Fezejet

3501 XIV   |                szívét; tehát csak le azzal a sámsoni bűverővel az utolsó
3502 XIV   |             bűverővel az utolsó szálig! Ez a gondolat kegyetlen erőt
3503 XIV   |                  elnevette rá magát, mikor a tükör felé fordult.~A leány
3504 XIV   |                mikor a tükör felé fordult.~A leány is együtt nevetett
3505 XIV   |                     Nem állhatta meg, hogy a szemébe ne kacagjon; azután
3506 XIV   |                    szólt Loránd, megölelve a tőle elfordult leány derekát. –
3507 XIV   |                 várjatok, mert kinn leszek a szérűn.~Azzal kiment a szobából.~
3508 XIV   |              leszek a szérűn.~Azzal kiment a szobából.~Cipra pedig, amint
3509 XIV   |               meglephette volna, letérdelt a padlóra, összeseperte kezeivel
3510 XIV   |             padlóra, összeseperte kezeivel a levágott hajfürtöket a földről,
3511 XIV   |            kezeivel a levágott hajfürtöket a földről, mind, mind, egy
3512 XIV   |                   azzal az ösztönnel, amit a természet csak a nőknek
3513 XIV   |           ösztönnel, amit a természet csak a nőknek adott, előre érezé,
3514 XIV   |                  hogy az, aki most érkezik a házhoz, neki mindenben ellentéte,
3515 XIV   |                   megalázni. Könnyű munka. A tönkrejutott kevélyt elgázolni.
3516 XIV   |              kevélyt elgázolni. Szökni fog a háztól, vagy sárgaságba
3517 XIV   |               háztól, vagy sárgaságba esik a sok bosszantás miatt, s
3518 XIV   |                ennek is jól meg lesz vetve a fejealja, hogy minden reggel
3519 XIV   |                minden reggel nedves legyen a vánkosa a könnyektől. Mert
3520 XIV   |                    nedves legyen a vánkosa a könnyektől. Mert irgalomra
3521 XIV   |                    beletalálja magát; csak a mai nap legyen derült, a
3522 XIV   |                   a mai nap legyen derült, a tegnapot nem siratja, a
3523 XIV   |                    a tegnapot nem siratja, a holnapért nem aggódik? Lesz
3524 XIV   |                  Annál nagyobb diadal lesz a mosolygó arcból síró arcot
3525 XIV   |                   szeret, óra hosszat elül a tükör előtt, s este lámpánál
3526 XIV   |               tréfa lesz azt űzni, hajtani a falusi munka után, drága
3527 XIV   |                   drága kezeit beleártatni a bőrkérgesítő gazdasszonykodásba,
3528 XIV   |                 rossz! Az egyikkel szeret, a másikkal gyűlöl. S mentül
3529 XIV   |              egyikkel, annál jobban gyűlöl a másikkal. Őbelőle lehetne
3530 XIV   |                  keresztül kellene keresni a hibáit, hogy megláthassa
3531 XIV   |                     de ha fölébresztik azt a másikat, akkor nem fognak
3532 XIV   |                  másikat, akkor nem fognak a régire találni többé.~Ciprának
3533 XIV   |                    azt kívánta, hogy annak a másiknak minden csepp vére
3534 XIV   |                    Még nem volt este, hogy a hintó megérkezett, mely
3535 XIV   |         megérkezett, mely Melanie elé volt a tiszafüredi állomásig küldve.~
3536 XIV   |                     le tudott szállni maga a hintóból, s feltalált maga
3537 XIV   |                 hintóból, s feltalált maga a verandára: az eléje jövő
3538 XIV   |            unokahúga homlokát, s bevezette a tornácba.~Ott várt reá Cipra.~
3539 XIV   |              tornácba.~Ott várt reá Cipra.~A cigányleány tiszta fehér
3540 XIV   |                  hogy egyszerű legyen; azt a városi kisasszonyt azzal
3541 XIV   |                 tudnia kellett volna, hogy a jövevény nem lehet cifra,
3542 XIV   |                   gyászol.~Melanie-n pedig a legegyszerűbb fekete ruha
3543 XIV   |                   egymásnak.~Melanie azzal a nevelt hölgyekkel közös
3544 XIV   |               mindenki irányában eltalálja a simaság mértékét, nyújtá
3545 XIV   |             simaság mértékét, nyújtá kezét a leánynak, s szelíden üdvözölte:~–
3546 XIV   |                   Bibliai? – kapott e szón a cigánylegény, s felvillanó
3547 XIV   |                eresztette el többet. Erről a bibliai szent asszonyról
3548 XIV   |               ismerősök volnának.~Mindjárt a legnagyobb bizalommal szólt
3549 XIV   |                   szólt hozzá, amint Cipra a számára rendelt lakszobába
3550 XIV   |               maradhat az ember rokonainak a terhe; akár valami szegény
3551 XIV   |           értelmében annyi keserű volt, de a tönkrejutott nagy úr árvája
3552 XIV   |             lehangolódott bele, mint mikor a hárfán nedves köd vonul
3553 XIV   |                   szedd rendbe. Itt vannak a szekrények ruháid, fehérneműid
3554 XIV   |                  magad kéz alatt. Aki után a fél harisnyát az egyik szobából,
3555 XIV   |               harisnyát az egyik szobából, a másik felet a másikból kell
3556 XIV   |                    szobából, a másik felet a másikból kell összekeresgetni
3557 XIV   |              másikból kell összekeresgetni a szobaleánynak, az olyan
3558 XIV   |                     Kissé gyűröttek lettek a bemálházás miatt; légy szíves
3559 XIV   |                   nem, kedves Ciprim, mert a többit lefoglalták hitelezőink,
3560 XIV   |              Melanie holmieit elrakosgatni a szekrénybe. Megbírált asszonyi
3561 XIV   |                    műértő szemmel mindent. A fehérneműeket nem találta
3562 XIV   |                  elég finomaknak, ellenben a hímzés rajtuk egészen kielégítette.
