Fezejet

2001 VI    |               gyertyával utánam jött, hogy a sötét folyosón szobám ajtajáig
2002 VI    |          világítson, s utánam énekelte ezt a tréfás verset:~„Hab i ti
2003 VI    |                  régóta tehette, bizonyítá a csonkig leégett gyertya.~–
2004 VI    |                holnapra. Én már elvégeztem a magamét; aztán, hogy nem
2005 VI    |             gondoltam, majd le fogsz késni a tanulással, s az írásbeli
2006 VI    |               van-e!~Meg voltam alázva.~Az a nehézfejű fiú, akire én
2007 VI    |              kivéve, amit előlem elrejtett a markába. – Nos, találd ki,
2008 VI    |                   neki!~Én elragadtam tőle a levelet.~Elöl szüleinek
2009 VI    |               szüleinek írt Fánny németül, a levél túlsó lapján nekem
2010 VI    |                    hogy néhány sort beleír a felbontott levélbe az én
2011 VI    |                   nevemben, s azt odaviszi a kedves jó mamának, s elolvassa
2012 VI    |                 mert majd egyszer rájönnek a kegyes csalásra, s mind
2013 VI    |                    kegyes csalásra, s mind a kettőnkre megharagusznak
2014 VI    |              megharagusznak érte.~Óh, majd a szívem szakadt meg!~Leborultam
2015 VI    |                 olyan helyeken járok, ahol a nőket, az anyákat kigúnyolják!
2016 VI    |                     egészen megkönnyebbült a fejem. Henrik felemelt a
2017 VI    |                   a fejem. Henrik felemelt a földről, mert ott feküdtem
2018 VI    |                 földről, mert ott feküdtem a földön.~– Add nekem ezt
2019 VI    |                    földön.~– Add nekem ezt a levelet – rebegém, és megcsókoltam
2020 VI    |             széttépett azóta az idő: de ez a levél még most is megvan
2021 VI    |                    Dezső pajtás, de látod, a gyertyánk leégett; nagymama
2022 VI    |                   akarsz maradni, eredj le a műhelybe, ott egész éjjel
2023 VI    |               holnap szombat van: vidd oda a tintát, papirost, könyvet;
2024 VI    |               tettem. Kimentem az udvarra; a kútnál megmostam a fejemet;
2025 VI    |                udvarra; a kútnál megmostam a fejemet; azután fogtam könyveimet,
2026 VI    |             könyveimet, írásomat, lementem a pékműhelybe, megkértem Mártont,
2027 VI    |                 Mártont, hogy engedjen ott a lámpánál írnom és tanulnom.
2028 VI    |             bosszantott gúnyos ötleteivel, a péklegények taszigáltak,
2029 VI    |                taszigáltak, el-elhajtottak a helyemből; dalolták a „dagasztószék”
2030 VI    |       el-elhajtottak a helyemből; dalolták a „dagasztószék” nótáját és
2031 VI    |                       No, öreg. Eljössz ma a kis Melanie-hoz? Nagy táncpróba
2032 VII   |                                       VII. A tiltott iratok~Egy este
2033 VII   |                     s ha készen vagy vele, a másolattal együtt zárd el
2034 VII   |                    közül.~Most már örültem a két húszasnak.~Amilyen nyomasztó
2035 VII   |                 első keresmény birtoka.~Az a tudat, hogy képes vagyok
2036 VII   |                  leszakíthatok.~Elfogadtam a munkát és ajánlatot.~Azontúl
2037 VII   |              pontban eljött hozzám, átadta a lemásolandó iratot, melyben
2038 VII   |                     s másnap reggel eljött a másolatért.~Éjszaka írtam,
2039 VII   |                 táplálta olvasóközönségét.~A közönség aztán segített
2040 VII   |               segített magán.~Minthogy még a gyorsírászat nem volt nálunk
2041 VII   |                   műszó szerint „rápiálta” a hallott beszédeket. Gyűlés
2042 VII   |                   egyikben megvolt az, ami a másikból kimaradt; így kiegészítették
2043 VII   |               kimaradt; így kiegészítették a beszédeket; akkor maguk
2044 VII   |                   még most is tartogatják.~A mai kor embere, aki a boldog
2045 VII   |         tartogatják.~A mai kor embere, aki a boldog múlt idők után sóhajtoz,
2046 VII   |         szabadságunk dicső korszakában” az a merénylete néhány ifjú embernek,
2047 VII   |              kézirat alakban megismertette a közönséggel.~Rám újjáalakító
2048 VII   |            ösztönök támadtak bennem.~Annak a világnak, ami előttem megnyílt,
2049 VII   |                  előttem megnyílt, az volt a neve, hogy „haza”.~Csodálatos
2050 VII   |                 hallgatni, hogy mit beszél a haza!~Eddig fogalmam sem
2051 VII   |                   töltöttem éjszakáimat; – a sorok, miket éjjelenkint
2052 VII   |                  úgy lettek felírva azokra a fehér lapokra, amik egy
2053 VII   |              mélyen emlékembe van vésve az a gerjesztő hatás, mely ez
2054 VII   |                   vitatkoztak, s ez ragadt a nagyobbakról a kisebbekre;
2055 VII   |                   ez ragadt a nagyobbakról a kisebbekre; a labdázó helyekről
2056 VII   |                 nagyobbakról a kisebbekre; a labdázó helyekről elszoktunk,
2057 VII   |                  rend szerint vitattuk meg a nap eseményeit, írtunk verseket,
2058 VII   |         költeményeket, eljártunk éljenezni a fáklyászenékre, s viseltünk
2059 VII   |                  gyászt kalapjaink mellett a többi fiatalsággal, mikor
2060 VII   |                 azt mondta, hogy ideje van a gyásznak.~Egy hónap múlva
2061 VII   |                  Maga az iskolai fiatalság a százkezű tipográfia.~A veszély
2062 VII   |           fiatalság a százkezű tipográfia.~A veszély messze el volt már
