Fezejet
1 III | jobboldalin a kis kisasszony, Melanie húgom, a gouvernante-néval
2 III | volt, mint az alabástrom.~Melanie húgom valóságos kis angyal
3 III | Bálnokházyéknál végignézni segítettem: Melanie húgom mellettem ült, s egész
4 III | felemelem, hozzákoccintom Melanie poharához, s azt mondom
5 III | Az ön egészségére, kedves Melanie húgom!”~A vér fejem tetejéig
6 III | midőn egy pillantást veték Melanie arcára, s e percben oly
7 III | büszkeséggel tekinte rám Melanie húgom hogy én ijedten kaptam
8 III | süllyedek szégyenletemben Melanie húgom előtt.~S valóban!
9 III | hogy semmivé voltam téve! Melanie előtt így megpirítva! Én
10 III | legboldogabb asszony a nap alatt; s Melanie húgom elvégre olyan angyal,
11 III | olyan kegyesek voltak, hogy Melanie húgomnak megengedték előttünk
12 III | megengedték előttünk zongorázni.~Melanie húgom csak nyolcesztendős
13 III | az engem nem mulattatott.~Melanie húgom már operarészeket
14 III | terv kezdett fejledezni.~Melanie zongorázik, én hegedülök.
15 III | eljárjak ide a hegedűmmel Melanie húgom zongorajátékát kísérni,
16 III | utoljára ennek is vége lett; Melanie húgom a további műdarabokban
17 III | ha azt az egyet nem kapom Melanie előtt.~Éreztem, hogy ez
18 III | Alig mertem eltávoztunkkor Melanie felé pillantani. Annyit
19 III | sütöm többet le a szememet Melanie húgom előtt. Hanem mikor
20 III | korbeli embereket, mint én és Melanie, még érdekelnének a babák.
21 VI | délután öt órától nyolcig Melanie húgom zongorázása mellett
22 VI | kisasszonyokhoz.~Azt hittem, Melanie húgom szintén nagyon örül
23 VI | hőstettemmel nemcsak magam, de Melanie húgom is meg volt elégedve.
24 VI | háládatosabb szereped lesz Melanie körül, ha majd elébb férjhez
25 VII | nem is tudom, hogy fogom Melanie húgomat megközelíthetni.~
26 VIII | cavatinát kell betanulnia Melanie kisasszonnyal az este; de
27 X | füleimet: oda nyitottam be.~Melanie húgom zongorázott a nevelőnővel.~
28 X | magukat irántam, mint máskor.~Melanie húgom igen el volt merülve
29 X | nevelőnő elnevette magát, ha Melanie valami furcsa hibát követett
30 X | hibát követett el; olyankor Melanie is nevetett, s kikacsintott
31 X | végighallgatni? – kérdezé Melanie húgom.~– Nem lehet – mondám,
32 XI | azzal otthagytuk magára.~Melanie húgom most is játszotta
33 XIV | hintó megérkezett, mely Melanie elé volt a tiszafüredi állomásig
34 XIV | tiszafüredi állomásig küldve.~Melanie nem várt, míg elfogadására
35 XIV | bemutatva őket egymásnak.~Melanie azzal a nevelt hölgyekkel
36 XIV | ezt? Csak akkor fogadta el Melanie kezét, hanem aztán nem is
37 XIV | Legyünk te és te – monda Melanie, Cipra vállára hajolva szelíden.~
38 XIV | keresztül.~Ezalatt behozták Melanie útibőröndjét, csak egy volt,
39 XIV | nem lesz jó gazdasszony.~Melanie lehajolt egyetlen útibőröndje
40 XIV | hoztál magaddal többet?~Melanie arcát egy percre halvány
41 XIV | volna el hamarább előlük?~Melanie kezét mellére szorítva,
42 XIV | Igazad van.~Cipra segített Melanie holmieit elrakosgatni a
43 XIV | egészen kielégítette. Ez Melanie saját kézimunkája. Könyvféle
44 XIV | még a függő is hiányzik Melanie fülgombjaiból.~– Függőid
45 XIV | ügyvéd azt mondta – szólt Melanie lesütött szemmel –, hogy
46 XIV | visszatért egy pár fülbevalóval.~Melanie éppen nem titkolta örömét
47 XIV | Cipra azt is felkapcsolá Melanie hímzett nyakkörékére, s
48 XIV | sértékeny. S úgy látszott, hogy Melanie is szereti azt, hogy van
