Fezejet

6001 XXIX  |                    káromkodással vegyítve.~A pók a szögletben összerezzen.
6002 XXIX  |              káromkodással vegyítve.~A pók a szögletben összerezzen.
6003 XXIX  |                    szögletben összerezzen. A hálót megzavarták. Az orozva
6004 XXIX  |                   kettőt le fognak győzni.~A népség nem mer segítségre
6005 XXIX  |                  menni, ahol úgy fütyölnek a golyók.~Majd ismét gyérül
6006 XXIX  |                  golyók.~Majd ismét gyérül a lövöldözés, más hangok hallatszanak.~
6007 XXIX  |                   más hangok hallatszanak.~A fejszeütések a nehéz ajtón;
6008 XXIX  |               hallatszanak.~A fejszeütések a nehéz ajtón; a csákány döngése
6009 XXIX  |                fejszeütések a nehéz ajtón; a csákány döngése a kőfalon,
6010 XXIX  |                   ajtón; a csákány döngése a kőfalon, csak néha-néha
6011 XXIX  |           kilövöldöznek; azért nem látszik a lobbanás.~De milyen hosszan
6012 XXIX  |                 Amíg el tudnak bánni ezzel a két emberrel! Egy egész
6013 XXIX  |               Sárvölgyi gyér haja hegyéről a forró izzadság csepegett
6014 XXIX  |                    dördület, aminőket csak a drága damaszkcső ad. Egészen
6015 XXIX  |           damaszkcső ad. Egészen kiismerni a tompa, taszító dörrenést
6016 XXIX  |                   tompa, taszító dörrenést a többi pattogó puskaropogásból,
6017 XXIX  |                    következik.~Mi ez? Künn a szabadban verekednének tán?
6018 XXIX  |                   kaptak volna valahonnan?~A fegyverropogás néhány percig
6019 XXIX  |                   újra hallani kétszer azt a kiváló dördülést, s azután
6020 XXIX  |                    ellesni. Odatartá fülét a vastábla nyílásához. Valaki
6021 XXIX  |           nyílásához. Valaki megkopogtatta a vastáblát onnan kívülről.~
6022 XXIX  |                     Felriadva tekinte oda.~A vén cigányasszony volt ott;
6023 XXIX  |                    cigányasszony volt ott; a fal mellé lapulva jött észrevétlenül
6024 XXIX  |                idáig.~– Sárvölgyi! – szólt a cigányasszony erőszakolt
6025 XXIX  |             Sárvölgyi! Hallod-e? Megkapták a pénzt. A szolgabírónál van.
6026 XXIX  |               Hallod-e? Megkapták a pénzt. A szolgabírónál van. Vigyázz!~
6027 XXIX  |                 egy perc alatt faggyá lett a veríték. A láz összevacogtatá
6028 XXIX  |               alatt faggyá lett a veríték. A láz összevacogtatá fogait.~
6029 XXIX  |                összevacogtatá fogait.~Amit a cigánynő mondott, az halálijedség
6030 XXIX  |                halálijedség volt rá nézve.~A legközvetlenebb bizonyíték
6031 XXIX  |                 legközvetlenebb bizonyíték a hatóság kezében; hamarább,
6032 XXIX  |                    kezében; hamarább, mint a rémtett végre volna hajtva,
6033 XXIX  |                 már el van árulva.~S talán a borzasztó mészárlás éppen
6034 XXIX  |                   őket! Most töltik rajtuk a sebzett fenevadak pokoli
6035 XXIX  |              percben mindén el van árulva!~A lázhideg rázta minden tagját.~
6036 XXIX  |                    minden tagját.~Miért ez a nagy csendesség odakünn?~
6037 XXIX  |           vadállati üvöltés szakítja félbe a csendet. Nem, nem állat
6038 XXIX  |                    ember tud üvölteni, kit a kín veszett fenevaddá változtatott
6039 XXIX  |                   hangot.~Az ordítás elébb a távolban hangzik, a kastély
6040 XXIX  |                  elébb a távolban hangzik, a kastély kertje felől, de
6041 XXIX  |               fehér marad utána. Lélek ez?~A rém ordítva rohan Sárvölgyi
6042 XXIX  |                    Sárvölgyi ajtajáig, ott a kilincset megragadja, ádáz,
6043 XXIX  |                  Meghalok!~Sárvölgyi arcát a rémület görcse az elkárhozottak
6044 XXIX  |                 talán egy pokolra menőnek?~A rémalak egyre zörgetett
