Fezejet

5501 XXVII |                 hívó hangvonatokat, azokat a szeszélyes kanyarulatokat,
5502 XXVII |                    csendesen aludt már.~Az a láthatlan kéz, melyet keresett,
5503 XXVII |                    megzendült ablaka alatt a csalogánydal.~A csalogány!
5504 XXVII |               ablaka alatt a csalogánydal.~A csalogány! A szerelem énekese!
5505 XXVII |                 csalogánydal.~A csalogány! A szerelem énekese! Miért
5506 XXVII |                      Kelj és hirdesd, hogy a szerelem mindig ébren van?”~
5507 XXVII |                    az aluvókat?~Hiszen még a népdal is azt mondja:~„Szerelemnél
5508 XXVII |                 Mert az álom: nyugodalom, ~A szerelem szívfájdalom.”~
5509 XXVII |                 megpróbálta újra elalunni. A madárdal nem engedte.~Könyökére
5510 XXVII |                   cigányasszony bűve-bája: a szerelem babonája.~„Ha éjjel,
5511 XXVII |                    ablakod alatt megszólal a dalimadár, menj oda mezítláb,
5512 XXVII |                soha.”~Ah! Ki járna éjszaka a szabadban? A fülemüle tovább
5513 XXVII |                 járna éjszaka a szabadban? A fülemüle tovább is szólt:~„
5514 XXVII |           továbbmondaná, kigúnyolnák érte.~A csalogány meg újrakezdte
5515 XXVII |                   csalogány meg újrakezdte a dalt.~Gonosz madár, hogy
5516 XXVII |                 megkísérelni: egy ágacskát a virágcserépben. Ki tudhatná
5517 XXVII |                   mi az? Ártatlan tréfájuk a lyányoknak, amivel nem tesznek
5518 XXVII |                rontást. Gyermeteg babonája a szerelemnek.~Könnyű volna
5519 XXVII |                  amaz asszony mit adott be a férjének, hogy olyan híven
5520 XXVII |                   olyan híven szereti, még a hibáit sem látja! Hátha
5521 XXVII |                 takaróját fejére húzta, és a fal felé fordult. De az
5522 XXVII |                   csak nem jött vissza; de a reszketés csak nem múlt
5523 XXVII |             reszketés csak nem múlt el; de a dalimadár csak nem hallgatott
5524 XXVII |           dalimadár csak nem hallgatott el a bokorban.~Már egészen az
5525 XXVII |                   Néha úgy tetszék, mindha a dalimadár szavában világosan
5526 XXVII |                      Cipra! Cipra! Cipra!”~A szenvedély forró köde elfogta
5527 XXVII |              szenvedély forró köde elfogta a leány agyát.~Szíve úgy dobogott,
5528 XXVII |                azzal együtt kilépett abból a bűvkörből, melyet az Úr
5529 XXVII |                  melyet az Úr ihlete képez a hozzá menekülő körül, s
5530 XXVII |                   tesz vele semmi rosszat.~A láz elállta minden idegét.~
5531 XXVII |                  és mégis úgy érzi, mintha a legszörnyűbb vétket elkövetni
5532 XXVII |                hogy ne nyikorogjon. Loránd a folyosó átellenes szobájában
5533 XXVII |              elsuhant Loránd ajtaja előtt; a kertre vivő házajtóról leemelte
5534 XXVII |               házajtóról leemelte óvatosan a keresztvasat; a tolózárt
5535 XXVII |                   óvatosan a keresztvasat; a tolózárt félrehúzta, s a
5536 XXVII |                   a tolózárt félrehúzta, s a kulcsot oly vigyázva fordítá
5537 XXVII |                    mélázó éj volt odakünn; a csillagok, mint szokták
5538 XXVII |                  zölden, pirosan villogva.~A csalogány most már csak
5539 XXVII |                 csak gyügyögve nyögdécselt a bokorban, mint mikor párjára
5540 XXVII |                 mezítlen lábait megmutatni a csillagos éjnek.~Ejh, hiszen
5541 XXVII |                   csak egy percig tart ez!~A fű szép lágy, szép harmatos
5542 XXVII |                   szép lágy, szép harmatos a bokrokig; nem sérti meg
5543 XXVII |                    haraszt lépéseit.~Kilép a szabadba, s nyitva hagyja
5544 XXVII |                 azt soha.~Csendesen eloson a bokrokig.~A csalogány ott
5545 XXVII |               Csendesen eloson a bokrokig.~A csalogány ott nyögdécsel
5546 XXVII |                   csalogány ott nyögdécsel a sűrűben.~Beljebb kell hatolnia,
5547 XXVII |                     Beljebb kell hatolnia, a lombokat csendesen szétválasztania,
5548 XXVII |                meglássa, melyik ágon szólt a madár.~Nem tudja meglátni.~
5549 XXVII |                meglátni.~Újra hallgatózik; a zizergés odább csalogatja.~
5550 XXVIII|                   XXVIII. Az éjjeli küzdés~A rémalak, ki Cipra kezét
5551 XXVIII|                 minden tagját elzsibbasztá a rémület első pillanata.~–
5552 XXVIII|                 hallható, elfulladt hangon a leány.~– Mit akarok? – suttogá
5553 XXVIII|                    amaz. – El akarom vágni a gúnárodnak a torkát, te
5554 XXVIII|                  akarom vágni a gúnárodnak a torkát, te liba! Kell-e
5555 XXVIII|                  azzal élesen füttyentett.~A füttyre hirtelen felugráltak
5556 XXVIII|                  felugráltak leshelyeikből a cinkosok.~E perc egyszerre
5557 XXVIII|              egyszerre visszaadta Ciprának a kétségbeesés felmagasztalt
5558 XXVIII|                   hirtelen kiszakítá kezét a rablóéból, s három szökéssel
5559 XXVIII|                     s három szökéssel mint a felriadt őz, a nyitva hagyott
5560 XXVIII|              szökéssel mint a felriadt őz, a nyitva hagyott ajtó küszöbén
5561 XXVIII|                    küszöbén termett.~Hanem a farkas is a nyomában rohant,
5562 XXVIII|                 termett.~Hanem a farkas is a nyomában rohant, s éppen
