Fezejet
1 IV | az udvartelke tekintetes Sárvölgyi Nepomuk János úrnak, aki
2 IV | botránykoztattam meg e jó urat?~– Sárvölgyi úr nemrég egy szép nagy
3 IV | szokva.~Topándy kastélyától Sárvölgyi lakáig egy hosszú lóherés
4 IV | No, most már mehetünk.~Sárvölgyi háza abban nem hasonlított
5 IV | jeléül odatenyerelje: addig Sárvölgyi lakása, mint valami városi
6 IV | hogy azt az emberek lássák.~Sárvölgyi sokáig hagyta várakozni
7 IV | így kelle lenni – sóhajta Sárvölgyi. – Én különben Topándyt,
8 IV | szabtam magamra – szólt Sárvölgyi félrefordítva nyakát kegyesen. –
9 IV | találgatá a szeget a fején Sárvölgyi.~– Valósággal ott – bizonyítá
10 IV | erősíté a felvett álláspontot Sárvölgyi. – A buzgalom és serénység
11 IV | beleveszett a gazdasszony Sárvölgyi úrba.~– Mondtam ugye, hogy
12 IV | felelt kegyes megnyugvással Sárvölgyi úr.~– Üssön a kő a maga
13 IV | Boriska kiment szótlanul, Sárvölgyi úr maga vevé elő a kávéfőzőt,
14 XIII | maradok.”~– De hát mi ez a Sárvölgyi?~– Egy álszenteskedő, aki
15 XIII | jutott válaszfalnak ez a Sárvölgyi, aki már akkor is nagy hízelgő
16 XIII | lesz rábeszélned – a neve Sárvölgyi.”~…E szóknál felkelt Topándy
17 XIII | melyet éppen ma kaptam.~Sárvölgyi végigolvasá a levelet; én
18 XIII | Kétségen kívül – felelt Sárvölgyi –, ő maga is azt írja, hogy
19 XIII | kezedet felé most mindjárt!~Sárvölgyi bizonnyal állítá, hogy nála
20 XIII | lerázhatlan ellenségül.~Sárvölgyi esküdött, hogy nem tud e
21 XIII | Négy évig megálltam, hogy Sárvölgyi személye iránt tiszteletteljes
22 XVII | itt vagyok a szomszédban, Sárvölgyi úrnál, aki jószágunkat meg
23 XVII | házánál alkalmatlankodjam, ha Sárvölgyi elébb igen szívélyesen fel
24 XVII | hogy elkísér bennünket Sárvölgyi úr házához?~– Házáig – igazítá
25 XVII | Igen.~– Tehát Topándy és Sárvölgyi kijelentett viszálkodásban
26 XVII | Ezalatt elég sietve elértek Sárvölgyi küszöbéig. Itt megállt Loránd,
27 XVIII| jusson eszedbe: Melanie Sárvölgyi házában van most. Amilyen
28 XVIII| Természetesen! Az öreg Sárvölgyi már úgyis savanyú képeket
29 XVIII| halat és a rántott zsemlyét Sárvölgyi házánál jobban, mint Topándy
30 XXII | akarnak menni?~– Nem éppen Sárvölgyi kedvéért – szólt Loránd
31 XXII | most ezt a fiút odaviszed Sárvölgyi elé, hogy végigregéltess
32 XXII | visszafordult Loránd, míg Sárvölgyi lakáig értek, s kezével
33 XXII | kikapta tőle a magáét. Mikor Sárvölgyi került eléje:~– No, a nagyságos
34 XXII | halántékától a homlokán körül; még Sárvölgyi is előkereste e napra fecskefarkú
35 XXII | föltámadtál-e?” – Ez a kérdés volt Sárvölgyi merev tekintetében, melyet
36 XXII | azért meg fog bocsátani Sárvölgyi úr, ha öcsém kívánatának
37 XXII | Örülök a szerencsének – szólt Sárvölgyi oly szorongatott hangon,
38 XXII | Dezső nem vette észre, hogy Sárvölgyi arcán a rezes foltok hogy
39 XXII | játszottunk; tréfát űztem veled…~Sárvölgyi kékült, zöldült.~– Uram!
40 XXII | ifjúságért elég bűnhődés legyen?~Sárvölgyi remegve iparkodott magát
41 XXII | a véráldozatok sorában.~Sárvölgyi arca úgy vonaglott, mint
42 XXII | koporsóhoz: „Feküdjél bele!”~Sárvölgyi ajkai úgy rebegtek, mintha
43 XXII | fegyverből a baráti áldomást!~Sárvölgyi sápadtan emelkedék föl e
44 XXII | utolértem, torkon ragadtam…~Sárvölgyi ijedt hörgéssel rogyott
45 XXII | Bűnöm-e ez?~– Az istenért, Sárvölgyi úrnak valami baja van! –
46 XXII | Bálnokházyné.~És valóban Sárvölgyi oly sápadt volt: lábai alig
47 XXIII| látogatásra vonatkozik, amit Sárvölgyi házánál tettek együtt. Hogy
48 XXIV | ünnepélyességgel ment végbe.~Sárvölgyi nem sajnálta a költséget
49 XXIV | József úr menyegzőjére, tek. Sárvölgyi úr házához. Özv. Bálnokházy
50 XXIV | aznap éppen vasárnap volt. Sárvölgyi kiválasztotta, hogyan kerül
51 XXIV | megállíttatja a kocsiját, s rákiált Sárvölgyi kocsisára, hogy az is hozza
