Fezejet
1 I | szemeit soha egy percre is le nem vette apám arcáról,
2 I | Éppen azért feküdjetek le jókor, hogy el ne aludjátok
3 I | sincs még annyi erőm, hogy le tudjak írni egy koporsót,
4 I | vagy magas hídról néznek le a vízbe „Vigyázz, mert az
5 I | A kertek alatt mentünk le, az agyagvermek hosszában;
6 I | azután elnéztük, mint megy le a nap. Falunkból a tornyot
7 I | sok kiábrándulás; utoljára le kellett törölni az egészet.~
8 I | villámot belőle, mely szívemre le fog csapni azzal a hírrel: „
9 II | kevésbé azt, hogy találok le innen valaha.~A folyosóról
10 II | találják, soha semmi víz le nem mossa rólam ezt a szégyent.~
11 II | könnyen ment; úgy néztem le rá, mint nagyúr üveges hintóból
12 II | megmagyarázta, hogy most menjünk le a pékműhelybe, nézzük meg,
13 II | szerettem a kezemen, de legalább le tudtam róla mosni, hanem
14 II | diáriumába téve: neki csak le kellett azt másolni.~Olyan
15 III | mindig lisztes, s azt neki le kell kefélni. Én csak arra
16 III | járnának.~Ez engem nem vert le, inkább ösztönzött; miért
17 III | megtanultam én erről ábrándozva.~Le nem tudnám írni azt az ebédet,
18 III | kétszersültet sütni.~Hogy le voltam forrázva, hogy semmivé
19 III | mosolygó nyájassággal hajolt le neje kezéhez, s azt megcsókolva
20 III | s akinek a címe nem fér le három sorban.~Át voltam
21 III | vagyok. S nem sütöm többet le a szememet Melanie húgom
22 IV | hallgatok prédikációt! Fogjanak le, ha ájtatos beszédet akarnak
23 IV | Les clefs du paradis, – Le scapulier, – Les cordeliers
24 IV | országgyűlési nótát: „Szállj le csak a keresztről, repülj
25 IV | méregkeverőnek az asztalához többet le nem ül.~Akármilyen úrrá
26 V | melyen át a Tiszába folyott le a mocsár vize. Mikor esős,
27 V | kísérheti senki, bizton hajtja le fejét – lova nyakára.~S
28 V | Nőstényfarkas telepedett le oda távollétük alatt, s
29 V | nyargalta körül a kazlat: le akarta csalni ellenfelét.
30 V | elkeseredett dühvel ugrott le rá a kazal tetejéről, s
31 V | nem fogott már, odarogyott le alája; a diadalmas ellenfél
32 VI | jöttél, azt gondoltam, majd le fogsz késni a tanulással,
33 VI | Most már nem fekszem le. Fennmaradok reggelig, és
34 VI | fenn akarsz maradni, eredj le a műhelybe, ott egész éjjel
35 VII | szókkal:~– Ezt itt másold le holnap reggelig szép tisztán,
36 VII | sem keltem mellőle, míg le nem írtam. Lehetett az egy
37 VII | volt már harapózva: íme le a tizenkét éves gyermekig
38 VII | rendes útján nem folyhatott le; a gyermekek kezei pótolták
39 VII | a fejemen, nem sütöttem le a szememet előtte.~– Arra
40 VIII | úr bizalmasan bocsátkozék le neje mellé a pamlagra.~–
41 VIII | nyolcadik fülke még üres, de már le van foglalva.~A később jövőnek
42 IX | öltözött odafenn, úgy jött le.~– Készen van-e már ön,
43 X | abrakos tarisznyák.~Ezek le sem voltak szerszámozva;
44 X | nyitni, elébb a kilincsét le kellett nyomni, azután az
45 XI | érkezett tőlünk!~Futottam le az utcára, hol már akkor,
46 XI | magadat az indulatnak! Ülj le!~Anyám le is ült az asztal
47 XI | indulatnak! Ülj le!~Anyám le is ült az asztal mellé,
48 XI | szegzé szemeit. Nem sütöttem le előtte az enyéimet; tudtam,
49 XI | Szegény anyám odatérdelt le elém, átölelt, összecsókolt,
50 XII | már, a nap nemrég áldozott le, felhőtlen piros eget hagyva
51 XII | ragyogjon!~– Nem hiszem, hogy le ne jönne onnan.~– De nem
52 XII | jönne onnan.~– De nem megy le, mert nem adom.~Ebben a
53 XII | megszabadítója a rablót le akarja lőni, az ijedelem
54 XIII | ki a kocsis mellől szállt le, kérdő bámulattal tekinte.~
55 XIII | sem adhatok neked. Üljünk le tehát, és igyunk legalább
56 XIII | hanem még ezt a gyűrűt is le akarta húzni az ujjamról;
57 XIII | elég zajban, kedvben tölt le a két év. Ha pénzünk volt,
58 XIV | Két leány~Nyolc év telt le az időből.~A pusztába eltemetett
59 XIV | nagyságos kisasszonynak! Üljön le, majd én felbodorítom a
