Fezejet
1 I | kiviszem a gyermekeket falura; annak mindig előre szoktam örülni –
2 I | a lelkemet, mi oka lehet annak, hogy mi most itt vagyunk.~
3 I | tette is, az helyes volt, annak úgy kelle lenni; ez szemem
4 II | kifogyhatatlan forrásával bírt annak a kincsnek, amit ékesenszólásnak
5 II | valami titkos komplottot, s annak az a vége, hogy én vagy
6 II | nem akartam elfogadni. De annak is csak az lett a vége,
7 II | sütőkemence visszfénye, de annak is vége lett, amint a folyosót
8 II | nőtt már az izzó kanóca, annak a jeléül, hogy akinek el
9 II | szépsége az oka, sem az annak megfelelő melódia, mint
10 III | ne érintse a szőrkefével, annak selyemkefe kell, mert az
11 III | is teljes tudatával bírt annak, hogy most mellette egy
12 III | még azt is elmondják, hogy annak van egy pisze kisleánya,
13 III | volt, semmi más.) És én annak a valakinek, aki azt előttem
14 IV | vallást, s a törvény tartozik annak védelmet szerezni.~– No
15 IV | mondatot írja a képre, s annak tetejébe fesse azután vízfestékkel
16 IV | elfogulatlanul válaszolt:~– Óh, annak igen szép nótája van; ismerem.
17 IV | lelkem, hát csak nézzen utána annak a sülthalnak, hogy meg ne
18 IV | tizenkét karos csillár, annak a helyén lóg maga a házigazda.~
19 V | állkapcáját a farkasnak, hogy annak az agyara kitörött bele.~
20 V | lecsapta a földre, hogy annak egyszerre vége lett.~Az
21 VI | húgom szintén nagyon örül annak, aminek én örülök.~Ha pedig,
22 VI | háborodva.~Hogy tudtam volna annak a gondolatnak végtelen súlyát
23 VII | ösztönök támadtak bennem.~Annak a világnak, ami előttem
24 VII | nem tudtam a célt, mint annak, aki azt ismerte.~– De gondold
25 VIII | mily hevesen nyitotta fel annak ajtaját, s hányt-vetett
26 VIII | mint amilyen nagy gyalázat annak lenni. Nemde, Pepi – barátom?~
27 X | a határon át akar menni, annak passzusának kell lenni.
28 X | szobában semmi oka sem volt annak leolvadni. Inkább még a
29 X | tartozom én tudni, hogy annak mi dolga volt a másikkal;
30 X | szöktethetjük, nem szeretnék annak a bőrében lenni.~– Kinek
31 X | hidegen feleltem neki:~– Annak a nőnek a férje.~Loránd
32 X | hallgasd el!~– Te beszéltél annak a nőnek a férjével?~– Ő
33 X | útitáskát utána emelte: „Annak tele kellett lenni arannyal,
34 XI | eltűntét, talán megírta annak okait is.~– Igen – szólt
35 XII | ugyancsak iparkodni kell annak a lovasnak, ki háta mögött
36 XII | megfizettek már azért, hogy annak a szavát ne hallják!~– Te
37 XII | civódnék durcás feleségével, ki annak minden követelésére tromffal
38 XII | fél kezével megragadta annak jobbját, melyben a pisztolyt
39 XII | bizonyosan úgy fúrja a kést annak oldalába, mint ahogy az
40 XII | lépett az ifjúhoz, s kezét annak karjára téve gyöngéden,
41 XIII | legkisebb sértés kétszeresen fáj annak, aki azért nem panaszolhat.
42 XIII | el akarja temetni magát, annak élve is szolgál temetővel
43 XIII | életemben mi keserűségek értek, annak az alapja mind az volt,
44 XIII | egy kis élősdi féreg, és annak is van két szeme, élete,
45 XIII | élősdi fajnak nincs; ha csak annak nem vesszük, hogy egyszer-egyszer
46 XIII | azt mondá: „Fogom a fülét annak, ki bennünket elárult; –
47 XIII | lehetett már tizenkét éve annak, hogy a heidelbergi iskola
48 XIII | átadtuk a nyertes félnek, annak áll jogában e névjegyet
49 XIII | az ablakhoz ment, kitárva annak mindkét szárnyát: olyan
50 XIV | még valami anyja is, hanem annak a társaságát bizonyos okoknál
51 XIV | Maguk azt teszik majd, ami annak a kisasszonynak fog tetszeni.
52 XIV | akadjon meg a szeme rajta annak a nagyságos kisasszonynak!
53 XIV | számítson!~Vagy talán éppen annak ellenkezője lesz? Vidám,
54 XIV | csepp vére azt kívánta, hogy annak a másiknak minden csepp
55 XIV | hiába pislogunk, – mert annak már vőlegénye van.~– Igazán? –
56 XIV | felkacagott.~– Barátom, Bálint! Annak a kisasszonynak a vőlegénye
57 XV | meg, azután is éljen. Csak annak haljon meg, aminek most
58 XVI | patak fölé volt építve, annak a karfájához dűlve nézték
59 XVI | okos szemeivel, s megtudta annak minden vonásából, hogy szív
