Fezejet
1 I | tűrte csendes vérrel; soha vissza nem ütött, pedig én hányszor
2 I | mind csak most emlékszem vissza, akkor nem találtam benne
3 I | rohamát tartóztatta erővel vissza. Azután fogai közül mormogá:~–
4 I | sem mondtam, hogy térjünk vissza, inkább mentem volna világ
5 I | kérdeztem, hogy nem térünk-e még vissza.~Az idő egyre borongós volt,
6 I | múlva nyargalva jött hozzánk vissza; sírva, nyihogva ugrált
7 I | szóval rebegett hozzá, hítta vissza, kedvesnek, szépnek, jónak
8 I | szemeivel, mintha abból idézne vissza valamit, ami régen elmúlt.~
9 I | iszonyatos!~Hogy semmi sem tartja vissza őket, hogy nem gondolnak
10 I | ragadta, keletre térítik vissza. Nem értitek ti ezt még.~
11 I | háborítsa itt. Mi azután vártuk vissza, s hogy egyik óra múlt a
12 II | háttal ültem a cél felé, s vissza kellett fordulnom, hogy
13 II | sipkája a nyakáig hanyatlott vissza.~– Hanem hát mármost, Henrik,
14 II | lesz a perecfonás, menjen vissza a szobába, s írja a penzumot,
15 II | csak egy óra múlva jött vissza a műhelyből, s akkor azt
16 III | húgom hogy én ijedten kaptam vissza kezemet a pohártól.~E kétkedő
17 IV | elébb elszörnyedve hökkentek vissza, azután elkezdtek kacagni.~
18 IV | ami elmúlt, nem is térhet vissza soha; amit nem vall meg
19 IV | főztét érintetlenül adják vissza az asztalról.~A másikkal
20 V | természetesen a Tiszából folyott vissza a patak ugyanazon az úton
21 VII | egyenkint eregették őket ismét vissza; de már akkor mindegyiket
22 IX | hatványozva tükröződött vissza fogékony, heves kedélyéről.
23 X | húgom ajkpittyesztve vonta vissza fejét, s hátravetette fürtös
24 X | hölgyeknek.~– Hát nem jön vissza a cavatinát végighallgatni? –
25 X | letette a szekrényre, hogy vissza is találjak.~– Nos hát,
26 X | elmegyek, nem nézek többet vissza; eltemetem magamat, de egy
27 XI | mint ki a túlvilágról tér vissza, nagyot sóhajtott, magához
28 XI | kérdésükre?~Alig érkeztünk vissza Frommékhoz, alig vezetett
29 XI | azt tette. Csendesen ment vissza, és sokára tért meg, mikor
30 XI | Még valamit elébb. Eredj vissza, Fánny, és mondd meg, hogy
31 XII | onnan a deresről – vágott vissza Loránd.~Jelent pedig a „
32 XII | magának, én odaadom, és menjen vissza a kollégiumba.~– Asszonyom,
33 XIII | hogy Bálnokházyné nem tért vissza férjéhez, külföldre ment
34 XIII | elárult; – ha nem térek vissza, lépj nyomomba, és bosszulj
35 XIII | kihívott nem utasította vissza a kihívást, hanem azt mondá,
36 XIII | a legnagyobbat is. Adja vissza az élet verőfényének ez
37 XIII | borult egű végzetet; adjon vissza egy embert családjának,
38 XIV | múlva karjára öltve hozta vissza az étterembe, szerfelett
39 XIV | ijedség hüledésével rebbent vissza e gyilkos tettre, olyat
40 XIV | az” nem éhezik – súgá vissza Melanie.~Tehát valaki mégis
41 XV | annál is odább, még onnan is vissza: bele abba a mondhatatlan
42 XV | ki-ki ismét rendes helyére vissza.~És akkor az a pokolbeli
43 XVI | elhagyta házunkat, s azóta soha vissza nem tért. A mendemonda egy
