Fezejet

1501 IV    |                 adnia, aki be akart jutni.~A tekintetes urak jó egy óranegyedig
1502 IV    |                 csoszogó léptek hangzottak a folyosóról, s valami rekedt,
1503 IV    |             asszonyi hang elkezdé vallatni a kívül levőket.~– No, ki
1504 IV    |                    kívül levőket.~– No, ki a?~– Hát mink vagyunk.~– Kik
1505 IV    |                   mink vagyunk.~– Kik azok a mink?~– A vendégek.~– Miféle
1506 IV    |              vagyunk.~– Kik azok a mink?~– A vendégek.~– Miféle vendégek?~–
1507 IV    |             vendégek.~– Miféle vendégek?~– A szolgabíró meg az esküdt.~
1508 IV    |                   nagy nehezen félretolták a tolózárt, s megjelent a
1509 IV    |                    a tolózárt, s megjelent a kérdezgető: egy asszonyság,
1510 IV    |                   az asszonyságnak az volt a luxusa, hogy mentül több
1511 IV    |                    jöhettem mindjárt, mert a rántott hal a serpenyőben
1512 IV    |               mindjárt, mert a rántott hal a serpenyőben volt, azt meg
1513 IV    |                    csak nézzen utána annak a sülthalnak, hogy meg ne
1514 IV    |                 majd rátalálunk mi valahol a tens úrra. Elvégezte-e már
1515 IV    |                egyet szokott még imádkozni a megboldogult lelkéért. Ne
1516 IV    |              urakat egy nagy szobába, mely a terített asztalról sejtve,
1517 IV    |              votiv-teremnek nézhette volna a belépő, annyira fel volt
1518 IV    |            magasztos! Egy Krisztus-kép, ki a Golgotára vitt kereszt terhe
1519 IV    |              kereszt terhe alatt lerogyik, a bánatos özvegy szobájában;
1520 IV    |                szeplőtlen fehér, mint maga a dicső eszme, a hajadon ágya
1521 IV    |                   mint maga a dicső eszme, a hajadon ágya fölött; egy
1522 IV    |                  egy báránykás gyermekkép, a Keresztelő János és a kis
1523 IV    |          gyermekkép, a Keresztelő János és a kis Jézuska, mit az alvó
1524 IV    |                   de visszataszító látvány a farizeus lakása, ki körülrakja
1525 IV    |                    azzal szokott jelt adni a konyhában, hogy a tálaláshoz
1526 IV    |                jelt adni a konyhában, hogy a tálaláshoz lehet készülni.
1527 IV    |                  lehetett elhinni, hogy az a fej arra mind használható,
1528 IV    |                   nyájasan szorított kezet a vendég urakkal: esküdt urat
1529 IV    |                  láthatni most éri először a különösen megtisztelő szerencse.~
1530 IV    |                   egy szót sem fog szólni. A társalgás egész terhe esküdt
1531 IV    |          egzekúciót.~Ez volt természetesen a társalgás megkezdésére legalkalmasabb
1532 IV    |              kriminális processzus kerülne a bíróság elé.~– Megvallom,
1533 IV    |           Megvallom, hogy ma reggel, midőn a végrehajtó bíróság kijött,
1534 IV    |                  fogcsikorgatva harapdálja a fejére taposó igazságnak
1535 IV    |                 büntettem magamat. Az lesz a büntetésem, hogy itt fogok
1536 IV    |              böjtöl, mi teleettük magunkat a szomszédban, végig fogjuk
1537 IV    |                 asszony kiseprűz bennünket a házból.~– Szolgabíró úrnak
1538 IV    |                Szolgabíró úrnak bizonyosan a nagy hivatalos fáradságban
1539 IV    |                    fáradságban fájdula meg a feje? – ekként találgatá
1540 IV    |                   feje? – ekként találgatá a szeget a fején Sárvölgyi.~–
1541 IV    |                  ekként találgatá a szeget a fején Sárvölgyi.~– Valósággal
1542 IV    |                      Nagy küzdelmekkel jár a hivatal – erősíté a felvett
1543 IV    |                    jár a hivatal – erősíté a felvett álláspontot Sárvölgyi. –
1544 IV    |                   álláspontot Sárvölgyi. – A buzgalom és serénység sokakat
1545 IV    |                    idejekorán elemészt. Ez a világ nem méltányolja azt,
1546 IV    |                 nem méltányolja azt, hanem a túlvilág bizonyára meghozza
1547 IV    |          szolgabíró úrnak jó volna ledűlni a pamlagra, s kipihenni magát,
1548 IV    |                     s kipihenni magát, míg a brachium a kolostortisztogatásból
1549 IV    |            kipihenni magát, míg a brachium a kolostortisztogatásból előkerül,
1550 IV    |                álom az ég adománya – monda a kegyes férfiú –, vétkeznék,
1551 IV    |                   magát mindjárt itt ebben a szobában kényelembe tenni.~
1552 IV    |                   nehéz tudomány volt azon a náddal fonott karos lócán,
1553 IV    |                   fonott karos lócán, amit a házigazda pamlagnak titulált;
1554 IV    |                 maga előtt látja ismét azt a megterített asztalt, ahol
1555 IV    |                egyik vendég egy ölnyire ül a másiktól, körös-körül a
1556 IV    |                    a másiktól, körös-körül a szentképek mind ott függnek
1557 IV    |                szentképek mind ott függnek a falakon, de mind félrefordították
1558 IV    |                    nem akarnának idenézni. A padlat közepéről függött
1559 IV    |              tizenkét karos csillár, annak a helyén lóg maga a házigazda.~
1560 IV    |                    annak a helyén lóg maga a házigazda.~Átkozott bolond
1561 IV    |                 bolond egy álom!~Pedig hát a házigazda ott ül szemközt
1562 IV    |                  ül szemközt az esküdttel, a hosszú asztal két végén,