2063 VII   |                 volt már harapózva: íme le a tizenkét éves gyermekig
2064 VII   |                   útján nem folyhatott le; a gyermekek kezei pótolták
2065 VII   |                   gyermekek kezei pótolták a sajtót.~Nagy volt az ijedelem.~
2066 VII   |                hogy meg sem tudtam ijedni. A nagyobbakat nagyobb dolgokkal
2067 VII   |                raktunk betűt betű után; de a veszély neheze azokat fenyegeté,
2068 VII   |                Huszonketten voltunk idézve a líceum növendékei közül.~
2069 VII   |              líceum növendékei közül.~Azon a napon fegyveres katonaság
2070 VII   |               fegyveres katonaság zárta el a tanodához vezető utcákat,
2071 VII   |                    vezető utcákat, mert az a híre járt, hogy az országgyűlési
2072 VII   |               netán el fognak ítélni.~Ezen a napon nem is volt előadás.
2073 VII   |                    is volt előadás. Csupán a vádlottak és bíráik voltak
2074 VII   |                    akkor sem féltem, mikor a pedellus őrizete alatt az
2075 VII   |                   Hogy húzták meg olyankor a repedt harangot, mely egyedül
2076 VII   |                harangot, mely egyedül arra a célra szolgált, hogy mikor
2077 VII   |                  diákot kísérnek ki társai a városból penitenciás énekszóval.
2078 VII   |                  ha eszembe jutott.~Máskor a legkisebb dorgálás levert,
2079 VII   |               várva, találkoztam egyenkint a tanárokkal, amint a tanácsterembe
2080 VII   |              egyenkint a tanárokkal, amint a tanácsterembe szállingóztak.
2081 VII   |                    ma erősnek kell lennem.~A direktor is észrevett, amint
2082 VII   |                 észrevett, amint végigment a szobán. Rám kiáltott nyers
2083 VII   |                  esett.~Nem leszek cigány!~A vizsgálat megkezdődött;
2084 VII   |                  egyenkint szólongatták be a törvényterembe, s egyenkint
2085 VII   |                   de már akkor mindegyiket a pedellus vezette más szobába,
2086 VII   |                vezette más szobába, nehogy a kinnlevőknek elmondhassák,
2087 VII   |              odabenn.~Nekem elég időm volt a kijövők arcait tanulmányoznom.~
2088 VII   |                    fel volt hevülve, s azt a benyomást hozta ki magával,
2089 VII   |                   oly kirívóvá tette arcát a kinn ácsorgó fagyos képek
2090 VII   |                   Hogy Lorándot nem láttam a vádlottak között, az nagyon
2091 VII   |                   az nagyon megvigasztalt. A titkos iratok egyik fő indítóját
2092 VII   |             engemet utoljára hagytak, arra a gondolatra hozott, hogy
2093 VII   |                  hogy mégis nyomon vannak: a leírók egymás után vallottak,
2094 VII   |                  vallottak, ki kitől kapta a lemásolandót, a lánc utolsó
2095 VII   |                kitől kapta a lemásolandót, a lánc utolsó szeme én vagyok,
2096 VII   |                   áll azután Loránd.~Hanem a lánc itt ketté fog szakadni,
2097 VII   |               várakozás után rám is került a sor.~Oly fásult voltam,
2098 VII   |                Desiderius Áronffy! – szólt a direktor – mondsza, kinek
2099 VII   |               bevallottad, nem kellett még a kézirataiddal utánad bizonyítgatni,
2100 VII   |                     meghazudtolgatni, mint a többieknél. – Miért írtad
2101 VII   |                 tanárbíró elnevette magát, a másik bosszúsan csapott
2102 VII   |              székében, s kezeit összetéve, a két hüvelykujjával malmot
2103 VII   |                      Nem látszottál érteni a kérdést, fiam – szólt a
2104 VII   |                    a kérdést, fiam – szólt a direktor nyers, száraz hangon. –
2105 VII   |                   hogy mennyiért írtad ezt a firkát, hanem hogy mi oknál
2106 VII   |                 leírni tiltott dolog, amit a nádor és a királyi személynök
2107 VII   |             tiltott dolog, amit a nádor és a királyi személynök jelenlétében
2108 VII   |                  volt.~E válaszomra egyike a fiatalabb tanároknak olyan
2109 VII   |                  rá, tekintetével leszidva a rokonszenvű nyilatkozatért,
2110 VII   |                    nyerte, hogy még jobban a szeme közé néztem, s most
2111 VII   |                előtt remegve álltam, mikor a hegedülésért megszidott,
2112 VII   |                 most, mikor igazi baj volt a fejemen, nem sütöttem le
2113 VII   |                   fejemen, nem sütöttem le a szememet előtte.~– Arra
2114 VII   |                  Arra felelj, hogy ki adta a kezedbe azt az írást, amiről
2115 VII   |               lemásoltad!~Összeszorítottam a fogamat. Nem fogok felelni;
2116 VII   |                  nem nézhettem volna többé a kérdező szemébe.~Nem! Nem
2117 VII   |                árulom el.~Azt hittem, hogy a direktor e szónál nem fog
2118 VII   |            kevesebbet tenni, mint felkapja a kalamárist, s úgy vágja
2119 VII   |                    kalamárist, s úgy vágja a fejemhez, hogy csupa szerecseny
2120 VII   |                leszek tőle.~Nem azt tette: a burnótszelencéjéhez nyúlt;
2121 VII   |          szippantott belőle, s félrenézett a mellette ülő Schmuck úrra,
2122 VII   |                 Erre Schmuck úr abbahagyta a malomjátszást, s nyájas
2123 VII   |                    felelj kérdéseinkre.~Ez a biztató szó szinte eltántorított.
2124 VII   |               hinni kezdtem benne.~Azonban a direktor hirtelen közbevágott:~–
