Fezejet

 501 II    |                 nagyanyjához, kivéve, hogy a családi szemölcs, kis barna
 502 II    |                    barna lencse alakjában, a bal orcája közepére volt
 503 II    |                  volt, mint az ördög.~Mind a hárman kötéssel voltak elfoglalva,
 504 II    |                ajtónyílásra aztán letették a kötést mind a hárman; Fánny
 505 II    |               aztán letették a kötést mind a hárman; Fánny úgy letette,
 506 II    |                    Fánny úgy letette, hogy a pamlag alá gurult a gyapotgombolyagja;
 507 II    |                   hogy a pamlag alá gurult a gyapotgombolyagja; s megelőzőleg
 508 II    |                  elénk.~Én kezet csókoltam a két asszonyságnak, kik viszont
 509 II    |                   de minden figyelmem azon a kis eleven boszorkányon
 510 II    |                   is megcsókolta, és ugyan a szemébe nézett.~Rajtam a
 511 II    |                   a szemébe nézett.~Rajtam a hideg borzongott végig.
 512 II    |                    borzongott végig. Ha ez a kis pisze ördög annyira
 513 II    |                ördög annyira találja vinni a vakmerőséget, hogy még engem
 514 II    |             semmiképpen ki nem kerülhetém. A rettentő kis boszorkány,
 515 II    |                   rettentő kis boszorkány, a többiekkel végezve számadást,
 516 II    |                    megrohant, átnyalábolta a fejemet, s olyanokat csókolt
 517 II    |                   azután belecsimpajkózott a karomba, s odahúzott ahhoz
 518 II    |                 karomba, s odahúzott ahhoz a kicsi karszékhez, amelyről
 519 II    |                   most egy lármázó ördögöt a csendes, hallgatag kisfia
 520 II    |                 tudom, hogy megkeseríti ez a napjait! Egy percig nem
 521 II    |             napjait! Egy percig nem áll be a szája, pedig olyan hangja
 522 II    |               pedig olyan hangja van, mint a csengettyű.~Ez ismét családi
 523 II    |       kifogyhatatlan forrásával bírt annak a kincsnek, amit ékesenszólásnak
 524 II    |                szóhoz. Folyt az nála, mint a csergedező patak. Hasonló
 525 II    |                    Hasonló adománnyal bírt a grószmama is, csakhogy neki
 526 II    |                    már nem szól, csak fúj.~A mi dolgunk volt hallgatni
 527 II    |             tudniillik, hogy rögtön hozták a kávét, igen finom szarvacsokkal,
 528 II    |                készített számunkra.~Még az a kis pisze démon is azt mondta,
 529 II    |                   hogy „isz doch”, s fogta a szarvacsot, kávémba mártotta,
 530 II    |                 kávémba mártotta, s erővel a számba tömte, mikor nem
 531 II    |                 mikor nem akartam elérteni a szavát.~De meg nem is voltam
 532 II    |                Fánnynak bezzeg nem kellett a kínálás. Első tekintetre
 533 II    |           tekintetre kivehető volt, hogy ő a család kényeztetett gyermeke,
 534 II    |                 akkor mindjárt megértettem a hangjáról és a feje biccentéséről,
 535 II    |                 megértettem a hangjáról és a feje biccentéséről, hogy
 536 II    |                   tányéromra rakta, amiért a grószmama eleget is pörölt
 537 II    |                   szoktatni. Általában azt a gyanút hoztam magammal még
 538 II    |              titkos komplottot, s annak az a vége, hogy én vagy nem kapok
 539 II    |               nyúltam volna semmihez, amit a kis pisze adott, mert ő
 540 II    |             nyúlkálni?~Akkor aztán mindent a kiscicának osztogatott,
 541 II    |                   De annak is csak az lett a vége, hogy megint belém
 542 II    |                  hogy megint belém kötött, a kis fehér cicát fölültette
 543 II    |              csemegés kendőből sált kötött a nyakába, a gyertyatartóra
 544 II    |            kendőből sált kötött a nyakába, a gyertyatartóra tett cifra
 545 II    |                   járok, azt kívánni, hogy a kismacskával játsszam.~–
 546 II    |                 játsszam.~– Sicc! – mondék a gonosz fenevadnak, amit
 547 II    |                    s elszaladt.~Erre aztán a kis pisze is megharagudott
 548 II    |               odanéztem, durcásan kapta el a fejét, mintha én azt nagyon
 549 II    |                Pisze ördög!~Még elfoglalja a helyemet nagyanyámnál –
 550 II    |                 lássam, mennyire viszi még a vakmerőséget.~Sokkal inkább
 551 II    |                   el voltam foglalva azzal a gyümölcstelen küzdelemmel,
 552 II    |              minden emberrel közös, akinek a vérébe egy szemernyi emberi
 553 II    |             kombinációm mégis sikerült.~Ez a név: „Henrik”, sokszor megütötte
 554 II    |                 Henrik”, sokszor megütötte a fülemet. Fromm papát is
 555 II    |                  tehát nem lehet más, mint a fia. Nagyanyám sajnálkozó
 556 II    |                   sűrűen szedegethetém fel a „prosodia”, – „pensum”, – „
 557 II    |               labor”, – „vocabularium” – s a konyhalatin más ismert kifejezéseit,
 558 II    |                   kifejezéseit, mik között a „secunda”, – „tertia”, – „
 559 II    |               delejtűképpen szolgált, hogy a következő tényállásra jussak
 560 II    |                   barátomnak nem szabad ma a vacsoránál megjelenni, mert
 561 II    |                vacsoránál megjelenni, mert a leckéjét nem tudja, s mindaddig
 562 II    |                  nem megenni való tárgynak a nevét egy rég nem élő nemzet
