1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2869
Fezejet
1001 VIII | előle.~Rettenetes hagyomány az önkéz ontotta vér, mely
1002 VIII | fejére szertefeccsen!~Ez az ő örökségük. A pisztoly,
1003 VIII | örökségük. A pisztoly, mellyel az apa magát megölte.~Hiába
1004 VIII | megölte.~Hiába volna itt az egész mennyország a földön,
1005 VIII | összetapossák a lovak patkói; – ahol az elsőszülötteket megcsonkított
1006 VIII | talán megtalálja a fiú, amit az apa hiába keresett: – a
1007 VIII | keresett: – a menedéket az elől a szomorú ház hálószobája
1008 IX | milyen szép a tavasz! Tietek az élet, az öröm, a remény;
1009 IX | tavasz! Tietek az élet, az öröm, a remény; tinektek
1010 IX | jövőjét egy nemzet, egy hon, az emberiség; tirátok büszkék
1011 IX | emberiség; tirátok büszkék az öregek; titeket szeretnek
1012 IX | szeretnek a nők; tietek az ég minden derült napja.~
1013 IX | fiatalságban nem gyönyörködtek az öregek szemei, mint az akkori
1014 IX | gyönyörködtek az öregek szemei, mint az akkori volt.~A tavasz igen
1015 IX | diónyi gyümölcsök voltak az almafákon, s az utcákon
1016 IX | gyümölcsök voltak az almafákon, s az utcákon korán ért cseresnyéket
1017 IX | lángoló, lelkesedett vala. Az új irány, mely nemzetünkben
1018 IX | fogékony, heves kedélyéről. Az elébb divatos könnyelmű
1019 IX | azután egyszerre megfordult az idők rende; a tél, aki elnézte
1020 IX | amiben ember örömét lelte; az utolsó falevél is lefagyott
1021 IX | állt ablakánál Loránd, s az ablak jégvirágain keresztül
1022 IX | ablak jégvirágain keresztül az utcára kibámult.~Éppen ilyen
1023 IX | kiszabta eléje: tíz évig tart az élet; akkor meg kell halni.~
1024 IX | huszonhétig éppen legszebb az élet. Sokan egész életpályát
1025 IX | Talán egy hosszú fogsággal?~Az idő, mely oly rövid – (könnyű
1026 IX | volna-e be sem várni belőle az első napot? Azt mondani:
1027 IX | bírjam tőled a napokat.~Az utált, fagyos napokat!~Hiszen
1028 IX | a természet így meghal, az ember maga is szeretne utánahalni.~
1029 IX | utánahalni.~Csak ne volna az a síró arc otthon! Az a
1030 IX | volna az a síró arc otthon! Az a fehér hajú fő otthon!
1031 IX | a fehér hajú fő otthon! Az anya és nagyanya.~Hiába!
1032 IX | sírbolt nyolcadik üregét, s az utóbb következőnek már nem
1033 IX | van véve, utána fog omlani az egész.~Szobája besötétült
1034 IX | elaludt.~E félhomályban az előtte elmentekről gondolkozott
1035 IX | elmentekről gondolkozott Loránd.~Az a csontarcú alak, akinek
1036 IX | arculatával is elég rémületes; az üres szemgödrök, mikbe félelem
1037 IX | jönnek, fegyverrel zúzva be az ajtót, mint akik hallhatlan
1038 IX | lopóznak elő, csendesen nyitják az ajtót, suttogva beszélnek,
1039 IX | mondják.~„Loránd!”~– Hah! Ki az?~Nem egy a halottak közül,
1040 IX | szép asszony.~Hermine volt az, aki oly csendesen, nem
1041 IX | reszketve súgá~– Önt elfogják az éjjel.~– Azt megtehetik.~–
1042 IX | megtehetik.~– De nem tehetik! Az égre! Azt nem fogják megtenni.
1043 IX | Mert szégyenleném, ha az, kinek szüksége van rám,
1044 IX | kinek szüksége van rám, az anyám házában elbújva az
1045 IX | az anyám házában elbújva az ágy alól húzna elő, mint
1046 IX | Loránd e kézszorításra kezde az eddigi síri hidegség helyett
1047 IX | egyedül lenni ott, mert az, aki legjobban szeret a
1048 IX | mennyországnál jobban szeret, az veled megy, és nem távozik
1049 IX | semmi kétsége ne lehessen az ifjúnak afelől, kit értett
1050 IX | ifjúnak afelől, kit értett az alatt, Hermine átfonta karjaival
1051 IX | Hermine átfonta karjaival az ifjú nyakát, és arcát elhalmozta
1052 X | felöltöztem.~Első gondolatom az volt, hogy elmegyek Bálnokházyhoz.
1053 X | volna lehetetlen?~Kértem az öreg Mártont, hogy bocsásson
1054 X | Mártont, hogy bocsásson ki az ajtón.~– Nono! Discipulus
1055 X | is elkószálni a háztól; az nem járja. Aki éjszaka jár,
1056 X | járja. Aki éjszaka jár, az nem vicekspan, az ha hivatalos
1057 X | éjszaka jár, az nem vicekspan, az ha hivatalos ember, legfeljebb
1058 X | Börtönre akarják vetni, mert az országgyűlési ifjak társaságában
1059 X | nagyon sokszor köszöngetett, az egész skalpját előre-hátra
1060 X | vesse közbe magát.~– No, az bizony okosan lesz. Már
1061 X | hogy elmondhassam majd az öregúrnak, hogy maga jó
1062 X | hogy maga jó helyen járt.~Az öreg legény hirtelen kabátot
