Fezejet

 1 I     |        volt, és apánk, bizonyosan tudom, hogy nem volt több harminchat
 2 I     |         ezt ne szeresse? Gyermek, tudom, hogy nincs.~Alig tudtunk
 3 I     |           a földre.~Óh, én el nem tudom mondani, miket beszélt ott
 4 I     |        őhozzá visszavezet, s mert tudom, hogy ő tökéletes ember
 5 I     |  sejtelemszerű lelkesülés; én nem tudom, miért. Hogyan lelkesítenek
 6 II    |    hajcsigácskákat viselt (én nem tudom, miért ne nevezném „schnecklik”-
 7 II    |           is megcsókoljon, én nem tudom, hova leszek ijedtemben.~
 8 II    |         hallgatag kisfia helyett; tudom, hogy megkeseríti ez a napjait!
 9 II    |       gonoszra csábítja a diákot. Tudom én, hogyan van az. Látom
10 II    |           s bocsánatot kért – nem tudom, miért.~Azután egy sereg
11 III   |      huszonhárom éves: bizonyosan tudom. Szép hosszúdad arca ifjú
12 III   | bizalmasan bánt velem, mintha nem tudom, milyen régi ismerősök volnánk;
13 IV    |      kegyes ember.~– Ellenkezőleg tudom: mindig imádkozik, ami arra
14 IV    |         lefestve, térden állva.~– Tudom. Láttam.~– Szent Nepomuk
15 IV    |    templom lett volna, azt én nem tudom, mert már akkor minden tárgyat,
16 IV    |           az épületet. Ebben, úgy tudom, mások sem voltak skrupulózusok.
17 IV    |       Mind igen kegyes tárgyak.~– Tudom. Ismerem őket eredetiben.
18 IV    |        szekrényfiók tele volt-nem tudom egy szóval kifejezni, hogy
19 IV    |        urakat őnagyságának.~– Ah! Tudom! – szólt az ifjú asszonyság
20 VI    |   mindennel.~Ez az éj, nagyon jól tudom, egyik fordulópontja volt
21 VII   |         belőlem; – s akkor nem is tudom, hogy fogom Melanie húgomat
22 VIII  |        viszont ön azt, akitől ezt tudom, semmi bajba ne keverje,
23 VIII  |       udvarol a nőmnek; én látom, tudom; és nem dühösködöm érte;
24 VIII  |          ártatlant, de bizonyosan tudom, hogy ön biztatta fel Gyálit,
25 IX    |        veszély.~– Óh, van; én jól tudom. A veszély Bálnokházy kezében
26 IX    |       kérdéseket tesz ön? Azt sem tudom, hogyan feleljek. Hát nem
27 X     |         többet is tudok; – azt is tudom hogy vele szökött a feleségem
28 X     |       kergettek-e, azt bizony nem tudom; csak arra neszeltem föl,
29 X     |           hozzákezdeni?~– Azt nem tudom.~– No, hadd látom: mit tanult
30 X     |         fog. Hát megmondom. Onnan tudom, mert már egyszer Mócli
31 X     |     először történik már így.~Nem tudom, miért, de ez a felfedezés
32 X     |  segíthetsz te most rajtam?~– Nem tudom. Én csak annyit tudok, hogy
33 X     |         cepeljek, mikor magam sem tudom, merre fussak. Magamat sem
34 X     |         merre fussak. Magamat sem tudom oltalmazni, s még téged
35 X     |      Dezső! Te még gyerek vagy.~– Tudom.~– Vannak olyan dolgok,
36 X     |  kegyetlen mondás volt tőlem, jól tudom. Loránd elkezdett reszketni:
37 X     |       egymással!~– Loránd! Én nem tudom, minő bűbáj volt, amivel
38 X     |         után tudott vonni, de azt tudom, hogy nálam is van egy varázsszó,
39 X     |       Nevetése rám is ragadt, nem tudom, miért. Aztán együtt kacagtunk,
40 XI    |          fejét fenn hordozta.~Nem tudom, szerencsénk volt-e, vagy
41 XI    |   üldöznöm. S ha azt felelem: nem tudom, hol van, úgy hiszem, legtöbb
42 XI    |      száját, fél bajuszát.~– Alig tudom valóban, hogyan adjam ezt
43 XI    |           azt felelnem, hogy „nem tudom”. De mit értem volna el
44 XI    |         csókolja őket ezerszer.~– Tudom, kedves anyám.~– Óh, mondd
45 XI    |          Miért nem? Azt magam sem tudom. De tinektek sem. Loránd
46 XI    |        csikarjon ki?~– Azt én nem tudom. Hanem azt tudom, hogy ok
