1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2869
Fezejet
2001 XX | száműzve volt.~Nekem csak az tűnt fel különösen, hogy
2002 XX | lármája által zavartatni, ha az egész epikuri szövetséget
2003 XX | felém jött.~Oly komoly volt az arca, midőn hozzám érve,
2004 XX | találkoznak! Tudjátok, hogy az ilyen jelenethez nem kell
2005 XX | legjobban, hogy mi ebben az órában az átérzeni való.
2006 XX | hogy mi ebben az órában az átérzeni való. Mi szükség
2007 XX | paripa vágtatva nyargalt be az udvarra a könnyű útikocsival.
2008 XX | egymás arcát, s siettünk be az udvarról, egyenesen a cimborákkal
2009 XX | akkorra, majd ha bor lesz az asztalon, a száraz tósztokat
2010 XX | s megfogta két kezével az arcomat.~– Teringettét,
2011 XX | kedves Loránd, bánt tégedet az, hogy ők, szegények, egy
2012 XX | részeg disznó módra menjek az anyámnak magamat bemutatni,
2013 XX | még én majd tökéletesítem az asztronómiai és kronológiai
2014 XX | tanulmányaidat. Vedd elő az órádat, s igazítsd az enyimhez!
2015 XX | elő az órádat, s igazítsd az enyimhez! Mikor szavadat
2016 XX | menjetek isten hírével, mert az anyám itt van. Én sem tehetem,
2017 XX | foglalni.~Nekem oda kellett az asztalfőre ülnöm Loránd
2018 XX | Sohasem? Még ma sem? Még az én egészségemért sem? Mi?~
2019 XX | mellette ülő Gyáli szemébe. Az pedig mosolygott. Azokkal
2020 XX | ütött.~– Hallod-e ezt, Pépó? Az én öcsém megállja, hogy
2021 XX | lenni publikum és kritikus.~Az első felvonást megkezdik
2022 XX | megkezdik a tósztok. Kinek az Isten hazánkban szónoki
2023 XX | hazafikeservek általános kifakadásai. Az agyak mind jobban áthevülnek,
2024 XX | másik szavába, míg utoljára az, aki egy bús nótára rágyújt,
2025 XX | sem énekelnek.~S eközben az asztal megtelik üres palackokkal.~
2026 XX | mindannyiszor könnyekben tört ki az általános hahota közepett.
2027 XX | közepett. Másik, ki már az egész cimboraságot végigcsókolta,
2028 XX | brúgósnak, klarinétosnak. Az asztal túlsó végén egy kolerikus
2029 XX | garázdálkodni, s öklével veri az asztalt, s esküszik, hogy
2030 XX | lábaival tomboljon; most már az üres palackokat, tányérokat
2031 XX | maradt, s most már folytatják az ivást; nem azért, hogy mámort
2032 XX | Ekkor kezdődik azután csak az igazi hősök szerepe. Akiknek
2033 XX | igazi hősök szerepe. Akiknek az első pohár nem oldotta fel
2034 XX | történt, magam is ott voltam”.~Az adomák néha a trágárságokig
2035 XX | megvetése van kifejezve.~Csak az nyugtatott meg, hogy ily
2036 XX | létrehozni, hogy elfogadta majd az angolt, majd a rácot elsőnek
2037 XX | angolt, majd a rácot elsőnek az ivásban, amivel természetesen
2038 XX | elégítette ki. Loránd egymaga az egész ország közvéleménye
2039 XX | volt vetve a Lajtán túl. Az ajándékvevőknek húsz lázsiást
2040 XX | gombja leszakadjon.~– Ah, az minálunk nem mehet, mert
2041 XX | nincsenek kifúrva! – kiálta erre az egyik.~– Mi iszunk kényszerítés
2042 XX | német meg tud tenni!~Ez volt az általános felkiáltással
2043 XX | kiálta fel Loránd.~– Mi az ördög az a wartburgi pohárürítés?~–
2044 XX | fel Loránd.~– Mi az ördög az a wartburgi pohárürítés?~–
2045 XX | hanem Gyáli.~Ránéztem. Ez az ember józanon maradt. Csak
2046 XX | előttem: látom a futót, látom az üldözőt, s kezemben tartom
2047 XX | tárcáikba nyúltak, s kivetettek az asztalra egy-egy százpengőst.~
2048 XX | összehajtogatott papírt; de az nem volt bankjegy.~Loránd
2049 XX | áttöltse a pisztoly öblébe.~Az egész társaság elhallgatott
2050 XX | meggyőződést szerezni, nehogy az a tréfa ismétlődjék, ami
2051 XX | felelünk.~Azzal elkezdett az ajtó felé hátrálni.~Mindenki
2052 XX | lett volna józanulva, s az első meglepetés pillanatában
2053 XX | s megkaptam azt, mielőtt az ajtót elérhette volna, mint
2054 XX | többé, s úgy szorítottam az embert fél kezemmel a falhoz,
2055 XX | egy denevér. – Én leszek az hát, aki ezt az átkozott
2056 XX | Én leszek az hát, aki ezt az átkozott hamisítványt a
2057 XX | nyomorult!~És tudom jól, hogy ez az egy ütés, amit akkor neki
2058 XX | utolsó fejezet lett volna az ő életében; – ami nagy kár
2059 XX | őérte, de énvégettem; – ha az ég egy nemtőt nem rendelt
2060 XX | kiálta eliszonyodott arccal az én kedvesem. – Ez a kéz
2061 XX | én kedvesem. – Ez a kéz az enyim! Ezt a kezet nem szabad
2062 XX | kilöktem a reszkető nyomorultat az ajtón; nem tudom, hova esett;
2063 XX | egy szavát elleshessék, s az utolsó rémséges jelenetet,
