Fezejet
1 I | reszketett.~– Jerünk oda hozzá, Loránd!~Bátyám merően rám
2 I | Oda. Hátha én szólok hozzá, és fölébred?~Loránd két
3 I | összevonva.~Loránd odament hozzá, s lassan suttogott hozzá
4 I | hozzá, s lassan suttogott hozzá valamit, amit én nem hallhattam,
5 I | engesztelő szóval rebegett hozzá, hítta vissza, kedvesnek,
6 I | üdvözlék, de közel nem siettek hozzá, s akik hajdan a találkozáskor
7 II | napokig nem volt szabad hozzá bemennünk, mert annál rosszabbul
8 II | s éles, erős hanga volt hozzá, melytől senki más nem juthatott
9 II | nagyanyámhoz, nyájasan odasimult hozzá, kezét csókolgatta, később
10 II | hogy valaki éhezzék. És még hozzá: büntetésből éhezzék. Hiszen
11 II | ilyen kínálkozó alkalma volt hozzá, megállhatta, hogy egyszer
12 II | járóra.~Fánny kegyetlen volt hozzá.~Henrik felnézett rá, s
13 II | megtorlatlanul zsebre dugni.~S még hozzá ez előtt a leány előtt!~
14 II | nevelni, kivált ha odajárok hozzá privátára, hogy még külön
15 II | nagyon olcsón is juthatni hozzá nálunk. Az én gyermekeimhez
16 III | mindezt; elég birtokunk van hozzá, s az ember mindjárt egészen
17 III | nézni, mikor közel járt hozzá, hogy az üstökömet megtépássza.
18 III | ragyogó munificenciával téve hozzá:~– Nesze, kisöcsém, egy
19 III | ver, és a fejét hajtogatja hozzá. Nevetséges! Mintha olyan
20 IV | levén amannál, közel állt hozzá, hogy az ostromló sereg
21 IV | hogy csúfondáros kezek hozzá ne férhessenek.~– Az nagyon
22 IV | beszélj, hugám, ha nem értesz hozzá – magyarázá Topándy. – Az
23 IV | fejébe ment kissé, nem volt hozzá szokva.~Topándy kastélyától
24 IV | vendégséget, és semmihez hozzá nem nyúlok.~No, az szép
25 IV | lelógó ember odafordulna hozzá, s azt mondaná: „Tessék
26 V | tovább; és azalatt, mintha hozzá volna nőve paripájához,
27 V | támadásra. Akkor aztán ő ment hozzá közelebb, fejét lehajtá
28 VIII | nem Gyáli Pepi nyitott be hozzá, hanem az öccse, Dezső.
29 X | lakik?~Aztán nem is volt hozzá semmi hajlandóságom. Nekem
30 X | a Móclit, hogy vigye el hozzá azt az urat, akinek az útlevelével
31 X | az öreg Mártonnak mi köze hozzá? Tehát mind a hárman hallgatunk,
32 X | pedig kapaszkodnia kellett hozzá, mert a földszint magasan
33 X | kocogtatás nélkül berohantunk hozzá.~– Nos, hol „ég”? – Ez volt
34 X | feleségét, mi közöm nekem hozzá? Nem vagyok én szindikus,
35 X | valódi őrült.~Én odaléptem hozzá, s vállára hajtottam fejemet.~–
36 X | ismerni Topándy is. Beszegődöm hozzá ispánnak, cselédnek, aminek
37 X | énekelni végig az utcán, s hozzá a kapukat döngetni öklével,
38 XI | Anyám egyenesen odasietett hozzá, s megfogva mind a két kezét,
39 XI | ki, jó Fánny – szóltam én hozzá. – Én távollétedben sem
40 XI | fogják, s ha levelet akarnak hozzá intézni, azt elébb nekem
41 XI | látszott magához. Én odamentem hozzá, és megcsókoltam a kezét.~
42 XII | azért keresem fel; egyenesen hozzá indultam; magamat is istentelenségeimért
43 XIII | felelte mindenre, hogy tud hozzá.~– No, azt szeretem – szólt
44 XIII | napokban egy fiatalember fog hozzá vetődni, sárosan, rongyosan,