47 XI    |           én nem tudom. Hanem azt tudom, hogy ok nélkül nem tette
48 XII   |         mentegetőzve e vágásra.~– Tudom. Ismertem még kis kutyakölyök
49 XII   |    embereket, akik prédikálnak.~– Tudom, híréből.~– No, ha híréből
50 XII   |       Nono; nem kell tréfálni; én tudom, hogy ebben a tárcában kétezer
51 XII   |     kerülj még egyszer a kezembe: tudom, hogy…~Azzal hirtelen visszarántotta
52 XIII  |    konvenció, tudod-e, mi lesz?~– Tudom.~– Már hogy tudnád?~– Addig,
53 XIII  |      Addig, ameddig hasznossá nem tudom magamat tenni, semmi; azontúl
54 XIII  |        aggodalommal.~– Bizony nem tudom én, hogy látott volna-e
55 XIII  |          rabló cigány volt.~– Nem tudom, milyen volt – ismételé,
56 XIII  |         sem tudod, hogy mi?~– Nem tudom kimondani, hogy mi.~– S
57 XIII  |        engem.~Azt hiszem, hogy én tudom, miért van ez.~Azt hittem,
58 XIII  |           ez.~Azt hittem, hogy én tudom komolyságának titkát. Megölt
59 XIII  |          most is megvan nálam, de tudom könyv nélkül minden szavát,
60 XIII  |     kövesül meg; a napot, az órát tudom, melyben elvégzek mindent,
61 XIII  |        Áronffy szavát bírja, mint tudom, igen kegyes ember, könnyű
62 XIII  |      tisztelni foglak érte. Úgyis tudom, hogy a határidő előtt egy
63 XIII  |     folytassam én tovább, s én is tudom egy nemét a párharcnak,
64 XIII  |          a múltat és jövőt.~– Nem tudom, mit tettem volna, ha akkor
65 XIV   |           te annál ügyesebb vagy, tudom; majd tőled tanulok. Óh,
66 XV    |          az igazi; ezt érzem, ezt tudom; de nem tudom bebizonyítani!
67 XV    |          érzem, ezt tudom; de nem tudom bebizonyítani! Téphetnénk
68 XVI   |           Nincs vele többé?~– Úgy tudom, kiment Kelet-Indiába, onnan
69 XVIII |    világba bántatlanul.~– Azt rég tudom, hisz hírlapokat olvasunk;
70 XVIII |            Jer, ismerkedtess meg! Tudom, hogy be nem áll a szája
71 XVIII |          felcserélje; de most már tudom: itt nagy üldözést kellett
72 XX    |           lárma, hogy én most sem tudom, ki miről beszélt benne.
73 XX    |     pofádhoz kenem, nyomorult!~És tudom jól, hogy ez az egy ütés,
74 XX    |         nyomorultat az ajtón; nem tudom, hova esett; s aztán visszafordultam,
75 XXI   |      másik fele kell nekem.~– Ezt tudom, anélkül, hogy tőled várnám,
76 XXII  |           használja.~– Bizonyosan tudom, hogy állításom helyes –
77 XXII  |         valóban csak ma éjjel óta tudom azt, ami történt. Akkor
78 XXIV  |         dolgon kell általesned.~– Tudom.~– Dehogy tudod. Minek akarsz
79 XXIV  |       környékünkből?~– Bizonyosan tudom. Ez a faj gyáva. Ha valahol
80 XXV   |         bankóért egy aranyat. Mit tudom én, melyik mennyit érhetett.
81 XXV   |       velük, mintsem meghaltak.~– Tudom. Hogy kivallassam velük,
82 XXV   |   kivallani.~– Óh, ne félj attól! Tudom én, hogyan kell valakinek
83 XXV   |        Értem már! Látom már! Most tudom már, milyen bölcs ember
84 XXVI  |      kezem fejéről elszáll, arról tudom meg, merre jársz te most: –
85 XXVI  |    asszony szemébe néztem én már: tudom, milyen az egyik, milyen
86 XXVI  |         volt miattam.~– Azt én is tudom.~– Ő azt nekem mind megbocsátotta.~–
87 XXVIII|           hogy mézeskaláccsal sem tudom őket előcsalogatni; különben
88 XXIX  |            A tekintetes úrhoz sem tudom, mi ütött, amióta felcsapott
89 XXX   |          nyugodt.~– Azt én jobban tudom – szólt a leány sebláztól
90 XXX   |    kapcsolódott össze.~– Uram. Én tudom, hogy a sír szélén állok.
91 XXX   |       ismét elborult az.~– Hiszen tudom – szólt szétzilált fürteit
92 XXXI  |           állatokra is. Ha én azt tudom, hogy csak zörgetnem kell,