arca is ellágyult; a szokott szarkasztikus gúny
5364 XXVI  |                  mint egy jó testvért. Azt a másikat imádtam, mint egy
5365 XXVI  |              füstöt, még hamut sem. De ezt a leányt, kinek minden gyarlóságát
5366 XXVI  |              köszönöm, hogy leveszed rólam a terhét ennek a cerimóniának.
5367 XXVI  |              leveszed rólam a terhét ennek a cerimóniának. Amit papokkal
5368 XXVI  |                 hagyjam el örökre vagy ezt a leányt, vagy őt, azt felelném
5369 XXVI  |                 felelném rá, és fájna bele a lelkem: „Anyám, szakíts
5370 XXVI  |             Családunkban nem volt otthonos a nyegle büszkeség: boldogságot
5371 XXVI  |              leányok közé tartozik, akiket a nők még jobban megszeretnek,
5372 XXVI  |                  jobban megszeretnek, mint a férfiak. Egy igaz jó barátom
5373 XXVI  |               mondani: „Nincsen neve ennek a leánynak? Itt az enyim:
5374 XXVII |                               XXVII. Mikor a dalimadár megszólal~Ennek
5375 XXVII |                  dalimadár megszólal~Ennek a napnak álmatlan éjszakája
5376 XXVII |                  Bezártak már minden ajtót a kastélyban; Loránd maga
5377 XXVII |                 szokta megnézni estenkint, a tolózárak át vannak-e reteszelve,
5378 XXVII |                    át vannak-e reteszelve, a keresztrudak le vannak-e
5379 XXVII |        keresztrudak le vannak-e kapcsolva, a kulcsok a zárakban vannak-e
5380 XXVII |              vannak-e kapcsolva, a kulcsok a zárakban vannak-e mind,
5381 XXVII |                     Cipra is visszakívánta a jó éjt, s Loránd is szobájába
5382 XXVII |                 ajtózördülés is elhangzott a házban.~„Jó éjt! Jó éjt!
5383 XXVII |                    éjt! De hát ki adja azt a jó éjt?”~Cipra mindennap
5384 XXVII |              reményt?~Óh, ti bölcs férfiai a mindent előállító anyagnak,
5385 XXVII |               előállító anyagnak, legalább a nők számára hagyjátok meg
5386 XXVII |                   meg az istenséget!~Mikor a nagy szívdobogástól nem
5387 XXVII |                     Óh, uram, légy velem!”~A szegény, elhanyagolt leány
5388 XXVII |             kellene imádkozni? Mi lehet az a szó, mely közel hozza az
5389 XXVII |                    kellenek ahhoz, hogy az a nagy szellem, aki mindent
5390 XXVII |                    közlenek, ami utat nyit a bolyongónak egy láthatatlan
5391 XXVII |            sóhajtás, amilyen iszonyú távol a csillagos ég, ki hallja
5392 XXVII |                 van, aki meghallja azt!~És a némán térdeplőnek ki nem
5393 XXVII |              imáját van, aki feljegyzi, és a szót, amely mondva nincs,
5394 XXVII |                  azt, hogy ez az érzés, ez a felmagasztulás: ez az ima; –
5395 XXVII |           felmagasztulás: ez az ima; – nem a szó, nem az elmondott beszéd,
5396 XXVII |                   az elmondott beszéd, nem a megszólítások, nem az ámenek.
5397 XXVII |                     Az, aki szívekbe lát – a szívekből olvas, s nem mérlegeli
5398 XXVII |           szívekből olvas, s nem mérlegeli a szavak ékességét.~Azon órában,
5399 XXVII |               ékességét.~Azon órában, hogy a szenvedő leány ily némán
5400 XXVII |                  leány ily némán térdepelt a minden vigasztalások ura
5401 XXVII |                vigasztalások ura előtt, az a férfi, kit szívében oly
5402 XXVII |                     miket ellepett aközben a könny.~Anyjához írt levelet
5403 XXVII |                    írt levelet jegyeséről.~A szegény cigányleányról.~*~
5404 XXVII |                  szegény cigányleányról.~*~A szép csillagos éjszaka félhomályában
5405 XXVII |                   Mindegyik lovas puskával a vállán, pisztolyokkal az
5406 XXVII |                   pisztolyokkal az övében. A tekervényes úton Fáraó könnyeden
5407 XXVII |                 csapa nélkül tör keresztül a nádon, rövidítve a kerülőt,
5408 XXVII |               keresztül a nádon, rövidítve a kerülőt, mintha őt is valami