 563 II    |              ítélni, hogy éhezzék, küzdjön a saját testével, bánkódjék
 564 II    |              testével, bánkódjék egyszerre a szívével is meg a gyomrával
 565 II    |                egyszerre a szívével is meg a gyomrával is, azt mindig
 566 II    |                   hogy ha én egyet azokból a jó perecekből, miket az
 567 II    |                    jó perecekből, miket az a vakmerő leány erővel elém
 568 II    |                  leány erővel elém rakott, a zsebembe csúsztatnék, az
 569 II    |                    nem nézett senki oda, s a perecet szerencsésen a zsebembe
 570 II    |                   s a perecet szerencsésen a zsebembe csúsztattam.~Dehogy
 571 II    |               akkor vettem észre, mikor az a kis pisze ördög elnevette
 572 II    |                  aztán egyszerre eltakarta a száját a kezével, s csak
 573 II    |               egyszerre eltakarta a száját a kezével, s csak a markába
 574 II    |                   száját a kezével, s csak a markába kuncogott, de gonosz
 575 II    |                   hamis szemeivel akkor is a szemem közé nevetett.~Mit
 576 II    |                   Rettegésemet még növelte a grószmama, aki szemeivel
 577 II    |           grószmama, aki szemeivel először a pereces tálat nézte körül,
 578 II    |                  körül, azután sorba járta a terítéken levő tányérokat,
 579 II    |                    visszatért tekintetével a pereces tálra; azután felnézett
 580 II    |                    tálra; azután felnézett a plafondra, mintha fejéből
 581 II    |                     azután nagyon csóválta a fejét.~Ki ne értené ezt
 582 II    |                    fejét.~Ki ne értené ezt a néma beszédet? Most megszámlálta,
 583 II    |                    Most megszámlálta, hány a perec? Ki hányat fogyasztott
 584 II    |          fogyasztott el? Hány volt feladva a tálban? Összeadás, kivonás.
 585 II    |                 víz le nem mossa rólam ezt a szégyent.~Minden percben
 586 II    |                percben azt vártam, hogy az a kis ördöngös furcsaság rám
 587 II    |            furcsaság rám fog mutatni azzal a soha meg nem álló kezével,
 588 II    |                  van az új gyerek zsebében a perec!”~Már oda is jött
 589 II    |         megmagyaráznák, mi az.~Ahelyett az a kis démon hajlik oda elém,
 590 II    |                hajlik oda elém, s ugyanazt a kérdést ismételve, pantomímiával
 591 II    |             olyképpen, hogy egyik tenyerét a másikra összefektetve, fél
 592 II    |                     fél arcával ráborul, s a szemeit csendesen lehunyja.~
 593 II    |                 álmos?~Csodálatos, hogy ez a kiállhatatlan teremtés mindent
 594 II    |                   Soha jobbkor nem jött ez a kérdés. Nagyot lélegzettem.
 595 II    |                 volt elfogulásom, hogy még a Fánnynak is kezet csókoltam.
 596 II    |             Fánnynak is kezet csókoltam. S a gonosztevő nem gátolta azt
 597 II    |                azután nevetett ki érte.~Ez a leány mégis csak azért született,
 598 II    |                  bosszantson.~Kezébe vette a gyertyát, s beszélt, hogy
 599 II    |                    De alig haladtunk végig a folyosón, midőn egyszerre
 600 II    |                    midőn egyszerre elfújta a légvonat a gyertyát.~Egészen
 601 II    |               egyszerre elfújta a légvonat a gyertyát.~Egészen sötétben
 602 II    |            maradtunk, mert itt este nem ég a lépcsőn lámpás, csak egy
 603 II    |                    világosság, alkalmasint a sütőkemence visszfénye,
 604 II    |                  annak is vége lett, amint a folyosót elhagytuk.~Fánny
 605 II    |            elhagytuk.~Fánny nevetett, hogy a gyertya elaludt, iparkodott
 606 II    |                   ideig ismét lángra fújni a kanócot, s hogy az nem sikerült,
 607 II    |                   az nem sikerült, letette a tartót a márványra, s karomba
 608 II    |                 sikerült, letette a tartót a márványra, s karomba kapaszkodva
 609 II    |                    sem várva, vitt magával a szörnyű sötétségben.~Eleinte
 610 II    |             kereste az ajtókat és lábaival a lépcsők fokait.~Én pedig
 611 II    |                   reggelig; – vagy lelépet a sötétben valami kürtőbe,
 612 II    |               kürtőbe, ahonnan nyakig esem a dagasztott zsemlyetésztába; –
 613 II    |                    hittem volna, hogy azon a tekervényes tömkelegen keresztül,
 614 II    |                 azon csodálkoztam, hogy ez a rendkívül vakmerő leány,
 615 II    |                  vakmerő leány, amíg ebben a sötétségben karon fogva
 616 II    |                  hogy egyszer se húzta meg a hajamat.~Ezt pedig vártam
 617 II    |               szükség lámpásnak égni, hogy a keresett numero felől bizonyossá
 618 II    |                  Az ajtón keresztültört az a minden emberi hang legszomorúbbika,
 619 II    |                 elhadarja újra meg újra, s a hadart sornak még akkor
 620 II    |                 még akkor sincs értelme, s a gyerek fejében még akkor
 621 II    |             fejében még akkor sincs otthon a sor.~Az ajtón keresztül
 622 II    |                 ugyanaz.~Fánny odatartotta a fülét az ajtóra, s megfogta
 623 II    |                 aki nem tudja felfogni azt a minden életpályán nélkülözhetetlen
 624 II    |    nélkülözhetetlen szabályt, mely szerint a dropax, antrax, climax et
 625 II    |             szótagja első ejtésben hosszú, a másodikban rövid. Ennek
