Fezejet

2501 X     |                 járó dolog ám ez, s ha azt a fiákert megkapják, aki ebbe
2502 X     |         szöktethetjük, nem szeretnék annak a bőrében lenni.~– Kinek nem? –
2503 X     |             rémüldözve Mócli.~– Az úrfinak a bőrében éppen nem, de a
2504 X     |                    a bőrében éppen nem, de a fiákerében még inkább nem.
2505 X     |                  No, szervusz, Mócli.~Erre a szóra Mócli felugrott a
2506 X     |                    a szóra Mócli felugrott a lócáról, utána ugrott Mártonnak.~–
2507 X     |             tarisznyákat, engem betuszkolt a hintóba, Mártont felvette
2508 X     |                Mártont felvette maga mellé a bakra, s hajtott lóhalálában
2509 X     |               bakra, s hajtott lóhalálában a Duna-parton végig.~Én sokáig
2510 X     |                    végig.~Én sokáig láttam a hajóhíd lámpásait a víz
2511 X     |                 láttam a hajóhíd lámpásait a víz tükrén fényleni, egyszer
2512 X     |                  félrekanyarodott az út, s a fedett kocsi szertelen hánykódásairól
2513 X     |                 szertelen hánykódásairól s a mély sötétségről azt kelle
2514 X     |                melyben még az utcakövezést a civilizáció átkai közé számítják,
2515 X     |                  az utcai lámpásokat pedig a jövő nemzedék gondjaira
2516 X     |                 nemzedék gondjaira bízták.~A kocsi egyre nehezebben haladt:
2517 X     |                   mindig sűrűbben működött a lovak hátain; egyszer aztán
2518 X     |              hátain; egyszer aztán megállt a kocsi velünk.~Mócli elkezdett
2519 X     |            fütyörészni, mint ahogy szoktak a fuvarosok, kocsisok lovaik
2520 X     |               hajtottunk be.~Mikor megállt a kocsi, a bérkocsis leugrott
2521 X     |                     Mikor megállt a kocsi, a bérkocsis leugrott a bakról,
2522 X     |                kocsi, a bérkocsis leugrott a bakról, s beszólt hozzám
2523 X     |                   bakról, s beszólt hozzám a kocsiablakon.~– Itt volnánk.
2524 X     |               ablakban. Ott van az úrfi.~– A nő is vele van? – kérdezém
2525 X     |            kérdezém én halkan.~– Nincs. Az a „Fehér Farkas”-ban vár a
2526 X     |                   a „Fehér Farkas”-ban vár a gyors parasztfogattal, míg
2527 X     |                   azt is tudja?~Én siettem a hosszú, sötét udvaron végig,
2528 X     |               udvaron végig, s benyitottam a mondott kis szobába. Egy
2529 X     |                  szobába. Egy fej látszott a világított ablakban. Loránd
2530 X     |            Lorándot haragba hozta.~– Jössz a pokolba velem! Kell énnekem
2531 X     |               velem! Kell énnekem ilyenkor a nyakamra még cölönk, amit
2532 X     |              védelmezhetnél te énrajtam?~– A becsületedet, kedves bátyám.~
2533 X     |                   Az én becsületemet?~– És a magamét. Tudod, hogy egyet
2534 X     |                 egészen, úgy, mint egészen a tiéd.~Loránd egykedvűleg
2535 X     |                 vont.~– Hát legyen egészen a tiéd, átengedem.~E közöny
2536 X     |                  tiéd, átengedem.~E közöny a legszentebb eszmék irányában
2537 X     |             hidegen feleltem neki:~– Annak a nőnek a férje.~Loránd erre
2538 X     |             feleltem neki:~– Annak a nőnek a férje.~Loránd erre elhallgatott,
2539 X     |                 kezdett alá s fel járkálni a szűk, rövid szobácskában.
2540 X     |                   el!~– Te beszéltél annak a nőnek a férjével?~– Ő mondta,
2541 X     |                    beszéltél annak a nőnek a férjével?~– Ő mondta, hogy
2542 X     |                  akarom, hogy hagyd el ezt a nőt.~– Elment az eszed?~–
2543 X     |                tenyerébe fektetve, elkezde a gyertyavilágba bámulni,
2544 X     |                    E szóra felforrt bennem a vér. Megragadtam bátyám
2545 X     |                  már az anyák is elkezdjék a sort?~Ez kegyetlen mondás
2546 X     |                  de nem akartam összetörni a szívét. Volt más eszközöm,
2547 X     |         gyermekgondolat; – ámde van valami a szívben, ami korábban ébred,
2548 X     |                   s későbben hal meg, mint a szenvedély: ez a becsvágy;
2549 X     |                 meg, mint a szenvedély: ez a becsvágy; s ez nekem is
2550 X     |                 minő bűbáj volt, amivel ez a nő maga után tudott vonni,
2551 X     |                    mely tőle elszakaszt.~– A te varázsod? Anyánkról akarsz
2552 X     |               lövöm magamat főbe, de attól a nőtől el nem szakíthatsz.~–
2553 X     |                 üldöz téged, csak elmondja a világnak azt, ami vele történt.~
2554 X     |                     Loránd némi zománcával a gúnymosolynak kérdé tőlem:~–
2555 X     |                tőlem:~– Mit fog elbeszélni a világnak?~– Azt, hogy neje
2556 X     |              megszökött.~Loránd, mint akit a kígyó csípett meg, fordult
2557 X     |                      Mondom tovább! Láttam a feltört üvegszekrényeket
2558 X     |                  voltak kirakva. Hallottam a bérkocsistól, ki az útitáskát
2559 X     |                   szónak ura, úgy elfogult a szívem örömemben, fájdalmamban.
2560 X     |                   harcot nem szokott bízni a sors egy gyermek kezére.~–
2561 X     |               voltam, mint egykor ő, mikor a Duna fenekéről felhúzott
2562 X     |              suttogá ő –, hogy felőlem ezt a rágalmat mondja valaki.~–
