Fezejet
1 I | velem gyermekjátékokat, mik őt nem mulattatták, csak engemet;
2 I | már nagydiák volt; s ha őt korábban hazaereszték a
3 I | soha, meg nem nevetteté őt senki.~Nem is volt az az
4 I | fel többé.~– Meg szeretném őt csókolni.~– A kezét.~– A
5 I | hiszen én mindennap láttam őt sírni, ha jókedve volt,
6 I | deszkaládába rejtve, hozták őt ide; s megkezdték vele azon
7 I | neki, hogy parancsa van őt őrizet alá venni. Gerő nyugodt
8 I | kifeszítettük, s itt találtuk őt a középen fekve; – megtért
9 I | növelte, nagyon is szerette őt, azzal rontotta el; a gyermek
10 I | azt hitte, hogy meg kell őt dorgálnia, a fiú nevetett
11 I | az Istent, hogy nem vette őt el.~Pedig hát minek örültem?
12 I | rogyott össze.~Úgy hoztuk ki őt, karjainkra véve, a kriptából.~
13 II | maradjon, képes lettem volna őt azért, hogy ne mondja azt
14 II | magamban, hogy nem fogom őt többé pisze ördögnek nevezni.~
15 II | annyi sok diák szót, hogy őt is így kacagják majd a pékműhelyekben.~–
16 III | Egyébiránt mitől félthetik őt, s mitől védhetném meg én
17 III | s mitől védhetném meg én őt? Nem lakik-e ő a legjobb
18 IV | állt, anélkül, hogy ezek őt kitűnő rossz szokásai miatt
19 IV | itten.~– Miután felperes az őt illető részt a törvényszék
20 IV | Boris asszony! – üdvözlé őt ismerősül az esküdt – bizony
21 IV | helyén, hanem a széken látta őt maga előtt ülni:~– Tessék
22 IV | apokalipszisnek mindjárt őt magát eszi meg, ha társai
23 VIII | abban fáradok.~– Ki fogja őt menteni?~– Azt nem, hanem
24 VIII | Azt nem, hanem meg hagyom őt szökni.~– Szökni?~– Bizony
25 VIII | hogy az esteli tíz óra őt itthon ne találja, mert
26 VIII | kedvetlenül fogadta öccsét. Nem őt akarta most látni. Az pedig
27 VIII | diadaltól ragyogó arccal sietett őt átölelni.~– Nos hát, mi
28 X | vár.~Óh, mint kell neki őt szeretni! Óh, mily nehéz
29 X | kerülne, hogy meggyűlöltessem őt vele, de nem akartam összetörni
30 X | keresni, mert mi nem szerettük őt soha: Topándy bátyánk.~–
31 X | előlem.~Ki tudja, mikor látom őt újra?~Mélázásomból Márton
32 XI | mennyire boldog azáltal, hogy őt ölelheti.~Fánny ismét súgott
33 XI | levezették anyámat a lépcsőn. Őt ültettük fel legelébb, s
34 XI | hivatalnok csupán tartozom őt üldözni.~Bálnokházy e szónál
35 XI | egy rangbeli férfinak, ki őt, mint rokona, házába fogadta,
36 XI | tárgyról. Láthatja, hogy megöli őt vele.~Bálnokházy e beszéd
37 XI | segítségemre jött, hogy őt feltalálhassam; két szegény
38 XI | vándorbotja egyedüli útitársa, aki őt tovább kísérte.~Azon vettem
39 XI | tartania; rokonunknál, aki őt szeretni és oltalmazni fogja.~–
40 XI | nem hiszed, hogy mi fogjuk őt elárulni?~– Dezső! – szólt
41 XI | amelyben őket magához hívja, őt sem maguk fölkeresni, sem
42 XI | Mert amint fölfedezitek őt: elvész bátyám, és én nem
43 XI | elvész bátyám, és én nem élem őt túl.~A vihar elcsendesült,
44 XI | Fánnynak és nekem, hogy hagyjuk őt most magára.~Mi leeresztettük
