Fezejet
1 I | bátyámmal szerettem volna mindig együtt járni.~Olyan jó is
2 I | felé tekintett, nagyanyám mindig fázósan összeborzadt.~Nagyanyám
3 I | gyermekeket falura; annak mindig előre szoktam örülni – válaszolt
4 I | álmomból. Az igaz, hogy mindig puskával álmodtam. Lorándot
5 I | Nagyon komoly volt, és mindig olyan helyre nézett, ahol
6 I | kabátot. Hanem azért még mindig duzzogtam miatta.~– Hiszen
7 I | válláról; csak a földet nézte mindig, s a kutyáját csitította,
8 I | van ez a kis kerek épület.~Mindig úgy szerettem, úgy féltem
9 I | csak arról gondolkoznak mindig.~Óh, az iszonyatos!~Hogy
10 II | öcsém!…~Teljes életemben mindig jó alvó voltam (melyik gyermek
11 II | két tréfás szegletével, mindig kacagásra állt, s fehér
12 II | szólnak az asszonyságok, mindig Istóknak neveznek; amit
13 II | megtanulja.~Szegény Henrik!~Az mindig tűrhetetlen gondolat volt
14 II | meg a gyomrával is, azt mindig felette nagy kegyetlenségnek
15 II | az enyim.~Ez órától fogva mindig jó barátok maradtunk Henrikkel.
16 II | olvastam nem régen. Azután mindig mellettem repkedett; én
17 II | bennünket a tudományával. Mindig mutogatja, hogy ő is tud
18 II | öreg felcsapott rá, s azóta mindig itt vagyok, a vándorló éveket
19 II | sem volt ura. Fél szemével mindig Fromm táti lineáját tartotta
20 II | kímélte a hangot, mintha mindig prelekción lett volna.~Iskolai
21 II | hegedűvonó. Aki zenélni tud, az mindig jó szellemekkel társalkodik.
22 II | tesz az elégületlen nép mindig, ha engedékeny felsőbbségre
23 III | Fánny kötényétől, mert az mindig lisztes, s azt neki le kell
24 III | piríttatni. Ő demokrata volt mindig!~Amint látta, hogy én elpirulok,
25 III | a hanglépcsőzetet verte mindig, s az engem nem mulattatott.~
26 IV | és sikerrel bosszantani, mindig mulatságnak tartatott e
27 IV | nagy akasztófa vagy te! Mindig ki tudsz rajtam fogni. Már
28 IV | ember.~– Ellenkezőleg tudom: mindig imádkozik, ami arra mutat,
29 IV | kőfallal, kapuja, kis ajtaja mindig zárva, s a falkerítés végig
30 IV | Reisender, hogy az embernek mindig zárva kell tartani az ajtót,
31 VI | Két táncosné, két táncos mindig kitelt a háztól. A szép
32 VI | kilenc óráig táncoltunk; én mindig Melanie-val, Loránd mindig
33 VI | mindig Melanie-val, Loránd mindig az anyjával.~Mikor a társaság
34 VII | nyomasztó volt rám nézve mindig, ha valaki ajándékot akart
35 VII | semmit: csak énrám nézz mindig! Én minden kitelhetőt el
36 VII | volnék, csak énrám nézz mindig.~Szerettem, hogy elment.
37 VIII | törekvésem az volt és lesz mindig, hogy kegyed életét, kedves,
38 VIII | becsülést érzek, akkor talált ön mindig válogatott módokat, hogy
39 VIII | előttem az iskolában. Ő is mindig első eminense volt az osztálynak,
40 VIII | nevét találtam befaragva, mindig kifaragtam azt onnan, s
41 X | van; máskor ide szoktam mindig elébb betérni.~A teremből
42 X | hogy a víz ne járjon be mindig az ablakon.~– Itthon van –
43 X | lovaimmal menni fecskendőért. Mindig nekem kell menni fecskendőért,
44 X | hegynek föl mentünk; az ostor mindig sűrűbben működött a lovak
45 X | félvállról odaszólt hozzám, még mindig indulat zaklatta hangon.~–
46 X | garasért. Van-e aprópénze? Az mindig legyen! Gyalogjáró ember
47 X | legyen! Gyalogjáró ember mindig rézpénzzel fizessen, különben
48 X | városon kívül voltunk, s még mindig hallottuk rettentő lármáját,
49 X | mire megvirrad, aztán csak mindig arra, ahonnan a nap kél.~
50 XI | szólt anyám azon szelíd, mindig édes hangon. – Légy hát
51 XII | tovább. A nagyságos asszony mindig éjszaka szeret utazni, mert
52 XII | kellene ahhoz? Mi?~Loránd mindig jobban bámult a kérdezőre.~–
53 XIII | Loránd előtt.~– Maga ott fog mindig ülni – szólt a hölgy, letéve
54 XIII | kettőjük akarata összeütközik, mindig a Cipráé jön foganatba.~
55 XIII | szkeptikussá a szenvedés. Mindig kedvem szerint tölt az élet.
56 XIII | nézi a gondviselést, akitől mindig lehet kölcsönt kapni; de
57 XIII | is egymás mellett ültünk mindig. Az én pajtásom volt az
58 XIII | Ez az egy halálom órájáig mindig emlékemben marad, mindig
59 XIII | mindig emlékemben marad, mindig kínoz, mindig üldöz. Tudakoztam
60 XIII | emlékemben marad, mindig kínoz, mindig üldöz. Tudakoztam magyarországi
61 XIII | volna neki érte.~Én még mindig nem eresztettem ez embert