 626 II    |               utána. Kicsiny szoba volt az a lépcső alatt; benne két
 627 II    |                  már az izzó kanóca, annak a jeléül, hogy akinek el kellene
 628 II    |                  lapja fel volt kunkorodva a sok használástól.~Az ajtó
 629 II    |                hasonlított az anyjához meg a nagyanyjához, éppen olyan
 630 II    |             rövidre nyírva, állt egyenesen a feje búbján, s nagy ereszt
 631 II    |                  kaskéta ernyője. Különben a családi szemölcs nála is
 632 II    |                közepén.~Amint feltekintett a könyvből, egy perc alatt
 633 II    |                   amnesztiát kapott, s jön a hírnök a fehér asztalkendővel,
 634 II    |          amnesztiát kapott, s jön a hírnök a fehér asztalkendővel, hogy
 635 II    |                  csípejére tette, másikkal a kitárt könyvre mutatott;
 636 II    |                 kérdezte, hogy tudja-e már a leckéjét.~A nagy szál gyerek
 637 II    |                    tudja-e már a leckéjét.~A nagy szál gyerek engedelmesen
 638 II    |               gyerek engedelmesen állt föl a kis vallató előtt, aki alig
 639 II    |                vallató előtt, aki alig ért a nyakkendője csokráig, s
 640 II    |                   rendbe szedni. Odanyújtá a könyvet Fánnynak, még egy
 641 II    |                  egy búcsúpillantást vetve a fertelmes, megemészthetlen
 642 II    |                 mindent el akarna hárítani a kiadandó szavak útjából;
 643 II    |                 bírta glédába hozni azokat a pogány szavakat, s amint
 644 II    |                pogány szavakat, s amint ez a gonosz leány fejét mindannyiszor
 645 II    |             asztalra, nekiacsarkodott újra a pogány szavaknak, s kidülledt
 646 II    |                 kidülledt szemekkel olvasá a milliószor elmondott ördögűző
 647 II    |                  szónál egyet ütve öklével a saját feje hátuljára.~Fánny
 648 II    |                   féktelenül nevetett ezen a jeleneten.~Én azonban nagyon
 649 II    |                   azonban nagyon sajnáltam a bajtárst. Nálam a tanulás
 650 II    |                sajnáltam a bajtárst. Nálam a tanulás könnyen ment; úgy
 651 II    |                mint nagyúr üveges hintóból a mezítláb járóra.~Fánny kegyetlen
 652 II    |                     hogy valamit kér enni.~A kegyetlen, kőszívű testvér
 653 II    |               akartam tenni jó szívemért – a hiúság is bántott, hogy
 654 II    |                 minél elébb tudassam ezzel a gonosz teremtéssel, hogy
 655 II    |              számára dugtam el tányéromról a perecet, – odaléptem Henrikhez,
 656 II    |                   téve kezemet, odanyomtam a markába a számára elhozott
 657 II    |              kezemet, odanyomtam a markába a számára elhozott süteményt.~
 658 II    |                 mint valami vadállat, mely a cirógatás ellen tiltakozik,
 659 II    |              tiltakozik, s azzal úgy vágta a perecet az asztal alá, hogy
 660 II    |                  Jól emlékezem rá, ez volt a megtisztelő cím, amit legelőször
 661 II    |                 bötykeivel végigkommantott a fejemen.~Ezt úgy híják iskolai
 662 II    |                    azok tudni fogják, hogy a Holzbirn a nagyobb diáknak
 663 II    |                    fogják, hogy a Holzbirn a nagyobb diáknak a kisebb
 664 II    |                 Holzbirn a nagyobb diáknak a kisebb irányában való végtelen
 665 II    |                   tartozik, amiket még tán a diplomaták sem fognának
 666 II    |                dugni.~S még hozzá ez előtt a leány előtt!~Henrik egy
 667 II    |            fordítottam rajta, s belevágtam a saját ágyába; akkor aztán
 668 II    |                  akkor aztán leszorítottam a két kezét a mellére, s rárivalltam:~–
 669 II    |                  leszorítottam a két kezét a mellére, s rárivalltam:~–
 670 II    |          rárivalltam:~– Felveszed mindjárt a perecet? Felszeded mindjárt
 671 II    |                     Felszeded mindjárt azt a perecet?~Henrik barátom
 672 II    |        szorítottunk. Egészen jó kedve lett a fiúnak.~Azon bámultam csak
 673 II    |               segítségére, nem karmolta ki a szememet, hanem inkább kacagott,
 674 II    |                  Azután összekerestük mind a hárman Henriknek a széttört
 675 II    |                    mind a hárman Henriknek a széttört süteményt, mit
 676 II    |                    széttört süteményt, mit a jó fiú elégült arccal bocsáta
 677 II    |         impertinens gyermeknek is ott járt a gondolatja, ahol az enyim.~
 678 II    |                  be szokott teljesülni.~Én a kis piszéről álmodtam.~Angyal
 679 II    |               tudtam, olyan nehezek voltak a lábaim, pedig valami elől
 680 II    |                    volna; végre ő megfogta a kezemet, s akkor én is úgy
 681 II    |                  is úgy tudtam futni, hogy a lábam hegye sem érte a földet.~
 682 II    |                hogy a lábam hegye sem érte a földet.~Hogy bosszankodtam
 683 II    |                    mert kis szobánk ablaka a szűk udvarra nyílt, s abban
 684 II    |            meghagyva, hogy rendesen, mikor a reggeli sütéshez készül,
 685 II    |               sütéshez készül, ordítson be a diákajtón: „Surgendum, discipule!”~
 686 II    |        megmagyarázta, hogy most menjünk le a pékműhelybe, nézzük meg,
 687 II    |                     nézzük meg, hogy sütik a szarvacsokat, pereceket.~
