Fezejet

 1 I    |            azt hiszi, hogy én éhes vagyok! A sültet aztán odaadta
 2 I    |          miattam tovább; én halott vagyok: szívesen látom a temetési
 3 I    |            magamban; én is gyermek vagyok, annyi idős, mint az a másik
 4 I    |         átkarolt, magával visz: el vagyok neki árulva! Csak azon múlt,
 5 II   |          hinni, hogy én elég gyáva vagyok az asztalnál nem merni enni,
 6 II   |  felcsapott rá, s azóta mindig itt vagyok, a vándorló éveket kivéve.
 7 III  |           Tudhatná, hogy mikor fel vagyok öltözve, egészen más tiszteletet
 8 III  |        beszéd, hogy én éppen őnála vagyok szállva; még azt is elmondják,
 9 III  |  kifecsegte, még most is ellensége vagyok. Hagyott volna meg engemet
10 III  |         hogy oda szállt elébb, ott vagyok én is, s ő a kisebbel marad.~
11 III  |          meg fogják tudni, hogy ki vagyok. S nem sütöm többet le a
12 III  |             s aztán ameddig én itt vagyok, addig ő távol van; olyanok
13 IV   |            mind?~– Igaz keresztyén vagyok.~– Akkor hát apellálok a
14 IV   |           kóstolni, én bornemissza vagyok.~Topándy néhány szót súgott
15 IV   |          nem az?~– No, mert én nem vagyok olyan jártas a megítélésében,
16 IV   |           érezem magamat, hogy nem vagyok képes ebédelni.~Ekkor aztán
17 VI   |            észre, hogy én hányadán vagyok vele. Szokása volt neki,
18 VI   |          otthon, és én olyan rossz vagyok, hogy nem írok anyámnak
19 VII  |             Az a tudat, hogy képes vagyok már valamit megérdemelni,
20 VII  |             a lánc utolsó szeme én vagyok, s mögöttem áll azután Loránd.~
21 VII  |            ellenkezőleg! Kénytelen vagyok tisztelt tanár úrnak ellentmondani,
22 VII  |       adták, hogy hazamehetek; fel vagyok mentve. Éppen az a kegyetlen,
23 VIII |           én a legudvariasabb férj vagyok a világon. Egy fiatalember
24 VIII |       neked úgy tetszik, én készen vagyok.~– Ezt szeretem.~– Hanem
25 IX   |           nem látja, hogy kétségbe vagyok esve, hogy reszket minden
26 X    |            állt:~„Kedves Öcsém!~El vagyok árulva, menekülnöm kell;
27 X    |       rebegém én –, nagyon rosszul vagyok. – Hát mi történt?~– Óh,
28 X    |          mi közöm nekem hozzá? Nem vagyok én szindikus, hogy erről
29 X    |         Nem tetszik neki, hogy itt vagyok.~– Utánad igazítottak, akik
30 X    |          nem bánt. Én pedig már el vagyok veszve. Amiről neked fogalmad
31 X    |        hogy semmi bajom, jó helyen vagyok. Én más nevet veszek fel;
32 X    |        leskelődve kivehettek.~– Én vagyok itt, ifjúúr – szólt Mócli,
33 X    |           ereszkedett.~– Én polgár vagyok! Csendes, békességes polgár!
34 X    |         még nem a világ. Én polgár vagyok. A nevem Fugias Mathias!
35 X    |    Csakugyan elhitték, hogy részeg vagyok. Összevesztem velük. Az
36 XI   |      eszébe, hogy hiszen én is itt vagyok még, hanem azért csak Fánny
37 XI   |         nem – nem – nem”.~Képtelen vagyok e jelenetet végig leírni,
38 XI   |   jelenetet végig leírni, képtelen vagyok végiggondolni rajta. Utoljára
39 XI   |            hogy milyen rossz ember vagyok én, mint saját magam.~Hagyjanak
40 XI   |    eltávolítsam magamtól.~– Dehogy vagyok én „kedves Dezső”. Nevezz „
41 XI   |             átkozott Dezsőnek”! Az vagyok.~– De hát miért vagy az?~–
42 XI   |            te kívánod, – hát senki vagyok. Olyan senki, mint aki rád
43 XII  |           érte tíz forintot.~– Nem vagyok én muzsikus! – felelt a
44 XII  |        sárkányon járok, garaboncás vagyok.~De már ekkor a hintó lakosai
45 XII  |      sokkal többet kívánok. Én nem vagyok prédikációval járó légátus;
46 XIII |            egy szegény cigányleány vagyok; apám, anyám, minden pereputtyom
47 XIII |      cigány. A nevem Cipra. Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos
48 XIII |           mögött. Árva cigányleány vagyok. A nagyságos úr a szemétről
49 XIII |      tagadóvá kell válnod, mint én vagyok.~Loránd magában mosolygott.~–