1563 IV    |              tetszett teríteni. S minthogy a szolgabíró terítéke közbül
1564 IV    |             terítéke közbül üresen maradt, a gazda és a vendég olyan
1565 IV    |                  üresen maradt, a gazda és a vendég olyan távol estek
1566 IV    |                  hogy egyik sem volt képes a másikat kínálkozással elérni.~
1567 IV    |                       Borcsa asszony hozta a levest.~Esküdt úr el volt
1568 IV    |                    arra az áldozatra, hogy a legale testimonium hitelének
1569 IV    |            Csalatkozott.~Van egy sajátsága a magyarnak, amit még nem
1570 IV    |                    énekeltek meg; az, hogy a gyomra nem vesz be bizonyos
1571 IV    |        maiden-speechébe minek keverte bele a – spinótot. Pedig ez volt
1572 IV    |                    spinótot. Pedig ez volt a legerősebb indok, amit csak
1573 IV    |             Vörösmarty azt énekelte, hogy „A nagy világon e kívül nincsen
1574 IV    |                  mindenütt vajjal főznek”.~A magyar gyomor gyűlöli a
1575 IV    |                    A magyar gyomor gyűlöli a vajast. Undorodik, megcsömörlik,
1576 IV    |                  alattomosan megeteti vele a vajast, azt mint élete elleni
1577 IV    |              lesoványkodik, elvész, s mint a tevepárduc az európai klíma
1578 IV    |                   magyar ember volt. Amint a ráklevesen megérezte, hogy
1579 IV    |               vajjal van készítve, letette a kanalat a tányéra mellé,
1580 IV    |                készítve, letette a kanalat a tányéra mellé, s azt mondta,
1581 IV    |                 azt mondta, hogy nem eheti a rákot. Amióta megtudta,
1582 IV    |               rákot. Amióta megtudta, hogy a rák nem egyéb, mint vízben
1583 IV    |                 társulat keletkezett, mely a cserebogaraknak csemegévé
1584 IV    |                 asszony – monda sóhajtozva a háziúr. Ő maga sem evett,
1585 IV    |                 mérges dohogással vitte el a tálat.~Képzeljen magának
1586 IV    |               minden ambíciója, uralkodása a konyha, mikor mindjárt az
1587 IV    |                 adják vissza az asztalról.~A másikkal pedig éppen úgy
1588 IV    |                    attól temették el, hogy a szardellát megkóstolta,
1589 IV    |                   s valamennyi asszonyféle a családjában rögtön görcsöket
1590 IV    |                    rögtön görcsöket kapott a szagától. Ő készebb volna
1591 IV    |           finnyáskodás, így turkapiszkálni a tisztességes ételben, hogy
1592 IV    |                    Ott kinn aztán hangzott a csetepaté a konyhaszolgálóval,
1593 IV    |                 aztán hangzott a csetepaté a konyhaszolgálóval, s volt
1594 IV    |                 főve, kirántott zsemlyével a hátán.~Ettől esküdt úrnak
1595 IV    |                 jönni. Itt már beleveszett a gazdasszony Sárvölgyi úrba.~–
1596 IV    |                  mint maga, hogy megtartja a pénteket? Mármost itt van
1597 IV    |             Mármost itt van la, engemet ér a szégyen, gyalázat.~– Ez
1598 IV    |        megnyugvással Sárvölgyi úr.~– Üssön a kő a maga bűnhődéséhez;
1599 IV    |                 Sárvölgyi úr.~– Üssön a kő a maga bűnhődéséhez; most
1600 IV    |          bűnhődéséhez; most engemet megesz a méreg, ha odaát ezt megtudják.
1601 IV    |                forró vízzel kergetik is ki a házból, de ő ehhez hozzáharapni
1602 IV    |                 Sárvölgyi úr maga vevé elő a kávéfőzőt, ezt nem bízta
1603 IV    |                  spirituszlángnál megfőzte a kávét, míg Boris visszatért.~
1604 IV    |               éppen azt álmodta, mintha az a plafondról lelógó ember
1605 IV    |                    azt mondaná: „Tessék ez a csésze kávé”. S ugyan jólesett
1606 IV    |                    kávé”. S ugyan jólesett a szívének, mikor felriadván
1607 IV    |                 szívének, mikor felriadván a pamlagról, nem a csillár
1608 IV    |                felriadván a pamlagról, nem a csillár helyén, hanem a
1609 IV    |                    a csillár helyén, hanem a széken látta őt maga előtt
1610 IV    |                    előtt ülni:~– Tessék ez a csésze kávé.~Szolgabíró
1611 IV    |                  egy tál túrós galuskával.~A világ minden regényírója
1612 IV    |                  minden regényírója rajong a maga nemzeti eledelei mellett;
1613 IV    | demokrata-centralista; s e kérdés az, hogy a túrós galuskának múlhatatlan
1614 IV    |                    conditio sine qua nonja a zsíros tepertő: ellenben
1615 IV    |               hagyományos szokásainkkal és a nemzeti közérzülettel összeütköző
1616 IV    |                  Nem tagadható pedig, hogy a jelen esetben is nagy gravamenre
1617 IV    |               vétele által.~Borcsa asszony a női harag legvégső stádiumának
1618 IV    |             mosolygott, és nyájas volt. Az a legrettenetesebb látvány,
1619 IV    |                 hajszál választja el attól a katasztróftól, hogy most
1620 IV    |              mindjárt az egész tál galuska a fejéhez repüljön.~– Tessék,
1621 IV    |                   alássan.~Esküdt úr hátán a hideg veríték folyott végig.~–
1622 IV    |                     hogy merre lesz tágabb a világ –, de nekem semmiféle
1623 IV    |                lakozott túrós galuskával – a feketekávé után.~A katasztróf
1624 IV    |            galuskával – a feketekávé után.~A katasztróf még nem ütött.
1625 IV    |                   még nem ütött. Esküdt úr a szemét is behunyta már,