 688 II    |                   gyolcs ruháinkban: ahogy a sütők szoktak járni.~Kíváncsi
 689 II    |                húztunk, s együtt lementünk a sütödébe.~Valami kedves
 690 II    |           műhelyben minden oly fehér, mint a hó, tiszta minden zegzug:
 691 II    |                   rám hunyorított.~S azzal a különös adománnyal bírt,
 692 II    |                adománnyal bírt, hogy mikor a szemöldökét fel- vagy letolta,
 693 II    |                együtt mozgatta vele; s ezt a tréfás sajátságát mindannyiszor
 694 II    |       nekigyürkőzött, s versenyt dolgozott a legényekkel. Olyan szépen
 695 II    |                    szépen ki tudta sodrani a kalácstésztát, s ismét szép
 696 II    |                akar belőle csinálni.~Ennél a szónál szemöldökének egy
 697 II    |                    egy intésével felküldte a feje tetejére Márton az
 698 II    |           Kisztihand! Én nem lennék az, ha a Szent Mihály-tornyot nekem
 699 II    |                 adnák sem: – Ratsherr, aki a hóna alá csapja a papirost,
 700 II    |            Ratsherr, aki a hóna alá csapja a papirost, a füle mellé a
 701 II    |                hóna alá csapja a papirost, a füle mellé a kalanust, úgy
 702 II    |                   a papirost, a füle mellé a kalanust, úgy megy a pékeket
 703 II    |                 mellé a kalanust, úgy megy a pékeket sorba vizitálni,
 704 II    |              vizitálni, s méri serpenyővel a zsemlyéket, hogy elég nehezek-e.~
 705 II    |                Ratsherrnek, mint azt, hogy a zsemlyéket meglatolja, –
 706 II    |                   ha az ember nem restelli a fáradságot értük, olyan
 707 II    |                akarja. Bizony, ha az ember a lelkét akarná terhelni,
 708 II    |                Két-három legény szekundált a nótának, amiből én semmit
 709 II    |                Herr Dintenklex!” kimondta, a szája fél végét a bal szeme
 710 II    |                kimondta, a szája fél végét a bal szeme szegletéhez felhúzva
 711 II    |               szeme szegletéhez felhúzva s a bal szemöldökét lerántva,
 712 II    |                 szemöldökét lerántva, hogy a hálósipkájának a bojtja
 713 II    |            lerántva, hogy a hálósipkájának a bojtja csak úgy fityegett
 714 II    |                 mégis gyanítottam, hogy az a Herr Dintenklex valami nagyon
 715 II    |                   nagyon tréfás alak lehet a péklegények szeme előtt.~–
 716 II    |                szeme előtt.~– Hja, persze, a Henriknek törvényt kell
 717 II    |                    is majd megöl bennünket a tudományával. Mindig mutogatja,
 718 II    |                  lateinja!~Itt alig győzte a fejebőrét megállítani Márton,
 719 II    |                 kifejezni, hogy mit tart ő a mester diákoskodása felől.~
 720 II    |                biztosítottam, hogy nem: én a vármegyéhez készülök.~–
 721 II    |                felhúzta szemöldökeit, hogy a sipkája a nyakáig hanyatlott
 722 II    |               szemöldökeit, hogy a sipkája a nyakáig hanyatlott vissza.~–
 723 II    |                 mármost, Henrik, elég lesz a perecfonás, menjen vissza
 724 II    |                  perecfonás, menjen vissza a szobába, s írja a penzumot,
 725 II    |                   vissza a szobába, s írja a penzumot, mert majd megint
 726 II    |                  Márton eközben metélgette a tésztából a szarvacsoknak
 727 II    |             eközben metélgette a tésztából a szarvacsoknak való egyenlő
 728 II    |             szemmérték kell ahhoz, hogy se a gazdát, se a közönséget
 729 II    |                ahhoz, hogy se a gazdát, se a közönséget meg ne csalja,
 730 II    |              szeret. Hiszen nincs is ennél a mi mesterségünknél szebb,
 731 II    |                    Isten áldásával bánunk, a mindennapi kenyeret készítjük.
 732 II    |             mindennapi kenyeret készítjük. A miatyánkba a pékek is bele
 733 II    |                    készítjük. A miatyánkba a pékek is bele vannak foglalva: „
 734 II    |                foglalva: „Add meg minekünk a mi mindennapi kenyerünket!”
 735 II    |          kenyerünket!” Van szó még valahol a mészárosokról, a szabókról,
 736 II    |                   valahol a mészárosokról, a szabókról, a vargákról?
 737 II    |                mészárosokról, a szabókról, a vargákról? No? Imádkozik
 738 II    |            vargákról? No? Imádkozik valaki a húsért, a kabátért, a csizmáért?
 739 II    |                 Imádkozik valaki a húsért, a kabátért, a csizmáért? Hadd
 740 II    |               valaki a húsért, a kabátért, a csizmáért? Hadd halljam!
 741 II    |                csizmáért? Hadd halljam! De a mindennapi kenyérért, ugye,
 742 II    |           kenyérért, ugye, imádkoznak? Hát a Ratsherrekről szól-e valahol
 743 II    |                    De szabadíts meg minket a gonosztól!”~Ezen aztán mindenki
 744 II    |                   dagasztani. Öldökölte az a gondolat, hogy valaha azért
 745 II    |                    őt is így kacagják majd a pékműhelyekben.~– Hja, ja –
 746 II    |                     Egyszer aztán meguntam a sok birkanyakelvágást, tehénbőrlefejtést;
 747 II    |                addig-addig édesgettek ezek a szép piroshátú zsemlyék
 748 II    |                szép piroshátú zsemlyék itt a boltablakban, valahányszor
 749 II    |                 boltablakban, valahányszor a sütő ablaka előtt elmentem,
