Fezejet
1 I | látszott ölteni, nyájasabb lett, beszélgetni kezdett velünk;
2 I | komolyan. Mentől derültebb arca lett apámnak, az ő fehér szemöldei
3 I | Loránd két szeme olyan lett erre, mint a tűz. Látszott,
4 I | ebben a szobában van, meg lett volna halva.~Egyszer aztán
5 I | aztán csak még zavartabb lett erre.~Loránd azt mondta
6 I | emberi szabadság rajongója lett; mikor visszajött, éppen
7 I | ami addig történt, álommá lett.~A föld rengett az örömzajtól,
8 I | Szeretett. Boldogtalan lett. Meghalt.~Nem értitek ti
9 I | azután egészen világgyűlölővé lett.~Búskomorsága évről évre
10 I | évről évre gyógyíthatlanabbá lett; került minden szórakozást,
11 I | a gyermek nagyon kényes lett, érzékeny szívű; tizenegy
12 I | történt így. A csatáknak vége lett. Fiam visszatért.~Óh, nem
13 II | bemennünk, mert annál rosszabbul lett.~Végre ő is engedett, s
14 II | elfogadni. De annak is csak az lett a vége, hogy megint belém
15 II | egy perec hiányzik. Hova lett? Ebből inkvizíció lesz:
16 II | visszfénye, de annak is vége lett, amint a folyosót elhagytuk.~
17 II | szorítottunk. Egészen jó kedve lett a fiúnak.~Azon bámultam
18 II | egy rugókon járó paróka lett volna.~– Ratsherr hát! Tanácsos
19 II | mintha mindig prelekción lett volna.~Iskolai bizonyítványainkkal
20 III | rám fogta, hogy lisztes lett az atillám, bizonyosan a
21 III | utoljára ennek is vége lett; Melanie húgom a további
22 III | láttam, hogy erre rossz kedve lett, s örültem, hogy lerázhattam
23 IV | hogy valamelyik templom lett volna, azt én nem tudom,
24 IV | volt. Hát a kriptából mi lett?~– Az most is kripta.~–
25 IV | likvidációnak holnap estig se lett volna vége, ő aztán sok
26 IV | férfiúnak, ki állomásától meg lett fosztva, állandó alkalmaztatást
27 IV | pohárból, mintha tiszta víz lett volna. És azok a borok valóban
28 IV | repült varjúban s a példává lett taligás lóban.~Topándynak
29 IV | volna azt napestig, akárhová lett volna tőle a szomszéd ház
30 V | hogy annak egyszerre vége lett.~Az anyafarkas fájdalmas
31 V | úgyhogy az embert is képes lett volna megcsalni.~Tehát ezért
32 V | megemeli az üstöt: mennyivel lett megint nehezebb?~Meg van
33 VI | ellenkezőleg most már komoly lett.~– Ejh, öreg! (Mikor komolyan
34 VI | amit én elmulasztottam. Mi lett belőlem?~– Pedig valami
35 VII | Henrik aludt: de ha ébren lett volna is, nem tudhatta volna
36 VII | penitenciás énekszóval. Hogy lett azután abból teljes életére
37 VII | kérdésemre felelni?~Hát hiszen mi lett volna könnyebb, mint elmesélnem,
38 IX | napot? Azt mondani: ha tied lett, vedd el; haszonbérbe ne
39 X | keresni bátyámat, akárhová lett a világban.~– És azután,
40 X | előttem, és olyan halavány lett. Szelídebben akartam volna
41 X | nagyanyám előtt kimondani, hova lett legkedvesebb fiuk!~Érik-e
42 XI | anyám egész ifjúi erővel lett volna megáldva: elöl ment,
43 XI | után, ki maga is oly fehér lett e pillanatban, mint ősz
44 XI | Loránd, hanem más.~– Ki lett volna?~– S nem tudná azt
45 XI | mármost.~Azt hiszem, ehhez lett volna is kedve; de próbálta
46 XI | van Loránd?~Milyen könnyű lett volna azt felelnem, hogy „
47 XI | nagyanyádnak meg nem mondod: hova lett. Másnak nem tiltotta meg,
48 XII | már olyan rekkenő meleg lett, hogy a múlt héten még csonttá
49 XII | eladott gyapjúnak az ára. Hova lett a többi?~– Hát gyere ide,
50 XII | a nő, s e percben olyan lett az arca összevont szemöldeivel,
51 XII | diák, te tintásujjú diák! lett volna csak megtöltve ez
52 XIII | fogamat!~Bizony azért nagy kár lett volna.~– De hát hogy szabadultatok
53 XIII | bizalmasabbá, sőt tartózkodóbbá lett a vélt háziasszony irányában,
54 XIII | rajta.~Hanem a vége mégis az lett a mulatságnak, hogy egy
55 XIII | hallgatag, komoly, fás ember lett, akivel nem lehetett többé
56 XIII | ellenkezése Áronffyval, s ha lett volna, rég megbocsátott