60 XVI | észrevehesse azt, hogy bánatom van, annak megengedtem azt is, hogy
61 XVI | ajkaihoz e finom kezecskét, s annak rózsás ujjahegyét megcsókolá,
62 XVI | titok rám nézve többé. Én annak, akihez e titok fűzött,
63 XVI | először a kezet, azután annak átadóját. A virágos fákról
64 XVI | szemekben. Lehet-e meghalni annak, akire e két csillag így
65 XVI | Itt van, emelje meg! Annak kell emelni, akinek jövendőt
66 XVI | mosollyal nézett Ciprára, hogy annak el kellett érteni az ifjú
67 XVII | Topándynak, kesztyűs kezével annak vállára támaszkodva.~– Kedves
68 XVIII | elment ezen az úton; pedig annak szerető neje, növendék gyermekei
69 XVIII | elmegyek veled Szolnokra. Annak a napját, hogy öcséddel
70 XVIII | finom rózsaszín levelkét, annak azúrkék betűit, a piros
71 XIX | enyim.~Nyolc éve múlt már annak, hogy a Fürstenallée-i pékházból
72 XIX | ezt a szenvedő szívet, s annak minden néma tekintetében
73 XX | engedte volna el egy percét is annak a napnak, amikor már Lorándot
74 XX | éjszakát fogunk tölteni annak az örömére, hogy Loránd
75 XXI | előtte. Jaj, hogy örült annak Cipra!~Loránd pedig be sem
76 XXI | választófalat emelt közöttünk. Annak az emléknek, ami önt terheli,
77 XXI | Ilyen szavakat mondani annak, akit valaha szerettünk!~
78 XXI | földre vágva, eltapossa annak foszlányait, mint ahogy
79 XXII | Dezső oly szakasztott mása annak az alaknak, ami atyád volt,
80 XXII | megmutatja ő most mindjárt annak a bécsi úrnak, mint szokás
81 XXII | Éppen ma tíz esztendeje annak, hogy Pozsonyban az országgyűlési
82 XXII | búcsútáncvigalmon ki legyen a táncosa annak az igen tiszteletreméltó
83 XXII | volt, s kinek a jó szíve és annak megfelelő áldással halmozott
84 XXII | fel van oszlatva, hanem annak a vágyának mégsem állhatott
85 XXII | szeretni; s nincs-e joga annak most kigúnyolni őt, ki a
86 XXIII | maradt el, s a közbeesett idő annak az egy álló percnek örök
87 XXIV | termetével meg akarja riasztani, annak tartsa az orra alá. – Gyáli
88 XXIV | ki bálványa volt előttem annak, amit női tisztaságnak képzelnek:
89 XXIV | végrehajtottam, hogy mi lesz majd annak a jutalma, de ha mindazt,
90 XXIV | hogy állat, semmi más: annak is igaza van; aki feljebbvaló
91 XXIV | embernek, nemesembernek, annak is igazat adok, s aki angyal
92 XXV | leányod utána bolondult annak az úrfinak; bizonyosan kivallotta
93 XXV | ördögök nagyapja előtt; annak hazudd majd ki a két szemét.
94 XXV | vasszekrényhez lépett, s annak lakatjait egyenkint fölnyitogatva,
95 XXV | vagyonát unokahúgára s annak leendő férjére hagyta, s
96 XXVI | gyűrű annyiszor fog ütni annak oldalára, ahány évig te
97 XXVI | minden gondolatja szolgált annak.~Reggeltől estig semmi más,
98 XXVI | leányával beszélt a kerítésen: annak se ártana ám az igézés.~
99 XXVI | cigányasszonytól, még segített annak az ostromlásban. Körülfogták,
100 XXVI | maga; de éppen ilyen magas. Annak is van vőlegénye, el is
101 XXVIII| karját szorítva, másikkal annak száját iparkodva betapasztani.
102 XXVIII| talált a rabló arcára, hogy annak két foga törött ki bele.~
103 XXVIII| azt – rebegé a leány –, annak ott kell maradni, amíg élek.
104 XXVIII| másikig vannak feszítve. Annak egyik végére egy kapcsos
105 XXVIII| Kandúr jól tudta, hogy annak nem szabad időt engedni,
106 XXIX | találva az urat a folyosón, annak köszönheté, hogy a kutyák
107 XXIX | háziállatot magukhoz szoktatnak, s annak az életét olyan mesterségesen,
108 XXIX | ugye? Nem csipkés füle van annak a malacnak?~– Ha csipkés,
109 XXIX | volt, akkor a pénznek, mely annak belsejébe volt rejtve, szinte
110 XXX | zsámolyához, s átkarolva annak trónja oszlopát, imádkozott,
111 XXX | találkozott a rablóval; annak útját állta, s rögtön kiáltva
112 XXX | ifjú arcát, úgy borítá el annak vére az ifjú keblét.~És
113 XXXI | szólnunk sem kell, mert hisz annak a szíve az övéhez van nőve
114 XXXI | mindenkitől; hogy nem kell annak erényeiről beszélni; mindenki
115 XXXII | Gyakran előhoztam neki, hogy annak a magányos épületnek ott
116 XXXII | iparkodjanak találgatni annak rejtelmes feliratát, mint
|