1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6352
Fezejet
3001 XII | Nagysádtokkal együtt jöttem ide, a kocsis mellett ülve.~– Lankadombra
3002 XII | tetszik megengedni, hogy a bakon üljek, megyek gyalog,
3003 XII | kapna, az nem sok lenne. Ezt a pénzt, amit az az ember
3004 XII | odaadom, és menjen vissza a kollégiumba.~– Asszonyom,
3005 XII | visszautasítva büszkén a nyújtott tárcát.~A nő rábámult
3006 XII | büszkén a nyújtott tárcát.~A nő rábámult és gondolá:
3007 XII | légátus, nem él az ajándékkal.~A nagyságos asszonynak csak
3008 XII | nagyságos asszonynak csak ennél a szónál tűnt fel, hogy ennek
3009 XII | szónál tűnt fel, hogy ennek a fiatalembernek porlepte
3010 XII | vétket tett, azért kerüli a világ szemét? Vallja meg,
3011 XII | Megígérem, hogy oda lesz fogadva a házhoz, akármi vétke van.
3012 XII | nagyságos asszony; – az a bűnöm, hogy lázítottam az
3013 XII | lázítottam az ifjúságot a felsőbbek ellen.~– Micsoda?
3014 XII | felsőbbek ellen.~– Micsoda? A szolgabíró ellen?~– De bizony
3015 XII | felsőbbek ellen.~– Tán éppen a papok ellen? No, akkor aranyba
3016 XII | Topándy. Az nagy bolond ebben a dologban.~A nő nevetve mondá
3017 XII | bolond ebben a dologban.~A nő nevetve mondá e szavakat;
3018 XII | Loránd mindig jobban bámult a kérdezőre.~– Jól van, jól,
3019 XII | mondtam semmit! Jőjön velünk! A kocsis már pattog az ostorral.
3020 XII | ostorral. Akar benn ülni velünk a hintóban? Vagy jobb szeret
3021 XII | Vagy jobb szeret kinn ülni a kocsis mellett, a szabad
3022 XII | kinn ülni a kocsis mellett, a szabad levegőn? Jobb is
3023 XII | szeretnék. No hát menjünk!~A szolgáló, ki előkuporodott
3024 XII | szolgáló, ki előkuporodott a pad alól, összetakarította
3025 XII | ez alatt az éteszközöket, a nagyságos asszony kifizette
3026 XII | nagyságos asszony kifizette a kocsmárost, s nemsokára
3027 XII | nemsokára ismét fenn ültek a hintóban, és gondolkoztak
3028 XII | egész úton. Az ifjú arról a nőről, ki a rablóval enyelgve
3029 XII | Az ifjú arról a nőről, ki a rablóval enyelgve dacol,
3030 XII | gyűrűjéért küzd; aztán a rablóról, ki üres pisztollyal
3031 XII | jön fosztogatni, és ismét a nőről, ki hatóság alatt
3032 XII | tüzét hordja szemében; – a hölgy pedig arról az ifjúról,
3033 XIII | XIII. Melyik téríti el a másikat?~Reggel felé gördült
3034 XIII | Reggel felé gördült be a hintó a lankadombi kastély
3035 XIII | felé gördült be a hintó a lankadombi kastély udvarára.
3036 XIII | kastély udvarára. Topándy a folyosón állva várta az
3037 XIII | s eléje sietve, lesegíté a fiatal hölgyet a hintóbul,
3038 XIII | lesegíté a fiatal hölgyet a hintóbul, nagy tisztességgel
3039 XIII | neki. Lorándra pedig, ki a kocsis mellől szállt le,
3040 XIII | kérdő bámulattal tekinte.~A hölgy felelt helyette.~–
3041 XIII | szóvesztegetés nélkül felment a kastélyba, Lorándot magára
3042 XIII | Konyítasz-e valamit ehhez a mesterséghez?~– Gazdaság
3043 XIII | vele, mi nálam az ispánnak a dolga. Tudsz-e négyesben
3044 XIII | asztagot rakni, fenn állva a kévék tetején? Tudsz-e elöl
3045 XIII | vágni tizenkét kaszással a sarkadban? Tudsz-e ágyást
3046 XIII | csinálni nyolc szérűre, mind a nyolcat kinyomtatni, bemérni,
3047 XIII | Loránd nem volt meglepetve a kérdésektől.~Azt felelte
3048 XIII | hogy tudnak-e trágyát rakni a szekérre, mindannyia megfutott.
3049 XIII | hogy te még itt állsz. Hát a konvenció, tudod-e, mi lesz?~–
3050 XIII | annyi, amennyi egyik napról a másikra kell.~– Ez okos
3051 XIII | lakhatik, ahol akarja: – akár a birkaakolban, akár a tehénistállóban,
3052 XIII | akár a birkaakolban, akár a tehénistállóban, akár a
3053 XIII | a tehénistállóban, akár a bivalyosban. Nekem mindegy:
3054 XIII | mond erre.~Loránd pedig a legkomolyabb arccal válaszolá,
3055 XIII | legszükségesebb lesz jelenléte a birkaakolban, ott fog megtelepedni.~–
3056 XIII | álljuk ki egymás barátságát. A szegődést elfogadom; mikor
3057 XIII | se tessék mondanod: ott a kapufélfa.~– Nem fogok hozzáfordulni.~–
3058 XIII | vinkót; – vedd át, majd a juhász megtanít rá, hogyan
3059 XIII | arcát sem fintorította félre a sajátságos ispánfogadási
3060 XIII | Azzal bevezette őt Topándy a kastélyba, még azt se kérdezte
3061 XIII | odább szökik holnapután.~A nagyságos asszony éppen
3062 XIII | azalatt őnagysága elkészítteté a kávét, villásreggelit, szilvapálinkát