2563 X     |                   üldöznek, tudod. Itt már a menekülés kötelesség. Nincs
2564 X     |                       No, ne mondd ezt! Ez a veszély valaha csak el fog
2565 X     |                  vagy ha nem, akkor megyek a legelső kaszárnyába, s följelentem
2566 X     |                  ne! E mai naptól számítsd a tíz esztendőt!~– Miért?~–
2567 X     |                    vele.~– De ha változnak a körülmények?~– Mondtam,
2568 X     |                   mondtam, hogy elvállalom a titoktartást. Tíz évig nem
2569 X     |               merőn szemembe nézve. – Arra a becsületre, amire az imént
2570 X     |                     Olyan sokat adott erre a szóra!~– Mostan tehát siess!
2571 X     |               szóra!~– Mostan tehát siess! A bérkocsi vár.~– Bérkocsi?
2572 X     |                 lábam, az elvisz, ha kell, a világ közepéig is, aztán
2573 X     |             húszast ívenkint, mikor azokat a bizonyos iratokat lemásoltuk.~–
2574 X     |        megtartogattad? – Loránd kibontotta a tárcát, s látott benne vagy
2575 X     |                 hogy ezt leírom, szememben a könny: úgy nevettem.~– Hiszen
2576 X     |           örömemben, hogy Loránd elfogadta a pénzemet.~– Most már, bajtárs,
2577 X     |             pénzemet.~– Most már, bajtárs, a világ végéig is el tudnék
2578 X     |             alacsony ajtón ismét kiléptünk a szűk, sötét udvarra, Márton
2579 X     |                Márton legény olyat csípett a karomon, majd elordítottam
2580 X     |                  nála sajátságos neme volt a tetszésnyilvánításnak.~–
2581 X     |                     hanem kapaszkodott fel a bakra.~– Megállj! – kiálta
2582 X     |                 szöktetek? Ez még nem volt a világon. Agyő!~Azzal lovai
2583 X     |                    az udvarból.~– Ez aztán a fickó! – szólt röhögve Márton. –
2584 X     |                    szólt röhögve Márton. – A Mócli! Ismerem én a Móclit.
2585 X     |              Márton. – A Mócli! Ismerem én a Móclit. Mennykő gyerek.
2586 X     |                  most már, úrfi, merre?~Ez a szó Lorándnak volt mondva.~
2587 X     |                volt mondva.~Bátyám ismerte a tréfás öreg legényt, sokat
2588 X     |                  azt hiszem, legjobb volna a hídon meg a ligeten keresztül.~–
2589 X     |                  legjobb volna a hídon meg a ligeten keresztül.~– Arra
2590 X     |                   Hát akkor csak egyenesen a Duna mentében lefelé; reggelre
2591 X     |                  mentében lefelé; reggelre a mühlaui révhez ér az úrfi,
2592 X     |              Márton – de bizony elkísérjük a város végéig. Magában nem
2593 X     |                  dalolni, majd rajtam vesz a figyelmük, s magukat nem
2594 X     |                pedig, Loránd úrfi, odaadom a botomat az útra. Jó derék
2595 X     |                    végig az utcán, s hozzá a kapukat döngetni öklével,
2596 X     |                    okvetetlen azzal akarja a napot bevégezni, hogy megveresse
2597 X     |                   nagyon sötétek az utcák.~A város vége felé kaszárnyák
2598 X     |                    az őr kiáltása hangzott a távolból: „Ki vagy? Őrjárat
2599 X     |                    hátunk mögött hallottuk a lovas cirkáló csapat kopogását
2600 X     |                   cirkáló csapat kopogását a kövezeten.~Márton csakugyan
2601 X     |                álomverő ordítozását, amint a fegyveres hatalommal szóbeli
2602 X     |              polgár! Fugias Mathias! – (Ez a műszó nekünk volt mondva.) –
2603 X     |                     Tíz kancsó sör még nem a világ. Én polgár vagyok.
2604 X     |                   világ. Én polgár vagyok. A nevem Fugias Mathias! Megfizetek
2605 X     |                     énekeljen szebben!~Már a városon kívül voltunk, s
2606 X     |          önfeláldozásból követett el.~Hogy a szabadba kijutottunk, könnyebben
2607 X     |               könnyebben lélegzettünk mind a ketten; jó oltalom a csillagos
2608 X     |                  mind a ketten; jó oltalom a csillagos ég!~A hideg is
2609 X     |                    oltalom a csillagos ég!~A hideg is kényszerített rá,
2610 X     |                   félórát gyalogoltunk már a szőlőskertek között.~Egyszer
2611 X     |                      Amíg megvirrad. Ebben a sötétben nem mernék egyedül
2612 X     |                sötétben nem mernék egyedül a városba visszatérni.~Most
2613 X     |                   amint előttünk elhaladt, a hátulsó bakról valaki lehömpörödött
2614 X     |                  jött oda, ahol mi álltunk a kerítés mellett.~Az öreg
2615 X     |                Összevesztem velük. Az volt a gaudé! Húztak, vontak, még
2616 X     |                    Húztak, vontak, még jól a hátamra is húztak a kardlappal;
2617 X     |                    jól a hátamra is húztak a kardlappal; az valami dicső
2618 X     |                találtam olyan dicsőnek azt a kardlappal készült mulatságot.~–
2619 X     |              egyszer csak kiugrom közülök, a bakra felkapaszkodom; azok
2620 X     |                 nagy hamar; tudtam én azt.~A jó öreg egészen meg volt
2621 X     |                    meg volt elégedve azzal a jó mulatsággal, amit magának
2622 X     |                 menjen arrafelé, amerre az a hintó ment, hanem vágjon
2623 X     |                ment, hanem vágjon neki itt a hegyeknek a mély úton; a
2624 X     |                vágjon neki itt a hegyeknek a mély úton; a bimbóháznál
