Fezejet
1 I | végig.~– Dicsértessék az Úr Jézus! – szólt az öreg béres,
2 I | minket a kísértetbe!”~Az Úr imájának egy mondata ez,
3 I | régi ismerősei mosolygását. Úr volt, félték, messziről
4 I | midőn egy idegen hivatalos úr lépett közénk, s sajnálatát
5 II | nagy urak lakhatnak.~Fromm úr, a pékmester, akihez engem
6 II | tartva fogaik közt.~Fromm úr maga kinn várt bennünket
7 II | lisztfehér hajjal.~A jó úr lesegítette nagyanyámat
8 II | Lorándot maga elé bocsátá Fromm úr, egy szűk kőlépcsőn fölvezetve
9 II | Ratsherr hát! Tanácsos úr, aki tollat rág, mikor éhezik.
10 II | másik hegedül.~Direktor úr erre az asztal közepére
11 II | vágni:~– Hiszen, igazgató úr, nem a nagy fiam hegedül,
12 II | tanulták meg; hogy a direktor úr maga is zajos ifjúság után
13 II | bejelentésünket.~Schmuck úr igen jó családapa, és sokat
14 II | ügyeljen ezután is.~A jó úr odaszorított karjai közé,
15 II | tudja, hogy szabad-e. A jó úr nem is engedte tovább beszélni.~–
16 III | majd jutni.~Én is olyan úr akarok lenni, amilyenek
17 IV | jöttünk ide, tekintetes úr – szól szárazon az ifjú
18 IV | az esküdt, Buczkay Ferenc úr, kurta, rövidtagú termetével,
19 IV | Ne izéljen a tekintetes úr, mert úgy segéljen, úgy
20 IV | kell!~Ezt mondván, esküdt úr gömbölyű orcája folyvást
21 IV | tartsanak? Nem, szolgabíró úr, most már hozzák igazán
22 IV | veszett állat.~Szolgabíró úr megretirált ifjú bátorsága
23 IV | bátorsága dacára; hanem esküdt úr most is csak mosolygott,
24 IV | mögül.~– Ugyan, tekintetes úr, ne bolondozzék, mert úgy
25 IV | erőszakkal jöttök rám.~Szolgabíró úr kész szónok volt: egyszerre
26 IV | lelkét gyilkolta meg.~Topándy úr látva, hogy nincs menekülése,
27 IV | magánkívül jött dühében.~Esküdt úr azonban most is csak mosolygott:~–
28 IV | mosolygott:~– Ugyan, tekintetes úr, legyen esze. Hiszen nem
29 IV | ha nem akar a tekintetes úr a cselédjeivel együtt a
30 IV | úgy is jó lesz.~Topándy úr nevetve fenyegeté meg ököllel
31 IV | becsületszavára a tekintetes úr, hogy a kiadottakon kívül
32 IV | meg e jó urat?~– Sárvölgyi úr nemrég egy szép nagy szent
33 IV | elrontani? – szólt közbe esküdt úr.~– No hát ígérjék meg, hogy
34 IV | fizetek is készpénzzel.~Esküdt úr megrántá szolgabíró úr kabátját:
35 IV | Esküdt úr megrántá szolgabíró úr kabátját: az okosabb enged,
36 IV | határa.~– Jól van, esküdt úr meg fogja kóstolni, én bornemissza
37 IV | valahonnan.~E szóknál Topándy úr kihúzott egy kétfogantyús
38 IV | megmosni – szólt esküdt úr e munka után, úgy érezvén
39 IV | felé hátrálva szolgabíró úr. – Nem akként jöttünk. Semmi
40 IV | engedni kell.~Szolgabíró úr engedé a harmadszori merényletet
41 IV | izzó parázs.~Szolgabíró úr csodálkozott rajta, hogy
42 IV | vették volna.~Szolgabíró úr igen csodálatosnak találta
43 IV | régóta itt mulat a tekintetes úr házánál? – kérdezé szolgabíró
44 IV | házánál? – kérdezé szolgabíró úr.~– Óh, már tíz esztendő
45 IV | kalappal a fejében.~Szolgabíró úr szemrehányó fejcsóválással
46 IV | szemű hölgy.~Szolgabíró úr kezdett emelkedni a székéről. (