3063 XIII | villásreggelit, szilvapálinkát a szép sávolyos abrosszal
3064 XIII | főzőgépből az illatos mokkanedvet a csészékbe öntögesse, míg
3065 XIII | csészékbe öntögesse, míg a kövér bivalytej a fehér
3066 XIII | öntögesse, míg a kövér bivalytej a fehér mázos lábasokban párolgott
3067 XIII | Topándy levetette magát a legközelebb talált székre,
3068 XIII | várni, míg őnagysága ráér a lebbencs- és tarhonyailletményt
3069 XIII | tarhonyailletményt kimérni a számára.~– Maga nem oda
3070 XIII | Maga nem oda ül! – riadt rá a szép hölgy.~Topándy felugrott
3071 XIII | hirtelen.~– Bocsánat, hát kinek a helye ez?~– Azé az úré ott! –
3072 XIII | mutatott Lorándra fejével a hölgy, mindkét keze el levén
3073 XIII | fog mindig ülni – szólt a hölgy, letéve a kávés üstöt,
3074 XIII | szólt a hölgy, letéve a kávés üstöt, s ujjával a
3075 XIII | a kávés üstöt, s ujjával a helyre mutatva, mely bal
3076 XIII | Ez másképp hangzik, mint a háziúr biztatása: a lebbencs,
3077 XIII | mint a háziúr biztatása: a lebbencs, tarhonya és cselédkenyér.~–
3078 XIII | cselédkenyér.~– Ez lesz a szobája itten jobbra! –
3079 XIII | itten jobbra! – intézkedett a hölgy tovább. – Györgynek
3080 XIII | aki ki fogja szolgálni; a kocsisok közül a János fog
3081 XIII | szolgálni; a kocsisok közül a János fog állni rendelkezésére.~
3082 XIII | Loránd egyik bámulatból a másikba esett. Valami észrevételt
3083 XIII | asszonnyal már elvégezted a szerződést? Akkor nem vesződtem
3084 XIII | veled. Ha így van, aludjál a pamlagomon, s igyál a poharamból!~
3085 XIII | aludjál a pamlagomon, s igyál a poharamból!~Loránd akarta
3086 XIII | Loránd akarta játszani a kevély szegényt. Megrázta
3087 XIII | dacosan.~– Alunni fogok a szénában, s iszom a vederből.~–
3088 XIII | fogok a szénában, s iszom a vederből.~– Tanácslom önnek,
3089 XIII | amit én mondok – szólt a hölgy, agyonsújtva villogó
3090 XIII | agyonsújtva villogó tekintetével a két férfit.~– Bizony, öcsém –
3091 XIII | papramorgóban.~Loránd jónak látta a hölgy parancsoló tekintete
3092 XIII | meghunyászkodni s elfoglalni a mutatott helyet, mire aztán
3093 XIII | meg, hogy meg ne csókolja a kezét. Az úrhölgy nevetve,
3094 XIII | negéddel nyújtá Loránd felé a másik kezét.~– No hát maga
3095 XIII | micsoda?~Loránd is megcsókolta a másik kezét.~Mire aztán
3096 XIII | másik kezét.~Mire aztán mind a két kezét összecsapta a
3097 XIII | a két kezét összecsapta a feje fölött, úgy kacagott –
3098 XIII | kacagott – az úrhölgy – a cigányleány.~– Nini! Magának
3099 XIII | én egy levelet is hoztam a városból – szólt a hölgy,
3100 XIII | hoztam a városból – szólt a hölgy, elővéve tárcáját. –
3101 XIII | tárcáját. – Ugyan jó, hogy az a zsivány pugillárisostul
3102 XIII | pugillárisostul el nem vette tőlem; a maga levele is odaveszett
3103 XIII | Micsoda zsivány?~– No hát, itt a Fejbetörő csárdában, mikor
3104 XIII | aztán ki akart rabolni. A pénzt már odadtam neki,
3105 XIII | pénzt már odadtam neki, meg a karperecemet, hanem még
3106 XIII | karperecemet, hanem még ezt a gyűrűt is le akarta húzni
3107 XIII | engedtem. Aztán megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak,
3108 XIII | s hogy ne sikolthassak, a szájamba dugta a pisztoly
3109 XIII | sikolthassak, a szájamba dugta a pisztoly végét – a bolond.~
3110 XIII | dugta a pisztoly végét – a bolond.~A hölgy olyan könnyűvérű
3111 XIII | pisztoly végét – a bolond.~A hölgy olyan könnyűvérű negéddel
3112 XIII | egyszerre két oldalról, egyfelől a nagyságos asszony, másfelől
3113 XIII | nagyságos asszony, másfelől a kis szobaleány; ez telelármázta
3114 XIII | pedig feltűrte karjáról a ruha hímzett szegélyét,
3115 XIII | s odatartá Topándy elé a karját.~– Nézze, hogy lement
3116 XIII | karját.~– Nézze, hogy lement a bőr a kezemről, amint megszorította
3117 XIII | Nézze, hogy lement a bőr a kezemről, amint megszorította
3118 XIII | kezemről, amint megszorította a rabló; s nézzen ide: az
3119 XIII | fel van hasadozva, ahogy a pisztoly végét a számba
3120 XIII | ahogy a pisztoly végét a számba dugta – szólt szétnyitva
3121 XIII | korallpiros ajkait, mik közül a leggyönyörűbb fehér fogsor
3122 XIII | valaha, vagy sohasem, ha ez a fiatalember ott nincs, és
3123 XIII | amint ez odaugrott, kikapta a zsivány kezéből a pisztolyt;
3124 XIII | kikapta a zsivány kezéből a pisztolyt; az is egyszerre