2625 X     |                   a hegyeknek a mély úton; a bimbóháznál reggelizhetik,
2626 X     |                  csak mindig arra, ahonnan a nap kél.~Mi összeölelkeztünk.
2627 X     |                     Loránd is hadd siessen a maga útjára!~Óh, hiszen
2628 X     |           megcsókolt, és néhány perc múlva a mély hegyi útban eltűnt
2629 X     |                  ne menjen arra, amerre az a hintó ment?~– Nem én.~–
2630 X     |                    én.~– Hát nem ismert rá a kocsisra? Az volt a Mócli.~–
2631 X     |              ismert rá a kocsisra? Az volt a Mócli.~– A Mócli?~– Hát
2632 X     |               kocsisra? Az volt a Mócli.~– A Mócli?~– Hát azt tudja,
2633 X     |                 Hát azt tudja, hogy ki ült a hintóban? – Találja ki! –
2634 X     |              hintóban? – Találja ki! – Hát a madame.~– Bálnokházyné?~–
2635 X     |                  madame.~– Bálnokházyné?~– A bizony. – Meg az a bizonyos
2636 X     |         Bálnokházyné?~– A bizony. – Meg az a bizonyos aktor:~– Akinek
2637 X     |                  De olyan rémes mese, hogy a hideg borzongatott tőle
2638 X     |               legfeljebb odáig, ameddig az a táska üres lesz, amit a
2639 X     |                    a táska üres lesz, amit a Mócli a nagyságos asszony
2640 X     |                    üres lesz, amit a Mócli a nagyságos asszony után emelt
2641 X     |               nagyságos asszony után emelt a kocsiba. – Hai-dia-dő!~Most
2642 X     |                       Hai-dia-dő!~Most már a vén Márton igazán jókedvéből
2643 X     |        Hai-hai-dia-hia-dő!”~Még táncolt is a poros úton – galoppot.~De
2644 X     |                 hát lehetséges-e ez? Azzal a madonna-arccal, aminél én
2645 XI    |              kocsira, lovakra és kocsisra: a mieink voltak.~Valaki érkezett
2646 XI    |        igyekezettel iparkodott felcsatolni a hintónak körül lekapcsolt
2647 XI    |                anyám!~Úgy kellett leemelni a kocsiról; nagyon össze volt
2648 XI    |              másfelől énrám.~– Csak be, be a házba! – sürgetett bennünket
2649 XI    |                  őket. Anyámat felvezettük a terembe, ahol legelőször
2650 XI    |                  úgy tetszett, mintha erre a jelenésre vártak volna.
2651 XI    |                  attól tartott volna, hogy a legelső szó, melyet e roskadozó,
2652 XI    |                     És ő mégis eljött erre a hosszú útra! Nem várta,
2653 XI    |                    míg az idő átmelegszik. A zord, fagyos tavaszi szélnek
2654 XI    |                  szélnek szembeindult arra a hírre, hogy Loránd elveszett.~
2655 XI    |                  Mindenki távol állt tőle: a nagy fájdalom nagy tisztelet!
2656 XI    |                 felemelte fejét, s mint ki a túlvilágról tér vissza,
2657 XI    |                   mosolygással megszólalt, a háziakhoz fordulva:~– Bocsánat!
2658 XI    |                    Csakhogy beszél már! Ez a hallgatás kínoz engemet
2659 XI    |                     megcsókolta kétszer is a fejét, s azt mondta Fromméknak:~–
2660 XI    |                    azt, hogy mi lesz ennek a mai járatnak a vége, azt
2661 XI    |                  lesz ennek a mai járatnak a vége, azt csak egyedül én
2662 XI    |                vele. Vártam, míg rám kerül a sor. Tudtam, hogy nem történhetik
2663 XI    |           történhetik az nálam nélkül meg.~A bérkocsi előállt, Frommék
2664 XI    |                 Frommék levezették anyámat a lépcsőn. Őt ültettük fel
2665 XI    |              ültünk, Fromm papa azt kiáltá a bérkocsisnak:~– A Bálnokházy-házhoz!~
2666 XI    |                   kiáltá a bérkocsisnak:~– A Bálnokházy-házhoz!~Tudta
2667 XI    |          odasietett hozzá, s megfogva mind a két kezét, e szóval köszönte
2668 XI    |              tekintetét. Majd rám is kerül a sor.~– Hogyan? – kérdezé
2669 XI    |                Bálnokházy nagyon vonogatta a vállát, keserű mosolyra
2670 XI    |                    anyám –, tudok mindent. A szerencsétlenség nagy, de
2671 XI    |               tudtam, hogy ezt nem tartják a provincián gyalázatnak.
2672 XI    |               ékszereit elrabolni segít, s a becstelen nővel együtt az
2673 XI    |                 volna, úgy rázkódott össze a kétszeres vádra, s sápadtan
2674 XI    |                 mint ősz haja. Ő fogta fel a szót anyám helyett, ki nem
2675 XI    |                  még csak zajt sem ütöttem a kárból. Pedig a becstelenségen
2676 XI    |                    ütöttem a kárból. Pedig a becstelenségen kívül károm
2677 XI    |                     Ha csak magamrul volna a szó, megvetéssel hallgatnék
2678 XI    |                   szólt végre –, hogy ezek a fölfedezések kegyetekre
2679 XI    |                    nem tudott szólni, csak a kezeit tördelte.~– Azért,
2680 XI    |               tudomásom volt róla, hogy ez a vád alaptalan.~– Ohó, fráter! –
2681 XI    |                    kezemet, mint megfogják a vízbefúlók a mentő kezét;
2682 XI    |                mint megfogják a vízbefúlók a mentő kezét; s hogy állt
2683 XI    |                állt elém villogó szemekkel a büszke, haragos úr. Mind
2684 XI    |                   büszke, haragos úr. Mind a hármat elhagyta minden józansága,
2685 XI    |              minden hangján az indulatnak, a dühnek, az őrültségnek,
2686 XI    |                    dühnek, az őrültségnek, a reménynek, az örömnek: – „
2687 XI    |                    Braun Márton péklegény, a másik Fleck Mátyás.~– Az