52 XXIV | volt dühében, a szegény Sárvölgyi sírt mint egy gyermek, a
53 XXIV | venné az ilyesmit komolyan? Sárvölgyi tréfált, mikor azt mondta
54 XXIV | hisz még: ez a becsületes Sárvölgyi. Ha hozzámégy, úriasszony
55 XXIV | gyűlölik. Aztán elvégre Sárvölgyi igen kedves ember.” – Aztán
56 XXIV | tartson szerelmére, és az Sárvölgyi.~– Én elhiszem, hogy ez
57 XXIV | ugyanakkor, midőn az igazi Sárvölgyi és Melanie húgom esküvőre
58 XXIV | attól a rablótól elvettél, Sárvölgyi címere volt?~– Mit gondol,
59 XXIV | Azt gondolom, hogy ez a Sárvölgyi az egész zsiványbandának
60 XXV | vendég se járja; ellenben Sárvölgyi házánál minden este mulatság
61 XXV | mutatni, hogy ők vígan vannak.~Sárvölgyi kezd hírre kapni a cigányvilágban.
62 XXV | csak jó bor legyen.~Maga Sárvölgyi egyébiránt nem hagyja magát
63 XXV | jó kézben.~Egyébként is Sárvölgyi nem kiállhatatlan férj;
64 XXV | barátság, semmi egyéb.~Sárvölgyi hálószobáját egy előtornácszerű
65 XXV | jól bolond dade – szabódék Sárvölgyi –, elég volt már az áldásod.
66 XXV | rivallt rá bosszúsan Sárvölgyi, s bot után nézett, hogy
67 XXV | ki vagy, Kandúr – szólt Sárvölgyi, nyájasan cirógatva a rabló
68 XXV | Kandúr. Tartsd a süvegedet!~Sárvölgyi egy erősen belakatolt vasszekrényhez
69 XXV | kését fogai közé vette.~Sárvölgyi mélyen belemarkolt az ezüsthalmazba,
70 XXV | szájából. Úgy állt hátrahajolva Sárvölgyi előtt, a késsel fogai között,
71 XXV | maga elé.~– Látod – szólt Sárvölgyi nyugodt hangon –, most lelőhetnélek,
72 XXV | Tartsd hát a süvegedet!~Sárvölgyi a marék ezüstpénzt odatette
73 XXV | az ajtón, amelyen jött; Sárvölgyi ment aludni, mint ki ügyeit
74 XXIX | szerencsét mondott, besompolygott Sárvölgyi udvarába, s ott künn találva
75 XXIX | van, Marcsa hugám – szólt Sárvölgyi úri nyájassággal –, meglesz
76 XXIX | kocázott.~– Van még egy – szólt Sárvölgyi hideg nyugalommal, hátrafelé
77 XXIX | odaadom – szólt szúrósan Sárvölgyi.~– Mit, a tekintetes úr
78 XXIX | tekintélyét súlyba vetve, Sárvölgyi úr. – Amit és parancsolok,
79 XXIX | veszély közeléből; dacára Sárvölgyi toporzékolásának, ki az
80 XXIX | ne ordítson! – kiálta rá Sárvölgyi úr.~– Micsoda csúnya lárma
81 XXIX | féktelen fúriával odaállt Sárvölgyi elé; a cigányasszony nevetve
82 XXIX | mondva, hogy „befellegzett”.~Sárvölgyi úr e tömeges mandátumletevést
83 XXIX | majoritás, kirántván karját Sárvölgyi kezéből hatalmasan.~– Nem
84 XXIX | boszorkány! – rivallt rá Sárvölgyi. – Mit mertél nekem mondani?~
85 XXIX | elhúz tőlem – egy kötélre!~Sárvölgyi dühösen szaladt be a szobájába
86 XXIX | elhinni, s olyan urat, mint Sárvölgyi, nem parancsol ide a szolgabíró
87 XXIX | belsejébe volt rejtve, szinte Sárvölgyi házától kellett előkerülni.
88 XXIX | már.~Amint az éj leszállt, Sárvölgyi sietteté az asszonyokat,
89 XXIX | virradsz fel holnapra!!!” Sárvölgyi ablakához ült.~Az ablakokat
90 XXIX | tekinteni; az is elzárható volt.~Sárvölgyi kinyitá az ablakszárnyakat,
91 XXIX | dalnokai az éjszakának.~Sárvölgyi hosszú ideig hallgatózott,
92 XXIX | Egy egész örökkévalóság!~Sárvölgyi gyér haja hegyéről a forró
93 XXIX | semmi nesz távol és közel.~Sárvölgyi nyugtalan várakozással nézett
94 XXIX | jött észrevétlenül idáig.~– Sárvölgyi! – szólt a cigányasszony
95 XXIX | erőszakolt suttogással. – Sárvölgyi! Hallod-e? Megkapták a pénzt.
96 XXIX | idáig jött, ismét eltűnt.~Sárvölgyi testén egy perc alatt faggyá
97 XXIX | ez?~A rém ordítva rohan Sárvölgyi ajtajáig, ott a kilincset
98 XXIX | be! Megveszek! Meghalok!~Sárvölgyi arcát a rémület görcse az
99 XXIX | Segíts! ember! segíts!~Sárvölgyi minden idegét a halálzsibbadás
100 XXIX | vágtatva a faluvégről, kikben Sárvölgyi a megye pandúrjait ismeri
101 XXX | fejezék ki afölött, hogy Sárvölgyi urat az egész háznál nem
|