3125 XIII | Topándy még egyre rázta a fejét. Nagy sor ezt elhinni.~–
3126 XIII | Még tán most is itt van a zsebében a pisztoly, amit
3127 XIII | most is itt van a zsebében a pisztoly, amit a zsiványtól
3128 XIII | zsebében a pisztoly, amit a zsiványtól elvett. Adja
3129 XIII | Loránd átadta Topándynak a rablótól elvett pisztolyt.~
3130 XIII | rablótól elvett pisztolyt.~A fegyver csöve bronzbul volt;
3131 XIII | Topándy, szemügyre véve a pisztoly cirádáit. – Ezen
3132 XIII | pisztoly cirádáit. – Ezen a pisztolyon a Sárvölgyiek
3133 XIII | cirádáit. – Ezen a pisztolyon a Sárvölgyiek címere van.~
3134 XIII | folytatta tovább. Eltette a pisztolyt a zsebébe. Lorándnak
3135 XIII | tovább. Eltette a pisztolyt a zsebébe. Lorándnak pedig
3136 XIII | magad nem félsz, hogy ez a födél miattam rád szakad. –
3137 XIII | szakad. – Milyen volt az a rabló? – szólt ismét a nőkhöz
3138 XIII | az a rabló? – szólt ismét a nőkhöz fordulva.~– Nem láthattuk,
3139 XIII | láthattuk, mert eloltotta a gyertyát, s azután meg nagyhamar
3140 XIII | asszony nem akar emlékezni a rabló arcvonásaira, amiket
3141 XIII | amiket pedig jól kivehetett a szeszláng mellett; s különösen,
3142 XIII | sem említette azt, hogy a rabló cigány volt.~– Nem
3143 XIII | pisztollyal szabadítónk, mert a sötétben bajos volt célozni.
3144 XIII | volt célozni. Ha nem talál, a zsivány mindnyájunkat megölhetett
3145 XIII | is magammal máskor.~– Ezt a mocsári tanyát pedig nem
3146 XIII | tanyát pedig nem tűröm itt a közelben tovább; ott végtére
3147 XIII | miránk leskelődik. Mihelyt a Tisza árja jön, felgyújtatom
3148 XIII | felgyújtatom körülötte a nádast, s akkor aztán a
3149 XIII | a nádast, s akkor aztán a kazal is ottég.~Ezalatt
3150 XIII | Ezalatt megtalálta az asszony a levelet.~– Itt van – szólt
3151 XIII | Nőírás – szólt rátekintve a címzetre Topándy.~– Hát
3152 XIII | azt is meg lehet ismerni a betűkről, hogy asszony írta-e
3153 XIII | kíváncsisággal kandikálva az írásba a szép asszony.~Loránd is
3154 XIII | kézvonásaihoz nem hasonlítnak a betűk; pedig mégis látta
3155 XIII | írta, észre se vetted, hogy a világon van: Fánny írása
3156 XIII | világon van: Fánny írása az, a bohókás csereleánykáé; valaha
3157 XIII | anyád csókját tudatta veled a gyermektárs leveléből. Most
3158 XIII | az apja házánál tanulja a szolgálatot.~Mind a ketten
3159 XIII | tanulja a szolgálatot.~Mind a ketten sok rendkívüliséget
3160 XIII | rendkívüliségek okát kifürkészni a másikban.~Loránd megjegyzé
3161 XIII | behatolni – és hasztalan.~A nagyságos asszony élettitkával
3162 XIII | akart neki csókolni, eldugta a háta mögé a kezeit, s nem
3163 XIII | csókolni, eldugta a háta mögé a kezeit, s nem engedte neki
3164 XIII | pereputtyom sátoros cigány. A nevem Cipra. Cseléd vagyok
3165 XIII | nevem Cipra. Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos
3166 XIII | Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos úr tréfából selyemben,
3167 XIII | csipkében járat, s nagyságoltat a cselédekkel; amiért azok
3168 XIII | kinevetnek. Persze csak a hátam mögött, mert ha szembe
3169 XIII | őket. De maga ne nevessen, a hátam mögött. Árva cigányleány
3170 XIII | Árva cigányleány vagyok. A nagyságos úr a szemétről
3171 XIII | cigányleány vagyok. A nagyságos úr a szemétről szedett fel; a
3172 XIII | a szemétről szedett fel; a nagyságos úr igen jó hozzám,
3173 XIII | meghalnék érte, ha rákerülne a sor. Ez az egész állapot,
3174 XIII | az egész állapot, látja.~A cigányleány nedves szemekkel
3175 XIII | kezét, s magukra hagyta a férfiakat. Topándy azonban
3176 XIII | azonban más tárgyra vitte át a beszédet, s nem beszélt
3177 XIII | sőt tartózkodóbbá lett a vélt háziasszony irányában,
3178 XIII | mint aki tudja jól, hogy a legkisebb sértés kétszeresen
3179 XIII | volt irányában, mint aki a boldog nő álarca alatt látja
3180 XIII | boldog nő álarca alatt látja a mélyen eltitkolt boldogtalanságot
3181 XIII | Ciprát az ismeretlenek a ház asszonyának hitték,
3182 XIII | asszonyának hitték, az ismerősök a háziúr kedvesének; pedig
3183 XIII | öltöztetett szűz.~És ezt a titkot Loránd meg tudta
3184 XIII | nem őrzi, nem félti ezt a leányt; egyedül hagyja utazni,
3185 XIII | ragaszkodása hozzá, ami több a megszokásnál; a leányon
3186 XIII | ami több a megszokásnál; a leányon esett legkisebb