2125 VII   |           felhozott. Súlyos és nagy hatású a vétek, melyet elkövettek,
2126 VII   |            elkövettek, s azoknak fő okozói a törvény teljes szigorával
2127 VII   |                szigorával fognak sújtatni!~A harag, a kérlelhetlen szigor
2128 VII   |                  fognak sújtatni!~A harag, a kérlelhetlen szigor hangján
2129 VII   |            egyszerre világosság támadt: ez a szigorú ember az, aki minket
2130 VII   |                    minket ki akar segíteni a partra, s amaz a biztató,
2131 VII   |                  segíteni a partra, s amaz a biztató, nyájas pater familias
2132 VII   |             meríteni.~Schmuck úr folytatta a malmot.~A direktor aztán
2133 VII   |             Schmuck úr folytatta a malmot.~A direktor aztán újra hozzám
2134 VII   |                 Azért nem fogom megnevezni a leíratás megbízóját, mert
2135 VII   |                   bűnhődnöm, ki nem tudtam a célt, mint annak, aki azt
2136 VII   |                    maga tanítá-e szavalnom a „Romanus sum civis”-t? Tessék
2137 VII   |             árulkodom; s ha volt bátorsága a rómainak elmondani, el merem
2138 VII   |                   rivallt rám az igazgató. A pedellus azután elvezetett.~
2139 VII   |                    vagyok mentve. Éppen az a kegyetlen, haragos igazgató
2140 VII   |                   hogy most ezzel vége van a tréfának. Amint szabadulhattam,
2141 VIII  |                                      VIII. A kezdetnek a vége~Őnagysága,
2142 VIII  |                          VIII. A kezdetnek a vége~Őnagysága, a szép Bálnokházyné,
2143 VIII  |                kezdetnek a vége~Őnagysága, a szép Bálnokházyné, éppen
2144 VIII  |                  asszonyságnak: tudniillik a papagáj.~– Nos, kedves –
2145 VIII  |                       hát megtanulta-e már a Kokó Loránd nevét kimondani?~–
2146 VIII  |                  bocsátkozék le neje mellé a pamlagra.~– Miattam eloszolhatik.~–
2147 VIII  |                    érdekelni, kedves, hogy a sok jó táncos hazamegy.
2148 VIII  |                Érti, ugye?~– Félig-meddig. A titkos hírlapírás ügyére
2149 VIII  |                  szobájában nem található. A hírlaptöredékek, ha idegen
2150 VIII  |                fogja azokat dönteni; senki a kéziratok ugyanazonságát
2151 VIII  |                semmisített meg, amit ebben a városban írt. Valami jó
2152 VIII  |                     s az az album valahogy a hatóság kezébe jutott.~–
2153 VIII  |                   oda? – kérdé indulatosan a hölgy.~– Alkalmasint maga
2154 VIII  |                   az embernek szüksége van a jó barátja vállaira, hogy
2155 VIII  |                  ígérte nekem.~– Kedvesem, a nagy urak ígéreteire ne
2156 VIII  |                egész világon csalásból áll a diplomácia: ön megcsal engem,
2157 VIII  |                  tagadhatja ön el, hogy én a legudvariasabb férj vagyok
2158 VIII  |                 legudvariasabb férj vagyok a világon. Egy fiatalember
2159 VIII  |                    Egy fiatalember udvarol a nőmnek; én látom, tudom;
2160 VIII  |               adott alkalommal ráveregetek a vállára, s azt mondom neki: „
2161 VIII  |                   még az aranysodronyok is a fogakon).~Hermine nagysád
2162 VIII  |                   fel Gyálit, hogy adja át a fiskusnak azt az albumot.~–
2163 VIII  |               haragudni, ha Loránd eltűnik a háztól, hanem énrám; mert
2164 VIII  |                valakinek csak kell maradni a háznál.~– Ön képtelen engemet
2165 VIII  |                 ezt ne emlegesse! Ez önben a legkegyetlenebb vonás. Igaz,
2166 VIII  |              vezetett be házunkhoz ifjakat a társaság minden osztályából.
2167 VIII  |                   lehajítva férje kalapját a karszékről, s azután kedvetlenül
2168 VIII  |              esztendő végén sorba csókolja a tekintetes rendeket, hogy
2169 VIII  |               rendeket, hogy el ne csapják a hivatalából. A mostani kancellár,
2170 VIII  |                  ne csapják a hivatalából. A mostani kancellár, Reviczky
2171 VIII  |                    kifaragtam azt onnan, s a magamét vágtam helyébe.
2172 VIII  |                     Ő odáig eljutott, ahol a parabola legmagasabb, s
2173 VIII  |                    észre se vettünk volna, a magunk hasznáért nevezetes
2174 VIII  |                    akadályozni, hogy azért a legelső tisztújításkor megválaszthassák
2175 VIII  |                 megválaszthassák esküdtnek a vármegyén. Egyébként: Loránd
2176 VIII  |           Egyébként: Loránd szép fiú; amit a férfiak üldözése elrontott
2177 VIII  |           elrontott nála, majd helyrehozza a nők pártfogása.~– Jól van,
2178 VIII  |                  tíz óra itthon ne találja a – kedves rokont.~Hermine
2179 VIII  |              hányt-vetett ékszerei között.~A férj mosolyogva távozott.
2180 VIII  |                    mégis szép konstelláció a sorstól, mikor egy nő abba
2181 VIII  |                 sorstól, mikor egy nő abba a helyzetbe jön, hogy tulajdon
2182 VIII  |                   lepecsételte, s leküldte a komornyiktól Loránd szobájába.~
2183 VIII  |              Loránd még ez nap nem volt ki a házból; nem tudott felőle
2184 VIII  |              levelét elolvasta, arra kérte a komornyikot, hogy menjen
2185 VIII  |                 rögtön; ő maga gátolva van a kimenetelben, pedig okvetlen
2186 VIII  |                   szólnia kell vele.~Ahogy a komornyik elment, Loránd
2187 VIII  |             elkezdett kesztyűt húzni. Mind a két kezére kesztyűt húzott,