6045 XXIX  |              Segíts levetkőznöm! Meghalok! A pokolban vagyok! Segíts!
6046 XXIX  |                  kiáltoz.~Azután elkezdett a kárhozott lélek átkozódni,
6047 XXIX  |                    ki előtte.~– Verjen meg a mirigy, átkozott orgazda,
6048 XXIX  |              eresztesz be! Beletaszítottál a pokolcsávába, s benne hagysz!
6049 XXIX  |                   benne hagysz! Leég rólam a bőröm! Megvakulok! Verjen
6050 XXIX  |                     Megvakulok! Verjen meg a fekélyes dögvész!~A kínlódó
6051 XXIX  |                    meg a fekélyes dögvész!~A kínlódó alak erőszakosan
6052 XXIX  |                magáról öltönyét, mely mint a Nessus-ing égette tagait,
6053 XXIX  |                     s eközben kezébe akadt a rejtett ezüstpénz, mit Sárvölgyitől
6054 XXIX  |               együtt, amit adtál! – hörgé, a kapuhoz vágva marokkal a
6055 XXIX  |                   a kapuhoz vágva marokkal a pengő tallérokat. – Nesze
6056 XXIX  |                    Azután odább tántorgott a kerítésbe kapaszkodva, s
6057 XXIX  |                  addig hadd éljek, míg ezt a cinkost is magammal ránthatom.
6058 XXIX  |                    Sárvölgyi minden idegét a halálzsibbadás állta el.~
6059 XXIX  |             halálzsibbadás állta el.~Ha ez a rémalak nem „lélek”, úgy
6060 XXIX  |              legyen.~Ez mindent elárul. Ez a végveszedelem. Énnek nem
6061 XXIX  |                    reá. Talán, ha kinyitná a táblákat, lelőhetné fegyvereivel.~
6062 XXIX  |                   Önvédelemből tette.~Csak a kezei ne reszketnének olyan
6063 XXIX  |                csak homlokára nem illeszti a csövet.~Kimenjen-e hozzá?~
6064 XXIX  |             kísértettel? El merje-e hagyni a pók hálója szögletét?~Amíg
6065 XXIX  |                    ablakig és ismét vissza a tért, az utcán új robaj
6066 XXIX  |                    három lovas jő vágtatva a faluvégről, kikben Sárvölgyi
6067 XXIX  |               faluvégről, kikben Sárvölgyi a megye pandúrjait ismeri
6068 XXIX  |            egyenruháikról.~S arra elkezdik a harangokat félreverni, a
6069 XXIX  |                   a harangokat félreverni, a kapukból előjön a népség
6070 XXIX  |              félreverni, a kapukból előjön a népség vasvillákkal, dorongokkal
6071 XXIX  |              ütlegekkel taszigálnak előre: a rablókat összefogdossák.~
6072 XXIX  |                   rablókat összefogdossák.~A csata végképp el van veszve.~
6073 XXIX  |               csata végképp el van veszve.~A főbűnös látja magára gördülni
6074 XXX   |                   rablókkal szembesítve, s a bírói vizsgálat igénybe
6075 XXX   |                 mind.~Topándy volt egyedül a sebesült leány mellett.~–
6076 XXX   |              befogatott, és áthajtott maga a szomszéd faluba az orvosért –
6077 XXX   |                  hogy neked orvost hozzon.~A leány felsóhajtott.~– Ha
6078 XXX   |                    én jobban tudom – szólt a leány sebláztól hevülten. –
6079 XXX   |                    szólt Topándy, megfogva a leány kezét.~És akkor a
6080 XXX   |                    a leány kezét.~És akkor a leány úgy kulcsolá öt ujját
6081 XXX   |                       Uram. Én tudom, hogy a sír szélén állok. Most megfogtam
6082 XXX   |                 azt összetenni. Enged-e ön a sírba lemennem anélkül,
6083 XXX   |                    volna? Ezen az éjszakán a gyilkos kés az én szívemet
6084 XXX   |            megszabadítsa. Nem érdemli-e ez a szív, hogy utolsó kívánsága
6085 XXX   |                   Isten, aki az éjjel mind a kettőnket megszabadított,
6086 XXX   |      megszabadított, engem az élettől, önt a haláltól, hogy ezt neki
6087 XXX   |              elmondta előtte az Úr imáját.~A leány áhítattal rebegte
6088 XXX   |                   mit jelent e mondás, mit a másik? Miért mondjuk azt,