 750 II    |                   elmentem, úgy hívogatott a kellemes meleg kenyérillat,
 751 II    |                     míg egyszer otthagytam a mesterségemet, beállítottam
 752 II    |               tátihoz; már akkor ütögetett a bajuszom, szakállam. „Kell-e
 753 II    |                   azóta mindig itt vagyok, a vándorló éveket kivéve.
 754 II    |                 Henrik!~– Az ám! – dörmögé a fiú mérgesen.~– Pedig hát
 755 II    |                  mérgesen.~– Pedig hát még a mészáros mesterség annyira
 756 II    |             mészáros mesterség annyira van a magasban a Ratsherr fölött,
 757 II    |           mesterség annyira van a magasban a Ratsherr fölött, mint a
 758 II    |                    a Ratsherr fölött, mint a Szent Mihály tornyán levő
 759 II    |                  Mihály tornyán levő kakas a mi kappanyunkhoz. A vért
 760 II    |                  kakas a mi kappanyunkhoz. A vért sem szerettem a kezemen,
 761 II    |        kappanyunkhoz. A vért sem szerettem a kezemen, de legalább le
 762 II    |                    egy tintacsepp ráragadt a tollról, három napig se
 763 II    |                    most ahhoz fogott, hogy a sütőlapáttal néhány tucat
 764 II    |                   tejes kenyeret toljon be a fűtött kemencébe. Ezalatt
 765 II    |            ablakain áthangzani. Ilyenforma a nóta:~Óh be szép, jaj be
 766 II    |                  be szép, jaj be szép! ~Ez a szép dagasztószék.~Egyenes,
 767 II    |                   háromláb. ~Ez az óra, ez a gólya,~Ez pediglen koppantó.~
 768 II    |                  Gólya, óra, koppantó. ~Ez a klázli, ez a flaska, ~Ez
 769 II    |                 koppantó. ~Ez a klázli, ez a flaska, ~Ez pediglen részeg
 770 II    |                   be szép, jaj be szép ~Ez a szép dagasztószék.~Ezt a
 771 II    |                   a szép dagasztószék.~Ezt a nótát pedig mindannyian
 772 II    |                kell hinnem, hogy ennek nem a vers szépsége az oka, sem
 773 II    |                    babonás ráéneklés, hogy a kenyér záklyás ne legyen
 774 II    |                   kenyér záklyás ne legyen a sütés közben; vagy talán
 775 II    |                 van, akkor ki lehet szedni a kenyeret; mint ahogy szokták
 776 II    |                  használni – uram bocsá! – a miatyánkot.~Henrik is együtt
 777 II    |                  szép” kardalt, odahagytam a műhelyt, s fölmentem szobánkba.~
 778 II    |                    professzori vizsgáknak; a legújabb feladványnak csak
 779 II    |             hirtelen kiszedegettem számára a szótárból a szükséges szavakat,
 780 II    |          kiszedegettem számára a szótárból a szükséges szavakat, s leírtam
 781 II    |                leírtam egy darabka papírra a lefordítandó feladványt.~
 782 II    |                  egy óra múlva jött vissza a műhelyből, s akkor azt sem
 783 II    |                 volt aztán az öröme, mikor a kész dolgozatot meglátta
 784 II    |                  vehettem ki, mit mondott, a „Kerl”-ből ítélve a tegnapi
 785 II    |               mondott, a „Kerl”-ből ítélve a tegnapi veszekedést véltem
 786 II    |              kedvem sem volt ma.~Alig volt a lemásolással készen, midőn
 787 II    |                    táti lépései hangzottak a lépcsőn. Henrik dugta az
 788 II    |                    az én írásomat hirtelen a zsebébe, s nekivetette magát
 789 II    |               zsebébe, s nekivetette magát a kitárt könyvnek, mikor az
 790 II    |           sáskatábort akarna kiexorcizálni a határból: „His atacem!”~–
 791 II    |                  az öregúr, körüldörzsölve a fejem tetejét tenyerével.
 792 II    |            tenyerével. Úgy láttam, hogy ez a nyájasság nyilatkozata volt
 793 II    |                  az első német szót kiadni a számon, egy „guter Morgen”-
 794 II    |                  guter Morgen”-nel felelve a kérdésre; amire az öreg
 795 II    |                 amire az öreg nagyon rázta a fejét, és nevetett; én meg
 796 II    |              próbálgatta, hogy meg tudná-e a fejebőrét úgy mozgatni a
 797 II    |                   a fejebőrét úgy mozgatni a szemöldöke felhúzásával,
 798 II    |                   gondolva, hogy jobb lesz a gyöngébb oldalt hátulra
 799 II    |                nagy műértéssel nézte végig a szörnyű tudományt, s kegyesen
 800 II    |                       Bonus, bonus!~De hát a könyvnélkül való?~Ez a keserű
 801 II    |                 hát a könyvnélkül való?~Ez a keserű falat!~A diák verseket
 802 II    |                   való?~Ez a keserű falat!~A diák verseket már tegnap
 803 II    |                   tudta Henrik, pedig csak a kis piszének kellett volna
 804 II    |                    ma, mikor az öreg vette a kezébe a könyvet!~S ha még
 805 II    |               mikor az öreg vette a kezébe a könyvet!~S ha még csak a
 806 II    |                   a könyvet!~S ha még csak a könyvet vette volna a kezébe,
 807 II    |                 csak a könyvet vette volna a kezébe, de a másik kezével
 808 II    |                   vette volna a kezébe, de a másik kezével meg nyúlt
 809 II    |                    másik kezével meg nyúlt a linea után, s azt marokra
 810 II    |                    azt marokra fogá, azzal a világosan látható szándékkal,
 811 II    |             látható szándékkal, hogy amint a gyerek hibát ejt, hevenyében
 812 II    |                 amint Fromm táti felemelte a lineát, meglehet pedig,