2188 VIII  |                 Most az utcaajtó nyílik, s a léptek egyenesen az ő ajtajához
2189 VIII  |                nagyobb gonoszság nem terem a föld színén.~– Különben
2190 VIII  |               tőled kérdezni, hogy ma este a búcsúlakomát követő bálban
2191 VIII  |                  Eredj fel, Dezső, kérlek, a nevelőnőhöz, és kérdezd
2192 VIII  |                    hogy ő is el fog-e jőni a mai táncvigalomba, vagy
2193 VIII  |                 kedvetlenül sompolygott ki a szobából. Azt gondolta magában,
2194 VIII  |              gondolta magában, hogy tán ez a mai nap mégsem egészen alkalmatos
2195 VIII  |                   hanem azért csak felment a nevelőnőhöz.~A kisasszony
2196 VIII  |                csak felment a nevelőnőhöz.~A kisasszony azt válaszolta
2197 VIII  |                  kisasszonnyal az este; de a nagyságos asszony készülődik,
2198 VIII  |            nagyságos asszony készülődik, s a kövér tante fog vele menni.~
2199 VIII  |                  tante fog vele menni.~Ezt a kövér tante-ot csak olyankor
2200 VIII  |                 odaállt összefont karokkal a piperkőc elé, s azt mondá
2201 VIII  |                 meghal!~Azzal odatartá elé a lilaszín levélkét, amit
2202 VIII  |                     El van árulva minden.”~A piperkőc mosolygott, és
2203 VIII  |                  mosolygott, és hátratette a kezeit.~– Nos, hát mit akarsz
2204 VIII  |                   csapok, hogy összecsődül a nép az utcáról, s az is
2205 VIII  |                kihívottnak nekem van jogom a fegyver és vívás nemét meghatároznom.~–
2206 VIII  |                Eszébe jutott az az éjszaka a családi sírboltban.~– Egyikünknek
2207 VIII  |                   Tehát szabjunk határidőt a meghalásra. Meddig élhetnek
2208 VIII  |                     tíz esztendeig. Akinek a neve ki lesz húzva, főbe
2209 VIII  |            ujjaikat fenyegetőleg feltartva a föld mélyéből fölemelkedtek
2210 VIII  |                    nélküli rémek megtértek a hét hideg ágyba. A nyolcadik
2211 VIII  |               megtértek a hét hideg ágyba. A nyolcadik is vetve.~– Legyen
2212 VIII  |                     mindent elégetett, még a tiszta papírt is, hogy a
2213 VIII  |                   a tiszta papírt is, hogy a gyárjegy árulója ne lehessen.~
2214 VIII  |                 fel.~Azután összesodrották a papírokat, s belevetették
2215 VIII  |                   húzzon sorsot?~– Te vagy a kihívó!~– De te ajánlottad
2216 VIII  |                 kihívó!~– De te ajánlottad a vívásmódot.~– Megállj! Bízzuk
2217 VIII  |              vívásmódot.~– Megállj! Bízzuk a sorshúzást egy harmadikra!~–
2218 VIII  |                Dezső.~– Dezső? – Lorándnak a szíve elfacsarodott; – tehát
2219 VIII  |                 tulajdon testvére húzza ki a halálsorsot!~– Neki ártatlan
2220 VIII  |            mindegyikünk meg leend nyugodva a sorshúzásban.~Éppen nyitotta
2221 VIII  |                ajtót Dezső.~Elmondta, hogy a nevelőnő nem megy, hanem
2222 VIII  |                   nevelőnő nem megy, hanem a vastag tante kíséri el a
2223 VIII  |                   a vastag tante kíséri el a nagynénit a bálba. Még egyebet
2224 VIII  |                tante kíséri el a nagynénit a bálba. Még egyebet is izent
2225 VIII  |                bálba. Még egyebet is izent a kisasszony, leküldte Lorándnak
2226 VIII  |                    azért sem adja oda neki a táncrendet.~A vastag tante
2227 VIII  |                adja oda neki a táncrendet.~A vastag tante hírére felkacagott
2228 VIII  |                      Hüh! Loránd; ott lesz a banyakemence; az ótestamentomi
2229 VIII  |                    egy személyben, s ezzel a földglóbusszal egyikünknek
2230 VIII  |                    kimozdítsa helyéből azt a hegyet, amit Mohamed sem
2231 VIII  |                  Ejh! – Lorándot bosszantá a helytelen tréfa, melyet
2232 VIII  |                melyikünk táncoljon ma este a Szent István tornyával!~–
2233 VIII  |              értette Loránd, hogy mit akar a másik.~– Dezső lesz oly
2234 VIII  |               szabad neki észrevenni, hogy a névjegyek már készen vannak –
2235 VIII  |                 Loránd. – Bejöhetsz.~– Itt a kalapban mind a két név –
2236 VIII  |           Bejöhetsz.~– Itt a kalapban mind a két név – szólt Gyáli, Dezső
2237 VIII  |                    Gyáli, Dezső elé tartva a kalapot. – Húzz ki egyet
2238 VIII  |                  olvasd fel, s azután mind a két nevet vesd a kandallóba.
2239 VIII  |               azután mind a két nevet vesd a kandallóba. Amelyiket kihúztad,
2240 VIII  |               Amelyiket kihúztad, azé lesz a kokinkínai császár fehér
2241 VIII  |                   császár fehér elefántja.~A két ellenfél félrevonult
2242 VIII  |               óraláncával volt elfoglalva.~A gyermek gyanútlanul lépett
2243 VIII  |                 gyermek gyanútlanul lépett a sors urnáját képező kalaphoz,
2244 VIII  |                 kalaphoz, s kihúzott egyet a papírdarabok közül.~Szétbontá
2245 VIII  |                   Szétbontá azt, és olvasó a nevet.~„Áronffy Loránd”.~–
2246 VIII  |                    Áronffy Loránd”.~– Vesd a tűzbe! – monda neki Gyáli.~
2247 VIII  |                    monda neki Gyáli.~Dezső a két lilaszín papírdarabot
2248 VIII  |                  két lilaszín papírdarabot a kandallóba veté. Hideg májusi
2249 VIII  |                voltak, ott kinn megbomlott a természet tisztes rende:
