Fezejet
1 I | minden képzelhető anyagból; mintha egyébre sem volna gondja,
2 I | összetalálkoztak, úgy látszott, mintha kitalálták volna egymás
3 I | Hiszen úgy felöltöztetsz, mintha examenre mennénk, vagy temetésre.~
4 I | volna, csak azt éreztem, mintha féreg fúrna a szívembe,
5 I | Bátyám merően rám nézett, mintha eliszonyodott volna attól,
6 I | úgy álltunk ott sokáig, mintha mi is és minden, ami ebben
7 I | Nekem úgy tetszett az, mintha csak álmodnám. Az esős,
8 I | bámultában elfelejt köszönteni; mintha mindenik azt kérdezné magában:
9 I | miket úgy hajtogat a szél, mintha valami nagy, nehéz gondolat
10 I | amin keresztülmentünk, mintha azok is tanakodnának valami
11 I | támadt a háziak között, mintha valami rendkívülihez készülnének,
12 I | nagyanyánk engedelmével, mintha semmi sem történt volna.”~
13 I | mélyedt nagy fekete szemeivel, mintha abból idézne vissza valamit,
14 I | szüntelen úgy láttuk öregeinket, mintha valami búskomor köd járna
15 I | nyugodtan beszélt folyvást, mintha csak egy idegen család történetét
16 I | nagyanyám elhallgatott, mintha egy nagyobb, nehezebb csapás
17 II | nap útravalót sütöttek, mintha a világ végére lettünk volna
18 II | a gyanút levegye rólunk, mintha mind a ketten siketnémák
19 II | fejemnél fogva tartott, mintha az volna az én fogantyúm,
20 II | amiből én olyasmit vettem ki, mintha a meus filius a mai ünnepélyes
21 II | biccentéséről, hogy annyit tehet, mintha kérdené, hogy szabad-e.~
22 II | durcásan kapta el a fejét, mintha én azt nagyon bántam volna.~
23 II | azután felnézett a plafondra, mintha fejéből számítana valamit;
24 II | sorokba, s nagyot nyelt utána, mintha mindent el akarna hárítani
25 II | egész fejebőrét sipkástól, mintha az csak egy rugókon járó
26 II | Henrik rá sem hallgatott, mintha nem is neki beszélnének.~
27 II | hadarás volt már idebenn, mintha Henrik egy sáskatábort akarna
28 II | beszélt, nem kímélte a hangot, mintha mindig prelekción lett volna.~
29 II | olyan szent képet csinál, mintha vizet se tudna zavarni,
30 II | szemrehányást vonom magamra, mintha szándékosan rajzolnék egymásra
31 III | szőnyeg, itt minden szobában mintha szőtt virágos mezőn járnának.~
32 III | asztalkendővel, az olyan volt, mintha szellemek csókolóznának
33 III | hajtogatja hozzá. Nevetséges! Mintha olyan korbeli embereket,
34 III | olyan bizalmasan bánt velem, mintha nem tudom, milyen régi ismerősök
35 III | volt. Nekem úgy tetszett, mintha ilyenkor, mikor szomorúan
36 IV | pedig azt higgye valaki, mintha Topándyt tán az újabb kor
37 IV | villogó nedvet a pohárból, mintha tiszta víz lett volna. És
38 IV | oly hadilármát csapott, mintha az egész puszta tyúktelepeit
39 IV | fiatal hölgy éneke mellé, ki mintha zongora mellett ülne, saját
40 IV | ajkán úgy csengett a dal, mintha azt a sok szép flosculust
41 IV | szárnycsattogtatva egyhangú őrszavát, mintha valami őrtorony trombitása
42 IV | félrefordították arcaikat, mintha nem akarnának idenézni.
43 IV | Szolgabíró úr éppen azt álmodta, mintha az a plafondról lelógó ember
44 V | szundikál tovább; és azalatt, mintha hozzá volna nőve paripájához,
45 V | levegőben himbálják magukat, mintha láthatatlan mécsek lángjai