3187 XIII | uraságtól, s ha véletlenül a kettőjük akarata összeütközik,
3188 XIII | akarata összeütközik, mindig a Cipráé jön foganatba.~Topándy
3189 XIII | Lorándon, hogy az nem fut a szép arc után, méghozzá
3190 XIII | előtt szeretett látszani.~A természetbúvárlat volt szenvedélye.~
3191 XIII | természetbúvárlat volt szenvedélye.~A kastély egyik földszinti
3192 XIII | csillagokban búvárkodott, a föld mélyének titkait tanulmányozta.~
3193 XIII | is föl.~Az anyag minden! A természetbúvárok nagy részének
3194 XIII | s azért olyan rokon elem a természetbúvárlat a mindent
3195 XIII | elem a természetbúvárlat a mindent tagadással.~Gyakran
3196 XIII | Gyakran meglepte Cipra is a két férfit e csendes mulatságok
3197 XIII | ördögöcskéin, rá mert ülni a villanyos szigetre, s öröme
3198 XIII | tudott élvezetet találni, ha a nagy távcsöveken az ég csodáit
3199 XIII | megmagyarázta neki Loránd a nap spektrum elméletét,
3200 XIII | nap spektrum elméletét, a leány felsóhajtott, s hirtelen
3201 XIII | neked az olvasni tudás?~A leány összetette keblén
3202 XIII | azt meg tudja neked adni?~A leány felmutatott az égre.~
3203 XIII | ha nem tud semmit.~Azzal a szeme közé kacagott a leánynak;
3204 XIII | Azzal a szeme közé kacagott a leánynak; Cipra sírva kelt
3205 XIII | finom kesztyűben jár, és a betűket nem ismeri – és
3206 XIII | nem ismerve, jól elrejtve a világ elől, feledni tudta
3207 XIII | világ elől, feledni tudta a magas ábrándokat, mik egykor
3208 XIII | mutogattak előtte, s melyen a sors mindjárt az első lépésnél
3209 XIII | kikacagta. Letett arról a gondolatról, hogy ez a cím
3210 XIII | arról a gondolatról, hogy ez a cím is legyen a világon:
3211 XIII | hogy ez a cím is legyen a világon: nagy hazafi. Nagy
3212 XIII | vonalozott útjai lehetnek, s a sikert kell kezdeni az esküdtségen
3213 XIII | kezdeni az esküdtségen vagy a tiszteletbeli aljegyzőségen,
3214 XIII | ha az ember nemesember; a városi írnokságon, ha az
3215 XIII | arra nézve igen szép pálya a mezei gazdaság; s aki el
3216 XIII | élve is szolgál temetővel a föld: igen szép, regényes,
3217 XIII | is csak odajutnak, ahova a többi.~Loránd már aziránt
3218 XIII | meghalhat odáig; tán az a másik is elveszhet addig,
3219 XIII | lelkén is megvastagszik a bőr tíz évi földtúró munka
3220 XIII | férjéhez, külföldre ment azzal a színésszel, kivel korábbi
3221 XIII | az egész kedélye, amelyen a más ember bajának is volt
3222 XIII | észre nem vennie, hogy ez a szegény leány mennyire ragaszkodik
3223 XIII | optikai észleletek mellett a magányos műtermi szobában,
3224 XIII | Igazán úgy nőtt fel ez a leány minden ismeret nélkül?~–
3225 XIII | meztelen cigánygyereket azzal a fogadással, hogy ebből boldog
3226 XIII | embert fogok csinálni. Mi a boldogság a világban? A
3227 XIII | csinálni. Mi a boldogság a világban? A kényelem és
3228 XIII | a boldogság a világban? A kényelem és az ismeretlenség.
3229 XIII | így teszek. Az az életnek a titka, hogy az embernek
3230 XIII | akit nem kínoznak azok a cifra válogatott tortúrák,
3231 XIII | válogatott tortúrák, amiket a civilizált világ sub titulo „
3232 XIII | Topándy elvette szemét a távcsőtől, mellyel éppen
3233 XIII | távcsőtől, mellyel éppen a csillagos égre kinézett.~–
3234 XIII | vállat vont. Azután elkezdett a kéz alatt levő tárgyakról
3235 XIII | tárgyakról beszélni.~– Mutat-e ez a Dollond-féle teleszkóp csillagokat
3236 XIII | Dollond-féle teleszkóp csillagokat a tejútban?~– Igen: az egész
3237 XIII | egy gyűrű ködből.~– Talán a Gregory-féle távcső, mit
3238 XIII | meglepetve. – Ez igen jó cső. A csillagköd ritkul, néhány
3239 XIII | néhány apró csillag kiválik a gyűrűből.~– Hát a tömeg
3240 XIII | kiválik a gyűrűből.~– Hát a tömeg maga?~– Az köd marad.
3241 XIII | sem bonthatja szét.~– Hát a Chevalier-féle mikroszkópot
3242 XIII | bánom.~Loránd meggyújtá a légszeszt, mely fényt vetett
3243 XIII | légszeszt, mely fényt vetett a górcső tárgyaira, s elébb
3244 XIII | nézett bele, hogy eltalálja a helyes gyúpontot. Azután
3245 XIII | szólt:~– Nézze ön! Nincs az a mesebeli vért Homér Iliászából,
3246 XIII | élete, életének célja, a vér lüktet ereiben, s e
3247 XIII | nekem, hogy amilyen végtelen a teremtés eszméje a rettenetes
3248 XIII | végtelen a teremtés eszméje a rettenetes mindenségig,
3249 XIII | olyan végtelen az lefelé a képtelen semmiségig: és
