1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2869
Fezejet
501 IV | végrehajtókat. Gyújtsanak rá.~Az alszolgabíró, Daruszegi
502 IV | fog. Fiatal emberben több az erély, s arra nagy szükség
503 IV | s arra nagy szükség van az istentagadóval szemközt.~–
504 IV | tekintetes úr – szól szárazon az ifjú tisztviselő, gallérjába
505 IV | küldetésünk vagyon.~– Ejh, vigye az ördög a küldetésteket; ne
506 IV | papramorgót, aztán mondasd el az esküdteddel az ispánomnak,
507 IV | mondasd el az esküdteddel az ispánomnak, hogy mit izen
508 IV | közel állt hozzá, hogy az ostromló sereg vezérét foglyul
509 IV | testimonium második része, az esküdt, Buczkay Ferenc úr,
510 IV | principálisa hasztalan küzdelmét az in causam vocatussal.~–
511 IV | rám azt a vasat, már csak az újság kedvéért is; hogy
512 IV | már lánc; csak legalább az egyik lábomra vagy az egyik
513 IV | legalább az egyik lábomra vagy az egyik kezemre! Átkozottul
514 IV | kiküldve azon megbízással, hogy az ön által okozott botrányoknak,
515 IV | nemes vármegye megsokallta az istentagadó, vallástalan
516 IV | s megint visszahátrálva az esküdt zavartalan mosolygó
517 IV | amikor vádoltatva volt; de ön az idézésre meg sem jelent,
518 IV | elmarasztaltatván, most már hallgassa az ítéletet. Legelébb is azon
519 IV | azon ifjak és leányok, kik az ön portáján belül pogány
520 IV | nevetve fenyegeté meg ököllel az esküdtet.~– Csak nagy akasztófa
521 IV | hagyjátok meg a cselédeimnek.~– Az sem engedhető meg! – viszonzá
522 IV | minden szavával arcul köpi az igaz hívőket.~– Peckeltesse
523 IV | a sor.~– Hívassa ön elő az illetőket!~Topándy hátrakiáltott
524 IV | Tereld ide a Pirókot, az Esztergályost, a Seprűnyelet,
525 IV | komolyan fölkérem önt – szólt az ifjú bíró lábhegyére emelkedve –,
526 IV | Nem, édes öcsém; én biz az ördög barátságát sem keresem;
527 IV | ára zabot a magtáramból, az a bírság, mert én nem esküszöm.~–
528 IV | Topándy becsületszava, mert az a cigányleány, akit hatéves
529 IV | közé, hanem ott elnökölt az asztalnál, mikor úri vendégek
530 IV | mikor úri vendégek voltak. Az pedig még most is azt a
531 IV | eltagadta a keresztvíz alól az istentelen.~– Van-e még
532 IV | okáért?~– Itt átellenben van az udvartelke tekintetes Sárvölgyi
533 IV | bízatott. Közönyös világunkban az is érdem, ha valaki a nyilvánosság
534 IV | vasrostély volt alkalmazva, mely az egész fülkét eltakarta,
535 IV | hozzá ne férhessenek.~– Az nagyon okosan volt téve.~–
536 IV | arról én nem tehetek, ha az illető megváltoztatta a
537 IV | bizonyos összeg pénzt, hogy az alapfestésen olajban ez
538 IV | gyalázva. Hiszi ön, uram, hogy az ilyen tréfák a törvény keze
539 IV | bírságban, másodszor pedig az okozott kijavítási költségekben,
540 IV | itten.~– Miután felperes az őt illető részt a törvényszék
541 IV | tesszük azt – szólt bele az esküdt. – Majd szépen elhúzzuk
542 IV | apellálok a hitére. Egy helyen az áll, hogy valamely láthatlan
543 IV | következményeit.~– Jól van. Megadom az árát – szólt nevetve Topándy. –
544 IV | klastromát tetszik érteni? Az nem templom. Boldogult emlékezetű
545 IV | falakat találtam. Nem is volt az adásvevési szerződésben
546 IV | servitus, hogy mire használjam az épületet. Ebben, úgy tudom,
547 IV | melléki városban látható az a volt kolostor, melyet
548 IV | a volt kolostor, melyet az aerarium maga kórházzá alakított
549 IV | mentségére. Ha a sváb paraszt az isten áldását azon helyen
550 IV | kérték, ez nem szentségtörés; az aerarium is kegyes dolgot
551 IV | Hát a kriptából mi lett?~– Az most is kripta.~– Mi van
552 IV | szúrt pecsenyét hordozván, az egész társaság olyan gúnydalokat
553 IV | nagyon kegyesek.~– Hisz éppen az a botrány, hogy kegyes dallamokat
554 IV | bakatorra! – vágott közbe az esküdt.~– Én is azt értettem –
555 IV | értettem – monda nevetve az ateista.~– Micsoda? – pattant
556 IV | halottak enigmáját; tehát az – pince?~– Persze, hogy
557 IV | jobb pincém nem volt, mint az.~– S a halottak és a koporsók?~–
558 IV | letisztíttassam!~– Tessék betöretni az ajtaját.~– Ugyan már nem
559 IV | gyűszűnyivel: akkor kinyitom az ajtót; mert én sub titulo „
560 IV | szívesen akárhányat, s abban az esetben még fizetek is készpénzzel.~
561 IV | szolgabíró úr kabátját: az okosabb enged, a szigornak