6089 XXX   |                 azt, hogy „atyánk!”, mi az a „te országod”? Megbocsát-e
6090 XXX   |                  Az ablaktáblák átereszték a napsugarakat a golyóktól
6091 XXX   |                  átereszték a napsugarakat a golyóktól áttört lyukakon.~–
6092 XXX   |                   Naplemente ez? – suttogá a leány.~– Nem, leányom, napfelkölte.~–
6093 XXX   |                    táblát az ablakon, hogy a besütő napfényt láthassa
6094 XXX   |                   Cipra.~Azután visszatért a beteg leányhoz, kinek arca
6095 XXX   |                messze” leszek én – sóhajta a leány égő ajakkal.~Olyan
6096 XXX   |                 idő, amíg Loránd visszajő.~A lyán nem kérdezősködött
6097 XXX   |                  járta meg az utat Loránd.~A sebláz még izgatottabbá
6098 XXX   |              sebláz még izgatottabbá tette a leány képzelődését.~„Hátha
6099 XXX   |               elriasztott rablókkal? Hátha a rozzant hidak valamelyikéről
6100 XXX   |                    lefordul?”~Egyik rémkép a másikat váltotta fel hevült
6101 XXX   |                    ő már tudja magát védni a rémek ellen. Hiszen már
6102 XXX   |               kimondá magában, hallatszott a kocsizörgés az udvaron s
6103 XXX   |                  ismerős léptek közeledése a folyosón.~Óh, milyen boldog
6104 XXX   |                      Az orvos megvizsgálta a sebet, bekötözé, és azt
6105 XXX   |                     bekötözé, és azt mondá a leánynak, hogy csak legyen
6106 XXX   |                súgva Loránd.~– Az Isten és a természet segíthetnek.~Az
6107 XXX   |                  orvosnak távozni kellett, a sebesült rablók ápolására.
6108 XXX   |                  számára, azt maga adta be a szenvedőnek.~Cipra hogy
6109 XXX   |          szenvedőnek.~Cipra hogy áldta azt a kést, mely neki azt a sebet
6110 XXX   |                  azt a kést, mely neki azt a sebet adá!~Ő tudta csak,
6111 XXX   |                milyen mélyen hatott be az!~A férfiak azt hitték, hogy
6112 XXX   |                férfiak azt hitték, hogy az a vékony kis szúrás nem elég
6113 XXX   |                     kinek ír, azt felelé: „A papnak”.~Nem szokott pedig
6114 XXX   |             melynek fényes termein elvakul a szem, amíg végigtekint?~
6115 XXX   |                 hangzának kívül. Talán már a lelkész jő?~Csalódott.~A
6116 XXX   |                   a lelkész jő?~Csalódott.~A belépőben egy rég látott
6117 XXX   |              ismert fel: Buczkay esküdtet.~A tisztviselő arcán, szokott
6118 XXX   |             meglátszott az izgalom, melybe a jelen szövevényes bűntény
6119 XXX   |           beszélnek; de egy tekintet, amit a két férfi feléje vetett,
6120 XXX   |              feléje vetett, elárulá előtte a beszéd tárgyát.~A bírák
6121 XXX   |                   előtte a beszéd tárgyát.~A bírák itt vannak, és törvényt
6122 XXX   |               vannak, és törvényt tartanak a bűnösök felett. – Megvizsgálják,
6123 XXX   |                    meg kell nekik tudni. – A többieket kivallatták már;
6124 XXX   |                  már; most őrá fog kerülni a sor: – idejönnek kétrét
6125 XXX   |              jártál? Miért jöttél ki éjjel a szobádból? Miért nyitottad
6126 XXX   |              szobádból? Miért nyitottad ki a ház ajtaját? Mit kerestél
6127 XXX   |                 ajtaját? Mit kerestél künn a kertben?”~Mit fog ő felelhetni
6128 XXX   |                 akit tanúbizonyságul hí le a mennyekből, akinek irgalmához
6129 XXX   |                utolsó csepp vért, mint ezt a titkot.~Vagy hallgasson-e
6130 XXX   |                     Terhelje emlékét azzal a gyanúval, hogy ő, a rabló
6131 XXX   |                  azzal a gyanúval, hogy ő, a rabló leánya, ajtót nyitott
6132 XXX   |                  apja előtt, s egyetértett a gonosztevőkkel?~Óh, milyen
6133 XXX   |                   ő már tudja magát védeni a rémek ellen: ő már tud imádkozni.