 813 II    |                    ahova hosszú termetével a legbámulatraméltóbb fürgeséggel
 814 II    |                  hogy nem fogja bántani, s a reggelizéshez felviszi magával.~
 815 II    |                 táti híven meg is tartotta a fegyverszüneti föltételeket,
 816 II    |                  kivehettem, hogy restelli a dolgot – énelőttem.~A délelőtt
 817 II    |             restelli a dolgot – énelőttem.~A délelőtt eltelt a tanárok
 818 II    |               énelőttem.~A délelőtt eltelt a tanárok látogatásával.~Az
 819 II    |                 mikor beszélt, nem kímélte a hangot, mintha mindig prelekción
 820 II    |                 Meg nem engedi, hogy ebben a városban elkanászodjunk.
 821 II    |                    megbűnhődik.~– Tudnak-e a gyerekek muzsikálni? – kérdé
 822 II    |                  közepére helyezé öklét.~– A hegedülést pedig semmiképpen
 823 II    |                mert az minden gonoszságnak a kútfeje, a diáknak könyv
 824 II    |                    gonoszságnak a kútfeje, a diáknak könyv való, nem
 825 II    |                 akarsz-e lenni vagy tudós? A hegedű minden gonoszra csábítja
 826 II    |                   minden gonoszra csábítja a diákot. Tudom én, hogyan
 827 II    |                   én, hogyan van az. Látom a mindennapi példákból. A
 828 II    |                    a mindennapi példákból. A diák veszi a hegedűt a köpönyeg
 829 II    |                    példákból. A diák veszi a hegedűt a köpönyeg alá,
 830 II    |                     A diák veszi a hegedűt a köpönyeg alá, s megy vele
 831 II    |                  köpönyeg alá, s megy vele a kocsmába, ott muzsikál a
 832 II    |                   a kocsmába, ott muzsikál a többi diákoknak, akik ott
 833 II    |                akik ott táncolnak reggelig a könnyelmű leányokkal. Azért
 834 II    |                   volt, drága volt, csapom a földhöz. Törtem össze már
 835 II    |                   nem engedni át Lorándnak a válaszolást, sietett eléje
 836 II    |                   Hiszen, igazgató úr, nem a nagy fiam hegedül, hanem
 837 II    |                nagy fiam hegedül, hanem ez a kicsiny; s egyébiránt egyik
 838 II    |         kívánkozzék mulatni.~– Az mindegy. A kicsinynek még kevesebb
 839 II    |                  még kevesebb szüksége van a cincogásra. Aztán ismerem
 840 II    |           cincogásra. Aztán ismerem én már a diákokat; otthon mind olyan
 841 II    |                   datum kávéház; ott ülnek a sör mellett, s azon versenyeznek,
 842 II    |          semmiképpen meg nem engedem, hogy a diákok köpönyeg alatt hegedűt
 843 II    |                    alatt hegedűt hordjanak a kocsmába. A hegedűt összetöröm,
 844 II    |              hegedűt hordjanak a kocsmába. A hegedűt összetöröm, a köpönyeget
 845 II    |            kocsmába. A hegedűt összetöröm, a köpönyeget pedig felszabom
 846 II    |                 katonatisztnek való! Aztán a táncra készült kecsegeorrú
 847 II    |               csizmákat sem tűröm senkinek a lábán, tisztességes ember
 848 II    |                  jöjjön, mert én felteszem a lábát a padra, s a csizmája
 849 II    |                  mert én felteszem a lábát a padra, s a csizmája orrát
 850 II    |               felteszem a lábát a padra, s a csizmája orrát levágom.~
 851 II    |                 levágom.~Nagyanyám sietett a látogatást befejezni, nehogy
 852 II    |           védelmében odáig terjeszti, hogy a hegedűket összetöri, a köpönyegeket
 853 II    |                hogy a hegedűket összetöri, a köpönyegeket felszabdalja,
 854 II    |               köpönyegeket felszabdalja, s a csizmák hegyes orrait levagdalja.~
 855 II    |                orrait levagdalja.~Nekem az a jó szokásom volt (régen:
 856 II    |                olyan ember mondott, akinek a sors jogot adott arra, hogy
 857 II    |            szentírás volt.~Mikor kijöttünk a direktortól, aggódva súgám
 858 II    |                    Nekem úgy tetszik, hogy a te csizmádnak az orra is
 859 II    |                   még minden komoly férfit a csalhatatlanság nimbusza
 860 II    |               világosított fel arról, hogy a szigorú tekintetű emberek
 861 II    |                  voltak valaha fiatalok, s a heidelbergi diák-zsargont
 862 II    |          tapasztalásból tanulták meg; hogy a direktor úr maga is zajos
 863 II    |                   ifjúság után jutott arra a tézisre, hogy a fiatalember
 864 II    |                jutott arra a tézisre, hogy a fiatalember mind gonosz,
 865 II    |               Szinte tartok tőle, hogy azt a szemrehányást vonom magamra,
 866 II    |            Utoljára is, nagyanyám kértére, a gyermekek társaságában fogadta
 867 II    |                  családapa, és sokat elnéz a gyermekeknek. Dolgozószobája
 868 II    |                   Ez úgy szereti itthon is a gyermekeket.~Ez előtt feltárta
 869 II    |                 magunkat; kérte, hogy rám, a kisebbre, ügyeljen ezután
 870 II    |              kisebbre, ügyeljen ezután is.~A jó úr odaszorított karjai
 871 II    |                  forintnál.~Ami nem is sok a szellem köszörüléséért,
 872 II    |   ollóköszörülésért is adhatnak.~Nagyanyám a megelőző fogadtatástól még
 873 II    |                    hajlamot érzek magamban a hegedüléshez, de nem tudja,
 874 II    |                  nem tudja, hogy szabad-e. A jó úr nem is engedte tovább
 875 II    |                    Óh, hogyne! Óh, hogyne! A zene nemesíti a lelkeket,