562 IV | súgott hajdúja fülébe, mire az hirtelen eltávozott.~– No
563 IV | megsértettem?~– Itt a felszámítás: az „aktus” díja 200 forint,
564 IV | történt.)~– Továbbá?~– Továbbá az elmarasztalt kárára történt
565 IV | azután elkezdtek kacagni.~Az a szekrényfiók tele volt-nem
566 IV | szabó, ki kecskén lovagol, az ördög, ki a rossz asszonyokat
567 IV | házas férj számára, ahol az asszony seprűvel veri térdeplő
568 IV | volt a takarékpénztára.~Az ezüst- és aranypénzt el
569 IV | melyik a pénz, melyik nem az?~– No, mert én nem vagyok
570 IV | amint a markából kimaradt az összegyűrt papírok füle-farka,
571 IV | odaszámlált: hogy ez tíz forint.~Az urak kifogást tettek ellene;
572 IV | szemelgetett.~– Mint Pilátus az ítélet után! – csúfolódék
573 IV | Isten mentsen! – tiltakozék az ajtó felé hátrálva szolgabíró
574 IV | festett képek! Inkvizíció az én nótáim felett! Egy esztendeig
575 IV | szolgabíró kétkedve nézett az esküdtre, az elfordult mosdani,
576 IV | kétkedve nézett az esküdtre, az elfordult mosdani, és a
577 IV | Topándytól.~– Óh nem – felelt az –, nem feleségem. Testvérem.~–
578 IV | ez nem tesz semmit; mikor az ember Sárvölgyinél akar
579 IV | még azon esetben is, ha az ember fegyveres erővel rendelkezik.
580 IV | erővel rendelkezik. Ennek az erőszaknak engedni kell.~
581 IV | sikerülni, hogy karjánál fogva az ebédlőterembe bevonassék.~
582 IV | ellenvetéshez készült, bevágta az útját a szóhoz:~– Kérem,
583 IV | Kérem, most már vége az egzekúciónak, tessék meggondolni,
584 IV | festékpor a mellükre száll; az én bűnöm miatt kár ne essék
585 IV | testvére van Topándynak.~– Az én kedves vendégeim! – szólt
586 IV | őnagyságának.~– Ah! Tudom! – szólt az ifjú asszonyság vidám, csevegő
587 IV | istentelenségeket követ el ez az ember, mert ha tudnák, régen
588 IV | azért csak helyet foglalt az asztalnál őnagysága mellett.~
589 IV | asztalnál őnagysága mellett.~Az asztal meg volt rakva hideg
590 IV | falatokkal a szolgabírót; az esküdt a háziúrral poharazott
591 IV | szolgabíróhoz –, hogyha ez az ember valaha a pokolra,
592 IV | esztendős lehet akkor ez az asszonyság? – gondolá magában
593 IV | hozzá – magyarázá Topándy. – Az egy ócska Pilátus-szobor
594 IV | kálváriáról maradt itten.~– No hát az is csak szent volt! – bizonyozék
595 IV | járt, még fel is kalapoztam az idők viszontagságai ellen?
596 IV | kriminalitásokkal, hanem inkább azzal az őzpecsenyével; látod, hogy
597 IV | azon villásreggelit, melyet az ember egy istentelen házánál
598 IV | házánál vesz magához, ellopva az étvágyat az utána következő
599 IV | magához, ellopva az étvágyat az utána következő ebédtől,
600 IV | jámbor férfiúhoz hivatalos.~Az étekfogatoknak pedig nem
601 IV | szót is tett emiatt.~– Az ember pedig azt hinné, hogy
602 IV | forgatásával. Nagysád olvasta már az országgyűlési almanachot?~
603 IV | Topándy hahotával felkacagott, az esküdt eltakarta a száját
604 IV | esküdt eltakarta a száját az asztalkendővel, a nevetés
605 IV | jegenyére”. Hanem gyerünk innen az ebédlőből éneket hallgatni,
606 IV | Nem emlékezem rá.~– No, az nagyon szép. Azt meghallgassa!
607 IV | társaság átment a benyílóba. Az volt őnagyságának a szobája.~
608 IV | nehéz selyemfüggönyök; hanem az a lényeges különbség volt
609 IV | megszokott alkatrészeihez.~Az egyik szegletben állt egy
610 IV | szólt a fiatal hölgy –, ez az én hímzőasztalom. Azt az
611 IV | az én hímzőasztalom. Azt az abroszt is én szőttem, amiről
612 IV | erre tépett selyem kötve, az elefántcsont orsó oda volt
613 IV | selyem közé.~– Ez pedig az én könyvtáram – szólt a
614 IV | hogy miféle úrhölgy lehet az, aki az ilyesmit könyvtárnak
615 IV | miféle úrhölgy lehet az, aki az ilyesmit könyvtárnak nevezi.~
616 IV | nehéz brokát függönyök, mik az alkovenben rudakra kifeszített
617 IV | függönyt, s naivul mondá:~– Ez az én alvóhelyem.~Egy cifra
618 IV | neveltetés, nagyon különös.~Az ágy mellett állt egy nagy
619 IV | egy nagy rézkalitka.~– Ez az én kedves madaram – szólt
620 IV | benne lakó állatra mutatva.~Az volt egy nagy fekete kakas,
621 IV | berzenkedve állt fel, amint az idegenek közelébe léptek,
622 IV | rázva haragosan.~– Lássa, ez az én öreg pajtásom, aki rám
623 IV | haragos állathoz, melyhez az gyöngéd enyelgéssel vagdalt,
