Fezejet
1 I | hajnalban már itt lesz.~Azzal elbúcsúzott tőlünk, megcsókolt
2 I | csoda lesz, ha egész éjjel azzal nem álmodunk.~Késő éjjel
3 I | Csak te aludjál csendesen!~Azzal fejemre tette a kezét; olyan
4 I | te már fel is öltöztél.~Azzal én is sietve fölkeltem,
5 I | Gyermekkoromban sokat tépelődtem azzal a gondolattal, hogy mi van
6 I | akartad kiverni a szememből azzal, hogy atyánk meghalt.~Loránd
7 I | Jer hát! Add kezedet!~S azzal kézen fogva vezetett két
8 I | Éppen ilyen volt gyermeknek.~Azzal levágta magát arccal a földre,
9 I | váltott nagyanyámmal, s azzal visszajött hozzám.~– Velem
10 I | legyünk, mint a szekér!~Azzal végigfutott velem a zsellérház
11 I | elfojtá zokogását. – Jerünk!~Azzal megfogta kezemet, s bátyám
12 I | csendesen… – Amen, amen…~Azzal magunkra hagytak bennünket.~
13 I | jól fiunkat!” – rebegé; s azzal az idegen úrhoz fordult: „
14 I | nagyon is szerette őt, azzal rontotta el; a gyermek nagyon
15 I | mely szívemre le fog csapni azzal a hírrel: „Fiad meghalt!
16 II | gondolhatták ki; ellentétben azzal a rideg rendszerrel, melyet
17 II | Hogyne! Egy gyermektől, aki azzal a föltett szándékkal találkozik
18 II | inkább el voltam foglalva azzal a gyümölcstelen küzdelemmel,
19 II | telhetetlen nem érni be azzal, amit kapok.~Óh be szégyenlettem
20 II | furcsaság rám fog mutatni azzal a soha meg nem álló kezével,
21 II | hogy majd elvezet ő így is.~Azzal, észrevételeimet be sem
22 II | cirógatás ellen tiltakozik, s azzal úgy vágta a perecet az asztal
23 II | legelőször kaptam tőle.~Azzal fölállt, lenézett, s hüvelykujját
24 II | messziről elárulja magát azzal az édes süteményillattal,
25 II | azután rám hunyorított.~S azzal a különös adománnyal bírt,
26 II | után, s azt marokra fogá, azzal a világosan látható szándékkal,
27 II | többet fogok dicsekedni azzal, hogy a hegedűben milyen
28 III | pisze kisleánya, engemet azzal fognak kicserélni! A föld
29 III | kitalálni, hogy mit tegyek most azzal a tallérral.~Alig mertem
30 IV | Igenis van. Ön nem éri be azzal, hogy környezetét kényszeríti
31 IV | leszámlálni, uraságtok átvenni.~Azzal belemarkolt a kincshalmazba,
32 IV | kriminalitásokkal, hanem inkább azzal az őzpecsenyével; látod,
33 IV | szomszéd ház ebédje, ha Topándy azzal a szkeptikus észrevétellel
34 IV | hátramaradok magamat kikacagni.~Azzal leült a földre, gyomrára
35 IV | alkalmazva az ajtófélre, azzal kellett jelt adnia, aki
36 IV | nagy csengetés előzte meg, azzal szokott jelt adni a konyhában,
37 IV | Szerencséjére a pandúrkáplár jött azzal a hírrel, hogy a szentségtelen
38 V | bőrét meglepték, tudja, hogy azzal fölébresztené gazdáját,
39 V | a nyerget és kantárt, s azzal ráütött tenyerével a hátára.~
40 V | kiszakította azt helyéből.~Azzal hátratorpant a mén, mind
41 V | még egyet rúgott rajta, s azzal egyik első lábát összezúzta.~
42 V | mondta volna: „Nem jössz?”~Azzal hirtelen felkapott a fogával
43 V | kegyetlenül a levegőben, s azzal lecsapta a földre, hogy
44 V | azután a kölykeket mind.~Azzal büszkén fölnyerített, még
45 V | gazdája csípejéhez.~A lovas azzal csomóba kötött nyerget,
46 VII | volt felőle, most mindennap azzal töltöttem éjszakáimat; –
47 VIII | még? Ilyenkor nem törődünk azzal, hogy egy vagy két éretlen
48 VIII | táncra, ahol az egyik meghal!~Azzal odatartá elé a lilaszín
49 VIII | írjuk fel neveinket.~És azzal elkezdett papírt keresni.
50 X | kicsavargatni az igazságot.~Azzal folyvást sietve vitt magával
51 X | a boszorkányos ajtót, s azzal benn voltunk egy rémítő