1626 IV    |                    elkerülhetetlent, hanem a zivatar, csudára, elvonult
1627 IV    |                felől.~Volt még tárgy, mely a mennyköveket magához vonta.~
1628 IV    |                mennyköveket magához vonta.~A szolgabíró visszaült már
1629 IV    |              asztalhoz, s még ő most rakta a cukrot a kávéjába; ennek
1630 IV    |                  még ő most rakta a cukrot a kávéjába; ennek még nem
1631 IV    |                     ennek még nem lehet az a kifogása.~– Tessék, kérem
1632 IV    |                     Tessék, kérem alássan…~A szolgabírónak a hajaszálai
1633 IV    |                   alássan…~A szolgabírónak a hajaszálai álltak fel a
1634 IV    |                    a hajaszálai álltak fel a borzasztó tekintettől. Látta,
1635 IV    |                tekintettől. Látta, hogy az a kegyetlen sárkánya az apokalipszisnek
1636 IV    |                  maga agyon nem eszi magát a túrós étekből. Az pedig
1637 IV    |                   pedig teljes lehetetlen. A pallossal vagy a máglyával
1638 IV    |               lehetetlen. A pallossal vagy a máglyával szemben sem lehet
1639 IV    |                   székével odább húzódozva a fenyegető rémtől –, de én
1640 IV    |               ebédelni.~Ekkor aztán kitört a zivatar.~Letette Borcsa
1641 IV    |                     Letette Borcsa asszony a galuskás tálat az asztal
1642 IV    |              szélére, két csípőjére nyomta a két kezét, s ilyen kifakadásban
1643 IV    |                   tartotta magukat odaát – a cigányleány.~A forró kávé
1644 IV    |             magukat odaát – a cigányleány.~A forró kávé mindkét vendég
1645 IV    |                   mindkét vendég férfiúnak a torkán akadt e szóra. Esküdt
1646 IV    |                akadt e szóra. Esküdt úrnak a nagy nevetéstől, szolgabíró
1647 IV    |               nevetéstől, szolgabíró úrnak a még nagyobb rémülettől.~
1648 IV    |            csakugyan szörnyű bosszút állt!~A jámbor szolgabíró olyannak
1649 IV    |              tudják odahaza.~Szerencséjére a pandúrkáplár jött azzal
1650 IV    |                    pandúrkáplár jött azzal a hírrel, hogy a szentségtelen
1651 IV    |                  jött azzal a hírrel, hogy a szentségtelen képek levakartatása
1652 IV    |            levakartatása végrehajtatott, s a kocsik előálltak. Ő is kikapta
1653 IV    |                kikapta azonban már odakinn a magáét, mert a konyhában
1654 IV    |                 már odakinn a magáét, mert a konyhában kérdezősködvén
1655 IV    |              keményen lehordá, hogy menjen a mélységes poklokra, hisz
1656 IV    |                   kendet is leitatta odaát a cigányleány!~Az a cigányleány!~
1657 IV    |                    odaát a cigányleány!~Az a cigányleány!~Szolgabíró
1658 IV    |            szekérre, mint most, hogy ettől a háztól, ettől a lankadombi
1659 IV    |                 hogy ettől a háztól, ettől a lankadombi elátkozott teleptől
1660 IV    |           útitársát:~– Hát, urambátyám, az a nagyságos asszony csakugyan
1661 IV    |              csakugyan cigányleány volt?~– A biz a volt, uramöcsém!~–
1662 IV    |                  cigányleány volt?~– A biz a volt, uramöcsém!~– Hát mért
1663 IV    |              fohászkodott.~– Csak legalább a feleségemnek meg ne mondja
1664 IV    |                    aztán, urambátyám, hogy a cigányleány megcsókolt.~
1665 V     |                                         V. A fenevad tanyája~Még akkoriban
1666 V     |              fenevad tanyája~Még akkoriban a Tisza-szabályozás a pium
1667 V     |              akkoriban a Tisza-szabályozás a pium desideriumok közt sem
1668 V     |        desideriumok közt sem létezett; azt a rónát, hol most Lankadomb
1669 V     |              mocsár fedte, mely éppen csak a Topándy kertje alatt végződött,
1670 V     |               vízárok választá el; ugyanaz a vízárok keskenyen, kanyarogva
1671 V     |               keskenyen, kanyarogva bement a nagy nádrengetegbe, s száraz
1672 V     |               érformát képezett, melyen át a Tiszába folyott le a mocsár
1673 V     |                    át a Tiszába folyott le a mocsár vize. Mikor esős,
1674 V     |                    akkor meg természetesen a Tiszából folyott vissza
1675 V     |                    Tiszából folyott vissza a patak ugyanazon az úton
1676 V     |                mocsár Topándy birtoka volt a szomszéd falu határáig,
1677 V     |                 határáig, s egy területben a szomszéd lankaságokkal együtt
1678 V     |                   környék vadásza leshette a szélében a szárcsát napestig,
1679 V     |                vadásza leshette a szélében a szárcsát napestig, s ha
1680 V     |            szárnyast, senki sem szólt bele a dolgába.~Topándynak valamelyik
1681 V     |              vágatni az ingoványban, hanem a mostani úr betiltotta ezt
1682 V     |                  mostani úr betiltotta ezt a nemét a nemzetgazdászati
1683 V     |                  úr betiltotta ezt a nemét a nemzetgazdászati iparnak,
1684 V     |                 mert egészen elundokította a helyet; a régi vágások gödrei
1685 V     |                    elundokította a helyet; a régi vágások gödrei megteltek
1686 V     |                  jó szemmel ki lehet venni a kastély tornácáról azt a
1687 V     |                   a kastély tornácáról azt a roppant szénakazlat, amit
1688 V     |                 vagy tizenkét év előtt ott a mocsár közepén összehordtak;
