Fezejet

 1 III  |          legszebb és a legboldogabb asszony a nap alatt; s Melanie húgom
 2 IV   |         házas férj számára, ahol az asszony seprűvel veri térdeplő urát,
 3 IV   |        vendég urakat.~– A nagyságos asszony kéreti a tekintetes urakat,
 4 IV   |             fent nevezett nagyságos asszony.~A nagyságos asszonyt alig
 5 IV   |         kellett; először, mert szép asszony kínálta, másodszor, mert
 6 IV   |         maga elé.~– Jó napot, Boris asszony! – üdvözlé őt ismerősül
 7 IV   |        akkor egész nap morog!~Boris asszony bevezette az urakat egy
 8 IV   |          sem ízlelünk semmit; Boris asszony kiseprűz bennünket a házból.~–
 9 IV   |          hogy eresszék be; – Borcsa asszony hozta a levest.~Esküdt úr
10 IV   |         Tehát csak vigye el, Borcsa asszony – monda sóhajtozva a háziúr.
11 IV   |         arra büntette magát.~Borcsa asszony mérges dohogással vitte
12 IV   |            egy szardellát.~– Borcsa asszony, vigye ki ezt is. Nem eszik
13 IV   |          eszik belőle senki.~Borcsa asszony már itt elkezdett csendesen
14 IV   |          lesz.~– Csak mondd, jámbor asszony, ami nyelvedre akad, hisz
15 IV   | penitenciának rendele mellém.~Boris asszony bevágta maga után az ajtót,
16 IV   |         hozzáharapni nem mer.~Boris asszony most már nem szólt. Annyira
17 IV   |             Íme ekkor lép be Borcsa asszony egy tál túrós galuskával.~
18 IV   |            nem vétele által.~Borcsa asszony a női harag legvégső stádiumának
19 IV   |             zivatar.~Letette Borcsa asszony a galuskás tálat az asztal
20 IV   |           nagyobb rémülettől.~Ez az asszony csakugyan szörnyű bosszút
21 IV   | kérdezősködvén az urak után, Borcsa asszony keményen lehordá, hogy menjen
22 IV   |          urambátyám, az a nagyságos asszony csakugyan cigányleány volt?~–
23 VIII |             az este; de a nagyságos asszony készülődik, s a kövér tante
24 IX   |         sokkal rosszabb: – egy szép asszony.~Hermine volt az, aki oly
25 X    |      szokott whistezni, a nagyságos asszony pedig valószínűleg éjfél
26 X    |          akárhová viszi is egy szép asszony! Ez meg közéjük akar állni!
27 X    |         Márton. – Hohó! A nagyságos asszony hamis menyecske. Hanem ezt
28 X    |         fájt. – Nem fog engem ez az asszony látni soha!~Azzal leborult
29 X    |            amit a Mócli a nagyságos asszony után emelt a kocsiba. –
30 XI   |             de kérem, ne szóljon ez asszony előtt tovább e tárgyról.
31 XI   |             velem, hogy a nagyságos asszony másutt van. Ő vitte keresztül
32 XI   |           álltak mellettem. Nem két asszony volt az; – két nőoroszlány.
33 XII  |            ülnek?~– Ott a nagyságos asszony ül, s ilyenkor aluszik.
34 XII  |         kapnak a lovak, a nagyságos asszony krampampulit fog égetni
35 XII  |          azután tovább. A nagyságos asszony mindig éjszaka szeret utazni,
36 XII  |            is érkeztek. A nagyságos asszony és egy pirospozsgás szolgáló.
37 XII  |      éteszközt, amikkel a nagyságos asszony falatozni fog.~A nagyságos
38 XII  |          falatozni fog.~A nagyságos asszony hátravetette gyöngyösi mentéjét,
39 XII  |            anyját?~– Nem, nagyságos asszony; – az a bűnöm, hogy lázítottam
40 XII  |           éteszközöket, a nagyságos asszony kifizette a kocsmárost,
41 XIII |            hát gyere fel, öcsém: az asszony majd kiadja számodra az
42 XIII |             holnapután.~A nagyságos asszony éppen az előteremben volt,
43 XIII |      oldalról, egyfelől a nagyságos asszony, másfelől a kis szobaleány;
44 XIII |          Lorándnak feltűnt, hogy az asszony nem akar emlékezni a rabló
45 XIII |        ottég.~Ezalatt megtalálta az asszony a levelet.~– Itt van – szólt
46 XIII |            ismerni a betűkről, hogy asszony írta-e vagy férfi? – kérdezé
47 XIII |         kandikálva az írásba a szép asszony.~Loránd is odatekintett,
48 XIII |           és hasztalan.~A nagyságos asszony élettitkával mindjárt az
49 XVII |            velük, hasonlítanak a hű asszony szemeihez, s édes alkalma
50 XVII |                Ez volt a sárgaruhás asszony!~Pedig nem volt rajta semmi