3250 XIII | ez az Isten!~Loránd arcán a magasztos megnyugvás mutatá,
3251 XIII | eszmét én régóta ismerem. A végtelenség előtt én is
3252 XIII | osztályt képezünk felfelé a csillagokhoz, s egy fokozatot
3253 XIII | azután eddig van. S tán ez a féreg, akit én megöltem,
3254 XIII | akit én megöltem, hogy a szárnyában gyönyörködjem,
3255 XIII | éppen úgy hitte azt, hogy ő a mindenség közepe, aki körül
3256 XIII | mindenség közepe, aki körül a világ forog, mint Platón
3257 XIII | Nincs még oda!”~– Nem az a hitem, uram. Az efemer rovar
3258 XIII | története: az egy élet; a nemzetek története a századok,
3259 XIII | élet; a nemzetek története a századok, és a világok története
3260 XIII | története a századok, és a világok története az öröklét;
3261 XIII | igazságra elbocsátott pörkeresői a makrokozmosznak, akik egyszer
3262 XIII | ha akarod, csillagokra, a gondviselésnek éppen semmi
3263 XIII | nagyon el van népesülve ez a faj a földön, s megritkítja
3264 XIII | el van népesülve ez a faj a földön, s megritkítja azt.~–
3265 XIII | engemet sok csapás ért a földön. Nagyon sok: és olyan,
3266 XIII | olyan, amit válogatva oszt a sors; de azért egyet meg
3267 XIII | meg nem ingatott bennem: a hitet.~– Engem nem ért soha
3268 XIII | csapás. Nem tett szkeptikussá a szenvedés. Mindig kedvem
3269 XIII | imádságért osztaná valaki a jót, nekem nem volna betevő
3270 XIII | keresném, hogyan bosszanthatom a világ hipokritáit azzal,
3271 XIII | gazdag hitelezőnek nézi a gondviselést, akitől mindig
3272 XIII | botrányt csinálok, hanem arról a másikról, aki harangszóra
3273 XIII | mondani, amit én: „Ha így kell a mennyországba jutni, akkor
3274 XIII | maradok.”~– De hát mi ez a Sárvölgyi?~– Egy álszenteskedő,
3275 XIII | egy jó tulajdonsága van a szívemnek, hogy ezt az embert
3276 XIII | világban pedig az is egy neme a bátorságnak, ha valaki a
3277 XIII | a bátorságnak, ha valaki a pietásokat külsőleg is ki
3278 XIII | külsőleg is ki meri mutatni a szkeptikus, a közönyös világ
3279 XIII | meri mutatni a szkeptikus, a közönyös világ előtt. Nekem
3280 XIII | csak egyszerű tanúja voltam a történetnek. Engem nem bántott
3281 XIII | Loránd előbb föléleszté a tüzet a kandallóban, eloltá
3282 XIII | előbb föléleszté a tüzet a kandallóban, eloltá a mikroszkóp
3283 XIII | tüzet a kandallóban, eloltá a mikroszkóp légszeszvilágát,
3284 XIII | mikroszkóp légszeszvilágát, hogy a szobában csupán a pattogó
3285 XIII | hogy a szobában csupán a pattogó hasábok veres fénye
3286 XIII | pattogó hasábok veres fénye s a láthatáron emelkedő hold
3287 XIII | mégpedig annyira együtt, hogy a klasszisban is egymás mellett
3288 XIII | pajtásom volt az osztályban a megingathatlan első, én
3289 XIII | közé jutott válaszfalnak ez a Sárvölgyi, aki már akkor
3290 XIII | az úton néhányszor kitolt a helyemből, amire a kisdiákok
3291 XIII | kitolt a helyemből, amire a kisdiákok olyan sokat tartanak.
3292 XIII | panaszkodni. Később, hogy a francia háború alatt idebenn
3293 XIII | Heidelbergbe. Az ördög ezt a Sárvölgyit oda is utánunk
3294 XIII | pöffeszkedő emberek voltak; amit a mi szülőink tettek, azt
3295 XIII | Loránd, ki aggódva figyelt a történet kezdetére.~– Vagy
3296 XIII | kezdetére.~– Vagy úgy? Hisz a névre nincsen semmi szükség.
3297 XIII | semmi szükség. Barátom volt. A történetre nézve mindegy,
3298 XIII | hidd, hogy mesét mondok, a nevét is tudathatom veled:
3299 XIII | Azután egyszerre elkezdett a szíve sebesen dobogni. Érzé,
3300 XIII | dobogni. Érzé, hogy itt áll a kripta ajtaja előtt, melynek
3301 XIII | értenek egymás között, azt a bizalmas összetartást szilárdítá
3302 XIII | szilárdítá meg közöttünk, ami a késő vénségre ki szokott
3303 XIII | keletkeztek Európa-szerte azok a szabadelvű világnézetek,
3304 XIII | varázsló hatása szokott lenni a fiatalságra; akkor ébredezett
3305 XIII | önérzetnek neveznek; maga a világbölcsészet egészen
3306 XIII | átalakulásának ment eléje, s a régi és az új kor ellentétekben
3307 XIII | ellentétekben fordultak egymás ellen a közéletben úgy, mint a magánéletben.
3308 XIII | ellen a közéletben úgy, mint a magánéletben. Mindez bensővé
3309 XIII | magánéletben. Mindez bensővé tette a viszonyt, mely közöttünk
3310 XIII | zajban, kedvben tölt le a két év. Ha pénzünk volt,
3311 XIII | összeszorítva benne, mint a gimnázium padain.~Éppen
