Fezejet
1 I | és gyöngéd arcú, mint egy leány.~Még most is csak őróla
2 I | gyermeke maradt, egy fiú és egy leány.~A leány tizenhat éves volt,
3 I | egy fiú és egy leány.~A leány tizenhat éves volt, igen
4 II | perecekből, miket az a vakmerő leány erővel elém rakott, a zsebembe
5 II | azután nevetett ki érte.~Ez a leány mégis csak azért született,
6 II | hogy ez a rendkívül vakmerő leány, amíg ebben a sötétségben
7 II | szavakat, s amint ez a gonosz leány fejét mindannyiszor megrázta,
8 II | S még hozzá ez előtt a leány előtt!~Henrik egy fejjel
9 III | tudott zongorázni, mint más leány kilencéves korában. Én igen
10 III | venni az utazóktól.~Az a leány, ki helyemet elfoglalni
11 XI | letéve: úgy viseld gondját!~A leány égő lelkesüléssel nézett
12 XIII | kérdésre; pedig szegény leány annyira az elejétől kezdve
13 XIII | nap spektrum elméletét, a leány felsóhajtott, s hirtelen
14 XIII | neked az olvasni tudás?~A leány összetette keblén kezeit,
15 XIII | meg tudja neked adni?~A leány felmutatott az égre.~Topándy
16 XIII | vennie, hogy ez a szegény leány mennyire ragaszkodik hozzá
17 XIII | Igazán úgy nőtt fel ez a leány minden ismeret nélkül?~–
18 XIV | XIV. Két leány~Nyolc év telt le az időből.~
19 XIV | a tükör felé fordult.~A leány is együtt nevetett vele.
20 XIV | megölelve a tőle elfordult leány derekát. – Ma az ebéddel
21 XIV | elmenni.~Az újon érkezett leány semmi elfogultságot sem
22 XIV | elkontárkodom; de mikor leány leányt szid, az még jólesik.
23 XIV | még csak most kezd el – leány lenni.~Vacsorakor már úgy
24 XIV | szereti azt, hogy van egy leány a háznál, kinek jelenléte
25 XIV | semmiségen mennyit tud két leány nevetni együtt!~S ezer még
26 XIV | szólt Loránd, megsimogatva a leány gömbölyű állát, mintha egy
27 XV | halálos ellenség mátkája ez a leány! Azé az emberé, aki miatt
28 XV | álomképpen sejtve: ez a leány képes volt arra, hogy azt,
29 XV | Cigányleány volt, pogány leány volt, szerelmes leány volt.
30 XV | pogány leány volt, szerelmes leány volt. Az örökölt hajlam,
31 XV | ablaktársalgás is elmaradt.~A két leány kezet szorított, jó éjt
32 XV | hajolt, ismét átnézett. A leány folyvást imádkozott. Mikor
33 XV | Mikor aztán elvégezte a leány az imádkozást, rányitott
34 XVI | nem voltak erősek; okos leány volt; hanem annyit bevallott
35 XVI | füstgomolyt fútt tréfásan a leány arcába: hadd szokjék hozzá,
36 XVI | is itt a koporsó a zöld leány alatt.~– Ah, hiszen te nem
37 XVII | kastélya tornácán volt a két leány társaságában, midőn Loránd
38 XVII | másik oldalán, mit azonban a leány nem tett, hanem anyja karjába
39 XVIII | Nem Melanie az egyedüli leány a kerek földön.~– Úgy is
40 XVIII | sejté, hogy az ifjú két leány közül válogat, azt nem gyanítá,
41 XVIII | együtt sétált vele.~Szegény leány! Mindent elfeledett, mindent
42 XVIII | visszajön? – kérdé gyermetegen a leány.~Loránd olyan kegyetlen
43 XVIII | s még ócsárolta azt más leány szeme előtt! Hát mind így
44 XVIII | helyre juttatva.~– Mégis jó leány vagy te, Cipra! – szólt
45 XVIII | gyöngéden megveregetve a leány hátát.~– „Mégis?”~Aztán
46 XXI | is.~– Nem abból – szólt a leány suttogva és elpirulva. –
47 XXI | Cipra felől, hogy a szegény leány minden kérdésére szívesen
48 XXI | el neki a mosdóvizet.~A leány arcán látszott a gyöngéd
49 XXI | áll a gyilkos. A zöldruhás leány pedig még mindig védi. –
50 XXI | Önként is jött neki.~Szegény leány: olyan kevés elég volt neki,
51 XXII | Helybenhagyta bátyja választását: a leány szép, természetes, jókedélyű,
52 XXII | gyöngéden megcsókolta a leány kezét. A leány nem tudta,
53 XXII | megcsókolta a leány kezét. A leány nem tudta, hogy szégyenelje-e