2250 VIII  |                 Loránd kandallójában égett a tűz. A két papírdarab egyszerre
2251 VIII  |                 kandallójában égett a tűz. A két papírdarab egyszerre
2252 VIII  |                    nem azok voltak, amikre a két fiatalember neveit felírta.
2253 VIII  |           észrevétlenül felcserélte azokat a kettéhasított táncrenddel,
2254 VIII  |                   táncrenddel, és azt veté a tűzbe. A két végzetes névaláírást
2255 VIII  |          táncrenddel, és azt veté a tűzbe. A két végzetes névaláírást
2256 VIII  |                Dezső.~Megköszönte neki ezt a sorshúzást.~Gyáli Pepi pedig
2257 VIII  |                    monda Lorándnak:~– Tiéd a fehér elefánt. Jó éjszakát.~
2258 VIII  |                  Óh nem. Ott voltak körüle a többiek – heten; azok a
2259 VIII  |                    a többiek – heten; azok a halottak, akiknek nincs
2260 VIII  |                 akiknek nincs fejük.~Tehát a végzet kikerülhetetlen.~
2261 VIII  |                    végzet kikerülhetetlen.~A családi baj öröklő. Egyiket
2262 VIII  |                 baj öröklő. Egyiket megöli a családi kór, másikat az
2263 VIII  |               átkos hagyomány.~És ismét ez a „fájdalmas föld itt alattunk”
2264 VIII  |                    önkéz ontotta vér, mely a fiak és unokák fejére szertefeccsen!~
2265 VIII  |          szertefeccsen!~Ez az ő örökségük. A pisztoly, mellyel az apa
2266 VIII  |                   itt az egész mennyország a földön, itt kell hagyni,
2267 VIII  |              hagyni, oda kell menni, ahová a többiek mentek.~A nyolcadik
2268 VIII  |                    ahová a többiek mentek.~A nyolcadik fülke még üres,
2269 VIII  |                    de már le van foglalva.~A később jövőnek már csak
2270 VIII  |                    később jövőnek már csak a temetőárokban van helye.~
2271 VIII  |                    ezalatt, hogy megnyílik a mező, ahol a becsületes
2272 VIII  |                hogy megnyílik a mező, ahol a becsületes halál két kézre
2273 VIII  |                 fogott kaszával vág rendet a fegyveres vitézek soraiból; –
2274 VIII  |                   vitézek soraiból; – ahol a síró anyák gyermekeit összetapossák
2275 VIII  |                   gyermekeit összetapossák a lovak patkói; – ahol az
2276 VIII  |              megcsonkított testtel hányják a közös sírba. Ott! ott talán
2277 VIII  |                  Ott! ott talán megtalálja a fiú, amit az apa hiába keresett: –
2278 VIII  |                   az apa hiába keresett: – a menedéket az elől a szomorú
2279 VIII  |            keresett: – a menedéket az elől a szomorú ház hálószobája
2280 VIII  |              minden emberöltő-időn befutja a folyondár ezt a mondást:~„
2281 VIII  |                    befutja a folyondár ezt a mondást:~„Ne nos inducas
2282 IX    |                                        IX. A tizenhét éves agg~Óh, milyen
2283 IX    |             ifjúnak lenni! Óh, milyen szép a tavasz! Tietek az élet,
2284 IX    |                   Tietek az élet, az öröm, a remény; tinektek virággal
2285 IX    |              tinektek virággal kedveskedik a mező, titeket glóriával
2286 IX    |               titeket glóriával vesz körül a föld szép sugára, a szerelem;
2287 IX    |                  körül a föld szép sugára, a szerelem; tirátok bízza
2288 IX    |                  öregek; titeket szeretnek a nők; tietek az ég minden
2289 IX    |                napja.~Óh, mint szeretem én a tavaszt, óh, mint szeretem
2290 IX    |              tavaszt, óh, mint szeretem én a fiatalságot!~Amabban újra
2291 IX    |                 élni Isten legszebb művét, a földet; emebben újra látom
2292 IX    |                    ember legszebb művét, – a hazát. Még „akkor” magam
2293 IX    |                     magam nem is tartoztam a fiatalsághoz, gyermek voltam.~
2294 IX    |               szemei, mint az akkori volt.~A tavasz igen korán kinyílt;
2295 IX    |                    február végén zöld volt a mező, ligetek siettek felölteni
2296 IX    |               ifjúságáról pedig ezt mondja a történetíró: „Ezen ifjúság
2297 IX    |                   olvasás, ismeretgyűjtés, a külesemények tanulmányozása
2298 IX    |                  megfordult az idők rende; a tél, aki elnézte uralkodása
2299 IX    |                  napjaiban, hogy játszanak a meleg szellők a fák virágcsengettyűivel,
2300 IX    |                  játszanak a meleg szellők a fák virágcsengettyűivel,
2301 IX    |                utolsó falevél is lefagyott a fákról.~E három májusi téli
2302 IX    |                voltak fagyva lelke elé is.~A végzetes sorshúzás kiszabta
2303 IX    |                    rosszul őrzött bizalma, a baráti árulás s a rákövetkezett
2304 IX    |                 bizalma, a baráti árulás s a rákövetkezett fagyasztó
2305 IX    |            juttaták?…~Minden levél lehullt a fáról!~Tíz éve van csak
2306 IX    |                   egyszer jogot adott neki a sors. És ez a tíz év mivel
2307 IX    |                   adott neki a sors. És ez a tíz év mivel fog kezdődni?
2308 IX    |                haszonbérbe ne bírjam tőled a napokat.~Az utált, fagyos
2309 IX    |               fagyos napokat!~Hiszen mikor a természet így meghal, az
2310 IX    |               utánahalni.~Csak ne volna az a síró arc otthon! Az a fehér
2311 IX    |                   az a síró arc otthon! Az a fehér hajú fő otthon! Az
2312 IX    |                   anya és nagyanya.~Hiába! A végzet kikerülhetetlen.