2688 XI    |              rejtve. Ő tudatta velem, hogy a nagyságos asszony másutt
2689 XI    |              másutt van. Ő vitte keresztül a határon a nagyságos asszonyt –
2690 XI    |                  vitte keresztül a határon a nagyságos asszonyt – testvérem
2691 XI    |                   én és Márton kísértük el a hegyekig, az én zsebpénzem
2692 XI    |                térdepel, és megcsókol.~Ezt a csókot Lorándért kaptam.~–
2693 XI    |        tudósításaim vannak róla, hogy e nő a határszélen egy fiatal,
2694 XI    |                    Hát én megmondhatom. Az a sima arcú férfi volt Bleinberg
2695 XI    |                  nem ezúttal először.~Hah! A szívéig döftem neki; a mája
2696 XI    |                     A szívéig döftem neki; a mája közepéig, ahol a dölyf
2697 XI    |                neki; a mája közepéig, ahol a dölyf lakik. Olyan nyilat
2698 XI    |                    húgom most is játszotta a cavatinát, amit akkor nem
2699 XI    |                     mégis okos gondolat az a zongora: nem hallatszik
2700 XI    |                utcára, mikor pörpatvar van a háznál.~Amint ismét benn
2701 XI    |                    Amint ismét benn ültünk a kocsiban, anyám szenvedélyesen
2702 XI    |                    még elég biztos helyen; a bérkocsis meghallhatná.
2703 XI    |                 ottan? Hogyan tagadjam meg a választ erre a kérdésükre?~
2704 XI    |                tagadjam meg a választ erre a kérdésükre?~Alig érkeztünk
2705 XI    |                   neki, hogy Loránd mit ír a távolból, hogy üdvözli,
2706 XI    |                    volt. – Loránd benn van a hazában, biztos helyen,
2707 XI    |                  Nagyanyám érteni látszott a dolgot; szemével inte Fánnynak,
2708 XI    |               bennem. Én már nem voltam az a jó gyermek, akit erős szóval
2709 XI    |                  és azután odatámaszkodtam a másik szobában az ajtófélhez.~
2710 XI    |                   leírhatlan jelenet alatt a háziak mind összefutottak
2711 XI    |                akkor volnék tulajdonképpen a legbecsületesebb ember,
2712 XI    |            legbecsületesebb ember, ha most a szavamat megszegném.~Beszélhettek
2713 XI    |              Kedves Dezső.~Egyet rántottam a vállamon, hogy eltávolítsam
2714 XI    |                    ő vagy följelenti magát a legközelebbi hadparancsnoknál,
2715 XI    |               amint éppen kedvében lesz. S a mi családunkban az ilyen
2716 XI    |                 ilyen ígéretek nem szoktak a levegőben eloszlani.~– De
2717 XI    |                  is jól tudta, hogy még az a másvalaki nem született
2718 XI    |                    másvalaki nem született a világra, aki ezt tüzes harapófogókkal
2719 XI    |                    gondolod? Bámultam ezen a vakmerőségen.~– Igenis,
2720 XI    |            gyermekes örömmel fog berontani a szomszéd szobába, s diadalmas
2721 XI    |                  az igazi, s ezzel lerázom a nyakamról.~De nem azt tette.
2722 XI    |              sokára tért meg, mikor szülői a túlsó ajtón eltávoztak;
2723 XI    |                 anyám előtt beszélni. Most a tieid egyedül vannak, szólj!~–
2724 XI    |            feltétel alatt mondom meg neked a valót, ha anyám és nagyanyám
2725 XI    |                 inte fejével, s visszament a mellékszobába.~Néhány perc
2726 XI    |           odamentem hozzá, és megcsókoltam a kezét.~Fánny odahajolt hozzám,
2727 XI    |           édesanyámhoz, hogy megtudja tőle a mondottat.~Mikor meghallotta
2728 XI    |              Istenem! ki gyermekekre bízod a te akaratodat; legyen meg,
2729 XI    |                     és én nem élem őt túl.~A vihar elcsendesült, ismét
2730 XI    |              ablakfüggönyöket, s kimentünk a szobából.~Mikor kiléptünk,
2731 XI    |            Fánnynak:~– Most már becsületem a te kezedbe van letéve: úgy
2732 XI    |                letéve: úgy viseld gondját!~A leány égő lelkesüléssel
2733 XI    |                 Ott fogom azt őrizni, ahol a magamét.~Ezt már nem a gyermek
2734 XI    |                ahol a magamét.~Ezt már nem a gyermek mondta –, hanem
2735 XI    |                    gyermek mondta –, hanem a szűz.~
2736 XII   |                         XII. Egy pillantás a pisztoly szájába~Mintha
2737 XII   |            elkárhozott démon harcolt volna a föld felett, egyik tűz-,
2738 XII   |                   rekkenő meleg lett, hogy a múlt héten még csonttá fagyott
2739 XII   |                most már repedezni kezdett.~A szemünk elől elveszett vándort
2740 XII   |                 kocsinyom, annyi országút.~A sík rónán este van már,
2741 XII   |                    sík rónán este van már, a nap nemrég áldozott le,
2742 XII   |               piros eget hagyva maga után; a láthatáron két-három helység
2743 XII   |              sokkal távolabb, mint hogy az a vándor, ki előttünk siet,
2744 XII   |                    beérhetne valamelyikbe.~A por nem lepte még annyira
2745 XII   |                  nem lepte még annyira be, a nap nem sütötte el annyira
2746 XII   |                   e szép, nemes vonásokban a pozsonyi ifjúság büszkeségét,
2747 XII   |               Lorándot fel ne ismerhetnők.~A hosszú út, amit idáig tett,
2748 XII   |             ugyancsak iparkodni kell annak a lovasnak, ki háta mögött
2749 XII   |                  jön, hogy kocogva beérje.~A lovas kurtára húzott kengyelben
2750 XII   |                   rongyos, foltos ruháján.~A lovas rég közelít már ügetve