5563 XXVIII|                  ajtónál elfogta. Nem volt a leánynak ideje azt becsaphatni
5564 XXVIII|              dörmögé Kandúr, egyik kezével a leány karját szorítva, másikkal
5565 XXVIII|                   De Ciprát szilajjá tette a rémület: letépte a rabló
5566 XXVIII|                   tette a rémület: letépte a rabló kezét szájáról, s
5567 XXVIII|                 lekésellek! – dörmögött rá a rabló, kirántott kését a
5568 XXVIII|                   a rabló, kirántott kését a leány mellének szegezve.~
5569 XXVIII|                     Cipra nem ijedt vissza a hegyes késtől: folyvást
5570 XXVIII|            folyvást kétségbeesetten küzdve a rablóval, kiáltozott: „Loránd!
5571 XXVIII|                    Vessz meg hát! – ordítá a rabló, kését a leány keblébe
5572 XXVIII|                      ordítá a rabló, kését a leány keblébe döfve.~Cipra
5573 XXVIII|                   megkapta mindkét kezével a kést.~Ebben a percben ott
5574 XXVIII|              mindkét kezével a kést.~Ebben a percben ott termett mellette
5575 XXVIII|                   sietett Cipra segélyére.~A leány egyre küzdött a rablóval,
5576 XXVIII|           segélyére.~A leány egyre küzdött a rablóval, visszatartva azt
5577 XXVIII|                   öklével oly ütést talált a rabló arcára, hogy annak
5578 XXVIII|                    ki az ablakon, s egyike a négy rablónak halva esett
5579 XXVIII|                rablónak halva esett arcra, a másik sebesülten rogyott
5580 XXVIII|              rogyott le az oszlopok mellé.~A két lövés, a háta mögött
5581 XXVIII|               oszlopok mellé.~A két lövés, a háta mögött hangzó ordítás,
5582 XXVIII|                háta mögött hangzó ordítás, a váratlan ütés arcára zavarba
5583 XXVIII|            felhasználá arra, hogy becsapja a tölgyajtót, elétolja a reteszt,
5584 XXVIII|            becsapja a tölgyajtót, elétolja a reteszt, s azután felvesse
5585 XXVIII|              reteszt, s azután felvesse rá a nehéz keresztvasat.~Már
5586 XXVIII|                    nehéz keresztvasat.~Már a másik percben hangzott a
5587 XXVIII|                   a másik percben hangzott a rablók erőszakos robaja
5588 XXVIII|              Loránd, Cipra kezét megfogva. A leány elfulladt hangon monda:~–
5589 XXVIII|                   Sötét volt, nem láthatá.~A leány odaroskadt a falhoz.~
5590 XXVIII|                láthatá.~A leány odaroskadt a falhoz.~Loránd hirtelen
5591 XXVIII|                    vitte ölében.~Még égett a lámpa asztalán, most végezte
5592 XXVIII|                     most végezte leveleit.~A sebesült leányt letevé ágyára.~
5593 XXVIII|                   hogy azt egészen ellepte a vér.~– Nagyon meg vagy sebesítve?~–
5594 XXVIII|            sebesítve?~– Nem nagyon – szólt a leány –, nézze, csak eddig
5595 XXVIII|                  nézze, csak eddig ment be a kés.~És mutatta a rablótól
5596 XXVIII|                  ment be a kés.~És mutatta a rablótól elvett kés lapján,
5597 XXVIII|                    Itt egy kendő, szorítsd a sebre, hogy ne folyjon a
5598 XXVIII|                   a sebre, hogy ne folyjon a vér.~– Menjen! Menjen! –
5599 XXVIII|                   Menjen! Menjen! – rebegé a leány. – Gondoljon a maga
5600 XXVIII|                rebegé a leány. – Gondoljon a maga védelmére! Azok meg
5601 XXVIII|              meggyilkolni.~– Ejh, jöjjenek a nyomorultak! Szemükbe nézek! –
5602 XXVIII|            foszlányokra tépett, hogy azzal a vértől bugyogó sebet a leány
5603 XXVIII|               azzal a vértől bugyogó sebet a leány keblén betömje. –
5604 XXVIII|                 oly magasra! Fáj-e nagyon?~A leány nyakában egy hajból
5605 XXVIII|                     Ne bántsa azt – rebegé a leány –, annak ott kell
5606 XXVIII|            Ragadjon fegyvert, védje magát!~A fejszecsapások kettőztetve
5607 XXVIII|           kettőztetve döngeték az ajtót, s a zárt ablak táblákon áttörő
5608 XXVIII|                   golyók szikrázva szórták a vakolatport a falakról:
5609 XXVIII|            szikrázva szórták a vakolatport a falakról: lövés lövésre
5610 XXVIII|                 volt más gondja, mint hogy a sebesült leánynak jól van-e
5611 XXVIII|                   leánynak jól van-e vetve a feje alja.~– Loránd! – szólt
5612 XXVIII|                    alja.~– Loránd! – szólt a leány lihegve. – Hagyjon
5613 XXVIII|                  sokan vannak. Meneküljön! A lámpát oltsa el, s ha a
5614 XXVIII|                    A lámpát oltsa el, s ha a lámpa elaludt –, akkor hagyjon
5615 XXVIII|                 ekkor is eszébe jutott: ha a lámpa el lesz oltva, – akkor
5616 XXVIII|              hagyjon magamra.~Pedig bizony a lámpát jó lenne eloltani,
5617 XXVIII|                    jó lenne eloltani, mert a rablók mind ide irányozzák
5618 XXVIII|                      hangzék Topándy szava a folyosón.~E hangra kezdett
5619 XXVIII|                    kezdett eszmélni Loránd a veszély felől, melyben az
5620 XXVIII|               forog.~– Gyere hát! Vedd azt a puskát! – szólt az öregúr,
5621 XXVIII|             térdepelt.~– Ne vesződjél most a csizmahúzással! – zsörtölődött
5622 XXVIII|                   Mi ketten végezünk. Hozd a fegyvered és a lőszereidet,
5623 XXVIII|              végezünk. Hozd a fegyvered és a lőszereidet, Loránd! A lámpát
5624 XXVIII|                  és a lőszereidet, Loránd! A lámpát hozd ki a folyosóra!
5625 XXVIII|                   Loránd! A lámpát hozd ki a folyosóra! Itt egyenesen