3563 XIV   |            Könyvféle csak egyetlenegy volt a bőröndben: egy imádságos
3564 XIV   |                   mellképe, hét csillaggal a feje körül, ki könnyező
3565 XIV   |                    alá. Sokáig elnézegette a képeket. Vajon kik lehetnek
3566 XIV   |                 Ciprának feltűnt, hogy még a függő is hiányzik Melanie
3567 XIV   |                 ott hagytad? – kérdé, hogy a kérdésben ami gyöngédtelen
3568 XIV   |              lesütött szemmel –, hogy ezek a függők is a hitelezők pénzéből
3569 XIV   |                      hogy ezek a függők is a hitelezők pénzéből vannak
3570 XIV   |                     De így be fog füleiden a fúrás forrni – szólt Cipra. –
3571 XIV   |                  zafírköves volt, csakhogy a kövei nem voltak ilyen nagyok.~
3572 XIV   |                    arcát, s engedte általa a függőket fülébe berakatni.~
3573 XIV   |                 függőket fülébe berakatni.~A függőkkel a mellcsat is
3574 XIV   |              fülébe berakatni.~A függőkkel a mellcsat is együtt jár.
3575 XIV   |               nyakkörékére, s itt megakadt a tekintete magán a csinos
3576 XIV   |                 megakadt a tekintete magán a csinos köréken, ujjaival
3577 XIV   |                   gyapotcérnát, s elkezdte a műtételt Ciprának magyarázni,
3578 XIV   |              próbálja meg. Rögtön sikerült a kísérlet; Cipra is tanult
3579 XIV   |                    Cipra is tanult valamit a jövevénytől, s úgy vette
3580 XIV   |                Cipra egy óráig volt együtt a jövevénnyel, s egy óra múlva
3581 XIV   |          jövevénnyel, s egy óra múlva arra a gondolatra jött, hogy ő
3582 XIV   |                jelentek meg, hogy egyiknek a karja a másiknak a nyaka
3583 XIV   |                 meg, hogy egyiknek a karja a másiknak a nyaka körül vont
3584 XIV   |                egyiknek a karja a másiknak a nyaka körül vont fonva,
3585 XIV   |                   teljes örömére folyt le.~A jövevény lyánka egyik sem
3586 XIV   |                  nem kell előtte válogatni a szót, mert még nem sértékeny.
3587 XIV   |                    azt, hogy van egy leány a háznál, kinek jelenléte
3588 XIV   |                    jelenléte népessé teszi a magányt.~Cipra azzal is
3589 XIV   |                asztalnál, ha vizet töltött a poharába.~És valósággal
3590 XIV   |                   koponyával járt, s azzal a semmivel nem törődő taglejtéssel
3591 XIV   |                  minden mozdulatában, amit a mezei munkával foglalkozók
3592 XIV   |                   meg tudják érteni, mi az a férfiszépség.~Loránd is
3593 XIV   |             ismerte fel. Egyetlen csilláma a meglepetésnek nem mutatkozott
3594 XIV   |                    Az arc megférfiasodott, a járás parlagi modort vett
3595 XIV   |                 parlagi modort vett fel, s a hajdani szép diszkant hang
3596 XIV   |            vacsoránál, reggelinél. Melanie a nap egyéb részét szüntelen
3597 XIV   |                 hat évvel, jól illett neki a protektori szerep, az a
3598 XIV   |                    a protektori szerep, az a nyers, rövid elbánású utasítgatás,
3599 XIV   |                    tele volt kedéllyel, az a folytonos asszonyi zsémbelés,
3600 XIV   |                   kiegészítő ellentét volt a tanonc neofit bűbájos ügyetlensége:
3601 XIV   |                  elfeledett élesztőt tenni a már meg is dagasztott kalácstésztába,
3602 XIV   |                 vagy mikor köténybe szedte a kis sárga pelyhes mai csirkét
3603 XIV   |                   meleg szobába vigye őket a hideg udvarról, s eközben
3604 XIV   |                 élénk párharcba elegyedett a féltékeny kotlóval, mely
3605 XIV   |                este holdvilágnál kinyitják a kertre nyíló ablakot, s
3606 XIV   |                    kertre nyíló ablakot, s a hímzett ablakvánkosra dűlve,
3607 XIV   |              Melanie pedig elértette, hogy a három „az” közül az egyik
3608 XIV   |                    magasztalja. Sokat járt a házunkhoz papa életében,
3609 XIV   |                 kérdé mohón Cipra. Ez volt a fő megtudni való.~Melanie
3610 XIV   |                Cipra meg lehetett elégedve a válasszal. Legalábbis olyan
3611 XIV   |                    magasabbra emelve, mint a többit. Azon volt egy karikagyűrű.~
3612 XIV   |         karikagyűrű.~Cipra lehúzta ujjáról a gyűrűt, s belenézett. Betűket
3613 XIV   |                 visszahúzta Melanie ujjára a gyűrűt. Nagyon meg volt
3614 XIV   |                    meg volt elégedve ezzel a felfedezéssel. Egy régi
3615 XIV   |                gyűrűje ott az ujján! Szent a béke.~Most már egészen hitt
3616 XIV   |                Melanie-nak; hitte, hogy az a közöny, melyet Loránd irányában
3617 XIV   |                    tettetés. El van már az a hely foglalva mástól.~Hanem
3618 XIV   |                intenciói felől. Ahogy ezek a szemek Melanie arcával vétkeztek
3619 XIV   |                    ha férfiszemnek tetszik a „szép”? Örök kiváltság.
3620 XIV   |                     szép”? Örök kiváltság. A szép arcot szembenézni,
3621 XIV   |                 asszonyi szemnek megvan az a csodás adománya, hogy különbséget
3622 XIV   |               tekintet és tekintet között. A féltés prizmáján keresztül
3623 XIV   |                   keresztül színekre törik a szemsugár, s ez a csodálatos
3624 XIV   |                    törik a szemsugár, s ez a csodálatos optikai elemző
3625 XIV   |                   elemző megmondja: ez itt a kíváncsi pislogás, ez itt