45 XIII | van valami ragaszkodása hozzá, ami több a megszokásnál;
46 XIII | mikor cimborái akadtak hozzá; hanem mikor egyedül maradt,
47 XIII | Loránd, ujjával közel érve hozzá, villanyszikrákat csalt
48 XIII | leány mennyire ragaszkodik hozzá együgyűségében; mit azelőtt
49 XIII | Fogjunk akár most mindjárt hozzá! Húzz magadnak ide egy széket,
50 XIII | lelankadt kedéllyel: – beszéltem hozzá: alig adott választ; s midőn
51 XIII | találkoztunk; most elmentem hozzá nyájas, békeajánló arccal.
52 XIII | névjegyét üresen küldd meg hozzá, figyelmeztetve, hogy az
53 XIV | azt fölkeresni, s beállani hozzá princesznek. – Én egészen
54 XIV | találta.~– Ahá! – szólt hozzá nevetve – maga éppen tanácsot
55 XIV | tartozott. És úgy értett hozzá!~Loránd pedig olyan bölcs
56 XIV | intett neki, hogy fogjon hozzá.~Cipra alig tudott erőt
57 XIV | legnagyobb bizalommal szólt hozzá, amint Cipra a számára rendelt
58 XIV | volt, és semmi skatulya hozzá; – csaknem hihetetlen!~–
59 XIV | mint az övében Loránd!~– Hozzá fogsz menni?~E kérdésre
60 XIV | csinos gavallér.~– Gratulálok hozzá! – szólt nevetve Loránd.~–
61 XV | valamit; ha Cipra szólt hozzá, válaszában oly valami elfogultság
62 XV | Melanie benyitott volna hozzá, kirohant a másik ajtón
63 XV | kezében tartva, sietett ki hozzá, kérdezve, hogy mi baj.~–
64 XV | Melanie ijedten hajolt le hozzá, megfogta karját, emelgette,
65 XVI | leány arcába: hadd szokjék hozzá, s inte Lorándnak, hogy
66 XVII | Egyébként elég udvarias volt hozzá: gondoskodott, hogy útközben
67 XVIII | Aztán már olyan nagyon hozzá van esküdve ahhoz a pipához,
68 XX | szónok dikciót is akart hozzá tartani, de Loránd azt mondta,
69 XXI | helyett.~Loránd odamegy hozzá, s kezét megfogva, szomorúan
70 XXI | Topándy és Dezső jöttek hozzá; Loránd szétfújta asztaláról
71 XXII | idejére megérkezni – tevé hozzá Dezső.~Cipra a folyosó túlsó
72 XXII | emberüket. Ha van bátorságod hozzá.~Dezső eleinte húzódozott
73 XXII | csak kellő flegmával bírjon hozzá? Szégyen a futás, de hasznos;
74 XXII | nagysádtok, s türelmük van hozzá, messze kell kezdenem a
75 XXII | elég vagyok én magam, s hozzá tetőtől talpig keserű. A
76 XXIII | Különben is szokjanak hozzá, hogy maguk gazdái legyenek.~
77 XXIV | már. Ciprát nem is engedte hozzá jutni. Vitte magával abba
78 XXIV | elégedve, nekem semmi közöm hozzá. Úgy látszik, hogy mai világban
79 XXVI | a leányt. Odafurakodott hozzá.~– Mást is látok én még,
80 XXVI | leányának; s azután elviszem hozzá Ciprát, legyen ott, míg
81 XXVII | melyet az Úr ihlete képez a hozzá menekülő körül, s melyben
82 XXVIII| jöhessen.~Loránd odaszökött hozzá, s öklével oly ütést talált
83 XXIX | felesége még annyit sem ért hozzá, mint maga. Nekem a szomszéd
84 XXIX | illeszti a csövet.~Kimenjen-e hozzá?~Ki merjen-e menni, hogy
85 XXX | s hogy Loránd odalépett hozzá, és megfogta kezét, elkezde
86 XXXII | esetben is; mindene volt hozzá a természettől: hősi bátorsága,
87 XXXII | legrosszabbat sejtve rohantam át hozzá.~Midőn beléptem szobájába,
88 XXXII | többet. Mire Fánnyt odahívtam hozzá, már halva volt.~A délceg
|