57 XIV | eltemetett ifjúból férfi lett, arca megnyúlt, a szakáll
58 XIV | szemből két vízben úszó szem lett. Akkor felugrott, feltaszította
59 XIV | kacagott. Tulajdonképpen nehéz lett volna megkülönböztetni,
60 XV | ajtót.~Topándy sóbálvánnyá lett bámulatában. Hogy Ciprának
61 XVI | elől.~– Hát az az ifjú hova lett? Nincs vele többé?~– Úgy
62 XVI | jól.~Loránd nagyon mélázó lett néhány nap óta.~Egyszer
63 XVI | üres körvonalra.~– Hová lett innen „az a” gyűrű?~Melanie
64 XVII | zárjelenetében.~– Milyen szép lett! Milyen angyal! Az én kedves,
65 XVII | Itt azután vidám, csevegő lett az asszonyság. Köszönte
66 XVII | tisztelt nejének.~Általános lett a zavar.~Csak Topándy maradt
67 XVII | ez ideig?~Melanie fehér lett, mint a fal.~Loránd nem
68 XVII | tőle rövid búcsút! De hová lett?~Loránd nem mozdult, hogy
69 XVIII| mutatnom, hogy milyen hadvezér lett volna belőlem. Nekem ma
70 XVIII| No, látod, hogy mégis lett volna belőlem hadvezér –
71 XVIII| Gyáliból egyszerre más alak lett; dignitásának fölemlítésére
72 XIX | kisleányból azóta nagyleány lett, – és még mindig az én helyemet
73 XIX | lakunkban, míg felnőtt hajadon lett.~Pedig Pozsony víg, zajos
74 XX | Nagyon hasztalan fáradság lett volna tőlem a nők előtt
75 XX | találkozásunknak.~Egyre talányosabb lett előttem ez összejövetel.~
76 XX | Loránd éktelenül dühös lett.~– A kaszakő üssön meg minden
77 XX | mindenki körénk, s azután lett olyan lárma, hogy én most
78 XX | Mintha mindenki egyszerre ki lett volna józanulva, s az első
79 XX | szántam, utolsó fejezet lett volna az ő életében; – ami
80 XX | életében; – ami nagy kár lett volna nem őérte, de énvégettem; –
81 XXI | mind csak egy nehéz álom lett volna, melyből csak a férfikor
82 XXI | születve: egészen más emberré lett, mint volt tegnap. A tegnapi
83 XXI | azzal ajtót nyitott, s ő lett a harmadik nevető alak mellettük.~
84 XXII | ki holmi pörös egyezséget lett volna itt létrehozandó Sárvölgyivel,
85 XXII | láthatlan kéz.~– Ugye nagy fiú lett ebből a Dezsőből, nagysád? –
86 XXII | gyáva magaviselete miatt lett lehetetlenné.~– Gyáva magaviselet
87 XXII | arca egyre meghatottabb lett, elkomolyult, gyakran Lorándra
88 XXIII| leányra nézve csak gúny lett volna, ha szívének bálványa
89 XXIII| monda neki:~– No, ugye nem lett semmi baj belőle?~– Nem
90 XXIII| helyét.~– Milyen szép férfi lett! – magasztalja Fromm nagymama.~–
91 XXIII| nézze, kedves fiamuram! Nem lett belőle semmi, fuit negligens!
92 XXIII| Egy archivarius! Aztán mi lett belőle: maradt asinus! Quantus
93 XXIV | eksztázisába meríteni képes lett volna, keserű szenvedéllyé
94 XXIV | Eszerint Melanie mégsem lett az ő neje? – szólt Loránd. –
95 XXIV | Ok nélküli vakmerőség lett volna. Azok, akik ott tanyáznak,
96 XXV | már, hóhér?~Kiáltani hiába lett volna. Künn a leglármásabb
97 XXV | menekült, hogy feleségemmé lett, azok odaát halálos bosszút
98 XXV | azonban unokahúga feleségemmé lett, új végrendeletet írt, s
99 XXVII| napnak álmatlan éjszakája lett.~Bezártak már minden ajtót
100 XXIX | egykerekű járművét, s nem lett volna ildomos vállalat egy
101 XXIX | testén egy perc alatt faggyá lett a veríték. A láz összevacogtatá
102 XXX | figyelt, és aztán oly csüggedt lett utána, hogy mégsem az jő.~
103 XXXI | arca egyre viaszsárgább lett.~Még egyszer fölemelte szemeit.~
104 XXXI | redő eltűnt arcáról, sima lett az, mint a márvány, és nyugodt,
105 XXXI | végét pecsételte be, nem lett feladva: nem előzheté meg
106 XXXI | két anyának ez tanulmánya lett. Amit néhol Loránd csak
107 XXXII| Loránd jó katona volt.~Az lett volna bizonnyal bármely
108 XXXII| harc különben is gyönyör lett volna rá nézve; – hát még
109 XXXII| Vakmerőségéről hírhedett lett, hőstetteit megénekelték,
110 XXXII| kimentem szántani, vetni.~Lett belőlem jó parasztember.~
|