2751 XII   |               lovas rég közelít már ügetve a gyalog utazó felé, aki még
2752 XII   |                  hogy visszanézzen, ki jön a háta mögött.~Mikor aztán
2753 XII   |                    kötekedő hangon fogadta a szót.~– Szervusz, cigány!~
2754 XII   |                  szót.~– Szervusz, cigány!~A lovas e szónál ellökte melléről
2755 XII   |                    szónál ellökte melléről a féloldalt fityegő kacagányt,
2756 XII   |                    fityegő kacagányt, hogy a két pisztoly agyát láthassa
2757 XII   |                    pisztoly agyát láthassa a diák, s gondolhassa felőle,
2758 XII   |               görcsös botját levette volna a válláról, melyre csizmái
2759 XII   |                       Ejha! De kevély vagy a piros csizmáidra – gúnyolódék
2760 XII   |                    csizmáidra – gúnyolódék a lovas, Loránd mezítelen
2761 XII   |            kacsintva.~– Könnyű neked onnan a deresről – vágott vissza
2762 XII   |                vissza Loránd.~Jelent pedig a „deres” olyan négylábú állatot
2763 XII   |               négylábú állatot is, amit ez a lovas nem örömest hallott
2764 XII   |                  cigány.~– Aztán mit kapsz a légációból, diák?~– Húsz
2765 XII   |                  most Csegére; térj ki ide a juhászhoz, ahol azt a cserényt
2766 XII   |                  ide a juhászhoz, ahol azt a cserényt látod, aztán várj
2767 XII   |                   ott aztán mondd el nekem a prédikációdat; én még sohasem
2768 XII   |                   forintot.~– Nem úgy lesz a, cigány; hanem térj te be
2769 XII   |               cigány; hanem térj te be ide a cserénybe, ne menj most
2770 XII   |                    cserénybe, ne menj most a pusztára, várj reám ott
2771 XII   |               vagyok én muzsikus! – felelt a lovas, mellét előre feszítve.~–
2772 XII   |                   előre feszítve.~– Hát az a furulya minek az oldaladon?~
2773 XII   |                furulya minek az oldaladon?~A cigány röhögött az ötletnek.
2774 XII   |          megfizettek már azért, hogy annak a szavát ne hallják!~– Te
2775 XII   |                    vagy. Nesze, húzz egyet a kulacsomból.~– Nem iszom
2776 XII   |                    ami „utánam kajabajál!”~A cigány még jobban nevetett
2777 XII   |                 cigány még jobban nevetett a népmesei idézetnek.~– No
2778 XII   |                    Azzal sarkantyúba kapta a lovát, s vágtatva porzott
2779 XII   |                   s vágtatva porzott végig a pusztai úton.~Ezután csendesen
2780 XII   |             borókabokrok árnyaztak be. Ezt a helyet választá éjszakai
2781 XII   |             tanyául. Sokkal jobb szeretett a bokor alatt keresni tanyát,
2782 XII   |                    szobáiban.~Ott felhúzta a csizmáit, elővette tarisznyájából
2783 XII   |                    elővette tarisznyájából a kenyeret, szalonnát, s hozzáfogott
2784 XII   |                   szalonnát, s hozzáfogott a falatozáshoz. Jólesett neki;
2785 XII   |                  ugyanazon az úton, melyen a lovas előkerült, öt lóval
2786 XII   |             vágtató hintó közeledett felé. A három elölfogott lovon csengettyű
2787 XII   |              Loránd jónak látta rákiáltani a kocsisra.~– Héj! Álljon
2788 XII   |              Álljon meg egy kicsit, földi!~A kocsis megállítá a lovakat.~–
2789 XII   |                  földi!~A kocsis megállítá a lovakat.~– No, csak frissen –
2790 XII   |                  légátus uram, ide mellém! A lovak nem tudnak várni.~–
2791 XII   |                Velem sincs. Hát mit félünk a zsiványtól?~– Talán akik
2792 XII   |                   zsiványtól?~– Talán akik a hintóban ülnek?~– Ott a
2793 XII   |                    a hintóban ülnek?~– Ott a nagyságos asszony ül, s
2794 XII   |               találunk zsiványt, összetöri a hátamon az ostornyelet.
2795 XII   |               szerencsés véletlennek vette a találkozást. Topándynak
2796 XII   |                   erre volt most szüksége. A találkozás ürügye megvolt
2797 XII   |                   már.~Felkapaszkodott hát a kocsis mellé, s a csillagos
2798 XII   |      Felkapaszkodott hát a kocsis mellé, s a csillagos ég derűje mellett
2799 XII   |               paripa vígan csengve ragadta a hintót tovább a gyepes úton.~
2800 XII   |                    ragadta a hintót tovább a gyepes úton.~A kocsis elmondá,
2801 XII   |               hintót tovább a gyepes úton.~A kocsis elmondá, hogy Debrecenből
2802 XII   |                     ott egy abrakot kapnak a lovak, a nagyságos asszony
2803 XII   |                    abrakot kapnak a lovak, a nagyságos asszony krampampulit
2804 XII   |                  úgy mennek azután tovább. A nagyságos asszony mindig
2805 XII   |          emlegetett csárda elé megérkezett a hintó.~Loránd leugrott a
2806 XII   |                   a hintó.~Loránd leugrott a bakról, s előre besietett
2807 XII   |                  bakról, s előre besietett a csárdába, nem akarva a kocsi
2808 XII   |           besietett a csárdába, nem akarva a kocsi úrnőjével találkozni.
2809 XII   |                 találkozni. Nagyot dobbant a szíve, midőn a csárda udvarán
2810 XII   |              Nagyot dobbant a szíve, midőn a csárda udvarán megpillantotta
2811 XII   |             felnyergelve, felszerszámozva. A paripa nem volt megkötve
2812 XII   |            megkötve sehova, szabadon járt; a hintó érkeztére valami sajátságos