2064 XX | végigrettegték, s mikor az én dühkiáltásomat hallák,
2065 XX | titkunkat elárulá: „Ez a kéz az enyim.” S rám mosolygott.~–
2066 XXI | XXI. Az a levél~Mit beszéltek, mit
2067 XXI | mit éltek át azon éjszakán az oly régen epedők, azt ne
2068 XXI | mintha ott kezdené most az életet, ahol tíz évvel ezelőtt
2069 XXI | ami tíz év alatt történt, az mind csak egy nehéz álom
2070 XXI | ébredtek fel Dezsővel együtt. Az álom jólesett egyszer!~Az
2071 XXI | Az álom jólesett egyszer!~Az álom – ezúttal a halál helyett.~–
2072 XXI | rázva jókedvében.~– Ah! Az merész vállalat lesz. De
2073 XXI | felejtettél valamit?~– Igen. Az eszemet. – No, ne nézz rám
2074 XXI | oda ne adják; hanem még az én áldásom hátra van, öreg;
2075 XXI | a te ó-testamentomodnak az én szívem evangéliumához?~–
2076 XXI | Hanem hát, tudod, hogy ez az ostoba fickó (ej, be hatalmasan
2077 XXI | mennyire összezavarta az egész életre való számításomat.
2078 XXI | azalatt itt maradnak, mi az öreg Topándyval visszarepülünk
2079 XXI | elő; hiszen meglehet, hogy az öröm megölte volna.~Azt
2080 XXI | körüle”, pedig „benne” volt az átváltozva.~Valóban újjá
2081 XXI | szívét eltöltő boldogságnak.~Az egész úton Dezső alig vehette
2082 XXI | várta senki.~Loránd volt az első, aki leugrott a szekérről,
2083 XXI | vendéget is hoztak. Kicsoda az az úr?~– Az az öcsém, Dezső,
2084 XXI | vendéget is hoztak. Kicsoda az az úr?~– Az az öcsém, Dezső,
2085 XXI | hoztak. Kicsoda az az úr?~– Az az öcsém, Dezső, nagyon
2086 XXI | Kicsoda az az úr?~– Az az öcsém, Dezső, nagyon jó
2087 XXI | nagyon porosak lettünk az úton, pedig ma szépek akarunk
2088 XXI | szívesen felelhetett, s az első látásra szíve minden
2089 XXI | Loránd pedig be sem várta az ezúttal hátul jövő Topándyt,
2090 XXI | hanem futott szobájába.~Az a levél! Az a levél! – Ez
2091 XXI | futott szobájába.~Az a levél! Az a levél! – Ez volt eszében
2092 XXI | levél! – Ez volt eszében az egész úton. Legelső volt:
2093 XXI | választófalat emelt közöttünk. Annak az emléknek, ami önt terheli,
2094 XXI | tartozásának fogja venni, hogy ha az életben találkozni fogunk,
2095 XXI | S kitől tudhatja ő, hogy az én bűnöm nagyobb volt-e
2096 XXI | Be akarták mögöttem zárni az ajtót mint nápolyi Johanna
2097 XXI | Johanna tett férjével, mikor az gyilkosaival küzdött.~És
2098 XXI | És tisztára akarták mosni az orgyilkost, rám vetve a
2099 XXI | hideg kegyetlenül. Megvárták az órát, amikor jönni kell,
2100 XXI | nem tudott szólni. Csak az elolvasott levélkét mutatta
2101 XXI | fel neki.~Cipra nem érti az írást. Cipra nem tudja azt,
2102 XXI | a cigányleányok, akiknek az arcuk barna, akik sátor
2103 XXI | meg fogom vallani. De „az” a halovány arc nem lesz
2104 XXI | arccal távozott, ezt mondva. Az ajtóban még egyszer visszafordult.~–
2105 XXI | mind megmondta ezt nekem az éjjel. Éjfélig mindig azt
2106 XXI | Most öcsémmel elutazom, az ő lakodalmát megülni, akkor
2107 XXI | gonddal összeilleszté őket az asztalon, míg szó szóhoz
2108 XXII | Aki valószínűleg nem fog az ebéd idejére megérkezni –
2109 XXII | minthogy azt látom, hogy maguk az ifjúurat ott felejtették,
2110 XXII | Azonkívül is, minthogy Gyáli az asszonyságok ügyvédje, ki
2111 XXII | expediáltad ki Szolnokból, s az rögtön postára ült, s azóta
2112 XXII | kötelességed is magyarázatot adni az ügyvédjükre várakozóknak,
2113 XXII | várakozóknak, hogy hova tetted az emberüket. Ha van bátorságod
2114 XXII | húzódozott a látogatástól, hanem az utóbbi megbízás és bátorságának
2115 XXII | Fogadom, hogy ha én előadom az esetet, ők maguk is nekünk
2116 XXII | Tegnap óta ő is gyűlölte ezt az embert.~Loránd pedig a bosszúállás
2117 XXII | oly szakasztott mása annak az alaknak, ami atyád volt,
2118 XXII | alaknak, ami atyád volt, midőn az akadémiákról hazakerült;
2119 XXII | szemeiben fel-felvillanó tűz s az a megölő szemöldökráncolás.
2120 XXII | aki nem sejti, hogy ő arra az emberre nézve, akit meglátogat,
2121 XXII | bekövetkező óráért egyet elismerek az eddig tagadott fogalmak
2122 XXII | hogy ott ne vesszenek! Az ilyen szép legényeket hamar
2123 XXII | Boris asszony tortájától: – az itt nem lesz.~Ezen aztán
2124 XXII | volt drága dolga otthon.~– Az is bolond volt, aki azt
2125 XXII | vagy éjfél után lesz-e itt az, akire várakozni kell.~Hússzor
2126 XXII | Hússzor is kifutott már az utcaajtóba, megnézni, jön-e