1689 V     |                    éppen száraz nyár volt, a mocsár dombosain kaszáltak;
1690 V     |                     se szánnal hozzáférni; a széna ottveszett, azóta
1691 V     |                  is barnult már egészen, s a tetejét belepte a moh meg
1692 V     |               egészen, s a tetejét belepte a moh meg a fű.~Topándy gyakran
1693 V     |                  tetejét belepte a moh meg a fű.~Topándy gyakran mondá
1694 V     |             ismerős vadászcimboráinak, kik a távol eső mocsári szénakazlat
1695 V     |             észrevették:~– Lássátok, abban a kazalban lakni kell valakinek.
1696 V     |              Sokszor látom esténkint, hogy a kazalból füst jön ki. S
1697 V     |              mindannyiszor megjárták, mert a kazal környéke úgy el volt
1698 V     |              lehetett nekimenni, aki pedig a zsombékokra bízta magát,
1699 V     |                 bírták kötéllel kihúzgálni a dágványból.~Utoljára aztán
1700 V     |           megnyugodtak benne, hogy biz itt a kastély láttávolában rendes
1701 V     |           láttávolában rendes tanyát ütött a farkasok és vidrák között
1702 V     |                    ő sem bánt soha senkit.~A gyanús kazal tájékát tehát
1703 V     |                 gyanús kazal tájékát tehát a legvállalkozóbb vadászok
1704 V     |                   kerülgették; ki lehet az a merész, aki azt éjszaka
1705 V     |             éjszaka meri fölkeresni?~Mikor a holdvilág esőt jósló udvara
1706 V     |            közepéből ezüst ködfényt áraszt a mocsárvidékre, még elriasztóbbá
1707 V     |       mocsárvidékre, még elriasztóbbá téve a táj arcát; mikor a mocsár
1708 V     |                    téve a táj arcát; mikor a mocsár kigőzölgése lomha
1709 V     |            kigőzölgése lomha köddé nehezül a lapályra; mikor az ingovány
1710 V     |              felzendül, hirdetve, hogy itt a sár és a bűzhödt lég az
1711 V     |                hirdetve, hogy itt a sár és a bűzhödt lég az úr; mikor
1712 V     |                   bűzhödt lég az úr; mikor a bölömbika huhogva felelget
1713 V     |                 fészkéről egymásnak; mikor a hímfarkas társait híja üvöltve;
1714 V     |             kísértet arcú felhő húzódik el a hold előtt, s valamit suttog
1715 V     |              megborzad az egész természet, a nádason zizegve csap végig
1716 V     |                 nádason zizegve csap végig a szél, s egy percre elhallgat
1717 V     |                    rémhangja együtt: kinek a léptei hangzanak akkor a
1718 V     |                   a léptei hangzanak akkor a mocsár sömlyékében?~Egy
1719 V     |               sömlyékében?~Egy lovas halad a holdvilágnál egyes-egyedül.~
1720 V     |                holdvilágnál egyes-egyedül.~A paripa csülökig dagaszt
1721 V     |                    paripa csülökig dagaszt a söppedékben, mely semmi
1722 V     |                 mely semmi utat nem mutat: a nyomot, mi utána marad,
1723 V     |                   jelöl, semmi egyéb, mint a kettétört nádszálak: jelei
1724 V     |                 kettétört nádszálak: jelei a korábbi ittjárásnak.~Az
1725 V     |                okos mén figyelmesen vigyáz a jelekre, néhol széttágult
1726 V     |              helyekre akad, ahol megszűnik a nádas, helyette a tőzegföld
1727 V     |                megszűnik a nádas, helyette a tőzegföld növényzete állja
1728 V     |       gazfolyondárokkal belepve az ösvényt a megtérő előtt, mit holdújságnál
1729 V     |            eltávoztakor hagyott maga után. A paripa éles szeme segít
1730 V     |                  Ügyesen tudja kiválogatni a helyet, ahol még szilárd
1731 V     |                   helyet, ahol még szilárd a föld; néhol egyik zsombékról
1732 V     |                     néhol egyik zsombékról a másikra ugrik. A hely, amit
1733 V     |                zsombékról a másikra ugrik. A hely, amit átszökött, zöld
1734 V     |                    az ott csalóka mélység: a tőzegvágás helye, melyet
1735 V     |              melyet megtöltött az iszap, s a vízimoh zöld pázsittal vont
1736 V     |                    zöld pázsittal vont be: a rálépőt elnyeli a hínár.
1737 V     |                 vont be: a rálépőt elnyeli a hínár. Aztán üget ismét
1738 V     |                     kanyarogva, kerülgetve a veszélyes ösvényen.~Hát
1739 V     |                    veszélyes ösvényen.~Hát a lovas?~Az pedig aluszik!~
1740 V     |                  Az pedig aluszik!~Aluszik a ló hátán, akkor, midőn az
1741 V     |                  sír, balról is sír, alant a pokol, körül a kiterített
1742 V     |                  sír, alant a pokol, körül a kiterített éjszaka. A lovas
1743 V     |                körül a kiterített éjszaka. A lovas aluszik, feje és dereka
1744 V     |               szokták, mikor nagyot zökken a szekér, s aztán megint szundikál
1745 V     |                 paripájához, oly bizton ül a nyeregben. Csak a fejével
1746 V     |                bizton ül a nyeregben. Csak a fejével alszik; keze, lába
1747 V     |                   lába ébren van, két lába a kengyelben, egyik kezében
1748 V     |                  kengyelben, egyik kezében a kantár, másikban a felvont
1749 V     |                 kezében a kantár, másikban a felvont kétcsövű puska.~
1750 V     |                    felvont kétcsövű puska.~A holdfénynél sötét arca még
1751 V     |                   valahol” fennakadhatott.~A lovas jóízűn aluszik; bizonyosan