3312 XIII | gimnázium padain.~Éppen a francia háború legnagyobb
3313 XIII | is annyiból állt, hogy mi a hírlapban mindazt, amit
3314 XIII | olvasták, nevettek rajta.~Hanem a vége mégis az lett a mulatságnak,
3315 XIII | Hanem a vége mégis az lett a mulatságnak, hogy egy szép
3316 XIII | napon mi ketten megkaptuk a consilium abeundit.~Engemet
3317 XIII | hogy szinte vágytam haza a falusi kántor társaságába,
3318 XIII | hogy az anekdotamondás a legelső tudomány a világon.~
3319 XIII | anekdotamondás a legelső tudomány a világon.~Csak két napunk
3320 XIII | hozzám, s azt mondá: „Fogom a fülét annak, ki bennünket
3321 XIII | szorongva.~– Ugyan ne vágj a szavamba! Majd megtudod! –
3322 XIII | förmedt rá Topándy, s folytatá a történetet:~– E naptól fogva
3323 XIII | egészen megváltozott Áronffy. A kedélyes, jókedvű fiúból
3324 XIII | lehetett többé mulatni. Kerülte a világot, s úgy vettem észre,
3325 XIII | ilyen bagatellt kiverjen a fejéből. Más ember bravúrnak
3326 XIII | számítja azt, s legfeljebb is a mások üldözésétől tart miatta,
3327 XIII | élvezhetlen volt rám nézve a társasága, hogy biz én nem
3328 XIII | szép, okos fiú volt mind a kettő. Ez sem derítette
3329 XIII | derítette őt fel soha. Mindjárt a mézeshetek után elment a
3330 XIII | a mézeshetek után elment a hadjáratba, s ott úgy viselte
3331 XIII | megtudod; nem fut el előled a história! Hallgasd tovább!~
3332 XIII | tizenkét éve annak, hogy a heidelbergi iskola porát
3333 XIII | bizonyos Stoppelfeld doktor ezt a lepecsételt csomagot hagyta
3334 XIII | Stoppelfeld? Törtem rajta a fejemet, ki lehet az, aki
3335 XIII | hogy járt velünk együtt a tanórákra egy hosszú szőke
3336 XIII | medikus, aki híres legény volt a maga idejében minden Keilereinál
3337 XIII | egymás kezében.~Felbontom a csomagot, s abban találok
3338 XIII | mely hozzám volt intézve.~A levél még most is megvan
3339 XIII | elolvastam azt. Ez volt a tartalma: „Bajtárs Uram!
3340 XIII | természetesen elfogadtam a felhívást, és kérdezém okát
3341 XIII | hogy ha ő el találna esni a párbajban, tudassam azt
3342 XIII | folytasd azt. Én elfogadtam a cartell-megvivést, s elmentem
3343 XIII | cartell-megvivést, s elmentem vele a kihívandóhoz. Előadtam neki,
3344 XIII | megszökni az akadémiáról.~A kihívott nem utasította
3345 XIII | kihívott nem utasította vissza a kihívást, hanem azt mondá,
3346 XIII | arcára pillantott; azt hitte, a színváltozás, mit ez arcon
3347 XIII | színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban fellobbanó s
3348 XIII | láng tétova visszfénye.~– A levél ezt mondja tovább:~„
3349 XIII | akkor az az ostoba neme a párbajnak, hogy két ember
3350 XIII | sorsot húzzon, s amelyiknek a neve kijön, az lője magát
3351 XIII | segédül híttak, iparkodtam a feleket rábírni, hogy mentül
3352 XIII | hogy tíz, tizenkét év alatt a legkeserűbb ellenségek kibékülhetnek,
3353 XIII | jó barátokká lehetnek; a győztes fél lehet nagylelkű,
3354 XIII | nagylelkű, elengedheti ellenének a meghalást; vagy a vesztesnek
3355 XIII | ellenének a meghalást; vagy a vesztesnek nőhet meg ezalatt
3356 XIII | vesztesnek nőhet meg ezalatt a hája, s elfelejtheti commode
3357 XIII | haladékot eszközöltem ki a felek között. Ismertem az
3358 XIII | tisztességes ember válik, míg a büszke, délceg fiú kellő
3359 XIII | s már nem érzett semmit a külvilágból, minden idegével
3360 XIII | külvilágból, minden idegével a regére hallgatott.~„A kihúzott
3361 XIII | idegével a regére hallgatott.~„A kihúzott nevet átadtuk a
3362 XIII | A kihúzott nevet átadtuk a nyertes félnek, annak áll
3363 XIII | áll jogában e névjegyet a tizenhat év leteltével,
3364 XIII | hogy el fogjuk felejteni a dolgot, mint annyi sok mást.~
3365 XIII | magyarországi ismerőseimtől a két ellenfél felől, s amit
3366 XIII | testén, mint lelkén rágódni a férgeket, s nem fogja viselhetni
3367 XIII | nem fogja viselhetni azt a gondolatot, hogy egy embernek,
3368 XIII | Loránd minden tagján a hideg veríték csorgott végig.~„
3369 XIII | veríték csorgott végig.~„Én a halál küszöbén állok – folytatá
3370 XIII | folytatá Stoppelfeld levele –, a szíverem kövesül meg; a
3371 XIII | a szíverem kövesül meg; a napot, az órát tudom, melyben
3372 XIII | meg volt keserítve, előtte a jövendő örök homállyal volt
3373 XIII | az áldozatot, ne kívánja a legnagyobbat is. Adja vissza