1063 X | S mikor jönnek haza?~– Az udvari tanácsos úr tizenegy
1064 X | ostoba műszer ez a zongora; az embernek ha tele van is
1065 X | tulajdonképpen?~De hogy is lehet az, hogy ilyen válságos időben
1066 X | sincs itthon a háznál? Hisz az ilyen balesetről csak lehetnének
1067 X | Végre valahára csöngettek az utcaajtón. Hallottam a léptekről,
1068 X | szavak után hogy jutottam ki az utcára, nyitottak-e előttem
1069 X | mikor Márton legény kinn az utcán megfogta a karomat,
1070 X | Komiszer”-nek: de a Mártonnak, az öreg Mártonnak! Hát beszélt
1071 X | beszélt ki valaha valamit az öreg Márton? Az öreg Márton
1072 X | valamit az öreg Márton? Az öreg Márton sokat tud, amit
1073 X | hát hallotta maga, hogy az öreg Márton valaha pletykázott
1074 X | másra vagy a legényekre az öreg Márton? Hátha „én”
1075 X | azért hívom kollégának, mert az én hajam úgy tesz, mintha
1076 X | tesz, mintha paróka volna, az ő parókája pedig úgy tesz,
1077 X | oldalra fordult, mintha az utca túlsó felét is meg
1078 X | megtalálta?~– Azután – ha az a nő fogja az egyik kezét,
1079 X | Azután – ha az a nő fogja az egyik kezét, én megfogom
1080 X | hadd látom: mit tanult az iskolában? Mit tud csinálni,
1081 X | vagy balra? Kiabálni fog-e az utcán, hogy „ki látta a
1082 X | No hát – lássa, hogy az öreg Márton legénynek is
1083 X | is felkeressük a Móclit: az a hetes fiáker. Lakik a
1084 X | fiáker lovát én ismerem; az nem visz el senkit az Óperenciáig.
1085 X | ismerem; az nem visz el senkit az Óperenciáig. Az elvitte
1086 X | el senkit az Óperenciáig. Az elvitte őket legfeljebb
1087 X | útlevél nélkül nem mehet az ember, ha mégúgy kergeti
1088 X | hogy vigye el hozzá azt az urat, akinek az útlevelével
1089 X | hozzá azt az urat, akinek az útlevelével majd odább szöknek.~–
1090 X | aztán majd úgy elmaszkírozza az úrfit, hogy az ő passzusával
1091 X | elmaszkírozza az úrfit, hogy az ő passzusával keresztülmehet
1092 X | amiket gyerekeknek nem lehet az orrukra kötni.~– No de utoljára
1093 X | vagy afféle. Tudnia kell az ilyesmit, mikor majd vallatni
1094 X | jól megfizették érte, s az öreg Mártonnak mi köze hozzá?
1095 X | Hanem egyet kötök ki csak az úrfitól. Maga ne szóljon
1096 X | átkozott furfangos legény ám az a Mócli. Ha észreveszi,
1097 X | akarják, úgy fog hazudni, mint az írás; hanem én csak egyszerre
1098 X | jönni, kigyomrozom belőle az utolsó cseppig a titkát.
1099 X | fickókból kicsavargatni az igazságot.~Azzal folyvást
1100 X | válogatott nevetséges tréfa az, amiben mi most fáradozunk,
1101 X | hintók előfogatai, most az állatkínzás elleni egyletek
1102 X | égett; a bérkocsisok várják az éjfélt, hogy újra felszerszámozzanak,
1103 X | víz ne járjon be mindig az ablakon.~– Itthon van –
1104 X | kapu nyitva volt, a kocsi az udvaron, s a lovak pokróccal
1105 X | amiken még rajt voltak az üres abrakos tarisznyák.~
1106 X | le kellett nyomni, azután az egészet fölemelni, a vállat
1107 X | legény már ismerni látszott az ajtózávárnak ezeket az angol
1108 X | látszott az ajtózávárnak ezeket az angol sajátságait, mert
1109 X | Nos, hol „ég”? – Ez volt az első szava Mártonhoz.~–
1110 X | van! El van árulva minden! Az úrfit elcsípik a vámnál!~
1111 X | megállt a fél képében, s az is ijedten meredt ránk,
1112 X | még egy orra akarna nőni az arcán; hanem azután csak
1113 X | mindjárt, ha rám nem hallgatsz. Az asszonyság férje mindent
1114 X | férje mindent megtudott! Az úrfinak elejbe kerültek,
1115 X | akarják fogni! Majd keresi az most neked, hogy hol muzsikálnak
1116 X | muzsikálnak jobban! Itt van az öccse, ni, most jön a nagyságos
1117 X | most jön a nagyságos úrtól. Az megmondta neki, hogy a felesége
1118 X | hogy a felesége elszökött az úrfival, most aztán kerestetik
1119 X | No, úgy hát áldjon meg az isten, Mócli – szólt Márton
1120 X | nézzünk, hanem hogy ennek az úrfinak a bátyját megszabadítsuk;
1121 X | a többi fiákereken, amíg az igazira ráakadunk, mert
1122 X | beleártotta magát, s ha az úrfit másfelé el nem szöktethetjük,
1123 X | kérdé rémüldözve Mócli.~– Az úrfinak a bőrében éppen
1124 X | Üljetek fel! Hanem aztán az ördög engemet vigyen el,
1125 X | lekapkodta lovai fejéről az abrakos tarisznyákat, engem
1126 X | egyszer aztán félrekanyarodott az út, s a fedett kocsi szertelen