6134 XXX   |                  Daruszegi Miklós volt az, a szolgabíró.~A leány megrettent
6135 XXX   |              Miklós volt az, a szolgabíró.~A leány megrettent e férfi
6136 XXX   |                   e férfi láttára. Itt jön a vallató!~Topándy felugrott
6137 XXX   |                     Az orvos megtiltá neki a beszédet; ily állapotban
6138 XXX   |                jelen voltam – szólt Loránd a főbíróhoz. – Cipra meghallotta
6139 XXX   |             főbíróhoz. – Cipra meghallotta a zajt a kertben, s szokása
6140 XXX   |                   Cipra meghallotta a zajt a kertben, s szokása szerint
6141 XXX   |                   már szemközt találkozott a rablóval; annak útját állta,
6142 XXX   |               milyen jól esett Ciprának ez a magyarázat. Még jobban az,
6143 XXX   |                 Nincs mit kérdeznem tovább a kisasszonytól – szólt Daruszegi. –
6144 XXX   |                   végrehajtva. – Hogyan?~– A rablóvezér, a vén Kandúr,
6145 XXX   |                    Hogyan?~– A rablóvezér, a vén Kandúr, kínhalála előtt,
6146 XXX   |               mértékben vette ki azt, amit a törvény szabott volna rá,
6147 XXX   |                 körülményekkel egybevetve, a szomszéd közbirtokos urat
6148 XXX   |                   hogy én kénytelen voltam a bírói vizsgát az ő személyére
6149 XXX   |                    felkeresésére indulánk. A két asszonyságot a legnagyobb
6150 XXX   |               indulánk. A két asszonyságot a legnagyobb felindulásban
6151 XXX   |                pénzes ládájában benne volt a kulcs, és a szobaajtó nyitva
6152 XXX   |           ládájában benne volt a kulcs, és a szobaajtó nyitva volt hagyva. –
6153 XXX   |                    Ekkor be akartunk lépni a folyosón szemközt nyíló
6154 XXX   |          asszonyságok azt állíták, hogy ez a terem rendesen zárva szokott
6155 XXX   |              rendesen zárva szokott lenni. A kulcs belülről volt a zárban.
6156 XXX   |               lenni. A kulcs belülről volt a zárban. E teremnek még két
6157 XXX   |                 van, melyek közül az egyik a konyhára, másik a tornácra
6158 XXX   |                    egyik a konyhára, másik a tornácra nyílik. Ezeket
6159 XXX   |                  Ezeket is megnéztük. Mind a kettőnél belül volt a kulcs
6160 XXX   |                 Mind a kettőnél belül volt a kulcs a zárba dugva. Itt
6161 XXX   |                kettőnél belül volt a kulcs a zárba dugva. Itt tehát benn
6162 XXX   |                  Itt tehát benn kell lenni a szobában valakinek! Én felszólítottam
6163 XXX   |               valakinek! Én felszólítottam a bennlevőt a törvény nevében,
6164 XXX   |                 felszólítottam a bennlevőt a törvény nevében, hogy nyissa
6165 XXX   |            feltöretni; s midőn az ajtón át a napvilág behatott a sötét
6166 XXX   |               ajtón át a napvilág behatott a sötét szobába: minő látvány
6167 XXX   |                  látvány riasztott vissza! A ház ura ott függött a csillár
6168 XXX   |              vissza! A ház ura ott függött a csillár helyén az asztal
6169 XXX   |                   helyén az asztal fölött; a felrúgott szék lába alatt
6170 XXX   |                orvos.~Cipra áhítattal lesé a csodamondatokat.~Mennyi
6171 XXX   |                 Még ott térdelt az ateista a leány ágya mellett, midőn
6172 XXX   |                 mellett, midőn megérkezett a lelkész.~Nem ugrott fel,
6173 XXX   |                  atyám, itt egy neofit, ki a keresztvízre vár, most tanítottam
6174 XXX   |                   most tanítottam meg neki a „Credo”-t.~A leány hálateljesen
6175 XXX   |           tanítottam meg neki a „Credo”-t.~A leány hálateljesen tekinte
6176 XXX   |                   szemekből!~– Kik lesznek a keresztszülők? – kérdezé