624 IV | fekete szörny addig, míg az idegeneket látta, csak a
625 IV | hadilármát csapott, mintha az egész puszta tyúktelepeit
626 IV | hallgatni – biztatá a vendégeket az ifjú hölgy –, mihelyt a
627 IV | hát azt a magyar zongorát!~Az pedig egy cimbalom volt.
628 IV | pedig egy cimbalom volt. Az igaz, hogy remekmű, ébenfából,
629 IV | fogantyúja piros koráll; az állvány, melyen a cimbalom
630 IV | tigriskörmű lábakkal.~Hanem az mégis különös, hogy egy
631 IV | szoktak hányni fizetésül; hogy az most itt mahagóni bútorok
632 IV | keserű utóízéért színak.~S az egész cimbalomjáték olyan
633 IV | olyan, mint a zongora, ahol az öt ujj elvégez mindent;
634 IV | zongora viszonya a művészhez az, ami a nagyságos úré a gyermekéhez,
635 IV | otthon érezte magát: ez az ő világa.~Két dalt énekelt
636 IV | országgyűlések alatt, mikor még az ifjúságban több volt a kedély.~
637 IV | ifjúságban több volt a kedély.~Az egyiknek szép bús dallama
638 IV | hidegen fúj a szél”. Vége az, hogy a Duna vize keserű,
639 IV | tudnák már megmondani, mi az élc a keresztre repült varjúban
640 IV | nótát játszani.~Nem volt az dallam, nem változatok ismert
641 IV | név nélküli ábránd volt az; ráma nélküli kép, láthatártalan
642 IV | mégis visszaemlékszik rá, s az emlék végigsajga dalon:
643 IV | érti, nem tudja senki; tán az sem, aki játssza, csak sejti,
644 IV | elborong rajta. A pusztai szél az, melyről senki nem tudja,
645 IV | tudja, honnan jő, hová megy, az űzött felhő, melyről senki
646 IV | mely azt állítja, hogy ő az Isten képe.~Ez ismét figyelmezteté,
647 IV | urat, hogy ideje lesz már az elmenésnek, mert még egy „
648 IV | megismerkedhetni – mondá búcsúzólag az ifjú tisztviselő, házigazdájával
649 IV | fogadtatást.~E tisztelgésnél az ifjú hölgy keze után nyúlt,
650 IV | egészséges csókot nyomott az arcára, amilyet csak kívánhat
651 IV | valamit, hogyan jutott ki az utcára ebből a házból. Az
652 IV | az utcára ebből a házból. Az igaz, hogy a bor is a fejébe
653 IV | karonfogva vezette tisztitársát az esküdt, és csendesen ballagott
654 IV | földet, és egyre kacagott.~Az ifjú tisztviselő aggódva
655 IV | legfeljebb egypár szelindek őrzi az udvart, az is csak inkább
656 IV | szelindek őrzi az udvart, az is csak inkább azért, hogy
657 IV | csengettyű is volt alkalmazva az ajtófélre, azzal kellett
658 IV | óranegyedig csöngettek ott az ajtón, már esküdt úr arra
659 IV | vendégek?~– A szolgabíró meg az esküdt.~Erre aztán nagy
660 IV | másik kék konyhakötény, az alatt meg egy harmadik tarka
661 IV | harmadik tarka kötény. Ennek az asszonyságnak az volt a
662 IV | Ennek az asszonyságnak az volt a luxusa, hogy mentül
663 IV | üdvözlé őt ismerősül az esküdt – bizony majd alig
664 IV | csavargó, armer Reisender, hogy az embernek mindig zárva kell
665 IV | mindig zárva kell tartani az ajtót, s meg kell kérdezni,
666 IV | tens úrra. Elvégezte-e már az imádságát?~– De bizony megint
667 IV | Boris asszony bevezette az urakat egy nagy szobába,
668 IV | egy „mater dolorosa” képe az aggódó anya lakában; egy
669 IV | János és a kis Jézuska, mit az alvó gyermek maga mellé
670 IV | tiszteletre méltó jelenetek; az emlék, mely hozzájuk vezet,
671 IV | vezet, szent és örökkévaló, az áhítat, mely előttük térdepel,
672 IV | képeivel, – azért, hogy azt az emberek lássák.~Sárvölgyi
673 IV | alig lehetett elhinni, hogy az a fej arra mind használható,
674 IV | Szerencsésen bevégeztük az egzekúciót.~Ez volt természetesen
675 IV | jobb felől, tartsd neki az arcodat bal felől is.~–
676 IV | öröm volt, mert nem szabad az elbukottak romlásán vigadni
677 IV | felebarátja veszedelmén az igaz nem örülhet. Ez bűn
678 IV | gondolá esküdt úr –, ha az egzekvált összeget visszatérítené
679 IV | böjtre büntettem magamat. Az lesz a büntetésem, hogy
680 IV | büntetésem, hogy itt fogok ülni az asztalnál, végignézem az
681 IV | az asztalnál, végignézem az egész vendégséget, és semmihez
682 IV | semmihez hozzá nem nyúlok.~No, az szép lesz! – hüledezék az
683 IV | az szép lesz! – hüledezék az esküdt. – Ez fogadásból
684 IV | szomszédban, végig fogjuk nézni az egész ebédet, meg sem ízlelünk
685 IV | ott – bizonyítá esküdt úr.~Az ifjú hivatalnoknak csakugyan
686 IV | túlvilág bizonyára meghozza az elismerést.~– Én azt indítványoznám –
