Fezejet
1 I | fordult: „Uram, ne fárassza ön magát miattam tovább; én
2 III | s azt mondom neki: „Az ön egészségére, kedves Melanie
3 IV | a szolgabíró. – Tanulja ön meg bennünk a hatóságot
4 IV | azon megbízással, hogy az ön által okozott botrányoknak,
5 IV | felelt:~– Igenis, rabolt ön: mások lelke üdvét rabolta
6 IV | gyújtogatta fel! Igenis, gyilkolt ön! A gondjai alá bízottak
7 IV | karhatalommal kénytelen ön ellenében foganatosítani!~–
8 IV | megalázással Topándy.~– Ön többrendbeli felserdült
9 IV | amikor vádoltatva volt; de ön az idézésre meg sem jelent,
10 IV | ifjak és leányok, kik az ön portáján belül pogány módon
11 IV | szidalmazza. Hányan vannak, akiket ön ekképpen visszatartóztatott
12 IV | papagáj.~– Istenkáromló! Ön minden szavával arcul köpi
13 IV | rákerülhet még a sor.~– Hívassa ön elő az illetőket!~Topándy
14 IV | mérséklettel, nem titkol-e ön el valakit.~– Hogy nem loptam-e
15 IV | vármegyének?~– Igenis van. Ön nem éri be azzal, hogy környezetét
16 IV | nézeteit.~– Igenis, hogy csak ön tehet róla. A piktor, aki
17 IV | konstatáltatott, miszerint ön fizetett neki bizonyos összeg
18 IV | meg legyen gyalázva. Hiszi ön, uram, hogy az ilyen tréfák
19 IV | uramöcsém, ugyan, hiszi ön azt, ami a bibliában van,
20 IV | ellenvetések, s megtehette volna ön mindezeket a törvényszék
21 IV | közelében sem voltam.~– Ön egy hajdan kegyes szertartásokra
22 IV | nyertek vigasztalást; de ön a birtokába jutott falakat
23 IV | ezt vagy ne.~– Hát mikor ön és dévaj cimborái bacchanáliáikat
24 IV | legyen minden enyelgésnek! Ön itt törvényhatósága előtt
25 VII | mondék felé fordulva – nem ön maga tanított-e meg engem
26 VII | Scaevola hőstörténetére, nem ön maga tanítá-e szavalnom
27 VIII | ugrani kell.~– Mit beszél ön?~– Amit nem volna szabad
28 VIII | hírlapírás ügyére céloz ön?~– Arra, kedves, és még
29 VIII | kikötöttem amellett, hogy viszont ön azt, akitől ezt tudom, semmi
30 VIII | vérig harapdálta.~– Nem tud ön segíteni Lorándon többé? –
31 VIII | így egyeztünk egymással. Ön nem ezt ígérte nekem.~–
32 VIII | csalásból áll a diplomácia: ön megcsal engem, én megcsalom
33 VIII | engem, én megcsalom önt, ön megcsalta Loránd bizalmát,
34 VIII | Azt csak nem tagadhatja ön el, hogy én a legudvariasabb
35 VIII | igen bosszúsnak látszott.~– Ön csak előttem játssza itt
36 VIII | de bizonyosan tudom, hogy ön biztatta fel Gyálit, hogy
37 VIII | fiskusnak azt az albumot.~– Ön ezt csak azért akarja most
38 VIII | kell maradni a háznál.~– Ön képtelen engemet megsérteni.~–
39 VIII | legkegyetlenebb vonás. Igaz, hogy ön maga vezetett be házunkhoz
40 VIII | becsülést érzek, akkor talált ön mindig válogatott módokat,
41 VIII | megutáltassa velem. Ha bezárt volna ön, ha kolostori szigorral
42 VIII | De veszélyes játékot űz ön, uram; jöhet egyszer, hogy
43 VIII | dobom el!~– Hát az is az ön dolga lesz, kedvesem. Most
44 VIII | szobájában.~– Ez mégis az ön műve, hiába menti magát –
45 VIII | emelkednem szükséges; ezt ön maga is helyesli; az ember
46 VIII | tegyünk.~– De gondolja meg ön, hogy Loránd rokonunk.~–
47 VIII | az albumlevelet, melyet ön írt neki. El van árulva
48 IX | jött le.~– Készen van-e már ön, Loránd?~– Ah, jó estét.
49 IX | fülébe suttoghasson. – Kapta ön levelemet?~– Köszönöm. Legyen
50 IX | mozdulok helyemből.~– Mit mond ön? Miért? Miért nem?~– Mert