 876 II    |                    hogyne! A zene nemesíti a lelkeket, a zene szelídíti
 877 II    |                  zene nemesíti a lelkeket, a zene szelídíti az indulatokat,
 878 II    |                  idejében zenével végezték a görög filozófok előadásaikat,
 879 II    |                    filozófok előadásaikat, a legmakacsabb indulatú ifjakat,
 880 II    |                zabolázni, kiken nem fogott a virga, skutika és a pálca,
 881 II    |                 fogott a virga, skutika és a pálca, mi javította meg?
 882 II    |                   pálca, mi javította meg? A hegedűvonó. Aki zenélni
 883 II    |                    azokkal nem kerül többe a tanítás havonkint hat váltó
 884 II    |               engedékeny férfiú válasza. – A tánc együtt jár a zenével;
 885 II    |               válasza. – A tánc együtt jár a zenével; már a görögök idejében
 886 II    |                  együtt jár a zenével; már a görögök idejében a tibicenek
 887 II    |                     már a görögök idejében a tibicenek kísérték a choreákat.
 888 II    |              idejében a tibicenek kísérték a choreákat. A klasszikusok
 889 II    |            tibicenek kísérték a choreákat. A klasszikusok sokat emlegetik
 890 II    |               klasszikusok sokat emlegetik a táncot. A rómaiaknál a kultuszhoz
 891 II    |                  sokat emlegetik a táncot. A rómaiaknál a kultuszhoz
 892 II    |           emlegetik a táncot. A rómaiaknál a kultuszhoz tartozott az,
 893 II    |               pedig éppen nélkülözhetetlen a tánc, kivált fiatalembernek.
 894 II    |            Ártatlan egy mulatság! Egy neme a testgyakorlatnak. A test
 895 II    |                   neme a testgyakorlatnak. A test ügyességére okvetlenül
 896 II    |                    e tekintetben hallgatok a kor kívánalmaira. Az én
 897 II    |                    már őhozzájuk úgyis jár a táncmester, ifjú barátomnak,
 898 II    |                    ifjú barátomnak, együtt a többiekkel, nem fog az többe
 899 II    |                    Szinte olcsónak találta a tanítást.~– Óh, az asszociáció
 900 II    |                 Hetenkint négy óra, együtt a többiekkel. Sőt ha nem találja
 901 II    |           fölöslegesnek, hogy ifjú barátom a művelt európai nyelvek előkelőbbjeivel
 902 II    |                   mester fáradsága, együtt a többiekkel, nem kerülend
 903 II    |                   azt betölteni ajánlhatom a gimnasztikát, a nemes tornászatot,
 904 II    |                 ajánlhatom a gimnasztikát, a nemes tornászatot, mely
 905 II    |                    nemes tornászatot, mely a test kifejlődését a lélek
 906 II    |                   mely a test kifejlődését a lélek gyarapodása mellett
 907 II    |                  nem kerül semmibe. Csupán a beíratási díj tesz tíz forintot.~
 908 II    |                   és előre fizetett, ámbár a tornászatot örömest elengedte
 909 II    |                belemenni, mint amekkorának a két partját a két kezével
 910 II    |                  amekkorának a két partját a két kezével megfoghatja,
 911 II    |                 két kezével megfoghatja, s a fenekét ugyanakkor a lábával
 912 II    |                     s a fenekét ugyanakkor a lábával eléri. Ezt tehát
 913 II    |                 Nehogy azonban valaki arra a félelmes gondolatra jöjjön
 914 II    |                előadottakból, hogy én majd a történet folyamában mentül
 915 II    |               fogok dicsekedni azzal, hogy a hegedűben milyen Paganini,
 916 II    |                 hegedűben milyen Paganini, a nyelvtudásban milyen Mezzofanti,
 917 II    |           nyelvtudásban milyen Mezzofanti, a festészetben milyen Buonarotti,
 918 II    |            festészetben milyen Buonarotti, a táncban milyen Vestris s
 919 II    |                   táncban milyen Vestris s a vívásban milyen Toldi Miklós
 920 II    |                   mindezekhez semmit; csak a híre van, hogy tanítottak
 921 II    |                  privátára mentem – együtt a többiekkel –, akkor a tanár
 922 II    |               együtt a többiekkel –, akkor a tanár nem volt otthon; mi
 923 II    |                  hosszat birkóztunk. Mikor a táncleckére mentem, együtt
 924 II    |                 táncleckére mentem, együtt a többiekkel –, akkor a táncmester
 925 II    |               együtt a többiekkel –, akkor a táncmester maradt el; –
 926 II    |                  azután megint birkóztunk.~A francia lecke alatt szintén
 927 II    |                  alatt szintén birkóztunk, a rajzlecke és hegedűlecke
 928 II    |               pedig éppen azt tettük, amit a többiek alatt; úgy hogy
 929 II    |                    többiek alatt; úgy hogy a tornászati leckére már egy
 930 II    |                 bűndíjnak nem számítom azt a megivott víztömeget, amit
 931 II    |                   midőn majd belefulladtam a Dunába. Sohasem merte ezt
 932 II    |                   ezt senki tudatni otthon a családunkkal. Loránd húzott
 933 II    |                    Loránd azt mondá:~– Azt a másik tanárt kezdem ez órától
 934 II    |                    bámulni és szeretni azt a tanárt, aki az ő osztályát
 935 II    |              igazgatja, s ha egyik osztály a másikkal csendes háborút
 936 II    |                  más indokokból, mint hogy a másik osztálynak a tanára
 937 II    |                    hogy a másik osztálynak a tanára ennek az egyiknek
