Fezejet
1 I | sokat gondolkoztam rajta, milyen nagyon szerethetik az angyalok
2 I | szokatlanul felhangolt kedélyét.~– Milyen jókedved van ma, édes fiam!~–
3 I | apánkhoz, kezet csókolni érte; milyen boldoggá tett bennünket
4 I | virágos kertünknek odakinn? Milyen nagyra megnőhetett már azóta
5 I | bejárni az erdőt, a nádast, milyen szép zöld nyakú vadkacsákat
6 I | azokat délre megsütjük!~Óh, milyen jó lesz!~Nagyon sokáig nem
7 I | számomra hozott tarisznyájában. Milyen rosszul esett az nekem;
8 I | mondta; elbeszélte neki, milyen hű, kedves, szerető neje
9 I | szerető neje van itthon, milyen két szép fia! Hogy tudja
10 I | világnak, hogy „Nézzétek, milyen derék szép fiam van! Vitéz,
11 II | nem foglalkoztam: „Vajon milyen lehet az a gyerek, akiért
12 II | közeledő szemébe legelőbb.~– Milyen óriási vesztőhely! – mondám
13 II | előérzetet.~Hát még a „mea filia” milyen fog aztán lenni!~Olyan házat,
14 II | az álomért! Pisze angyal! Milyen tréfás álmai vannak az embernek.~
15 II | szólt hozzám Márton –, milyen kész péklegény lenne belőle.
16 II | azzal, hogy a hegedűben milyen Paganini, a nyelvtudásban
17 II | Paganini, a nyelvtudásban milyen Mezzofanti, a festészetben
18 II | Mezzofanti, a festészetben milyen Buonarotti, a táncban milyen
19 II | milyen Buonarotti, a táncban milyen Vestris s a vívásban milyen
20 II | milyen Vestris s a vívásban milyen Toldi Miklós lettem időjártával, –
21 III | úriasan lakunk és élünk; de milyen vert szegénynek éreztem
22 III | hogy kezet csókoljak neki.~Milyen nagy türkázos gyűrű volt
23 III | tünemény kísért tova: óh, milyen messze elkísért!~Ő volt
24 III | velem, mintha nem tudom, milyen régi ismerősök volnánk;
25 VII | majd most megmutasd, hogy milyen cigány vagy!~Ez jobban esett.~
26 IX | A tizenhét éves agg~Óh, milyen szép ifjúnak lenni! Óh,
27 IX | szép ifjúnak lenni! Óh, milyen szép a tavasz! Tietek az
28 IX | Minek?~– Minek? Óh, istenem, milyen kérdéseket tesz ön? Azt
29 X | gondolkoztam azon, hogy milyen ostoba műszer ez a zongora;
30 X | volt legtöbb bajom. Ez is milyen lassan tud közeledni a tíz
31 X | iparkodott velem elhitetni, hogy milyen válogatott nevetséges tréfa
32 X | asztalra és zokogott.~Óh, milyen jól esett nekem, hogy így
33 XI | Kíváncsi voltam rá, vajon milyen arccal fogad bennünket.
34 XI | tehát tudod, hol van Loránd?~Milyen könnyű lett volna azt felelnem,
35 XI | nem tudta azt senki, hogy milyen rossz ember vagyok én, mint
36 XII | lelkem, tudja-e, hogy az milyen istentelen ember?~– Hisz
37 XIII | födél miattam rád szakad. – Milyen volt az a rabló? – szólt
38 XIII | cigány volt.~– Nem tudom, milyen volt – ismételé, kifejezéssel
39 XIII | értett mindezekhez. Pedig milyen bűbájos gondolat: mindent
40 XIII | fogva. Mennyi javammal élt, milyen sok szívességet tapasztalt
41 XIV | az embernek elébb, hogy milyen szót ád ki, s aki valószínűleg
42 XIV | Egész nap azon töprengett, milyen lesz az új ellenség megjelenése.~
43 XVII | felvonásának zárjelenetében.~– Milyen szép lett! Milyen angyal!
44 XVII | zárjelenetében.~– Milyen szép lett! Milyen angyal! Az én kedves, egyetlen,
45 XVIII | golyót” a homloka közepén.~Milyen kegyetlenek egy halálra
46 XVIII | utánajött menyasszonyának. Óh, milyen kedves ember ez a Gyáli
47 XVIII | meg kell mutatnom, hogy milyen hadvezér lett volna belőlem.
48 XVIII | szólt Loránd nevetve –, milyen szépen elfogtam az ostromló
49 XVIII | elkezdett pletykázni, hogy az milyen derék, szabadelvű ember;
50 XX | arról beszélnem, hogy az út milyen rossz ilyenkor az Alföldön,
51 XXI | szív is tavaszt érez belül.~Milyen szép ismét élni, boldognak,
52 XXII | is meg fogod látni, hogy milyen szóbeli védelmet tudok ügyvédileg