5626 XXVIII|                 Szerencse, hogy nem tudnak a gazemberek puskával bánni,
5627 XXVIII|            gazemberek puskával bánni, csak a port vesztegetik.~– Hát
5628 XXVIII|                   maga elvevé az asztalról a lámpát, s Lorándot kézen
5629 XXVIII|                erőszakosan elvoná magával.~A keresztfolyosón aztán megálltak
5630 XXVIII|                    haditanácsot tartani.~– A fickók még mindig sokan
5631 XXVIII|           lepörköltem közülök. Körüljártam a szobákat, s úgy látom, hogy
5632 XXVIII|                 betörnének is, mire valaki a folyosó végéről idáig jut,
5633 XXVIII|                   más baj lehet. Ha látják a fickók, hogy jól védjük
5634 XXVIII|                    magunkat, ránk gyújtják a házat, s úgy kényszerítenek
5635 XXVIII|         kényszerítenek bennünket kirohanni a szabadba. Ott azután részükön
5636 XXVIII|                 előny. Azért most neked ez a feladatod: Vedd a dupládat,
5637 XXVIII|                 neked ez a feladatod: Vedd a dupládat, és eredj föl a
5638 XXVIII|                   a dupládat, és eredj föl a padlásra! A hajdúm úgy elbújt
5639 XXVIII|                   és eredj föl a padlásra! A hajdúm úgy elbújt a szakáccsal
5640 XXVIII|              padlásra! A hajdúm úgy elbújt a szakáccsal együtt, hogy
5641 XXVIII|        akasztófáravalók!~– S mit csináljak a padláson? – sürgeté Loránd.~–
5642 XXVIII|             elmondom. Hiszen nincsen török a hátadon. – Felmégy, és kimászol
5643 XXVIII|                       Felmégy, és kimászol a padlás csapóajtaján a tetőre:
5644 XXVIII|             kimászol a padlás csapóajtaján a tetőre: azután körülsétálsz
5645 XXVIII|                    körülsétálsz négykézláb a rézcsatornában; nem bántasz
5646 XXVIII|                   hagyod őket dobolni mind a négy ajtón. Majd én beleszólok
5647 XXVIII|                  ajtón. Majd én beleszólok a rátóti furulyával a szerenádba,
5648 XXVIII|             beleszólok a rátóti furulyával a szerenádba, amikor kell.
5649 XXVIII|                 emberestül együtt kioltod. A rézcsatorna megvéd lövéseik
5650 XXVIII|                  venned – szólt Topándy –; a futóval jobban talál az
5651 XXVIII|                 kezét, s gyorsan felfutott a padlásra.~Ott a sötétben
5652 XXVIII|                  felfutott a padlásra.~Ott a sötétben csak tapogatózva
5653 XXVIII|           tájékozhassa magát, míg rátalált a csapóajtóra, melyet fejével
5654 XXVIII|                  melyet fejével fölemelve, a tetőre kijutott.~Onnan csendesen
5655 XXVIII|            lecsúszott, hasmánt meglapulva, a vízcsatornáig.~Alatta folyt
5656 XXVIII|                vízcsatornáig.~Alatta folyt a tomboló munka. A fejszedöngetés,
5657 XXVIII|              Alatta folyt a tomboló munka. A fejszedöngetés, a deszkák
5658 XXVIII|                   munka. A fejszedöngetés, a deszkák recsegése, a káromkodással
5659 XXVIII|       fejszedöngetés, a deszkák recsegése, a káromkodással biztatott
5660 XXVIII|              döngetés, nehéz csákányütések a falon. A rablók nem bírva
5661 XXVIII|               nehéz csákányütések a falon. A rablók nem bírva az ajtót
5662 XXVIII|            ajtófelek kitöréséhez fogtak.~S a távolban semmi nesz, semmi
5663 XXVIII|            távolban semmi nesz, semmi zaj. A gyáva szomszédság elzárkózva
5664 XXVIII|          fegyvertelenül nem jött segélyre. A lőfegyver félelmes úr!~A
5665 XXVIII|                   A lőfegyver félelmes úr!~A cselédház felől is csend
5666 XXVIII|                  Azok sem mernek előjönni. A bátorság nem szegény embernek
5667 XXVIII|             udvartelken, akinek szíve van.~A harmadik bátor szív egy
5668 XXVIII|                   már sebzve fekszik.~Erre a gondolatra valami ingerlő
5669 XXVIII|                 hogy nem maradhat itt ezen a helyen, mert utóbb is le
5670 XXVIII|                   lesz téve.~Visszakúszott a padlásra; levágott egyet
5671 XXVIII|                közül, mik egyik gerendától a másikig vannak feszítve.
5672 XXVIII|                 ólomgömböt csombókolt, mit a padláson heverő régi óráról
5673 XXVIII|                    s ismét visszatért vele a háztetőre.~Nem messze a
5674 XXVIII|                    a háztetőre.~Nem messze a háztól állt egy régi nagy
5675 XXVIII|                   egyike olyan közel nyúlt a háztetőhöz, hogy Loránd
5676 XXVIII|                  Loránd bizton eltalálhatá a kötélvetéssel. Az ólomgömbös
5677 XXVIII|                   Az ólomgömbös kötél mint a „lasszó” csavarodott a fa
5678 XXVIII|                mint a „lasszó” csavarodott a fa ágára, s megfogta azt
5679 XXVIII|                   azt erősen.~Akkor Loránd a kötel másik végét ráhurkolá
5680 XXVIII|               szíjánál fogva, s két kézzel a kötélbe fogózva, ránehezedék
5681 XXVIII|               megtudandó, ha erősen tart-e a kötél.~Mikor aztán meggyőződött
5682 XXVIII|                  meggyőződött felőle, hogy a kötél megbírja, elkezdett
5683 XXVIII|                  kötél megbírja, elkezdett a háztetőről átkapaszkodni
5684 XXVIII|                   háztetőről átkapaszkodni a platánfáig, egy szál kötélen,
5685 XXVIII|              platánfáig, egy szál kötélen, a levegőben függve.~Azok ott
5686 XXVIII|               takarva, nem vehették észre; a neszre sem ügyelhettek saját
5687 XXVIII|                    miatt, az ajtórecsegés, a lövöldözés mellett elveszett