6177 XXX   |                   keresztszülők? – kérdezé a lelkész.~– Az egyik a főbíró
6178 XXX   |              kérdezé a lelkész.~– Az egyik a főbíró úr, lesz oly kegyes? –
6179 XXX   |              főbíró úr, lesz oly kegyes? – a másik én.~Cipra esdő tekintettel
6180 XXX   |                perc múlva megtudod, miért.~A lelkész végzé a szertartást,
6181 XXX   |                     miért.~A lelkész végzé a szertartást, azzal a rövidséggel,
6182 XXX   |                 végzé a szertartást, azzal a rövidséggel, amit egy sebesült
6183 XXX   |                    Topándy kezet szorított a lelkésszel.~– Ha e kéz vétett
6184 XXX   |                   e másik ellen valaha, ez a másik bocsássa meg azt neki.~–
6185 XXX   |                   bocsássa meg azt neki.~– A tartozás ebben a kézszorításban
6186 XXX   |                   neki.~– A tartozás ebben a kézszorításban le van fizetve –
6187 XXX   |      kézszorításban le van fizetve – monda a lelkész.~– E kéznek áldásra
6188 XXX   |                    szerelmét; – adja rájuk a hit áldását, atyám. Cipra,
6189 XXX   |               atyám. Cipra, beleegyezel-e?~A szegény leány eltakarta
6190 XXX   |               fájdalmasan szorítá kebléhez a leány kezét, midőn ez azzal
6191 XXX   |                       Hogy űznék én tréfát a te szíveddel? – mondá Loránd.~–
6192 XXX   |                    szomorú szemrehányással a leány. – Most mondja már,
6193 XXX   |               elmondja, amit irántad érez.~A leány arcán egy futó villáma
6194 XXX   |                  Loránd –, hinni fogsz hát a lelkész úr szavának. Nézd:
6195 XXX   |                hinni, hogy nem ámítjuk őt.~A lelkész feltörte a levelet,
6196 XXX   |             ámítjuk őt.~A lelkész feltörte a levelet, míg Cipra Loránd
6197 XXX   |                     átszellemülten figyelt a felolvasott szavakra:~„Kedves
6198 XXX   |                  annyi fájdalom után, amit a leggyöngédebb anyai szívnek
6199 XXX   |                  boldogság teljes mértékét a te áldásod adja meg.~Te
6200 XXX   |                    az élet. Te tudod, hogy a sors végzései felőlem mindig
6201 XXX   |                 Nem kell csodának történni a földön, hogy te, anyám,
6202 XXX   |                    minden mondatában, mint a bűnbocsánatban, mint a túlvilágban.~
6203 XXX   |                mint a bűnbocsánatban, mint a túlvilágban.~De ha nem az
6204 XXX   |                     ki maga akarja alkotni a sorsot, és e kegyetlen úrhölgy
6205 XXX   |               úrhölgy átka terhelné is azt a leányt, akit szeretek, én
6206 XXX   |                     mentül tovább olvasott a lelkész, annál jobban szorítá
6207 XXX   |             semmivel: sebével, az élettel, a halállal; nem érzett mást,
6208 XXX   |                  nem érzett mást, mint azt a végtelen üdvöt, mely lelkének
6209 XXX   |               minden: az Isten szerelmétől a férfi szerelméig minden,
6210 XXX   |                  és csókjaival halmozá el.~A seb felszakadt keblén, s
6211 XXX   |                 felszakadt keblén, s ahogy a leány csókjai elboríták
6212 XXX   |                    leány csókjai elboríták a szeretett ifjú arcát, úgy
6213 XXX   |                  csókot adott hevült ajka, a seb ajkán annyi vért lüktetett
6214 XXX   |                 annyi vért lüktetett ki az a hű szív, mely csak ővele
6215 XXX   |                   mely őhelyette fogta fel a gyilkos vasát: – a szegény „
6216 XXX   |               fogta fel a gyilkos vasát: – a szegény „zöldruhás” hű leány!~
6217 XXXI  |                                      XXXI. A menyasszonyvivés~– Szegény
6218 XXXI  |                földet.~Topándy maga látott a szomorú intézkedések után.~
6219 XXXI  |                  eltemetni.~Teljesüljön ez a kívánsága!~Ez szomorú meglepetés
6220 XXXI  |                     hogy fia új menyet hoz a házhoz. Amint Loránd megkérte
