Fezejet
1 I | csendesen!~Azzal fejemre tette a kezét; olyan volt ez a kéz, mint
2 I | szeretném őt csókolni.~– A kezét.~– A kezét és az arcát.~–
3 I | csókolni.~– A kezét.~– A kezét és az arcát.~– Csak a kezét
4 I | kezét és az arcát.~– Csak a kezét szabad megcsókolnod – monda
5 I | mármost csókoljam meg atyám kezét, s aztán menjünk.~Szót fogadtam
6 I | azokat.~Megcsókoltam mindkét kezét. Az olyan jólesett!~Azután
7 I | szidnak, ki megvágta késsel a kezét. Kérdte, hogy miért tette
8 I | gúnyos kísértő, aki az apa kezét vezette az éles késsel önszíve
9 I | és én meg nem fogtam a kezét, hogy ne tegye!~Öreganyánk
10 I | és nem ragadhattam meg kezét, nem kiálthattam rá: „Ne
11 I | az örökölt kór, rajtam is kezét tartja a rettentő démon;
12 II | nevetéssel fejemre tette a kezét:~– Iste puer?~Azután megveregette
13 II | nyájasan odasimult hozzá, kezét csókolgatta, később az ölébe
14 II | arccal lépett eléje, egyik kezét csípejére tette, másikkal
15 II | aztán leszorítottam a két kezét a mellére, s rárivalltam:~–
16 III | nagyanyámat megcsókolá, bátyámnak kezét nyújtá, mit az megszorított,
17 III | mondta volna: ezek az egymás kezét csókoló házastársak, akiknek
18 IV | mulattatna!~– Uram! – szólt kezét kiszabadítva a szolgabíró. –
19 IV | is csak mosolygott, s a kezét sem vette elő a háta mögül.~–
20 IV | egészen érzékennyé vált, midőn kezét benyújtá a haragos állathoz,
21 IV | két csípőjére nyomta a két kezét, s ilyen kifakadásban tört
22 VI | másnak nyújtja az ember kezét, táncosnét cserél, s mi
23 VIII | kérdé, bizalmasan nyújtva kezét Lorándnak. Az engedte kezét
24 VIII | kezét Lorándnak. Az engedte kezét megszorítani: – kesztyű
25 VIII | haza – monda Loránd, öccse kezét gyöngéden megszorítva.~–
26 IX | velem?~Hermine odatette kezét Loránd vállára, s reszketve
27 IX | két kezébe szorítá Loránd kezét, úgy könyörgött előtte.~
28 IX | ismeretlen démonnak adta volna át kezét.~– Mit keressek én külföldön?
29 X | görnyedt, a hasára nyomta két kezét, úgy kacagott, azután a
30 X | ha az a nő fogja az egyik kezét, én megfogom a másikat,
31 X | vér. Megragadtam bátyám kezét, s azt kiáltottam neki:~–
32 X | legény megszorongatá Loránd kezét kérges tenyereivel.~– Tudja.
33 X | Hai-dia-dő!”~Miegymás kezét fogva siettünk előre. Itt
34 XI | léptekkel, megszorítá mindkét kezét, és azt mondá neki: „Köszönöm”.
35 XI | hozzá, s megfogva mind a két kezét, e szóval köszönte be indulatosan:~–
36 XI | megfogják a vízbefúlók a mentő kezét; s hogy állt elém villogó
37 XI | hozzá, és megcsókoltam a kezét.~Fánny odahajolt hozzám,
38 XI | alak fölegyenesedett, s két kezét feje fölé kulcsolva, rebegé
39 XII | rabló hirtelen elkapta a nő kezét, melyben a kést tartá, csuklóján
40 XII | zsivány megragadta a hölgy kezét, s az asztalon keresztülhajolva,
41 XII | egyszerre megtámadója felé, s kezét ki akarta azéból szakítani.~
42 XII | önkénytelen elbocsátá a zsivány kezét, fegyveres jobbjával kénytelen
43 XII | s aki ha kiszabadíthatja kezét amazéból, bizonyosan úgy
