Fezejet
1 I | helyéből, s elkezdett sírni; arra nagyanyám felugrott, egymás
2 I | ismereteimmel a latin nyelvtanban arra indultam el, hogy ez ismeretlen
3 I | kesergeni, hogy nem gondolnak arra, akit amott túl találni
4 I | nyugodt arcot mutatott; csupán arra kérte vendégét, hogy engedje
5 I | Látszott, hogy idő kell arra, míg ez emlék, ha egyszer
6 II | elhalmozza a jövevényt, arra gondol: éppen így bánnak
7 II | szeretem; – pedig ő talán vár arra. A nyomorult léleknek, ki
8 II | filius a mai ünnepélyes napon arra volna elítélve, hogy ne
9 II | megütlegelnek, de hidegvérrel arra ítélni, hogy éhezzék, küzdjön
10 II | fokait.~Én pedig folyvást arra gondoltam: no most ez, amilyen
11 II | körülötte vagy világosság.~Arra az asztalra lekönyökölve
12 II | vagyunk.~Mikor lefeküdtünk, arra voltam kíváncsi, mit fogok
13 II | akinek a sors jogot adott arra, hogy nekem parancsoljon,
14 II | zajos ifjúság után jutott arra a tézisre, hogy a fiatalember
15 II | engedni.~Nehogy azonban valaki arra a félelmes gondolatra jöjjön
16 III | szép összeg volt.~Én voltam arra a legbüszkébb, hogy bátyám
17 III | le kell kefélni. Én csak arra kértem, hogy a galléromat
18 III | Úgy gondolom, tartottam arra valamit, hogy az atillám
19 III | tárgy; nem elég kicsiny arra, hogy vele játszani, s nem
20 III | vakmerő gondolatom támadt.~Arra az eszmére vetemedtem, hogy
21 III | küldeni fogják.~– Aztán arra kérlek – szólt fülembe súgva –,
22 IV | emberben több az erély, s arra nagy szükség van az istentagadóval
23 IV | pogányul élni, hanem még arra is vetemedik, hogy másokat,
24 IV | tudom: mindig imádkozik, ami arra mutat, hogy nagyon sok bűnének
25 IV | az ajtón, már esküdt úr arra fakadt, hogy bárcsak senki
26 IV | lehetett elhinni, hogy az a fej arra mind használható, amire
27 IV | mozdult soha.~Szolgabíró úr arra látszott fogadást tenni,
28 IV | alá van gázolva. Gondoltam arra, hogy ő most fogcsikorgatva
29 IV | Esküdt úr el volt szánva arra az áldozatra, hogy a legale
30 IV | mert vezeklést tartott: arra büntette magát.~Borcsa asszony
31 VI | csúfondárosan.~– Éppen elég arra, hogy egy ilyen mézeskalács-huszárt,
32 VI | Én egészen fölmelegedtem arra a büszkeségre, hogy a bátyámat
33 VI | rágalomért Loránd legalábbis arra a szép szájára fog ütni.~
34 VII | iskolai hatóságok rájöttek arra, hogy az országgyűlési szónoklatokat
35 VII | repedt harangot, mely egyedül arra a célra szolgált, hogy mikor
36 VII | engemet utoljára hagytak, arra a gondolatra hozott, hogy
37 VII | le a szememet előtte.~– Arra felelj, hogy ki adta a kezedbe
38 VII | azt, hogy akár reád, akár arra, kitől az iratot kaptad,
39 VII | ne érjen benneteket, de arra nézve szükséges, hogy te
40 VIII | hírlapírás ügyére céloz ön?~– Arra, kedves, és még egyebekre
41 VIII | kedvesem. Ez is gondolt arra, hogy az embernek szüksége
42 VIII | tanácsosné levelét elolvasta, arra kérte a komornyikot, hogy
43 VIII | mégsem egészen alkalmatos arra, hogy táncvigalommal végződjék,
44 IX | míg elhatározták magukat arra, hogy önkezüket életük ellen
45 X | azt bizony nem tudom; csak arra neszeltem föl, mikor Márton
46 X | műtételét, s nagyot nyelt utána, arra megint nagyot ivott egy
47 X | elfásultan. – Én ráállok arra, amit mondtál; elmegyek,
48 X | kérdd, csak add szavadat arra, amit kértem tőled! Ha ezt
49 X | merőn szemembe nézve. – Arra a becsületre, amire az imént
50 X | meg a ligeten keresztül.~– Arra még nagyon sok ember jár.
51 X | megvirrad, aztán csak mindig arra, ahonnan a nap kél.~Mi összeölelkeztünk.
52 X | úrfinak, hogy ne menjen arra, amerre az a hintó ment?~–
53 XI | tavaszi szélnek szembeindult arra a hírre, hogy Loránd elveszett.~
54 XI | fogsz lenni. Tudod, hogy arra szükséged van. Ne engedd
55 XI | anyám helyett, ki nem volt arra többé képes.~– Mit mond
56 XI | Ugyanezek lesznek tanúim arra, hogy amit mondok, mind
57 XI | ajánlottál nekem, s hogy én arra azt mondtam: „Jól van”.~
58 XI | voltam. Alattomoskodtam. Arra gondoltam e percben, hogy