54 XXII | gondolt olyasmit a szép leány, hogy bizony talán Gyálihoz
55 XXIII | könnyen véghezmehetett; ő a leány fogadott apja, Lorándnak
56 XXIII | arra, hogy ez a szegény leány őt egész lelkével szereti,
57 XXIV | megvan. A kisasszony se nem leány, se nem asszony. A kárral
58 XXIV | Topándy haraggal. – Az a leány, akit úgy szerettem, kit
59 XXIV | érzek lelkemben. Ez a leány nagy helyet foglalt el abban.
60 XXIV | asszonyt. Ha nincs szíve, a leány lássa: legyen neki több!
61 XXVI | szerelem felől beszél: s melyik leány nem hiszi, amit beszél?~
62 XXVI | kisasszony maga még. Sok leány szemébe, sok asszony szemébe
63 XXVI | egyik, milyen a másik. A leány szeme bújik, bújik a szempillák
64 XXVI | keresne valakit. Mikor a leány azt mondja tréfából: én
65 XXVI | asszony volna, mosolyogna. Leány bizony maga még, nagyságos
66 XXVI | szép kisasszony. Amely leány hamar pirul, sokat búsul,
67 XXVI | sem szólok még?”~Szegény leány, míg szíve tele volt ábrándos
68 XXVI | veszed nőül?~– Mert derék, jó leány.~Topándy fejét rázta.~–
69 XXVII | A szegény, elhanyagolt leány csak érzi, de nem tudja
70 XXVII | aki meghallja. Szegény leány! Nem is sejtette azt, hogy
71 XXVII | órában, hogy a szenvedő leány ily némán térdepelt a minden
72 XXVII | szenvedély forró köde elfogta a leány agyát.~Szíve úgy dobogott,
73 XXVIII| hallható, elfulladt hangon a leány.~– Mit akarok? – suttogá
74 XXVIII| Kandúr, egyik kezével a leány karját szorítva, másikkal
75 XXVIII| rabló, kirántott kését a leány mellének szegezve.~Cipra
76 XXVIII| ordítá a rabló, kését a leány keblébe döfve.~Cipra hirtelen
77 XXVIII| sietett Cipra segélyére.~A leány egyre küzdött a rablóval,
78 XXVIII| Cipra kezét megfogva. A leány elfulladt hangon monda:~–
79 XXVIII| Sötét volt, nem láthatá.~A leány odaroskadt a falhoz.~Loránd
80 XXVIII| Nem nagyon – szólt a leány –, nézze, csak eddig ment
81 XXVIII| Menjen! Menjen! – rebegé a leány. – Gondoljon a maga védelmére!
82 XXVIII| a vértől bugyogó sebet a leány keblén betömje. – Feküdjél
83 XXVIII| magasra! Fáj-e nagyon?~A leány nyakában egy hajból font
84 XXVIII| Ne bántsa azt – rebegé a leány –, annak ott kell maradni,
85 XXVIII| alja.~– Loránd! – szólt a leány lihegve. – Hagyjon engemet!
86 XXIX | át.~Mint mikor éjjel egy leány szemközt találkozik a kísértővel.
87 XXIX | fájdalmasabban.~Mint mikor egy leány keblébe kést döfnek.~Azután
88 XXX | volt egyedül a sebesült leány mellett.~– Hol van Loránd? –
89 XXX | hogy neked orvost hozzon.~A leány felsóhajtott.~– Ha későn
90 XXX | én jobban tudom – szólt a leány sebláztól hevülten. – Én
91 XXX | szólt Topándy, megfogva a leány kezét.~És akkor a leány
92 XXX | leány kezét.~És akkor a leány úgy kulcsolá öt ujját Topándy
93 XXX | elmondta előtte az Úr imáját.~A leány áhítattal rebegte azt utána.~
94 XXX | Naplemente ez? – suttogá a leány.~– Nem, leányom, napfelkölte.~–
95 XXX | messze” leszek én – sóhajta a leány égő ajakkal.~Olyan hosszú
96 XXX | még izgatottabbá tette a leány képzelődését.~„Hátha valami
97 XXX | volt az, a szolgabíró.~A leány megrettent e férfi láttára.
98 XXX | ott térdelt az ateista a leány ágya mellett, midőn megérkezett
99 XXX | meg neki a „Credo”-t.~A leány hálateljesen tekinte rá.
100 XXX | beleegyezel-e?~A szegény leány eltakarta mindkét kezével
101 XXX | fájdalmasan szorítá kebléhez a leány kezét, midőn ez azzal vádolta
102 XXX | szomorú szemrehányással a leány. – Most mondja már, tied
103 XXX | elmondja, amit irántad érez.~A leány arcán egy futó villáma vonult
104 XXX | felszakadt keblén, s ahogy a leány csókjai elboríták a szeretett
105 XXX | a szegény „zöldruhás” hű leány!~És midőn utolsó csókját
|