3626 XIV   |                  kíváncsi pislogás, ez itt a kacér kacsintás, ez itt
3627 XIV   |                    kacér kacsintás, ez itt a sárga féltés, ez itt az
3628 XIV   |                    az égő szerelem, ez itt a sötétkék elmerengés.~Cipra
3629 XIV   |                 észre, nem is járnának ott a szemei, mégis mindent látott,
3630 XIV   |                   Loránd szemei elemészték a szép hajadon alakját. Minden
3631 XIV   |              megteltek vele, mint megtelik a méh a virág láthatatlan
3632 XIV   |                  vele, mint megtelik a méh a virág láthatatlan mézével,
3633 XIV   |                 szerelem mézét hordja haza a zúgó, rajzó szívbe.~Vehette
3634 XIV   |                   irányában, mióta Melanie a házhoz került. Nagyon szorgosnak
3635 XIV   |               Loránd álneve ez volt), arra a kisleányra hiába pislogunk, –
3636 XIV   |                 szólt Loránd, megsimogatva a leány gömbölyű állát, mintha
3637 XIV   |                   nyúlna.~– Nono, minek az a nagy nyájasság egyszerre?
3638 XIV   |                volna, hogy karikagyűrű van a kezén; az pedig jegygyűrű
3639 XIV   |                    Hát sokat nézek én erre a leányra? – kérdé Loránd
3640 XIV   |                     Barátom, Bálint! Annak a kisasszonynak a vőlegénye
3641 XIV   |              Bálint! Annak a kisasszonynak a vőlegénye igen nagy úr!
3642 XIV   |                    Nekem Melanie mondta: – a nevét is megmondta. Gyáli
3643 XIV   |                   odább ment.~Nevetett, de a mérges nyíl szúrásával szívében!~
3644 XIV   |                   magának Cipra, mikor ezt a nevet kimondta Loránd előtt!~
3645 XV    |                   amit Cipra mondott neki.~A halálos ellenség mátkája
3646 XV    |                halálos ellenség mátkája ez a leány! Azé az emberé, aki
3647 XV    |               ember kacagni fog, midőn őt, a túlzott becsületérzés áldozatját,
3648 XV    |                  becsületérzés áldozatját, a kriptába lopva elszállítják,
3649 XV    |                    gondolat!~Nem, nem! Nem a kárhozatra: még annál is
3650 XV    |                 onnan is vissza: bele abba a mondhatatlan körbe, ahol
3651 XV    |                   mondhatatlan körbe, ahol a becsvágy hátramarad, s az
3652 XV    |                  az úr. Loránd szívéből ez a gondolat képes volt kiszorítani
3653 XV    |                 képes volt kiszorítani azt a meggyőződést, hogy ha egy
3654 XV    |                 kezébe adta az életét vagy a becsületét, kettő közül
3655 XV    |               becsületét, kettő közül csak a másodikat válthatja ki.~
3656 XV    |              életrendet követett.~Most már a mezei munkák megtörténhettek
3657 XV    |                 tartotta magát többé távol a házi leányoktól; utánuk
3658 XV    |                fölkereste őket; elmés volt a társalgásban, válogatós
3659 XV    |              ügyességével remekeljen, mind a két leánynak egyszerre udvarolt;
3660 XV    |                 ifjút mindkettőnél jobban. A három közül csak egy pár
3661 XV    |               kénytelen volt elismerni azt a fölényt, amit Melanie gyakorol
3662 XV    |             fölényt, amit Melanie gyakorol a háznál átgondolt, finom,
3663 XV    |             mindenben oly okos, oly eszes. A legkényesebb helyzetben
3664 XV    |             méltóságát, amin még rajta van a hajadoni ártatlanság hamva.
3665 XV    |                    iparkodik zavarba hozni a lyánkákat, kiknek az asztalnál
3666 XV    |                     szellemdúsan kerüli ki a tréfa nyílhegyét, sem ostoba
3667 XV    |                  bizonnyal ő az uralkodónő a háznál; ő a legkedvesebb,
3668 XV    |                  az uralkodónő a háznál; ő a legkedvesebb, a legszebb,
3669 XV    |                  háznál; ő a legkedvesebb, a legszebb, a legokosabb;
3670 XV    |                  legkedvesebb, a legszebb, a legokosabb; övé minden diadal!~
3671 XV    |                 okos és szép és bűbájos az a másik, azért mégis én vagyok
3672 XV    |          bebizonyítani! Téphetnénk csak ki a szíveinket, s hasonlíthatnánk
3673 XV    |              annyival felruházva, amennyit a természet és az ösztön szívébe
3674 XV    |                 csak álomképpen sejtve: ez a leány képes volt arra, hogy
3675 XV    |                 Megölje, de nem úgy, ahogy a regék királyasszonya megölte
3676 XV    |               regék királyasszonya megölte a tündér Hófehérkét, amiért
3677 XV    |                  tündér Hófehérkét, amiért a gnómok azt súgták untalan
3678 XV    |                     az elvadító nevelés és a szenvedély vitte odáig,
3679 XV    |            gondolni.~Pokoli gondolat volt! A megszelídítetlen ördög tanácsa,
3680 XV    |                jutott összevissza forgatni a kastélyban a lakási rendet;
3681 XV    |          összevissza forgatni a kastélyban a lakási rendet; cselédeket
3682 XV    |                  máshová költöztette őket, a férfiakat kikergette szobáikból;
3683 XV    |                     azon ürügy alatt, hogy a falszőnyegek nagyon rongyosak
3684 XV    |           rongyosak már, azokat letépette, a szobákat újra szőnyegezteté;
3685 XV    |                   Topándy megszökött előle a városba, míg a szobákkal
3686 XV    |            megszökött előle a városba, míg a szobákkal ismét rendbe jön.~
3687 XV    |                szobákkal ismét rendbe jön.~A kastélynak négy homlokzata
