Fezejet

 1 I    |             nem árult be, ha kisült rám, kimentett, sokat magára
 2 I    |            láttam. Olyan új volt ez rám nézve, hogy szinte reszkettem
 3 I    |            ünneplő kabátomat akarta rám adni.~Én ellenkeztem vele.~–
 4 I    |       Loránd nem szólt semmit, csak rám nézett azokkal a nagy, szemrehányó
 5 I    |             aztán nem kellett több; rám hagytam adni a sötétzöld
 6 I    |            mindent; de úgy nem volt rám hatása semminek, mint egy
 7 I    |           te bolondozol velem. Csak rám akartál ijeszteni. Mi mind
 8 I    |        hozzá, Loránd!~Bátyám merően rám nézett, mintha eliszonyodott
 9 I    |     hallhattam, de jól láttam, hogy rám integetett szemével.~Nagyanyám
10 I    |           ne menj! – Még azonfelyül rám is zárta az ajtót.~Ezen
11 I    |           olyan nagyon.~Azután csak rám adta köpenyemet, s azt mondta,
12 I    | megtaszította a bérest könyökkel, s rám mutatott, hogy ne beszéljen
13 I    |     vonuljunk be egy sövény mögé, s rám parancsolt, hogy a kutyánk
14 II   |            van a háznál. Új ijedség rám nézve.~– Est studiosus.~
15 II   |      dolgunk volt hallgatni szépen.~Rám nézve ez annál könnyebb
16 II   |          kis pisze is megharagudott rám, s azt az érzékeny bosszút
17 II   |        egyszer-egyszer visszanézett rám, s ha akkor én is odanéztem,
18 II   |           tűrhetetlen gondolat volt rám nézve, hogy valaki éhezzék.
19 II   |            a kis ördöngös furcsaság rám fog mutatni azzal a soha
20 II   |         valami liszttartó hombárba, rám zárja az ajtaját, s otthágy
21 II   |       Azután kinyitotta az ajtót, s rám hagyta, hogy menjek utána.
22 II   |          elhozott süteményt.~Henrik rám veté szemeit, mint valami
23 II   |     végtelen jót nevetett. S azután rám hunyorított.~S azzal a különös
24 II   |         furcsa mogorvasággal nézett rám, s azt mondta, hogy „guter
25 II   |         hogy nekem parancsoljon, az rám nézve szentírás volt.~Mikor
26 II   |      viseltük magunkat; kérte, hogy rám, a kisebbre, ügyeljen ezután
27 III  |           meg a bohókás Henrik várt rám egy nagy kefével kezében.
28 III  |             kefével kezében. Erővel rám fogta, hogy lisztes lett
29 III  |           megjelenése tünemény volt rám nézve. Nem hiszem, hogy
30 III  |         leverő büszkeséggel tekinte rám Melanie húgom hogy én ijedten
31 III  |       bátyámra találtam nézni. Ő is rám nézett. Tekintete igen élénken
32 III  |             emlékemben. Így szokott rám nézni, mikor közel járt
33 III  |            mégis vettem észre, hogy rám se néz, mikor elmegyek.~
34 III  |          szolgálatkész leszek; amit rám bíznak, végrehajtom pontosan;
35 III  |  meggondoltam, ahol mindenki idegen rám nézve, s még csak szavamat
36 IV   |      megérni! Ugyan kérem, veressék rám azt a vasat, már csak az
37 IV   |        ilyen nagy erőszakkal jöttök rám.~Szolgabíró úr kész szónok
38 IV   |            az én öreg pajtásom, aki rám vigyáz, s egyúttal órám
39 VI   |         ágyán –, ez a fiú féltékeny rám!~Bátyám is nevetett.~Nevetnivaló
40 VI   |        éntőlem! Ha még Loránd volna rám féltékeny! Nekünk az kell,
41 VII  |              Amilyen nyomasztó volt rám nézve mindig, ha valaki
42 VII  |        megismertette a közönséggel.~Rám újjáalakító hatásuk volt
43 VII  |           üdvözöltem őket. Némelyik rám se nézett. Mikor Schmuck
44 VII  |           amint végigment a szobán. Rám kiáltott nyers hangon:~–
45 VII  |        Végre, hosszú várakozás után rám is került a sor.~Oly fásult
46 VII  |     nyilatkozatért, azután mérgesen rám rivallt:~– Ne okoskodjál!~
47 VII  |    árulkodom.~– Felelsz-e? – kiálta rám harmadszor is az igazgató.~–
48 VII  |         Takarodjál innen! – rivallt rám az igazgató. A pedellus