5688 XXVIII|            lövöldözés mellett elveszett az a rövid kis zaj, amit egy
5689 XXVIII|                alak surranása okoz.~Loránd a platánfáról szerencsésen
5690 XXVIII|          platánfáról szerencsésen lejutott a földre.~A platánfa a kastély
5691 XXVIII|            szerencsésen lejutott a földre.~A platánfa a kastély szögletén
5692 XXVIII|              lejutott a földre.~A platánfa a kastély szögletén állt,
5693 XXVIII|                    e helyről nem láthatott a rablókra; a veranda északi
5694 XXVIII|                  nem láthatott a rablókra; a veranda északi oldalát belepte
5695 XXVIII|             veranda északi oldalát belepte a folyondár, s eltakarta az
5696 XXVIII|                  Loránd felvonta fegyverén a sárkányokat, megtapogatta
5697 XXVIII|                  sárkányokat, megtapogatta a gyutacsokat rajta, s azzal
5698 XXVIII|            csoportra.~Négyen voltak.~Kettő a feszítő kecskelábbal iparkodott
5699 XXVIII|                    kecskelábbal iparkodott a nehéz, vassal burkolt ajtón
5700 XXVIII|                   ajtón rést tágítani, míg a harmadik, a sebesült, ki
5701 XXVIII|                  tágítani, míg a harmadik, a sebesült, ki nem bírt már
5702 XXVIII|                 dacára is az ostromban. Ez a támadt résen bedugva fegyvere
5703 XXVIII|                  belövöldözött rajta, hogy a belül levőket akadályozza
5704 XXVIII|                  belül levőket akadályozza a védelmezésben.~Néha egy-egy
5705 XXVIII|                 hogy talált volna valamit.~A negyedik rabló csákánnyal
5706 XXVIII|                kitörésében fáradt. Ez volt a Vasgyúró.~Az udvar túlsó
5707 XXVIII|                   látott Loránd őrt állani a cselédlak előtt. Tehát hatot
5708 XXVIII|                 ajtó nagyon recsegett már: a ragasztó dűlőfélben volt.
5709 XXVIII|                  dörmögék egymást biztatva a rablók, s feszült erővel
5710 XXVIII|                   erővel kapaszkodtak bele a vasrúdba. – No még jobban!
5711 XXVIII|                    jajkiáltás sem hangzott a két lövés után; – csupán
5712 XXVIII|          panaszkodtak róla.~Az, amelyiknek a feszítővas a kezében maradt,
5713 XXVIII|                    amelyiknek a feszítővas a kezében maradt, azt is messze
5714 XXVIII|                   ötödik rabló – elrémíted a többit.~Azzal két ujját
5715 XXVIII|                 füttyre Loránd látta, hogy a cselédház előtt ácsorgó
5716 XXVIII|                    közeledik errefelé, míg a kastély túlsó oldalán támadt
5717 XXVIII|                 ideje marad puskájába mind a két töltényt leverni, a
5718 XXVIII|                    a két töltényt leverni, a lőkupakot felrakni, s aztán
5719 XXVIII|                 lövés jobbra, másik balra: a szemközt álló ellen takarják
5720 XXVIII|               szemközt álló ellen takarják a bokrok, az nem célozhat.~
5721 XXVIII|            bátorság!~Loránd sokat olvasott a hírhedett oroszlánvadász
5722 XXVIII|                 Hogy egy magányos embernek a sivatag közepén, távol minden
5723 XXVIII|                  oroszlán közül célbavenni a legöregebb hímet, s tíz
5724 XXVIII|                 lépésnyi közelből belelőni a szívébe. Ha nem találja
5725 XXVIII|              szívébe. Ha nem találja éppen a szívét, veszve van. De bizonyos
5726 XXVIII|               megtudta, hogy mindez lehet. A férfi akkor érzi, hogy mennyire
5727 XXVIII|                 hogy mennyire férfi, mikor a veszély közepén van, egyedül
5728 XXVIII|               hagyva.~Ő is vadászaton van, a dúvadak legveszélyesebbike
5729 XXVIII|                     mint az oroszlánvadász a magáét.~A leshelyéhez közeledő
5730 XXVIII|                   oroszlánvadász a magáét.~A leshelyéhez közeledő fenevadak
5731 XXVIII|              robaja hangzik két oldalán, s a legvénebb ott áll lesben,
5732 XXVIII|                  legvénebb ott áll lesben, a veranda oszlopához bújva,
5733 XXVIII|              védelmeznie.~Veszélyes sport!~A cselédháztól elősiető rablók
5734 XXVIII|                rablók egyike már kibukkant a kert fái közül; a másik
5735 XXVIII|                kibukkant a kert fái közül; a másik még hátrább maradt.~
5736 XXVIII|               alant kellett vennie, nehogy a sötétben fölötte lőjön el.~
5737 XXVIII|               tanácsát, hogy futóval lőjön a félhomályban egyes golyó
5738 XXVIII|          félhomályban egyes golyó helyett. A lövés mindkét lábára megsántítá
5739 XXVIII|                  mindkét lábára megsántítá a rablót; futtában elbukott
5740 XXVIII|                    futtában elbukott az, s a bokrok közé esett.~A mögötte
5741 XXVIII|                     s a bokrok közé esett.~A mögötte jövő aztán meghökkent
5742 XXVIII|               meghökkent társa példáján, s a távolban megállva, onnan
5743 XXVIII|                  azt nagyon jól tevé, mert a következő percben Kandúr
5744 XXVIII|                  kettős lövései hangzottak a veranda oszlopa mellől,
5745 XXVIII|                  orgonafalevelekről, miket a golyók feje fölött lesodortak.~
5746 XXVIII|                    fölött lesodortak.~Most a harmadik oldalra fordult
5747 XXVIII|                Bogrács, kik az utcaajtót s a kastély másik kijáratát
5748 XXVIII|                   éppen akkor fordultak be a kertbe, mikor társuk, Fosztó,
5749 XXVIII|              Kanyót elbukni látva, megállt a túlsó félen, s dupláját
5750 XXVIII|                 Igen természetes volt arra a gondolatra jönniök, hogy
