Fezejet
1 I | hallgatag volt, ő is éppen így őrizkedett sűrű szemöldeit
2 I | akkor fehérek voltak; éppen így őrizkedett haragos szót
3 I | szót kiejteni, és éppen így nem tudott nevetni, mosolyogni;
4 I | hanem maradjak mozdulatlan.~Így vártunk hosszú ideig a zúgó
5 I | alatt kerülnek haza; én így egyenesen magamban könnyebben
6 I | vétettünk mi valamit, hogy így futunk, hogy így bujdoklunk?~
7 I | valamit, hogy így futunk, hogy így bujdoklunk?~Mire az udvarra
8 I | lehet az, aminek az ajtaját így elszőheti a repkényinda,
9 I | benne az első lakó. Éppen így, mint most, pap nélkül,
10 I | mint egy hőst!”~Nem történt így. A csatáknak vége lett.
11 I | Mi eskü kötné azt, aki így szól: „Nem kell az Isten
12 II | A jámbor hazafiak efelől így tesznek.~A német városban
13 II | jövevényt, arra gondol: éppen így bánnak most az enyimmel
14 II | olyan ősz már!~És amint így ment fokozatosan a keserv
15 II | vezetett bennünket Fromm táti.~Így fogom híni ezután, mint
16 II | biztatott, hogy majd elvezet ő így is.~Azzal, észrevételeimet
17 II | Szegény, kedves, jó Fánny! Így haragudtam én terád, így
18 II | Így haragudtam én terád, így gyűlöltelek én téged, mikor
19 II | Szerencséje, hogy nem tette. Így is majd megöl bennünket
20 II | sok diák szót, hogy őt is így kacagják majd a pékműhelyekben.~–
21 II | elgondolni, hogy miért tesz így, rosszul mondtam-e vagy
22 III | ruhában lát maga előtt. – De így jár, aki muntliszt közé
23 III | ösztönzött; miért nincs nálunk is így? Hiszen mi is megszerezhetnők
24 III | szóval, az első pohárnál így megbukva, sohasem nyúltam
25 III | főtt vagy égetett italhoz.~Így vesztett el bennem a haza
26 III | voltam téve! Melanie előtt így megpirítva! Én megtanulok
27 III | élénken maradt emlékemben. Így szokott rám nézni, mikor
28 III | kísérni, s ha mi azután így állhatatosan nyolc-kilenc
29 IV | vízfestékkel a másik mondatot, hogy így a legelső zápor lemosván
30 IV | épületekkel egyetemben. Így jutottam én is a kolostor
31 IV | balgaságaival egy egész vármegyét így magára tudott lázítani. –
32 IV | forintért, hogy a vármegyét így magamra bőszíthettem. Ez
33 IV | székestül együtt hanyatt esik. Így is, amint hajtekercsei akkori
34 IV | sajnálom azt, hogy ennek így kelle lenni – sóhajta Sárvölgyi. –
35 IV | az disznó finnyáskodás, így turkapiszkálni a tisztességes
36 V | evett.~Amint a lobogó tűz így odavilágított az arcába,
37 VI | hogy hasonló gúnyolódásokra így szokás felelni:~– Uram,
38 VII | ami a másikból kimaradt; így kiegészítették a beszédeket;
39 VII | S nemcsak magam voltam így.~Még most is mélyen emlékembe
40 VIII | menekülni.~– De hiszen mi nem így egyeztünk egymással. Ön
41 VIII | fiatalember életpályáját így összetépni.~– Hiszen mi
42 VIII | én mesélek neki valamit. Így mindegyikünk meg leend nyugodva
43 IX | Hiszen mikor a természet így meghal, az ember maga is
44 IX | a nő. – Elég világos van így. Ma nem szabad e szobában
45 X | skalpját előre-hátra tolva. – Így vagyunk? No, már ezen én
46 X | bizony okosan lesz. Már így én is magával megyek. Nem
47 X | Herr „Brodfresser”-nek (így hítta a professzort) meg
48 X | nem először történik már így.~Nem tudom, miért, de ez
49 X | jobban ránk meresztett, amint így kocogtatás nélkül berohantunk
50 X | milyen jól esett nekem, hogy így megríkathattam.~Nemsokára
51 X | semmit. Hanem nagyon jól van. Így van jól, ahogy van. Nem
52 XI | kérdezősködni, azért csókol így. És én nem fogok neki felelhetni
53 XI | Segítettél neki. Kedves fiam. – Így suttogott folyvást hozzám.~
54 XI | mit értem volna el vele? Így sohasem mondhattam volna
55 XI | cselekszel! Isten akarta így. Most már mindennap imádkozzál
56 XII | felakasztva. Mezítláb utazott. Így még olcsóbb.~– Ejha! De
57 XII | csárdában! Lehetetlen, hogy azok így beszéljenek egymással.~Hanem
58 XIII | vesződtem volna veled. Ha így van, aludjál a pamlagomon,
59 XIII | olyan szeretetreméltó, mikor így nevetett.~Topándy nem állhatá
60 XIII | gyermekem van, azzal is így teszek. Az az életnek a