45 XII | Most aztán Loránd vette őt célba.~Hanem amint kinyújtotta
46 XIII | fráter ispán!~Azzal bevezette őt Topándy a kastélyba, még
47 XIII | valaki, hol találhatná meg őt, hogy ezt szemébe mondja?
48 XIII | kettő. Ez sem derítette őt fel soha. Mindjárt a mézeshetek
49 XV | ember kacagni fog, midőn őt, a túlzott becsületérzés
50 XV | lármás negéddel utasítja őt rendre, míg Melanie okosan,
51 XV | akit jobban szeretnek, mint őt, megölje.~Megölje, de nem
52 XV | szebb!” Cipra meg akarta őt ölni, de úgy, hogy ne haljon
53 XV | Feküdjél az ágyamba – biztatá őt Cipra. – Én itt hálok a
54 XV | Topándy mosolyogva vonta őt keblére, megsimogatva kondor
55 XV | azt; – azután eltaszítá őt magától mind a két kezével,
56 XVI | ellenségtől vegye el, ki szeretné őt a hideg földbe letenni!
57 XVI | mellyel eddig távol tartotta őt és szülőit magától?~Ezt
58 XVI | pompájú szobájában. Leültette őt a bársony tábori székre.~
59 XVI | Loránd kezét, ki fel akarta őt a földről segíteni. Felszökött
60 XVII | pedig azok megtudják azt, s őt fölkeresik, akkor a mentő
61 XVII | alatt hozzászoktak már, hogy őt távol tudják, s a testvér
62 XVII | Majd később vissza fogom őt hozni újra, s itt hagyom
63 XVII | Igen.~– És ön ki tudta őt ennyi ideig állani?~– Igen.~–
64 XVIII | éppen azon asszony által, ki őt legkeserűbben tartozik gyűlölni
65 XVIII | ezen a helyen ölelte őt karjai közé!~És holnap már
66 XVIII | Az az ifjú gavallér, ki őt úgy sietett legelébb fölkeresni,
67 XVIII | derült jókedvben, mint az, ki őt odáig üldözni gyönyörűséggel
68 XVIII | Igen, Pépó – biztatta őt Loránd –, ott vígan fogunk
69 XVIII | oldala is van. Elkezdte őt „méltóságod”-nak címezni,
70 XIX | elhagytam, szülői haza akarták őt is vinni; s akkor Fánny
71 XIX | Évről évre így találtam őt otthon, midőn szünnapjaimra
72 XIX | fog senkire találni, aki őt elfogja; minthogy tehát
73 XX | átérzeni való. Mi szükség volt őt kerülnünk?~Most zörgött
74 XX | képzelet után, ahogy én hittem őt magam előtt látni, s ahogy
75 XX | karonfogtam, s félrevontam őt egy szögletbe.~– Kedves
76 XX | esküszik, hogy azt, aki őt megbántotta, még ma meg
77 XX | meggyőződésben, hogy mindenki őt nézi, míg egy áldott természetű
78 XX | Pedig én nem fenyegettem őt. Én tréfásan enyelegtem
79 XX | ámulva e jelenettől, s hagyta őt menni. Mintha mindenki egyszerre
80 XXI | bocsánaton? Vádoltam-e én őt a gyűrű birtokáért, amit
81 XXI | veszem.~És én mégsem fogom őt soha gyűlölhetni! Szívembe
82 XXII | tulajdonképpen Loránd idehozta őt. Helybenhagyta bátyja választását:
83 XXII | bátyjához, hogy ez most őt Melanie-val együtt ilyen
84 XXII | lehet arra?~– Az indok, mely őt innen eltávolítja, meg kell
85 XXII | tanúsított ez alkalommal, mely őt minden tisztes társaságból
86 XXII | amiben Loránd jószívű nemtője őt tudósítá Gyáli árulásáról;
87 XXII | ifjú olyan nyugodtan teszi őt semmivé, mint ugyanakkora
88 XXII | kelni és fekünni; engedte őt idegen házaknál bujdokolni,