1127 X | térhettünk be, melyben még az utcakövezést a civilizáció
1128 X | civilizáció átkai közé számítják, az utcai lámpásokat pedig a
1129 X | tán hegynek föl mentünk; az ostor mindig sűrűbben működött
1130 X | kocsiablakon.~– Itt volnánk. Az udvar végén van egy kis
1131 X | egy kis szoba. Gyertya ég az ablakban. Ott van az úrfi.~–
1132 X | ég az ablakban. Ott van az úrfi.~– A nő is vele van? –
1133 X | kérdezém én halkan.~– Nincs. Az a „Fehér Farkas”-ban vár
1134 X | parasztfogattal, míg azt az urat elhozom, akivel elébb
1135 X | elébb beszélnie kell.~– De az még nem jöhet, mert az előadásnak
1136 X | De az még nem jöhet, mert az előadásnak nincs vége.~Mócli
1137 X | leheletével melengetve föl az ablak jegét, hogy kilásson
1138 X | hogy kilásson rajta, mikor az érkezik, akire vár.~Óh,
1139 X | reám!~Amint engem meglátott az ablakból, eltűnt onnan:
1140 X | eltűnt onnan: elém sietett.~Az ajtónál szemközt találkozott
1141 X | Ki látott?~– Ne félj! Az, aki el nem árul.~– De hát
1142 X | Loránd megdöbbent e szóra.~– Az én becsületemet?~– És a
1143 X | osztozhatunk meg: tiszta nevét. Ez az enyim egészen, úgy, mint
1144 X | hagyd el ezt a nőt.~– Elment az eszed?~– Az enyim? Még nem.~–
1145 X | nőt.~– Elment az eszed?~– Az enyim? Még nem.~– Azt akarod
1146 X | vele mondani, hogy talán az enyim ment el. Az meglehet.
1147 X | talán az enyim ment el. Az meglehet. Az nagyon meglehet.~
1148 X | enyim ment el. Az meglehet. Az nagyon meglehet.~Azzal leült
1149 X | nagyon meglehet.~Azzal leült az asztal mellé, s arcát két
1150 X | kiáltottam neki:~– Loránd! Eddig az apák voltak öngyilkosok
1151 X | azt akarod, hogy most már az anyák is elkezdjék a sort?~
1152 X | gyermekét elhagyja, azt az anyát, aki gyermekéért meghal?~
1153 X | Te még boldog vagy; játék az életed; szenvedély nem bánt.
1154 X | soha.~Nagyon szereti ezt az asszonyt!~Kevés szavamba
1155 X | zongorázó szépemrül; de azt az ideált, aki zongorázni tudott,
1156 X | hogy anyja megszökött, az örökkévalóságig elfelejtettem
1157 X | Anyánkról akarsz beszélni? Az ő nevével akarsz utamban
1158 X | anyánkról beszélni. Más az.~– Mi és ki?~– Bálnokházy
1159 X | Mi és ki?~– Bálnokházy az, aki miatt el fogod hagyni
1160 X | Loránd tántorogva kereste az asztalt kezével, hogy rátámaszkodjék.~–
1161 X | Hallottam a bérkocsistól, ki az útitáskát utána emelte: „
1162 X | arca most már égett, mint az alkonyi viharos ég felhői.~–
1163 X | felhői.~– Volt-e kezedben ez az útitáska? – kérdezém tőle.~–
1164 X | fájt. – Nem fog engem ez az asszony látni soha!~Azzal
1165 X | látni soha!~Azzal leborult az asztalra és zokogott.~Óh,
1166 X | Hanem most már drága az idő; téged másért is üldöznek,
1167 X | emlegetett rokonunk messze, az ország belsejében, akinél
1168 X | soha: Topándy bátyánk.~– Az istentagadó? – kiálta fel
1169 X | egy ateista házánál, aki az egész földdel, azonfelül
1170 X | egész földdel, azonfelül még az éggel is meghasonlva él.~–
1171 X | hogy tíz évig nem. S ha az egész világ táncolna örömében,
1172 X | írni fogok. Te elmondod az én kedveseimnek is otthon,
1173 X | Arra a becsületre, amire az imént olyan büszkén hivatkoztál?
1174 X | hivatkoztál? Nézd, most az egész Áronffy nevet egymagad
1175 X | nevet egymagad viseled. Az egész név tisztaságára fogadod-e
1176 X | Szükségtelen is. Van két jó lábam, az elvisz, ha kell, a világ
1177 X | hogy szükséged lesz rá az úton.~– Hol jutottál te
1178 X | Amilyen jólesett nekem az, hogy ő most nevet, azt
1179 X | el tudnék menni. Nem kell az útban „armer Reisender”-
1180 X | Reisender”-t játszanom.~Mikor az alacsony ajtón ismét kiléptünk
1181 X | tudják megfogni azt, amit az ablakon keresztül leskelődve
1182 X | közé vagdalt, s kihintózott az udvarból.~– Ez aztán a fickó! –
1183 X | reggelre a mühlaui révhez ér az úrfi, ott átszállítják két
1184 X | garasért. Van-e aprópénze? Az mindig legyen! Gyalogjáró
1185 X | Majd utazom mint légátus.~– Az is jó lesz.~Eközben kiértünk
1186 X | jó lesz.~Eközben kiértünk az utca végére. Loránd búcsút
1187 X | amíg biztos helyen nincsen… az országúton. Tudják mit?
1188 X | volnék. Patrolok járnak az utcán. Ha nagyon fogok dalolni,
1189 X | úrfi, odaadom a botomat az útra. Jó derék bot, egész
1190 X | velem. No, isten áldja meg!~Az öreg legény megszorongatá
1191 X | úrfi!~Azzal hátramaradt az öreg, s elkezdett torokszakadtából