2813 XII   |                 egy sötét ajtóból kilépett a lovag, kivel már Loránd
2814 XII   |                    lovag, kivel már Loránd a pusztán találkozott.~Egészen
2815 XII   |            garaboncás vagyok.~De már ekkor a hintó lakosai is érkeztek.
2816 XII   |                 hintó lakosai is érkeztek. A nagyságos asszony és egy
2817 XII   |                    selyemkendővel bekötve, a másik kurta piros rokolyát
2818 XII   |                szalagokba volt fonva. Mind a két keze tele volt pincetokkal,
2819 XII   |                  úgy? – szólt ezeket látva a lovag. – Hát kocsin hoztak! –
2820 XII   |                    hoztak! – Azzal engedte a jövevényeket a vendégszobába
2821 XII   |               Azzal engedte a jövevényeket a vendégszobába nyugodtan
2822 XII   |                  bemenni, maga pedig fogta a lovát, s odavezette a kúthoz,
2823 XII   |                fogta a lovát, s odavezette a kúthoz, vizet húzott neki
2824 XII   |                  kúthoz, vizet húzott neki a válúba, hogy megitassa.~
2825 XII   |                   tartá. Azzal ő is bement a vendégszobába.~A hosszú
2826 XII   |                    bement a vendégszobába.~A hosszú vendégszobán kívül
2827 XII   |                    volt még egy benyíló is a csárdában, de ez annyira
2828 XII   |                    de ez annyira tele volt a csapláros apró gyerekeivel,
2829 XII   |               vackaikban henteregtek, hogy a hintóbeli uraság jobbnak
2830 XII   |           hintóbeli uraság jobbnak találta a vendégszoba hosszú, keresztlábú
2831 XII   |                    helyet foglalni, melyen a parasztcseléd nagyhamar
2832 XII   |        parasztcseléd nagyhamar kiteregette a hideg sültfélét, a cintányérokat
2833 XII   |             kiteregette a hideg sültfélét, a cintányérokat és az ezüst
2834 XII   |                   ezüst éteszközt, amikkel a nagyságos asszony falatozni
2835 XII   |           nagyságos asszony falatozni fog.~A nagyságos asszony hátravetette
2836 XII   |                  mentéjét, letette fejéről a selyemkendőt, s két gyertyát
2837 XII   |                    tétetett maga elé: mind a kettőt meg is koppantotta,
2838 XII   |             koppantotta, mint aki „szereti a szépet”.~Igaza is volt:
2839 XII   |                    hogy ami világosság van a házban, az mind őelőtte
2840 XII   |                 mind őelőtte égjen.~Hátul, a sötétben, az asztal túlsó
2841 XII   |                   túlsó végénél ült Loránd a hosszú lócán, s egy palack
2842 XII   |                   hiába, mint hogy megigya a keserves alföldi szűredéket.~
2843 XII   |               keserves alföldi szűredéket.~A söntés mellett, kiterített
2844 XII   |                   egy vándor mesterlegény; a söntésben szolgált nagy
2845 XII   |            söntésben szolgált nagy álmosan a borzas fejű csaplár, kinek
2846 XII   |                 volt nyugodtan elnézni ezt a nagyságos asszonyt, akinek
2847 XII   |                 nagyságos asszonyt, akinek a kocsiján idáig jött, s akivel
2848 XII   |                  minden falatját megosztja a szolgálóval; a kocsisnak
2849 XII   |                   megosztja a szolgálóval; a kocsisnak is küld ki általa
2850 XII   |                kocsisnak is küld ki általa a maradékból. Talán ha tudná,
2851 XII   |            útitársa is van, azt is odahíná a lakomázáshoz. Nincs is egyébre
2852 XII   |                szép fehér fogsorai vannak. A falatozás alatt kitölti
2853 XII   |                    falatozás alatt kitölti a finom gabonapálinkát a cintányérba;
2854 XII   |             kitölti a finom gabonapálinkát a cintányérba; fügét, mazsolát,
2855 XII   |                   s azután meggyújtja. Ezt a forró italt híják nálunk
2856 XII   |                  gyomornak jó lehet.~Amint a falatozásnak éppen vége
2857 XII   |                 vezető ajtó, s belép rajta a künn hagyott betyár; kalapja
2858 XII   |               megállva; mely haragos szóra a földön alvó képes tót és
2859 XII   |           vándorlegény menten feliramodnak a kandalló kéményébe; a csaplár
2860 XII   |         feliramodnak a kandalló kéményébe; a csaplár eltűnik a pincébe,
2861 XII   |               kéményébe; a csaplár eltűnik a pincébe, s magára csapja
2862 XII   |                    magára csapja az ajtót, a szolgáló pedig elrejti magát
2863 XII   |               szolgáló pedig elrejti magát a pad alá: mire a betyár odalép
2864 XII   |              elrejti magát a pad alá: mire a betyár odalép az asztalhoz,
2865 XII   |               asztalhoz, s kalapjával mind a két égő gyertyát leüti,
2866 XII   |               világosság az asztalon, mint a cintányérban égő borszesz.~
2867 XII   |          világítást ad. Mikor cukornemű ég a borszeszben, sírfény dereng
2868 XII   |                 pírja, az ajkak ragyogása, a szemek fénye, mind zöldre
2869 XII   |                  volt egyszerre, mint akit a koporsóból költenek fel;
2870 XII   |              koporsóból költenek fel; s ez a másik, aki szemközt áll
2871 XII   |              fegyverrel, mintha maga volna a halál, fekete szakállal,
2872 XII   |            tetszett Lorándnak, mintha mind a ketten elnevetnék magukat:
2873 XII   |                 ketten elnevetnék magukat: a halottarc is meg a halálarc
2874 XII   |                magukat: a halottarc is meg a halálarc is; hanem ez csak
2875 XII   |             hatalmaskodó hangon megszólalt a rabló:~– No, csak ide gyorsan