687 IV | ismét kocsira ülhetünk.~– Az álom az ég adománya – monda
688 IV | kocsira ülhetünk.~– Az álom az ég adománya – monda a kegyes
689 IV | pamlagnak titulált; úgy látszik, az is aszkéták és testüket
690 IV | padlat közepéről függött az imént alá egy nehéz tizenkét
691 IV | házigazda ott ül szemközt az esküdttel, a hosszú asztal
692 IV | kínálkozással elérni.~Végre nyílt az ajtó, olyan cifra nyikorgással,
693 IV | Esküdt úr el volt szánva arra az áldozatra, hogy a legale
694 IV | amit még nem énekeltek meg; az, hogy a gyomra nem vesz
695 IV | szükségtelennek találta az indokot is hozzátenni, miután
696 IV | minden ember tudja: – „mert az egész külföldön mindenütt
697 IV | halálra betegszik tőle, elfut az emlegetésétől, s ha valami
698 IV | attentátumot fogadja, s az ilyen méregkeverőnek az
699 IV | az ilyen méregkeverőnek az asztalához többet le nem
700 IV | külföldön, visszakívánkozik az átkozott vajszagú világból,
701 IV | elvész, s mint a tevepárduc az európai klíma alatt, nem
702 IV | alatt, nem szaporítja faját az idegen országban. Körös-körül
703 IV | a konyha, mikor mindjárt az első tál főztét érintetlenül
704 IV | érintetlenül adják vissza az asztalról.~A másikkal pedig
705 IV | másikkal pedig éppen úgy járt. Az töltött tojás volt szardellával.~
706 IV | becsületére állítá, hogy az öregapját attól temették
707 IV | csendesen morogni, hogy már az csak mégis szörnyűség, hogy
708 IV | csak mégis szörnyűség, hogy az disznó finnyáskodás, így
709 IV | ételben, hogy biz ennél jobbat az öregapjuk házában sem ettek.
710 IV | morgást kissé mérsékelte az ajtó csikorgása, amint kiment
711 IV | ami nyelvedre akad, hisz az ég téged is penitenciának
712 IV | asszony bevágta maga után az ajtót, s odakinn sírt mérgében.~
713 IV | mindannyiszor megfeküdte az ágyat. Ki kellett mondania,
714 IV | elhallgatott. Mint tudjuk, az asszonyi haragban ez az
715 IV | az asszonyi haragban ez az utolsó előtti stádium. Mikor
716 IV | hitte, hogy már átestek az ebéden, s igen őszintén
717 IV | kis feketekávét készítsen az ő és szolgabíró úr számára.~
718 IV | éppen azt álmodta, mintha az a plafondról lelógó ember
719 IV | sietett hozzáülni, hogy az álmot kiverje szeméből,
720 IV | álmot kiverje szeméből, az esküdt is töltött magának.~
721 IV | magyar egyetért, legyen az bár történeti-konzervatív
722 IV | demokrata-centralista; s e kérdés az, hogy a túrós galuskának
723 IV | mosolygott, és nyájas volt. Az a legrettenetesebb látvány,
724 IV | mosolyog és nyájaskodik, míg az ellenfél jól tudja, hogy
725 IV | katasztróftól, hogy most mindjárt az egész tál galuska a fejéhez
726 IV | is behunyta már, várván az elkerülhetetlent, hanem
727 IV | szolgabíró visszaült már az asztalhoz, s még ő most
728 IV | kávéjába; ennek még nem lehet az a kifogása.~– Tessék, kérem
729 IV | tekintettől. Látta, hogy az a kegyetlen sárkánya az
730 IV | az a kegyetlen sárkánya az apokalipszisnek mindjárt
731 IV | eszi magát a túrós étekből. Az pedig teljes lehetetlen.
732 IV | asszony a galuskás tálat az asztal szélére, két csípőjére
733 IV | még nagyobb rémülettől.~Ez az asszony csakugyan szörnyű
734 IV | magát, mint akit megvertek az iskolában, s attól fél,
735 IV | konyhában kérdezősködvén az urak után, Borcsa asszony
736 IV | leitatta odaát a cigányleány!~Az a cigányleány!~Szolgabíró
737 IV | jó messze kinn poroltak az országúton, szólítá meg
738 IV | útitársát:~– Hát, urambátyám, az a nagyságos asszony csakugyan
739 V | vissza a patak ugyanazon az úton fölfelé.~Az egész mocsár
740 V | ugyanazon az úton fölfelé.~Az egész mocsár Topándy birtoka
741 V | és farkast fölvertek, s az egész környék vadásza leshette
742 V | lélekvesztőn, s irthatta az éktelen sok vízi szárnyast,
743 V | tőzeget is engedett vágatni az ingoványban, hanem a mostani
744 V | kazalból füst jön ki. S az ott jó hely lehet. Az eső
745 V | S az ott jó hely lehet. Az eső nem ver be; télen meleget,
746 V | sem kerülgették; ki lehet az a merész, aki azt éjszaka
747 V | nehezül a lapályra; mikor az ingovány őslakói, miknek
748 V | őslakói, miknek nappal van az alvó idő, éjszaka az ébrenlét,
749 V | van az alvó idő, éjszaka az ébrenlét, az ungok, békák
750 V | idő, éjszaka az ébrenlét, az ungok, békák millió kiáltása
