Fezejet
1 I | Falura megyünk! Ez nekünk is kedves hang volt. Odafutottunk
2 I | kiviszik falura.~Volt egy kedves szép falusi jószágunk, nem
3 I | elbeszélte neki, milyen hű, kedves, szerető neje van itthon,
4 II | II. A csereleány~Egy kedves ősi jó szokás dívott akkor
5 II | azután egymásért kicserélik.~Kedves, gyöngéd, asszonyszív-szülte
6 II | Megvallom, hogy valami kedves keserűséget ízleltem abban
7 II | Ez nem nevelte bennem a kedves előérzetet.~Hát még a „mea
8 II | minden kitelik!~Szegény, kedves, jó Fánny! Így haragudtam
9 II | lementünk a sütödébe.~Valami kedves hely az: már messziről elárulja
10 II | beíratási díj tesz tíz forintot.~Kedves nagyanyám el volt ragadtatva
11 II | vele soha.~Mikor e nagyon kedves és előzékeny férfiú lakását
12 III | neki: „Az ön egészségére, kedves Melanie húgom!”~A vér fejem
13 III | csereképmásom elindult az én kedves otthonom felé; én magam
14 IV | van Topándynak.~– Az én kedves vendégeim! – szólt Topándy,
15 IV | nagy rézkalitka.~– Ez az én kedves madaram – szólt a szép hölgy
16 VI | nevettek.~– Úgy segéljen, kedves fiú ez a Dezső – szólt Pepi. –
17 VI | belőlem?~– Pedig valami kedves meglepetéssel is vártalak –
18 VI | nevemben, s azt odaviszi a kedves jó mamának, s elolvassa
19 VI | még soha életemben.~Óh, én kedves, egyetlen anyám! Te szent,
20 VII | követni, ahogy megígértem kedves jó nagymamádnak. Óh, az
21 VII | hozzám jóakaratú mondatait:~– Kedves Dezidér, ne légy megrémülve
22 VIII | belépett szobájába. Ez igen kedves állatja volt az asszonyságnak:
23 VIII | tudniillik a papagáj.~– Nos, kedves – szólt Bálnokházy úr – ,
24 VIII | No, majd megtanulja. Hát, kedves, tudja-e már, hogy az országgyűlés
25 VIII | fogja annyiban érdekelni, kedves, hogy a sok jó táncos hazamegy.
26 VIII | bajosan fog itt maradhatni, kedves. Neki ugrani kell.~– Mit
27 VIII | másnak, csupán kegyednek, kedves. Ahogy egymással megegyeztünk.
28 VIII | ügyére céloz ön?~– Arra, kedves, és még egyebekre is, amiket
29 VIII | most magával elhitetni, kedves, hogy ne Gyálira legyen
30 VIII | mindig, hogy kegyed életét, kedves, mentül kellemesebbé tegyem.
31 VIII | kegyed nagyon jól tudja, kedves. Az embernek első dolga
32 VIII | óra itthon ne találja a – kedves rokont.~Hermine nagy tüntetéssel
33 VIII | szárazon maradt bőrrel.~– No, kedves Dezső, most már te is eredj
34 X | Rövid volt, ennyiből állt:~„Kedves Öcsém!~El vagyok árulva,
35 X | menekülnöm kell; vigasztald meg kedves szülőinket! Isten veled.”~
36 X | válaszolt a nevelőnő.~– Hát kedves asszonynéném?~– Ő elment
37 X | mellemen, válaszolék:~– Kedves urambátyám, Loránd elhagyott
38 X | jöttél utánam?~– Tudod, kedves Loránd, mikor hazulról eljöttünk,
39 X | énrajtam?~– A becsületedet, kedves bátyám.~Loránd megdöbbent
40 X | vállára hajtottam fejemet.~– Kedves Loránd, te megharagudtál
41 X | akartam volna szólni.~– Kedves Lorándom, kedves bátyám!
42 X | szólni.~– Kedves Lorándom, kedves bátyám! El tudnád te felejteni
43 X | sors egy gyermek kezére.~– Kedves bátyám! – Többet nem bírtam
44 XI | válaszolt ez anyai kitörésre:~– Kedves asszonyhúgom, e kérdést
45 XI | bátyádra. Segítettél neki. Kedves fiam. – Így suttogott folyvást
46 XI | őket ezerszer.~– Tudom, kedves anyám.~– Óh, mondd sietve,
47 XI | hol van!~– Jó helyen van, kedves anyám – vigasztalám én,
48 XI | meg neki, hol van Loránd. Kedves „egyetlen” fiának nevezett;
49 XI | elkezdte fejemet simogatni.~– Kedves Dezső.~Egyet rántottam a
50 XI | magamtól.~– Dehogy vagyok én „kedves Dezső”. Nevezz „infámis,
51 XII | ágy alá, akinek az élete kedves! – kiált az ajtóban megállva;
52 XIII | jókedvvel elnevette magát. Olyan kedves volt, olyan természetes,
53 XIII | mutatá, hogy ez volt célja.~– Kedves öcsém – szólt Topándy, két
54 XIII | fiatal koromban egy igen kedves barátom, rokonom, akivel
55 XIII | jegyzette el mátkáját, ki igen kedves, szép, szelíd leányka volt.