2127 XXII | minden kutyaugatás kicsalta az utcára, ahonnan aztán annál
2128 XXII | úgy nagyon jó lesz. De hol az ördögbe is jár az a pipogya
2129 XXII | De hol az ördögbe is jár az a pipogya városi gavallér?
2130 XXII | rántásos serpenyőjéből.~– Hátha az a cigányleány megint? Ármányadta
2131 XXII | amint ott őnáluk leszálltak az urak, ezt a vendéget is
2132 XXII | minthogy a városi úrfi az itteni kisasszonynak mátkája;
2133 XXII | mesterséget tud: megbabonázza az embert. Az átkozott cigányleány;
2134 XXII | megbabonázza az embert. Az átkozott cigányleány; mikor
2135 XXII | babonát mond, hát attól az ő fánkja mind szép szalagot
2136 XXII | másik babonamondására meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik
2137 XXII | lisztből való, ugyanazzal az élesztővel. Ez a fertelmes
2138 XXII | Mondhatom, hogy derék vőlegény az ilyen, kisasszony, aki várat
2139 XXII | fél nappal hamarább jönnék az ebédre, nem fél nappal később.
2140 XXII | alássan!~Végre mégis éppen az utolsó kutyaugatásnál, melyre
2141 XXII | élőszóval kifejezni itt az Alföldön, nagy bámulatára
2142 XXII | idegen úrfival.~– Lehet az uraságokkal szólni? – kérdi
2143 XXII | bécsi urat nem hozták el?~– Az csak ebéd után fog eljönni –
2144 XXII | mennydörgő mennykő ebbe az egész vendégségbe?”~Az uraságok
2145 XXII | ebbe az egész vendégségbe?”~Az uraságok mind együtt voltak
2146 XXII | Ők is azt hitték, hogy az ajtóban hangzó léptek azt
2147 XXII | elősiető alak előtt megnyílt az ajtó, s a két testvér belépett
2148 XXII | bizalmas hangon, bemutatva az öccsét. – Tőlem hallotta
2149 XXII | Dezsőnek igen megnehezült az ilyen bevezetés után kellemetlen
2150 XXII | jókedvre volt hangolva. Az a látvány, hogy tegnapelőtti
2151 XXII | mi nagyon hívek vagyunk az emlékeinkhez. Dezső meg
2152 XXII | becsületérzés poézise felett? Megél az ember halála napján túl
2153 XXII | Dezső hideg nyugalommal. – Az illendő tisztelgésen kívül
2154 XXII | egy ideig visszajönni.~– Az istenért! Csak nem érte
2155 XXII | ő ép, egészséges, csupán az a változása történt, hogy
2156 XXII | és mi oka lehet arra?~– Az indok, mely őt innen eltávolítja,
2157 XXII | Melanie-t nem nagyon érdekli az, hogy Gyáliról mit beszélnek.
2158 XXII | szeretjük.~Dezső pedig folytatá az elkezdett történetet.~–
2159 XXII | esztendeje annak, hogy Pozsonyban az országgyűlési fiatalságot
2160 XXII | országgyűlési fiatalságot az írott országgyűlési napló
2161 XXII | a többieknek, míg egyike az illető legközelebbi barátainak
2162 XXII | Nagysádtoknak szükséges megismerni az embereiket.~(Óh be ártatlan
2163 XXII | Egyébiránt nem is sejti, hogy az, akiről ő beszél, Bálnokházyné
2164 XXII | Bálnokházyné leendő veje.)~– Az, akit barátja elárult, Loránd
2165 XXII | s aki barátját elárulta, az volt Gyáli.~– Az nem bizonyos –
2166 XXII | elárulta, az volt Gyáli.~– Az nem bizonyos – szólt Bálnokházyné. –
2167 XXII | szemüvege gyakran csal. Az is meglehet, hogy Áronffy
2168 XXII | nagyravágyó férjének, hogy az saját érdemei szaporítására
2169 XXII | is a szívig hat. Ő volt az a nagylelkű nemtő, kinek
2170 XXII | kinek Dezső nevezte, s az a könnyelmű asszony, kinek
2171 XXII | mulattatá, hogy milyen különös az, hogy mikor még a kisasszony
2172 XXII | ki legyen a táncosa annak az igen tiszteletreméltó hölgynek,
2173 XXII | határozták, hogy a sorsra bízzák az eldöntést; az asztalon hevert
2174 XXII | sorsra bízzák az eldöntést; az asztalon hevert egy darabka
2175 XXII | szólítottak fel, hogy húzzam ki az egyiket. Én kihúztam, és
2176 XXII | fogok ugrani. Hanem annyit az érdekfeszítés elve ellen
2177 XXII | szokás, ha valamely párbaj az egyik fél gyáva magaviselete
2178 XXII | a zongorából. Hanem biz az nem volt szellem, aki a
2179 XXII | autentikus tanúság, hogy az ön által tartogatott cédulák,
2180 XXII | tartogatott cédulák, melyek közül az egyik hamisított, valóban
2181 XXII | volt dolga.~– Kétségtelen az az azonosság, kedves jó
2182 XXII | dolga.~– Kétségtelen az az azonosság, kedves jó rokonom,
2183 XXII | azzal fölkelt a pamlagról, s az ablakba vonult.~Dezső is
2184 XXII | erre székéről, látva, hogy az ülés fel van oszlatva, hanem
2185 XXII | amitől retteg.~– És ez az ember engedte legkedvesebb
2186 XXII | magának Dezső. – Ez ember az utolsó napig tartogatta
2187 XXII | tartogatta gyűlöletét, s midőn az utolsó évforduló napja eljött,
2188 XXII | hevültebben folytatá.~– És ez az ember tudta azt jól: ismerte