2313 IX    |                    végzet kikerülhetetlen. A nyolcadik ágy is vetve van
2314 IX    |                 valaki, még megtehetné azt a bosszút, hogy elfoglalná
2315 IX    |             bosszút, hogy elfoglalná előle a családi sírbolt nyolcadik
2316 IX    |                    már nem marad más, mint a temetőárok.~Minő eszme,
2317 IX    |           elfagyott lombokkal!~Nem gondolt a következő percre.~Akármi
2318 IX    |                úgyis lecsap? Hadd csapjon! A boltozat zárköve ki van
2319 IX    |                  még nem gyújtott világot. A kandalló táncoló lángja
2320 IX    |                    kandalló táncoló lángja a parázs fölött nézett ki
2321 IX    |                    gondolkozott Loránd.~Az a csontarcú alak, akinek a
2322 IX    |                   a csontarcú alak, akinek a halál angyalát festik, rendes
2323 IX    |                  egy harmadik is sötétlik: a homlokot talált golyó helye!~
2324 IX    |                   Kik?~Azok, akik leszedik a gyümölcsöt, hogy mert ilyen
2325 IX    |                        Hah! Ki az?~Nem egy a halottak közül, bár ruhája
2326 IX    |                Hagyja el, hagyja – suttogá a nő. – Elég világos van így.
2327 IX    |                  gyertyának égni.~– Kegyed a bálba indul – szólt Loránd,
2328 IX    |                     Óh, van; én jól tudom. A veszély Bálnokházy kezében
2329 IX    |               Önnek messze kell futnia; ki a külföldre.~Loránd igen fagyosan
2330 IX    |                  hogy reszket minden tagom a félelemtől ön miatt? Hiszen
2331 IX    |             hőséget érezni agyában, mintha a halál hideg csontkeze egy
2332 IX    |                amit szeretek, itt van ezen a földön. Odakinn meg kellene
2333 IX    |                   az, aki legjobban szeret a földön, aki mindene fölött
2334 IX    |                     aki üdvénél, lelkénél, a mennyországnál jobban szeret,
2335 X     |                                   X. Én és a démon~Késő este volt már,
2336 X     |                 sietve eltávozott, mielőtt a levelet elolvastam volna.~
2337 X     |                  meg éjszaka is elkószálni a háztól; az nem járja. Aki
2338 X     |                     Óh, ne tréfáljon most; a bátyámat üldözik, neki kell
2339 X     |                    volna mondani. Kik? Tán a mészároslegények? Akkor
2340 X     |       mészároslegények? Akkor megyünk mind a hatan dorongokkal a segítségére.~–
2341 X     |                   mind a hatan dorongokkal a segítségére.~– Óh, nem mészároslegények.
2342 X     |                    Hova gondol?~– No, mert a múlt esztendőkben sokat
2343 X     |              esztendőkben sokat verekedtek a jurátusok a mészároslegényekkel,
2344 X     |               sokat verekedtek a jurátusok a mészároslegényekkel, tudja:
2345 X     |                visszatérek, kocogtassak be a szegleti lebujkocsma ajtaján,
2346 X     |              szoktam mindig elébb betérni.~A teremből zongorahang ütötte
2347 X     |                  Melanie húgom zongorázott a nevelőnővel.~Nem látszottak
2348 X     |                 húgom igen el volt merülve a hangjegyek tanulmányában.~
2349 X     |         urambátyámmal.~– Még nem jött haza a kaszinóból – válaszolt a
2350 X     |                   a kaszinóból – válaszolt a nevelőnő.~– Hát kedves asszonynéném?~–
2351 X     |                   asszonynéném?~– Ő elment a bálba.~Ez bántott egy kissé.~–
2352 X     |                   addig szokott whistezni, a nagyságos asszony pedig
2353 X     |                    Olyan korán vacsorálnak a péknél?~– Ilyen korán.~Én
2354 X     |                    korán.~Én aztán leültem a zongora végéhez, s egy óra
2355 X     |                    milyen ostoba műszer ez a zongora; az embernek ha
2356 X     |                    embernek ha tele van is a feje gondolattal, mind kiveri
2357 X     |                  időben egyik sincs itthon a háznál? Hisz az ilyen balesetről
2358 X     |                lehetnének előre értesülve.~A nevelőnő előtt nem mertem
2359 X     |             csélcsap volt egy nevelőnőben.~A teremben volt egy nagy óra;
2360 X     |                milyen lassan tud közeledni a tíz órához. Aztán mikor
2361 X     |                 volna már azt szokni.~Néha a nevelőnő elnevette magát,
2362 X     |                   nevetett, s kikacsintott a hangjegytámla mögül, hogy
2363 X     |                    már én kezdem irányában a közönyöst játszani.~Végre
2364 X     |                    az utcaajtón. Hallottam a léptekről, hogy urambátyám
2365 X     |                voltak!~Nemsokára benyitott a terembe a komornyik, s mondá,
2366 X     |              Nemsokára benyitott a terembe a komornyik, s mondá, hogy
2367 X     |                mondá, hogy beszélhetek már a nagyságos úrral, ha akarok.~
2368 X     |            kalapomat, és jójcakát kívántam a hölgyeknek.~– Hát nem jön
2369 X     |           hölgyeknek.~– Hát nem jön vissza a cavatinát végighallgatni? –
2370 X     |                  Urambátyám dolgozószobája a folyosó túlsó oldalán volt;
2371 X     |                folyosó túlsó oldalán volt; a komornyik lámpával vezetett
2372 X     |                   lámpával vezetett odáig. A lámpát letette a szekrényre,
2373 X     |                    odáig. A lámpát letette a szekrényre, hogy vissza
2374 X     |                    kérdezé urambátyám azon a vidám, enyelgő hangon, amivel
2375 X     |                    tudom hogy vele szökött a feleségem is, és a feleségem