52 X | hallottam vagy szóltam valamit.~Azzal sebbel-lobbal lekapkodta
53 X | meglehet. Az nagyon meglehet.~Azzal leült az asztal mellé, s
54 X | ez az asszony látni soha!~Azzal leborult az asztalra és
55 X | bérkocsi vár.~– Bérkocsi? Azzal én nem utazhatom messzire.
56 X | engem milliomossá tettél.~Azzal jókedvűen zsebébe tette
57 X | nem volt a világon. Agyő!~Azzal lovai közé vagdalt, s kihintózott
58 X | Isten áldja meg, úrfi!~Azzal hátramaradt az öreg, s elkezdett
59 X | részeg ember, aki okvetetlen azzal akarja a napot bevégezni,
60 X | egészen meg volt elégedve azzal a jó mulatsággal, amit magának
61 X | De hát lehetséges-e ez? Azzal a madonna-arccal, aminél
62 XI | tagjává tette, atyai gondjait azzal hálálja meg, hogy nejét
63 XI | arcú férfival kelt át, s azzal együtt Bécsbe is megérkezett.
64 XI | Semmi dolgunk itt többet. – Azzal anyám előresietett, engem
65 XI | mondott Bálnokházynak, s azzal otthagytuk magára.~Melanie
66 XII | No hát jójcakát, diák!~Azzal sarkantyúba kapta a lovát,
67 XII | Hát kocsin hoztak! – Azzal engedte a jövevényeket a
68 XII | ember ez, mint aminek tartá. Azzal ő is bement a vendégszobába.~
69 XII | a kezembe: tudom, hogy…~Azzal hirtelen visszarántotta
70 XIII | Meg kell őtet fogadni.~Azzal az elé siető cselédekre
71 XIII | gyere utánam, fráter ispán!~Azzal bevezette őt Topándy a kastélyba,
72 XIII | Lorándot, őnagysága éppen azzal volt elfoglalva, hogy az
73 XIII | hogy ezt is hozzáteszi.~Azzal megszorítá Loránd kezét,
74 XIII | úgy jó, ha nem tud semmit.~Azzal a szeme közé kacagott a
75 XIII | férjéhez, külföldre ment azzal a színésszel, kivel korábbi
76 XIII | meztelen cigánygyereket azzal a fogadással, hogy ebből
77 XIII | Ha saját gyermekem van, azzal is így teszek. Az az életnek
78 XIII | bosszanthatom a világ hipokritáit azzal, amit ők káromlásnak neveznek.
79 XIII | Hát kit értenék mást? Te azzal az emberrel naponkint érintkezni
80 XIII | eszébe juttatva tartozását.~Azzal szétmentünk, ti hazautaztatok,
81 XIII | hagytam magamat nyugtatni azzal az ámítással, hogy sok szomorú
82 XIV | megmutatom – szólt Loránd; s azzal kivevé Cipra kezéből az
83 XIV | saját testébe vágtak volna azzal az ollóval. Ez a szép selyem
84 XIV | hölgy szívét; tehát csak le azzal a sámsoni bűverővel az utolsó
85 XIV | mert kinn leszek a szérűn.~Azzal kiment a szobából.~Cipra
86 XIV | onnan elvetni.~ ~Cipra azzal az ösztönnel, amit a természet
87 XIV | azt a városi kisasszonyt azzal lepje meg. Hiszen öltözhetett
88 XIV | őket egymásnak.~Melanie azzal a nevelt hölgyekkel közös
89 XIV | neked egyet az enyéimből.~Azzal elfutott szobájába, s perc
90 XIV | Jer, mindjárt megmutatom.~Azzal hirtelen elővett tárcájából
91 XIV | népessé teszi a magányt.~Cipra azzal is meg lehetett elégedve,
92 XIV | nyírt koponyával járt, s azzal a semmivel nem törődő taglejtéssel
93 XIV | hatását rögtön eltörölni azzal, hogy mértéktelenül felkacagott.~–
94 XV | hát majd vigyázok rátok.~Azzal Loránd jó éjt kívánt nekik,
95 XV | éjt kívánt egymásnak, s azzal Melanie eltávozott szobájába.~
96 XV | Cipra. – Majd csak itt!~Azzal végigvágta magát a földön
97 XV | füle is megcsendült bele; azzal elfutott, s becsapta maga
98 XVI | Egészen megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy egy
99 XVI | testvér, örökre elhallgasson azzal.~Vajon felfedezzen-e neki
100 XVI | megkeseríteni a szegény leányt azzal, hogy együgyűségéért a szemébe
101 XVI | nem hiszed, nézzed bár!~S azzal szétteríté ismét az asztalon