751 V | itt a sár és a bűzhödt lég az úr; mikor a bölömbika huhogva
752 V | suttog neki, amitől megborzad az egész természet, a nádason
753 V | lesz, még ijesztőbb, mint az éj minden rémhangja együtt:
754 V | marad, egyszerre átfutja az iszap; – ami előtte utat
755 V | jelei a korábbi ittjárásnak.~Az okos mén figyelmesen vigyáz
756 V | tőzegföld növényzete állja el az utat, összekuszált fűnyűggel,
757 V | gazfolyondárokkal belepve az ösvényt a megtérő előtt,
758 V | virágok is vannak; hanem az okos állat tudja, érzi,
759 V | tán tapasztalta is, hogy az ott csalóka mélység: a tőzegvágás
760 V | helye, melyet megtöltött az iszap, s a vízimoh zöld
761 V | veszélyes ösvényen.~Hát a lovas?~Az pedig aluszik!~Aluszik a
762 V | a ló hátán, akkor, midőn az egy elátkozott helyen jár
763 V | ahol nem volt idő és tanács az alvásra; most aztán, hogy „
764 V | a sötétben, csak rémképe az a lángnak. Bolygófény az,
765 V | az a lángnak. Bolygófény az, korhadt testek villó gőze.~
766 V | szokásukat: hogy leskelődnek az élő állatra, hogy futnak
767 V | iparkodnak félrevezetni az ismert útról.~Ott repkednek
768 V | hamarább kijussanak innen az ingerkedő koboldok közül.
769 V | szellő csapott végig a síkon; az elül minden rémfény visszafutott
770 V | csendesen fölébressze álmából.~Az feltekintett; leszállt a
771 V | fonott ajtó takarta azt be, s az ismét sással volt úgy összetűzködve,
772 V | gyaníthasson semmit.~Amint a paripa az ajtó közelébe ért, figyelmesen
773 V | odújából pedig előkúszott az ellenség: a sovány, kiéhezett
774 V | zöld fényben villogtak, az álmát zavaróra, s tanakodni
775 V | embernél nevetésnek mondanók az ilyen hangot, melyben a
776 V | nézve vele; mikor aztán az ordas már éppen azon volt,
777 V | megfordult, s úgy rúgta fel az állkapcáját a farkasnak,
778 V | a farkasnak, hogy annak az agyara kitörött bele.~Most
779 V | fenevad a paripára; hanem az a második rohamnál úgy rúgta
780 V | oldalrúgást kapott, hogy az éles patkó hosszú sebet
781 V | elől oda menekült, ahova az nem követheté.~A paripa
782 V | akarta csalni ellenfelét. Az csak ült a kazal tetején;
783 V | nyalogatva.~Egyszerre megállt az állatok legbüszkébbike,
784 V | szemeikkel eléténferegtek az odúból, anyjuk után nyivácskolva;
785 V | annak egyszerre vége lett.~Az anyafarkas fájdalmas dühvel
786 V | felkapta nyakánál fogva, az ordas elkeseredett dühvel
787 V | megcsókolva lova fejét, mit az szinte viszonozni látszott.~
788 V | beleesett a harmadikba; az egész furfangos védmű felül
789 V | belepett a moha, úgyhogy az embert is képes lett volna
790 V | Erődített vármű volt ez, s az a tó előtte, az volt egyedüli
791 V | volt ez, s az a tó előtte, az volt egyedüli bejárat e
792 V | egyedüli bejárat e várba: az volt a kapu.~A nőstényfarkas
793 V | tudatá vele, hogy akit keres, az itt van.~– No, itt jó helyen
794 V | dögleni a másikért; légy az te.~Még azután ráért, hogy
795 V | lobogó tűz így odavilágított az arcába, semmivel sem volt
796 V | arcába, semmivel sem volt az szelídebb annál a fenevadnál,
797 V | a fenevadnál, aki odúját az imént bitorolta.~Egy okos,
798 V | elszánt – állat arca volt az.~„Vagy te eszel meg engem,
799 V | összecsattogó fogai, felfaló szemei.~Az a szalonna, kenyér: az bizonyosan
800 V | Az a szalonna, kenyér: az bizonyosan került valamibe;
801 V | nagy kormos rézfazekat. Az félig van már penészes,
802 V | marokkal. Azután megemeli az üstöt: mennyivel lett megint
803 V | sem tudja, mennyi lehet az.~És azután újra nekiáll
804 V | a hetednapos kenyérnek, az avas szalonnának, elfogyasztja
805 V | szalonnának, elfogyasztja az utolsó morzsáig. Tán itt
806 VI | eljártam hozzájuk. Amint az iskolából szabadultam, siettem
807 VI | szükséges előmenetelt tennem, s az mindenesetre igen célszerű
808 VI | igen célszerű beosztása az időnek és nagyon jó előcsarnoka
809 VI | tánc volt.~Néha aztán még az a szerencse is kijutott
810 VI | másnak meg másnak nyújtja az ember kezét, táncosnét cserél,
811 VI | nem volt semmi társaság az udvari tanácsoséknál, azért
812 VI | szabad taglejtését, azt az otthoniasságot, azt az elbizakodást,
813 VI | azt az otthoniasságot, azt az elbizakodást, amivel nők
814 VI | én csupa szeglet voltam, az csupa kígyóvonal, akármihez
815 VI | kígyóvonal, akármihez nyúlt, az ügyesen volt téve, akárhol