1192 X | jódlírozó nótát énekelni végig az utcán, s hozzá a kapukat
1193 X | Itt már nagyon sötétek az utcák.~A város vége felé
1194 X | mik előtt el kell haladni; az őr kiáltása hangzott a távolból: „
1195 X | megmondott. Beleveszett az őrjáratba. Nemsokára hallottuk
1196 X | palackot törtem, megadom az árát. Ki mondja azt, hogy
1197 X | Loránd tétovázva állt meg az útfélen.~Ekkor egy hintó
1198 X | álltunk a kerítés mellett.~Az öreg Mártont ismertük meg
1199 X | Mégiscsak rájuk találtam – szólt az öreg nevetve. – Jaj be jó
1200 X | vagyok. Összevesztem velük. Az volt a gaudé! Húztak, vontak,
1201 X | is húztak a kardlappal; az valami dicső volt!~– Hát
1202 X | menjen arrafelé, amerre az a hintó ment, hanem vágjon
1203 X | legény kuncogása vert föl. Az öregnek valami fúrta az
1204 X | Az öregnek valami fúrta az oldalát, amin szörnyen nevethetnékje
1205 X | hogy ne menjen arra, amerre az a hintó ment?~– Nem én.~–
1206 X | nem ismert rá a kocsisra? Az volt a Mócli.~– A Mócli?~–
1207 X | Bálnokházyné?~– A bizony. – Meg az a bizonyos aktor:~– Akinek
1208 X | bizonyos aktor:~– Akinek az útlevelével Lorándnak kellett
1209 X | kellett volna szökni?~– Hát ha az ember szökésben van – mindegy:
1210 X | mehetnének?~– Hová? No, az Óperenciáig talán nem, legfeljebb
1211 X | legfeljebb odáig, ameddig az a táska üres lesz, amit
1212 XI | XI. Az adott szó~Két nap múlva
1213 XI | meg Frommék háza előtt. Az ablakból ráismertem kocsira,
1214 XI | érkezett tőlünk!~Futottam le az utcára, hol már akkor, midőn
1215 XI | bőrfüggönyeit.~Óh, nem „valaki”: az egész család volt itt! Amennyi
1216 XI | tartva, hogy szegény anyám az utcán talál összeroskadni.~
1217 XI | hamuvá fogja omlasztani, mint az ó-sírboltokban talált alakokról
1218 XI | hosszú útra! Nem várta, míg az idő átmelegszik. A zord,
1219 XI | Óh, ha volna mérték, mely az anyai szeretet mélységét
1220 XI | van. Ne engedd át magadat az indulatnak! Ülj le!~Anyám
1221 XI | Ülj le!~Anyám le is ült az asztal mellé, ahová vezették,
1222 XI | Azután Fánnyhoz fordult, az megölelte, megcsókolta kétszer
1223 XI | maradjon? Ő már olyan, mintha az én gyermekem volna.~Én nem
1224 XI | Tudtam, hogy nem történhetik az nálam nélkül meg.~A bérkocsi
1225 XI | tudatva volt szülőim jövetele, az udvari tanácsos éppen otthon
1226 XI | iparkodott azon kitűnni, de az olyan volt, mintha óra hosszat
1227 XI | Nagyságos urambátyám hátraszegte az állát magas nyakravalójába,
1228 XI | Nem sütöttem le előtte az enyéimet; tudtam, hogy jogom
1229 XI | Aki tudatta kegyetekkel az úrfi eltűntét, talán megírta
1230 XI | a becstelen nővel együtt az ország határán túlszökik.
1231 XI | nőcsábító?~– Fájdalom, hogy az. Elszökteté nőmet.~– És
1232 XI | tudok neki más nevet adni.~– Az istenért! Csendesen, uram!~–
1233 XI | fölfedezte, amik között az eltűnés végbement, miután
1234 XI | Pedig én megmondtam azt az öcsémnek magam.~– Miért
1235 XI | bár minden ízem reszketett az izgalomtól.~Hanem azt kellett
1236 XI | kiáltottak hozzám minden hangján az indulatnak, a dühnek, az
1237 XI | az indulatnak, a dühnek, az őrültségnek, a reménynek,
1238 XI | őrültségnek, a reménynek, az örömnek: – „Beszélj! Mit
1239 XI | mind igaz, és úgy történt; az egyik Braun Márton péklegény,
1240 XI | a másik Fleck Mátyás.~– Az nőm bérkocsisa – szólt közbe
1241 XI | kísértük el a hegyekig, az én zsebpénzem volt egyedüli
1242 XI | együtt Bécsbe is megérkezett. Az Loránd volt!~– Az nem volt
1243 XI | megérkezett. Az Loránd volt!~– Az nem volt Loránd, hanem más.~–
1244 XI | nagyságod? Hát én megmondhatom. Az a sima arcú férfi volt Bleinberg
1245 XI | mellettem. Nem két asszony volt az; – két nőoroszlány. Széttépték
1246 XI | végighallgatni; mégis okos gondolat az a zongora: nem hallatszik
1247 XI | nem hallatszik ki tőle az utcára, mikor pörpatvar
1248 XI | elhalmozott.~Óh, mint féltem én az ő csókjaitól! Most mindjárt
1249 XI | bennem. Én már nem voltam az a jó gyermek, akit erős
1250 XI | megátkozott, s én kimentem az ajtón, és azután odatámaszkodtam
1251 XI | odatámaszkodtam a másik szobában az ajtófélhez.~E leírhatlan
1252 XI | jöttek ki hozzám, ki folyvást az ajtófélen álltam, s ott
1253 XI | kérlelni, hogy mondjam ki azt az egy szót, ami anyámat rögtön
1254 XI | rossz, átkozott Dezsőnek”! Az vagyok.~– De hát miért vagy