3688 XV    |                 főajtaja az udvarra nyílt, a másik a kertre vezetett.
3689 XV    |                  az udvarra nyílt, a másik a kertre vezetett. E folyosóról
3690 XV    |            folyosóról nyíltak jobbra-balra a szobák.~A nagy házfelforgatás
3691 XV    |             nyíltak jobbra-balra a szobák.~A nagy házfelforgatás alatt
3692 XV    |                 átellenes szobák egyikébe. A másikat, mely a folyosóról
3693 XV    |                  egyikébe. A másikat, mely a folyosóról amazzal szembe
3694 XV    |                helyére vissza.~És akkor az a pokolbeli gondolat támadt
3695 XV    |                  az asztal mellett. Loránd a szokottnál is szórakozottabb
3696 XV    |                    éjt kívánt nekik, vette a gyertyáját, és eltávozott.~
3697 XV    |               talpon kell lennünk.~Ez este a szokott ablaktársalgás is
3698 XV    |                ablaktársalgás is elmaradt.~A két leány kezet szorított,
3699 XV    |              Melanie eltávozott szobájába.~A mellette való szobában hált
3700 XV    |                    az ajtót, Cipra elfújta a gyertyát saját szobájában,
3701 XV    |                   úgy tetszék neki, mintha a folyosó átellenes szobájának
3702 XV    |                  ajtaja halkan nyikorogna.~A szívlüktetés majd kiszakította
3703 XV    |                  odacsúszott az ajtóhoz, s a kulcslyukon átnézett Melanie
3704 XV    |               közelít az asztalhoz, melyen a gyertya ég. Fehér hálóköntösben
3705 XV    |                 félig lebontva; kezében az a kis fekete könyv, amiben
3706 XV    |                fekete könyv, amiben azokat a glóriás képeket annyiszor
3707 XV    |                 Melanie az asztalhoz érve, a kis imakönyvet tükre táblájához
3708 XV    |                   imádkozott.~És e percben a megdicsőülés sugárzott egész
3709 XV    |                  örök dicsőség pálmaágával a megnyílt mennybe légi alakjaikkal
3710 XV    |                    hajolt, ismét átnézett. A leány folyvást imádkozott.
3711 XV    |                    ragyogott bennök.~Cipra a mellét verte néma fájdalmában.
3712 XV    |                 tud repülni, én pedig csak a földön csúszok!~Mikor aztán
3713 XV    |             csúszok!~Mikor aztán elvégezte a leány az imádkozást, rányitott
3714 XV    |                   az imádkozást, rányitott a két dicsfényes képre, s
3715 XV    |                   megcsókolá. Így csókolja a szenvedő jóltevője kezét,
3716 XV    |               atyjának, anyjának arcképét, a nyomorult védtelen ember
3717 XV    |           árnyékába hajtja le fejét.~Cipra a haját tépte kétségbeestében,
3718 XV    |        kétségbeestében, s homlokával verte a földet, vonagolva mint egy
3719 XV    |            benyitott volna hozzá, kirohant a másik ajtón a folyosóra.~
3720 XV    |                     kirohant a másik ajtón a folyosóra.~Itt új megdöbbenés
3721 XV    |                   új megdöbbenés várt reá.~A folyosó szögletén, ahol
3722 XV    |                    folyosó szögletén, ahol a két tornác átszeli egymást,
3723 XV    |                mellette székéhez támasztva a rézfokos.~– Mit csinál ön
3724 XV    |                     Azzal végigvágta magát a földön az ágy előtt.~Melanie
3725 XV    |                  azután dévajon henteregve a földön, kacagott egyre,
3726 XV    |                   őt Cipra. – Én itt hálok a földön. Tudod, hogy megszoktam
3727 XV    |                     Tudod, hogy megszoktam a földön hálni, pokróccal
3728 XV    |                 járni, ~Rongyos sátor volt a tanyám!”~E bizarr dalt sajátságos
3729 XV    |                  hogy Topándy hazaérkezett a városból, alig rakta le
3730 XV    |              rontott. Megfogta erőszakosan a kezét, és vad tűzzel nézve
3731 XV    |                 rám rontasz? Azt gondolod, a bodajki búcsúról jövök,
3732 XV    |                Magam sem tudok. Hol vegyem a neked valót?~– Az nem igaz.
3733 XV    |                   én egyebet, rózsám, mint a bakancsos imádságát.~– Jól
3734 XV    |                     Topándy furcsául rázta a fejét; ez komolyan veszi
3735 XV    |                   fejét; ez komolyan veszi a dolgot. Azután odaállt eléje,
3736 XV    |                  odaállt eléje, hátratette a két kezét, s elkezdte előtte
3737 XV    |                    elkezdte előtte mondani a bakancsos imádságát:~„Adjon
3738 XV    |              pikétum, holt! berdo! vivát!”~A szegény nyomorult teremtés
3739 XV    |                után; – hanem azután, mikor a mondat határozottan tréfás
3740 XV    |              alkalmazott az orcájára, hogy a füle is megcsendült bele;
3741 XV    |                     azt tudta; de hogy ezt a gyors kezecskéjét valaha
3742 XV    |             bajának kell lenni.~Egyébiránt a kapott pofonról ő sem szólt
3743 XV    |                 szólt senkinek, Cipra sem.~A legelső találkozáskor ismét
3744 XV    |                   csipkelődő, tréfás bohó, a másik a dévaj, durcás, elkényeztetett
3745 XV    |           csipkelődő, tréfás bohó, a másik a dévaj, durcás, elkényeztetett
3746 XV    |                tanult; hanem megfogd elébb a két kezét.~– Nono! – fenyegetőzék
3747 XV    |                  eltaszítá őt magától mind a két kezével, s kiment a
3748 XV    |                    a két kezével, s kiment a konyhába tányérokat törni,
3749 XVI   |                                    XVI. Az a gyűrű~A tizedik év is eljött.
3750 XVI   |                            XVI. Az a gyűrű~A tizedik év is eljött. Lefelé