816 VI | téve, akárhol állt meg, az plasztikai szépség volt.~
817 VI | hogy ilyennek kell lenni az embernek az életben, hogy
818 VI | ilyennek kell lenni az embernek az életben, hogy boldog legyen.~
819 VI | szólót táncoló férfias rész az otthon hagyott nőnemű társhoz
820 VI | Melanie-val, Loránd mindig az anyjával.~Mikor a társaság
821 VI | nevetett.~Nevetnivaló is az: egy gyerek, aki féltékeny
822 VI | melytől egész emberré lesz az ember; tudják azt igen sokan,
823 VI | igen sokan, hogy a pipaszár az, mi a gyermekkor és férfikor
824 VI | gyermekkor és férfikor között az elválasztó vonal. Aki már
825 VI | elválasztó vonal. Aki már azt az agyarába foghatta, az férfi.
826 VI | azt az agyarába foghatta, az férfi. Emiatt már engemet
827 VI | azt színi.~– Nono, gyerek, az erős lesz! – gúnyolódék
828 VI | sötét lesz.~– Nem félek az utcán.~Pedig úgy éreztem
829 VI | komolyan szólt hozzám, akkor az volt a címem, hogy „öreg”,
830 VI | volna rám féltékeny! Nekünk az kell, ami kész. Nem a te
831 VI | kisleányodnak udvarlunk mi, hanem az anyjának. Ha a vén parókás
832 VI | féltékeny ránk, te ne légy az.~Én azt vártam, hogy e gyalázatos
833 VI | idegen volt ez a cinizmus az én lelkem előtt.~Nemcsak
834 VI | előtt.~Nemcsak a gyomrom, de az egész lelkem föl volt háborodva.~
835 VI | nem is maradhatott volna az meg utcáinkon, se a férfi,
836 VI | szédelegve hazataláltam. Az utcaajtó már zárva volt;
837 VI | jöttömet, de Fromm papa az ajtóban várt.~Nagyon haragos
838 VI | Nagyon haragos volt. Elállta az utamat.~– Discipulus negligens!
839 VI | konziliáriuséknál voltál. Az nekem unum et idem. Nekem
840 VI | asinus akarsz lenni, mint az? Most semel propter semper
841 VI | musicabo! Most pergas. Dixi!~Az öreg Márton e megérdemlett
842 VI | Henrik csakugyan ott büfflált az asztal mellett, s hogy régóta
843 VI | fogsz késni a tanulással, s az írásbeli labort megírtam
844 VI | van-e!~Meg voltam alázva.~Az a nehézfejű fiú, akire én
845 VI | rossz kedvem volt, fejem az ágynak húzott.~– Már ugyan
846 VI | ő most is beteg, s csak az az egy öröme, hogy rólam
847 VI | most is beteg, s csak az az egy öröme, hogy rólam beszélhet.
848 VI | beleír a felbontott levélbe az én nevemben, s azt odaviszi
849 VI | könnyen elhiszik, hogy az enyim. De legyek már egyszer
850 VI | szakadt meg!~Leborultam az elolvasott levélre, és zokogtam
851 VI | helyeken járok, ahol a nőket, az anyákat kigúnyolják! Megbocsátasz-e
852 VI | okmányt széttépett azóta az idő: de ez a levél még most
853 VI | tanulhatsz.~Úgy tettem. Kimentem az udvarra; a kútnál megmostam
854 VI | készültem mindennel.~Ez az éj, nagyon jól tudom, egyik
855 VI | volt; Pepivel találkoztam az utcán.~– No, öreg. Eljössz
856 VI | hát azután, ha megtanultad az egész világot, csak eljössz?~–
857 VI | szelleme megsúghatta ennek az embernek, hogy e szónál
858 VII | holnap reggelig szép tisztán, az eredetit ne mutasd senkinek,
859 VII | míg le nem írtam. Lehetett az egy sűrűn írott ív.~Másnap
860 VII | valaki ajándékot akart adni, az erre egyedül jogosult szülőimet
861 VII | kivéve, éppoly jólesett az első keresmény birtoka.~
862 VII | első keresmény birtoka.~Az a tudat, hogy képes vagyok
863 VII | hogy van már olyan gyümölcs az élet fáján, amit én elérek,
864 VII | rejtve szaporított iratok?~Az országgyűlési napló.~1836
865 VII | országgyűlési napló.~1836 volt az év. Az országgyűlésen tartott
866 VII | napló.~1836 volt az év. Az országgyűlésen tartott beszédeket
867 VII | előleges cenzúra volt, s az egypár tengődő hazai hírlap
868 VII | fiatalember elfoglalt egy padot az országgyűlési karzaton,
869 VII | összetették ragadományaikat; az egyikben megvolt az, ami
870 VII | ragadományaikat; az egyikben megvolt az, ami a másikból kimaradt;
871 VII | leírassa még negyvenszer. Az ilyen írott országgyűlési
872 VII | írott országgyűlési naplókat az akkor összegyűlt honatyák
873 VII | szabadságunk dicső korszakában” az a merénylete néhány ifjú
874 VII | néhány ifjú embernek, hogy az országgyűlési beszédeket
875 VII | világnak, ami előttem megnyílt, az volt a neve, hogy „haza”.~
876 VII | mélyen emlékembe van vésve az a gerjesztő hatás, mely
877 VII | mely ez írott lapok által az akkori ifjúság szellemét
878 VII | ifjúság szellemét átalakítá.~Az országgyűlési ifjúságot
