Fezejet
1 I | szerződésileg megállapítva lenni, mely szerint mindenki kötelezte
2 I | az udvarra, a szekérig, mely a kertajtó előtt állt.~Kétfelől
3 I | támadni azon épület iránt, mely ajtaja fölött azt a mondatot
4 I | nagy virginiai borókafa, mely a kripta elé volt ültetve,
5 I | vakolt boltozat alá jutunk, mely a föld alatti nyiroktól
6 I | kiürítenünk e legkeserűbb pohárt, mely bár ne töltetett volna ki
7 I | meg.~Íme ez volt a titok, mely mint gyászfátyol állt családunk
8 I | utódaira, s testvérkéz volt, mely ez átkot fejére dobta.~Mert
9 I | édes nekem minden gondolat, mely őhozzá visszavezet, s mert
10 I | az, hogy a fiak a hírt, mely apjuk nevét nyugatnak ragadta,
11 I | lestem a villámot belőle, mely szívemre le fog csapni azzal
12 II | a férfiak találtak fel, mely a fogékony ifjú szívek számára
13 II | Ama szerencsétlen nap óta, mely, mint az álló csillag, sohasem
14 II | nyelvet segítségül híhatánk, mely azt a gyanút levegye rólunk,
15 II | hogy egy társalgásból, mely előttem idegen nyelven folyik,
16 II | érthető tartalmat kivegyek; mely törekvés minden emberrel
17 II | emberi kíváncsiság vegyült, s mely, mint tudva van, mindenkor
18 II | Végre ráakadunk egy ajtóra, mely előtt nem volt szükség lámpásnak
19 II | nélkülözhetetlen szabályt, mely szerint a dropax, antrax,
20 II | szemeit, mint valami vadállat, mely a cirógatás ellen tiltakozik,
21 II | gondolni, miféle attentátum az, mely álmomból felzavar, mikor
22 II | csináltatom! – felelt rá Loránd; mely válasszal én sehogy sem
23 II | gimnasztikát, a nemes tornászatot, mely a test kifejlődését a lélek
24 II | megtanulását is indítványba hozta; mely pontnál azonban már határozott
25 III | hogy ez a cifra jólét, mely úri bőséget hirdet, – szinte
26 III | kisasszonyának olyan játékbabája van, mely táncol, gitárt ver, és a
27 IV | vasrostély volt alkalmazva, mely az egész fülkét eltakarta,
28 IV | volt egy nagy fekete kakas, mely egyszerre berzenkedve állt
29 IV | remekbe dolgozott asztalosmű, mely erős hangfeneket képez a
30 IV | mint egy kétlábú állatban, mely azt állítja, hogy ő az Isten
31 IV | természet azon kívánalmának, mely szerint a túlterhelt jókedv
32 IV | urakat egy nagy szobába, mely a terített asztalról sejtve,
33 IV | méltó jelenetek; az emlék, mely hozzájuk vezet, szent és
34 IV | és örökkévaló, az áhítat, mely előttük térdepel, ihlett,
35 IV | Németországban társulat keletkezett, mely a cserebogaraknak csemegévé
36 IV | feje felől.~Volt még tárgy, mely a mennyköveket magához vonta.~
37 V | beláthatlan mocsár fedte, mely éppen csak a Topándy kertje
38 V | csülökig dagaszt a söppedékben, mely semmi utat nem mutat: a
39 V | egyszer egy kerek tó elé ért, mely a kazaltól elválasztá. Itt
40 V | erre belegázolt a tóba, mely egyszerre nyakáig ért, s
41 V | A kazal déli oldalában, mely a falutól el volt fordulva,
42 V | folytatása-e ez, a kész pecsenye, mely helyébe jön végínségre jutott
43 VII | vésve az a gerjesztő hatás, mely ez írott lapok által az
44 VII | olyankor a repedt harangot, mely egyedül arra a célra szolgált,
45 VII | olyan hangot hallatott, mely nagyon hasonlít az elfojtott
46 VIII | hagyomány az önkéz ontotta vér, mely a fiak és unokák fejére
47 IX | lelkesedett vala. Az új irány, mely nemzetünkben oly élénken
48 IX | is volt már véleményük, mely nem ritkán meglepő merészséggel
49 IX | hosszú fogsággal?~Az idő, mely oly rövid – (könnyű tíz
50 IX | Érdemes-e végzetet kerülgetni, mely úgyis lecsap? Hadd csapjon!
51 X | szobácskában.~Egy asztalon, mely törött lábával a falnak
52 X | nálam is van egy varázsszó, mely tőle elszakaszt.~– A te
53 XI | elveszett.~Óh, ha volna mérték, mely az anyai szeretet mélységét
54 XI | rohamait, éppen e percben, mely minden emléket fölidéz lelke
55 XI | azon szobába bennünket, mely szülőim számára volt berendezve,
56 XII | kiált az ajtóban megállva; mely haragos szóra a földön alvó
57 XII | iménti zöldeskék arc helyett, mely a zilált őrültség vad tekintetével
58 XIII | ujjával a helyre mutatva, mely bal felől az övé mellett
59 XIII | tárgynak kell e szívben lenni, mely azt betölti, vagy egy végtelen
60 XIII | Loránd meggyújtá a légszeszt, mely fényt vetett a górcső tárgyaira,
61 XIII | mesebeli vért Homér Iliászából, mely e kicsi rovar szárnypajzsához