49 XIV | irányában viselte magát Melanie. Szemei sohasem keresték
50 XIV | szoktak elsajátítani, hogy Melanie szemeinek nem is volt okuk
51 XIV | lehetett afelől nyugodva, hogy Melanie nem ismerte fel. Egyetlen
52 XIV | vacsoránál, reggelinél. Melanie a nap egyéb részét szüntelen
53 XIV | mennyit nevettek együtt, mikor Melanie jött jelenteni, hogy elfeledett
54 XIV | kotlóval, mely harc utoljára is Melanie futásával végződött.~Ezer
55 XIV | senkit mást nem érdekel.~Melanie sok új dolgot tudott mondani
56 XIV | egyszer-másszor.~Mikor egyszer-egyszer Melanie, önmagától észre nem véve,
57 XIV | nem éhezik – súgá vissza Melanie.~Tehát valaki mégis van!~
58 XIV | tárgyat:~– És ki az az „Az”?~Melanie pedig elértette, hogy a
59 XIV | volt a fő megtudni való.~Melanie e kérdésre csak szemjátékkal
60 XIV | Legalábbis olyan szép ember Melanie szemeiben, mint az övében
61 XIV | fogsz menni?~E kérdésre Melanie finom bal kezét odatartá
62 XIV | József.~Cipra visszahúzta Melanie ujjára a gyűrűt. Nagyon
63 XIV | foglalva mástól.~Hanem ha Melanie felől megnyugodott is, annál
64 XIV | felől. Ahogy ezek a szemek Melanie arcával vétkeztek mindennap!~
65 XIV | viselte magát irányában, mióta Melanie a házhoz került. Nagyon
66 XIV | Loránd.~– De igen. Nekem Melanie mondta: – a nevét is megmondta.
67 XV | elismerni azt a fölényt, amit Melanie gyakorol a háznál átgondolt,
68 XV | utasítja őt rendre, míg Melanie okosan, szellemdúsan kerüli
69 XV | folyosóról amazzal szembe nyílt, Melanie ideiglenes szobájául rendezé
70 XV | kívánt egymásnak, s azzal Melanie eltávozott szobájába.~A
71 XV | szobában hált Cipra.~Amint Melanie becsukta maga mögött az
72 XV | s a kulcslyukon átnézett Melanie szobájába.~Ott még gyertya
73 XV | Öltönysuhogásról gyanítá, hogy Melanie felöltönyét veti le. Most
74 XV | volna kérdezni: kik azok.~Melanie az asztalhoz érve, a kis
75 XV | mint egy féreg.~E zajra Melanie felriadt, s odasietett az
76 XV | Cipra, amint észrevette Melanie közeledtét, felszökött helyéből,
77 XV | felszökött helyéből, s mielőtt Melanie benyitott volna hozzá, kirohant
78 XV | reszketett.~– Te félsz? – szólt Melanie bámulva. – Lásd, én nem
79 XV | magát a földön az ágy előtt.~Melanie ijedten hajolt le hozzá,
80 XV | fel szemeit.~Mikor aztán Melanie, látva, hogy nem bír bele
81 XV | Hogy megrémültem! – rebegé Melanie, két kezét hullámzó keblére
82 XVI | nehéz észrevennie, hogy Melanie is örömest jár ott, ahol
83 XVI | bátorságot vett magának megfogni Melanie kezét. Egy domború hídon
84 XVI | tükrén.~Tehát Loránd megfogta Melanie kezét, s azt kérdezé tőle:~–
85 XVI | repülnek ezek az örök sóhajok?~Melanie a kérdező arcába nézett
86 XVI | kapcsolatban.~– Mit tesz ez, Melanie?~– Ha ezt elmondom önnek,
87 XVI | ami ez ujjak egyikén volt.~Melanie elérté a kérdést, mely ez
88 XVI | némán igenlé a vonatkozást.~Melanie lehúzta ujjáról azt a gyűrűt,
89 XVI | vízből? – kérdezé Loránd.~Melanie ránézett, szelíden, ábrándosan,
90 XVI | sötét rémétől megszabadult.~Melanie nemcsak afelől győzte meg,
91 XVI | a szomszéd szobákból is Melanie és Topándy. Melanie Cipra
92 XVI | szobákból is Melanie és Topándy. Melanie Cipra mögött állt meg; Topándy
93 XVI | eregeted le a húrokat? – kérdé Melanie.~– Nem játszom én ezen többet.~–
94 XVI | hiszen te nem az vagy – szólt Melanie félig tréfából, félig vígasztalva –,
95 XVI | neki.~Hirtelen megkapta Melanie gyönge kézcsuklóját acélerejű