59 XII | utazó felé, aki még csak arra sem méltatta eddig, hogy
60 XIII | akinek duzzogni tetszik, arra nézve igen szép pálya a
61 XIII | róla.~– És az az egy elég arra, hogy megdicsőüljön benne
62 XIII | választ engem segédének. Arra azt felelte: „Mert te is
63 XIII | kiegyenlíthessék különbségeiket, arra kell tizenhat év.~Áronffy
64 XIII | nála efelől tovább, miután arra a kérdésemre: talán embert
65 XIV | volna ördög a világon; de arra a rövid időre, míg ezt elvitte,
66 XIV | szolgálni nem mehet, mert arra nem tanították; ő tehát
67 XIV | kifizettem a zárdai tartozását, s arra is küldtem neki pénzt, hogy
68 XIV | vágd le a hajamat.~Cipra arra is készen volt. Ő volt Loránd
69 XIV | jövevénnyel, s egy óra múlva arra a gondolatra jött, hogy
70 XIV | Loránd álneve ez volt), arra a kisleányra hiába pislogunk, –
71 XV | válhatik; amelyik összetalál, arra ő is ráadja az áldást. Lottéria
72 XV | sejtve: ez a leány képes volt arra, hogy azt, akit jobban szeretnek,
73 XVI | gyöngéd, állása is elég biztos arra, hogy egy asszonyt eltarthasson.~
74 XVI | büszkeségért.~Most csupán csak még arra az egyre van szükség, hogy
75 XVI | valaki más. Mutatóujját arra a zöldruhásra tette – az
76 XVI | Ah – ez a pipafüst megöl!~Arra Topándy még egy hosszú füstgomolyt
77 XVII | Bálnokházyné, észrevéve, hogy arra hiába várnak. – Nyújtsa
78 XVIII | lelki örömemre szolgál nekem arra a hippocratesi halálarcra
79 XVIII | hogy mindent el fog követni arra, hogy te, aki amaz éjszakára
80 XVIII | nevetve, vigadva gondolt arra, hogy még egy nap az élet,
81 XVIII | magát érezni Gyáli, s inkább arra fordította a beszédet, hogy
82 XVIII | És mármost készüljünk arra az útra!~Loránd két jó öblös
83 XIX | becsületszavunkat adtuk, arra nem szoktunk alkudozni.”~
84 XX | kaptam Lorándtól, melyben arra kér, hogy ne menjek eléje
85 XX | Szolnokra, mint Loránd; csak arra kértem őket, hogy addig
86 XX | pajtást a folyosóról; Gyálinak arra sem adott időt, hogy elmondhassa,
87 XX | lesz utána. Szükségem van arra a néhány órára, amit kértem
88 XX | volna, ha sorsot húznátok arra nézve, hogy melyitek tegye
89 XX | történt tíz év előtt, midőn arra sorsoltatok, hogy melyitek
90 XX | kezében tartá. Most eszelt arra a szóra, amivel a múlt percben
91 XXI | fájdalommal teljes tekintetet vet arra a levélre.~És a cigányleány
92 XXII | élőlény, aki nem sejti, hogy ő arra az emberre nézve, akit meglátogat,
93 XXII | sietve.~– No, és mi oka lehet arra?~– Az indok, mely őt innen
94 XXII | papírt szakíták kétfelé, s arra írt mindenki egy nevet,
95 XXII | félretevésének árán is. Van arra valami bizonyság, valami
96 XXII | egyenes felszólítás volt arra, hogy mehetnek már a látogatók.~–
97 XXIII | hogy a „végeztünk” szó arra a látogatásra vonatkozik,
98 XXIII | együtt. Hogy jöhetett volna ő arra az eszmére, hogy Melanie,
99 XXIII | tréfált Loránd. Talán gondolt arra, hogy ez a szegény leány
100 XXIII | féltél tőlem akkor!~– Hát arra emlékezel-e – szól érzéstele
101 XXIV | leküldök a torkomon, mert arra, amit most fogok elmondani,
102 XXIV | hogy fenyegette is őket arra az esetre, ha engemet bántani
103 XXV | öltözve.~– Óh ho ho! Ne legyen arra gondod! Kétszer egy tréfát
104 XXVI | megkérdezze, mit főzesz, s ő arra egy más kérdéssel válaszolhasson:~„
105 XXVI | fejét rázta.~– Az még nem ok arra, hogy nőül vedd.~– És olyan
106 XXVI | mint magam.~– Ez sem ok arra, hogy nőül vedd.~– És mert
107 XXVI | Liberális fitogtatás. Ez sem ok arra, hogy nőül vedd Ciprát.
108 XXVI | sem a tied. Ez mind nem ok arra, hogy nőül vedd Ciprát.~–
109 XXVII | Pióca, meg te, Agyaras, arra vigyáztok, hogy ha ők kilőnek
110 XXVIII| Loránd gyorsan felhasználá arra, hogy becsapja a tölgyajtót,
111 XXVIII| lövés kívülről, belülről, arra új káromkodás, döngetés,
112 XXVIII| felé. Igen természetes volt arra a gondolatra jönniök, hogy
113 XXIX | ismeri meg egyenruháikról.~S arra elkezdik a harangokat félreverni,
|