62 XIII | bensővé tette a viszonyt, mely közöttünk gyermeki megszokás
63 XIII | abban találok egy levelet, mely hozzám volt intézve.~A levél
64 XIII | bántalomra nem emlékezik, mely tőlem érte volna valaha.
65 XIII | e kínos tartozás miatt, mely szüntelen boldogsága felett
66 XIII | volt egy napja az évnek, mely vörössel jegyezve állt naptáramban:
67 XIV | kívül nincsen egyéb födél, mely alá magát meghúzhassa. Volna
68 XIV | hogy a hintó megérkezett, mely Melanie elé volt a tiszafüredi
69 XIV | hölgyekkel közös nyájassággal, mely mindenki irányában eltalálja
70 XIV | elegyedett a féltékeny kotlóval, mely harc utoljára is Melanie
71 XIV | ilyen hazatérő méh volt, mely szerelem mézét hordja haza
72 XV | gyönyörködik azon arc mosolyában, mely az elveszettet még csak
73 XV | szobák egyikébe. A másikat, mely a folyosóról amazzal szembe
74 XV | egy emberfölötti tünemény, mely előtt minden szenvedély
75 XVI | Egy domború hídon álltak, mely a parkon átkanyargó patak
76 XVI | Melanie elérté a kérdést, mely ez ékesen szóló tekintetben
77 XVI | ugyanazon boldog érzés, mely ezt kivetkőzteté fényes
78 XVII | végtelen lánc csörömpöl utána, mely ahol elvégződnék, ott újra
79 XVII | Bálint azt az egész világot, mely Áronffy Lorándhoz mint egy
80 XVIII| öccsének, hogy az utolsó napon, mely az évforduló előtt van,
81 XVIII| hídon, azon a kis hídon, mely a patak fölött ívlik. Ott
82 XVIII| leszakított egy lizinkalevelet, mely olyan gömbölyű, mint egy
83 XVIII| Loránd készen volt a perrel, mely mint villám, egy perc alatt
84 XX | világos gondolat rémlett át, mely egész testemet végigborzongatta.
85 XXII | illendő tisztelgésen kívül is, mely nagysádtok látogatására
86 XXII | látogatására hozott, van egy indok, mely kötelességemmé tette, hogy
87 XXII | lehet arra?~– Az indok, mely őt innen eltávolítja, meg
88 XXII | kell kezdenem a történetet, mely e sajátszerű végzetet felvilágosítja.~
89 XXII | holdvilág rásütött a zongorára, mely azon módon nyitva maradt,
90 XXII | Cipra fehér házi menyétje, mely éjszakai pillangókat vadászva,
91 XXII | tanúsított ez alkalommal, mely őt minden tisztes társaságból
92 XXII | van-e a pokolnak elég kínja, mely egy ilyen módon lerombolt
93 XXII | testvére beszélt.~A néma düh, mely Bálnokházyné arcát hevíté,
94 XXII | érzett ő ez elbeszélés alatt, mely azt az embert, kihez sorsát
95 XXII | Uraságod – szólt tétova hangon, mely gyakran megtagadta szolgálatát –,
96 XXII | azon lépésnél visszatartom, mely őket az örvénybe buktatná.~–
97 XXII | napjait olyan kínzó gondolat, mely engem pihenni nem hágy: –
98 XXIII| egyenesen a föld alá süllyedni, mely óhajtása ugyan nemcsak a
99 XXIII| hű kezet kap ajándékba, mely az övét még a halálban sem
100 XXIV | szenvedéllyé változott át, mely képes egy viszontgyűlölő
101 XXIV | húgomat tettem örökösömül, s mely a megye levéltárában és
102 XXIV | határozata következtében, mely az udvari kancellária útján
103 XXIV | válogassunk nagyon a kézben, mely bennünket onnan ki akar
104 XXIV | ülést meg kell kezdenem, mely nem portretírozás végett
105 XXV | el a többi lakrészektől, mely téglával levén kirakva,
106 XXV | akkor előkerül az utóbbi, mely amazt semmivé teszi, s a
107 XXVI | Loránd átvette a levelet, mely így kezdődött: „Ajánlom
108 XXVII| imádkozni? Mi lehet az a szó, mely közel hozza az Istent? Minő
109 XXVII| kikeresgetni a vízjárást, mely most lefelé tartott a Tiszának,
110 XXVII| belejutottak abba a folyásba, mely a nagy csatornához vezet;
111 XXIX | igéző mondatot hallatva, mely ilyenformán hangzik: „Poca,
112 XXIX | hahotázni kezdett a csőcselék, mely a gorombaságra mindig kész
113 XXIX | jószága volt, akkor a pénznek, mely annak belsejébe volt rejtve,
114 XXIX | pattogó puskaropogásból, mely rögtön rá következik.~Mi
115 XXIX | tépte le magáról öltönyét, mely mint a Nessus-ing égette
116 XXX | Cipra hogy áldta azt a kést, mely neki azt a sebet adá!~Ő
117 XXX | titokteljes ház ajtaja az, mely meg fog előtte nyílni? Talán
118 XXX | mint azt a végtelen üdvöt, mely lelkének minden eszméjét,
119 XXX | lüktetett ki az a hű szív, mely csak ővele volt mindig tele,
120 XXX | ővele volt mindig tele, mely csak őérte dobogott, mely
121 XXX | mely csak őérte dobogott, mely őhelyette fogta fel a gyilkos
122 XXXI | az örömhírt hozó levelet, mely mámort, diadalt gerjeszte
|