5751 XXVIII|          gondolatra jönniök, hogy az talán a vadászlakból jött segély:
5752 XXVIII|                  vadászlakból jött segély: a golyók az ő fejeik fölött
5753 XXVIII|                   fordulattól, s elfutott.~A vén Kandúr rekedt hangja
5754 XXVIII|                felvilágosítani.~Célba vevé a három cinkost, kik vaktában
5755 XXVIII|                   kik vaktában lövöldöztek a fekete éjszakába, s ahonnan
5756 XXVIII|                   ahonnan éppen nem várták a veszedelmet, a húsz lépésnyi
5757 XXVIII|                  nem várták a veszedelmet, a húsz lépésnyi közelben levő
5758 XXVIII|             közelben levő orgonacsalitból, a második lövéssel őket üdvözölte.~
5759 XXVIII|                  egy nagyon eltántorodott, a másik kettő futásnak eredt,
5760 XXVIII|               cipelték, perc alatt eltűnve a park sűrűjében.~Csak a vén
5761 XXVIII|             eltűnve a park sűrűjében.~Csak a vén oroszlán maga volt még
5762 XXVIII|              oroszlán maga volt még hátra. A vén Kandúr. A dühtől égő
5763 XXVIII|                   még hátra. A vén Kandúr. A dühtől égő rabló, ki a második
5764 XXVIII|                     A dühtől égő rabló, ki a második lövés lobbanásakor
5765 XXVIII|               fogakkal szétmarcangolására!~A rabló sem töltögette fegyverét,
5766 XXVIII|                   Loránd átlátta, hogy itt a bokrok között fegyverének
5767 XXVIII|                 fogvicsorgatva, mint mikor a berki dúvad ellenével összeharapja
5768 XXVIII|                Loránd most tudta meg, hogy a rabló Ciprának az apja.
5769 XXVIII|              keltett Loránd szívében, hogy a rablót térdre roskasztotta
5770 XXVIII|                    van nekik erejük. Hanem a bika is erős, azért a farkas
5771 XXVIII|                Hanem a bika is erős, azért a farkas mégis levágja; azért
5772 XXVIII|            kiharaphassak egy darabot ebből a te gyönyörűséges szép pofádból?~
5773 XXVIII|               gyönyörűséges szép pofádból?~A fenevad fogvicsorgatva nyújtogatta
5774 XXVIII|                 hogy Lorándot megmarhassa.~A tusa kétségbeesett volt.
5775 XXVIII|                   az ifjúi erő frissesége, a hidegvér, a gyakorlatban
5776 XXVIII|                    frissesége, a hidegvér, a gyakorlatban kifejlett ügyesség;
5777 XXVIII|           gyakorlatban kifejlett ügyesség; a rablónak sokszorozá erejét
5778 XXVIII|                 rablónak sokszorozá erejét a düh; izmai szívósak voltak,
5779 XXVIII|                    hevesek, meglepők, mint a szilaj fenevadé.~Egyik sem
5780 XXVIII|                    tartva, hogy kiáltására a rablók is visszatérhetnek,
5781 XXVIII|             visszatérhetnek, s Kandúr sem, a házbeliek eljövetelétől
5782 XXVIII|                csak fogai közül dörmögött; a düh közepette sem hagyva
5783 XXVIII|              Loránd nem szólt neki semmit.~A tér is rossz volt e küzdelemre.~
5784 XXVIII|                   recsegett dulakodásuktól a cserje; nem mozoghattak
5785 XXVIII|              fordítást, attól tartva, hogy a lódításban maga bukik el.~–
5786 XXVIII|                   kifelé rángatva Lorándot a bokrosból. – Gyere ki a
5787 XXVIII|                    a bokrosból. – Gyere ki a gyepre!~Loránd egyetértett
5788 XXVIII|             egyetértett vele.~Kihuzakodtak a tisztásra.~Itt veszettül
5789 XXVIII|             veszettül támadt újra Lorándra a rabló.~De most már nem azon
5790 XXVIII|                  már kétszer is levágta őt a földre, de a rabló, mintha
5791 XXVIII|                    levágta őt a földre, de a rabló, mintha vasból volnának
5792 XXVIII|                    kell, Topándy megásatta a mészvermet a kert laposában,
5793 XXVIII|             Topándy megásatta a mészvermet a kert laposában, ahol útban
5794 XXVIII|                 meg színig oltott mésszel.~A rabló ebbe akarta belerántani
5795 XXVIII|                    Kandúr szemei ragyogtak a düh örömétől, mikor ellenfele
5796 XXVIII|                vele.~– No hát hogy tetszik a tánc, úrfi? Ez lesz most
5797 XXVIII|                   tánc, úrfi? Ez lesz most a selyemtánc! A vőlegény a
5798 XXVIII|                    lesz most a selyemtánc! A vőlegény a menyasszonnyal;
5799 XXVIII|                   a selyemtánc! A vőlegény a menyasszonnyal; bele együtt
5800 XXVIII|                menyasszonnyal; bele együtt a mészverembe! Gyere no! Gyere
5801 XXVIII|                 oltott mészben lemegy mind a kettőnknek a bőre a testéről;
5802 XXVIII|                   lemegy mind a kettőnknek a bőre a testéről; én felveszem
5803 XXVIII|                   mind a kettőnknek a bőre a testéről; én felveszem a
5804 XXVIII|                   a testéről; én felveszem a tiedet, te felveszed az
5805 XXVIII|                 milyen szépek leszünk mind a ketten!~A rabló kacagott.~
5806 XXVIII|              szépek leszünk mind a ketten!~A rabló kacagott.~Loránd minden
5807 XXVIII|                 aztán Kandúr hirtelen mind a két karjával Loránd jobb
5808 XXVIII|               Lorándot, közelebb, közelebb a verem széléhez. Egypár ütést,
5809 XXVIII|                 vett, kemény volt az, mint a vas.~Már a verem széléig
5810 XXVIII|                   volt az, mint a vas.~Már a verem széléig értek.~Ekkor
5811 XXVIII|                 Loránd bal karját hirtelen a rabló dereka alá vetve,
5812 XXVIII|                     annál fogva felkapá őt a levegőbe, s jobb karjával