879 VII | megbíráltuk, s törtünk pálcát az ingadozó hazafiak fölött;
880 VII | megközelíthetni.~Egyszer aztán az iskolai hatóságok rájöttek
881 VII | hatóságok rájöttek arra, hogy az országgyűlési szónoklatokat
882 VII | szónoklatokat hol nyomtatják. Maga az iskolai fiatalság a százkezű
883 VII | gyermekig elszivárgott már az, ami rendes útján nem folyhatott
884 VII | pótolták a sajtót.~Nagy volt az ijedelem.~Néhánynak az írására
885 VII | volt az ijedelem.~Néhánynak az írására ráismertek, azok
886 VII | között voltam én magam is.~Az iskolai törvényszék elé
887 VII | nem is értettük, mi lehet az előttünk fekvő iratokban,
888 VII | tanodához vezető utcákat, mert az a híre járt, hogy az országgyűlési
889 VII | mert az a híre járt, hogy az országgyűlési fiatalság
890 VII | vádlottak és bíráik voltak jelen az iskolaépületben.~Különös,
891 VII | a pedellus őrizete alatt az iskolai törvényszék előszobájában
892 VII | Lorándot ki fognak tiltani az iskolából.~Ez eszme rettenetes
893 VII | azt kongatják, tudja meg az egész város: most egy kicsapott
894 VII | szánva nem kérni kegyelmet.~Az előszobában várva, találkoztam
895 VII | Schmuck úr ment keresztül, az meglátott, nagy nyájasan
896 VII | odajött hozzám, megcirógatta az orcámat.~– Ej, ej no, kisfiam,
897 VII | kedves jó nagymamádnak. Óh, az áldott jó nagymama, ha tudná,
898 VII | láttam a vádlottak között, az nagyon megvigasztalt. A
899 VII | találnak rá Lorándra.~Erre az egyre voltam készen.~Végre,
900 VII | anyám, sem nagyanyám, csak az az egy, hogy nekem Lorándot
901 VII | sem nagyanyám, csak az az egy, hogy nekem Lorándot
902 VII | direktor – mondsza, kinek az írása ez?~– Az enyim – feleltem
903 VII | mondsza, kinek az írása ez?~– Az enyim – feleltem rá nyugodtan.~–
904 VII | bosszúsan csapott öklével az asztalra, egy harmadik tollat
905 VII | megfizettek érte; én elfogadtam az ajánlatot, mert tisztességes
906 VII | személynök jelenlétében az egész közönség hallatára
907 VII | hallatott, mely nagyon hasonlít az elfojtott nevetéshez. Az
908 VII | az elfojtott nevetéshez. Az igazgató szigorúan nézett
909 VII | hogy ki adta a kezedbe azt az írást, amiről ezt lemásoltad!~
910 VII | kiálta rám harmadszor is az igazgató.~– Nem felelhetek.~–
911 VII | szó! Nem ismered tán azt az embert?~– Ismerem; de nem
912 VII | akár reád, akár arra, kitől az iratot kaptad, valami szigorú
913 VII | büntetés vár. Tévedés volt, az igaz, de nem bűn, amit elkövettetek,
914 VII | támadt: ez a szigorú ember az, aki minket ki akar segíteni
915 VII | lemásolás végett?~Csak ez az egy válaszom lehetett:~–
916 VII | tudtomra van adva, hogy az súlyos vétség volt. Még
917 VII | Takarodjál innen! – rivallt rám az igazgató. A pedellus azután
918 VII | fel vagyok mentve. Éppen az a kegyetlen, haragos igazgató
919 VII | hazugságokkal mulattatta az iskolai törvényszéket, néhány
920 VII | karcerre büntettek. Ez volt az egész.~Én azt hittem, hogy
921 VII | Lorándhoz.~Büszke voltam abban az öntudatban, hogy ezúttal
922 VIII | játszék, midőn őnagysága, az udvari tanácsos úr belépett
923 VIII | igen kedves állatja volt az asszonyságnak: tudniillik
924 VIII | kedves, tudja-e már, hogy az országgyűlés eloszlik? –
925 VIII | sok jó táncos hazamegy. Az országgyűlési fiatalság
926 VIII | nejéhez, s fülébe súgá:~– Az éjjel elfogatások fognak
927 VIII | vonatkozik ez?~– Több vezetőjére az országgyűlési ifjúságnak.
928 VIII | országgyűlési ifjúságnak. Különösen az írott hírlap terjesztőire.~–
929 VIII | írt. Valami jó barátjának az albumába jegyzett valaha
930 VIII | valami ilyes fadaise-t; s az az album valahogy a hatóság
931 VIII | valami ilyes fadaise-t; s az az album valahogy a hatóság
932 VIII | hölgy.~– Alkalmasint maga az album tulajdonosa.~– Gyáli?!~–
933 VIII | Ez is gondolt arra, hogy az embernek szüksége van a
934 VIII | ígéreteire ne adjon semmit. Az egész világon csalásból
935 VIII | dühösködöm érte; nem ugratom ki az ablakon, nem állítom pisztoly
936 VIII | mondom neki: „Uramöcsém, önt az éjjel az ágyában elfogják, ,
937 VIII | Uramöcsém, önt az éjjel az ágyában elfogják, ,illa
938 VIII | jovialiter tudott nevetni az ilyen tréfás ötleten. Egész
939 VIII | meglátszott kacagás közben (még az aranysodronyok is a fogakon).~