3751 XVI   |                 Loránd kezdett nem törődni a végzetes határidővel.~Szerelmes
3752 XVI   |                   gondolat elűzte szívéből a többit; életunalom, ateizmus,
3753 XVI   |               életköréből, mint bolygófény a napsugár elől.~Melanie-nak
3754 XVI   |                 bevallott magának, hogy ez a fiatalember neki tetszik.
3755 XVI   |                 egy asszonyt eltarthasson.~A szép platánfák árnya alatt
3756 XVI   |            cimbalma mellett, s verte rajta a régi pusztai emlékeket –
3757 XVI   |              keresni, s szívesen hallgatja a rokonszenvű szív apró vallomásait.
3758 XVI   |                 azért oly zárkózott. És az a karikagyűrű folyvást ott
3759 XVI   |               folyvást ott az ujján. Ha ez a bűvzár lepattanhatna onnan!~
3760 XVI   |                   apa halálát meggyászolá, a fekete ruhát rég letette;
3761 XVI   |                 domború hídon álltak, mely a parkon átkanyargó patak
3762 XVI   |                    fölé volt építve, annak a karfájához dűlve nézték
3763 XVI   |                    karfájához dűlve nézték a vízfenék úszó virágait; –
3764 XVI   |                    vagy tán egymás alakját a víz tükrén.~Tehát Loránd
3765 XVI   |                   az örök sóhajok?~Melanie a kérdező arcába nézett nagy,
3766 XVI   |                hogy szív intézte e kérdést a szívhez.~– Lássa ön: már
3767 XVI   |                    ön: már az elég nagy ok a szomorúságra nekem, hogy
3768 XVI   |                 anyám, és még sincs anyám.~A lyánka itt félrefordítá
3769 XVI   |               értette ezt jól; de éppen ez a tárgy volt az, amiről még
3770 XVI   |                   sem lehet ön előtt többé a világon.~Loránd szótlanul,
3771 XVI   |                azóta soha vissza nem tért. A mendemonda egy ifjú eltűnésével
3772 XVI   |              Loránd.~– Áronffy Loránd volt a neve. Távoli rokonunk. Igen
3773 XVI   |       Németországban mint színésznő keresi a világot, hogy eltemesse
3774 XVI   |              világot, hogy eltemesse magát a világ elől.~– Hát az az
3775 XVI   |                  aki még most is él; és ez a nap mindig fátyollal közelít
3776 XVI   |                   fátyollal közelít felém: a bánat, a szégyen, az elhagyottság
3777 XVI   |                    közelít felém: a bánat, a szégyen, az elhagyottság
3778 XVI   |               egyikén volt.~Melanie elérté a kérdést, mely ez ékesen
3779 XVI   |                titkom.~Loránd némán igenlé a vonatkozást.~Melanie lehúzta
3780 XVI   |                Melanie lehúzta ujjáról azt a gyűrűt, s aztán két ujja
3781 XVI   |                  szoktak feledkezni.~Abban a percben kipattant kezéből
3782 XVI   |                  percben kipattant kezéből a gyűrű, s a hídról felszökve
3783 XVI   |               kipattant kezéből a gyűrű, s a hídról felszökve a vízbe
3784 XVI   |                gyűrű, s a hídról felszökve a vízbe esett, a tulipános
3785 XVI   |                   felszökve a vízbe esett, a tulipános nymphaeák levelei
3786 XVI   |                között eltűnve.~– Felhozzam a vízből? – kérdezé Loránd.~
3787 XVI   |              Hagyja ott…~Loránd magánkívül a boldogságtól szorítá ajkaihoz
3788 XVI   |              boldogságtól szorítá ajkaihoz a nála felejtett szép kezet,
3789 XVI   |              csókjaival halmozá el először a kezet, azután annak átadóját.
3790 XVI   |                     azután annak átadóját. A virágos fákról virágkelyhek
3791 XVI   |                   is megnyugtatá, hogy azt a hajdani Áronffy Lorándot
3792 XVI   |                     vagyonát is elfoglalta a testvér, bár jövedelmének
3793 XVI   |                hogy testvérének élete függ a további hallgatásától.~A
3794 XVI   |                   a további hallgatásától.~A szerelem ellopta Loránd
3795 XVI   |               Egészen megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy egy olyan
3796 XVI   |                    akkor?~Bolond volna, ki a rosszak irányában a végletekig
3797 XVI   |                     ki a rosszak irányában a végletekig vinné a becsületérzést;
3798 XVI   |               irányában a végletekig vinné a becsületérzést; és végre,
3799 XVI   |              csillag így mosolyog? Lehet-e a megsemmisülést kívánni a
3800 XVI   |                   a megsemmisülést kívánni a mennyország kapujában?~És
3801 XVI   |                   vegye el, ki szeretné őt a hideg földbe letenni! Loránd
3802 XVI   |                     hogy még van boldogság a világon. Csendes, félrevonult,
3803 XVI   |                  boldogság, amiről csak az a két ember tud, aki azt egymásnak
3804 XVI   |               Egy-egy délceg gavallér, aki a divatvilág első arszlána
3805 XVI   |                arszlána volt, csak eltűnik a szalonok illatszeres gőzköréből,
3806 XVI   |                  fényes gombos frakkjából, a büszke jellemet is leöltse
3807 XVI   |            vízmentes hétköznapló zubbonyt: a világ iránti közönyt és
3808 XVI   |                   az ország egyik szélitől a másikig, hogy Áronffy Loránd
3809 XVI   |                   nem gavallér, nem lovag; a feleség mosolygása kárpótol
3810 XVI   |                  hollétéről tudnia szabad, a testvér, örökre elhallgasson
3811 XVI   |                felfedezzen-e neki mindent, a fogadott párbajt és a házasságot,
3812 XVI   |             mindent, a fogadott párbajt és a házasságot, s egészen kezébe