6221 XXXI  |                 megírhatja neki újra, hogy a menyasszonyt viszik, tartsa
6222 XXXI  |                    tartsa készen számára – a családi sírboltot.~S az
6223 XXXI  |               családi sírboltot.~S az volt a különös, hogy Topándy semmi
6224 XXXI  |                 bölcs megoldása az életnek a meghalás!”~Egy könnyet nem
6225 XXXI  |                  Egy könnyet nem hullatott a levélre, melyet megírt;
6226 XXXI  |                   mást gondolt.~Fölkereste a szolgabírót.~– Uramöcsém,
6227 XXXI  |                most be egyúttal engemet is a tömlöcbe, uramöcsém?~– Igen
6228 XXXI  |                   csak magam viszem el ezt a levelet a városba.~– Áronffy
6229 XXXI  |                    viszem el ezt a levelet a városba.~– Áronffy úr itt
6230 XXXI  |                     Ő viszi halottját haza a jószágára. Az orvost felkértem
6231 XXXI  |                 halottját őrizte. Ott volt a szolgabíró is.~– Uramöcsém –
6232 XXXI  |                    is.~– Uramöcsém – szólt a tisztviselőhöz –, már nem
6233 XXXI  |           tisztviselőhöz –, már nem megyek a börtönbe.~– „Még” nem? –
6234 XXXI  |                    öcsém, két temetés lesz a háznál!~– Ki a másik halott? –
6235 XXXI  |                temetés lesz a háznál!~– Ki a másik halott? – kérdé Daruszegi.~–
6236 XXXI  |               azóta, nézd hogy megfeketült a kezem.~Bal kézfeje kék volt
6237 XXXI  |                Topándy, fáradtan rogyva le a karszékbe. – Két óra múlva
6238 XXXI  |                  Húsz perc múlva e daganat a vállamat eléri, s onnan
6239 XXXI  |             vállamat eléri, s onnan azután a szívig rövid az út.~Az elősiető
6240 XXXI  |                ápolására, az öreg átölelte a mellé térdelő ifjú nyakát.~–
6241 XXXI  |                    igazad. Van, aki gondol a kétlábú tollatlan állatokra
6242 XXXI  |                  azért víg útitárs leszek.~A kín félbeszakítá szavait.~
6243 XXXI  |                    szavait.~Mikor engedett a fájdalom, elnevette rá magát.~–
6244 XXXI  |               felett, aki azt állítá, hogy a más csillagzatok lakói sokkal
6245 XXXI  |              nemesebb emberek, mint mi itt a földön. Ha kérdik, hová
6246 XXXI  |                  paraszt; bárók tisztítják a grófok csizmáját. – Ne nevessetek
6247 XXXI  |                    bolondokat mondok! – De a halál igazán furcsa verseket
6248 XXXI  |                    furcsa verseket diktál.~A kézszorítás, mivel Lorándot
6249 XXXI  |              Vadászkutya ködfoltjaiban – s a szemnélküli férgek – veséiben…~
6250 XXXI  |         felegyenesedve jobbját felemelé, s a szolgabíróhoz fordult.~–
6251 XXXI  |                     És azzal visszarogyott a karszékbe.~Néhány perc múlva
6252 XXXI  |                arcáról, sima lett az, mint a márvány, és nyugodt, mint
6253 XXXI  |                  márvány, és nyugodt, mint a halottaké szokott lenni.
6254 XXXI  |              Másnap jó hajnalban útra kelt a szekrénybe zárt ólomkoporsóval,
6255 XXXI  |                 haza halott menyasszonyát.~A második levél, melyet Topándy
6256 XXXI  |              Anyjának, nagyanyjának ő volt a kedvenc fia. Dezsőről szólnunk
6257 XXXI  |                  sem kell, mert hisz annak a szíve az övéhez van nőve
6258 XXXI  |                 övéhez van nőve most is, s a jó Fánny kétszeresen boldog
6259 XXXI  |              kétszeresen boldog volt abban a gondolatban, hogy nem egyedül
6260 XXXI  |              egyedül lesz azután boldog nő a háznál.~Óh, milyen örömmel
6261 XXXI  |               nagyon jól történt, hogy azt a levelet nem küldé el anyjának,
6262 XXXI  |                hogy nem sértette meg azzal a végsorral a legdrágább anyai
6263 XXXI  |             sértette meg azzal a végsorral a legdrágább anyai szívet: „
6264 XXXI  |               tették azt! Ünnepnap volt ez a levél a háznál.~A falusi