1752 V     |                    fejét – lova nyakára.~S a ló is tudni látszik, hogy
1753 V     |              egyszer se rázkódik meg, hogy a tömérdek maró, szívó bogarat
1754 V     |                    füzesen keresztültörtet a paripa, a fűzerdő sötétjében
1755 V     |                  keresztültörtet a paripa, a fűzerdő sötétjében apró
1756 V     |                 fűre, fáról fára ugrálnak, a levegőben himbálják magukat,
1757 V     |                lángjuk nem vet semmi fényt a sötétben, csak rémképe az
1758 V     |                  sötétben, csak rémképe az a lángnak. Bolygófény az,
1759 V     |                 korhadt testek villó gőze.~A paripa mégiscsak meghorkan
1760 V     |                 folyvást, hogy ugrálnak át a feje fölött, hogy iparkodnak
1761 V     |              lepkék volnának; egy rászállt a lovas kalapjára, s együtt
1762 V     |                   együtt libeg vele, amint a fejével bólogat.~A paripa
1763 V     |                   amint a fejével bólogat.~A paripa tüszkölve fújt a
1764 V     |                    A paripa tüszkölve fújt a bolygó lángok felé, mire
1765 V     |                  szétrepültek előle. Hanem a tüszkölésre a lovas is fölébredt.
1766 V     |                 előle. Hanem a tüszkölésre a lovas is fölébredt. Szétnézett
1767 V     |                   is fölébredt. Szétnézett a fényes manó-kísérők közt,
1768 V     |               manó-kísérők közt, egy éppen a kalapja karimáján libegett
1769 V     |             hozzákapott, nagyot libbent, s a kezére szállt. A lovas sarkantyúba
1770 V     |                libbent, s a kezére szállt. A lovas sarkantyúba kapta
1771 V     |                   utána.~Egy kanyarulatnál a temetői rémfény-csapat kétfelé
1772 V     |             kétfelé szakadt; nagyobb része a légáramlással eltért, hanem
1773 V     |              őrszem megmaradt állhatatosan a lovas körül, s majd előtte,
1774 V     |              előtte, majd utána repkedett.~A lovas meghúzta a kantárszárat,
1775 V     |                repkedett.~A lovas meghúzta a kantárszárat, s halkan léptetve,
1776 V     |               elkezdte csendesen számlálni a körüle repkedő rémfényeket.~„
1777 V     |                  négy, öt, hat, hét. – Már a hetedik is itt van? – Pedig
1778 V     |                 Pedig még csak tegnap jött a többihez.”~A füzesből kiérve,
1779 V     |                   tegnap jött a többihez.”~A füzesből kiérve, hideg szellő
1780 V     |                 hideg szellő csapott végig a síkon; az elül minden rémfény
1781 V     |                minden rémfény visszafutott a sötétbe, s táncolta kísértettáncát
1782 V     |                    minő mulatság ez nekik?~A lovas aludt tovább.~A rejtélyes
1783 V     |               nekik?~A lovas aludt tovább.~A rejtélyes kazal olyan közel
1784 V     |             egyenesen neki lehetett menni. A paripa nem tette azt, hanem
1785 V     |                 hanem félkörben megkerülte a tért, míg egyszer egy kerek
1786 V     |                 egy kerek tó elé ért, mely a kazaltól elválasztá. Itt
1787 V     |                   kazaltól elválasztá. Itt a tóparton megállt, s fejét
1788 V     |                   elkezdte felhányni, hogy a lovast csendesen fölébressze
1789 V     |                  Az feltekintett; leszállt a kengyelből, leszedte lováról
1790 V     |               kengyelből, leszedte lováról a nyerget és kantárt, s azzal
1791 V     |                   azzal ráütött tenyerével a hátára.~A paripa erre belegázolt
1792 V     |               ráütött tenyerével a hátára.~A paripa erre belegázolt a
1793 V     |                   A paripa erre belegázolt a tóba, mely egyszerre nyakáig
1794 V     |                    nyakáig ért, s átúszott a túlsó partig.~Miért nem
1795 V     |               túlsó partig.~Miért nem ment a száraz felől? Miért éppen
1796 V     |                  száraz felől? Miért éppen a vízen keresztül?~A lovag
1797 V     |                   éppen a vízen keresztül?~A lovag azalatt leguggolt
1798 V     |                    lovag azalatt leguggolt a rekettye közé, térdére fektette
1799 V     |                    megnézte, rajt vannak-e a kovák a sárkányokon, nem
1800 V     |            megnézte, rajt vannak-e a kovák a sárkányokon, nem hullott-e
1801 V     |              sárkányokon, nem hullott-e ki a por a serpenyőből, s nesztelenül
1802 V     |                     nem hullott-e ki a por a serpenyőből, s nesztelenül
1803 V     |                nesztelenül meghúzta magát, a távozó paripa után tekintve.~
1804 V     |               távozó paripa után tekintve.~A paripa előre volt küldve –
1805 V     |                 küldve – kémlelőnek.~Amint a partra kiért, farkát magához
1806 V     |                   ne üssön, fejét lesunyta a földig, mint a szimatoló
1807 V     |                    lesunyta a földig, mint a szimatoló vadászeb, s meg-megállt
1808 V     |                   meg-megállt hallgatózni.~A kazal déli oldalában, mely
1809 V     |                 kazal déli oldalában, mely a falutól el volt fordulva,
1810 V     |                    volt fordulva, ott volt a kazalba vágott üreg bejárása:
1811 V     |                    úgy összetűzködve, hogy a kazal színével egészen összhangzó
1812 V     |                 gyaníthasson semmit.~Amint a paripa az ajtó közelébe
1813 V     |           figyelmesen tekinte oda, sörénye a homlokára vágódott, mint