1255 XI | vagyok.~– De hát miért vagy az?~– Mert nem lehetek más.
1256 XI | lesz. S a mi családunkban az ilyen ígéretek nem szoktak
1257 XI | tiltotta meg, hogy elmondd?~– Az természetes – feleltem rá
1258 XI | anélkül is jól tudta, hogy még az a másvalaki nem született
1259 XI | Fánny „valaki” lenni. Ez az ő szofizmája tetszett nekem.
1260 XI | nekem. Megálljunk! Ezen az alapon talán ki lehetne
1261 XI | valami helynevet, ami nem az igazi, s ezzel lerázom a
1262 XI | kijött, s feltárta előttem az ajtót.~– Gyere be!~Én beléptem,
1263 XI | beléptem, ő becsukta utánam az ajtót, s azután kézen fogva
1264 XI | Mikor meghallotta azt, az ősz alak fölegyenesedett,
1265 XI | magára.~Mi leeresztettük az ablakfüggönyöket, s kimentünk
1266 XII | jégfegyverrel, oly gyorsan változott az időjárás. Május közepén
1267 XII | vándort megtaláljuk azon az alföldi rónán, ahol még
1268 XII | sokkal távolabb, mint hogy az a vándor, ki előttünk siet,
1269 XII | szerszámán is úgy csillog az ezüst, mint gazdája rongyos,
1270 XII | aztán majd ott húzd el az én nótámat, adok érte tíz
1271 XII | mellét előre feszítve.~– Hát az a furulya minek az oldaladon?~
1272 XII | Hát az a furulya minek az oldaladon?~A cigány röhögött
1273 XII | oldaladon?~A cigány röhögött az ötletnek. Az ő puskáját
1274 XII | cigány röhögött az ötletnek. Az ő puskáját furulyának nevezni!
1275 XII | alatt keresni tanyát, mint az útféli csárdák bűzös, ronda
1276 XII | lakomáját, midőn ugyanazon az úton, melyen a lovas előkerült,
1277 XII | vigyázzanak magukra, mert az elébb ment ezen egy lovas
1278 XII | zsiványt, összetöri a hátamon az ostornyelet. Nem gondolok
1279 XII | is jó lesz kocsin menni, az ebugattát!~– Kendtek Lankadombon
1280 XII | szolgálom. Igen derék ember, az úgyis nagyon szereti az
1281 XII | az úgyis nagyon szereti az olyan embereket, akik prédikálnak.~–
1282 XII | csillagos ég derűje mellett az öt paripa vígan csengve
1283 XII | olyan meleg; aztán nem fél az semmitől.~Éjféltájon járhatott
1284 XII | semmitől.~Éjféltájon járhatott az idő, midőn az emlegetett
1285 XII | járhatott az idő, midőn az emlegetett csárda elé megérkezett
1286 XII | udvarán megpillantotta azt az ezüstös szerszámú lovat,
1287 XII | egy pirospozsgás szolgáló. Az első sűrűgombos gyöngyösi
1288 XII | sültfélét, a cintányérokat és az ezüst éteszközt, amikkel
1289 XII | világosság van a házban, az mind őelőtte égjen.~Hátul,
1290 XII | égjen.~Hátul, a sötétben, az asztal túlsó végénél ült
1291 XII | kinek tetszettek végtelenül az ilyen vendégek, akik magukkal
1292 XII | vendégek, akik magukkal hordják az enni-inni valót, s csak
1293 XII | is egyébre gondja, mint az étvágyára; olyan szép fehér
1294 XII | falatozásnak éppen vége van, nyílik az udvarra vezető ajtó, s belép
1295 XII | szemére lenyomva, kezében az övéből kivont egyik pisztoly.~–
1296 XII | Asztal alá, ágy alá, akinek az élete kedves! – kiált az
1297 XII | az élete kedves! – kiált az ajtóban megállva; mely haragos
1298 XII | pincébe, s magára csapja az ajtót, a szolgáló pedig
1299 XII | alá: mire a betyár odalép az asztalhoz, s kalapjával
1300 XII | nem marad egyéb világosság az asztalon, mint a cintányérban
1301 XII | sírfény dereng minden tárgyon; az élő arcok mintha halottak
1302 XII | minden szín elmúlik benne: az arc pírja, az ajkak ragyogása,
1303 XII | elmúlik benne: az arc pírja, az ajkak ragyogása, a szemek
1304 XII | borzadva nézte e jelenetet.~Az imént oly vidám, oly mosolygó
1305 XII | csak egy percig tartott: az is meglehet, hogy talán
1306 XII | szó nélkül odadobta neki az asztalra.~A rabló felkapta
1307 XII | rabló, a tárcát mindenestül az asztalhoz vágva. – Hát négyszáz
1308 XII | forint volt.~– Hiszen ha az mind benne volna, ami benne
1309 XII | ordított a rabló, öklével az asztalt ütve, hogy a borszesz
1310 XII | vásáron eladott gyapjúnak az ára. Hova lett a többi?~–
1311 XII | elszámlálom – szólt a nő, az evőkés hegyével mutogatva
1312 XII | köszönet.~– Hát kutasd ki az egész hintót; amit találsz
1313 XII | hintót; amit találsz benne, az mind a tied lehet.~– De
1314 XII | s e percben olyan lett az arca összevont szemöldeivel,
1315 XII | úgy ütötte a kés hegyét az asztalba, hogy az egy hüvelyknyire
1316 XII | hegyét az asztalba, hogy az egy hüvelyknyire hatolt
1317 XII | magát hanyatt a székben. – Az ördögöt meg a fiát.~– Karperec