2189 XXII | Bálnokházyné előrohanva az ablakmélyedésből, indulatosan
2190 XXII | elbeszélés alatt, mely azt az embert, kihez sorsát kötendő
2191 XXII | mutatá be? Loránd szemének az ő arcára is volt figyelme.~
2192 XXII | arcára is volt figyelme.~Az ifjú lyánkát nem annyira
2193 XXII | sóhajtoztak egymás mellett. Az a fiú akkor nagyon szerelmes
2194 XXII | azt nem mondja: „Ez a kéz az enyim, ezt be ne szennyezd!”~
2195 XXII | Mit érdemelt tőlem ez az ember, ki ily ravasz csalással,
2196 XXII | megölni, kárhozatra vinni, az élő Isten ellen föllázadó
2197 XXII | egy olyan szívet, melyben az enyimmel közös vér lüktet?
2198 XXII | Lorándot? – Bűnöm-e ez?~– Az istenért, Sárvölgyi úrnak
2199 XXII | visszatartom, mely őket az örvénybe buktatná.~– Önebben
2200 XXII | önnek ezúttal bennünket az örvényből kiszabadítani,
2201 XXII | találta visszaadni Lorándnak az iménti szolgálatot.~– Mégpedig
2202 XXII | szerencsét kívánhatunk hozzájuk. Az Áronffy-címer is rátalál
2203 XXII | magyarázatára: a félhold alakú jegy az egyiknél fog jelenteni egy
2204 XXII | jókedvre hangolta. Ez volt az első, amin viselt dolgai
2205 XXII | Bálnokházyné gratulált az Áronffy-címernek a „patkó”-
2206 XXII | a nőnek, aki azt kívánta az ifjútól, hogy ölelje át,
2207 XXII | átölelkezve rohanjon vele az örvénybe, a gyalázatba,
2208 XXII | Sárvölgyiéknél. Úgy ragyogott az arca, mint akármelyik fiatal
2209 XXII | nézett, s nagy bámulatára az éppen akkor törlé könnyes
2210 XXII | Csak mondd tovább!~Midőn az asztaltól fölkeltek, Topándy
2211 XXIII | XXIII. Az örömnek napja~– Most siessünk
2212 XXIII | Hogy jöhetett volna ő arra az eszmére, hogy Melanie, kit
2213 XXIII | tiednek meg kell előznie az enyimet.~– Már megint fiskáliskodol! –
2214 XXIII | Loránd. – Én a terminust nem az egzekúcióra tűztem ki, hanem
2215 XXIII | tűztem ki, hanem a levátára. Az én incattusom elébb van
2216 XXIII | sokféle fórumon, mint én az enyimet. A te szívügyed
2217 XXIII | Amit te nagyon jól tudsz. Az, hogy Cipra – még pogány.
2218 XXIII | forró szerelmét nyújtja, az csak hideg bosszút ád érte
2219 XXIII | És onnan azután haza.~Óh, az az édes otthon! Az édesanya
2220 XXIII | onnan azután haza.~Óh, az az édes otthon! Az édesanya
2221 XXIII | Óh, az az édes otthon! Az édesanya házánál otthon!
2222 XXIII | Sok víg házat összejár az ember, ahol jól mulatnak;
2223 XXIII | csendes hajlékba belép, ahol az édesanya oltalmazó keze
2224 XXIII | eseményeit keresztülélte, addig az a szerető szív annál a percnél
2225 XXIII | s a közbeesett idő annak az egy álló percnek örök élvezése
2226 XXIII | gyermekkori játékok sorba rakva; az ember úgy szeretne újra
2227 XXIII | megviselt gyermekkori könyvek, az ember úgy szeretné azokat
2228 XXIII | múlva aztán útnak indult az egész Áronffy család a menyasszonyhozásra,
2229 XXIII | menyasszonyhozásra, csak az örömanya maradt otthon.~
2230 XXIII | hintó ajtaját még mindig az öreg Márton szaladt kinyitni,
2231 XXIII | szaladt kinyitni, csakhogy már az ő mozgó bóbitája is fehér
2232 XXIII | Fromm papa is ott várt az ajtóban, de már vendégei
2233 XXIII | örömest mosolygott volna, de az az átkozott kifent bajusz
2234 XXIII | mosolygott volna, de az az átkozott kifent bajusz nem
2235 XXIII | papa nyújtotta ép karját az öreg mamának; Henrik ugrott
2236 XXIII | ezüstfogantyút csináltatott az eddigi kutyalábszárcsont
2237 XXIII | kutyalábszárcsont helyett.~Az öreg magánkívül volt örömében,
2238 XXIII | így rágondoltak.~– Igaz-e az – kérdezé mohó szemhunyorgatással –,
2239 XXIII | szemhunyorgatással –, hogy az úrfi ezzel a bottal két
2240 XXIII | botot köszönettel.~De nem az ezüstfogantyú volt az, aminek
2241 XXIII | nem az ezüstfogantyú volt az, aminek Márton legény olyan
2242 XXIII | földre. Nem adta volna azt az egy botot egy egész Mecklenburgért,
2243 XXIII | tele mindenféle bottal.~Az öreg Fromm nagymama is megvan
2244 XXIII | még, mikor első este úgy az ágyba vágtál? Ej de haragudtam
2245 XXIII | szól érzéstele hangon az ifjú –, mikor itt az ajtófélnek
2246 XXIII | hangon az ifjú –, mikor itt az ajtófélnek dűlve álltam,
2247 XXIII | ki-ki tudja, hogy miért jön az.~Fromm papa elragadtatva
2248 XXIII | csinálnom. Nem akart más lenni, az ostoba, a perversus homo.
2249 XXIII | Henriknek csak jobb mégis az apja üzletét folytathatni.
2250 XXIII | Hiszen annyiban megvan az öröme, hogy a másik gyermeke