940 VIII | csak előttem játssza itt az ártatlant, de bizonyosan
941 VIII | adja át a fiskusnak azt az albumot.~– Ön ezt csak azért
942 VIII | Nekem minden törekvésem az volt és lesz mindig, hogy
943 VIII | meggyűlöltem, nem dobom el!~– Hát az is az ön dolga lesz, kedvesem.
944 VIII | nem dobom el!~– Hát az is az ön dolga lesz, kedvesem.
945 VIII | kedvesem. Most azonban legelső az, hogy tudassa Loránd rokonunkkal,
946 VIII | Loránd rokonunkkal, hogy az esteli tíz óra őt itthon
947 VIII | alá szobájában.~– Ez mégis az ön műve, hiába menti magát –
948 VIII | nagyon jól tudja, kedves. Az embernek első dolga karriert
949 VIII | ezt ön maga is helyesli; az ember tartozik felhasználni
950 VIII | osztállyal tanult előttem az iskolában. Ő is mindig első
951 VIII | mindig első eminense volt az osztálynak, mint én. Minden
952 VIII | osztálynak, mint én. Minden évben az ő helyére kerültem; minden
953 VIII | kerültem; minden padban, ahol az első helyre ültem, az ő
954 VIII | ahol az első helyre ültem, az ő nevét találtam befaragva,
955 VIII | Loránd rokonunk.~– Csak nekem az. Önnek nem.~– Az mégis iszonyú,
956 VIII | Csak nekem az. Önnek nem.~– Az mégis iszonyú, egy fiatalember
957 VIII | fogja keresni. Legfeljebb az ügyvédi vizsga letételétől
958 VIII | lekötelez vele. De kérem, az esti tíz óra itthon ne találja
959 VIII | szekrényéhez. Bálnokházy az ajtóban visszafordulva még
960 VIII | férj mosolyogva távozott. Az mégis szép konstelláció
961 VIII | tudott felőle semmit, hogy az országgyűlési ifjak egy
962 VIII | országgyűlési ifjak egy része, ki az elfogatásokról neszt fogott,
963 VIII | sietett elutazni.~Midőn az udvari tanácsosné levelét
964 VIII | tenyerébe hajtá; újra felugrott, az ablakhoz sietett, mintha
965 VIII | mintha nyugtalanul várná az érkezőt. Egyszer azután
966 VIII | megpróbálta benne összeszorítani az ökleit, nem reped-e szét.~
967 VIII | nyúlni ahhoz, akit vár?~Most az utcaajtó nyílik, s a léptek
968 VIII | nyílik, s a léptek egyenesen az ő ajtajához közelítenek.~
969 VIII | csak! Azonban nem egyedül az jött, akit várt; legelöl
970 VIII | nyitott be hozzá, hanem az öccse, Dezső. Véletlenül
971 VIII | Nem őt akarta most látni. Az pedig diadaltól ragyogó
972 VIII | amiért úgy ragyogsz?~– Az iskolai szék elbocsátott;
973 VIII | nyújtva kezét Lorándnak. Az engedte kezét megszorítani: –
974 VIII | mai táncvigalomba, vagy az udvari tanácsosné egyedül
975 VIII | betanulnia Melanie kisasszonnyal az este; de a nagyságos asszony
976 VIII | Nos, micsodára – kérdezé az enyelgő arccal.~– Olyan
977 VIII | arccal.~– Olyan táncra, ahol az egyik meghal!~Azzal odatartá
978 VIII | olvasá:~„Gyáli kézbe adta az albumlevelet, melyet ön
979 VIII | hogy összecsődül a nép az utcáról, s az is neked lesz
980 VIII | összecsődül a nép az utcáról, s az is neked lesz baj.~– Óh,
981 VIII | azt csak elképzeled, hogy az ilyen tartozást odaajándékozni
982 VIII | amelyiké ki lesz húzva, az kötelezi magát főbe lőni.~
983 VIII | visszarettent. Eszébe jutott az az éjszaka a családi sírboltban.~–
984 VIII | visszarettent. Eszébe jutott az az éjszaka a családi sírboltban.~–
985 VIII | esel, ha meghalsz, mint az egér. Egész vitézséged abból
986 VIII | találsz, mint saját magad, az elől kitérsz.~– Jól van,
987 VIII | eltűntek lelke elől mindazok az alakok, amik ujjaikat fenyegetőleg
988 VIII | harmadikra!~– Kire?~– Itt van az öcséd, Dezső.~– Dezső? –
989 VIII | sorshúzásban.~Éppen nyitotta az ajtót Dezső.~Elmondta, hogy
990 VIII | kisasszony, leküldte Lorándnak az írott táncrendet; hanem
991 VIII | táncrendet; hanem azt Dezső az úton eltépte. Eltépte azért,
992 VIII | ott lesz a banyakemence; az ótestamentomi hét kövér
993 VIII | Kérlek, vállald magadra az én barátságomért.~– Ejh! –
994 VIII | én csak magam nem lehetek az áldozat, vagy te, vagy én.
995 VIII | Lépj ki, öcsém, egy percre az ajtón, hogy ne láthasd,
996 VIII | két ellenfél félrevonult az ablakba. Loránd kibámult
997 VIII | ablakba. Loránd kibámult az ablakon; Gyáli az óraláncával
998 VIII | kibámult az ablakon; Gyáli az óraláncával volt elfoglalva.~
999 VIII | megöli a családi kór, másikat az átkos hagyomány.~És ismét
1000 VIII | fájdalmas föld itt alattunk” az oka.~Nincs menekülés előle.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2869 |