6265 XXXI  |                   Ünnepnap volt ez a levél a háznál.~A falusi lakot újra
6266 XXXI  |                  volt ez a levél a háznál.~A falusi lakot újra rendezték:
6267 XXXI  |               rendezték: Dezső átköltözött a városba, átengedve a legifjabb
6268 XXXI  |           átköltözött a városba, átengedve a legifjabb jogát az apai
6269 XXXI  |                  ősi lakhoz bátyjának.~Még a legöregebb Áronffyné is
6270 XXXI  |          emlékeztet. El van minden temetve a föld alá.~Dezső annyi kedveset
6271 XXXI  |                    kedveset tudott regélni a szép cigányleányról; Loránd
6272 XXXI  |                 évről mindig megemlékeztek a szegény elvetett gyémántról,
6273 XXXI  |                   újra meg újra elolvasák: a két anyának ez tanulmánya
6274 XXXI  |                mind Cipra javára ütött ki.~A gondviselés is így rendelte
6275 XXXI  |                     Az első találkozás óta a pusztai csárdában úgy volt
6276 XXXI  |                boldog legyen vele.~…Hiszen a cigányleány már boldog is
6277 XXXI  |                    azt tudatá, hogy Loránd a levél kelte után azonnal
6278 XXXI  |                Ciprával, s együtt lemennek a szülői házhoz.~Tehát tudva
6279 XXXI  |               házhoz.~Tehát tudva volt már a nap is, ki lehetett számítani
6280 XXXI  |                 érkezni.~Dezső benn maradt a városban Lorándot várni.
6281 XXXI  |                    éjszakára kihozza őket.~A nők tehát fennmaradtak éjfélig.
6282 XXXI  |          fennmaradtak éjfélig. Künn vártak a folyosó alatt. Szép, meleg,
6283 XXXI  |                meleg, holdvilágos éj volt.~A jó öreganya átölelve Fánny
6284 XXXI  |                 éppen így vártak egy éjjel a két testvér megérkeztére;
6285 XXXI  |                    szomorú várakozás volt. A szél zúgott az ákácok között,
6286 XXXI  |                   zúgott az ákácok között, a felhők kergették egymást
6287 XXXI  |                   égen, az ebek vonítottak a faluban: a kapun egy szénásszekér
6288 XXXI  |                 ebek vonítottak a faluban: a kapun egy szénásszekér döcögött
6289 XXXI  |                      és abba volt elrejtve a koporsó. – Ez a nép nagyon
6290 XXXI  |                   elrejtve a koporsó. – Ez a nép nagyon babonás: azt
6291 XXXI  |                 nagyon babonás: azt hiszi, a jég elveri a határát, ha
6292 XXXI  |                    azt hiszi, a jég elveri a határát, ha halottat visznek
6293 XXXI  |                most egészen más világ van. A lég csendes, szellő sem
6294 XXXI  |               Egyszer aztán szekér áll meg a kapuban: a cselédek sietnek
6295 XXXI  |                  szekér áll meg a kapuban: a cselédek sietnek azt kinyitni.~
6296 XXXI  |                    rajta, miként akkor.~És a szénásszekér után gyalog,
6297 XXXI  |                 után gyalog, miként akkor, a két testvér, egymás kezét
6298 XXXI  |                 egymás kezét szorítva, jő.~A nők eléjük rohannak, Loránd
6299 XXXI  |                   minden ajk.~Loránd némán a szekérre mutat, és nem tud
6300 XXXI  |               helyette.~– Nejét itt hozzuk a koporsóban.~
6301 XXXII |                    de undor már az, amivel a napok eseményei elé nézünk.~
6302 XXXII |                    ahol ingyen lehet kapni a halált.~Nem emlegetem én
6303 XXXII |                   halált.~Nem emlegetem én a múltak dicsőségét, mi hasznom
6304 XXXII |             esetben is; mindene volt hozzá a természettől: hősi bátorsága,
6305 XXXII |                   soha nem csüggedő lelke. A harc különben is gyönyör
6306 XXXII |                  oly csúful sárba taposva; a másik, szenvedélye égő hevében,
6307 XXXII |                életunalom terhével s azzal a súlyos végzettel, ami családját
6308 XXXII |               családját terhelé. Mindig az a rém állt előtte, hogy ez