1814 V     |                 mintha harapni készülne: – a vesszőajtó alján nyílás
1815 V     |                nyílás volt, azon betörtek.~A paripa azt is tudta már,
1816 V     |                  azt is tudta már, hogy ki a betörő: érezte szagáról.
1817 V     |             különben ő is észrevette volna a ló közeledtét. A farkaskölykek
1818 V     |          észrevette volna a ló közeledtét. A farkaskölykek nyifogása
1819 V     |            farkaskölykek nyifogása hangzik a kazalból.~A paripa megfogta
1820 V     |              nyifogása hangzik a kazalból.~A paripa megfogta fogával
1821 V     |                    paripa megfogta fogával a sövényajtót, s hirtelen
1822 V     |               helyéből.~Azzal hátratorpant a mén, mind a négy lábát előrefeszítve,
1823 V     |                   hátratorpant a mén, mind a négy lábát előrefeszítve,
1824 V     |             repkedett jobbra-balra, mintha a szél lebegtetné.~A kazal
1825 V     |                  mintha a szél lebegtetné.~A kazal odújából pedig előkúszott
1826 V     |                    előkúszott az ellenség: a sovány, kiéhezett csikasz.
1827 V     |                  álmainak folytatása-e ez, a kész pecsenye, mely helyébe
1828 V     |                anyjától hurcoltatni magát. A vén ordas csak nagyokat
1829 V     |                   az ilyen hangot, melyben a káröröm nyilatkozik, s csendesen
1830 V     |                farkával sovány horpaszait.~A mén látta, hogy ellensége
1831 V     |                    hogy ellensége nem siet a támadásra. Akkor aztán ő
1832 V     |                    közelebb, fejét lehajtá a földre, úgy lépegetett csendesen
1833 V     |                  már éppen azon volt, hogy a nyakára ugorjék, akkor hirtelen
1834 V     |                   rúgta fel az állkapcáját a farkasnak, hogy annak az
1835 V     |                    hörgő üvöltéssel rohant a dühödt fenevad a paripára;
1836 V     |                    rohant a dühödt fenevad a paripára; hanem az a második
1837 V     |               fenevad a paripára; hanem az a második rohamnál úgy rúgta
1838 V     |                rohamnál úgy rúgta fel mind a két hátulsó lábával, hogy
1839 V     |                  két hátulsó lábával, hogy a toportyán bukfencet vetett
1840 V     |                 toportyán bukfencet vetett a levegőben. Ez még dühösebbé
1841 V     |              szájjal szökött harmadszor is a ménnek, ezúttal aztán olyan
1842 V     |                patkó hosszú sebet hasított a szügyén, s ez nem volt még
1843 V     |                    s ez nem volt még elég; a paripa, míg a földről fel
1844 V     |                    még elég; a paripa, míg a földről fel sem szedte magát,
1845 V     |               egyik első lábát összezúzta.~A farkas ezzel feladta a harcot.~
1846 V     |                     A farkas ezzel feladta a harcot.~Meggyalázva, foga,
1847 V     |                  lába törötten elbaktatott a csatatérről, s nemsokára
1848 V     |                   csatatérről, s nemsokára a kazal tetején jelent meg.
1849 V     |                  kazal tetején jelent meg. A gyáva! A győztes ellenség
1850 V     |               tetején jelent meg. A gyáva! A győztes ellenség elől oda
1851 V     |                    ahova az nem követheté.~A paripa viháncolva nyargalta
1852 V     |                 viháncolva nyargalta körül a kazlat: le akarta csalni
1853 V     |                    ellenfelét. Az csak ült a kazal tetején; tört lábát,
1854 V     |                    állatok legbüszkébbike, a mén, kevélyebb tekintettel,
1855 V     |                   Azzal hirtelen felkapott a fogával egyet a farkaskölykek
1856 V     |                  felkapott a fogával egyet a farkaskölykek közül, mik
1857 V     |                   megrázta azt kegyetlenül a levegőben, s azzal lecsapta
1858 V     |                levegőben, s azzal lecsapta a földre, hogy annak egyszerre
1859 V     |                  fájdalmas dühvel üvöltött a kazal tetején.~A mén újra
1860 V     |                  üvöltött a kazal tetején.~A mén újra felkapott egyet
1861 V     |                   mén újra felkapott egyet a kölykek közül, s a levegőbe
1862 V     |                   egyet a kölykek közül, s a levegőbe hajította.~Mikor
1863 V     |                  levegőbe hajította.~Mikor a harmadikat is felkapta nyakánál
1864 V     |           elkeseredett dühvel ugrott le rá a kazal tetejéről, s végső
1865 V     |                 tett, hogy körmével elérte a paripa nyakát, de zúzott
1866 V     |                  már, odarogyott le alája; a diadalmas ellenfél aztán
1867 V     |                    ott agyontaposta, elébb a vénet, azután a kölykeket
1868 V     |        agyontaposta, elébb a vénet, azután a kölykeket mind.~Azzal büszkén
1869 V     |                  ficánkolva körülnyargalta a kazlat, s azután szép csendesen
1870 V     |                   nincs semmi baj? – szólt a lovas, megcsókolva lova
1871 V     |                szinte viszonozni látszott.~A mén ismerős röhögéssel felelt
1872 V     |                  ismerős röhögéssel felelt a kérdésre, s fejét odadörzsölte
1873 V     |           odadörzsölte gazdája csípejéhez.~A lovas azzal csomóba kötött
1874 V     |                    kantárt, úgy kapott fel a ló hátára szőrén, szerszámtalanul,
1875 V     |                   szőrén, szerszámtalanul, a paripa vígan kaptatott át