2876 XII   |                       No, csak ide gyorsan a pénzzel!~A nő elővette tárcáját,
2877 XII   |                csak ide gyorsan a pénzzel!~A nő elővette tárcáját, s
2878 XII   |                 odadobta neki az asztalra.~A rabló felkapta mohón, s
2879 XII   |                    rabló felkapta mohón, s a szeszvilágnál vizsgálni
2880 XII   |              szeszvilágnál vizsgálni kezdé a tárca tartalmát.~– Hát aztán
2881 XII   |                  mérgesen.~– Pénz – felelt a hölgy röviden, s elkezdett
2882 XII   |                ezüstös nyelű antik késével a csirkecsontból fogpiszkálót
2883 XII   |                    mennyi pénz? – riadt rá a rabló.~– Négyszáz forint.~–
2884 XII   |                Négyszáz forint! – ordított a rabló, a tárcát mindenestül
2885 XII   |                forint! – ordított a rabló, a tárcát mindenestül az asztalhoz
2886 XII   |                 itten egy hét óta? Hol van a többi?~– Többi? – szólt
2887 XII   |                    többi?~– Többi? – szólt a hölgy. – Azt most csinálják
2888 XII   |             tréfálni; én tudom, hogy ebben a tárcában kétezer forint
2889 XII   |               Ördög teringette! – ordított a rabló, öklével az asztalt
2890 XII   |              öklével az asztalt ütve, hogy a borszesz láng magasra lobogott
2891 XII   |             borszesz láng magasra lobogott a cintányérban. – Én nem értem
2892 XII   |               cintányérban. – Én nem értem a tréfát! Ebben a tárcában
2893 XII   |                  nem értem a tréfát! Ebben a tárcában most volt kétezer
2894 XII   |                gyapjúnak az ára. Hova lett a többi?~– Hát gyere ide,
2895 XII   |                   majd elszámlálom – szólt a nő, az evőkés hegyével mutogatva
2896 XII   |               ujjain: – Kétszázat odaadtam a szűcsnek; négyszázat a főkötőcsinálónak;
2897 XII   |            odaadtam a szűcsnek; négyszázat a főkötőcsinálónak; kétszázat
2898 XII   |                főkötőcsinálónak; kétszázat a szíjártónak; háromszázat
2899 XII   |                   szíjártónak; háromszázat a boltosnak; háromszázat a
2900 XII   |                   a boltosnak; háromszázat a szabónak; kétszázat elköltöttem
2901 XII   |                marad hát!~– Nem kell nekem a számadás, nekem a pénz kell,
2902 XII   |                    nekem a számadás, nekem a pénz kell, sok pénz! Hol
2903 XII   |                    kell, sok pénz! Hol van a sok pénz?~– Mondtam már,
2904 XII   |                    már, hogy Körmöcön van, a pénzverdében.~– Aztán vége
2905 XII   |                      Aztán vége legyen már a tréfának! – fenyegetőzék
2906 XII   |                   tréfának! – fenyegetőzék a zsivány. – Mert ha kutatni
2907 XII   |                amit találsz benne, az mind a tied lehet.~– De majd nemcsak
2908 XII   |                   lehet.~– De majd nemcsak a hintót kutatom ki, hanem
2909 XII   |               kutatom ki, hanem tégedet is a bőrödig!~– Mit? – kiálta
2910 XII   |                 kiálta fel e szóra dühösen a nő, s e percben olyan lett
2911 XII   |                      s e szónál úgy ütötte a kés hegyét az asztalba,
2912 XII   |                    hüvelyknyire hatolt be.~A rabló egy hanggal alább
2913 XII   |                  még?~– Mit adnék? – szólt a nő, durcásan vetve magát
2914 XII   |               durcásan vetve magát hanyatt a székben. – Az ördögöt meg
2915 XII   |                  székben. – Az ördögöt meg a fiát.~– Karperec is van
2916 XII   |                    fiát.~– Karperec is van a kezeden.~– Nesze! – szólt
2917 XII   |                  kezeden.~– Nesze! – szólt a nő, lekapcsolva kezéről
2918 XII   |                    nő, lekapcsolva kezéről a smaragdos ékszert, s odahajítva
2919 XII   |                    odahajítva az asztalra.~A rabló elkezdte azt műértőleg
2920 XII   |                   adnak érte egy ital bort a legelső kocsmában, ahova
2921 XII   |                   le, mert nem adom.~Ebben a pillanatban a rabló hirtelen
2922 XII   |                  adom.~Ebben a pillanatban a rabló hirtelen elkapta a
2923 XII   |                   a rabló hirtelen elkapta a nő kezét, melyben a kést
2924 XII   |                elkapta a nő kezét, melyben a kést tartá, csuklóján keresztül
2925 XII   |             vonaglott acélszorítása alatt, a másik kezében tartott pisztoly
2926 XII   |             kezében tartott pisztoly végét a sikoltó szájába dugta bele.~
2927 XII   |             sikoltó szájába dugta bele.~Ez a rémjelenet mindeddig csak
2928 XII   |                   bírt eleget megijedni, s a rabló nem bírt eléggé ijeszteni;
2929 XII   |                 látszott meghazudtolni azt a jelenetet, amiről ifjú képzelem
2930 XII   |                védtelen hölggyel, éjszaka, a pusztai csárdában! Lehetetlen,
2931 XII   |         beszéljenek egymással.~Hanem amint a zsivány megragadta a hölgy
2932 XII   |                 amint a zsivány megragadta a hölgy kezét, s az asztalon
2933 XII   |              erőszakosan levonta maga elé, a pisztollyal folyvást fenyegetve
2934 XII   |            pisztollyal folyvást fenyegetve a sikoltozót, akkor egyszerre
2935 XII   |              egyszerre felforrt az ifjúban a vér, előugrott a sötétből,
2936 XII   |                   ifjúban a vér, előugrott a sötétből, hol eddig a rablótól
2937 XII   |            előugrott a sötétből, hol eddig a rablótól észre nem véve
2938 XII   |          megragadta annak jobbját, melyben a pisztolyt tartotta, másikkal