49 IX   |          sorokat csak irigyelhetem; rám egy parány sem esik azokból,
50 IX   |           ha az, kinek szüksége van rám, az anyám házában elbújva
51 X    |        lebujkocsma ajtaján, ott fog rám várni.~Siettem fel Bálnokházyékhoz.~
52 X    |         utcán megfogta a karomat, s rám kiáltott:~– No, Herr Vicekspán!
53 X    |             venni. Bízza csak magát rám! Idehallgasson most, mintha
54 X    |            Majd maga csak vigyázzon rám, valaha még hasznát veheti,
55 X    |           meredt szemeivel folyvást rám nézett.~– Én biz azt hittem,
56 X    |             a hátad ég mindjárt, ha rám nem hallgatsz. Az asszonyság
57 X    |          mondta ezt neked? – kiálta rám Loránd, s elém állt összeszorított
58 X    |           se szólj többet! – kiálta rám, s úgy megszorította karomat,
59 X    |             fog vonulni.~– Hallgass rám, Dezső – szólt Loránd elfásultan. –
60 X    |             Ha ezt nem tennéd, mind rám, mind családunkra nagy-nagy
61 X    |             nem mondhatom. Nevetése rám is ragadt, nem tudom, miért.
62 XI   |            velünk jő.~Anyám e szóra rám tekintett, mintha most jutott
63 XI   |        tolakodtam vele. Vártam, míg rám kerül a sor. Tudtam, hogy
64 XI   |            kiállni tekintetét. Majd rám is kerül a sor.~– Hogyan? –
65 XI   |           eszeden vagy-e? – förmedt rám nagyanyám, ki azt hitte,
66 XI   |           okoskodásokkal iparkodott rám beszélni, hogy akkor volnék
67 XI   |           pillanattól fogva kezdett rám nézve Fánny „valaki” lenni.
68 XII  |          cserényt látod, aztán várj rám ott holnapig, akkor én visszajövök,
69 XIII |             egy széket, és hallgass rám! Én leszek az „advocatus
70 XIII |        fanyar, oly élvezhetlen volt rám nézve a társasága, hogy
71 XIII |           Áronffy egykor azt hagyta rám, hogy ha ő ez ügyben elvész,
72 XV   |             ütközött most, hogy így rám rontasz? Azt gondolod, a
73 XVI  |           Igaz. De ez nem élő titok rám nézve többé. Én annak, akihez
74 XVIII|           Gyáli, amazt megelőzve. – Rám ismersz-e még?~(„Ah – gondolá
75 XIX  |              érted.~Fánny felnézett rám azokkal a nyári hajnal mosolygású
76 XX   |         mindent, ami emlékül maradt rám a tíz év előtti időkből,
77 XX   |          hogy ezt tedd? – dörmögött rám ingerülten.~– Csak csendesen,
78 XX   |         amit e szónál Loránd vetett rám.~– Igazad van, öreg. – Azzal
79 XX   |             ketten zavarodva néztek rám, mikor a sorshúzást említettem.~
80 XX   |          szavaim alatt ülőhelyéből, rám meredve kővé fagyott tekintetével.~
81 XX   |               Ez a kéz az enyim.” S rám mosolygott.~– Vagy úgy?
82 XXI  |      magammal viszlek, hogy vigyázz rám ezentúl is, ha már eddig
83 XXI  |           Az eszemet. – No, ne nézz rám olyan furcsán, mintha azt
84 XXI  |          hisz ezek könnyűvé akarták rám nézve tenni a meghalást.~
85 XXI  |        akarták mosni az orgyilkost, rám vetve a vádat, hogy megöltem
86 XXII |           elhinni! A bohó fickó még rám is féltékeny volt. Majd
87 XXV  |            Mármost hát hallgass ide rám, és szedd össze az eszedet!~
88 XXV  |            is rávalljon!~– Hallgass rám! Tedd, amit én mondok! Ne
89 XXV  |           van. Nagyon jól van. Bízd rám a többit! Két napnál többre
90 XXVI |        hirtelen kimondom, amíg fut, rám kell akkor gondolnod egyszerre: –
91 XXVI |           Ha a nagyságos kisasszony rám tekint, úgy ideszorít a
92 XXVI |              Ha elmennél mellettem, rám se néznél, elfordulnál:
93 XXVI |           angyalt, s amint megszűnt rám nézve angyal lenni, mint
94 XXVII|        kitépi a béledet! Ismerjetek rám! Hogy fogok a szemük közé
95 XXX  |            mint egy kapa föld, amit rám fog hajítani.~– Nem, leányom –