5813 XXVIII|                  csavarintva rajta, átveté a feje fölött.~Ez akrobatai
5814 XXVIII|                bele. – Hanem jól sikerült.~A rabló a légben érezve magát,
5815 XXVIII|                Hanem jól sikerült.~A rabló a légben érezve magát, elveszté
5816 XXVIII|                  markoljon, már ugyanabban a pillanatban el volt hajítva,
5817 XXVIII|                hajítva, egyedül esett bele a mészverembe.~Loránd hirtelen
5818 XXVIII|                  Loránd hirtelen felugrott a földről, s fáradtan, lihegve
5819 XXVIII|                  találva sehol.~Perc múlva a fehér mésziszap közül egy
5820 XXVIII|                    rémalak emelkedett elő, a verem túlsó partján kikapaszkodva,
5821 XXVIII|                Loránd zsibbadtan hallá azt a pokolbeli ordítást mind
5822 XXIX  |                                      XXIX. A pók a szögletben~Ennek a
5823 XXIX  |                                XXIX. A pók a szögletben~Ennek a napnak
5824 XXIX  |                   A pók a szögletben~Ennek a napnak a déltáján a vén
5825 XXIX  |                  szögletben~Ennek a napnak a déltáján a vén cigányasszony,
5826 XXIX  |                  Ennek a napnak a déltáján a vén cigányasszony, ki Ciprának
5827 XXIX  |                   ott künn találva az urat a folyosón, annak köszönheté,
5828 XXIX  |                     annak köszönheté, hogy a kutyák meg nem szabdalták.~–
5829 XXIX  |                Szerencsés jó napot kívánok a tekintetes úrnak; minden
5830 XXIX  |                    minden áldást, ami csak a földön meg a mennyországban
5831 XXIX  |              áldást, ami csak a földön meg a mennyországban van.~Borcsa
5832 XXIX  |                 Borcsa asszony kitekintett a konyhából.~– Ejh no, ugyan
5833 XXIX  |                   is oda nem kívántad, ami a pokolban van! Hát ami a
5834 XXIX  |                    a pokolban van! Hát ami a vízben van, cigány! Hal
5835 XXIX  |                    hugám! – szólt nyájasan a háziúr.~– Még hugámnak szólítja
5836 XXIX  |                      Még hugámnak szólítja a rücskös cigányasszonyt! –
5837 XXIX  |                cigányasszonyt! – pattogott a vén gazdasszony. – De nagy
5838 XXIX  |                      Csókolom kezét, lábát a nagyságos úrnak, a Csicsa
5839 XXIX  |                   lábát a nagyságos úrnak, a Csicsa prímás küldött, hogy
5840 XXIX  |                 küldött, hogy estére eljön a tizenkét muzsikussal; kéri
5841 XXIX  |         muzsikussal; kéri alázatosan előre a borravalót, mert a muzsikusoknak
5842 XXIX  |                   előre a borravalót, mert a muzsikusoknak fuvarra kell, –
5843 XXIX  |              borravalót is, malacot is.~Ez a bőkezű nagylelkűség pedig
5844 XXIX  |                    pedig sehogy sem illett a kegyeskedő ősszokásai közé.
5845 XXIX  |                kegyeskedő ősszokásai közé. A szűkmarkú zsugoriság minden
5846 XXIX  |              természetellenes roham miatt.~A cigányasszony kezet csókolt,
5847 XXIX  |        oktrojírozások ellenében, s előjött a konyhából egyik kezében
5848 XXIX  |                  pedig catilinariáját ezen a magyar „quousque tandem!”-
5849 XXIX  |                  Ugyan, az ördög bujdossék a ti telhetetlen gyomrotokba!
5850 XXIX  |                  jóllaktam, nem kell több! A tekintetes úrhoz sem tudom,
5851 XXIX  |                jobb kútba nem tudja hányni a jövedelmét, mint hogy a
5852 XXIX  |                    a jövedelmét, mint hogy a cigányokat tömi meg vele?~–
5853 XXIX  |                   Marcsa – szólt csendesen a kegyes úr. – Már őneki ez
5854 XXIX  |                  kegyes úr. – Már őneki ez a szokása. Gyere el estére,
5855 XXIX  |                  Gyere el estére, megkapod a malacot is.~– Malacot! –
5856 XXIX  |               Borcsa asszony, s reszketett a főkötőnek minden fodra fején,
5857 XXIX  |          felvendégeskedték volna már, amit a két emse kocázott.~– Van
5858 XXIX  |                   két szemét anélkül, hogy a fejét mozdítaná, úgyhogy
5859 XXIX  |                   fejét mozdítaná, úgyhogy a két szemfeketéje szinte
5860 XXIX  |                    s most már ökölre fogta a serpenyőt, tele forró rántással. –
5861 XXIX  |               bejáró tarka kocámat, aminek a fülét én csipkéztem ki,
5862 XXIX  |                 szúrósan Sárvölgyi.~– Mit, a tekintetes úr adja oda?
5863 XXIX  |                   kupec, se csiszár! Nekem a magam kocája kell; az egész
5864 XXIX  |                  magam szájától vontam meg a tejecskét, magam szájával
5865 XXIX  |                   szájával rágtam meg neki a kenyeret. Úgy hozzám van
5866 XXIX  |                hozzám van már szokva, hogy a hívásomra akárhonnan előjön,
5867 XXIX  |              akárhonnan előjön, s rángatja a kötényemet, úgy játszik
5868 XXIX  |               malac volna.~Borcsa asszonyt a rívás is elővette. Mindig
5869 XXIX  |          rejtegetik, eltüntetik; míg végre a kegyeleteket nem ismerő
5870 XXIX  |                  hogy nyársra kell kerülni a kedvencnek is. Hogy megsiratják
5871 XXIX  |                 belőle egy falatot megenni a szegény, bohó, vén, házsártos
5872 XXIX  |                   parancsolok, azt teszed. A malacot meg kell fogni és
5873 XXIX  |                  meg kell fogni és odaadni a Marcsának.~A malac ott őgyelgett
5874 XXIX  |                    és odaadni a Marcsának.~A malac ott őgyelgett az udvaron,
5875 XXIX  |                   asszony.~– Majd megfogja a Marcsa.~A cigányasszony