102 XVII | órájáig fogja őket csalogatni azzal a boldog ámítással, hogy
103 XVIII | harmadikat választott már: azzal a lefelé fordított fáklyával.~
104 XVIII | cigányleányra?~(„No iszen, csak azzal kezdj! – gondolá Loránd –
105 XVIII | megtudnák, hogy gyűlöltelek, s azzal ne dicsekedhessék soha senki!
106 XVIII | kuruc fiú? No, annál inkább. Azzal sokat fogunk kötődni. Hajdanonta
107 XVIII | nagyon mulatságos fiú volt ő azzal az ő komoly arcával. No,
108 XVIII | Topándy bizony nem törődött azzal, hogy valakit, akinek jóltartásáról
109 XX | ismeretség.~Mindannyian azzal a tudomással jöttek, hogy
110 XX | nagyon hasonlítok.~Topándy azzal érzékenyen megölelt.~– Hol
111 XX | Maradj itt, és várj reá!~Azzal a körül lézengő cimborákhoz
112 XX | rám.~– Igazad van, öreg. – Azzal megrázta a kezemet. – Becsületes
113 XX | bántalmára nem felelünk.~Azzal elkezdett az ajtó felé hátrálni.~
114 XX | két síró asszonyt nekem!~Azzal arcra veté magát előttük
115 XXI | lenni.~– Igazán? – Cipra azzal kézen fogta Dezsőt, s amíg
116 XXI | elrepültek szanaszét, s azzal ajtót nyitott, s ő lett
117 XXII | asszonnyal még humorizálni is.~Azzal bementek, Borcsa asszonyt
118 XXII | mert ugyanakkor Loránd azzal a természeti csodával mulattatá,
119 XXII | Nem kételkedem felőle – s azzal fölkelt a pamlagról, s az
120 XXIII | ma cserélte fel először azzal a kék színnel, amiben boldognak
121 XXIV | adunk az ő rodomontádjaikra. Azzal levelet írt maga Gyálinak,
122 XXIV | hátul; mintha nekem remélne azzal legnagyobb bosszúságot tehetni.
123 XXIV | az, akit bálványoztunk, azzal, akit úgy gyűlölünk. Nekem
124 XXIV | S hiszi, bátyám, hogy azzal el vannak űzve a környékünkből?~–
125 XXV | Te haramia! Te rabló!~S azzal lerántá szeméről a köteléket:
126 XXV | süvegedet, és fogd a pénzt!~Azzal letette a pisztolyt maga
127 XXV | hogy ha énhozzám eljössz azzal a levéllel…~A rabló bizalmasan
128 XXV | közelébb, és fülébe súgá:~– És azzal a hírrel, hogy a szomszéd
129 XXVI | egyet-egyet rándultak fölfelé, s azzal nagy hidegen azt mondá:~–
130 XXVII | fekete szakállú erős ember, azzal hirtelen kell bánni; ha
131 XXVII | dalimadár, nekem nem kellesz!~Azzal takaróját fejére húzta,
132 XXVII | többé.~Kilépett ágyából, s azzal együtt kilépett abból a
133 XXVIII| Kell-e fülemülemadár?~S azzal élesen füttyentett.~A füttyre
134 XXVIII| foszlányokra tépett, hogy azzal a vértől bugyogó sebet a
135 XXVIII| megtapogatta a gyutacsokat rajta, s azzal nekiindult egyedül, egy
136 XXVIII| rabló – elrémíted a többit.~Azzal két ujját szájába dugva,
137 XXVIII| Neki csak két lövése van, s azzal három oldalra kell magát
138 XXIX | valóban nem tréfált, amit azzal bizonyított be, hogy hirtelen
139 XXIX | csak, te cigányasszony, azzal a csipkézett fülű malaccal;
140 XXIX | szolgabírónál van. Vigyázz!~Azzal oly észrevétlenül, mint
141 XXX | megátalkodottan? Terhelje emlékét azzal a gyanúval, hogy ő, a rabló
142 XXX | kezével ütötted őt vissza!~S azzal meghatottan kulcsolá össze
143 XXX | lelkész végzé a szertartást, azzal a rövidséggel, amit egy
144 XXX | a leány kezét, midőn ez azzal vádolta őt, hogy tréfát
145 XXXI | szemnélküli férgek – veséiben…~Azzal hirtelen egy erőszakos végső
146 XXXI | teljhangon. – Én apelláltam!~És azzal visszarogyott a karszékbe.~
147 XXXI | hogy nem sértette meg azzal a végsorral a legdrágább
148 XXXII | az életunalom terhével s azzal a súlyos végzettel, ami
149 XXXII | szép nyári délután kisfiam azzal a hírrel rohant be hozzám,
150 XXXII | az ajtót! – Jó éjszakát.~Azzal lehunyta szemét, és sohasem
|