1318 XII | smaragdos ékszert, s odahajítva az asztalra.~A rabló elkezdte
1319 XII | egy szép gyűrű is ragyog az ujjadon.~– Csak hadd ragyogjon!~–
1320 XII | tromffal tud válaszolni: az utasnő nem bírt eleget megijedni,
1321 XII | megragadta a hölgy kezét, s az asztalon keresztülhajolva,
1322 XII | akkor egyszerre felforrt az ifjúban a vér, előugrott
1323 XII | azéból szakítani.~Érzé, hogy az övével egyenlő rangú vaskézzel
1324 XII | tusa alatt. Lorándnak ez az izgalomban eszébe sem jutott.~
1325 XII | taszított Lorándon, hogy az hátraesett a padra, s míg
1326 XII | a másik pisztoly csövét az ő homlokának.~– Most aztán
1327 XII | át lelkén: „Íme itt van az alkalom, melyben a sors
1328 XII | gyöngék, utasok védelmében, az mint derék ember halt meg.
1329 XII | rabló hirtelen hátraugrott, az ajtónak rohant, s annyira
1330 XII | kinyújtotta felé a karját, az úrhölgy onnan az asztal
1331 XII | karját, az úrhölgy onnan az asztal mellől egyszerre
1332 XII | zsibbadást terjesztettek el az ifjú idegein. Amint erővel
1333 XII | kaparászás után meglelte az ajtó kilincsét, s mikor
1334 XII | göröngyrázta hangon, ami az ijedt embereké.~– Hiszen,
1335 XII | akit kergetnek, futott ki az udvarra, s néhány perc múlva
1336 XII | menekült. Mikor aztán kiért az utcára, ott elkezdett istentelenül
1337 XII | kölyökpapot, akik ahelyett, hogy az Istent otthon dicsérnék,
1338 XII | Istent otthon dicsérnék, az országúton őgyelegnek, s
1339 XII | megtámadott áldozata között; az érthetetlen talány, hogy
1340 XII | töltve; s azután ez a nő: ez az érthetetlen alak, aki szemébe
1341 XII | annak oldalába, mint ahogy az asztalba ütötte; s ugyanaz,
1342 XII | a rablót le akarja lőni, az ijedelem görcsös erejével
1343 XII | lehet e talánynak?~Eközben az asszonyság újra meggyújtotta
1344 XII | Loránd ránézett a nőre. Az iménti zöldeskék arc helyett,
1345 XII | Talán Sárvölgyiékhez. Az szereti az imádkozókat.~–
1346 XII | Sárvölgyiékhez. Az szereti az imádkozókat.~– Nem ahhoz.
1347 XII | No, azt nem tanácslom; az igen goromba ember az ilyenfélékhez.
1348 XII | tanácslom; az igen goromba ember az ilyenfélékhez. Maga prédikálni
1349 XII | lelkem? Amit ott kapna, az nem sok lenne. Ezt a pénzt,
1350 XII | lenne. Ezt a pénzt, amit az az ember itt hagyott, úgyis
1351 XII | lenne. Ezt a pénzt, amit az az ember itt hagyott, úgyis
1352 XII | ez furcsa légátus, nem él az ajándékkal.~A nagyságos
1353 XII | valami, ami különbséget tesz az emberek között. Most kezdte
1354 XII | hogy micsoda tünemény lehet az, aki puszta kézzel meg mer
1355 XII | aztán nem akarja elfogadni az ajándékot, mit olyan jól
1356 XII | nagyságodat védelmeztem, az jutott eszembe, ez asszonyságnak
1357 XII | Hja, lelkem, tudja-e, hogy az milyen istentelen ember?~–
1358 XII | istentelenségeimért zártak ki az iskolából. Nem vethetünk
1359 XII | Azt nem tettem.~– Megverte az atyját, anyját?~– Nem, nagyságos
1360 XII | Nem, nagyságos asszony; – az a bűnöm, hogy lázítottam
1361 XII | a bűnöm, hogy lázítottam az ifjúságot a felsőbbek ellen.~–
1362 XII | foglaltatja magát Topándy. Az nagy bolond ebben a dologban.~
1363 XII | tétova tekintettel lépett az ifjúhoz, s kezét annak karjára
1364 XII | velünk! A kocsis már pattog az ostorral. Akar benn ülni
1365 XII | szabad levegőn? Jobb is az! Én is inkább ott szeretnék.
1366 XII | összetakarította ez alatt az éteszközöket, a nagyságos
1367 XII | és gondolkoztak egymásról az egész úton. Az ifjú arról
1368 XII | egymásról az egész úton. Az ifjú arról a nőről, ki a
1369 XII | étkezik, selyemben öltözik, s az ifjúság tüzét hordja szemében; –
1370 XII | szemében; – a hölgy pedig arról az ifjúról, ki tud küzdeni,
1371 XIII | Topándy a folyosón állva várta az érkezőt, s eléje sietve,
1372 XIII | kell őtet fogadni.~Azzal az elé siető cselédekre bízva,
1373 XIII | gunyoros kedvében fordult az ifjúhoz.~– No, fráter, téged
1374 XIII | tiszttartó, vagy prefektus? Mert az mindegy. Válassz olyan titulust,
1375 XIII | nőttem fel. Nem szentírás biz az.~– Jól van, fráter! Hát
1376 XIII | megismertetlek vele, mi nálam az ispánnak a dolga. Tudsz-e
1377 XIII | nincsenek igényeid? Mert az egészen szabad tetszésedre
1378 XIII | tetszésedre lesz bízva. Nálam az ispán ott lakhatik, ahol
1379 XIII | hozzáfordulni.~– Brávó! Becsülöm az elszántságot. Most hát gyere