89 XXII | áldozatát, hogy figyelmeztesse őt iszonyú fogadására. Óh,
90 XXII | Éjjel, lopva vittük ki őt a temetőbe. Ima nélkül,
91 XXII | indulatosan kérdezé „És megölte őt?”~Dezső magas tekintettel
92 XXII | megvetéssel azt felelte: „Kidobtam őt, nem öltem meg!”, akkor
93 XXII | olyan kegyetlenül megöljem őt erkölcsileg, mint ahogy
94 XXII | joga annak most kigúnyolni őt, ki a szenvedély regényes
95 XXII | megfutamodott, s engedte őt egyedül elbukni?~Asztal
96 XXIII | gyermekének nevelte. Így őt nem mutathatom be anyámnak.
97 XXIII | hogy ez a szegény leány őt egész lelkével szereti,
98 XXIII | ezúttal semmit. Cipra látta őt ama levél fölött kétségbeesni;
99 XXIII | Milyen jó ember! – dicséri őt Fromm mama.~– Milyen okos
100 XXIII | könyörgeni, hogy hagyják őt gyermekei mellett; ő nem
101 XXIV | jogon bátorkodik valaki őt ilyenkor megállítani s ily
102 XXIV | viszont mi is megcsaltuk őt ezzel a mesével a megnyert
103 XXIV | a sátoros had, amelytől őt magamhoz váltottam, szüntelen
104 XXIV | egyedül utazott valahová, őt igen sokszor kirabolták.
105 XXVI | számot adni. Mindig jólesett őt látnom, mindig tudtam azt,
106 XXVI | tudtam azt, hogy szeretem őt, mint egy jó testvért. Azt
107 XXVI | míg megkeresztelik, s míg őt anyámtól ismét el fogom
108 XXVI | mint másik fiát.~– És én őt jobban szeretem, mint apámat
109 XXVI | vagy ezt a leányt, vagy őt, azt felelném rá, és fájna
110 XXVII | rövidítve a kerülőt, mintha őt is valami bosszú ösztönözné.~
111 XXVII | rejtve alszik? Ki küldi őt: „Kelj és hirdesd, hogy
112 XXVIII| az ajtótól eltaszigálta őt, éles sikoltással verte
113 XXVIII| Hanem Loránd nem ereszté őt magához oly közel, hogy
114 XXVIII| nem azon törekedett, hogy őt letörje, hanem hogy teljes
115 XXVIII| Loránd már kétszer is levágta őt a földre, de a rabló, mintha
116 XXVIII| vetve, annál fogva felkapá őt a levegőbe, s jobb karjával
117 XXIX | hogy pisztollyal eltalálja őt, ha csak homlokára nem illeszti
118 XXX | közel lesz Loránd – biztatá őt gyöngéden.~– Mindjárt „messze”
119 XXX | Topándy szikrázó szemekkel.~– Őt. – Annyira, hogy én kénytelen
120 XXX | égben! Saját kezével ütötted őt vissza!~S azzal meghatottan
121 XXX | midőn ez azzal vádolta őt, hogy tréfát űz vele. Valami
122 XXX | hinni, hogy nem ámítjuk őt.~A lelkész feltörte a levelet,
123 XXX | voltak. Nem díszítem fel őt költői mondatokkal előtted:
124 XXX | hozományával is nőül venném őt: – mert szeretem.~…Isten
125 XXX | lelkének bálványa szereti őt, – szereti szerelemből, –
126 XXX | boldog általa, – fölemeli őt magához, – nem szégyenli
127 XXX | őrülés erejével odavonta őt keblére, és csókjaival halmozá
128 XXXI | felkértem már, hogy tegye őt halhatatlanná, s van egy
129 XXXI | egész háznál.~Hiába, csak őt szerették legjobban most
130 XXXII | mi azért csak szerettük őt.~És aztán így megvénültünk
131 XXXII | Siralom volt ezt tudni és őt látni.~Egy délceg alakot,
132 XXXII | legeslegkisebbikét, s elszállítá őt egy méhszárnyon oda, ahol
|