5876 XXIX  |                    Majd megfogja a Marcsa.~A cigányasszony nem mondatta
5877 XXIX  |            iparkodott védencét elriasztani a veszély közeléből; dacára
5878 XXIX  |                intézett törekedést látott.~A két vénasszony aztán elkezdte
5879 XXIX  |                  vénasszony aztán elkezdte a malacot előre-hátra kergetni
5880 XXIX  |              hallgatott volna, el-kifutván a kerti paréjbozótok védő
5881 XXIX  |             paréjbozótok védő tömkelegébe, a csábító hívását fogadta
5882 XXIX  |                   feltartott orral ügetett a rázott kosár felé, megtudandó,
5883 XXIX  |          megtudandó, vajon mi lehet abban.~A cigányasszony menten elkapta
5884 XXIX  |               cigányasszony menten elkapta a hátulsó lábát.~Borcsa asszony
5885 XXIX  |                   Marcsa asszony röhögött, a malac pedig még jobban visított.~–
5886 XXIX  |               Borcsa; s aztán visszafutott a konyhába, ott eldugta a
5887 XXIX  |                    a konyhába, ott eldugta a füleit párnájába, hogy ne
5888 XXIX  |            fúriával odaállt Sárvölgyi elé; a cigányasszony nevetve mutatott
5889 XXIX  |             cigányasszony nevetve mutatott a megölt ártatlanra.~Borcsa
5890 XXIX  |                 semmirekellő! – kiálta fel a kegyes úr – hogy mersz te,
5891 XXIX  |                 szólt indulattól reszketve a vén gazdasszony. – Itt a
5892 XXIX  |                   a vén gazdasszony. – Itt a főzőkanál, itt a serpenyő:
5893 XXIX  |                       Itt a főzőkanál, itt a serpenyő: főzze meg magának
5894 XXIX  |                   magának az ebédjét, mert a felesége még annyit sem
5895 XXIX  |                    hozzá, mint maga. Nekem a szomszéd faluban lakik az
5896 XXIX  |                    most visszamegyek ehhez a derék, becsületes emberhez,
5897 XXIX  |            összekötötte az ágyát, előhozta a tulipános ládáját, felrakta
5898 XXIX  |                   tömeges mandátumletevést a tények hatalmával szándékozék
5899 XXIX  |                   bebizonyítá, hogy az övé a majoritás, kirántván karját
5900 XXIX  |            talyigáját tovább tolva. – Amit a béremből benn akar fogni,
5901 XXIX  |               utcaajtón. Visszadugta tehát a fejét, s ekként tört ki:~–
5902 XXIX  |               Sárvölgyi dühösen szaladt be a szobájába botért; de mire
5903 XXIX  |           szobájába botért; de mire kijött a bottal, már akkorra Borcsa
5904 XXIX  |               kimenetelű párharcot kezdeni a dühödt amazonnal.~A legközelebbi
5905 XXIX  |                kezdeni a dühödt amazonnal.~A legközelebbi falu nem volt
5906 XXIX  |                   azért amíg odáig eltolta a talyigáját Borcsa asszony,
5907 XXIX  |                   asszony, elég ideje volt a mérget főzni magában.~Mert
5908 XXIX  |            behajtott hajdani ura udvarába.~A vén Kólya már a talyiganyikorgásról
5909 XXIX  |                  udvarába.~A vén Kólya már a talyiganyikorgásról ráismert
5910 XXIX  |               talyiganyikorgásról ráismert a feleségére, s bámulva dugta
5911 XXIX  |             feleségére, s bámulva dugta ki a fejét a konyha rácsajtaján.~–
5912 XXIX  |                   bámulva dugta ki a fejét a konyha rácsajtaján.~– Te
5913 XXIX  |                urára:~– Fogja meg kend ezt a láda fülét, aztán segítse
5914 XXIX  |                     Azt gondolja kee, hogy a kee szép csurgóra álló bajuszát
5915 XXIX  |              flegmával az öreg, s még csak a kezét se vette elő a háta
5916 XXIX  |                  csak a kezét se vette elő a háta mögül.~– No mármost
5917 XXIX  |                   szaporán, vegye elő kend a csáti botját, verjen végig;
5918 XXIX  |                  csak megszánta Kólya uram a feleségét, s segített neki
5919 XXIX  |                 feleségét, s segített neki a cókmókját becipelni.~– Nem
5920 XXIX  |            legalább kendnek is elmondhatom a bajomat, ami idehozott.~–
5921 XXIX  |                   sárgavirágú cickendőmet, a tarka zsaliruhámat, egy
5922 XXIX  |         cigányasszony, aki itt lakik ebben a faluban.~– No, majd kérdőre
5923 XXIX  |               vonjuk, mihelyt előkerült.~– A bizony. Az járt ott, míg
5924 XXIX  |                     míg én kinn gyomláltam a kertben; ott ólálkodott,
5925 XXIX  |                    te cigányasszony, azzal a csipkézett fülű malaccal;
5926 XXIX  |                csak nálad, majd beültetnek a hűvösre, majd kikérdezik,
5927 XXIX  |                    kikérdezik, hova tetted a többit. Akár derül ki, akár
5928 XXIX  |                 akár nem az ártatlanságod, a malacpecsenye azalatt ehetetlenné
5929 XXIX  |              ehetetlenné válik, mégsem jut a ti gyomrotokba. Mondhatod
5930 XXIX  |               Sárvölgyi, nem parancsol ide a szolgabíró azért, hogy temelletted
5931 XXIX  |                    hagyta magát lovaltatni a felesége haragjába, s még
5932 XXIX  |              haragjába, s még maga ment el a szolgabíró hajdúit értesíteni,
5933 XXIX  |                 hajdúit értesíteni, ki ott a faluban tartá székhelyét.~
5934 XXIX  |                     Alkonytájon Kólya uram a falu végén állván lesben,
5935 XXIX  |                    állván lesben, megsejté a cigányasszonyt, amint Lankadomb
5936 XXIX  |                    valami nagy terhet visz a karján.~Kólya uram nem szólt
5937 XXIX  |                    előtt, csak úgy kísérte a túlsó oldalán az utcának,