1876 V     |                    vígan kaptatott át vele a megjárt helyre, s a kazal
1877 V     |                   vele a megjárt helyre, s a kazal odúja előtt megállt,
1878 V     |             megállt, ott gazdája leszökött a hátáról; a paripa aztán
1879 V     |               gazdája leszökött a hátáról; a paripa aztán hanyatt vágta
1880 V     |                   magát, s meghengergőzött a fűben, ihogva, röhögve,
1881 V     |                 azután felugrott, megrázta a bőrét, s nekiállt jóízűen
1882 V     |                nekiállt jóízűen legelészni a kövér, süppedő fűben.~A
1883 V     |                    a kövér, süppedő fűben.~A cigányt meg sem lepték a
1884 V     |                   A cigányt meg sem lepték a megelőzött harc véres tanújelei.
1885 V     |              bundának. Úgyis elszakadt már a régi.~Itt valami jutott
1886 V     |                     Ez nőstény volt; akkor a hímnek is itt kell lenni
1887 V     |                   valahol – biztos helyen.~A kazal körös-körül volt véve
1888 V     |                 sorban, mégpedig úgy, hogy a két külső közt maradt hézagnak
1889 V     |                  maradt hézagnak megfelelt a belső farkasverem, ami a
1890 V     |                   a belső farkasverem, ami a kettő közt véletlenül átjött,
1891 V     |               véletlenül átjött, beleesett a harmadikba; az egész furfangos
1892 V     |                  amit időjártával belepett a moha, úgyhogy az embert
1893 V     |                     Tehát ezért nem vágott a paripa egyenesen a kazalnak.
1894 V     |                  vágott a paripa egyenesen a kazalnak. Erődített vármű
1895 V     |              Erődített vármű volt ez, s az a tó előtte, az volt egyedüli
1896 V     |                   bejárat e várba: az volt a kapu.~A nőstényfarkas is
1897 V     |                   e várba: az volt a kapu.~A nőstényfarkas is bizonyosan
1898 V     |                nőstényfarkas is bizonyosan a vízen keresztül jutott ide;
1899 V     |                vízen keresztül jutott ide; a hímje nem volt oly okos,
1900 V     |             megfogta magát egyik veremben. A cigány mindjárt észrevette,
1901 V     |              szakadva, s amint letekintett a mélységbe, két villogó veres
1902 V     |                   eljövök érted, s elkérem a bőrödet, ha idadod. Ha adod,
1903 V     |                    ha nem adod, veszem. Ez a rend a világon. Nekem nincs,
1904 V     |                    adod, veszem. Ez a rend a világon. Nekem nincs, neked
1905 V     |               Egyikünknek meg kell dögleni a másikért; légy az te.~Még
1906 V     |                     Még azután ráért, hogy a nőstényfarkasról hevenyében
1907 V     |       nőstényfarkasról hevenyében lerántsa a bőrt, mert ha meghűl, nehezebb
1908 V     |                   mert ha meghűl, nehezebb a munka. A lefejtett bundát
1909 V     |                  meghűl, nehezebb a munka. A lefejtett bundát kifeszíté
1910 V     |             karókra, s kitámasztá száradni a holdvilágra; a hullákat
1911 V     |                    száradni a holdvilágra; a hullákat elhurcolta a kazal
1912 V     |         holdvilágra; a hullákat elhurcolta a kazal végéig, s ott elásta;
1913 V     |               szalonnáját, és evett.~Amint a lobogó tűz így odavilágított
1914 V     |                    volt az szelídebb annál a fenevadnál, aki odúját az
1915 V     |                   én eszlek meg téged.” Ez a jelszó. „Neked van, nekem
1916 V     |                 amit fényes fehér fogaival a kenyéren, szalonnán ejtett,
1917 V     |                  fogai, felfaló szemei.~Az a szalonna, kenyér: az bizonyosan
1918 V     |                    Pénzbe? Hogy vásároljon a cigány pénzért? Hisz amint
1919 V     |                    pénzért? Hisz amint azt a fényes tallért kioldaná
1920 V     |                egyet előmutatna azok közül a pirosszemű bankók közül,
1921 V     |                    s szétteríti maga körül a füvön.~Fényes ezüst-, aranypénzek
1922 V     |           aranypénzek csillognak körülötte a tűz fényében. Elnézegeti
1923 V     |                fényében. Elnézegeti azokat a furcsa jegyeket a császár
1924 V     |                   azokat a furcsa jegyeket a császár bankóin, s úgy töprenkedik
1925 V     |                  nádmaggal vegyest.~Bemegy a kazal odújába, s kihúz a
1926 V     |                   a kazal odújába, s kihúz a széna belsejéből egy nagy
1927 V     |                 zöldrozsdás pénzneművel; – a többit is hozzáméri két
1928 V     |                 nehezebb?~Meg van elégedve a munkával?~A kincset újra
1929 V     |                   van elégedve a munkával?~A kincset újra eldugja a kazal
1930 V     |                     A kincset újra eldugja a kazal mélyébe; maga sem
1931 V     |                     És azután újra nekiáll a hetednapos kenyérnek, az
1932 V     |                    S azután végignyújtózik a gyepen, odaszólítja Fáraót.~–
1933 V     |                       Gyere ide, legeléssz a fejem körül, hadd hallom,
1934 V     |                    hallom, hogy ropogtatod a füvet!~És csendesen elalszik
1935 V     |                 mellette, mint akinek ágya a legpuhább, s lelkiismerete
1936 V     |                 legpuhább, s lelkiismerete a legnyugodtabb.~
1937 VI    |                     Ráfogtam magamra, hogy a bátyámat látogatni járok.
1938 VI    |                   találtam mentséget, hogy a művészetben szükséges előmenetelt