50 XIII |          hogy én nevetséges bolond vagyok, árnyék elől irtózom; de
51 XIV  |            félbolond rokona (az én vagyok); jó lesz egyenesen azt
52 XIV  |       Ciprim, mert én oly ügyetlen vagyok. Most veszem észre, hogy
53 XIV  |        tehetnék. Olyan gyámoltalan vagyok! De te annál ügyesebb vagy,
54 XV   |            a másik, azért mégis én vagyok az igazi; ezt érzem, ezt
55 XV   | mézeskalács-szentekkel? Hát lévita vagyok én, barát vagyok én, hogy
56 XV   |            lévita vagyok én, barát vagyok én, hogy rajtam keresed
57 XVI  |         akihez e titok fűzött, meg vagyok már halva. Mikor eljegyzett,
58 XVI  |     befolyással bírt. Most szegény vagyok, árva és elhagyott. Az ilyen
59 XVII |      találom itten?~– Én itt ispán vagyok Topándy úrnál.~– Ispán?
60 XVII |         nem tudja azt, hogy rokona vagyok.~– Tehát inkognitó? Azóta
61 XVII |            urambátyám. Szállva itt vagyok a szomszédban, Sárvölgyi
62 XVIII|        szeretek itt maradni, s meg vagyok elégedve ezzel a világgal.~–
63 XVIII|            majd bevallom, hogy meg vagyok alázva, hogy koldulom a
64 XVIII|           haláltól, mert szerelmes vagyok az élet mosolygó arcaiba,
65 XIX  |           hogy én még derekabb fiú vagyok; mert én már nyolc esztendeje
66 XX   |            hogy ámbár én már férfi vagyok, azért ő nekem mégis bátyám.~
67 XX   |        tudod te? Én nagyon garázda vagyok, mikor bekaptam. Bolond
68 XX   |            hogy micsoda helyzetben vagyok. Ennyi korhely pajtást,
69 XX   |       nyomorult cickányt.~– Én nem vagyok ittas! Én nem ittam bort
70 XXI  |             Lássa: én ilyen bolond vagyok. De ha nincs más, amiben
71 XXII |         meg kell vallanom, hogy én vagyok.~– Ön-e? – csodálkozék Bálnokházyné.~–
72 XXII |            hágy: – a bosszúra elég vagyok én magam, s hozzá tetőtől
73 XXIII|           fel:~– Óh, milyen boldog vagyok, én istenem! – s aztán,
74 XXIII|            kenyeret produkálni: én vagyok a paraszt, te a pék; én
75 XXIV |           tenyerébe csapva –, most vagyok már benne abban a hínárban,
76 XXIV |           magam is tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Persze becsuknak
77 XXIV |           nélkül a sovány úr.~– Én vagyok – szól az, bosszús negéddel
78 XXIV |      Daruszegi Miklós főszolgabíró vagyok, és jövök önt fel- és letartóztatni
79 XXV  |             ki vagy? Mi kell?~– Ki vagyok? – morgott vissza a fenevad,
80 XXV  |      átfogva tartja fogaival. – Én vagyok a Kandúr, a megveszekedett
81 XXV  |         már veszett kandúrt? Én az vagyok! Hát nem ismersz már?~–
82 XXV  |         Látod, hogy úgyis kezedben vagyok. Beszélj okosan! Mi történt
83 XXV  |               Nem bánom én, akármi vagyok is. Zsivány vagyok. Nekem
84 XXV  |          akármi vagyok is. Zsivány vagyok. Nekem tetszik ez a név.~–
85 XXVI |           látod, hogy én is cseléd vagyok, sütök, főzök a konyhában,
86 XXVI |       kellene tudnod, hogy asszony vagyok, ostoba.~A cigánynő ravaszul
87 XXVI |      ravaszul hunyorgott.~– Dehogy vagyok én ostoba; dehogy rossz
88 XXVI |           tréfából: én már asszony vagyok, elpirul utána; asszony
89 XXVI |           Nem tudok én semmit, nem vagyok én varázsló, nincs az én
90 XXVI |        nőül vedd.~– És mert felyül vagyok emelkedve a világi előítéleteken.~–
91 XXVII|            megmondom neki, hogy ki vagyok. Én vagyok a Kandúr, a veszett
92 XXVII|           neki, hogy ki vagyok. Én vagyok a Kandúr, a veszett Kandúr,
93 XXIX |          se nagyobb, se másik; nem vagyok én se kupec, se csiszár!
94 XXIX |         mondani?~– Mátul fogva nem vagyok az úrnak cselédje, tudja? –
95 XXIX |         cókmókját becipelni.~– Nem vagyok már olyan verekedő, Boris –
96 XXIX |          nem bántok senkit. Bakter vagyok.~– No, annál jobb; ha hivatalbeli
97 XXIX |  levetkőznöm! Meghalok! A pokolban vagyok! Segíts! Húzz ki belőle!~
98 XXXII|       parasztember.~Még most is az vagyok.~Itt is együtt maradt velünk