47 IV | erősek voltak. Szolgabíró úr nem tagadhatta meg őnagysága
48 IV | gyümölcs édes. Ezt szolgabíró úr erősen tapasztalá, amennyiben
49 IV | kínálkozni, hogy szolgabíró úr nem állhatott ellent.~–
50 IV | tegnap este.~Szolgabíró úr bámult. Őnagysága ilyennel
51 IV | hát eldanolom.~Szolgabíró úr gondolá, hogy itt egy kis
52 IV | játszik rajta.~Szolgabíró úr karját nyújtá őnagyságának,
53 IV | könyvtár! – monda rá esküdt úr, míg a szolgabíró még most
54 IV | már magyarázva.~Szolgabíró úr egészen el volt bájolva
55 IV | tele délibábbal.~Szolgabíró úr is elhallgatta volna azt
56 IV | véletlen fejében.~Szolgabíró úr inkább megijedt, mint megörült
57 IV | ott az ajtón, már esküdt úr arra fakadt, hogy bárcsak
58 IV | mozdult soha.~Szolgabíró úr arra látszott fogadást tenni,
59 IV | vezeklés volna – gondolá esküdt úr –, ha az egzekvált összeget
60 IV | Valósággal ott – bizonyítá esküdt úr.~Az ifjú hivatalnoknak csakugyan
61 IV | indítványoznám – szólt esküdt úr –, hogy szolgabíró úrnak
62 IV | fekhelyül; hanem szolgabíró úr azért csak lefeküdt oda,
63 IV | nyikorgással, hogy esküdt úr azt hitte, valaki énekel,
64 IV | asszony hozta a levest.~Esküdt úr el volt szánva arra az áldozatra,
65 IV | élned, halnod kell”.~Esküdt úr is ez őseredeti vágásból
66 IV | volt szardellával.~Esküdt úr becsületére állítá, hogy
67 IV | megnyugvással Sárvölgyi úr.~– Üssön a kő a maga bűnhődéséhez;
68 IV | odakinn sírt mérgében.~Esküdt úr fogadásokat tett magában,
69 IV | valahányszor halat evett esküdt úr, mindannyiszor megfeküdte
70 IV | meglátjuk mindjárt.~Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek
71 IV | készítsen az ő és szolgabíró úr számára.~Boriska kiment
72 IV | kiment szótlanul, Sárvölgyi úr maga vevé elő a kávéfőzőt,
73 IV | Boris visszatért.~Szolgabíró úr éppen azt álmodta, mintha
74 IV | csésze kávé.~Szolgabíró úr sietett hozzáülni, hogy
75 IV | Tessék, kérem alássan.~Esküdt úr hátán a hideg veríték folyott
76 IV | galuska – mondogatá esküdt úr, azt nézvén, hogy merre
77 IV | katasztróf még nem ütött. Esküdt úr a szemét is behunyta már,
78 IV | cigányleány!~Szolgabíró úr soha olyan könnyű szívvel
79 IV | hát, uramöcsém.~Szolgabíró úr nagyot fohászkodott.~– Csak
80 V | ingoványban, hanem a mostani úr betiltotta ezt a nemét a
81 V | sár és a bűzhödt lég az úr; mikor a bölömbika huhogva
82 VII | se nézett. Mikor Schmuck úr ment keresztül, az meglátott,
83 VII | tollat faragott; Schmuck úr édeskés mosollyal ült székében,
84 VII | mint elmesélnem, hogy egy úr járt oda, akit nem ismerek,
85 VII | vártam tőle”.~Erre Schmuck úr abbahagyta a malomjátszást,
86 VII | el akar meríteni.~Schmuck úr folytatta a malmot.~A direktor
87 VII | fel kegyes hangon Schmuck úr –, gondold meg, hogy megátalkodásoddal
88 VII | ártatlan voltál.~– Tanár úr! – mondék felé fordulva –
89 VIII | őnagysága, az udvari tanácsos úr belépett szobájába. Ez igen
90 VIII | kedves – szólt Bálnokházy úr – , hát megtanulta-e már
91 VIII | országgyűlés eloszlik? – Bálnokházy úr bizalmasan bocsátkozék le
92 X | haza?~– Az udvari tanácsos úr tizenegy órakor, addig szokott