2939 XII   |                     másikkal pedig kirántá a rabló öve mellől a másik
2940 XII   |                 kirántá a rabló öve mellől a másik pisztolyt.~A rabló,
2941 XII   |                  mellől a másik pisztolyt.~A rabló, mint a megriadt fenevad,
2942 XII   |                   pisztolyt.~A rabló, mint a megriadt fenevad, fordult
2943 XII   |                   moccanj! – szólt Loránd, a rabló homlokának irányozva
2944 XII   |                 rabló homlokának irányozva a pisztolyt.~A rabló azonban
2945 XII   |          homlokának irányozva a pisztolyt.~A rabló azonban jól látta,
2946 XII   |                    azonban jól látta, hogy a pisztoly sárkánya nincs
2947 XII   |              izgalomban eszébe sem jutott.~A rabló tehát hirtelen lekapta
2948 XII   |               rabló tehát hirtelen lekapta a fejét, s a koponyájával,
2949 XII   |                hirtelen lekapta a fejét, s a koponyájával, mint a faltörő
2950 XII   |                     s a koponyájával, mint a faltörő kossal, olyat taszított
2951 XII   |               Lorándon, hogy az hátraesett a padra, s míg eközben baljával
2952 XII   |             baljával önkénytelen elbocsátá a zsivány kezét, fegyveres
2953 XII   |                   jobbjával kénytelen volt a továbbesés meggátlására
2954 XII   |         meggátlására maga elé kapni.~Ekkor a zsivány fordítá a másik
2955 XII   |                    Ekkor a zsivány fordítá a másik pisztoly csövét az
2956 XII   |                pillanat alatt, amíg Loránd a homlokának szegezett pisztoly
2957 XII   |                 pisztoly öblébe nézett, ez a gondolat villámlott át lelkén: „
2958 XII   |                    van az alkalom, melyben a sors átkát ki lehet játszani:
2959 XII   |                   átkát ki lehet játszani: a saját kéz fenyegető fegyverétől
2960 XII   |                   halt meg. Lássuk meg ezt a halált!”.~Hirtelen fölemelkedék
2961 XII   |                      Hirtelen fölemelkedék a rászegzett pisztoly előtt.~–
2962 XII   |               meghalsz! – rivallt rá ismét a rabló. Loránd pedig folyvást
2963 XII   |               rabló. Loránd pedig folyvást a fejének szegzett pisztoly
2964 XII   |             rátette nyugodtan hüvelykujját a kezében tartott pisztoly
2965 XII   |           sárkányára, s felhúzta azt.~Erre a rabló hirtelen hátraugrott,
2966 XII   |                    meg volt rettenve, hogy a befelé nyíló ajtót egyelőre
2967 XII   |               Hanem amint kinyújtotta felé a karját, az úrhölgy onnan
2968 XII   |                 Loránd bámulva tekinte rá.~A szép asszonynak minden izma
2969 XII   |           asszonynak minden izma vonaglott a görcsös iszonyattól; szép
2970 XII   |                  egészen megbénítá azokat.~A zsivány látva, hogy menekülhet,
2971 XII   |                 végre ki tudta azt nyitni, a halálos rémület helyébe
2972 XII   |              helyébe ismét visszatért nála a cigányos humor. Visszadugta
2973 XII   |                 Visszadugta bozontos fejét a félig nyitott ajtón, s beszólt
2974 XII   |              nyitott ajtón, s beszólt azon a göröngyrázta hangon, ami
2975 XII   |             embereké.~– Hiszen, verjen meg a devla, cudar, ördögjárta
2976 XII   |                    volna csak megtöltve ez a pisztolyom is, mint a másik,
2977 XII   |                   ez a pisztolyom is, mint a másik, amelyik a kezedben
2978 XII   |                  is, mint a másik, amelyik a kezedben van; majd adtam
2979 XII   |                    volna én neked passzust a pokolba! De kerülj még egyszer
2980 XII   |             pokolba! De kerülj még egyszer a kezembe: tudom, hogy…~Azzal
2981 XII   |                    hirtelen visszarántotta a fejét, ami nagyon tréfás
2982 XII   |                 tréfás illusztrációja volt a nagy hangon kezdett fenyegetésnek;
2983 XII   |                    pariparobogás hangzott: a rabló menekült. Mikor aztán
2984 XII   |                   országúton őgyelegnek, s a szegénylegények mesterségit
2985 XII   |                káromkodása. Hetekig fog ez a káromkodás hangzani a lankadombi
2986 XII   |                   ez a káromkodás hangzani a lankadombi ingoványban,
2987 XII   |               lankadombi ingoványban, ahol a fenevad megközelíthetlen
2988 XII   |                 egész csendes éjszakán át; a farkasok fognak rá felelgetni,
2989 XII   |                fognak rá felelgetni, kiket a ménló megrugdalt, mikor
2990 XII   |                megfoghatatlan volt mindez.~A negédes, csaknem tréfás
2991 XII   |                 csaknem tréfás beszélgetés a rémes tűzfénynél egy rablógyilkos
2992 XII   |                golyóra töltve; s azután ez a nő: ez az érthetetlen alak,
2993 XII   |                    alak, aki szemébe nevet a rablónak; aki öklébe szorított
2994 XII   |             amazéból, bizonyosan úgy fúrja a kést annak oldalába, mint
2995 XII   |              ugyanaz, midőn megszabadítója a rablót le akarja lőni, az
2996 XII   |                   karjai közé, félrerántja a kezét, s bántalmazóját saját
2997 XII   |               asszonyság újra meggyújtotta a gyertyákat: ismét nyájas
2998 XII   |               ismét nyájas fény áradt szét a tárgyakon. Loránd ránézett
2999 XII   |                 tárgyakon. Loránd ránézett a nőre. Az iménti zöldeskék
3000 XII   |                zöldeskék arc helyett, mely a zilált őrültség vad tekintetével