51 XVIII|          van ismerve, és éppen azon asszony által, ki őt legkeserűbben
52 XVIII|             a gyalázatba, s most ez asszony állja útját, midőn az életbe
53 XVIII|        váltani fog, mikor e csacska asszony kifecsegi, előtte, hogy
54 XVIII|            együtt: ezt szeretem. Az asszony csak asszony. A többek közt,
55 XVIII|           szeretem. Az asszony csak asszony. A többek közt, mit szólsz
56 XX   |         jelenet előtt. Két térdeplő asszony egy halálból ébredt ifjú
57 XXII |             menjenek el maguk Boris asszony süteményét elkölteni, különben
58 XXII |             karjából –, hanem Boris asszony tortájától: – az itt nem
59 XXII |          cukorsütemény, amely Boris asszony kezéből kikerül.~Topándy
60 XXII |        valaki a háziak közül Borcsa asszony láttávolában, mert kikapta
61 XXII |       kutyaugatásnál, melyre Borcsa asszony már ki sem méltatá tekinteni
62 XXII |              s midőn e hangra Boris asszony nagy felkészüléssel előrohan,
63 XXII |            el, tán valami könnyelmű asszony, akinek „uramöcsém” minden
64 XXII |           nevezte, s az a könnyelmű asszony, kinek maga nevezte magát.
65 XXII |         öntse, s ha már a nagyságos asszony neheztel, a kisasszony haszontalanságokról
66 XXII |             mikor Dezső a nagyságos asszony kérdésére nyugodt megvetéssel
67 XXIII|       gyermeke mégiscsak tekintetes asszony lesz.~Dezső számára még
68 XXIV |       mendemondát, amint azt Borcsa asszony Ciprának, Cipra meg énnekem
69 XXIV |     kisasszony se nem leány, se nem asszony. A kárral még a gúny is
70 XXIV |            istened akarok lenni, óh asszony, ki téged üdvezít!” Ez,
71 XXV  |         áldásod. Eredj, majd Borcsa asszony ád egy pohár bort érte.~
72 XXVI |             is kellene tudnod, hogy asszony vagyok, ostoba.~A cigánynő
73 XXVI |  vadgalambot a szelíd közül. Dehogy asszony maga, nagyságos kisasszony:
74 XXVI |              Sok leány szemébe, sok asszony szemébe néztem én már: tudom,
75 XXVI |          hogy észreveszi valaki; az asszony szeme mindig fénylik, mintha
76 XXVI |             mondja tréfából: én már asszony vagyok, elpirul utána; asszony
77 XXVI |      asszony vagyok, elpirul utána; asszony volna, mosolyogna. Leány
78 XXVII|        sokszor mondják: ez meg amaz asszony mit adott be a férjének,
79 XXIX |          mennyországban van.~Borcsa asszony kitekintett a konyhából.~–
80 XXIX |            kell!~Ki hallgatna Boris asszony élceire?~– Jó napot, hugám! –
81 XXIX |        csókolt, hálálkodott. Borcsa asszony azonban elvégre eljöttnek
82 XXIX |                rivallt közbe Borcsa asszony, s reszketett a főkötőnek
83 XXIX |           adom! – protestált Borcsa asszony, s most már ökölre fogta
84 XXIX |           fogom! – pattogott Borcsa asszony.~– Majd megfogja a Marcsa.~
85 XXIX |          poca, neh, neh!”~De Borcsa asszony sem vala rest; amint e merényletet
86 XXIX |             a hátulsó lábát.~Borcsa asszony visított, Marcsa asszony
87 XXIX |            asszony visított, Marcsa asszony röhögött, a malac pedig
88 XXIX |           megölt ártatlanra.~Borcsa asszony pedig azt mondá lihegő dühvel
89 XXIX |         mindennap háromszor.~Borcsa asszony valóban nem tréfált, amit
90 XXIX |        meggátolni, megfogván Borcsa asszony karját, hogy visszatartóztassa.~–
91 XXIX |             ha elmégy.~Hanem Borcsa asszony az első konfliktusnál bebizonyítá,
92 XXIX |        mertél nekem mondani?~Borcsa asszony már kívül volt az utcaajtón.
93 XXIX |          bottal, már akkorra Borcsa asszony messze az utca túlsó oldalán
94 XXIX |         eltolta a talyigáját Borcsa asszony, elég ideje volt a mérget
95 XXIX |          Hát visszakerültél?~Borcsa asszony minden válasz helyett ráordított
96 XXIX |            sem volt igaz, de Borcsa asszony így okoskodott:~„Kerülj
97 XXIX |         körül csoportosulni.~Borcsa asszony közéjük rontott.~– Ott van!
98 XXIX |           ezüstpénz.~Ezt már Borcsa asszony maga sem érté.~Hogy ő vaktában
99 XXIX |            a malac csakugyan Borcsa asszony jószága volt, akkor a pénznek,