 938 II    |                  Az én uralkodóm ellensége a te uralkodódnak, azért az
 939 II    |                   tekinteni.~Szerencsénkre a következő órák története
 940 II    |                  története kiverte mindezt a fejemből.~
 941 III   |                összeg volt.~Én voltam arra a legbüszkébb, hogy bátyám
 942 III   |                 hol lakom, előrebocsátani: a bátyám Bálnokházy udvari
 943 III   |                    voltam megengedni, hogy a kis pisze kösse fel a nyakkendőmet.
 944 III   |                 hogy a kis pisze kösse fel a nyakkendőmet. Igazán szép
 945 III   |                    amint megnéztem magamat a tükörben. Úgy találtam,
 946 III   |            atillámat felveszem. Hát még ha a hajam is fel volna sütve!~
 947 III   |                felőle győződve, hogy ebben a nagy városban több olyan
 948 III   |                  Csak az bosszantott, hogy a kis pisze mit enyeleg ott
 949 III   |                    ez az én büszkeségemet!~A lépcső alján meg a bohókás
 950 III   |          büszkeségemet!~A lépcső alján meg a bohókás Henrik várt rám
 951 III   |                lett az atillám, bizonyosan a Fánny kötényétől, mert az
 952 III   |                  Én csak arra kértem, hogy a galléromat ne érintse a
 953 III   |                    a galléromat ne érintse a szőrkefével, annak selyemkefe
 954 III   |                  atillám gallérja bársony.~A boltajtóból még a vén Márton
 955 III   |                 bársony.~A boltajtóból még a vén Márton is utánam kiáltott,
 956 III   |                  megmozdította fejebőrével a sipkáját.~Hogy szerettem
 957 III   |              betörni! Mit kompromittál itt a bátyám előtt? Tudhatná,
 958 III   |                   én gazdáimról; szálljunk a magasabb régiókba.~A bérkocsi
 959 III   |             szálljunk a magasabb régiókba.~A bérkocsi valahol az Országház
 960 III   |              tanácsos. Az inas – pardon! – a komornyik lent várt bennünket
 961 III   |              komornyik lent várt bennünket a kapuban (meglehet, hogy
 962 III   |               bátyám szállását, földszint, a kapu alatt. Egészen olyan
 963 III   |                Innen felvezetett bennünket a lépcsőkön; a lépcsőről a
 964 III   |         felvezetett bennünket a lépcsőkön; a lépcsőről a pitvarba, a
 965 III   |                   a lépcsőkön; a lépcsőről a pitvarba, a pitvarból az
 966 III   |                    a lépcsőről a pitvarba, a pitvarból az előszobába,
 967 III   |                 előszobába, az előszobából a szalonba, ahol az uraság
 968 III   |                   szobáin keresztülmentem. A mi díszszobánk nagyon szép
 969 III   |                   reputációmban, mikor ezt a termet megláttam, ahol tarka
 970 III   |                   fából volt minden bútor, a szövetek kelméje metszett
 971 III   |                metszett virágos bársony, s a függönyök széles csipkével
 972 III   |                 szőnyegen jár.~Bámulatomat a háziak megjelenése befejezte.~
 973 III   |                  külön ajtón jöttek elénk. A szemköztin urambátyám, az
 974 III   |               tanácsos, dolgozószobájából, a baloldalin nagyságos nénikém
 975 III   |              nénikém nappali szobájából, s a jobboldalin a kis kisasszony,
 976 III   |                szobájából, s a jobboldalin a kis kisasszony, Melanie
 977 III   |                 kisasszony, Melanie húgom, a gouvernante-néval a tanulószobából.~
 978 III   |                 húgom, a gouvernante-néval a tanulószobából.~Az udvari
 979 III   |                   ujján!~Azután jött elénk a nagyságos néni.~Mondhatom,
 980 III   |                lengett, hajlott, simult, s a kéz, mit csókra nyújtott
 981 III   |                    lehetetlen, hogy azokon a parányi lábakon libeghetett
 982 III   |                   magamon kívül hozott: ez a gyermekszáj tudott nyájasan
 983 III   |                  mennyit álmodtam én erről a szép szájról, mennyit láttam
 984 III   |                 tőle eleget tanulni. Mikor a kanalat vagy az ezüstvillát
 985 III   |                 vagy az ezüstvillát fogta, a kisujját egészen s a gyűrűs
 986 III   |                fogta, a kisujját egészen s a gyűrűs ujját félig felemelve
 987 III   |                    szellemek csókolóznának a köddel.~S óh be véghetetlen
 988 III   |               ügyetlen voltam én mellette! A kezem reszketett, ha valami
 989 III   |                 nyúlnom. Irtóztató volt az a gondolat, hogy ha a kanalat
 990 III   |                volt az a gondolat, hogy ha a kanalat ki találnám ejteni
 991 III   |                 kanalat ki találnám ejteni a kezemből, s a mártással
 992 III   |              találnám ejteni a kezemből, s a mártással leönteném az ő
 993 III   |                  senki. Ezekben az években a férfiember a leghasznavehetlenebb
 994 III   |                    az években a férfiember a leghasznavehetlenebb tárgy;
 995 III   |                 ezt maga is érzi. Innen az a minden tizenkét éves gyermekkel
 996 III   |               Csupán ebéd vége felé, mikor a gyermekvilágnak is megengedték,
 997 III   |            mártogatva bele, akkor találtam a figyelmet magamra vonni;
 998 III   |                eset volt.~Nekem is töltött a komornyik az aszúból. A
 999 III   |                    a komornyik az aszúból. A tiszta aranyszín nedv a
1000 III   |                    A tiszta aranyszín nedv a metszett üvegcsében oly