46 V | ló és lovas feje körül, mintha égő éji lepkék volnának;
47 V | ínyét felhúzta fogairól, mintha harapni készülne: – a vesszőajtó
48 V | repkedett jobbra-balra, mintha a szél lebegtetné.~A kazal
49 V | mint aminőre ember képes. Mintha mondta volna: „Nem jössz?”~
50 VI | mamának, s elolvassa neki, mintha én írtam volna: hogy örülnek
51 VII | Én úgy fogok veled bánni, mintha atyád volnék, csak énrám
52 VII | sor.~Oly fásult voltam, mintha én már mindezen egyszer
53 VII | mellette ülő Schmuck úrra, mintha azt mondaná: „Ezt vártam
54 VIII | felugrott, az ablakhoz sietett, mintha nyugtalanul várná az érkezőt.
55 VIII | maga elé mereszté szemeit, mintha mérföldeken túl eső tárgyakat
56 IX | nézett ki néha kíváncsian, mintha tudni akarná, hogy él-e
57 IX | hőséget érezni agyában, mintha a halál hideg csontkeze
58 X | magával megyek. Nem azért, mintha maga éjszaka félne magában
59 X | arisztokratikus orrhangokon szól, mintha neki is meg kellett volna
60 X | hátravetette fürtös haját, mintha bosszankodnék rajta, hogy
61 X | törődünk.~Én elfogultan, mintha egy sírkő fekünnék mellemen,
62 X | mert az én hajam úgy tesz, mintha paróka volna, az ő parókája
63 X | parókája pedig úgy tesz, mintha haj volna.~– Azt mondta –
64 X | a másik oldalra fordult, mintha az utca túlsó felét is meg
65 X | rám! Idehallgasson most, mintha én volnék a Brodfresser.
66 X | szemét, egyet szítt a fogán, mintha mindezzel azt akarná kifejezni,
67 X | balra. Ráfogok valamit, mintha bizonyosan tudnám; mikor
68 X | is ijedten meredt ránk, mintha még egy orra akarna nőni
69 X | hátrább maradok, s úgy teszek, mintha egy kicsit részeg volnék.
70 XI | harisnyát; úgy tetszett, mintha erre a jelenésre vártak
71 XI | ünnepélyesen fogadták szülőimet; mintha minden ember attól tartott
72 XI | nálam maradjon? Ő már olyan, mintha az én gyermekem volna.~Én
73 XI | Anyám e szóra rám tekintett, mintha most jutott volna eszébe,
74 XI | megálltunk, úgy tetszett nekem, mintha anyám egész ifjúi erővel
75 XI | kitűnni, de az olyan volt, mintha óra hosszat tanulta volna
76 XI | bűntettnek!~Szegény anyám, mintha ismételt villanyütés érte
77 XII | pillantás a pisztoly szájába~Mintha két elkárhozott démon harcolt
78 XII | minden tárgyon; az élő arcok mintha halottak volnának; minden
79 XII | fénye, mind zöldre válik; mintha sírból fölkelt rémek néznének
80 XII | vele felvont fegyverrel, mintha maga volna a halál, fekete
81 XII | úgy tetszett Lorándnak, mintha mind a ketten elnevetnék
82 XII | úgy tűnt fel Loránd előtt, mintha egy részeges férj civódnék
83 XIII | odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha ezt az írást már látta volna
84 XIII | hallgatta őszinte vallomását, mintha helyeselné azt. Azután,
85 XIII | helyeselné azt. Azután, mintha nagyságos ura helybenhagyását
86 XIII | el. Nem is úgy beszélt, mintha csak Lorándhoz szólna csupán,
87 XIV | tettre, olyat sikoltva, mintha saját testébe vágtak volna
88 XIV | úgy érzé mindannyiszor, mintha saját lelke amazéval vegyülne
89 XIV | szemekkel tekinte Topándyra, mintha mondaná neki: hallod ezt?
90 XIV | irányában; úgy viselte magát, mintha gyermekkori ismerősök volnának.~
91 XIV | tele ragadós kovásszal, mintha téli kesztyű volna rajtok;