3813 XVI   |                   uralmat, hogy fenntartsa a fenyegető rejtelmet, mellyel
3814 XVI   |                   szobájában. Leültette őt a bársony tábori székre.~Maga
3815 XVI   |                    Maga pedig letelepedett a tigrisbőrre, s elővette
3816 XVI   |                 tudománya, hite, imádsága: a jövendőmondó kártyák.~Valamit
3817 XVI   |                  hinni.~Először megkeverte a kártyákat, azután tenyerére
3818 XVI   |               Loránd megtette kedvéért azt a tréfát.~Cipra kirakta maga
3819 XVI   |                     Cipra kirakta maga elé a kártyákat.~Azután térdére
3820 XVI   |                végig az ismeretes ábrákat.~A színlovag éppen középre
3821 XVI   |                   komoly arccal magyarázni a cigányleány. – A gyászos
3822 XVI   |                magyarázni a cigányleány. – A gyászos asszonnyal fog találkozni.
3823 XVI   |                 fog találkozni. Nagy öröm. A virágbokréta az öröm. A
3824 XVI   |                    A virágbokréta az öröm. A szívleány egy sorban áll.
3825 XVI   |                   Hanem az irigy-leány meg a gyilkos közbül állanak és
3826 XVI   |                   állanak és elválasztják. A kutya hűséget, a macska
3827 XVI   |             elválasztják. A kutya hűséget, a macska ravaszságot jelent.
3828 XVI   |                 macska ravaszságot jelent. A bús-leány a kutya mellé
3829 XVI   |            ravaszságot jelent. A bús-leány a kutya mellé jutott. – Vigyázzon
3830 XVI   |                   mutatá, hogy „az” nem ő! A sárgaruhás nő, az irigy-leány
3831 XVI   |              sárgaruhás nő, az irigy-leány a kártyában, valaki más. Mutatóujját
3832 XVI   |               valaki más. Mutatóujját arra a zöldruhásra tette – az a
3833 XVI   |                   a zöldruhásra tette – az a bús-leány. És Loránd most
3834 XVI   |               régóta zöld ruhát hord, mint a bús-leány ott a szerencsemondó
3835 XVI   |                 hord, mint a bús-leány ott a szerencsemondó kártyában.~
3836 XVI   |                Cipra hirtelen összeseperte a kártyákat.~– Vessük ki még
3837 XVI   |                    után! Így!~Újra kirakta a kártyákat.~Loránd észrevevé,
3838 XVI   |               Loránd észrevevé, hogy amint a kártyák egymás mellé jutottak,
3839 XVI   |                    ragyogni.~– Nézze, most a bús-leány éppen mellette
3840 XVI   |              mellette van, és azon túl van a gyilkos. Az irigység és
3841 XVI   |                    gyilkos. Az irigység és a szívleány a túlsó szögletben.
3842 XVI   |                    irigység és a szívleány a túlsó szögletben. Másik
3843 XVI   |                akarta nagyon megkeseríteni a szegény leányt azzal, hogy
3844 XVI   |                 azzal, hogy együgyűségéért a szemébe nevessen.~– Kelj
3845 XVI   |                     Cipra, elég volt ebből a játékból.~Cipra szomorúan
3846 XVI   |                    kezét, ki fel akarta őt a földről segíteni. Felszökött
3847 XVI   |                   Felszökött magátul, mint a zerge.~– De hát mit csináljak,
3848 XVI   |                 nekem az én kedves nótámat a cimbalmon! Olyan régen nem
3849 XVI   |             hallottam már.~Cipra megszokta a szófogadást; rögtön hozzáült
3850 XVI   |               hangszeréhez, s elkezdte azt a pusztai ábrándot verni rajta,
3851 XVI   |                    egy költő lelke kísért.~A zenehangra előjöttek a szomszéd
3852 XVI   |                     A zenehangra előjöttek a szomszéd szobákból is Melanie
3853 XVI   |                hanem azon túl, azon felül, a mögötte álló leányéra. Egyszer
3854 XVI   |              Egyszer aztán kiesett kezéből a hangverő toll, eltakarta
3855 XVI   |                mondá fuldokolva:~– Ah – ez a pipafüst megöl!~Arra Topándy
3856 XVI   |                  füstgomolyt fútt tréfásan a leány arcába: hadd szokjék
3857 XVI   |                  hangolókulcsával leajzani a cimbalom húrjait.~– Minek
3858 XVI   |               húrjait.~– Minek eregeted le a húrokat? – kérdé Melanie.~–
3859 XVI   |                   nekem mindig koporsó áll a kártyában; vagy mellette,
3860 XVI   |                 szomorú diadallal mutatott a képletre:~– Nézd: most is
3861 XVI   |              képletre:~– Nézd: most is itt a koporsó a zöld leány alatt.~–
3862 XVI   |                Nézd: most is itt a koporsó a zöld leány alatt.~– Ah,
3863 XVI   |               vígasztalva –, hanem emez.~S a szívleányra mutatott kezével.~
3864 XVI   |                   mutatóujjával rámutatott a fehér kéz fehér ujján még
3865 XVI   |          körvonalra.~– Hová lett innen „az a” gyűrű?~Melanie arca mélyen
3866 XVI   |              Cipráé annál jobban elsápadt. A pokol mély sötétsége látszott
3867 XVI   |                    mély sötétsége látszott a cigányleány felnyílt két
3868 XVII  |                                      XVII. A sárgaruhás nő a kártyában~
3869 XVII  |                      XVII. A sárgaruhás nő a kártyában~Loránd elodázta,
3870 XVII  |             tartsák mindketten magukat, ha a végzetes tíz év is letelt.~
3871 XVII  |            sürgetni fogják, hogy ha letelt a határidő, tudassa velük
3872 XVII  |                     s őt fölkeresik, akkor a mentő alakoskodásnak vége
3873 XVII  |                   alakoskodásnak vége van; a boldog ember, ki Tátray
3874 XVII  |                   aki nem választhat, csak a meghalás és a világ csúfsága
3875 XVII  |             választhat, csak a meghalás és a világ csúfsága között.~Mikor