44 XVI | olyan koszorús fővel tértek vissza, mint vőlegény és menyasszony.~
45 XVII | magamhoz viszem. Majd később vissza fogom őt hozni újra, s itt
46 XVIII | állja útját, midőn az életbe vissza akar térni.~Nincs semmi
47 XVIII | koszorút font körüle, úgy tette vissza, ide-oda illesztgetve homlokán,
48 XVIII | értett.~– Hát aztán mikor jön vissza Loránd? – sürgölé Cipra.~–
49 XVIII | egyszer sem tekintett az vissza!~És mármost hát megy nyargalva
50 XIX | kedéllyel sietett anyámhoz vissza, és soha senki sem vette
51 XIX | Loránd ezt a rövid sort írta vissza:~„Amire becsületszavunkat
52 XX | dühkiáltásomat hallák, nem tarthaták vissza magukat tovább, előrohantak,
53 XXI | megtudnom, hogy hová?~– Vissza Lankadombra.~– Lankadombra?
54 XXI | a lovakat, Lankadombrul vissza meg te. – Szegény lovak!~
55 XXI | már neje? Jön-e még ide vissza valaha?~Dezső már annyit
56 XXII | jeget, mert ma a Gyáli úr vissza fog érkezni Szolnokból.~–
57 XXII | aztán annál mérgesebben tért vissza, dohogva:~– A leves mind
58 XXII | magánál, s csak úgy ereszti vissza. Ez ugyan képtelenség volna,
59 XXII | ügyvédje miért nem jött ma ide vissza, s miért nem is fog egy
60 XXII | kígyói önarca felé fordultak vissza. – Elhiszem, amit mond.
61 XXII | ijedt hörgéssel rogyott vissza székébe, míg Bálnokházyné
62 XXII | által kötelezve – bókolt rá vissza Loránd, hasonló édes hanggal
63 XXII | siettek Topándy házához vissza. Dezsőt Bálnokházyné utóbbi
64 XXIII | örömnek napja~– Most siessünk vissza a tiedhez – szólt Loránd
65 XXIII | csak hideg bosszút ád érte vissza.~El kell elébb ennek csillapodni.
66 XXIII | kedély a régi árapályba vissza.~Aközben igen jó iskola
67 XXIII | anyjához.~– Hová?~– Lankadombra vissza.~– Új örömet fogsz hozni
68 XXIV | Gyálinak, hogy rögtön térjen vissza Lankadombra, mutassa meg
69 XXIV | szegény vendégek szaladtak vissza a házhoz, s a szegény vőlegénynek
70 XXIV | onnan ki akar húzni. Loránd vissza nem jön többet, Gyáli megcsalt
71 XXIV | tárt karral fogadtam volna vissza, nem kellett volna így befertőztetnie
72 XXIV | hát már ez megtörtént, s vissza nem csinálhatjuk. Elkezdtük
73 XXV | Ki vagyok? – morgott vissza a fenevad, mint mikor előképe
74 XXV | is; majd az üres fazekat vissza fogja adni.~– Akkor azt
75 XXVI | eláldotta érte! Fizesse vissza az Isten szép vőlegénnyel,
76 XXVII | járt; csaknem üresen került vissza Kandúrhoz.~– Nézd, neked
77 XXVII | De az álom csak nem jött vissza; de a reszketés csak nem
78 XXVIII| Mit akarok? – suttogá vissza amaz. – El akarom vágni
79 XXVIII| szegezve.~Cipra nem ijedt vissza a hegyes késtől: folyvást
80 XXVIII| lövés belülről felelt neki vissza, anélkül, hogy talált volna
81 XXIX | vonásában jogát követelte vissza, s tiltakozott e természetellenes
82 XXIX | mint egy kesztyű? Most vissza akarja tőlem perelni?~–
83 XXIX | ajtótól az ablakig és ismét vissza a tért, az utcán új robaj
84 XXX | minő látvány riasztott vissza! A ház ura ott függött a
85 XXX | Saját kezével ütötted őt vissza!~S azzal meghatottan kulcsolá
|