62 XIII | Azt hiszem, hogy azóta mindig vigyázott fia magaviseletére.
63 XIV | és tréfált, kacagott – mindig és folyvást a finom nevelésű
64 XV | lehet.”~Ciprának azt kellett mindig látni, hogy ővele mindenki
65 XVI | most is él; és ez a nap mindig fátyollal közelít felém:
66 XVI | jövedelmének illető részét titkon mindig megküldi testvérének. Ez
67 XVI | zsebéből kártyáit. Két év óta mindig magával hordta azokat. Ezek
68 XVI | Meglásd, hogy úgy lesz, nekem mindig koporsó áll a kártyában;
69 XVI | alatta, vagy fölötte, de mindig: ha nem hiszed, nézzed bár!~
70 XVII | Tehát inkognitó? Azóta mindig? Éppen, mint én: én is azóta
71 XVII | Kegyed, kedves bátyám, még mindig oly tréfás bizonyos tekintetekben.~–
72 XVII | Sárvölgyivel?~– Igen.~– Még mindig olyan szentségtörő, istentagadó?~–
73 XVII | kegyes, istenfélő ember volt mindig; és most is az?~– Igen.~–
74 XVIII | költői tünemény, a nap elől mindig elszökik.~Ciprának nagyon
75 XIX | nagyleány lett, – és még mindig az én helyemet foglalta
76 XIX | elevenek és tüzesek, kedélye mindig vidám, nyílt, elégült; minden
77 XX | kezdjen, s hogy én olyankor mindig a hozzám legközelebb esőtől
78 XX | székéről felemelkedni.~– Mindig olyan tréfás gyerek voltál
79 XXI | nekem az éjjel. Éjfélig mindig azt vetettem. Hanem magának
80 XXI | vetettem. Hanem magának még mindig áll a gyilkos. A zöldruhás
81 XXI | zöldruhás leány pedig még mindig védi. – Lássa: én ilyen
82 XXII | Cipra húgom – szólt Loránd a mindig közelében tévelygő leányhoz. –
83 XXIII | annyit, hogy: „Mikor?”~Ő mindig Ciprát értette.~Loránd könnyűvérrel
84 XXIII | megvénülve. A hintó ajtaját még mindig az öreg Márton szaladt kinyitni,
85 XXIII | legutoljára hagytunk, a mindig szebb, a mindig kedvesebb
86 XXIII | hagytunk, a mindig szebb, a mindig kedvesebb Fánny! Mintha
87 XXIV | amibe belekívánkoztam. Mindig óhajtottam a vármegye tömlöcével
88 XXIV | zsebpisztollyal. Olyat hordjon mindig a zsebében, s aki óriás
89 XXIV | mondja: „Én hibáztam!”, még mindig tárt karral fogadtam volna
90 XXIV | tudod. Minek akarsz engemet mindig kitalálni? Nem tudhatod
91 XXIV | bizony meglehet.~– Cipra mindig bedugta a szájukat egypár
92 XXV | egyébre is spekulál amellett? Mindig kész dőzsölő is akad elég,
93 XXV | mint te, aki a fűzfásban mindig beváltogattad tőlem a bankót
94 XXV | ahogy védhetted. Azért én mindig is pártfogód voltam, Kandúr.~–
95 XXV | vetettelek meg, mint mások. Mindig nyájasan álltam veled szóba,
96 XXV | akarsz hozzáfogni? Nappal mindig puskával jár. Úgy tesz,
97 XXVI | a szempillák alá, mintha mindig lesből nézne, mintha mindig
98 XXVI | mindig lesből nézne, mintha mindig attól félne, hogy észreveszi
99 XXVI | valaki; az asszony szeme mindig fénylik, mintha keresne
100 XXVI | juttatni valamit!~Cipra zsebe mindig tele volt mindenféle aprópénzzel,
101 XXVI | Ah!~– Mégpedig láncon. Mindig nevettem az öreg kondásomat,
102 XXVI | lépésekkel jár, mintha még mindig kerülgetné egyik lába a
103 XXVI | Arról nem tudok számot adni. Mindig jólesett őt látnom, mindig
104 XXVI | Mindig jólesett őt látnom, mindig tudtam azt, hogy szeretem
105 XXVII | hirdesd, hogy a szerelem mindig ébren van?”~Ki bízta rá,
106 XXVIII| tartani.~– A fickók még mindig sokan vannak – monda Topándy –,
107 XXVIII| bírt már lábán állani, még mindig részt vett égő fájdalmai
108 XXVIII| hogy mit akar ellenfele.~Mindig odább, odább vonja magával.~
109 XXIX | asszonyt a rívás is elővette. Mindig voltak ilyen kezes állatjai,
110 XXIX | csőcselék, mely a gorombaságra mindig kész nevető.~A nevetés aztán
111 XXX | áldásra kell ma megnyílni.~– Mindig nyitva áll az, és mindenkinek.~–
112 XXX | a sors végzései felőlem mindig bölcsek és gondviselésteljesek
113 XXX | alkotott, szelíd, szerető mindig áldásra kész anyám, homlokod
114 XXX | szív, mely csak ővele volt mindig tele, mely csak őérte dobogott,
115 XXXI | felkereste Lorándot, ki még mindig halottját őrizte. Ott volt
116 XXXI | elmúlt tíz hallgató évről mindig megemlékeztek a szegény
117 XXXII | hogy ami utána jő, még mindig rosszabb napokat hoz.~Egyre
118 XXXII | ami családját terhelé. Mindig az a rém állt előtte, hogy
119 XXXII | osztoztunk meg soha.~Loránd mindig velünk lakott: míg a városban
120 XXXII | Éjjel gyermekeim közül egy mindig ott aludt szobájában.~„Félek
|