92 XIV | is látszott rá figyelni, mintha nem is venné észre, nem
93 XIV | a leány gömbölyű állát, mintha egy kényes virágbimbóhoz
94 XV | aztán úgy tetszék neki, mintha a folyosó átellenes szobájának
95 XVI | elhalmozza, ami nőnek kedves, mintha tulajdon leánya volna.~Egy
96 XVII | csak bámult az érkezőre, mintha nehéz volna egyszerre ráismernie,
97 XVII | az asszonyságra nézett, mintha mondaná: „Mit tetszik még
98 XVII | Bálnokházyné szemérmesen nevetett; mintha akarna is, nem is tréfát
99 XVIII | dignitásának fölemlítésére mintha nyársat nyelt volna, tekintélyes
100 XVIII | rajta; kebléhez szorítá, mintha szívétől akarná megtudni,
101 XIX | holnapután.~És ő saját magáról mintha nem is eszmélt volna.~Mennyi
102 XX | mondod is, rád ismerek. Mintha csak boldogult atyádat látnám
103 XX | hányivetiskedett előttem, mintha azt akarná velem éreztetni,
104 XX | kettőt olyan acélszorítással, mintha Isten kölcsönözte volna
105 XX | szem odameredt Lorándra, mintha meg akarná gátolni ez őrjöngő
106 XX | jelenettől, s hagyta őt menni. Mintha mindenki egyszerre ki lett
107 XXI | Loránd valóban úgy érzé, mintha ott kezdené most az életet,
108 XXI | nézz rám olyan furcsán, mintha azt akarnád kérdezni, hogy „
109 XXII | megtaszítva Lorándot –, mintha nem jól tudnák azt maguk.
110 XXII | oly szorongatott hangon, mintha a torkát fojtogatná valami
111 XXII | midőn Lorándra tekintett; mintha azt akarná mondani: „Tehát
112 XXII | Sárvölgyi ajkai úgy rebegtek, mintha azt akarná mondani: „Irgalom!
113 XXII | föl e rémes jelenet előtt. Mintha Áronffy Lőrinc maga jött
114 XXIII | mindig kedvesebb Fánny! Mintha egy örökkévalóság óta nem
115 XXIII | én istenem! – s aztán, mintha sokallná ezt a boldogságot
116 XXIII | folyondárral benőtt ajtón belül, mintha valaki kocogtatna láthatlan
117 XXIV | s a dámák ülvén hátul; mintha nekem remélne azzal legnagyobb
118 XXV | rajtam? Tedd magadat, no! Mintha nem láttad volna tegnapelőtt
119 XXV | puskával jár. Úgy tesz, mintha vadászni volna. Éjjel pedig
120 XXV | elkezdte az ujjaira szedni, mintha magával számolna:~– Tehát
121 XXVI | sarokba a két szemöldökével, mintha meg volnék vasalva.~– Hát
122 XXVI | bújik a szempillák alá, mintha mindig lesből nézne, mintha
123 XXVI | mintha mindig lesből nézne, mintha mindig attól félne, hogy
124 XXVI | asszony szeme mindig fénylik, mintha keresne valakit. Mikor a
125 XXVI | kaszáló lépésekkel jár, mintha még mindig kerülgetné egyik
126 XXVII | nádon, rövidítve a kerülőt, mintha őt is valami bosszú ösztönözné.~
127 XXVII | indul, és mégis úgy érzi, mintha a legszörnyűbb vétket elkövetni
128 XXVIII| Lorándnak úgy tetszett, mintha nevét hallotta volna kiáltani
129 XXVIII| egész ellene jött tábort, mintha ő volna az árkangyal.~Kandúr
130 XXVIII| őt a földre, de a rabló, mintha vasból volnának karmai,
131 XXIX | vesznek itten ma malacot! Mintha nem mind felvendégeskedték
132 XXIX | okos, mint egy okos gyerek: mintha nem is malac volna.~Borcsa
133 XXIX | hallatszott valami elsuhanó hang, mintha álmában végigborzadna erdő,
134 XXXII | Minden este úgy váltunk el, mintha végbúcsút mondanánk.~Nem
135 XXXII | hanem az ágyon.~Arca égett, mintha lázban volna.~– Mi bajod? –
|