2251 XXIII | lesz.~Dezső számára még az öröm is fenn volt tartva,
2252 XXIII | katonás magatartása volt még az öregúrnak, most is oly nyers
2253 XXIII | kivilágos-kivirradtig sort ne táncoljon az érettebb fiatalsággal.~Dezső
2254 XXIII | vőlegény balján állani, midőn az menyasszonyának az oltár
2255 XXIII | midőn az menyasszonyának az oltár előtt holtig tartó
2256 XXIII | kezet kap ajándékba, mely az övét még a halálban sem
2257 XXIII | egészségéért; ő nyitotta meg az első táncot a menyasszonnyal;
2258 XXIII | te szelíd képed űzte el az örök gyászt, öleld meg ezt
2259 XXIII | a gyöngéden szorító kéz.~Az ilyen tettek jutalma az,
2260 XXIII | Az ilyen tettek jutalma az, ha sikerülnek, és rejtve
2261 XXIII | heteiket falun! – Ez volt az öreg asszonyság véleménye. –
2262 XXIII | hivatalos teendőiben; hanem az édesanya olyan szépen tudott
2263 XXIII | forró támogatásban részesült az ellenállhatlan meny részéről,
2264 XXIII | ellenállhatlan meny részéről, hogy az a másik kettő: a nagyanya
2265 XXIII | csendélet alakjai közé.~Az ő vígsága csak mások számára
2266 XXIII | boldogságukkal foglalva, az öregasszony megfogta Loránd
2267 XXIII | ujjával, figyelmeztetve az öregebb fiút; hogy még egy
2268 XXIII | öreganyja kezét megszorítva.~Az értette, mi van e kézszorításban.~
2269 XXIII | anyjának, nagyanyjának. Az öregasszony vele ment a
2270 XXIV | másik ifjút, kiben mindaz az édes tetterő, ami egy viszontszerető
2271 XXIV | emberek és természet felől.~Az öregúr rendkívül jókedvűnek
2272 XXIV | látszott, ami nála rendesen az izgatottság jele volt.~–
2273 XXIV | Persze becsuknak érte, de már az mindegy.~– Mit tett, bátyám,
2274 XXIV | nekem jó. De ezen fordul meg az én fátumom is; azért csak
2275 XXIV | s ami mind hozzátartozik az illusztrációhoz.~– Hallgatom –
2276 XXIV | Gyálihoz: hadd lássák ezek az emberek, mennyit adunk az
2277 XXIV | az emberek, mennyit adunk az ő rodomontádjaikra. Azzal
2278 XXIV | itt tárt karokkal várják. Az Áronffy testvérektől ne
2279 XXIV | mint illik előkelő úrhoz! Az ellen, hogy inzultálni találják,
2280 XXIV | riasztani, annak tartsa az orra alá. – Gyáli meg is
2281 XXIV | kucsírozott itt alá s fel az ablakom előtt, maga hajtván
2282 XXIV | mai világban a dámáknak az a férfi tetszik, akit leköpnek,
2283 XXIV | bolondságát, s legfeljebb azt az okos tréfát követem el,
2284 XXIV | meg magadnak!~– Köszönöm. Az egész sem kell.~– No, tehát
2285 XXIV | hogyan kerül legolcsóbba az egész falu népét ünnepélyes
2286 XXIV | divatlapnak, hogy így tudósít még az öltözetek részleteiről is.~–
2287 XXIV | regényíróktól tanultam: ha az ember meg akar valakit arról
2288 XXIV | ünnepélyes díszléptetben az utcán, akkor kanyarodik
2289 XXIV | utcán, akkor kanyarodik be az utca túlsó végén egy úticséza
2290 XXIV | Sárvölgyi kocsisára, hogy az is hozza nyugvó helyzetbe
2291 XXIV | sovány úr.~– Én vagyok – szól az, bosszús negéddel nézve
2292 XXIV | akarni tudni!~– Ugyan! Van az úrnak lelke?~– Micsoda?~–
2293 XXIV | lelke?~– Micsoda?~– Van az úrnak lelke: egy ártatlan
2294 XXIV | abban a helyzetben, ami az öné?~– De kicsoda ön, és
2295 XXIV | határozata következtében, mely az udvari kancellária útján
2296 XXIV | a fájdalmat is. Csak már az utcán ne történt volna!
2297 XXIV | Eszerint Melanie mégsem lett az ő neje? – szólt Loránd. –
2298 XXIV | Pedig azért sem sietek az előadással. Be kell várnod,
2299 XXIV | azt a palackot, melyben az ürömlél állt, s egy pohárkával
2300 XXIV | mondani fogok: erős méreg. Ez az antidotum.~Loránd ivott
2301 XXIV | nagyon bolond. Ki is venné az ilyesmit komolyan? Sárvölgyi
2302 XXIV | egymásnak, s akkor megvan az egyezség; – együtt marad
2303 XXIV | Kedves Melanie, nyakig estünk az iszapba, ne válogassunk
2304 XXIV | Gyáli megcsalt bennünket, de az csak cserébe esett; mert
2305 XXIV | tréfált, mikor harmadnapra az oltár előtt azt mondta a
2306 XXIV | azt mondta a papnak, hogy az egész világon csak egyetlenegy
2307 XXIV | érdemesnek tartson szerelmére, és az Sárvölgyi.~– Én elhiszem,
2308 XXIV | tört ki Topándy haraggal. – Az a leány, akit úgy szerettem,
2309 XXIV | volna így befertőztetnie azt az érzést, amivel én gondoskodtam
2310 XXIV | Most következik aztán az a bolond, amit én elkövettem.
2311 XXIV | szamaram, amin a juhász szokta az esett birkák bőreit behordani,
2312 XXIV | választott ki hajdan, hogy az az ő nevét viselje. A szamarat
2313 XXIV | választott ki hajdan, hogy az az ő nevét viselje. A szamarat