44 XII | karjai közé, félrerántja a kezét, s bántalmazóját saját testével
45 XII | tekintettel lépett az ifjúhoz, s kezét annak karjára téve gyöngéden,
46 XIII | hogy meg ne csókolja a kezét. Az úrhölgy nevetve, tréfás
47 XIII | nyújtá Loránd felé a másik kezét.~– No hát maga is! No? Hát
48 XIII | Loránd is megcsókolta a másik kezét.~Mire aztán mind a két kezét
49 XIII | kezét.~Mire aztán mind a két kezét összecsapta a feje fölött,
50 XIII | zsebébe. Lorándnak pedig kezét nyújtá az asztalon keresztül.~–
51 XIII | Cipra húgom – szólt Loránd kezét nyújtva eléje. – „Húgom?” –
52 XIII | Azzal megszorítá Loránd kezét, s magukra hagyta a férfiakat.
53 XIII | öcsém – szólt Topándy, két kezét Loránd vállára téve. – Ezt
54 XIII | adott; s azután vállat von, kezét dörzsöli, szemeit ég felé
55 XIV | simaság mértékét, nyújtá kezét a leánynak, s szelíden üdvözölte:~–
56 XIV | akkor fogadta el Melanie kezét, hanem aztán nem is eresztette
57 XIV | hamarább előlük?~Melanie kezét mellére szorítva, az erkölcsi
58 XIV | kérdésre Melanie finom bal kezét odatartá Cipra elé, negyedik
59 XV | térdre ereszkedék, két kezét összekulcsolva az asztal
60 XV | csókolja a szenvedő jóltevője kezét, az árva atyjának, anyjának
61 XV | megrémültem! – rebegé Melanie, két kezét hullámzó keblére nyomva.~–
62 XV | Megfogta erőszakosan a kezét, és vad tűzzel nézve szemébe,
63 XV | ereszkedék az asztal előtt, két kezét áhítattal összetette, s
64 XV | eléje, hátratette a két kezét, s elkezdte előtte mondani
65 XV | hanem megfogd elébb a két kezét.~– Nono! – fenyegetőzék
66 XV | szorítá ajkaihoz az ő ura kezét, csókjaival nedvesítve azt; –
67 XVI | magának megfogni Melanie kezét. Egy domború hídon álltak,
68 XVI | Loránd megfogta Melanie kezét, s azt kérdezé tőle:~– Miért
69 XVI | kérőleg tette össze két kezét.~– Most körülbelül tíz éve,
70 XVI | ebéd után Cipra megfogta kezét, s azt mondá neki enyelegve:~–
71 XVI | azután csendesen ingatva kezét, mutatá, hogy „az” nem ő!
72 XVI | De nem fogadta el Loránd kezét, ki fel akarta őt a földről
73 XVII | vidor mosolyával ragadta meg kezét.~– Igen, igen! Én ráismertem
74 XVII | pocsolyákat kikerültesse vele, s kezét fogta, míg valami gyaloghídon
75 XVII | Topándyhoz; az megszorítá kezét, s e kézszorítással ott
76 XVII | Topándy, s Bálnokházyné kezét karja alá húzva, azt mondá:~–
77 XVII | szívéhez szorítá Topándy kezét, s ég felé forgatott szemekkel
78 XVII | Bálnokházyné megfogta Melanie kezét, hogy előtte el ne menjen.~–
79 XVIII | Azután karja alá fűzte kezét, forró arcát odafekteté
80 XVIII | nyájasan nyújtva Loránd elé kezét –, hogy az a tréfás összekoccanás,
81 XVIII | nyájasan megszorítá Loránd kezét, mint aki szavakban nem
82 XVIII | egyenesen húzta homlokára, kezét hátradugta sötétlilaszín
83 XIX | napon karom alá vontam Fánny kezét, és azt mondtam neki:~–
84 XIX | megszorítám a kedves lyán kezét; elismertem, mily szörnyű
85 XX | pallosviselő árkangyala kezét.~Beszéljetek csak!~Loránd
86 XX | sírni nem tudva, szorongatta kezét.~– Óh, kedves Loránd…~Loránd