51 IX | milyen kérdéseket tesz ön? Azt sem tudom, hogyan feleljek.
52 IX | minden tagom a félelemtől ön miatt? Hiszen csak nem engedhetem,
53 XI | többé képes.~– Mit mond ön? Loránd nőcsábító?~– Fájdalom,
54 XIII | ábécét.~– S miért nem engedi ön, hogy megismerje, szegény?~–
55 XIII | elragadtatva szólt:~– Nézze ön! Nincs az a mesebeli vért
56 XIII | az.~– És most figyeljen ön oda: e kis rovar két szárnya
57 XIII | harangszóra imádkozik.~– Ön Sárvölgyit érti?~– Hát kit
58 XIII | nem vigyáznának magukra.~– Ön nagyon gyűlöli azt az embert.~–
59 XIII | volna ez embert védelmezni ön ellenében.~– Volna kedved?
60 XIII | vagyunk.~– Még nem mondta ön meg barátja nevét – szólt
61 XIII | volt borítva; elégelje meg ön az áldozatot, ne kívánja
62 XV | a rézfokos.~– Mit csinál ön itt? – kérdé Cipra visszariadva.~–
63 XV | neked valót?~– Az nem igaz. Ön tud olvasni. Önt megtanították
64 XV | megtanították mindenre. Ön csak eltagadja, hogy ismeri
65 XVI | kérdést a szívhez.~– Lássa ön: már az elég nagy ok a szomorúságra
66 XVI | megkérdezze tőlem, mi az: Lássa ön, nekem van anyám, és még
67 XVI | hogy semmi titkom sem lehet ön előtt többé a világon.~Loránd
68 XVI | kedélyemet. Most már tudja ön legféltettebb titkomat;
69 XVI | forrón volt kifejezve.~– Ön azt kérdi tőlem, ugyebár,
70 XVII | ráismertem önre annyi idő óta, ön pedig már nem ismer tán
71 XVII | is ott lakik.~– Igen?~– Ön tán ismerni is foga, valaha
72 XVII | fiatalember.~– Igen?~– Hanem ön itt csak egyre mondogatja
73 XVII | igen”-t; beszéljen már, hát ön hogy került ide? Hogy találom
74 XVII | Annál jobb: legalább elvezet ön Topándy lakásáig; nem húznak
75 XVII | az istentagadó kutyái az ön védelme alatt. – Hanem aztán
76 XVII | istentagadó?~– Igen.~– És ön ki tudta őt ennyi ideig
77 XVII | állani?~– Igen.~– Pedig ön maga oly kegyes, istenfélő
78 XVII | egymással?~– Igen.~– Hanem azért ön csak meg fog bennünket látogatni
79 XVII | idegessé kezdett tenni. Tehát ön is az ellenségek közé tartozik?~–
80 XVIII | időnek mértéke?~– Mit hoz ön nekem, ha visszajön? – kérdé
81 XXI | kettőnk közötti szövetség. Ön, ki a szerencsétlenségbe
82 XXI | kötelességem önnek elmondani, s ha ön, mint hiszem, lovagias ember,
83 XXI | hiszem, lovagias ember, úgy ön is tartozásának fogja venni,
84 XXII | le róla.~– El szándékozik ön még azt is mondani, hogy
85 XXII | oka is lehet.~– Megbocsát ön. De itt egy igen súlyos
86 XXII | autentikus tanúság, hogy az ön által tartogatott cédulák,
87 XXII | ama sorsjegyekkel, amikből ön éppen a hamisítottat húzta
88 XXII | kékült, zöldült.~– Uram! Ön keresztyén férfi, ki Istent
89 XXII | azokban, amik szentek; mondja ön, van-e a pokolnak elég kínja,
90 XXII | iszonyú fogadására. Óh, uram, ön nem tudja talán, mi rettentő
91 XXII | mosoly.~– És most legyen ön ítélő bírám, uram – szólt
92 XXIV | odamennek a vőlegényhez.~– Ön Gyáli József? – kérdi minden
93 XXIV | ami az öné?~– De kicsoda ön, és hogy mer engem megtámadni?~–
94 XXIV | megküldetett azon utasítással, hogy ön több rendbeli hamisítás
95 XXIV | ellenvetésnek hely nem adatik. Ön már Bécsben tudta jól, hogy
96 XXIV | sokszor akartam odamenni, de ön nem eresztett.~– Ok nélküli
97 XXVIII| úgy nézett rá.~– Menjen ön – rebegé. – Menjen innen:
98 XXX | állok. Most megfogtam az ön kezét. Úgy fogtam meg, ahogy
99 XXX | azt összetenni. Enged-e ön a sírba lemennem anélkül,
|