53 XXII | bizonyítá Bálnokházyné. – Milyen kicsiny volt még, mikor
54 XXII | Melanie-val együtt táncolt!~– S milyen féltékeny volt bizonyos
55 XXII | Bálnokházyné, Melanie és Dezső. Milyen indiszkrétek ezek a falusi
56 XXII | hogy tegnapelőtti kedvese milyen ünnepélyes piperével készült
57 XXII | addig nem mondta neki, hogy milyen szép. Érthetett belőle.
58 XXII | csodával mulattatá, hogy milyen különös az, hogy mikor még
59 XXII | voltak, s egy hét múlva milyen sunda bogyófüzérek vannak
60 XXII | Loránd nem nevetett rajta: – milyen feneketlen mély haragnak
61 XXIII | Dezsőt, alig lelik helyét.~– Milyen szép férfi lett! – magasztalja
62 XXIII | magasztalja Fromm nagymama.~– Milyen jó ember! – dicséri őt Fromm
63 XXIII | dicséri őt Fromm mama.~– Milyen okos ember! Milyen nagytudományú
64 XXIII | mama.~– Milyen okos ember! Milyen nagytudományú ember! – dicsekszik
65 XXIII | dicsekszik Fromm papa.~– S milyen izmos fickó! – szörnyűködik
66 XXIII | elragadtatva kiált fel:~– Óh, milyen boldog vagyok, én istenem! –
67 XXIII | akartam belőle csinálni. Milyen szép titulus! Egy archivarius!
68 XXIV | adni a katasztrófának. De milyen prózai kimenetel! Egy vőlegény,
69 XXV | fickó vagy. Lám, hozzám is milyen ügyesen be tudtál férkőzni.
70 XXV | Ahá! Most látom már, milyen okos ember vagy te!~– Ha
71 XXV | Látom már! Most tudom már, milyen bölcs ember vagy te. Óh,
72 XXV | bölcs ember vagy te. Óh, milyen okos ember vagy te, hallod-e!~–
73 XXVI | tette ismét ily boldoggá?~Milyen kevés elég, szegény leányoknak,
74 XXVI | szemébe néztem én már: tudom, milyen az egyik, milyen a másik.
75 XXVI | tudom, milyen az egyik, milyen a másik. A leány szeme bújik,
76 XXVII | mindennap jobban érezé, hogy milyen véghetetlen üresség lehet
77 XXVII | Hogyan végződik az? Óh, milyen rettentő szívfájdalom nem
78 XXVII | törd le az ágat!”~Nem. Nem. Milyen nevetség volna az; ha valaki
79 XXVII | nem enged alunni!~Pedig milyen könnyű volna megkísérelni:
80 XXVIII| lélekerő kell e merész tetthez! Milyen forró szív, milyen hideg
81 XXVIII| tetthez! Milyen forró szív, milyen hideg kéz!~Most e rémséges
82 XXVIII| te felveszed az enyimet; milyen szépek leszünk mind a ketten!~
83 XXIX | nem látszik a lobbanás.~De milyen hosszan tart ez!~Amíg el
84 XXX | áhítattal rebegte azt utána.~Óh, milyen szép az! Óh, milyen nagy
85 XXX | Óh, milyen szép az! Óh, milyen nagy mondások azok mind!
86 XXX | Micsoda erő az az „ámen”? Óh, milyen szép ez mind! – Harmadszor
87 XXX | utána, hogy mégsem az jő.~Milyen soká tud késni!~Pedig amilyen
88 XXX | közeledése a folyosón.~Óh, milyen boldog érzés ez!~Azon érzés,
89 XXX | az imának sikere van. Óh, milyen boldogok, akik ebben hisznek!~
90 XXX | sebet adá!~Ő tudta csak, milyen mélyen hatott be az!~A férfiak
91 XXX | egészet?~Hogyan szeretett? Milyen őrült volt? Milyen babona
92 XXX | szeretett? Milyen őrült volt? Milyen babona után indult? Mivel
93 XXX | egyetértett a gonosztevőkkel?~Óh, milyen iszonyú kétségek ezek!~És
94 XXX | segítségére érkeztem.~Óh, milyen jól esett Ciprának ez a
95 XXXI | ezen végiggondolt.~„Óh, milyen bölcs megoldása az életnek
96 XXXI | boldog nő a háznál.~Óh, milyen örömmel várták!~Kételkedhetett-e
97 XXXI | kik menyasszonyt várnak.~Milyen más az idők járása!~Egyszer
98 XXXII | Loránd ismét itthon van!~Milyen öreg emberek lettünk azalatt!~
99 XXXII | Mennyiszer hallottam tőle:~– Óh, milyen rossz emberek vagytok ti,
100 XXXII | engem úgy szerettek! Óh, milyen rosszat tettél velem, öcsém,
101 XXXII | elhoztál a csatatérről. Óh, milyen kegyetlenség volt tőled,
102 XXXII | mellettem virrasztottál! Óh, milyen hiábavaló munka volt tőletek
103 XXXII | mint haragszom én tirátok, milyen kiállhatatlan emberek vagytok
|