Fezejet
1 I | I. Dezső naplója~Én voltam akkor
2 I | hideg van. Aludjál, kis Dezső!~Amint azután egy közbülső
3 I | torzulatával arcán nyögé:~– Óh, Dezső, ne kínozz! Ne kínozz ezzel
4 I | rá: – Bolond maga, kicsi Dezső. Azért, mert – nincs neki
5 I | hozzánk.~– Nem fáradt el, Dezső úrfi? – kérdené. – Felülhetne
6 II | mondja: „Nem látom én magát, Dezső úrfi, többet.” És én eddig
7 III | amit én titkolni akartam.~– Dezső éppen annál az úrnál fog
8 VI | segéljen, kedves fiú ez a Dezső – szólt Pepi. – Meglásd,
9 VI | rendre utasíttatni.~– Bizony, Dezső pajtás, neked is azt mondom
10 VI | leégett gyertya.~– Szervusz, Dezső – monda jószívűleg. – Ugyan
11 VI | elmaradtam.~– Jó volna, Dezső pajtás, de látod, a gyertyánk
12 VIII | be hozzá, hanem az öccse, Dezső. Véletlenül találkoztak
13 VIII | kell lennem.~– Eredj fel, Dezső, kérlek, a nevelőnőhöz,
14 VIII | tanácsosné egyedül megy.~Dezső kedvetlenül sompolygott
15 VIII | női kísérő dolgában.~Amint Dezső becsukta maga után Loránd
16 VIII | Kire?~– Itt van az öcséd, Dezső.~– Dezső? – Lorándnak a
17 VIII | Itt van az öcséd, Dezső.~– Dezső? – Lorándnak a szíve elfacsarodott; –
18 VIII | Éppen nyitotta az ajtót Dezső.~Elmondta, hogy a nevelőnő
19 VIII | írott táncrendet; hanem azt Dezső az úton eltépte. Eltépte
20 VIII | hogy mit akar a másik.~– Dezső lesz oly szíves, hogy számunkra
21 VIII | melyik papírra lesz írva.~Dezső kilépett.~– Nem szabad neki
22 VIII | a két név – szólt Gyáli, Dezső elé tartva a kalapot. –
23 VIII | tűzbe! – monda neki Gyáli.~Dezső a két lilaszín papírdarabot
24 VIII | fiatalember neveit felírta. Dezső észrevétlenül felcserélte
25 VIII | mondá neki:~– Köszönöm, Dezső.~Megköszönte neki ezt a
26 VIII | maradt bőrrel.~– No, kedves Dezső, most már te is eredj haza –
27 VIII | ahová te nem jönnél velem.~Dezső kedvetlenül nyúlt sipkája
28 VIII | öccsét el akarta távolítani.~Dezső szomorúan kullogott haza.~
29 X | indulat zaklatta hangon.~– Dezső! Te még gyerek vagy.~– Tudom.~–
30 X | vonulni.~– Hallgass rám, Dezső – szólt Loránd elfásultan. –
31 XI | marad – monda nagyanyám –, Dezső pedig velünk jő.~Anyám e
32 XI | elszörnyedtek e szavamra.~– Dezső! Tréfát akarsz-e velünk
33 XI | mi fogjuk őt elárulni?~– Dezső! – szólt anyám azon szelíd,
34 XI | fejemet simogatni.~– Kedves Dezső.~Egyet rántottam a vállamon,
35 XI | Dehogy vagyok én „kedves Dezső”. Nevezz „infámis, rossz,
36 XI | eredj innen!~– Megállj, Dezső! – szólt ekkor Fánny elém
37 XIII | bohókás csereleánykáé; valaha Dezső mutatott neked hasonló írást
38 XVII | kötelezettségét. Élete végéről egyedül Dezső fog értesülni, s a két anya
39 XVIII| való körülmény volt hátra. Dezső megteheti azt, hogy a végzetes
40 XVIII| szíve nagyot dobbant. Ez Dezső!~Nem kapta volna a levelet?
41 XVIII| fölkeresni, nem az öccse volt, Dezső, hanem – Gyáli.~Gyáli Pepi
42 XVIII| Az öcsém is ott lesz: a Dezső gyerek.~– Ah! A kis Dezső?
43 XVIII| Dezső gyerek.~– Ah! A kis Dezső? Az a kis kuruc fiú? No,
44 XIX | hogy mi örülni tudunk. Óh, Dezső, itt nem lehet menyegző
45 XX | megzavart vele.~– Te Áronffy Dezső vagy? – monda, s két kezével
46 XX | a fogadását. Jól teszed, Dezső! Ki mit kimondott, legyen
47 XX | Fánny fogta meg kezemet.~– Dezső – kiálta eliszonyodott arccal
48 XXI | Hát mit csinálsz? – kérdé Dezső, éppen úgy elbámulva, ahogy
49 XXI | házasodni indulj – énelőttem!~Dezső Loránd nyakába borult, most
50 XXI | meg te. – Szegény lovak!~Dezső nem mert ez örömhírrel maga
51 XXI | boldogságnak.~Az egész úton Dezső alig vehette szavát, de
52 XXI | az az úr?~– Az az öcsém, Dezső, nagyon jó fiú. Csókold
53 XXI | parancsoltatott magának kétszer; Dezső megkapta a csókot.~– Most
54 XXI | Jön-e még ide vissza valaha?~Dezső már annyit tudott Loránd
55 XXI | nevetéssel vegyest: Topándy és Dezső jöttek hozzá; Loránd szétfújta