1380 XIII | Most hát gyere fel, öcsém: az asszony majd kiadja számodra
1381 XIII | asszony majd kiadja számodra az öt napra való cselédkenyeret,
1382 XIII | levesbe főzni valót és az átalag vinkót; – vedd át,
1383 XIII | kell sütni, főzni.~Loránd az arcát sem fintorította félre
1384 XIII | nagyságos asszony éppen az előteremben volt, ahol reggelizni
1385 XIII | Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat, amikből hálószobát
1386 XIII | azzal volt elfoglalva, hogy az ezüst főzőgépből az illatos
1387 XIII | hogy az ezüst főzőgépből az illatos mokkanedvet a csészékbe
1388 XIII | kinek a helye ez?~– Azé az úré ott! – mutatott Lorándra
1389 XIII | mindkét keze el levén foglalva az ibrikkel.~– Tessék, kérem
1390 XIII | mutatva, mely bal felől az övé mellett volt megterítve. –
1391 XIII | tovább. – Györgynek híják az inast, aki ki fogja szolgálni;
1392 XIII | mért nem mondtad, hogy az asszonnyal már elvégezted
1393 XIII | mutatott helyet, mire aztán az végtelen jókedvvel elnevette
1394 XIII | meg ne csókolja a kezét. Az úrhölgy nevetve, tréfás
1395 XIII | feje fölött, úgy kacagott – az úrhölgy – a cigányleány.~–
1396 XIII | tárcáját. – Ugyan jó, hogy az a zsivány pugillárisostul
1397 XIII | gyűrűt is le akarta húzni az ujjamról; de én nem engedtem.
1398 XIII | megszorította a rabló; s nézzen ide: az ínyem egészen fel van hasadozva,
1399 XIII | zsivány kezéből a pisztolyt; az is egyszerre fogta magát,
1400 XIII | Lorándnak pedig kezét nyújtá az asztalon keresztül.~– Öcsém,
1401 XIII | ilyen bátran védelmezted az enyéimet, s annyival több
1402 XIII | rád szakad. – Milyen volt az a rabló? – szólt ismét a
1403 XIII | Lorándnak feltűnt, hogy az asszony nem akar emlékezni
1404 XIII | Azért is nem lőhetett rá az elvett pisztollyal szabadítónk,
1405 XIII | ottég.~Ezalatt megtalálta az asszony a levelet.~– Itt
1406 XIII | kíváncsisággal kandikálva az írásba a szép asszony.~Loránd
1407 XIII | tetszék neki, mintha ezt az írást már látta volna valahol.
1408 XIII | világon van: Fánny írása az, a bohókás csereleánykáé;
1409 XIII | miatt kénytelen kerülni az üldözésére kiindult világot.~
1410 XIII | Topándy hosszasan nézett az előtte ülő ifjú arcába:
1411 XIII | ifjú arcába: vajon ez-e az igazi?~Ő is jól ismerte
1412 XIII | is jól ismerte már akkor az országgyűlési ifjúság társulatának
1413 XIII | történetét.~Nem kérdezősködött.~Az első naptól fogva egészen
1414 XIII | bánt vele, mint egy herceg az egyetlen fiával, kiben trónörököst
1415 XIII | egy szegény ember fia, ki az apja házánál tanulja a szolgálatot.~
1416 XIII | asszony élettitkával mindjárt az első nap megismerkedett
1417 XIII | ha rákerülne a sor. Ez az egész állapot, látja.~A
1418 XIII | figyelni, mi hatást fog az ifjúra tenni e felfedezés?~
1419 XIII | ifjúra tenni e felfedezés?~Az első napok elárulák azt.~
1420 XIII | háziasszony irányában, mióta az kivallá neki, hogy ő nem
1421 XIII | és ártatlanságot. Ciprát az ismeretlenek a ház asszonyának
1422 XIII | ház asszonyának hitték, az ismerősök a háziúr kedvesének;
1423 XIII | háziúr kedvesének; pedig az nem volt más, – mint egy
1424 XIII | bárkin is megtorol, amiért az egész cselédség jobban fél
1425 XIII | fél Ciprától, mint magától az uraságtól, s ha véletlenül
1426 XIII | észrevette Lorándon, hogy az nem fut a szép arc után,
1427 XIII | természettudományi kísérletekkel töltötte az időt, gépekkel vesződött,
1428 XIII | kételyeit nem vette is föl.~Az anyag minden! A természetbúvárok
1429 XIII | találni, ha a nagy távcsöveken az ég csodáit óra hosszat elnézegetheté.~
1430 XIII | pedig szegény leány annyira az elejétől kezdve nem értett
1431 XIII | Ugyan már minek volna neked az olvasni tudás?~A leány összetette
1432 XIII | Van.~– Vajon mi lehet az?~– Azt szeretném éppen megtudni
1433 XIII | szeretném éppen megtudni az imádkozás által.~– Hát magad
1434 XIII | adni?~A leány felmutatott az égre.~Topándy vállat vont
1435 XIII | bohó, nem leánynak való az olvasás. Az asszonyféle
1436 XIII | leánynak való az olvasás. Az asszonyféle úgy jó, ha nem
1437 XIII | elment.~Loránd megszánta ezt az árva teremtést, aki selyemben,
1438 XIII | betűket nem ismeri – és az Istenhez nem bír emelkedni.~
1439 XIII | s melyen a sors mindjárt az első lépésnél kikacagta.
1440 XIII | nagy hazafi. Nagy hazafi az, akinek nagy hivatala van.