3876 XVII  |                 hollétét el nem árulja, az a kiszámított vég-gondolata
3877 XVII  |                   vég-gondolata volt, hogy a napok végeztével, ahogy
3878 XVII  |             egyedül Dezső fog értesülni, s a két anya előtt azontúl is
3879 XVII  |                    hogy őt távol tudják, s a testvér haláluk órájáig
3880 XVII  |                fogja őket csalogatni azzal a boldog ámítással, hogy fiuk
3881 XVII  |                   ajtón, s mutogatni fogja a leveleket, miket a testvér
3882 XVII  |                   fogja a leveleket, miket a testvér írt, mikor az már
3883 XVII  |                     ahonnan nem járnak fel a napvilágra izenettel; s
3884 XVII  |                    napvilágra izenettel; s a jó szelíd anyák mindennap
3885 XVII  |              mindennap meg fogják teríteni a várt fiú számára az asztalt,
3886 XVII  |                 Akárhol jár, utcán, mezőn, a háznál, mindenütt e tömkelegben
3887 XVII  |                 egész világot titkából: ez a fejtörő feladat. Mit mond
3888 XVII  |                  fejtörő feladat. Mit mond a büszkeség; mit mond az apa
3889 XVII  |              dobott becsületének; mit mond a két anya siralma; s hogy
3890 XVII  |                 meg ennyi erős ellenséggel a lágykezű szerelem egymaga?~
3891 XVII  |                  Amint elgondolkozva halad a falusi lakok sövénye mellett,
3892 XVII  |             szemébe, észre sem veszi, hogy a túlsó félről egy hölgy vág
3893 XVII  |                    egy hölgy vág keresztül a göröngyös utcán, egyenesen
3894 XVII  |           hallatára riadtan tekinte föl, s a megszólító arcára nézett.~
3895 XVII  |                    arcára nézett.~Az pedig a kétségtelen felismerés vidor
3896 XVII  |                    nagyon jól ráismert! Ez a nő – Bálnokházyné volt…~
3897 XVII  |                    arcán most is megvoltak a hajdani szép nemes vonások;
3898 XVII  |                vonások; csakhogy modorában a régi hajlékony, úrias rátartást
3899 XVII  |                     Éppen most szálltam le a kocsiról Sárvölgyiéknél.
3900 XVII  |                    hogy ha eladhatnám neki a megnyert jószágot, amire
3901 XVII  |            ígérkezett. Aztán most egyúttal a leányomat is hazaviszem.~–
3902 XVII  |                árvaságban egy félbolondnak a házánál. De ugyan kérem,
3903 XVII  |                    De ugyan kérem, nyújtsa a karját, hadd kapaszkodom
3904 XVII  |            hozzászokva. – Azért is adom el a megnyert jószágot, hogy
3905 XVII  |                      Minthogy Melanie-mnek a jövendőbelije is ott lakik.~–
3906 XVII  |                sokra vitte. Egész csoda az a fiatalember.~– Igen?~– Hanem
3907 XVII  |                csak egyre mondogatja nekem a sok „igen”-t; beszéljen
3908 XVII  |                úrnál.~– Ispán? Ah, hahaha! A rokonánál?~– Ő nem tudja
3909 XVII  |                  hatodik nevem alatt járok a világban. No, ez dicső.
3910 XVII  |                  is rosszul esett, hogy ez a nő most tréfára fordítja
3911 XVII  |                gondoskodott, hogy útközben a pocsolyákat kikerültesse
3912 XVII  |               éppen kastélya tornácán volt a két leány társaságában,
3913 XVII  |                    legyen szíves besétálni a szobába, ahol tágasabb tér
3914 XVII  |                    milliomszor Topándynak (a vén bolond istentagadónak),
3915 XVII  |                    nejének.~Általános lett a zavar.~Csak Topándy maradt
3916 XVII  |                pillant velük, hasonlítanak a hű asszony szemeihez, s
3917 XVII  |               végre is mire való lehet itt a titkolózás? Merő jó barátok
3918 XVII  |                   Melanie fehér lett, mint a fal.~Loránd nem felelt semmit.
3919 XVII  |             urambátyám. Szállva itt vagyok a szomszédban, Sárvölgyi úrnál,
3920 XVII  |         Bálnokházyné nem magyarázta tovább a zálogos pör genezisét Topándy
3921 XVII  |                  most maga esett bele abba a rossz szokásba, hogy mindenre „
3922 XVII  |           mindketten igen jól tudták, hogy a magyar nyelv természete
3923 XVII  |                 változatára: „Te voltál ma a kertben?” más nemzet változatlanul „
3924 XVII  |                      jawohl”-lal válaszol, a magyar, a szórakás szerint,
3925 XVII  |                    lal válaszol, a magyar, a szórakás szerint, így felel: „
3926 XVII  |                  itt hagyom mindaddig, míg a sors úgy nem kívánja, hogy
3927 XVII  |                      Mit tetszik még tudni a mulattatásunkra?”~– Kegyednek
3928 XVII  |                áldásteljes közellétre, ami a kegyedé: csak egy szót súgok
3929 XVII  |                   midőn az ég felhozza azt a boldog napot, legyen Melániámnak
3930 XVII  |             amennyi csak elég. Tehát attól a boldog naptól függ, amit
3931 XVII  |                    áldja meg választottait a gondviselés; és azután Melanie-t
3932 XVII  |              végtelen jóságú bátyjának azt a kegyes gondoskodását, amivel
3933 XVII  |                észrevétlenül kilopta magát a szobából.~– És most talán
3934 XVII  |                 Házáig – igazítá ki Loránd a mondatot.~– Hol van kedves
3935 XVII  |               kedves barátnéd, Melanie, az a kedves szép teremtés? Végy
3936 XVII  |                Hiszen majd találkozunk még a kedves gyermekkel – szólt
3937 XVII  |                 másik oldalán, mit azonban a leány nem tett, hanem anyja