56 XIII | hogy e felebarátunknak kedves, szerető családja van: ha
57 XIV | gyerek jön a házhoz. Egy igen kedves rokonomat, akivel olyan
58 XIV | pedig ma semmi se lesz, kedves Cipra, mert ma gabonát kell
59 XIV | bajod lesz velem eleinte, kedves Ciprim, mert én oly ügyetlen
60 XIV | tudakozásra:~– Csak azért nem, kedves Ciprim, mert a többit lefoglalták
61 XIV | felfedezéssel. Egy régi kedves, aki szép ember, kitűnő,
62 XV | bennünket.~– Zárkózzál be jól, kedves Cipra, ha félsz.~– Zárkózhatom –
63 XVI | mindennel elhalmozza, ami nőnek kedves, mintha tulajdon leánya
64 XVI | Jöjj, játszd el nekem az én kedves nótámat a cimbalmon! Olyan
65 XVII | már nem ismer tán többé, kedves Loránd?~Óh! Loránd is nagyon
66 XVII | lett! Milyen angyal! Az én kedves, egyetlen, imádott Melániám!
67 XVII | hiszen, ami nincs, az lehet, kedves Loránd, ugyebár?~– „Loránd!” –
68 XVII | Igen: ő Áronffy Loránd, kedves rokonunk. S te sem ismertél
69 XVII | fogok sokáig terhére lenni, kedves urambátyám. Szállva itt
70 XVII | mulatnom.~– Igen?~– Remélem, kedves urambátyám, nem fogja tőlem
71 XVII | lakóiról van szó.~– Kegyed, kedves bátyám, még mindig oly tréfás
72 XVII | istentagadó, akarta mondani, kedves húgom, ugye? Valóban keveset
73 XVII | S fut előle, amerre lát, kedves húgom, ugyebár?~– Nem, nem,
74 XVII | őnagysága.~– Ne értse félre, kedves bátyám, mostani eltávozásunkat;
75 XVII | annak vállára támaszkodva.~– Kedves urambátyámat akarom fölkérni,
76 XVII | Loránd a mondatot.~– Hol van kedves barátnéd, Melanie, az a
77 XVII | barátnéd, Melanie, az a kedves szép teremtés? Végy tőle
78 XVII | Hiszen majd találkozunk még a kedves gyermekkel – szólt Bálnokházyné,
79 XVII | el ne menjen.~– Nos hát, kedves Loránd, nem fog tőlünk búcsút
80 XVIII| menekültél, midőn üldöztek, kedves Loránd öcsém; különben nincs
81 XVIII| barátaik irányában.~– Jó napot, kedves Loránd! – szólt vidám, kedélyes
82 XVIII| menyasszonyának. Óh, milyen kedves ember ez a Gyáli Pepi! Igazán
83 XVIII| hogy a hold, bármilyen kedves és költői tünemény, a nap
84 XIX | és azt mondtam neki:~– Kedves Fánny, emlékezel-e Jákob
85 XIX | rólunk.~Én megszorítám a kedves lyán kezét; elismertem,
86 XX | félrevontam őt egy szögletbe.~– Kedves bátyám. Anyánk és nagyanyánk
87 XX | ingerülten.~– Csak csendesen, kedves Loránd! Nem követtem el
88 XX | igazságomból.~– De hát, kedves Loránd, bánt tégedet az,
89 XX | szorongatta kezét.~– Óh, kedves Loránd…~Loránd azonban megfogta
90 XXII | Sárvölgyivel, s minthogy Gyálit te, kedves barátom, manu propria expediáltad
91 XXII | Régi dolgok már ezek, kedves öcsém – szólt fitymáló hangon
92 XXII | egyszerre.~– Megálljon csak, kedves öcsém – szólt közbe Bálnokházyné –,
93 XXII | Kétségtelen az az azonosság, kedves jó rokonom, miután e két
94 XXII | talán Gyálihoz nem is lesz kedves dolog nőül menni ily botrány
95 XXII | a te jó őrzőangyalod, a kedves Fánny, közbe nem jő, meg
96 XXII | Üdvözöljék nevünkben is a kedves Ciprát és a kedves Fánnyt.
97 XXII | is a kedves Ciprát és a kedves Fánnyt. Mi e derék lyánkákat
98 XXII | másiknál egy kiflit. Agyő, kedves Loránd! Agyő, kedves Dezső!~
99 XXII | Agyő, kedves Loránd! Agyő, kedves Dezső!~Azok karöltve távoztak
100 XXIII| volnál már más! De nézze, kedves fiamuram! Nem lett belőle
101 XXIII| mondta neki:~– Lépj be, kedves ángyom, ebbe a házba, ahonnan
102 XXIV | Tekintetes Topándy úr kedves öccsével, Áronffy Loránddal
103 XXIV | van önnek lelke?!~A mi kedves barátunk meg nem foghatta,
104 XXIV | roppant sok tréfa sült ki a mi kedves barátunkra, amit a Hohenstein,
105 XXIV | történt tovább.~– Tehát, kedves öcsém, attól a gondolattól
106 XXIV | mikor azt mondta leányának: „Kedves Melanie, nyakig estünk az
107 XXIV | Aztán elvégre Sárvölgyi igen kedves ember.” – Aztán bizonyosan
108 XXVII| nyájasan: „No, fiacskám, kedves purdém, voltál kertben?
109 XXX | a felolvasott szavakra:~„Kedves Anyám!~Annyi bú, annyi fájdalom
|