5938 XXIX  |                   oldalán az utcának, amíg a piac közepére nem ért, ahol
5939 XXIX  |                  sok jövőmenő volt, akiket a felesége tartott messze
5940 XXIX  |                    Kólya uram, útját állva a cigányasszonynak.~– No hát
5941 XXIX  |                   vállat vonítva.~– Mi van a kosaradban?~– No hát mi
5942 XXIX  |                 Nem csipkés füle van annak a malacnak?~– Ha csipkés,
5943 XXIX  |                  beszélsz! Hadd lássam azt a malacot!~– Lásd no: aztán
5944 XXIX  |               ilyen állatot? Hát nézd meg!~A cigányasszony feltakarta
5945 XXIX  |                   cigányasszony feltakarta a kosarat, melyben szépen
5946 XXIX  |              szépen hasra fektetve nyugvék a boldogtalan áldozat, csipkés
5947 XXIX  |                     Ezalatt többen kezdtek a feleselők körül csoportosulni.~
5948 XXIX  |                    malacom!~– Tied volt ám a török császár lovának az
5949 XXIX  |                   rácsudálsz, s olyan lesz a fiad!~Erre hahotázni kezdett
5950 XXIX  |                     Erre hahotázni kezdett a csőcselék, mely a gorombaságra
5951 XXIX  |                  kezdett a csőcselék, mely a gorombaságra mindig kész
5952 XXIX  |           gorombaságra mindig kész nevető.~A nevetés aztán igazán dühbe
5953 XXIX  |               hozta Kólya uramat; megkapta a sokszor emlegetett malac
5954 XXIX  |                   hátulsó lábát, s mielőtt a cigányasszony megakadályozhatta
5955 XXIX  |   megakadályozhatta volna, ki is rántá azt a kosárból.~De nagyon megjárta
5956 XXIX  |                 nagyon megjárta vele, mert a malac sokkal nehezebb volt,
5957 XXIX  |               korukban; úgyhogy Kólya uram a földhöz koccintá a nemes
5958 XXIX  |                    uram a földhöz koccintá a nemes állat orrát.~És íme
5959 XXIX  |                   lázsiás tallér gurult ki a malac szájából.~– Ohó! –
5960 XXIX  |              szájából.~– Ohó! – Itt vannak a tallérok is!~A cigányasszony
5961 XXIX  |                  Itt vannak a tallérok is!~A cigányasszony e szóra elveté
5962 XXIX  |                   kosarát, s futni kezdett a tömeg közül. Mikor elfogták,
5963 XXIX  |          magánkívül volt bámulatában.~Abba a malacpecsenyébe egész halmaz
5964 XXIX  |                     Ezt föl kell jelenteni a szolgabírónak!~Kólya uram
5965 XXIX  |           népkísérettel beszállítá Marcsát a szolgabírói lakba, ahol
5966 XXIX  |                    szolgabírói lakba, ahol a hajdúk, amíg a szolgabíró
5967 XXIX  |                 lakba, ahol a hajdúk, amíg a szolgabíró hazaérkezik a
5968 XXIX  |                   a szolgabíró hazaérkezik a határjárásból, megkötözték
5969 XXIX  |                 határjárásból, megkötözték a vétkest, s becsukták egy
5970 XXIX  |                 szűk, arasznyi ablaka volt a tyúkudvarra.~Mire aztán
5971 XXIX  |                    tyúkudvarra.~Mire aztán a szolgabíró éjféltájon hazaért,
5972 XXIX  |                éjféltájon hazaért, akkorra a cigányasszonynak csak hűlt
5973 XXIX  |                 csak hűlt helye volt. Azon a szűk nyíláson ki tudott
5974 XXIX  |               tudott bújni, és odább állt.~A szolgabíró a corpus delicti
5975 XXIX  |                   odább állt.~A szolgabíró a corpus delicti láttára maga
5976 XXIX  |              delicti láttára maga is abban a véleményben volt, hogy ha
5977 XXIX  |               véleményben volt, hogy ha ez a malac csakugyan Borcsa asszony
5978 XXIX  |                asszony jószága volt, akkor a pénznek, mely annak belsejébe
5979 XXIX  |                  magának, s néhány perccel a pandúrok elindulása után
5980 XXIX  |                  esküdtjével és hajdújával a nyomukban.~      ~A pók
5981 XXIX  |             hajdújával a nyomukban.~      ~A pók ott ült a szögletben
5982 XXIX  |            nyomukban.~      ~A pók ott ült a szögletben már.~Amint az
5983 XXIX  |                  Mikor minden elcsendesült a háznál, maga körüljárta
5984 XXIX  |               vadászkést.~Kötve kell hinni a komának! Hátha Kandúrnak
5985 XXIX  |                evés közben az áldozat után a feláldozót is felfalni?
5986 XXIX  |                  Az éji őr elkiáltotta már a tizenegyet: „Nincsen írva
5987 XXIX  |                 jobban hallhasson, s várta a szörnyeket, miket ez éjszaka
5988 XXIX  |             természet alunni látszott, még a falevél sem mozdult a meleg
5989 XXIX  |                  még a falevél sem mozdult a meleg éjjeli légben; csak
5990 XXIX  |               hosszú sóhaj végigzizegtetné a nyárfák hegyeit, elenyészve
5991 XXIX  |                nyárfák hegyeit, elenyészve a lankák náderdejében.~Egyszer
5992 XXIX  |                  költ az emberben is.~Csak a pók a szögletben örül e
5993 XXIX  |                    emberben is.~Csak a pók a szögletben örül e vészhangnak.
5994 XXIX  |                   éjszaka lesz, melyet még a szellő sem zavar. Csak a
5995 XXIX  |                   a szellő sem zavar. Csak a fülemülék zengnek össze
5996 XXIX  |                    fülemülék zengnek össze a távol és közel kertek bokraiban,
5997 XXIX  |                 ideig hallgatózott, de nem a csalogánydalra; mi fog történni
5998 XXIX  |                  leány szemközt találkozik a kísértővel. Perc múlva újra
5999 XXIX  |             kísértővel. Perc múlva újra az a sikoltás: még rémesebben,
6000 XXIX  |                   ordítás.~Mindez éji hang a Topándy-kastély felől jő.~