Fezejet
1 I | és ki ne mozduljak addig, míg ő a kocsikat elrendezi,
2 I | ne töltse meg a fegyvert, míg szükségét, nem látja.~Én
3 I | mindenütt a sövényt áthágva, míg végre saját kertünkbe jutottunk.~
4 I | kérni: „Miért jöttetek, míg én nem híttalak?”~E szomorú
5 I | Látszott, hogy idő kell arra, míg ez emlék, ha egyszer felzavartatott,
6 I | egy nap úgy, mint más nap, míg csak a leeső hó a szobába
7 I | el télire Olaszországba, míg végre rá hagyta magát venni;
8 I | erejével; sírt, fuldoklott, míg végre eszméletlenül rogyott
9 II | tán nem is élsz addig, míg újra láthatnál? Lám, az
10 II | égbe, mert nem várta meg, míg a kalauz angyal érte eljön;
11 II | is megölelé, megcsókolá, míg énrám került a sor.~Akkor
12 II | elítélve, hogy ne kapjon enni, míg meg nem tanulja a leckéjét,
13 II | fogjam addig az első lábát, míg valamiből fejkötőt csinál
14 II | legjobban, hogy Fánny azalatt, míg bátyját legyűrtem, nem jött
15 II | kellemes meleg kenyérillat, míg egyszer otthagytam a mesterségemet,
16 II | elő sem is jött mindaddig, míg Fromm táti meg nem ígérte,
17 III | olajfestmények aranyrámákban, s míg nálunk csak anyám hálószobájában
18 III | születésnapja alkalmával; – míg lassan én is szekretárius,
19 III | költöttem, hogy megvárja, míg a kemencét fűtik, s Márton
20 IV | könyvtár! – monda rá esküdt úr, míg a szolgabíró még most sem
21 IV | A fekete szörny addig, míg az idegeneket látta, csak
22 IV | magyar falusi lakokhoz, hogy míg azoknak a kapuja éjjel-nappal
23 IV | bárcsak senki se nyitná ki, míg végre csoszogó léptek hangzottak
24 IV | azt meg kellett várnom, míg kisül, aztán annyi rossz
25 IV | pamlagra, s kipihenni magát, míg a brachium a kolostortisztogatásból
26 IV | spirituszlángnál megfőzte a kávét, míg Boris visszatért.~Szolgabíró
27 IV | mosolyog és nyájaskodik, míg az ellenfél jól tudja, hogy
28 V | félkörben megkerülte a tért, míg egyszer egy kerek tó elé
29 V | volt még elég; a paripa, míg a földről fel sem szedte
30 VI | fogam közül a csibukot, míg fenékig ki nem égett a dohány.~
31 VI | annyit aggódol miattam, míg én olyan helyeken járok,
32 VII | együtt zárd el ládádba, míg érte jövök.~Rögtön nekiültem,
33 VII | föl sem keltem mellőle, míg le nem írtam. Lehetett az
34 IX | szomorú hagyomány rá maradt, míg elhatározták magukat arra,
35 X | után. Meg akarja várni?~– Míg urambátyám visszatér.~–
36 X | szökevények most ott várnak rá, míg a fiáker megint visszatér.~
37 X | körmeivel segített magán, míg csakugyan talált egy szalmaszálat,
38 X | a gyors parasztfogattal, míg azt az urat elhozom, akivel
39 XI | hosszú útra! Nem várta, míg az idő átmelegszik. A zord,
40 XI | tolakodtam vele. Vártam, míg rám kerül a sor. Tudtam,
41 XI | itt sem említél semmit, míg jöttünk!~– Pedig én megmondtam
42 XI | meghallhatná. Várj vele, míg hazaérünk!~Tehát addig van
43 XI | Tehát addig van csak időm, míg hazaérünk. Mi fog történni
44 XII | csuklóján keresztül kapva, s míg ez erősen küszködve vonaglott
45 XII | az hátraesett a padra, s míg eközben baljával önkénytelen
46 XIII | ahol reggelizni szoktak.~Míg Topándy mutogatta Lorándnak
47 XIII | mokkanedvet a csészékbe öntögesse, míg a kövér bivalytej a fehér
48 XIII | hagyta Lorándot állva várni, míg őnagysága ráér a lebbencs-
49 XIII | Ismertem az embereimet: míg az árulkodó Schulfuchsból
50 XIII | tisztességes ember válik, míg a büszke, délceg fiú kellő
51 XIII | folyvást arcára figyeltem, míg olvasott. Egy percre sem
52 XIV | de arra a rövid időre, míg ezt elvitte, mégis megengedem,
53 XIV | azután addig feledé ott, míg a két égő szemből két vízben
54 XIV | küldve.~Melanie nem várt, míg elfogadására érkezik valaki,
55 XV | negéddel utasítja őt rendre, míg Melanie okosan, szellemdúsan
56 XV | megszökött előle a városba, míg a szobákkal ismét rendbe