1441 XIII | Akinek ez nem kell, maradjon az ekeszarvánál. Az ambíciónak
1442 XIII | maradjon az ekeszarvánál. Az ambíciónak csak rendes vonalozott
1443 XIII | s a sikert kell kezdeni az esküdtségen vagy a tiszteletbeli
1444 XIII | tiszteletbeli aljegyzőségen, ha az ember nemesember; a városi
1445 XIII | a városi írnokságon, ha az ember csak honorácior; tertia
1446 XIII | temetővel; melynek közepéből az élet boldog halottjai vígan
1447 XIII | kötelezettség áll előtte az évek határidejének leteltén.
1448 XIII | határidejének leteltén. Még az messze idő. Az ember szép
1449 XIII | leteltén. Még az messze idő. Az ember szép csendesen is
1450 XIII | is meghalhat odáig; tán az a másik is elveszhet addig,
1451 XIII | e titkot őrzi. És talán az ember lelkén is megvastagszik
1452 XIII | talán megalkuszik akkorra az ember. Otthon maradt családja
1453 XIII | otthon egészségesek, s az elbukott fiú sorsát jó szívvel
1454 XIII | emlékéből. – Fehér lap volt az egész kedélye, amelyen a
1455 XIII | vendégei részéről. Szánta ezt az elveszett lelket.~Egyszer,
1456 XIII | hogy megismerje, szegény?~– Az ábécét? Mert ez rá nézve
1457 XIII | bolond kedvem jött egyszer az utcáról fölszedni egy meztelen
1458 XIII | világban? A kényelem és az ismeretlenség. Ha saját
1459 XIII | van, azzal is így teszek. Az az életnek a titka, hogy
1460 XIII | azzal is így teszek. Az az életnek a titka, hogy az
1461 XIII | az életnek a titka, hogy az embernek jó gyomra, jó álma
1462 XIII | keserűségek értek, annak az alapja mind az volt, amit
1463 XIII | értek, annak az alapja mind az volt, amit tanultam. Sokszor
1464 XIII | látni magam előtt, amilyen az én ideálom; akit nem kínoznak
1465 XIII | Ciprával nem ismertettem meg az ábécét.~– De hát az Istent?~
1466 XIII | meg az ábécét.~– De hát az Istent?~Topándy elvette
1467 XIII | csillagokat a tejútban?~– Igen: az egész tejutat millió csillagképletre
1468 XIII | egyes csillag egy nap.~– Hát az „Éjszaki Vadászkutya” fejében
1469 XIII | levő ködöt felderíti-e?~– Az köd marad előtte. Gömbölyű
1470 XIII | nagy érdekkel nézett fel az új távcsövön az égbe. –
1471 XIII | nézett fel az új távcsövön az égbe. – Ah! – szólt meglepetve. –
1472 XIII | gyűrűből.~– Hát a tömeg maga?~– Az köd marad. Atomjait még
1473 XIII | szólt:~– Nézze ön! Nincs az a mesebeli vért Homér Iliászából,
1474 XIII | zománcozott arany.~– Valóban az.~– És most figyeljen ön
1475 XIII | mutatja meg.~– Értem – szólt az ateista, Loránd szemébe
1476 XIII | mindenségig, olyan végtelen az lefelé a képtelen semmiségig:
1477 XIII | képtelen semmiségig: és ez az Isten!~Loránd arcán a magasztos
1478 XIII | Loránd vállára téve. – Ezt az eszmét én régóta ismerem.
1479 XIII | s egy fokozatot lefelé az ázalékférgekhez. Hanem azután
1480 XIII | hogy „Nincs még oda!”~– Nem az a hitem, uram. Az efemer
1481 XIII | Nem az a hitem, uram. Az efemer rovar története:
1482 XIII | efemer rovar története: az egy nap; az ember története:
1483 XIII | rovar története: az egy nap; az ember története: az egy
1484 XIII | nap; az ember története: az egy élet; a nemzetek története
1485 XIII | és a világok története az öröklét; s az örök igazság
1486 XIII | története az öröklét; s az örök igazság eljön mindenkire
1487 XIII | igazság eljön mindenkire az elmaradhatlan egymásutánban.~–
1488 XIII | azt is neked hagyom, hogy az üstököscsillagok bizonyosan
1489 XIII | úgy, elhiszem; de ennek az élősdi fajnak nincs; ha
1490 XIII | Mindig kedvem szerint tölt az élet. Ha imádságért osztaná
1491 XIII | nem volna betevő falatom. Az álszenteskedők hajtottak
1492 XIII | kamatfizetésről van szó, akkor csak az az egy emlékezik meg róla.~–
1493 XIII | kamatfizetésről van szó, akkor csak az az egy emlékezik meg róla.~–
1494 XIII | emlékezik meg róla.~– És az az egy elég arra, hogy megdicsőüljön
1495 XIII | emlékezik meg róla.~– És az az egy elég arra, hogy megdicsőüljön
1496 XIII | hogy megdicsőüljön benne az eszme!~– Az az „egy”? –
1497 XIII | megdicsőüljön benne az eszme!~– Az az „egy”? – Hanem az az
1498 XIII | megdicsőüljön benne az eszme!~– Az az „egy”? – Hanem az az egy
1499 XIII | Az az „egy”? – Hanem az az egy te nem fogsz lenni,
1500 XIII | Az az „egy”? – Hanem az az egy te nem fogsz lenni,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2869 |