93 X | okoskodjék most, studiosus úr! A fiáker lovát én ismerem;
94 X | hazulról a nagyságos Bálnokházy úr feleségét egy ifjú úrral
95 XI | szemekkel a büszke, haragos úr. Mind a hármat elhagyta
96 XIII | háznál, akit a nagyságos úr tréfából selyemben, csipkében
97 XIII | cigányleány vagyok. A nagyságos úr a szemétről szedett fel;
98 XIII | szedett fel; a nagyságos úr igen jó hozzám, s én meghalnék
99 XIV | de a tönkrejutott nagy úr árvája annyi megnyugvással,
100 XIV | kisasszonynak a vőlegénye igen nagy úr! Külső országi fejedelmek
101 XV | erkölcsi érzéketlenség az úr. Loránd szívéből ez a gondolat
102 XVII | elkísér bennünket Sárvölgyi úr házához?~– Házáig – igazítá
103 XVIII | jelenteni, hogy odafenn egy ifjú úr várakozik, ki Loránd úrfival
104 XVIII | méltóztatik lenni Gyáli úr.~Ez hatott.~Gyáliból egyszerre
105 XVIII | a köpenyt vigye a vendég úr szobájába fel.~Ő maga sietett
106 XX | egyszer mindenkorra, fiskális úr, hogy nem alkuszunk! Itt
107 XX | nincs tranzakció – fiskális úr!~– Már azért csak ne fiskálisurazz!~–
108 XXI | is hoztak. Kicsoda az az úr?~– Az az öcsém, Dezső, nagyon
109 XXII | meg jeget, mert ma a Gyáli úr vissza fog érkezni Szolnokból.~–
110 XXII | eléje:~– No, a nagyságos úr megint hozott a nyakamra
111 XXII | fog bocsátani Sárvölgyi úr, ha öcsém kívánatának engedve,
112 XXIII | csevegő hangjai fogadták őket. Úr és cseléd örült, vidult.~–
113 XXIV | Lorándnak.~„Tekintetes Topándy úr kedves öccsével, Áronffy
114 XXIV | leányom és Gyáli József úr menyegzőjére, tek. Sárvölgyi
115 XXIV | menyegzőjére, tek. Sárvölgyi úr házához. Özv. Bálnokházy
116 XXIV | kocsis mellett, hátul két úr, egy sovány meg egy köpcös.~
117 XXIV | nászmenettel találkozik, a sovány úr megállíttatja a kocsiját,
118 XXIV | járművét.~Ezzel a sovány úr leugrik a csézából, a kövér
119 XXIV | leugrik a csézából, a kövér úr utána, a hajdú is utánuk,
120 XXIV | titulálás nélkül a sovány úr.~– Én vagyok – szól az,
121 XXIV | van a nyakában.~A sovány úr pedig megfogta a hintó ajtaját,
122 XXIV | van-e lelke?”~A sovány úr pedig mindenáron ezt látszott
123 XXV | Leányom van egy nagyságos úr házában, akiből ott bolondot
124 XXVII | abból a bűvkörből, melyet az Úr ihlete képez a hozzá menekülő
125 XXVIII| segélyre. A lőfegyver félelmes úr!~A cselédház felől is csend
126 XXIX | szólt csendesen a kegyes úr. – Már őneki ez a szokása.
127 XXIX | Sárvölgyi.~– Mit, a tekintetes úr adja oda? Hát nem nekem
128 XXIX | súlyba vetve, Sárvölgyi úr. – Amit és parancsolok,
129 XXIX | ordítson! – kiálta rá Sárvölgyi úr.~– Micsoda csúnya lárma
130 XXIX | semmirekellő! – kiálta fel a kegyes úr – hogy mersz te, cseléd
131 XXIX | befellegzett”.~Sárvölgyi úr e tömeges mandátumletevést
132 XXX | utánam!~S elmondta előtte az Úr imáját.~A leány áhítattal
133 XXX | lelkész.~– Az egyik a főbíró úr, lesz oly kegyes? – a másik
134 XXX | hinni fogsz hát a lelkész úr szavának. Nézd: az éjjel
135 XXXI | levelet a városba.~– Áronffy úr itt marad?~– Nem. Ő viszi
136 XXXI | nem, se később. Nagyobb úr parancsol velem, s az máshová
|