2314 XXIV | barátnak, s ugyanakkor, midőn az igazi Sárvölgyi és Melanie
2315 XXIV | húgom esküvőre mentek, én az udvaromban e két állat személyében
2316 XXIV | de ha mindazt, ami jó van az Északi Vadászkutya csillagörvétől
2317 XXIV | bosszúállás kellett: ez az volt. Hogy mennyire az volt,
2318 XXIV | ez az volt. Hogy mennyire az volt, azt észre lehetett
2319 XXIV | hogy halad egy szekéren az, akit bálványoztunk, azzal,
2320 XXIV | akit úgy gyűlölünk. Nekem az eszemet forgatta az ki helyéből.
2321 XXIV | Nekem az eszemet forgatta az ki helyéből. És most mégis
2322 XXIV | magamnak még jobban fáj az, hogy ily triviális tréfát
2323 XXIV | tréfát követtem el a nevén, az emlékén. Hanem hát már ez
2324 XXIV | Cipra…~– Nem egészen ő az. Hiszen az is jutott eszembe,
2325 XXIV | Nem egészen ő az. Hiszen az is jutott eszembe, hogy
2326 XXIV | s aki angyal akar lenni, az is lehet következetes. Szeretőddé
2327 XXIV | a leányt vagy hiteseddé, az kettőtök dolga; attól függ,
2328 XXIV | természetrajznak. Azt mondja-e az egyik: „Én, ménszamár, veled
2329 XXIV | kerülni szeretik.~– Van az mindenütt. Szökevény cseléd,
2330 XXIV | én, ha beszélni akarna. Az a sátoros had, amelytől
2331 XXIV | vigyázók. Nem szorulnak az emberi társaságra, el tudnak
2332 XXIV | voltál ily esetnek. Nekem az a gyanúm van, hogy az a
2333 XXIV | Nekem az a gyanúm van, hogy az a rablóvajda, aki Ciprával
2334 XXIV | Ciprának saját apja volt.~– Az bizony meglehet.~– Cipra
2335 XXIV | fenyegette is őket arra az esetre, ha engemet bántani
2336 XXIV | kíméltek bennünket eddig. De az is meglehet, hogy valami
2337 XXIV | gondolom, hogy ez a Sárvölgyi az egész zsiványbandának az
2338 XXIV | az egész zsiványbandának az orgazdája.~– Honnan jön
2339 XXIV | orgazdája.~– Honnan jön erre az eszmére?~– Onnan, hogy olyan
2340 XXIV | Egész elmélkedésemnek a vége az, hogy mielőtt azt a hosszú
2341 XXIV | Fel kell perzselnünk azt az ó-kazlat, amiről már sokszor
2342 XXIV | felgyújtjuk azt. A kazal az enyim; tovább nem kiadó:
2343 XXIV | égő piramid, lobogott fel az ócska szénahalmaz a mocsár
2344 XXIV | millió szikrát lövellve az égbe, s az égő kazal zsarátnakát
2345 XXIV | szikrát lövellve az égbe, s az égő kazal zsarátnakát szétszórta
2346 XXIV | a forgószél. Bizonyosan az elrejtett lőpor vetteté
2347 XXIV | Egy hang sem hallatszott az égés alatt, csupán a felriasztott
2348 XXV | eltűnik a társaságból, s megy az áhítatnak s aztán az álomnak
2349 XXV | megy az áhítatnak s aztán az álomnak leróni adóját.~Neje
2350 XXV | beosztásból aztán nemcsak az a baj származik, hogy a
2351 XXV | felesége táncol, hanem még az is, hogy kénytelen levén
2352 XXV | minden körmét:~– Csókolom azt az aranygyűrűs kisujját! Csókolom
2353 XXV | borravalót osztogató tenyerét! Az Isten fizessen meg még azért
2354 XXV | seregélyeket a mezőn; bokáig járjon az aranyban, ezüstben; olyan
2355 XXV | ezüstben; olyan legyen az élete, mint az eresztett
2356 XXV | olyan legyen az élete, mint az eresztett méz; ha pedig
2357 XXV | Sárvölgyi –, elég volt már az áldásod. Eredj, majd Borcsa
2358 XXV | úrnak, rányitva erőszakosan az ajtót, s bedugva rajta bozontos
2359 XXV | bozontos fejét.~– Ha pedig az Isten elszólítja az árnyékvilágból…~–
2360 XXV | pedig az Isten elszólítja az árnyékvilágból…~– Eredj
2361 XXV | cimbalmos csak nyomta befelé az ajtót, s utána furakodott
2362 XXV | szobájából. Abban a percben az, mint a párduc, egy szökéssel
2363 XXV | már veszett kandúrt? Én az vagyok! Hát nem ismersz
2364 XXV | bele. Borzasztó hang ez az emberi fogcsikorgatás. –
2365 XXV | senki sem tudhatta, hogy az én pénzem oda van eldugva.
2366 XXV | ezüsttel, köcsög arannyal. Kell az a cigánykisasszonynak menyasszonyi
2367 XXV | azok odaát.~– A Topándy meg az úrfi?~– Bizonyosan. Tegnapelőtt
2368 XXV | pokolvarral mind a kettőt!~– Az úgy van, Kandúr; a leányod
2369 XXV | leányod utána bolondult annak az úrfinak; bizonyosan kivallotta
2370 XXV | bizonyosan kivallotta neki, hogy az apja kincseket gyűjt; az
2371 XXV | az apja kincseket gyűjt; az úrfi aztán elvette a leányt
2372 XXV | is meg a pénzt is; majd az üres fazekat vissza fogja
2373 XXV | fényes nappal elpusztítom az egész falut. Ti nem tudjátok
2374 XXV | nem tudjátok még, hogy ki az a Kandúr!~– Óh, én jól ismerlek,
2375 XXV | bizonyára, hanem a társadalom. Az emberiség volt ellenedben