3374 XIII | tehozzád, te ismerős vagy mind a kettővel; barátja voltál
3375 XIII | könnyű lesz rábeszélned – a neve Sárvölgyi.”~…E szóknál
3376 XIII | mindkét szárnyát: olyan nehéz a levegő idebenn. A hideg
3377 XIII | nehéz a levegő idebenn. A hideg holdvilág odasütött
3378 XIII | ablakban állva folytatá a kezdett rémregét. Nem volt
3379 XIII | akarta, hogy hallja meg azt a néma ég is és a bámuló hold
3380 XIII | meg azt a néma ég is és a bámuló hold és a reszkető
3381 XIII | ég is és a bámuló hold és a reszkető csillagok és a
3382 XIII | a reszkető csillagok és a lehulló meteorok, s cáfoljanak
3383 XIII | Én nyújtottam neki előbb a kezemet, hogy legyen közöttünk
3384 XIII | hogy olvassa végig ezt a levelet, melyet éppen ma
3385 XIII | kaptam.~Sárvölgyi végigolvasá a levelet; én folyvást arcára
3386 XIII | mosolygás, amitől engem a hideg lel, ha látom.~Mikor
3387 XIII | látom.~Mikor készen volt a levéllel, csendesen összehajtá
3388 XIII | efelől tovább, miután arra a kérdésemre: talán embert
3389 XIII | családja van: ha nálad van az a névjegy, amit tizenkét év
3390 XIII | érte. Úgyis tudom, hogy a határidő előtt egy nappal
3391 XIII | tenni. Nem használnád azt a rettentő hatalmat, mit a
3392 XIII | a rettentő hatalmat, mit a vaksors kezedbe adott, hogy
3393 XIII | hogy az ő lelkéhez férne a bosszúállást éveken keresztül
3394 XIII | nem eresztettem ez embert a kezemből. Azt mondtam neki,
3395 XIII | s én is tudom egy nemét a párharcnak, ami túltesz
3396 XIII | Tehát gondoljon rá, hogy a jámbor, szelíd és távollevő
3397 XIII | és távollevő Áronffy után a szomszéd pogányt ne szerezze
3398 XIII | ezt nem tudnád? – szólt a farizeus, meglepetést mutató
3399 XIII | megházasodott, rögtön rá elment a fölkelő sereggel, onnan
3400 XIII | családjához; de most is azt a férget hordja még szívében.~
3401 XIII | hordja még szívében.~Jó, hogy a tűz már elhamvadt; – jó,
3402 XIII | már elhamvadt; – jó, hogy a hold elé sötét felhő vonult; –
3403 XIII | elhittem neki! Hitelt adtam a rágalomnak, amivel egy becsületes
3404 XIII | hogy sok szomorú ember van a világon, akinek a felesége
3405 XIII | ember van a világon, akinek a felesége szép.~Hanem egyszer
3406 XIII | anyjával, előhoztam neki a mesének tartott levelet;
3407 XIII | jegyezve állt naptáramban: a Heidelbergából elutazásunk
3408 XIII | évforduló.~Mikor aztán az a tizenhatodik évforduló is
3409 XIII | adták, hogy Áronffy azon a veresjegyű napon családja
3410 XIII | kezeit leeresztve, nézett ki a világos éjszakába, a szobában
3411 XIII | ki a világos éjszakába, a szobában mély hallgatás
3412 XIII | mély hallgatás volt, csak a nagy percinga számlálta
3413 XIII | nagy percinga számlálta a múltat és jövőt.~– Nem tudom,
3414 XIII | mit tettem volna, ha akkor a hipokritát megkapom; de
3415 XIII | gyötörte! Megküldi neki a halálintést levélben! Kényszeríti
3416 XIII | halálintést levélben! Kényszeríti a kegyes, szelíd, becsületes
3417 XIII | mosolygó arccal használja fel a pokoli hatalmat, mit a vaksors
3418 XIII | fel a pokoli hatalmat, mit a vaksors s egy magas lélek
3419 XIII | túlcsigázott becsületérzete, a katonai rang tisztasága
3420 XIII | két kezébe adja, hogy amíg a jobbal a testét, ballal
3421 XIII | adja, hogy amíg a jobbal a testét, ballal a lelkét
3422 XIII | jobbal a testét, ballal a lelkét fojthassa meg? Nos,
3423 XIII | védelmezd ellenemben ezt a jámbor férfit! Mondd el,
3424 XIII | Mondd el, mit tanultál!~De a bölcs ifjú nem mondta el,
3425 XIII | Aléltan, eszméletlenül hevert a széken, hátradűlt arcára
3426 XIII | arcára teljes fényében sütött a hold.~
3427 XIV | Nyolc év telt le az időből.~A pusztába eltemetett ifjúból
3428 XIV | férfi lett, arca megnyúlt, a szakáll körülnőtte; régi
3429 XIV | házánál folyvást megvolt a régi házirend; Cipra a háziasszony,
3430 XIV | megvolt a régi házirend; Cipra a háziasszony, ki az asztalfőn
3431 XIV | asztalfőn elnököl; Loránd a külgazdasági mindenes, ki
3432 XIV | külgazdasági mindenes, ki a háznál lakik, az asztalnál
3433 XIV | lakik, az asztalnál ül, s a jövő-menő cimborákkal pertu
3434 XIV | és Lorándnak:~– Gyerekek, a napokban még egy új gyerek
3435 XIV | napokban még egy új gyerek jön a házhoz. Egy igen kedves
3436 XIV | hiszem, hogy volna ördög a világon; de arra a rövid
3437 XIV | ördög a világon; de arra a rövid időre, míg ezt elvitte,