61 XIII | fogod mondani, amit én: „Ha így kell a mennyországba jutni,
62 XIV | elhajítva a földre. – Csak így a többit is.~Cipra az ijedség
63 XIV | abban a gondolatban, hogy így majd nem fogja más oly hamar
64 XIV | elcsúfitottat; nem ragadja meg így oly hirtelen a jövevény
65 XIV | archordáshoz szokott báb? No, így jöjjön csak! Ezt szép lesz
66 XIV | akar lenni? Annál jobb! Így is lesz, aki meg fogja találni
67 XIV | könnycseppé változzék át.~Így vártak Melanie-ra Lankadombon.~
68 XIV | odadtam neki azokat.~– De így be fog füleiden a fúrás
69 XV | elragadtatással többször megcsókolá. Így csókolja a szenvedő jóltevője
70 XV | Uram! Én nem élhetek így tovább. Én elölöm magamat.
71 XV | tehozzád mi ütközött most, hogy így rám rontasz? Azt gondolod,
72 XVI | annak, akire e két csillag így mosolyog? Lehet-e a megsemmisülést
73 XVI | családi élet alakította így át. Nem lehetséges-e, hogy
74 XVI | meg háromszor egymás után! Így!~Újra kirakta a kártyákat.~
75 XVII | kérdésre feleletül az „igen”-t; így például, ha e kérdés négyszeres
76 XVII | magyar, a szórakás szerint, így felel: „Én.” – „Voltam.” „
77 XVII | anyja karjába fogózott. Így haladtak az utcán végig.
78 XVIII | rögtön postára küldé Loránd.~Így hárítja el a gondos útrakészülő
79 XVIII | nézett Cipra felé. – Már így bármennyire vonzzanak is
80 XVIII | az ő komoly arcával. No, így veletek megyek. Megadom
81 XVIII | modorban enyelegjenek vele? Nem így szokott-e vele tréfálni
82 XVIII | leány szeme előtt! Hát mind így beszélnek a férfiak szeretőikről?
83 XVIII | szeretőikről? S minden leányról így beszélnek a férfiak?~Az
84 XIX | lesz még rá idő.~És midőn így áldozott, tudta azt akként
85 XIX | alakja körül.~Évről évre így találtam őt otthon, midőn
86 XX | által megrontatni.~Nekem így is jó volt.~Napok óta minden
87 XX | kérdezősködnek utánad.~– No, így hát szent a béke közöttünk,
88 XX | bátyámét írtad a papírra, s így akármelyiket húztam ki:
89 XXI | rég szemlélhette Lorándot így, tőle észrevétlenül.~– Mi
90 XXII | futás, de hasznos; hanem hát így is csak meg vagy te ölve.”~
91 XXII | végzet ez a mi családunkban: Így halt meg nagybátyám, így
92 XXII | Így halt meg nagybátyám, így hagyott el bennünket szeretett
93 XXII | szívében őiránta lenni, hogy így kitörhetett! És nincs-e
94 XXII | ifjútól, hogy ölelje át, s így átölelkezve rohanjon vele
95 XXIII | vadon gyermekének nevelte. Így őt nem mutathatom be anyámnak.
96 XXIII | örömében, hogy ereklyéjére így rágondoltak.~– Igaz-e az –
97 XXIII | sógorát.~– Ne bánd, Henrik! Így legalább mind a két családban
98 XXIV | valamely divatlapnak, hogy így tudósít még az öltözetek
99 XXIV | mind tréfa volt; – hanem így történt.~Loránd eltakarta
100 XXIV | vissza, nem kellett volna így befertőztetnie azt az érzést,
101 XXV | édesanyjának felügyelete alatt, és így igen jó kézben.~Egyébként
102 XXV | cigány nem engedte magától így elvonatni a szót, még a
103 XXV | van fogva. Krakk, krakk: így fogom összeropogtatni a
104 XXV | be tudtál férkőzni. Éppen így bemehetnél azokhoz is; a
105 XXVI | volnék, nem kellene velem így bánnod.”~Egyszer ezt mondja
106 XXVI | átvette a levelet, mely így kezdődött: „Ajánlom hivatalbeli
107 XXVII | nem tudni imádkozni: csak így térdepelni kiáltó vágyaktól
108 XXVII | szeméből, mikor tanyáját így elpusztítva meglátja.~Mind
109 XXVII | háztetőt, s odaperzseljük őket. Így is jó lesz. A szurokcsóvákat
110 XXVII | fázott!~– Nem. Nem kell így! – mondá magában. – Ha cserében
111 XXVIII| Megragadták egymást, s így néztek egymás szemébe.~–
112 XXIX | igaz, de Borcsa asszony így okoskodott:~„Kerülj elő
113 XXIX | gyomrotokba. Mondhatod te, hogy így kaptad, úgy kaptad ajándékba,
114 XXIX | csendet. Nem, nem állat az. Így csak ember tud üvölteni,
115 XXX | azt látta, hogy ő maga is így hiszi azt!~– Nincs mit kérdeznem
116 XXXI | ütött ki.~A gondviselés is így rendelte azt!~Az első találkozás
117 XXXI | hogy sok-sok év előtt éppen így vártak egy éjjel a két testvér
118 XXXII | csak szerettük őt.~És aztán így megvénültünk csendesen.~
|