2376 XXV | mentsd magadat a pokolban, az ördögök nagyapja előtt;
2377 XXV | Terád éppen úgy hallgat az az imádság, mint énrám.
2378 XXV | Terád éppen úgy hallgat az az imádság, mint énrám. Adj
2379 XXV | Hát melyikből adjak? Az ezüstből vagy a bankóból?~–
2380 XXV | ezüstből vagy a bankóból?~– Az ezüstből – suttogá a rabló.~–
2381 XXV | Sárvölgyi mélyen belemarkolt az ezüsthalmazba, s midőn visszahúzta
2382 XXV | keresztül. – Mit ijesztgeted az embert? Csapjon beléd az
2383 XXV | az embert? Csapjon beléd az istennyila!~Még most is
2384 XXV | ide rám, és szedd össze az eszedet!~A rabló elrakta
2385 XXV | Hízelgésnek vette, hogy az ő fejét száz aranyra becsülte
2386 XXV | a bal kezére. Hogy aztán az üldözött ártatlan leányka
2387 XXV | Egyszer mérget öntöttek az ivókutamba. Szerencsére
2388 XXV | veszett kutyákat eregettek el az utcán, mikor én azon jártam,
2389 XXV | ölni.~– Értem. Értem.~– Az a suhanc azt hiszi, hogy
2390 XXV | suhanc azt hiszi, hogy akkor az én feleségemet is odaviheti
2391 XXV | láttad, hogy el van hervadva? Az az átkozott megigézte és
2392 XXV | hogy el van hervadva? Az az átkozott megigézte és megrontja.~–
2393 XXV | megrontja.~– Megrontom én az ő fejét!~– Mit akarsz vele
2394 XXV | semmit! Amit a Kandúr megfog, az meg van fogva. Krakk, krakk:
2395 XXV | megszorítani a fejét, hogy még az apja koporsójában eldugott
2396 XXV | mondok! Ne sokat kutasd az elrablott pénzedet! Nem
2397 XXV | elrablott pénzedet! Nem sokat ér az. Egypár ezer forint. Ha
2398 XXV | címerek vannak a pecséteken! Az egyiken van egy halfarkú
2399 XXV | félholdat tart a kezében, ez az Áronffy-címer; a másikon
2400 XXV | korona, kardos kézzel, ez az esküdt címere. Az ötödik
2401 XXV | kézzel, ez az esküdt címere. Az ötödik pedig, melynek középen
2402 XXV | küldte el a káptalanba, mint az elébbit, hanem otthon tartja,
2403 XXV | annál nagyobb legyen, ha mi az első végrendelettel előállunk,
2404 XXV | előállunk, s akkor előkerül az utóbbi, mely amazt semmivé
2405 XXV | te!~– Ha tehát mármost ez az ötpecsétes levél az én kezembe
2406 XXV | mármost ez az ötpecsétes levél az én kezembe kerülhetne, s
2407 XXV | én kezembe kerülhetne, s az öreg Topándy véletlenül
2408 XXV | akkor, tudod-e, mit érne az én kezemben az a kis papiros?~–
2409 XXV | mit érne az én kezemben az a kis papiros?~– Hogyne
2410 XXV | uradalmat, egész uraságot! Az mind terád maradna; a régi
2411 XXV | nincs szüksége a Kandúrnak az ilyen munkához. Azután elkezdte
2412 XXV | munkához. Azután elkezdte az ujjaira szedni, mintha magával
2413 XXV | szorított. A rabló eltávozott az ajtón, amelyen jött; Sárvölgyi
2414 XXVI | hozzám: – kedvesem.”~„Ha az ajtó kinyílik magától, felőlem
2415 XXVI | s sóhajtásod nyitotta ki az ajtót: – kedvesem.”~„Ha
2416 XXVI | kedvesem.”~„Ha csillag fut le az égről, s nevedet hirtelen
2417 XXVI | elpattan ujjamon, te lész akkor az én halálom oka: – kedvesem.”~
2418 XXVI | szerelem mitológiája él; mint az ókor istenségei, mikkel
2419 XXVI | Cipra!~Mennyire rabnője volt az ő urának!~Nagyobb rabság
2420 XXVI | urának!~Nagyobb rabság volt az, mint a szolga kreol lyányé,
2421 XXVI | hízelgés, reszkető aggodalom, az öröm eksztázisa, a lemondás
2422 XXVI | küzdve, egymást fölváltva, s az imádott ifjú minden szavából,
2423 XXVI | újra ugyanazon küzdés, még az álomban is.~„Ha kutyád volnék,
2424 XXVI | öreg cigányasszony vetődött az udvarra.~Faluhelyen nem
2425 XXVI | én ostoba; dehogy rossz az én szemem. Kiismerem én
2426 XXVI | néztem én már: tudom, milyen az egyik, milyen a másik. A
2427 XXVI | hogy észreveszi valaki; az asszony szeme mindig fénylik,
2428 XXVI | Érezte, hogy valóban ég az arca. A nyílt tűzhelyhez
2429 XXVI | cigánynőt még tolakodóbbá tette az, hogy zavarba hozhatta a
2430 XXVI | kisasszonynak együtt van az öröme is meg a bánata is.~–
2431 XXVI | kerítésen: annak se ártana ám az igézés.~A sok vihogó leánycseléd,
2432 XXVI | cigányasszonytól, még segített annak az ostromlásban. Körülfogták,
2433 XXVI | Körülfogták, elállták Ciprának is az útját, s kíváncsian lesték,
2434 XXVI | Pedig ártatlan szer ám az egész, aztán nem kerül semmibe.~
2435 XXVI | éjfélkor a dalimadár megszólal az ablak alatt, vigyázd meg,
2436 XXVI | ki mezítláb, törd le azt az ágat, ültesd el cserépbe,
2437 XXVI | ültesd el cserépbe, tedd az ablakodba, öntözd meg szádban
2438 XXVI | hordott vízzel; mire megéled az ág, a szerető visszatér