2376 X     |                 szökött a feleségem is, és a feleségem ékszerei mind,
2377 X     |                 ami pár ezer forintom volt a háznál, azok is mind Loránd
2378 X     |              legény kinn az utcán megfogta a karomat, s rám kiáltott:~–
2379 X     |                  meg se lát. Eluntam várni a kocsmában; már azt hittem,
2380 X     |                 Senkinek? Senkinek! Nem ám a Herr „Brodfresser”-nek (
2381 X     |                Brodfresser”-nek (így hítta a professzort) meg a Herr „
2382 X     |                   hítta a professzort) meg a Herr „Komiszer”-nek: de
2383 X     |                    Herr „Komiszer”-nek: de a Mártonnak, az öreg Mártonnak!
2384 X     |          Árulkodott magára vagy másra vagy a legényekre az öreg Márton?
2385 X     |                  Annyi őszinte jószív volt a szemrehányásában; s nekem
2386 X     |       szemrehányásában; s nekem csak ugyan a legelső szalmaszál után
2387 X     |                       Nos, hát mit mondott a vén kolléga? Tudja, csak
2388 X     |                   Azt mondta – rebegtem én a péklegény karjába fogózva –,
2389 X     |           elrabolta nagybátyám nejét.~Erre a szóra Márton elkezdett kacagni;
2390 X     |                  kacagni; kétrét görnyedt, a hasára nyomta két kezét,
2391 X     |                kezét, úgy kacagott, azután a másik oldalra fordult, mintha
2392 X     |                  is mondta, hogy elrabolta a pénzét. Erre a szóra aztán
2393 X     |                   elrabolta a pénzét. Erre a szóra aztán kiegyenesedett
2394 X     |                 nagyon komolyan emelte föl a fejét.~– No, ez már rossz.
2395 X     |                    bátyámat, akárhová lett a világban.~– És azután, ha
2396 X     |               megtalálta?~– Azután – ha az a nő fogja az egyik kezét,
2397 X     |                   egyik kezét, én megfogom a másikat, s akkor majd meglátjuk,
2398 X     |                 Márton legény nagyot ütött a hátamra kettőt:~– „Teufelskerl!” –
2399 X     |                  eszébe? Bánná más gyerek, a bátyját akárhová viszi is
2400 X     |                   jól van. Hát fölkeressük a Loránd úrfit, ugye? Hogyan
2401 X     |                   az utcán, hogy „ki látta a bátyámat”?~Én igazán nem
2402 X     |       Idehallgasson most, mintha én volnék a Brodfresser. Ha ketten szöktek,
2403 X     |                    ugyebár kocsin szöktek? A kocsi fiáker volt. A madame-nak
2404 X     |              szöktek? A kocsi fiáker volt. A madame-nak egy bizonyos
2405 X     |                   bizonyos bérkocsisa van, a nro. 7. Azt pedig én jól
2406 X     |                  legelőször is felkeressük a Móclit: az a hetes fiáker.
2407 X     |                   felkeressük a Móclit: az a hetes fiáker. Lakik a Zuckermandelen.
2408 X     |                   az a hetes fiáker. Lakik a Zuckermandelen. Átkozott
2409 X     |             okoskodjék most, studiosus úr! A fiáker lovát én ismerem;
2410 X     |      gyorsparasztok szoktak szállásozni, s a szökevények most ott várnak
2411 X     |                    most ott várnak rá, míg a fiáker megint visszatér.~
2412 X     |                   gyanítja mindezt, hiszen a gyorsparasztokkal azóta
2413 X     |               azóta elvágtathattak már túl a határon.~– Herr Vicekspan!
2414 X     |                   annyit sem tud, hogy aki a határon át akar menni, annak
2415 X     |                ember, ha mégúgy kergeti is a szeretőjének a férje. A
2416 X     |                  kergeti is a szeretőjének a férje. A madame bizonyosan
2417 X     |                    a szeretőjének a férje. A madame bizonyosan visszaküldte
2418 X     |          bizonyosan visszaküldte már azóta a Móclit, hogy vigye el hozzá
2419 X     |                     Hát egy színészt innen a teátrumtól, aki aztán majd
2420 X     |                 passzusával keresztülmehet a vámon.~– De hát honnan számíthatja
2421 X     |              félrehúzta száját, összehúzta a bal szemét, egyet szítt
2422 X     |                    bal szemét, egyet szítt a fogán, mintha mindezzel
2423 X     |                 történetet mesélt el nekem a madame-ról.~– Már egyszer!~–
2424 X     |                    magában Márton. – Hohó! A nagyságos asszony hamis
2425 X     |                    csak én, meg Mócli, meg a madame férje. A férje megbocsátott
2426 X     |                 Mócli, meg a madame férje. A férje megbocsátott neki
2427 X     |                  mi köze hozzá? Tehát mind a hárman hallgatunk, mint
2428 X     |                    hárman hallgatunk, mint a sült hal. Hanem biz ez nem
2429 X     |                    Nem tudom, miért, de ez a felfedezés valamit könnyített
2430 X     |                     hogy nem Loránd viseli a bűn súlyosabb felét.~– Hát
2431 X     |                   menjünk most legelébb is a Móclihoz – biztatott Márton. –
2432 X     |            átkozott furfangos legény ám az a Mócli. Ha észreveszi, hogy
2433 X     |                   belőle az utolsó cseppig a titkát. Majd maga csak vigyázzon
2434 X     |                vicekspan lesz, hogyan kell a gyanús fickókból kicsavargatni
2435 X     |               folyvást sietve vitt magával a Duna-parton végig, a hideg
2436 X     |               magával a Duna-parton végig, a hideg szél ellen kabátja
2437 X     |                   még azon valaha mulatni.~A Várhegy tövében, a Duna-part