5409 XXVII |                  valami bosszú ösztönözné.~A füzesnél táncolnak a lidércek.~
5410 XXVII |           ösztönözné.~A füzesnél táncolnak a lidércek.~Körülfogják a
5411 XXVII |                    a lidércek.~Körülfogják a lovagot, s mozdulatait követik.
5412 XXVII |                  dörmögi fogai közül.~Mire a Fiastyúk feljön az égre,
5413 XXVII |                     éppen akkorra érnek el a hajdani tanya helyére.~Ott
5414 XXVII |                    tömegek hevernek. Amint a széna gyurmává olvadt a
5415 XXVII |                    a széna gyurmává olvadt a lángban, most olyan kemény,
5416 XXVII |                  nem lehet széttörni.~Ezek a zsivány palotájának romjai.~
5417 XXVII |              romjai.~Még most is kicsordul a könny szeméből, mikor tanyáját
5418 XXVII |                 elpusztítva meglátja.~Mind a tizenketten megérkeznek
5419 XXVII |                      Látjátok, mivé tettek a zsiványok – szól Kandúr
5420 XXVII |            ellopták, s aztán felgyújtották a tanyát. Csónakkal jöttek
5421 XXVII |             kitanulták az útját, hogy kell a zsombikon keresztüljönni
5422 XXVII |                   zsombikon keresztüljönni a lélekvesztővel a zsivány
5423 XXVII |            keresztüljönni a lélekvesztővel a zsivány palotájáig. Most
5424 XXVII |                     Most visszaadjuk nekik a látogatást. Mind itt vagytok-e?~–
5425 XXVII |                     Itt vagyunk – mormogák a cinkosok. – Mind itt vagyunk.~–
5426 XXVII |            Szálljatok le lovaitokról! Most a ladikokra kerül a sor.~A
5427 XXVII |                     Most a ladikokra kerül a sor.~A rablók leugráltak
5428 XXVII |                   a ladikokra kerül a sor.~A rablók leugráltak a nyeregből.~–
5429 XXVII |                   sor.~A rablók leugráltak a nyeregből.~– Nem szükség
5430 XXVII |                    Nem szükség kipányvázni a lovakat, innen nem mehetnek
5431 XXVII |                maradni?~Mind hallgattak.~– A lovakat is csak kell őrizni
5432 XXVII |                kell őrizni valakinek, hogy a farkas le ne vágja azalatt.~
5433 XXVII |                    nem „oldzik-e valakinek a bocskorszíja”. Tudja-e mindegyitek
5434 XXVII |         bocskorszíja”. Tudja-e mindegyitek a maga dolgát? Jöjjetek sorba!
5435 XXVII |                    még egyszer mindenkinek a kötelességét! Kanyó meg
5436 XXVII |                 ketten, amint megérkezünk, a cselédház két ajtaját elálljátok!
5437 XXVII |              Csutor meg Disznós! Ti ketten a vadászlak előtt álltok lesbe,
5438 XXVII |              közelíteni, belé lövöldözesz: a paraszt ellen magad is elég
5439 XXVII |                    nagy elbizakodottsággal a rabló.~– Korvé meg Pofók!
5440 XXVII |                    első tornáccal szemben, a kút mellett foglaltok helyet,
5441 XXVII |               Pióca, Agyaras, velem jöttök a kert felül, s a bokrokban
5442 XXVII |               velem jöttök a kert felül, s a bokrokban meghúzzátok magatokat,
5443 XXVII |               velem, egy az ajtóban marad. A pányvák készen legyenek!
5444 XXVII |                   pányvák készen legyenek! A nyakába vetni, lerántani
5445 XXVII |                   nyakába vetni, lerántani a földre, aztán megkötözni!
5446 XXVII |                  földre, aztán megkötözni! A fekete szakállú erős ember,
5447 XXVII |                  megy másképp, puskaaggyal a fejére! Hanem az öreget
5448 XXVII |                  tudnánk bejutni csendesen a kastélyba, ha lármát ütne
5449 XXVII |                   négyeteknek. Kettő velem a kert felőli ajtót befeszítni
5450 XXVII |                befeszítni jő. Itt vannak-e a kecskelábak?~– Itt vannak –
5451 XXVII |               rabló, szűre alól előmutatva a feszítő vasrudakat.~– Te,
5452 XXVII |                  ha ők kilőnek az ablakon, a fák mögül az ablakon át
5453 XXVII |                betörni az ajtót, vagy azok a rablók nagyon jól védelmeznék
5454 XXVII |              magukat, akkor rájuk gyújtjuk a háztetőt, s odaperzseljük