2439 XXVI | cigányasszony babonájának.~Az pedig hunyász rimánkodással
2440 XXVI | kisasszony, ne sajnáljon az isten áldásából nekem is
2441 XXVI | idők divatja szerint; mikor az egyik embert váltóban, a
2442 XXVI | fogva elkezdett válogatni az érmekben, hogy meglelje
2443 XXVI | mentül elébb.~Cipra már az ezüstpénzek között kezdett
2444 XXVI | fizetni.~Cipra meglelte már az ezüstpénzek között a legnagyobbikat,
2445 XXVI | eláldotta érte! Fizesse vissza az Isten szép vőlegénnyel,
2446 XXVI | nótát: „Cigányasszony volt az anyám”.~Cipra úgy elgondolkozott
2447 XXVI | volnál a másé, vagy volnál az enyim, vagy ne láttalak
2448 XXVI | tőled, hogy hozd le nekem az égből a holdat; csak azt,
2449 XXVI | csak azt, hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„Ha leszakítottad,
2450 XXVI | vagyok én varázsló, nincs az én szememnek semmi hatalma.”~„
2451 XXVI | künn a tojáshabot veri, s az üdvözli oly nyájasan. Azt
2452 XXVI | nyújtva a levelet –, itt van az operának a nyitánya.~Loránd
2453 XXVI | hivatalbeli szolgálatomat az úrnak.”~– Ez idézés?~– Láthatod
2454 XXVI | tréfának. Hogy fogom majd az utcát seperni, hahaha!~–
2455 XXVI | láncon. Mindig nevettem az öreg kondásomat, aki másfél
2456 XXVI | olyan, mint a hideg fördő: az ember ha apródonkint megy
2457 XXVI | Topándy hosszasan nézett az ifjú arcába, hegyeslő szemöldei
2458 XXVI | Topándy fejét rázta.~– Az még nem ok arra, hogy nőül
2459 XXVI | hogy beszéltessen magáról: az eredetiség érdeme sem a
2460 XXVI | már más szó. Ez, csupán ez az egy ok lehet rá, hogy elvedd.
2461 XXVI | iránt nem érzek szívemben az elmúlt lángból semmit. Semmit,
2462 XXVI | neve ennek a leánynak? Itt az enyim: viselje azt!” Topándy
2463 XXVII | szobájába tért, s ezzel az utolsó ajtózördülés is elhangzott
2464 XXVII | szívben, ahonnan hiányzik – az Isten.~Ha bánata van, kinek
2465 XXVII | nők számára hagyjátok meg az istenséget!~Mikor a nagy
2466 XXVII | kellene imádkozni? Mi lehet az a szó, mely közel hozza
2467 XXVII | a szó, mely közel hozza az Istent? Minő mondások, minő
2468 XXVII | varázsigék kellenek ahhoz, hogy az a nagy szellem, aki mindent
2469 XXVII | mindent tehet, alászálljon az égből? Minő bölcsesség az,
2470 XXVII | az égből? Minő bölcsesség az, amit az emberek egymás
2471 XXVII | Minő bölcsesség az, amit az emberek egymás elől rejtegetnek,
2472 XXVII | lakásáig? Hogyan kezdődik az? Hogyan végződik az? Óh,
2473 XXVII | kezdődik az? Hogyan végződik az? Óh, milyen rettentő szívfájdalom
2474 XXVII | is sejtette azt, hogy ez az érzés, ez a felmagasztulás:
2475 XXVII | ez a felmagasztulás: ez az ima; – nem a szó, nem az
2476 XXVII | az ima; – nem a szó, nem az elmondott beszéd, nem a
2477 XXVII | nem a megszólítások, nem az ámenek. Az, aki szívekbe
2478 XXVII | megszólítások, nem az ámenek. Az, aki szívekbe lát – a szívekből
2479 XXVII | vigasztalások ura előtt, az a férfi, kit szívében oly
2480 XXVII | lovas léptet egymás nyomában az ingovány nádasai között.~
2481 XXVII | a vállán, pisztolyokkal az övében. A tekervényes úton
2482 XXVII | Mire a Fiastyúk feljön az égre, éppen akkorra érnek
2483 XXVII | tizenketten megérkeznek az égett tanyára.~– Látjátok,
2484 XXVII | jöttek idáig; kitanulták az útját, hogy kell a zsombikon
2485 XXVII | Egy ember itt maradhat az őrzésükre. Ki akar itt maradni?~
2486 XXVII | Jól van.~– Bogrács! Te az utcaajtót foglalod el, s
2487 XXVII | rabló.~– Korvé meg Pofók! Ti az első tornáccal szemben,
2488 XXVII | foglaltok helyet, s ha valaki az első ajtón akarna kiosontani,
2489 XXVII | adok. Ha egyet füttyentek, az tinektek szól. Ha csellel
2490 XXVII | egy lövést kellene tenni, az legjobb lesz. Én kicsináltam
2491 XXVII | legjobb lesz. Én kicsináltam az útját; azt hiszem, hogy
2492 XXVII | hárman bejöttök velem, egy az ajtóban marad. A pányvák
2493 XXVII | puskaaggyal a fejére! Hanem az öreget élve kell megkapni,
2494 XXVII | odabenn fölébrednének, akkor az első füttyentés nektek szól,
2495 XXVII | vigyáztok, hogy ha ők kilőnek az ablakon, a fák mögül az
2496 XXVII | az ablakon, a fák mögül az ablakon át visszalövöldözzetek
2497 XXVII | pedig kettőt füttyentek, az azt jelenti, hogy baj van,
2498 XXVII | Ha nem tudnók betörni az ajtót, vagy azok a rablók
2499 XXVII | Hahaha! Melegük lesz az uraknak.~– Hát te, Pofók,
2500 XXVII | szemérmes mentegetőzéssel az utolsó ivó.~– Én nem is
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2869 |