87 XX | azonban megfogta a két matróna kezét, s odavezeté őket hozzám.~–
88 XXI | nyájasan nyújtva a leánynak kezét.~– Megjöttünk, Cipra húgom.
89 XXI | Loránd odamegy hozzá, s kezét megfogva, szomorúan mond
90 XXI | imádkoznak.~Azután Cipra kezét kezében tartva, sokáig járt
91 XXII | Topándy megfogta Loránd kezét.~– Ha hinném a kerubimokat,
92 XXII | gyöngéden megcsókolta a leány kezét. A leány nem tudta, hogy
93 XXII | kezemmel megfogtam Loránd kezét, másikkal e nyomorult szemébe
94 XXIII | csupa dacból nyújtja neki kezét, s míg ő forró szerelmét
95 XXIII | Miután Dezső megkérte Fánny kezét, úgy illett, hogy a menyasszonyt
96 XXIII | szólt Fánny, tréfásan fonva kezét vőlegénye karjába.~– Mikor
97 XXIII | a kettőnek vállára téve kezét, sóhajtva mond:~– Bocsássatok
98 XXIII | öregasszony megfogta Loránd kezét, s anélkül, hogy mondanák
99 XXIII | neked is – szólt öreganyja kezét megszorítva.~Az értette,
100 XXV | lerázatni; elfogja a háziúr kezét, összevissza csókolja minden
101 XXV | midőn visszahúzta abból a kezét, egy kétcsövű pisztolyt
102 XXV | karikára felnyitva, s két kezét védelmül tartva maga elé.~–
103 XXVI | elment mellette úgy, hogy kezét meg sem szorítá.~Másszor
104 XXVI | tova”.~Topándy most már kezét nyújtá Lorándnak.~– Lásd,
105 XXVI | hogy Loránd meg ne csókolja kezét.~ ~Szegény Cipra! Miért
106 XXVII | megragadja előrenyújtott kezét.~
107 XXVIII| küzdés~A rémalak, ki Cipra kezét hirtelen megragadta, vérszomjú
108 XXVIII| idegerejét; hirtelen kiszakítá kezét a rablóéból, s három szökéssel
109 XXVIII| rémület: letépte a rabló kezét szájáról, s míg vonagló
110 XXVIII| innen! – szólt Loránd, Cipra kezét megfogva. A leány elfulladt
111 XXVIII| Loránd megszorítá az öreg kezét, s gyorsan felfutott a padlásra.~
112 XXIX | Marcsa hugám?~– Csókolom kezét, lábát a nagyságos úrnak,
113 XXIX | flegmával az öreg, s még csak a kezét se vette elő a háta mögül.~–
114 XXX | Topándy, megfogva a leány kezét.~És akkor a leány úgy kulcsolá
115 XXX | állok. Most megfogtam az ön kezét. Úgy fogtam meg, ahogy imádkozók
116 XXX | Cipra ágyához, és megfogja kezét.~– Lásd, szerencsém volt;
117 XXX | szélére, s kezében tartá kezét. Az orvos valami csillapító
118 XXX | irgalmához nyújtja esdő kezét, midőn az elmerülés órája
119 XXX | meghatottan kulcsolá össze két kezét, s odaroskadt Cipra ágya
120 XXX | megkérte tőlem e hajadon kezét. Rég szeretik egymást, megérdemlik
121 XXX | odalépett hozzá, és megfogta kezét, elkezde hevesen zokogni.~–
122 XXX | szorítá kebléhez a leány kezét, midőn ez azzal vádolta
123 XXX | levelet, míg Cipra Loránd kezét tartva kezében, átszellemülten
124 XXX | szorítá szívéhez Loránd kezét. Nem tudott már szólni,
125 XXXI | Loránd megkérte tőle Cipra kezét, Topándy rögtön írt Áronffynénak,
126 XXXI | akkor kivonta kebléből bal kezét, melyet eddig kabátjába
127 XXXI | akkor, a két testvér, egymás kezét szorítva, jő.~A nők eléjük
128 XXXII | Mi bajod? – kérdezém, kezét megfogva.~– Semmi sem; –
129 XXXII | ősi átokkal felfegyverezze kezét, akkor elküldötte repülő
|