3938 XVII  |                     et is hallok öntől. Az a sok „igen” már idegessé
3939 XVII  |            tekintetet vetett utána azokkal a szép, kifejezésteljes, mindent
3940 XVII  |                    mondó szemeivel. – Azok a szép, mindent mondó szemek
3941 XVII  |                Mikor hazaért Loránd, Cipra a házajtóban várta.~Mutatóujját
3942 XVII  |                 ezt súgá fülébe:~– Ez volt a sárgaruhás asszony!~Pedig
3943 XVIII |                                     XVIII. A halálra intő~Loránd kimerülten
3944 XVIII |            legkeserűbben tartozik gyűlölni a világon.~A nemezis! A jól
3945 XVIII |               tartozik gyűlölni a világon.~A nemezis! A jól megfizető
3946 XVIII |             gyűlölni a világon.~A nemezis! A jól megfizető örök igazság
3947 XVIII |             szenvedélyesen rohantak együtt a gyalázatba, s most ez asszony
3948 XVIII |                   út van, és az egyenes: – a nyitott sír felé.~Nevetni
3949 XVIII |            gyermekei voltak: ő egyedül áll a világban. Nem tartozik senkinek
3950 XVIII |                    olyan hosszú már az út.~A végzetnek teljesülni kell.~
3951 XVIII |                 teljesülni kell.~Az apának a vére baljóslat a fiakon.
3952 XVIII |                    apának a vére baljóslat a fiakon. Egyik kísértet a
3953 XVIII |                   a fiakon. Egyik kísértet a másikat vonj a maga után
3954 XVIII |                    kísértet a másikat vonj a maga után kezénél fogva,
3955 XVIII |                  Dezső megteheti azt, hogy a végzetes napnál hamarább
3956 XVIII |                     Másként kell elintézni a találkozást.~Rögtön levelet
3957 XVIII |              jöjjön eléje Szolnokig, s ott a vendéglőben várjon reá.
3958 XVIII |                meglátogathatják szülőiket.~A terv egészen érthető és
3959 XVIII |               küldé Loránd.~Így hárítja el a gondos útrakészülő az akadályokat,
3960 XVIII |                  történt, azt rég elmosták a későbbi események, s te
3961 XVIII |                   s te újra visszatérhetsz a világba bántatlanul.~– Azt
3962 XVIII |                  meg vagyok elégedve ezzel a világgal.~– De neked anyád
3963 XVIII |                örömemre szolgál nekem arra a hippocratesi halálarcra
3964 XVIII |                  halálarcra gondolni, amit a farizeus váltani fog, mikor
3965 XVIII |                 kifecsegi, előtte, hogy az a fiatal férfi, ki itt tőszomszédjában
3966 XVIII |                éjszakára emlékezel, amikor a végtelen nagyokról és parányokról
3967 XVIII |                   beszéltünk együtt, ebben a földben gyökeret ne verhess.
3968 XVIII |                  Melanie az egyedüli leány a kerek földön.~– Úgy is jó.
3969 XVIII |                  Nekem már egyszer te vagy a fiam, s akit te hozasz ide,
3970 XVIII |                   s akit te hozasz ide, az a leányom. Csak hozd minél
3971 XVIII |                  bátran, vagy sehogy se.~– A bátorságban nem lesz hiány.~
3972 XVIII |          menyegzőről beszélt, Loránd pedig a pisztolyról.~– Tehát egy
3973 XVIII |           harmadikat választott már: azzal a lefelé fordított fáklyával.~
3974 XVIII |                 fáklyával.~Lorándnak pedig a következő napok alatt oly
3975 XVIII |                 derült kedve, mint apjának a halála előtti estén.~Az
3976 XVIII |                    előtt. Virágillatos lég a parkban, tele pacsirtadallal,
3977 XVIII |                   Cipra lepkéket kergetett a pázsiton.~Azóta, hogy Melanie
3978 XVIII |                    hogy Melanie eltávozott a háztól, ismét visszatért
3979 XVIII |                 visszatért csapongó kedve. A játszi dalos madárral együtt
3980 XVIII |                   madárral együtt játszott a szép tavaszban ő is.~Loránd
3981 XVIII |             bevonja.~– Hogy illik nekem ez a jácint a hajamban?~– Nagyon
3982 XVIII |                    illik nekem ez a jácint a hajamban?~– Nagyon szép
3983 XVIII |              Nagyon szép vagy vele, Cipra.~A cigányleány levette Loránd
3984 XVIII |         cigányleány levette Loránd fejéről a kalapot, s levélből koszorút
3985 XVIII |                  már!~Hat nap óta nem volt a háznál az az uralkodó vetélytársné;
3986 XVIII |         cigányleány!~Karöltve mentek végig a hídon, azon a kis hídon,
3987 XVIII |                 mentek végig a hídon, azon a kis hídon, mely a patak
3988 XVIII |                     azon a kis hídon, mely a patak fölött ívlik. Ott
3989 XVIII |                fölött ívlik. Ott megálltak a híd közepén, s a karfának
3990 XVIII |                 megálltak a híd közepén, s a karfának dűlve lenéztek
3991 XVIII |                    karfának dűlve lenéztek a vízbe; – azon a helyen,
3992 XVIII |                   lenéztek a vízbe; – azon a helyen, ahol Melanie jegygyűrűje
3993 XVIII |                   ahol Melanie jegygyűrűje a vízbe hullott. Lenéztek
3994 XVIII |                    vízbe hullott. Lenéztek a víztükörbe, a sima hab visszatünteté
3995 XVIII |                     Lenéztek a víztükörbe, a sima hab visszatünteté alakjaikat;
3996 XVIII |                  visszatünteté alakjaikat; a cigányleánynak most is zöld
3997 XVIII |                most is Melanie arcát látta a víz tükrén.~Ezen a helyen
3998 XVIII |                   látta a víz tükrén.~Ezen a helyen volt az ő keze a
3999 XVIII |                    a helyen volt az ő keze a kezében; ezen a helyen mondá
4000 XVIII |                  az ő keze a kezében; ezen a helyen mondá az elvesztett