Fezejet
1 I | rettegjen tőle; esztendőben egyszer történt az, hogy valakire
2 I | Olyan jólesett nekem, hogy egyszer valahára apámat nevetni
3 I | folyvást átölelve tartott, egyszer nagy, reszkető sóhajtással
4 I | van, meg lett volna halva.~Egyszer aztán azt mondta a bátyám,
5 I | valamit kérdezhettem volna.~Egyszer, nagy sokára (nekem úgy
6 I | anélkül, hogy Lorándnak csak egyszer is eszébe jutott volna a
7 I | hogy mi most itt vagyunk.~Egyszer vizslánk a távolból elkezdett
8 I | melege van.~Az öreg béres egyszer hátramaradt hozzánk.~– Nem
9 I | nekem ez az éjszakai munka.~Egyszer csak azt láttam, hogy Loránd
10 I | bírtam felkelni a földről, ha egyszer leültem, emlékemben van
11 I | fájdalmas föld itt alattunk!~Egyszer aztán összeomlott a tíz
12 I | kell arra, míg ez emlék, ha egyszer felzavartatott, újra elpihen
13 I | hosszú útra elmenne, még egyszer búcsút vesz testvéreitől.
14 I | nem tud neki parancsolni. Egyszer a gyermek valami csínyt
15 I | meg soha; pajkosságomért egyszer meg kellett fenyíteniök
16 I | előttetek.~Most nézzetek még egyszer körül, s aztán – menjünk
17 II | gyermek fog aludni!~Még egyszer összegyűltünk a reggelinél,
18 II | következett egymásra, hogy mikor egyszer a rácsos folyosóra kijutottunk,
19 II | veszne kárba.~Kilestem, mikor egyszer nem nézett senki oda, s
20 II | hozzá, megállhatta, hogy egyszer se húzta meg a hajamat.~
21 II | mester diákoskodása felől.~Egyszer azonban gyanakodva fordult
22 II | Kitanultam az egész mesterséget. Egyszer aztán meguntam a sok birkanyakelvágást,
23 II | kellemes meleg kenyérillat, míg egyszer otthagytam a mesterségemet,
24 II | feladványát, s mikor még egyszer újrakezdték az „Ó be szép”
25 II | tudna zavarni, mikor aztán egyszer szabad szárnyára kerül,
26 II | megivott víztömeget, amit egyszer elnyeltem, midőn majd belefulladtam
27 III | egymást.~Lefekvés előtt még egyszer jó nagyanyám lejött a szobámba.
28 IV | célból rendelt ki, hogy egyszer valahára már azon botrányoknak
29 IV | hát Belzázár – szobájában egyszer ezeket a szavakat írta fel: „
30 IV | hitelének fenntartásáért – még egyszer ebédel ma. Képesnek hitte
31 IV | kollégiumi diák korában egyszer oly veszedelmes hideglelése
32 V | gazdája most alszik, mert egyszer se rázkódik meg, hogy a
33 V | félkörben megkerülte a tért, míg egyszer egy kerek tó elé ért, mely
34 V | büszkén fölnyerített, még egyszer hánykódva, ficánkolva körülnyargalta
35 VI | egypárszor elnéztem neki. Hanem egyszer, mikor ugyanezt akarta tenni,
36 VI | többet ne járj; mert ha még egyszer kimaradsz, majd ego tibi
37 VI | az enyim. De legyek már egyszer olyan jó, hogy írjak magam
38 VI | írjak magam is, mert majd egyszer rájönnek a kegyes csalásra,
39 VII | húgomat megközelíthetni.~Egyszer aztán az iskolai hatóságok
40 VII | mintha én már mindezen egyszer keresztülestem volna.~Nem
41 VIII | játékot űz ön, uram; jöhet egyszer, hogy azt, akit meggyűlöltem,
42 VIII | nyugtalanul várná az érkezőt. Egyszer azután mégis kigondolt valamit:
43 IX | lehet elfogadni azt, amihez egyszer jogot adott neki a sors.
44 X | megmondom. Onnan tudom, mert már egyszer Mócli egy ilyen történetet
45 X | nekem a madame-ról.~– Már egyszer!~– Bizony már egyszer –
46 X | Már egyszer!~– Bizony már egyszer – szólt hamisan kuncogva
47 X | lámpásait a víz tükrén fényleni, egyszer aztán félrekanyarodott az
48 X | működött a lovak hátain; egyszer aztán megállt a kocsi velünk.~
49 X | szűk, rövid szobácskában. Egyszer megállt, s félvállról odaszólt
50 X | már a szőlőskertek között.~Egyszer Lorándnak valami jutott