2438 X     |                mulatni.~A Várhegy tövében, a Duna-part mentén, van egy
2439 X     |                jégzajláskor kicsap közéjük a Duna! Itt laknak a bérkocsisok.
2440 X     |                 közéjük a Duna! Itt laknak a bérkocsisok. A rozzant istállókat,
2441 X     |                  Itt laknak a bérkocsisok. A rozzant istállókat, miket
2442 X     |                 deszkákból tákoltak össze, a bérkocsis lovak lakják;
2443 X     |                   távoli védencei, kik ott a sovány abrak mellett ábrándoznak
2444 X     |                ifjúkorról, s tűnődnek azon a mérhetlen súlyú eszmén: „
2445 X     |          megvénülünk”.~Bál éjszakája volt; a rozzant házak ablakaiban
2446 X     |             ablakaiban gyertyavilág égett; a bérkocsisok várják az éjfélt,
2447 X     |                     s ismét visszatérjenek a megrendelő uraságokért a
2448 X     |                   a megrendelő uraságokért a bálterembe.~Egy ilyen kivilágított
2449 X     |           kapaszkodnia kellett hozzá, mert a földszint magasan esett,
2450 X     |              földszint magasan esett, hogy a víz ne járjon be mindig
2451 X     |               leszállva –, de nyakában van a köpönyeg, nyilván útra készül.~
2452 X     |             köpönyeg, nyilván útra készül.~A kapu nyitva volt, a kocsi
2453 X     |                készül.~A kapu nyitva volt, a kocsi az udvaron, s a lovak
2454 X     |                volt, a kocsi az udvaron, s a lovak pokróccal beterítve,
2455 X     |                 lovak pokróccal beterítve, a hintóba fogottan lógatták
2456 X     |                 intett, hogy csak maradjak a sarkában, mikor ő a házba
2457 X     |               maradjak a sarkában, mikor ő a házba beront.~Egy olyan
2458 X     |                 akart valaki nyitni, elébb a kilincsét le kellett nyomni,
2459 X     |               azután az egészet fölemelni, a vállat nekifeszíteni, s
2460 X     |              vállat nekifeszíteni, s végre a térddel egyet taszítani
2461 X     |                    szerencsésen kinyitotta a boszorkányos ajtót, s azzal
2462 X     |              asztalon, mely törött lábával a falnak volt támasztva, volt
2463 X     |                   belefojtva, amellett ült a Mócli, és vacsorázott, nagy
2464 X     |             műnyelven „biklá”-nak neveztek a contemporaneusok.~Hétgallérú
2465 X     |                 volt szemébe nyomva, ahogy a szép májusi éjszakán ráfagyott
2466 X     |                  májusi éjszakán ráfagyott a zúzmaráz. A hideg, nedves
2467 X     |             éjszakán ráfagyott a zúzmaráz. A hideg, nedves szobában semmi
2468 X     |                annak leolvadni. Inkább még a falak is úgy csillogtak,
2469 X     |                  minden! Az úrfit elcsípik a vámnál!~Mócli egy percre
2470 X     |                  percre nagyon megrettent. A szájába dugott háromszegletű
2471 X     |                  nagy darab kenyér megállt a fél képében, s az is ijedten
2472 X     |                    megint Mócli; folytatta a rágás műtételét, s nagyot
2473 X     |             valahol tűz van, s megint kell a lovaimmal menni fecskendőért.
2474 X     |                  tűz üt ki valahol. Még ha a Malomligetben van is a tűz,
2475 X     |                  ha a Malomligetben van is a tűz, csak engem hajtanak
2476 X     |                hajtanak el. Minek nem tart a város maga lovakat?~– Hallod-e,
2477 X     |                   ne beszélj te nekem most a város tűzifecskendőiről,
2478 X     |                   város tűzifecskendőiről, a torkodat se nagyon fecskendezd,
2479 X     |                     mert nem ott ég, hanem a hátad ég mindjárt, ha rám
2480 X     |                   úrfinak elejbe kerültek, a határon feltartóztatják,
2481 X     |             iparkodott mutatni, egyébiránt a szemei nagyon elárulták.~–
2482 X     |            asszonyságról?~Márton odahajolt a füléhez.~– Mócli, csak nem
2483 X     |                  Nem te hoztad el hazulról a nagyságos Bálnokházy úr
2484 X     |           feleségét egy ifjú úrral együtt? A hátadon van a numeród, azt
2485 X     |                úrral együtt? A hátadon van a numeród, azt gondolod, azt
2486 X     |                 elvittem, hát hova vittem? A bálba vittem.~– Szép kis
2487 X     |                  bálba. Hiszen tudod, hogy a jurátust el akarják fogni!
2488 X     |                 van az öccse, ni, most jön a nagyságos úrtól. Az megmondta
2489 X     |                    Az megmondta neki, hogy a felesége elszökött az úrfival,
2490 X     |                  nagyon ráérkezett eközben a fogpiszkálás. Először a
2491 X     |                    a fogpiszkálás. Először a nyelvével, azután a körmeivel
2492 X     |                Először a nyelvével, azután a körmeivel segített magán,
2493 X     |                   szalmaszálat, amelyikkel a fogát bosszantsa, s melybe
2494 X     |                   hogy annak mi dolga volt a másikkal; s ha éppen tudnám
2495 X     |                   is, hogy szökteti valaki a más ember feleségét, mi
2496 X     |                   erről kérdezősködjem; én a tarifa szerint szállítok
2497 X     |                pedig nem azért jöttünk ide a ti fertelmes barakkjaitok
2498 X     |                    barakkjaitok közé, hogy a te kalapácshal-szemeid közé
2499 X     |                hanem hogy ennek az úrfinak a bátyját megszabadítsuk;
2500 X     |                  majd végigkopogtatunk itt a többi fiákereken, amíg az