56 XXII | megérkezni – tevé hozzá Dezső.~Cipra a folyosó túlsó végéről
57 XXII | nevetni. Vedd a kalapodat, Dezső, elég szépen kicsípted magad
58 XXII | Nem is mondtam még neked, Dezső. Bálnokházyné és leánya
59 XXII | náluk nélkül – viszonzá Dezső közönnyel –, de nem bánom,
60 XXII | egy szót is. Úgy látszik, Dezső sem járt utána, hogy gyermekkori
61 XXII | Ha van bátorságod hozzá.~Dezső eleinte húzódozott a látogatástól,
62 XXII | a kalapodat, és menjünk!~Dezső elszánt léptekkel indult
63 XXII | neked. Tudod-e azt, hogy Dezső oly szakasztott mása annak
64 XXII | éppen úgy, mint ő.~– Csitt! Dezső nem tud erről semmit.~–
65 XXII | közül: – a pokol létezését…~Dezső visszatért.~– Nézz körül
66 XXII | hárman nevettek, utoljára még Dezső is; pedig ő nem tudta még,
67 XXII | merev tekintetében, melyet Dezső arca igéze meg.~– Testvérem,
68 XXII | igéze meg.~– Testvérem, Dezső – szólt Loránd elfogulatlan
69 XXII | közt foglalva helyet, míg Dezső Sárvölgyivel szemközt ült
70 XXII | Bálnokházyné, Melanie és Dezső. Milyen indiszkrétek ezek
71 XXII | vagyunk az emlékeinkhez. Dezső meg nem foghatta, micsoda
72 XXII | Tisztelt nagysádtok! – szólt Dezső hideg nyugalommal. – Az
73 XXII | azt már nem szeretjük.~Dezső pedig folytatá az elkezdett
74 XXII | be ártatlan gyerek ez a Dezső! Egyébiránt nem is sejti,
75 XXII | állításom helyes – feleselt Dezső –, miután egy nagylelkű
76 XXII | a nagylelkű nemtő, kinek Dezső nevezte, s az a könnyelmű
77 XXII | amerikai párbaj sorsjegye volt.~Dezső nem vette észre, hogy Sárvölgyi
78 XXII | rajtuk.~– Igenis – szólt Dezső Bálnokházynénak válaszolva –,
79 XXII | papírt, amilyenről szó van.~Dezső csendesen vette elő tárcáját,
80 XXII | pamlagról, s az ablakba vonult.~Dezső is felállt erre székéről,
81 XXII | is ülve marad, s folyvást Dezső arcán függ tekintete. A
82 XXII | Nincs – felelt meg magának Dezső. – Ez ember az utolsó napig
83 XXII | egy galvanizált halotté. Dezső azt hivé, a nagy részvét
84 XXII | kérdezé „És megölte őt?”~Dezső magas tekintettel nézett
85 XXII | ragadá meg, mint a mesemondó. Dezső ez indulat hevítette arccal
86 XXII | Annyi bizonyos, hogy mikor Dezső a nagyságos asszony kérdésére
87 XXII | Bizony megölted volna te azt, Dezső pajtás, ha szerencsédre
88 XXII | ítélő bírám, uram – szólt Dezső, egyenesen Sárvölgyihez
89 XXII | megakadályoztam – szólt Dezső, anélkül, hogy megzavarodnék
90 XXII | otthon is várnak reánk.~Dezső helyén találta visszaadni
91 XXII | kedves Loránd! Agyő, kedves Dezső!~Azok karöltve távoztak
92 XXII | fölött azután elregélte Dezső Topándy előtt, miket mondott
93 XXII | Te könnyezesz? – kérdé Dezső.~– Hova gondolsz? A homlokom
94 XXIII| Nálam végeztünk már.~Dezső nem kérdezte, hogyan végeztek,
95 XXIII| joga volt.~Nem is sejtheté Dezső, hogy a „végeztünk” szó
96 XXIII| mennyi idő múlt el ezóta.~Dezső ejtett ki előtte annyit,
97 XXIII| Aközben igen jó iskola lesz Dezső házassága. Ő elveszi Fánnyt.
98 XXIII| Fromm mama Pozsonyba.~Miután Dezső megkérte Fánny kezét, úgy
99 XXIII| zsivánnyal küzdött meg? Dezső úrfi írta.~– Nem, öreg,
100 XXIII| nem látták volna egymást Dezső nagyanyjával!~– Tehát mégis
101 XXIII| megcsókoltál – enyelg vele Dezső, ragyogó szemébe tekintve.~–
102 XXIII| tekintetes asszony lesz.~Dezső számára még az öröm is fenn
103 XXIII| az érettebb fiatalsággal.~Dezső részéről Loránd volt a násznagy.~
104 XXIII| Hanem ez indítvány mind Dezső anyja, mind Fánny részéről
105 XXIII| falusi magányukban töltsék: Dezső onnan is eljárhat hivatalos
106 XXXI | falusi lakot újra rendezték: Dezső átköltözött a városba, átengedve
107 XXXI | minden temetve a föld alá.~Dezső annyi kedveset tudott regélni
108 XXXI | amikor meg fognak érkezni.~Dezső benn maradt a városban Lorándot
109 XXXI | mutat, és nem tud szólni. Dezső válaszol helyette.~– Nejét
|