96 XVI | lett innen „az a” gyűrű?~Melanie arca mélyen elpirult e szóra:
97 XVII | Bálnokházyné őnagysága!~Melanie egy percre meg volt lepetve;
98 XVII | gondoltál-e néha reám?~Melanie anyja fülébe súgott:~– Majd
99 XVII | rokonunk. S te sem ismertél rá, Melanie, ez ideig?~Melanie fehér
100 XVII | ismertél rá, Melanie, ez ideig?~Melanie fehér lett, mint a fal.~
101 XVII | örömet, hogy ez idő alatt Melanie ott lehessen mellettem.
102 XVII | Hol van kedves barátnéd, Melanie, az a kedves szép teremtés?
103 XVII | ablakból nézett utánuk.~Melanie egy szót sem szólt az egész
104 XVII | előre.~Bálnokházyné megfogta Melanie kezét, hogy előtte el ne
105 XVIII| Egy dolog jusson eszedbe: Melanie Sárvölgyi házában van most.
106 XVIII| vállat vonva:~– Akkor… Nem Melanie az egyedüli leány a kerek
107 XVIII| a pázsiton.~Azóta, hogy Melanie eltávozott a háztól, ismét
108 XVIII| vízbe; – azon a helyen, ahol Melanie jegygyűrűje a vízbe hullott.
109 XVIII| szalaggal; – Loránd most is Melanie arcát látta a víz tükrén.~
110 XVIII| nymphaeákat a víz felett, amik Melanie gyűrűjét elrejték.~Loránd
111 XVIII| Cipra egészen átdelejesült. Melanie vőlegénye! A vőlegény tehát
112 XVIII| nem tudtam megérteni, hogy Melanie kisasszony mint bírta magát
113 XVIII| túlterhelten édest.~– Ah, Melanie sokkal szebb, mint én –
114 XVIII| eszmélt rá.~Csak az a levél! Melanie levele!~Úgy sietett vele
115 XXI | emlékezzék.~Isten önnel. – Melanie.”~Loránd vert szívvel rogyott
116 XXI | a finom vonásokat.~– Ezt Melanie írta!~Válasz helyett Loránd
117 XXII | kocsira ül, és visszatér. Melanie és anyja selyembe voltak
118 XXII | selyembe voltak öltözve; Melanie hullámzott hajfürtein gondoskodó
119 XXII | közelíthetsz hozzám?” – Ez volt Melanie ijedelme.~„Hát te még nem
120 XXII | szólt Loránd Bálnokházyné és Melanie közt foglalva helyet, míg
121 XXII | tovább!”: Bálnokházyné, Melanie és Dezső. Milyen indiszkrétek
122 XXII | jól érti a visszavágást.~Melanie szerencsére nem hallá ezt,
123 XXII | aztán ezen a táncestélyen? Melanie még nem hallotta.~– Nem
124 XXII | nagyobb gyönyörrel szívét.~Hát Melanie? Mit érzett ő ez elbeszélés
125 XXII | nem öltem meg!”, akkor Melanie arcán bizonyos ragyogás
126 XXII | enyim, ezt be ne szennyezd!”~Melanie arcáról aztán eltűnt a mosoly.~–
127 XXIII| ő arra az eszmére, hogy Melanie, kit Gyáli menyasszonyául
128 XXIV | azon kell kezdenem, hogy Melanie hugád már férjhez ment.~–
129 XXIV | arcot fog mutatni, mikor Melanie férjhezmeneteléről beszélnek
130 XXIV | végrendeletemet, melyben Melanie húgomat tettem örökösömül,
131 XXIV | együtt szívesen meghívatik Melanie leányom és Gyáli József
132 XXIV | ártatlan hajadont?~– Szegény Melanie! – suttogá Loránd.~– A szegény
133 XXIV | suttogá Loránd.~– A szegény Melanie persze elájult, a szegény
134 XXIV | van fejezve.~– Eszerint Melanie mégsem lett az ő neje? –
135 XXIV | szólt Loránd. – És eszerint Melanie nem ment férjhez?~Topándy
136 XXIV | gondolattól válj meg, hogy Melanie még nem nő; mert Melanie
137 XXIV | Melanie még nem nő; mert Melanie igenis két napra rá férjhez
138 XXIV | mondta leányának: „Kedves Melanie, nyakig estünk az iszapba,
139 XXIV | ember.” – Aztán bizonyosan Melanie is tréfált, mikor harmadnapra
140 XXIV | menő telivér csikóm, amit Melanie maga választott ki hajdan,
141 XXIV | midőn az igazi Sárvölgyi és Melanie húgom esküvőre mentek, én
142 XXV | legújabb keringőt, melyen Melanie és Bálnokházyné hevült arccal
|