51 X | hintót látok közelíteni, egyszer csak kiugrom közülök, a
52 XI | mondá neki: „Köszönöm”. Még egyszer ismétlé suttogva: „Köszönöm”.~
53 XI | megmondani, hogy hol?~– Majd egyszer megmondom, édesanyám.~–
54 XII | a pokolba! De kerülj még egyszer a kezembe: tudom, hogy…~
55 XIII | gondolat: mindent tudni!~Egyszer, mikor nagyon jól megmagyarázta
56 XIII | ezt az elveszett lelket.~Egyszer, mikor hosszasabban mulattak
57 XIII | Nekem bolond kedvem jött egyszer az utcáról fölszedni egy
58 XIII | a makrokozmosznak, akik egyszer valamikor mind meglelik
59 XIII | bántott soha senki. Még egyszer mondom neked, hogy nekem
60 XIII | kétszer láttam Áronffyt. Egyszer az első nap reggelén, midőn
61 XIII | akinek a felesége szép.~Hanem egyszer mégis, véletlenül összetalálkozva
62 XIV | hányszor mondjam már? Higgye el egyszer!~Pedig Loránd nem azon tanácskozott
63 XIV | állhatta sokáig e kínzást.~Egyszer négyszemközt találva Lorándot,
64 XV | nőszívbe belopta magát.~Egyszer csak eszébe jutott összevissza
65 XV | emelkedve hallgatózott.~Egyszer aztán úgy tetszék neki,
66 XV | velem! Kezemben az életük. Egyszer farkasalmát főzök az étel
67 XVI | mélázó lett néhány nap óta.~Egyszer ebéd után Cipra megfogta
68 XVI | örült neki, hogy Lorándot egyszer ismét egyedül láthatja cigányos
69 XVI | kártyákat.~– Vessük ki még egyszer! Emelje meg háromszor egymás
70 XVI | a mögötte álló leányéra. Egyszer aztán kiesett kezéből a
71 XVII | találkozási szcénának még egyszer elöl kelle vala kezdődni,
72 XVIII | jó. Nem bánom. Nekem már egyszer te vagy a fiam, s akit te
73 XVIII | küszöbnek támasztva. Még csak egyszer sem tekintett az vissza!~
74 XX | a szóért.~– Mondtam már egyszer mindenkorra, fiskális úr,
75 XX | hallgatózzék, Loránd szavára lesve.~Egyszer aztán Loránd vette át a
76 XX | példákat.~– Halljátok ezt! Egyszer Batthyány herceg két gönci
77 XXI | együtt. Az álom jólesett egyszer!~Az álom – ezúttal a halál
78 XXI | ezt mondva. Az ajtóban még egyszer visszafordult.~– A kártya
79 XXI | szóhoz talált, s akkor még egyszer és újra elolvasá azt.~Szobája
80 XXII | ölelését. Nem jutott neki egyszer is eszébe, hogy azt mondja
81 XXII | indulat hevítette arccal még egyszer oly szép fiú volt, mint
82 XXII | gyakran Lorándra nézett. Egyszer aztán ő is bátyjára nézett,
83 XXIV | tájt messze bevilágítá; egyszer aztán szétcsapott a láng,
84 XXV | utazom sehová; de azok már egyszer nem engedik magukat a gratulálásból
85 XXV | akartak már háromszor megölni. Egyszer mérget öntöttek az ivókutamba.
86 XXVI | kellene velem így bánnod.”~Egyszer ezt mondja Lorándnak.~Pedig
87 XXVI | szememnek semmi hatalma.”~„Ha én egyszer megszólalok, megölöm őtet
88 XXVI | válaszolhasson:~„Mondja meg már egyszer, hogy ,mit’ szeret?”~De
89 XXVII | sorba! Hadd mondom el még egyszer mindenkinek a kötelességét!
90 XXVIII| szerenádba, amikor kell. Hanem ha egyszer aztán látod, hogy kezdenek
91 XXVIII| szabad időt engedni, hogy még egyszer megtölthesse fegyverét.~
92 XXVIII| ráncigálta Lorándot odább.~Egyszer aztán észrevette Loránd,
93 XXIX | gyomrotokba! Mikor teltek már be egyszer? Mikor hallom már azt egyszer
94 XXIX | egyszer? Mikor hallom már azt egyszer tőletek, hogy: jóllaktam,
95 XXIX | Hát nem nekem ajándékozta egyszer kicsiny korában, mikor még
96 XXIX | elenyészve a lankák náderdejében.~Egyszer aztán elkezdtek az ebek
97 XXXI | egyre viaszsárgább lett.~Még egyszer fölemelte szemeit.~Loránd
98 XXXI | Milyen más az idők járása!~Egyszer aztán szekér áll meg a kapuban:
99 XXXII | fél tőle, azt megcsípi.~Egyszer a csákóját lyukasztá át
|