6309 XXXII |            mégiscsak oda kell jutnia, abba a nyolcadik, üresen hagyott
6310 XXXII |                   ágyba.~Mikor elkezdődtek a harcok, egészen felvillanyozódott
6311 XXXII |                 monda:~– Most megnyílt hát a vásár, ahol az ember száz
6312 XXXII |              koszorút; csak amit keresett, a dicső halált, azt nem tudta
6313 XXXII |                  azt nem tudta megtalálni.~A zászlóaljból, melynél kezdé,
6314 XXXII |               hangon fütyülő hírnökei után a halálnak; hogy várta azokat
6315 XXXII |                halálnak; hogy várta azokat a búgva közelítő öreg fickókat,
6316 XXXII |                    nem bántották.~Olyan ez a csatatéri zengő méh, mint
6317 XXXII |                  bátran jár közötte, elzúg a füle mellett, aki fél tőle,
6318 XXXII |                tőle, azt megcsípi.~Egyszer a csákóját lyukasztá át a
6319 XXXII |                    a csákóját lyukasztá át a golyó.~Hányszor hallottam
6320 XXXII |               Hetekig feküdt eszméletlenül a közkórházban, sátor alatt,
6321 XXXII |                velem, öcsém, hogy elhoztál a csatatérről. Óh, milyen
6322 XXXII |                  mindig velünk lakott: míg a városban laktunk, néha hetekig
6323 XXXII |                 néha hetekig sem hagyta el a házat.~Az új idők új rendszere
6324 XXXII |                  kényszerített; hogy arról a pályáról lemondjak, amit
6325 XXXII |                    tartottak. Sutba dobtam a diplomámat, s kimentem szántani,
6326 XXXII |                élet már az övé, hanem csak a napok számlálása.~Siralom
6327 XXXII |                    levél után, és nem várt a holnaptól semmit.~Hanem
6328 XXXII |               holnaptól semmit.~Hanem félt a jövő napoktól.~Gyakran előhoztam
6329 XXXII |                 előhoztam neki, hogy annak a magányos épületnek ott a
6330 XXXII |                   a magányos épületnek ott a patak mellett befalaztatom
6331 XXXII |               mielőtt valaki fölkelt volna a háznál, kisétált a temetőbe;
6332 XXXII |                   volna a háznál, kisétált a temetőbe; oda, ahol Cipra
6333 XXXII |                   szál aszú füvet hozva el a sírról.~Volt egy naplója,
6334 XXXII |                  nem volt írva egyéb, mint a kelet minden napról, s alá
6335 XXXII |                    és méhei.~Az állatok és a növények nem csalják meg
6336 XXXII |                 csemetéit, s viselt harcot a rovarok ellen; és tanult
6337 XXXII |               alkotmányos monarchistáktól, a méhektől.~Sok ember van,
6338 XXXII |                Félt magától, és félt attól a csendes háztól ott a patak
6339 XXXII |                 attól a csendes háztól ott a patak mellett. „Szeretnék
6340 XXXII |                nyári délután kisfiam azzal a hírrel rohant be hozzám,
6341 XXXII |                  hozzám, hogy Loránd bátya a szoba közepén a földön fekszik,
6342 XXXII |               Loránd bátya a szoba közepén a földön fekszik, és nem akar
6343 XXXII |                   és nem akar fölkelni.~Én a legrosszabbat sejtve rohantam
6344 XXXII |                  szobájába, már nem feküdt a földön, hanem az ágyon.~
6345 XXXII |               hagymázos lélegzettel –, nem a nyolcadik ágyba. – Kinn
6346 XXXII |               fűgyökér alatt. Ott heverünk a porban egymás mellett. Falaztasd
6347 XXXII |           odahívtam hozzá, már halva volt.~A délceg hős, ki egymaga csapatok
6348 XXXII |                    csapatok ellen küzdött, a vasember, kit nem tudott
6349 XXXII |                     kit nem tudott megölni a kard és a dárda, tíz perc
6350 XXXII |                   tudott megölni a kard és a dárda, tíz perc alatt elmúlt
6351 XXXII |                   jár közöttünk!~Mikor már a kísértés utolsó perce eljött,
6352 XXXII |                  egy méhszárnyon oda, ahol a boldogok laknak.~      ~