60 XIV | lenni, tedd meg, hogy vágd le a hajamat.~Cipra arra is
61 XIV | hölgy szívét; tehát csak le azzal a sámsoni bűverővel
62 XIV | Nem fog messze menni vele! Le lesz álarcozva, mielőtt
63 XIV | elfogadására érkezik valaki, le tudott szállni maga a hintóból,
64 XIV | Ciprának teljes örömére folyt le.~A jövevény lyánka egyik
65 XV | maradt. Öltözetestül veté le magát ágyára, s azután könyökére
66 XV | Melanie felöltönyét veti le. Most csendes léptekkel
67 XV | azt, aki árnyékába hajtja le fejét.~Cipra a haját tépte
68 XV | Melanie ijedten hajolt le hozzá, megfogta karját,
69 XV | hazaérkezett a városból, alig rakta le az úti gúnyát magáról, midőn
70 XVI | fákról virágkelyhek hullottak le fejeikre; olyan koszorús
71 XVI | húrjait.~– Minek eregeted le a húrokat? – kérdé Melanie.~–
72 XVII | szerelem egymaga?~Hogy rázhatná le magáról Tátray Bálint azt
73 XVII | véletlenül. Éppen most szálltam le a kocsiról Sárvölgyiéknél.
74 XVII | Topándy lakásáig; nem húznak le az istentagadó kutyái az
75 XVIII | barátod, fogd itt, és hozd le a parkba magaddal; együtt
76 XVIII | sértett szeméremmel nézett le a vízbe; Loránd pedig, ki
77 XIX | oltalmazó nemtőt nem küld le közéjük.~Óh, mennyit köszönhetek
78 XIX | velem, viseljük azt, míg le nem szakad rólunk.~Én megszorítám
79 XX | s a tizedik nem kötötte le nyelvét.~Most kezdenek el
80 XX | Érzém, hogy igaza van. Le hagytam éktelen dühömet
81 XXI | szerencsétlenségbe rántá le anyámat, s abban hűtlenül
82 XXI | Loránd vert szívvel rogyott le székére.~Hát ez volt a megcsókolt
83 XXII | Sárvölgyivel szemközt ült le, ki folyvást nem bírta róla
84 XXII | és Loránd nevét olvastam le róla.~– El szándékozik ön
85 XXII | nélkül, áldás nélkül tettük le a kriptába, ahol ő már a
86 XXII | már a látogatók.~– Igen le vagyunk a szíves meghívás
87 XXIV | s egyenesen azért jött le Magyarországba, hogy ha
88 XXIV | s a szegény vőlegénynek le kellett szállni a felkendőzött
89 XXIV | Vadászkutya csillagörvétől le a vincellérbogár szárnysmaragdjáig,
90 XXIV | rejtekből lövöldözhetik le, mielőtt ez nekik valamit
91 XXIV | este csendes holdvilágnál le is csónakáztak a mocsár
92 XXV | farkast vagy egy karvalyt lő le.~– Igaz, igaz – bólintott
93 XXVI | kedvesem.”~„Ha csillag fut le az égről, s nevedet hirtelen
94 XXVI | Ha a gyertya felém fut le, mást szeretsz te akkor: –
95 XXVI | eredj ki mezítláb, törd le azt az ágat, ültesd el cserépbe,
96 XXVI | kívánom én tőled, hogy hozd le nekem az égből a holdat;
97 XXVI | csak azt, hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„Ha
98 XXVI | munkával volt eltelve; nem ült le a csillagot nézni, a hangszert
99 XXVII | reteszelve, a keresztrudak le vannak-e kapcsolva, a kulcsok
100 XXVII | itt vagyunk.~– Szálljatok le lovaitokról! Most a ladikokra
101 XXVII | valakinek, hogy a farkas le ne vágja azalatt.~Erre egy
102 XXVII | s édes álmokat küldött le szívére. Talán, ha ez álmot
103 XXVII | menj oda mezítláb, törd le azt az ágat, amelyen énekel,
104 XXVII | Eredj ki mezítláb, úgy törd le az ágat!”~Nem. Nem. Milyen
105 XXVIII| másik sebesülten rogyott le az oszlopok mellé.~A két
106 XXVIII| Loránd mentő segélyének, le akarta onnan tépni.~– Ne!
107 XXVIII| a helyen, mert utóbb is le fog ugrani onnan.~Leugrani!~
108 XXVIII| heverő régi óráról vett le, s ismét visszatért vele
109 XXVIII| hogy saját kezével törje le ellenfelét.~Kandúr csak
110 XXIX | még jobban visított.~– Öld le mindjárt, hogy ne ordítson! –
111 XXIX | hiszen sokan vannak; kettőt le fognak győzni.~A népség
112 XXIX | kínlódó alak erőszakosan tépte le magáról öltönyét, mely mint
113 XXX | akit tanúbizonyságul hí le a mennyekből, akinek irgalmához
114 XXX | tartozás ebben a kézszorításban le van fizetve – monda a lelkész.~–
115 XXX | kisgyermekkoromtól kezdve soha le nem vettél fejemről, e percben
116 XXXI | Topándy, fáradtan rogyva le a karszékbe. – Két óra múlva
|