3438 XIV | hogy legyen. Ma kaptam a leányától egy lamentábilis
3439 XIV | fáinul van írva, nincs az a kancellista a vármegyén,
3440 XIV | nincs az a kancellista a vármegyén, aki szebben kalligrafiázzon
3441 XIV | azt írja szegényke, hogy a papa halála után mindjárt
3442 XIV | után mindjárt megrohanták a házat azok a minden pietást
3443 XIV | megrohanták a házat azok a minden pietást lábbal taposó
3444 XIV | az ő zongoráját is; még a saját kezével rajzolt képeit
3445 XIV | képeit is ellicitálták, sőt a Gedenkebuchot, amibe annyi
3446 XIV | összeírt, azt is eladták; a táblája végett megvette
3447 XIV | dohánykereskedő egy tízesen. A szegény leánykát eddig az
3448 XIV | salláriummal, s jelenleg úgy áll a nap alatt, hogy a parazolján
3449 XIV | úgy áll a nap alatt, hogy a parazolján kívül nincsen
3450 XIV | valami anyja is, hanem annak a társaságát bizonyos okoknál
3451 XIV | Én egészen helyeslem a húgomasszony argumentációját,
3452 XIV | s már el is küldtem neki a szükséges útiköltséget,
3453 XIV | útiköltséget, kifizettem a zárdai tartozását, s arra
3454 XIV | előadásának.~Csak maga nevetett, a többiek nem osztoztak benne.~–
3455 XIV | már ezután kisasszony lesz a háznál: fáin, művelt, szentimentális
3456 XIV | korlátlan uralkodásod van a házon, azt már tudod; amit
3457 XIV | életnek és halálnak ura a háznál. Mikor akarod, mosás
3458 XIV | Mikor akarod, mosás van a háznál, s minden ember tartozik
3459 XIV | ingéről is; ami nem tetszik a háznál, azt kidobhatod az
3460 XIV | azt teszik majd, ami annak a kisasszonynak fog tetszeni.
3461 XIV | azt. Amint be fogja tenni a lábát, minden ember azt
3462 XIV | járni az egész ház, ha neki a feje fáj, suttogva fog beszélni
3463 XIV | suttogva fog beszélni mindenki a háznál; nem úgy, mint mikor
3464 XIV | háznál; nem úgy, mint mikor a szegény Ciprát a forró hideg
3465 XIV | mint mikor a szegény Ciprát a forró hideg lelte, s aztán
3466 XIV | nevetett ez invektívákra; a szegény cigányleány égő
3467 XIV | azután addig feledé ott, míg a két égő szemből két vízben
3468 XIV | felugrott, feltaszította a székét, és elfutott az asztaltól.~
3469 XIV | csendes vérrel emelte föl a felfordított széket, s ismét
3470 XIV | illő udvariassággal, amit a szegény bolond cigányleány
3471 XIV | engesztelni. Megint leült a helyére, és tréfált, kacagott –
3472 XIV | kacagott – mindig és folyvást a finom nevelésű jövevény
3473 XIV | Bálnokházy udvari tanácsosnak a leánya – szólt Topándy –,
3474 XIV | Loránd megdöbbent. Egy arc a múltból!~Különös, hogy itt
3475 XIV | Bizonyosan egyik sem fog a másikra ismerni többé.~Melanie-nak
3476 XIV | Lorándot saját szobájában.~A fiatalembert éppen tükre
3477 XIV | maga éppen tanácsot tart a tükrével, hogy elég szép-e.
3478 XIV | Loránd nem azon tanácskozott a tükrével, hanem hogy eléggé
3479 XIV | szebb; hadd akadjon meg a szeme rajta annak a nagyságos
3480 XIV | meg a szeme rajta annak a nagyságos kisasszonynak!
3481 XIV | le, majd én felbodorítom a haját!~Lorándnak pompás
3482 XIV | voltak, oly simák, mint a selyem, és tömötten kétfelé
3483 XIV | tömötten kétfelé omlók. Ezekbe a szép hajfürtökbe bolondult
3484 XIV | Bálnokházyné valaha; ezeket a szép hajfürtöket szokta
3485 XIV | gabonát kell szeleltetni, a hajam mind tele lesz porral.
3486 XIV | tedd meg, hogy vágd le a hajamat.~Cipra arra is készen
3487 XIV | Hát hogyan parancsolja a haját? Kerekre vagy rövidre?
3488 XIV | összefogta az egész üstökét, s a másik kezével azt tőbül
3489 XIV | kezével azt tőbül levágta; a lenyírt hajcsomagot elhajítva
3490 XIV | lenyírt hajcsomagot elhajítva a földre. – Csak így a többit
3491 XIV | elhajítva a földre. – Csak így a többit is.~Cipra az ijedség
3492 XIV | volna azzal az ollóval. Ez a szép selyem hajcsomag a
3493 XIV | a szép selyem hajcsomag a földön!~Mármost a többit
3494 XIV | hajcsomag a földön!~Mármost a többit is ilyen rövidre
3495 XIV | előtte egy székre, ahonnan a tükörbe láthatott, s intett
3496 XIV | hogy azt megtegye. Ezt a szép főt, melyen lopva annyiszor
3497 XIV | úgy elékteleníteni! Ezt a sűrű hajsátort, melynek
3498 XIV | amazéval vegyülne össze; a mindennapi ábrándos ölelkezésnek
3499 XIV | azután elégtétele volt abban a gondolatban, hogy így majd
3500 XIV | ragadja meg így oly hirtelen a jövevény hölgy szívét; tehát
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6352 |