57 XVI | sétált Loránddal egyedül, míg Cipra magányosan ült kesergő
58 XVII | kikerültesse vele, s kezét fogta, míg valami gyaloghídon átment.~
59 XVII | volna egyszerre ráismernie, míg az színpadi elragadtatással
60 XVII | s itt hagyom mindaddig, míg a sors úgy nem kívánja,
61 XVII | nézett e csoportozatra, míg Cipra észrevétlenül kilopta
62 XVIII | maga után kezénél fogva, míg végre valamennyien otthon
63 XVIII | ide-oda illesztgetve homlokán, míg eltalálta, hogyan fog illeni
64 XVIII | lássa, hogy hová repült ő, míg a többi a földhöz ragadva
65 XVIII | utasítást adni, hogy két hétig, míg ő ismét visszakerül, mi
66 XVIII | utcaajtóba, onnan nézte, míg láthatta az eltávozót, fejét
67 XVIII | igazat a gonosznak, hogy míg jobbjával életét oltja ki,
68 XIX | ott maradt kis lakunkban, míg felnőtt hajadon lett.~Pedig
69 XIX | van asztalunknál, amely míg be nincs töltve, addig nem
70 XIX | és velem, viseljük azt, míg le nem szakad rólunk.~Én
71 XIX | kéréssel. Vártam és tűrtem, míg a napok letelnek…~…Óh, Loránd!
72 XX | maradjanak szobájukban, míg én beszéltem Loránddal.~
73 XX | fogadó egyik szobájában, míg én egész álló nap az udvaron
74 XX | hogy egyik ember várja ki, míg a másik elvégezte, sőt inkább
75 XX | egyik a másik szavába, míg utoljára az, aki egy bús
76 XX | hogy mindenki őt nézi, míg egy áldott természetű cimbora
77 XX | szorítva keblére bátyámat, míg nagyanyám szótlanul, sem
78 XXI | összeilleszté őket az asztalon, míg szó szóhoz talált, s akkor
79 XXII | is visszafordult Loránd, míg Sárvölgyi lakáig értek,
80 XXII | Melanie közt foglalva helyet, míg Dezső Sárvölgyivel szemközt
81 XXII | ingyen lehet hozzájutni. Míg szeretője volt, addig nem
82 XXII | első példányt a többieknek, míg egyike az illető legközelebbi
83 XXII | rogyott vissza székébe, míg Bálnokházyné előrohanva
84 XXII | volt e három arcot nézni, míg testvére beszélt.~A néma
85 XXIII | dacból nyújtja neki kezét, s míg ő forró szerelmét nyújtja,
86 XXIV | előadással. Be kell várnod, míg egy pohár ürömesszenciát
87 XXIV | beszéljünk másról! Azalatt, míg én ülni fogok, te átveszed
88 XXIV | rég haza is érkezett már, míg a lángoló gúla a tájt messze
89 XXV | néztem utánuk, s megvártam, míg visszajönnek. Minden szentek
90 XXV | Topándy újabb végrendelete. Míg a feleségem nála lakott,
91 XXVI | szólok még?”~Szegény leány, míg szíve tele volt ábrándos
92 XXVI | hozzá Ciprát, legyen ott, míg megkeresztelik, s míg őt
93 XXVI | ott, míg megkeresztelik, s míg őt anyámtól ismét el fogom
94 XXVII | bokrokban meghúzzátok magatokat, míg jelt adok. Ha egyet füttyentek,
95 XXVII | lefelé tartott a Tiszának, míg végre belejutottak abba
96 XXVIII| rabló kezét szájáról, s míg vonagló testével az ajtótól
97 XXVIII| fogja tölteni puskáinkat, míg mi lövöldözünk.~– Cipra
98 XXVIII| hogy tájékozhassa magát, míg rátalált a csapóajtóra,
99 XXVIII| burkolt ajtón rést tágítani, míg a harmadik, a sebesült,
100 XXVIII| futva közeledik errefelé, míg a kastély túlsó oldalán
101 XXVIII| elveszté eszméletét, s míg egy pillanatra elbocsátá
102 XXIX | rejtegetik, eltüntetik; míg végre a kegyeleteket nem
103 XXIX | A bizony. Az járt ott, míg én kinn gyomláltam a kertben;
104 XXIX | harapott, úgy akart menekülni, míg aztán kezeit hátrakötötték.~
105 XXIX | ebvonítás sokáig eltart; míg aztán egészen elcsendesül
106 XXIX | Csak addig hadd éljek, míg ezt a cinkost is magammal
107 XXX | utánam, addig küzdött vele, míg segítségére érkeztem.~Óh,
108 XXX | lelkész feltörte a levelet, míg Cipra Loránd kezét tartva
109 XXXI | neki kiállania azalatt, míg gúnyolódik és mosolyog;
110 XXXII | közkórházban, sátor alatt, míg érte mehettem, és hazahoztam.
111 XXXII | Loránd mindig velünk lakott: míg a városban laktunk, néha
|