5455 XXVII |        odaperzseljük őket. Így is jó lesz. A szurokcsóvákat itt ne felejtsétek!~–
5456 XXVII |              felmelegszel. Add ide, Korvé, a csutorát! Igyatok egy kis
5457 XXVII |                   jó egy korty papramorgó.~A kulacs sorba járt; csaknem
5458 XXVII |                  nem is iszom ma pálinkát. A közlegény igyék, azért,
5459 XXVII |                mikor parancsolnak neki, de a vezér ne igyék, hogy lásson
5460 XXVII |                  lesz.~Most aztán lássatok a maskarához!~Értették már,
5461 XXVII |                  ismét. Azután felmarkolva a szétszórt pernyét, feketére
5462 XXVII |                  hogy ki vagyok. Én vagyok a Kandúr, a veszett Kandúr,
5463 XXVII |                vagyok. Én vagyok a Kandúr, a veszett Kandúr, aki megissza
5464 XXVII |               veszett Kandúr, aki megissza a véredet, kitépi a béledet!
5465 XXVII |                 megissza a véredet, kitépi a béledet! Ismerjetek rám!
5466 XXVII |                 Ismerjetek rám! Hogy fogok a szemük közé nézni! Hogy
5467 XXVII |              szemük közé nézni! Hogy fogom a fogaimat vicsorgatni rájuk,
5468 XXVII |                féltél tőle? – huss, huss!”~A Fáraó nyugtalanul kapálta
5469 XXVII |                  Fáraó nyugtalanul kapálta a perzselt szagú gyepet.~–
5470 XXVII |                   lova nyakát megveregetve a rabló. – Ne búsulj, holnap
5471 XXVII |            abrakban, s azután urat hordasz a hátadon. Ne búsulj, Fáraó!~
5472 XXVII |                 hátadon. Ne búsulj, Fáraó!~A rablók elkészültek a toalettjükkel.~–
5473 XXVII |                Fáraó!~A rablók elkészültek a toalettjükkel.~– Most aztán
5474 XXVII |                    Most aztán vegyétek fel a ladikokat!~Hat lélekvesztő
5475 XXVII |            ladikokat!~Hat lélekvesztő volt a nádasban elrejtve; könnyű
5476 XXVII |                elfér egyben, s ahol elfogy a víz, két ember ismét odább
5477 XXVII |                   ember ismét odább viheti a vállán.~A rablócsapat vízre
5478 XXVII |               ismét odább viheti a vállán.~A rablócsapat vízre ereszté
5479 XXVII |                  rablócsapat vízre ereszté a ladikokat, s egymás után
5480 XXVII |               merészen tudták kikeresgetni a vízjárást, mely most lefelé
5481 XXVII |                   mely most lefelé tartott a Tiszának, míg végre belejutottak
5482 XXVII |                    végre belejutottak abba a folyásba, mely a nagy csatornához
5483 XXVII |         belejutottak abba a folyásba, mely a nagy csatornához vezet;
5484 XXVII |                    csatornához vezet; ezen a csatornán azután egész a
5485 XXVII |                   a csatornán azután egész a lankadombi parkig lehet
5486 XXVII |                  parkig lehet evezni, ahol a vadásztanya van.~Éjfél lehetett
5487 XXVII |                     mire odáig eljutottak.~A lankadombi jobbágytelkeken
5488 XXVII |     jobbágytelkeken nyugtalanul üvöltöttek a kutyák, s a Topándy-kastély
5489 XXVII |         nyugtalanul üvöltöttek a kutyák, s a Topándy-kastély házőrző
5490 XXVII |                   farkasalmás malachússal.~A rablók nesztelenül, észrevétlenül
5491 XXVII |                 észrevétlenül érkeztek meg a kastély udvarába, s ahogy
5492 XXVII |                 mindegyik rögtön elfoglalá a neki rendelt helyet, a kútnál,
5493 XXVII |           elfoglalá a neki rendelt helyet, a kútnál, a cselédháznál,
5494 XXVII |                  rendelt helyet, a kútnál, a cselédháznál, az utcaajtónál.~
5495 XXVII |                   előálom csendje uralgott a ház felett.~Mikor aztán
5496 XXVII |                 szájába véve, azon elkezdé a csalogány énekét utánozni.~
5497 XXVII |                Művészi remeklés volt, amit a puszták vad fia egy falevél
5498 XXVII |                 fia egy falevél segélyével a dalosok legédesebbikének
5499 XXVII |                  szájából ellopott. Azokat a tündéri csattogásokat, azokat
5500 XXVII |              tündéri csattogásokat, azokat a méla, hívó hangvonatokat,