1939 VI    |                   és nagyon jó előcsarnoka a művészetnek, ha én délután
1940 VI    |                    hegedülök, amihez aztán a társaság többi része táncol.~
1941 VI    |                    volt.~Néha aztán még az a szerencse is kijutott részemre,
1942 VI    |               valaki felváltotta Melanie-t a zongoránál, s akkor aztán
1943 VI    |                  tudott. Csak úgy libegett a föld felett, s a valcert
1944 VI    |                  libegett a föld felett, s a valcert annyi kellemmel
1945 VI    |                 utána senki. Nekem ez volt a kedvenc táncom. Ekkor kizárólagosan
1946 VI    |              máshova, mint egymás szemébe. A francia négyest nem szerettem
1947 VI    |                   s mi közöm nekem ezekhez a többi kisasszonyokhoz.~Azt
1948 VI    |                   két táncos mindig kitelt a háztól. A szép udvari tanácsosné
1949 VI    |                    mindig kitelt a háztól. A szép udvari tanácsosné és
1950 VI    |             tanácsosné és Fräulein Matild, a nevelőnő; azután meg Loránd
1951 VI    |                   Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi bécsi udvari
1952 VI    |                Bálnokházynak; anyja valaha a bécsi operaszínháznál volt
1953 VI    |                 csak később tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép fiú volt „
1954 VI    |                   fiú volt „en miniature”, a bátyámmal járt egy osztályba,
1955 VI    |                       soha életemben ennél a szép szájnál mosdatlanabb
1956 VI    |                    Szokása volt neki, hogy a francia négyesben, mikor
1957 VI    |                   francia négyesben, mikor a szólót táncoló férfias rész
1958 VI    |         visszakerül, ő megelőzzön engem, s a körfordulót Melanie-val
1959 VI    |                    akarta tenni, megfogtam a karját, s ellódítottam onnan;
1960 VI    |                  mégis ellódítottam.~Ezzel a hőstettemmel nemcsak magam,
1961 VI    |                  mindig az anyjával.~Mikor a társaság eloszlott, még
1962 VI    |                    együtt Loránd szobájába a földszintre, Pepi is velünk
1963 VI    |                   magát Loránd ágyán –, ez a fiú féltékeny rám!~Bátyám
1964 VI    |                    segéljen, kedves fiú ez a Dezső – szólt Pepi. – Meglásd,
1965 VI    |                    Othello lesz belőle.~Ez a célzás elevenre talált.
1966 VI    |                    Én még nem élveztem azt a nemes ambróziát, melytől
1967 VI    |                tudják azt igen sokan, hogy a pipaszár az, mi a gyermekkor
1968 VI    |                     hogy a pipaszár az, mi a gyermekkor és férfikor között
1969 VI    |              Purifikálnom kellett magamat.~A bátyám asztalán állt a dohányos
1970 VI    |                     A bátyám asztalán állt a dohányos döböz, tele török
1971 VI    |               pedig csak azért is szíttam, a füst elkábított, leette
1972 VI    |              elkábított, leette nyelvemről a bőrt, de azért ki nem adtam
1973 VI    |                bőrt, de azért ki nem adtam a fogam közül a csibukot,
1974 VI    |                    nem adtam a fogam közül a csibukot, míg fenékig ki
1975 VI    |                   míg fenékig ki nem égett a dohány.~Ez volt első és
1976 VI    |                féktelenül felkacagott erre a szavamra.~– Mézeskalács-huszár!
1977 VI    |                 egészen fölmelegedtem arra a büszkeségre, hogy a bátyámat
1978 VI    |                   arra a büszkeségre, hogy a bátyámat meg tudtam nevettetni.~
1979 VI    |                szólt hozzám, akkor az volt a címem, hogy „öreg”, máskor „
1980 VI    |              Nekünk az kell, ami kész. Nem a te kisleányodnak udvarlunk
1981 VI    |                  mi, hanem az anyjának. Ha a vén parókás udvari tanácsos
1982 VI    |                    parókás udvari tanácsos a festett bajuszával nem féltékeny
1983 VI    |          rágalomért Loránd legalábbis arra a szép szájára fog ütni.~Ahelyett
1984 VI    |            féldörmögve monda neki~– Ugyan! A gyerek előtt…~Pepi nem hagyta
1985 VI    |                     Egészen idegen volt ez a cinizmus az én lelkem előtt.~
1986 VI    |                   én lelkem előtt.~Nemcsak a gyomrom, de az egész lelkem
1987 VI    |                    Hogy tudtam volna annak a gondolatnak végtelen súlyát
1988 VI    |                     Ezt nem láthatta abban a körben, ahol mi nevelkedtünk,
1989 VI    |                 volna az meg utcáinkon, se a férfi, se a nő; hiszen senki
1990 VI    |                  utcáinkon, se a férfi, se a nő; hiszen senki sem szólt
1991 VI    |                   végtelenül fájt nekem ez a gondolat!~Nagy szédelegve
1992 VI    |                   utcaajtó már zárva volt; a pékbolt ajtajára kellett
1993 VI    |              Lassan akartam benyitni, hogy a csengettyű el ne árulja
1994 VI    |                   hogy mit akarsz mondani. A konziliáriuséknál voltál.
1995 VI    |                   itthon tartozol lenni és a leckédet tanulni. A „másik
1996 VI    |               lenni és a leckédet tanulni. A „másik asinus” már dél óta
1997 VI    |                 óta büfflál odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele
1998 VI    |             propter semper megmondom, hogy a karneválnak finis! Nekem
1999 VI    |       helybenhagyólag mozgatta előre-hátra a bóbitáját, s azután a gyertyával
2000 VI    |          előre-hátra a bóbitáját, s azután a gyertyával utánam jött,